“I need to make sure you know that you are the only one I'll ever love, yeah, you, if it's not you, it's not anyone
 

Axel && Aviva

Ahhoz képest, hogy a futás közbeni és utáni játszadozásunk nem volt annyira nagyon túlfűtött, mindaz, amihez ez vezetett, nagyon is tüzesre sikeredett. Terveztem ugyan némi további játszmázást vele, de aztán egyik tett követte a másikat, és a végén olyannyira felhúztuk egymást, hogy a végén már megint ott tartok, hogy nem tudom számon tartani, hányszor hajszol a csúcsra. Az utolsó körünk különösen izgalmasnak ígérkezik - bár vele minden az -, tekintettel a tükörre, amiben az egészet végig tudom nézni, és persze arra is, hogy a kedvenc helyére kap felhatalmazást. Nem mintha én panaszkodnék, gondoskodik róla, hogy ne érezhessek kellemetlenséget; nem számít, mennyi idő és felajzás után jutottunk idáig, türelmesen és lassan kezd bele, és csak azután engedi meg magának a gyorsabb tempót, amikor már biztosan a tudtára adom a hangommal és a testem minden rezdülésével is, hogy nincs baj. Innentől már hamar elérjük a hevességet is, de nem baj, mert a lábaim között munkálkodó ujjaim jócskán rásegítenek az élményre, így én is gyorsan eljutok arra a pontra, amikor már elvakít a kéj. Élvezem, amit tesz velem, élvezem a látványát, a hangját, a legapróbb reakciókat is, amik bizonyítják, hogy ő is mennyire élvezi ezt. Különösen akkor erőteljes az élmény, amikor szinte rögtön utánam ő is követ engem a gyönyörteljes katarzisba, hogy aztán hosszan kapaszkodjunk egymásba zihálva, várva, hogy a lélegzetünk és a szívverésünk normalizálódjon egy kicsit.
Miután ez megtörtént és szembe fordít magával, először kék szemeinek csillogásával, azzal a kedves érintéssel, majd a vallomásával, végül pedig a vallomásával hevíti fel a szívemet, nem hagyva, hogy az végre normális tempóban legyen képes dolgozni. Hosszú, finom szenvedéllyel átitatott, szerelmes csókot váltunk, forró és nedves testünk szinte összefonódik, és a csókot követően sem akaródzik ennél távolabb engedni őt. Megajándékoz a mosolyával is, miután én is bevallottam neki, mennyire szeretem - milliomodjára is megtenném -, és még egy kicsit élvezzük egymás közelségét. Öleljük egymást, az arcát simogatom finoman, néha még lopok tőle egy-egy csókot, és csak akkor engedem el, amikor már tényleg megnyugodtunk.
Megkérdezem tőle, fürdeni szeretne-e vagy zuhanyozni, miközben a kádhoz képve elkezdem leengedni a kihűlt vizet. A válasza megmosolyogtat, de mielőtt meg befejezném a mozdulatot, amivel mosolyogva hátrapillantanék rá a vállam felett, a tenyere már finoman csattan a hátsó felemen, ezért sima mosoly helyett huncut kis vigyort kap.
