Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

Pár hónappal ezelőtt;
Hogy a picsába kerültem ide? Ja, hogy a városba? Azt nem nehéz kitalálni, bár elég hosszú sztori és nem kellene ennyire előre szaladni. Meg hát nem is ittam ahhoz eleget, hogy neki álljak mesélni. Szóval előbb bevetem magam a bulizó tömegbe, hogy a lehető leggyorsabban kiszúrjak azokat, akik cuccoznak. Ép ésszel nem fogom kibírni a mai estét és amúgy is rám fér egy kis kikapcsolódás az elmúlt hetek után. *két órával később* Fogalmam sincs hányadik csíkot szippantottam fel az est folyamán, - vajon milyen cuccot tolnak? - amikor végre megérkezett az a nyomi a  sokadik koktélommal.
-Tessék a piád szépségem! - olyan erősen próbálkozik, hogy az már fáj, pedig tudhatná, hogy semmi esélye sincs.
- Jarlsberg grófnő, ha kérhetem! - azért elveszem az italt, amit ingyen szereztem. Az ingyen dolgokra sosem mondanunk nemet!
- Nincsenek is grófok már! - ellenkezik, miközben látom rajta, hogy a piszkálódással csak felakar szedni. Milyen gyerekes hozzáállás ez.
- Hogy a francba ne lennének! Itt állok előttetek! - forgok szépen körbe, jól megmutatva tökéletes idomaimat, kezeimmel nagyban mutogatok, miközben lehúzom a piám felét, majd egy kis füves cigit tarhálok. Halmozzuk az élvezeteket, ha már sikerült megszöknöm ép bőrrel. Ó, az egy másik sztori, aminek elég sok köze van ehhez, arra is sort kerítek tuti. Mivel a banda fele már annyira be van állva, hogy mást se tud, csak az én csilingelő hangomat hallgatni, egy kortyot iszom - Hogy ez mind miért olyan érdekes? Kérlek szépen azért, mert Jarlsberg gróf valahányadik ük nagybátyám. Kissé túlságosan nagy volt a pofája, de olyan fejjel, mint ami neki volt nem is csodálom. Héé, ne kövezettek meg, ami jól néz ki, az jól néz ki és amúgy is már halott! - vonok vállat könnyedén, majd jó mélyet szívok a cigiből, hogy aztán tovább adjam. Nem vagyok én mohó, grófnő létemre. - Na szóval a drága Herman mindent elregélt a nem legmegfelelőbb embereknek, hogy milyen fasza élete volt, mennyi vagyona, hány nőt kapott meg élete során, sőt azt is, hogy milyen erős mágia használó és álfként mikre képes. Gondolhatjátok, hogy ez a nagyzolás mihez vezetett volna a napóleoni háborúk idején. Így a sokadik nagyapám úgy döntött, hogy kitörlik a hallgatóság emlékeit és másikakat ültetnek be a helyére. Persze a családnak nem volt ekkora hatalma, így segítséghez folyamodtak. Tudsz követni? Szólok most jön az izgi rész! - kissé megemelem a hangom és magamra hívva a figyelmet még jobban mutogatok a kezeimmel. Természetesen mindezt úrinő módjára, hogy egyetlen csepp ital se vesszen kárba.
- Az én drága őseim úgy gondolták, hogy mennyire jó dolog egy hatalmasabb álffal szövetkezni azaz tőlük kérni a segítséget. Persze azt tudjuk, hogy a terv sikerrel járt. DE! Arról senki se tud, hogy mi volt ennek az ára. Hát ÉN! Mi más... Na jó, azért ez nem ilyen egyszerű... Mivel a család abban egyezett meg, hogy az első lány gyermeket kapják meg, hogy a két családból egy nagyobb családfa jöhessen létre. Igen, igen ez egy kényszerházasság volt, amit már a születésem előtt megköttetek. Ja és, hogy kurva vicces az egész két apró dolog miatt - megemelem mutató ujjam, majd nevetve folytatom, miközben a számokat is mutogatom, hogy még jobban érzékeltessem ennek fontosságát.