– Ugyanúgy értelmezzük az összebújást? – pimaszkodok egy kicsit. Nem mintha ne lenne kimerítve a testem kéj szempontjából, de sosem szalasztanék el egy lehetőséget, hogy játsszak vele egy kicsit. Miután lement a víz, frisset és kellemesen - de nem túlságosan - meleget engedek a helyébe, és amíg várjuk, hogy megteljen a kád, visszalépek hozzá. Újra a karjába zár, ujjai a hátamat simítják finoman, míg én hozzásimulok, ismét az ajkaira vágyva. Én is magamhoz ölelem, egyik kezemmel a tarkóját fogom és simogatom ujjaimmal, a másik tenyerem pedig az oldalát simogatja. Kiélvezzük a pillanatokat, egymás ajkát és ízét, aztán mikor kész a víz, egymás után beülünk a kádba. Kényelmesen nekidőlve ülök az ölébe, befészkelem magam ölelő, simogató karjaiba, és még a szememet is lehunyom, míg a mellkasára döntött fejjel végleg elhelyezkedem. Az arcomra ragad egy kis mosoly, elégedetten szusszanok egy nagyot, kezeimmel a karját simítva kezdek bele a megérdemelt pihenésbe. Élvezem a közelségét, az illatát, ezt a kellemes nyugalmat, a víz melegét, a testem tompa zsibbadását, és addig nem is szakítjuk meg ezeket a perceket, míg a víz lassan ki nem hűl körülöttünk. Szokásainkhoz híven megmosdatjuk egymást, mintha nem tudnánk betelni a másik érintésével - és talán nem is tudunk -, aztán kiszállunk a kádból. Törölközés után a háló felé vesszük az irányt, felöltözünk, de az az igazság, hogy nincs más dolgunk, mint újra elveszni egymás karjaiban, és ennél tökéletesebb érzés talán nincs is a világon.

Ez pedig nem változik a következő napokban sem. Körülbelül erre a napirendre állunk be, és hiába vonatkozik a rendszeresség az ő reggeleire és az én éjszakáimra is, még ez sem tud elrontani semmit. Eljárunk futni, gyakorlunk és játszunk Skyggével, eszünk-iszunk, minden maradék időt pedig egymás karjaiban töltünk... így vagy úgy. Még mindig nehéz elhinnem, hogy itt van, még mindig a legcsodásabb meglepetés éjjelente, amikor Skygge felébreszt a rémálmaimból, hogy ott szuszog mellettem az ágyon, vagy épp nap közben, ha egy kicsit elszunyókálok a karjaiban, miután kifárasztottuk egymást. Rám férnek az ilyen kis pihenések, mivel az éjszakáim még mindig borzalmasak, a szundítások alatt viszont szerencsére nem alszok elég mélyen ahhoz, hogy álmodjak is.
Amilyen hihetetlen érzés mindig a karjaiban ébredni, annyira meg is élek minden egyes pillanatot. Még ha csak csendben is fekszünk épp egymás ölelésében, akkor sem szűnik meg a jelenléte tudata, és még ha megannyi sebnek is kell még begyógyulnia, ezerszer is megfogadom, hogy már senki és semmi nem veheti el őt tőlem. Igyekszem minél többször elmondani neki, mennyire szeretem, akkor is, ha már talán unja, akkor is, ha ott az ujjamonna gyűrű, ami mindent bizonyít és biztosít. Tudom, hogy nem őriz már haragot a szívében, de egyszerűen minden szavammal, tettemmel, érintésemmel szeretném neki megmutatni, hogy soha nem adok majd neki okot arra, hogy megbánja a döntését. Ő nekem a legfontosabb.
Hasonlóan felszabadító érzés, hogy nem csak a szerelem, de a szenvedély is a régi lánggal éghet köztünk. Igen, meglehetősen sok időt töltünk heves pillanatokkal is, és eszemben sem lenne panaszkodni emiatt, sőt, én magam sem vagyok rest kezdeményezni, amikor épp nem előz meg. Játszadozunk egymással, mint régen, és ennek előbb-utóbb mindig megérik a gyümölcse is. Meglehet, hogy mindez rátesz arra, hogy ezekben a napokban a saját kis boldogság-buborékunkban létezünk csak, de azt hiszem, ennyi minden és ilyen hosszú idő után kijárt már nekünk ez is. Örülök annak, hogy ugyanúgy kíván engem, mint régen, hogy nem lát engem másnak, nem néz rám másképp a velem történtek miatt; és annak is, hogy nekem is sikerül. Hogy nem sikerült annak a rohadéknak a terve, hogy nem tudott minket elválasztani, nem tudott közénk ékelődni, hogy be kell érnie az álmaim és az éjszakáim megkeserítésével.