1, azt beszélik a család férfi tagjainak testét mindig átveszi az alapító, így igazából egy több ezer éves faszinak kellett volna gyereket szülnöm. Jó, oké fiatal szexi testbe lett volna bújtatva, de akkor is!
2, Egészen az én születésemig csak fiú gyermekek voltak a családban. Ja, szerintem is jól beszoptam! - nagyokat bólogatok, majd lecsapok a maradék cigire, miközben lehúzom a piám maradékát. Meg sem kell már emelnem a poharam a csávó egyből ugrik és vissza rohan a buliba, hogy hozza a következőt. Ó, ezt már szeretem! Bár a rohanás elég nagy szó, tekintve, hogy szlalomozva, meg-meg állva indul. Úgy tűnik nem tudja merre van az előre. Lehet mást kell kinevezni pincérnek, mert ő kezd haszna vehetetlen lenni, azok meg nem bírom.
- A vicc az egészben, hogy anyám tudván az alkuról úgy döntött, hogy Eldirnek nevez el, a tűzre utal, hátha ez annyira nem tetszik a családnak és elállnak a dologtól. Sajnos anyám tévedett - kissé elszomorodom, mire az egyik csajtól kapok egy ölelést, mintha olyan nagy öribarik lennénk. Persze ezen felbuzdulva egyből közös képet csinálunk - természetesen úgy, hogy látszódjon a szórakozóhely is -, amit nem hagyok hogy feltegyenek. Ezzel szemben én elküldöm insta dm-ben a vőlegényemnek; "Hello, szia Oslo! Már csak te hiányzol a buliból! Vagy inkább nekünk kellene egy privát?  " Aztán elrakom a telóm, hogy lenyúljam valaki piáját. A sok beszédtől teljesen kiszáradt a torkom, szóval minden tarhálásom jogos.
- Talán az egész szituban az a legjobb, hogy az, akit férjemnek választottak, annyira nem rossz bőr. Mármint uhhh, nagyon sokszor az agyamra megy, de amúgy látnátok a testét! Várjatok megmutatom! - nagy nehezen elő kapom a telómat és felmegyek instára, hogy a másik két csajnak megmutassam azt a faszt. A lányok láthatóan nyálukat csorgatják rá, amit nem csodálom. Bár, ha tudnák róla azt, amit én lehet nem így viselkednének. Egy felfuvalkodott fasz, aki azt hiszi bármit megtehet és még csak ellent se lehet neki mondani, mert kitör a harmadik világháború. Amúgy tökre szeretem, már amikor nem haragszom rá.
- Éppen már a ruhámat válogattam az esküvőre, amikor jött a hír, hogy eltűnt. 2 hónapig egyetlen szót se hallottunk felőle. Már kezdtem azt hinni, hogy megölték, mert hát én sokkal jobb mágiahasználó vagyok nála - ecsetelem még jobban kihúzva magam. Persze az igazság ettől távol áll. Túlságosan későn jelentkezett nálam a mágia, már kezdtek megijedni a szüleim. Szerencsére kamasz koromban előtört belőlem minden, igaz a házunkat sikeresen felégettem. De nézzük a jó oldalát, nem voltam egyszerű halandó és extra dózisú mágiát kaptam, amit aztán meg kellett tanulnom kezelni. Gyűlöltem a tanulással töltött órákat - jóval több volt belőle, mint kellett volna -, az életemen is eluntam közben. A gondolataimból a srác szakít ki, aki MÉG CSAK MOST! ért vissza kezében egy csini vörös koktéllal, amit felém nyújt. A többiek talán azt hihették, hogy beütött végre a cucc azért kussoltam be vaaaagy az is lehet, hogy voltak annyira betépve, hogy fel se tűnt nekik. A lényegen nem változtat, elvettem a piát egy negédes mosoly kíséretében és lehúztam a felét.