Axellel olyan kapocs köt össze minket, amit még neki sem sikerült elpusztítania.

anyone || coded by eirik

Mind a ketten a határokat feszegetjük. A sajátunkét és a másikét is, húzzuk a másik agyát, és igyekszünk kikészteni a másikat. Ennek része, hogy nagyon is szívesen teljesítem a kívánságait, még ha nem is biztos, hogy elsőre, hanem csak másodszorra, vagy harmadszorra. Vannak dolgok, amik még így is nehezen mennek, így amikor a tükör elé fordulunk, csak is őt figyelem, ha egyáltalán nyitva van a szemem, ugyan is miután kinyögte a válaszát, belé hatolva úgy érzem be kell csuknom a szemeim. Miután kinyitottam, felfalom a szememmel élvezkedő látványát, aztán lassan mozdulok, hogy számára is minél élvezetesebb lehessen ez a rész is. Hallom a hangján, érzem a testén, látom az arcán, hogy mennyire élvezi, és ettől olyan rohadtul izgató lesz, hogy nem könnyű magamat visszafogni. Néha úgy érzem, hogy be kell a szemeimet csuknom, főleg amikor egy-egy hullámban elönt a kéj miközben hátulról dolgozom őt, de egyébként élvezem a látványát a tükörben, a kipirult arcától kezdve a lent szorgoskodó kezéig. Egyikünknek sem kell különösebben sok idő, hogy elérjünk a csúcsra, és amikor ez megtörténik, még percekig csak pihegünk egymás karjaiban. Miután magam felé fordítom, és szerelmet vallok, ajkaiért kapva lopok róla heves, hosszú csókot, amelyet ő is ugyan olyan, lassuló szenvedéllyel viszonoz. Miután hajlandó vagyok elengedni az ajkait, ő is viszont vall, én pedig halványan mosolyogva döntöm neki a homlokom az övének, amikor kezdeményezi ezt a mozdulatot. Halkan sóhajtva élvezem a pillanatot egy kicsit, majd amikor már biztonsággal engedem el, figyelem, ahogy tevékenykedik: leereszti például a kád hideg vizet.
- Szívesen fürödnék, jól esik, amikor hozzám bújsz. - adom meg neki a választ, miközben a fenekére csapok finoman - ha már behajolt elém. Mikor elkezdi engedni újra a kád vizet, a várakozás idejére ismét lefoglalom, magamhoz ölelem, ujjaimmal gerincének vonalát cirógatom, nyugvó szenvedéllyel csókolom az ajkait, élvezve azok puhaságát, nyelvének játékát, ízét. Amint kész a víz, bele ülünk, magamhoz húzva pihenünk, élvezem a kellemes zsibbadást és testének súlyát magamon. Hátra döntöm a fejem a kád szélének, és ismét cirógatom, amíg úgy nem érezzük, hogy a víz kezd hűlni, úgy hogy megmosakszunk - bár én nagyon szívesen fürdetem meg őt ismét -, aztán kiszállva a kádból megtörülközünk és átmegyünk a hálóba felöltözni.