- Uhh, szóval hogy lehet valaki az exed, az ex-vőlegényed! akivel még csak nem is kavartál? Jó, jó voltak közös dolgaink, de az megint más kérdés… - legyintek könnyedén, majd kifújom a füstöt egyenesen az előtte lévők képébe majd az egyik srác ölébe ültem, talán fél perc telt el, amikor megéreztem a benne ébredő vágyat. Mosollyal az arcomon adtam neki egy puszit a szája szélére, tudván, hogy a barátnője ott ül mellette és épp a kezét fogja. A vérvörös rúzsom nyomot hagyott rajta.
- Volt egy pár jó esténk a sráccal ez vitathatatlan. Mégsem változat azon, hogy képes volt faképnél hagyni az OLTÁRNÁL - oké ez hazugság és még csak az esküvőt kezdte szervezni a két család, amikor eltűnt - de ha ez nem lenne elég fél hónappal ezelőtt egy INSTA posztból tudtam meg, hogy Osloban chillezik! - ahogy a haragom fellobban az erőm is megmutatkozik és apró szikrák kezdenek pattogni az ujjaim közül - Ennél sokkal többet érdemlek, így elszöktem utána. Heteken át menekültem, mire sikerült lerázni a felbőszült családot és eljutni idáig - vonok vállat mintha semmiség lenne. De ha egyszer hozzá kényszerítenek ahhoz a faszhoz, akkor ennyi jár nekem. Mégis csak a grófnői címemről kell lemondanom miatta.
- A "papa" nem tudhatja meg, hogy hol vagyok, főleg nem azt, hogy elmeséltem nektek mindent! - sóhajtok egyet, majd a kezeimből lángnyelvek csapnak ki, melyeket a többiekre küldök. Oldalra döntött fejjel nézem, ahogy apránként szénné égnek előttem. Segíthetnék nekik, de az inkognitóm ennél sokkalta fontosabb, nem is beszélve arról mennyire szeretem nézni, ahogy a tűz ég - Szóóóval köszi srácok mindent! De tudjátok az a fasz dobott egy címet és hát mégis csak ő a vőlegényem - vonok vállat a kezeimet széttárva, hogy aztán odébb lépjek kettőt. Képtelen vagyok egyenesen állni, de ez sem számít most. Szlalomozva elindulok a megadott címre, magam mögött hagyva az égő hullákat.
- Egészen jó buli volt a mai - kuncogok már csak magamban.

Egy héttel ezelőtt, Oslo valamelyik bárjában;
- Milyennek látod magad? - jött a kérdés az ismerős pultostól.
- Mégis mi a francot mondjak a külsőmről? Kérlek inkább menj fel instára és csodált meg a szebbnél szebb képeimet. Oké, következő! Milyen a belsőm? Hmm... - erősen gondolkodik, alsó ajkára helyezi ujjait -Mégis hogyan válaszolhatnék erre? Bármit ejtek ki a csinos kis ajkaimon az tuti hazugságnak fog hangzani, mert én ezt és azt gondolom magamról. De az igazság az, hogy a barátaimat kellene megkérdezni. Nem, nem azokat a felszínes picsákat, akikkel egy rakás közös képem van fenn a neten. Hanem azokat, akik láthatatlanul vannak a háttérben, ők az igaziak. A többi csak a látszat, amire adnom kell, hogy hű legyek a Jarlsberg névhez. Ahhoz, ami tulajdonképpen sosem volt igazán az enyém. Szóóóval ott tartottam, hogy a barátaimat kellene megkérdezni vagy az ellenségeimet. Uhh -megfogja a fejét egy pillanatra - Oké, talán nem bebaszva kellene ilyenekről fecsegnem. Elégedett vagy végre?!

Ezek csupán féligazságok. A lány kívülről erősnek és sebezhetetlennek mutatja magát, míg belül folyton kétségek gyötrik. Mindig, mindent IS túl gondol. Bármit megtenne a szeretteiért. Büszke arra, hogy álf, mégis nehezen tanulta a mágia fortélyait. Felvág mindenhol azzal, hogy grófnő, pedig csak névleges a címe, sőt említeni se kellene nagyon. Tüzes, sokszor akaratos, mégis alkalmazkodóképes és végtelenül könnyed személyiség. Örömmel tekint a világra, a carpe diem életérzés járja át, míg magányos perceibe süppedve belül romokban hever. Tökéletes norvég dáma, gyönyörű porcelán baba, szeretetéhes gyermek, megtört balerina, agyonhajszolt álf. Csupa ellentét, maga a megtestesült káosz.
A lány nincs tisztában az igazsággal, a családja elhallgatta előle és a világ elől is a szörnyű igazságot.  Köze sincs a grófi családhoz, főleg nem az álfokhoz. Nem véletlen, hogy olyan nehezen tanulta a "mágiát", ahogy az sem, hogy annyira különbözik a családjától stílusban. A Jarlsberg család a sokadik fiú után úgy döntött, hogy más módszerhez kell folyamodniuk azért, hogy véget tudjanak vetni a szerződésnek. Kapóra jött nekik a kétségbeesett halandó, aki egy istentől lett állapotos. A család magához vette szolgálóként, majd mikor eljött az idő és lány jött a világra elvették az asszonytól. Egy rítus segítségével -melyhez feláldozták a halandót - elnyomták a kisded valós kilétét és sajátjukként nevelték.
 
Napjainkban;
Két hét telt el azóta, hogy a vőlegényem megint magamra hagyott. Azt mondta időre van szüksége és elutazik. Talán az én hibám, hogy DRAUGR lett belőle?!? Oké, talán valahol az enyém is, hogy olyan hülyén reagáltam le az egészet. De hát na! Hogy volt képes eddig titokban tartani éppen ELŐTTEM? Persze, hogy kiakadok és elküldöm melegebb éghajlatra. Sose gondoltam volna, hogy éppen most kezd el szót fogadni nekem és tényleg megteszi. Miatta vállaltam a kockázatot - nem, azt szóba se hozzuk, hogy az én hibám, hiszen az nem lehet -, hogy ide szöktem jöttem. Pár nappal később az öcsém is lelépett mondván, hogy valami sürgős dolga van. Végül sikerült annyit kiszednem belőle, hogy egy közös "barátunkat" kell össze szednie - persze mert csak ő hiányzik még a nyakamba... említettem már, hogy mennyire rühellem?- bár eléggé furcsa volt. Ki tudja, talán van köztük valami? Mindig tudtam, hogy az öcsém kettős játékos, de hogy éppen azzal?!? Pfuuuj! Na szóval ott tartottam, hogy mindenki lelépett én meg HALÁLRA UNOM MAGAM egyedül!! Szerencsére azt tudtam, hogy a legjobb barátom végre elő került. Így rá írtam, hogy mi lenne ha össze futnánk. Ennek egy napja és kissé felhúztam magam, hogy még csak válaszolni se hajlandó. Nem véletlen, hogy most itt vagyok a lakása ajtajában és hevesen kopogtatok. Nem lehet engem csak úgy semmibe venni, ezt ő is tudhatná nagyon jól. Ahogy kinyílik az ajtó nagy vigyorral az arcomon kiabálom.
- Meglepetés! - majd a nyakába ugranék, ha nem nézném meg jobban magamnak. Mi lett az én legjobb barátommal? Egyből lehervad a mosoly az arcomról és aggódó pillantást vetek rá.
- Basszus, kurva szarul nézel ki! - az őszintésegem a legnagyobb erényem és PONT - Bemehetek? - kérdezem aztán, miközben a kezeimmel játszom. Mindent IS tudni akarok, de még sosem láttam ennyire szar állapotban, így fogalmam sincs mi tévő legyek. Aztán pár perc gondolkodás után egyetlen szó nélkül átölelem. A szívem hevesebb ütemre váltott, mégis hatalmas nyugalom járt át tudva, hogy vele lehetek.