Ez a nap, és a következő pár nap is hasonlóan telik. Pihenünk, edzünk, eszünk, szeretkezünk, és Skyggevel gyakorlunk. Mondjuk a napból talán a legtöbb időt egymás karjaiban töltjük, vagy bújva, vagy éppen kéjesen élvezkedve... oké, talán ezutóbbit többször kezdeményezem, mint illene, de amíg Aviva nem szól érte - ráadásul nem is érzi magát rosszul tőle -, addig szemtelenül kihasználom, hogy nincs más dolgunk és "össze vagyunk zárva". Egy napra azért tervezünk bemenni a városba, mert lassan feléljük a készleteket, de addig is... élvezem, hogy ismét együtt vagyunk, és hogy végre nem a nyakamban, hanem az ujján láthatom azt a gyűrűt.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Meglehet, hogy a számosság nem éri el sem a yacht, sem annak a bizonyos évfordulós éjszakának a szintjét, de én most sem arra koncentrálok, hogy számon tartsam, pontosan hányszor megyek el. Csak azt tudom, hogy még mindig ugyanolyan hatással van rám, még mindig szó szerint észveszejtő, még mindig úgy játszik a testemmel, mintha egy hangszer lenne, amit neki teremtettek, amin csak ő tud játszani, és már egyenesen a mestere is. Nem tudom, hogy ő számolja-e, de ha igen, még nem lehet elégedett az összeggel, mert hiába adom meg neki nagy nehezen a választ a kérdésére, ahelyett, hogy belevágna abba, amit választottam, inkább még egyszer a csúcsra hajszol. Persze nem kell már sokat dolgoznia, a testem ugyanis különösen érzékeny - még mindig, vagy már megint, ki tudja -, ezután pedig már megáll, legalábbis addig, míg új helyzetbe fordít.
Amikor megpillantom magunkat a tükörben, már azt is értem, mire megy ki a játék: a kívánságom egyik része sajátos és izgalmas módon fog teljesülni. Borzalmasan izgató a látvány, ő maga is, az, ahogyan a tükörben néz engem, mintha fel akarna falni, de be kell látnom, hogy a párosunk is az. Nem gondoltam még bele, hogy kívülről nézve milyenek lehetünk, de a tükörképünk most elárulja, hogy a méretkülönbségeinket több okból is imádhatom. Volt viszont egy egyezségünk, ezért nem szándékozom beérni a látvánnyal; miközben még mindig őt figyelem a tükörben, beszélni kezdek, aztán csak azért szakítom el róla a pillantásomat, mert a tarkójára simítva magamhoz húzom. Nem állok ellen a késztetésnek, heves csókra invitálom az ajkait, halkan, elégedetten, élvezettel nyögve bele az érintésbe, amikor az forró, szenvedélyes viszonzásra talál. Egy kicsit kiélvezem az érzést, az ízét, a szorosan enyémhez simuló, forró testét, miközben nem szakítom meg a vágykeltő mozgást, amivel ráerősítek az ő törleszkedésére. Csak ezután engedem el, hogy aztán az ajkaira súgjam: ideje lenne munkához látnia. Mély hangú nevetésére látványosan borzongok meg, és mivel nem húzódik el tőlem, egyelőre így figyelem, közvetlen közelről nézve arcát, sötétkéknek tűnő szemeit, élvezve lélegzetét az ajkaimon. Szavaira huncutul megcsillanó szemekkel mosolyodom el lassan, telhetetlenül, és amikor megérzem, hogy a megfelelő helyre igazítja magát, halk sóhajjal harapok az ajkamba. Egyelőre mégsem tesz semmit, csak játszani kezd, ahelyett, hogy elmerülne a testemben, mindössze ingerelni kezd; de ezzel együtt magát is, ezt a zihálása is elárulja.
– Igen. Nagyon... – sóhajtok fel, a fejemet lehunyt szemekkel döntve egy kicsit hátra, fenekemmel finoman a farkának feszülve, mintha csak sürgetni akarnám az érzést. Amikor végre elkezd beljebb mozdulni, halk zihálással, mély nyögéssel nyitom ki a szemeimet, tekintetemet a tükörre vezetve a látványért. Elnyílt ajkakkal figyelem lehunyt szemekkel koncentráló arcát, megfeszülő izmait, miközben a kéjes érzés lassan újra elveszi az eszemet. Nem érzek fájdalmat, az ujjaival alaposan felkészített az előbb, és nem is siet, az a kevés feszítés pedig, ami van, könnyedén elegyedik a kéjjel és a forró vággyal. Sűrű és mély lélegzetekkel figyelem őt és fogadom az érzést, egyik kezemmel hátranyúlva a karjára simítok, ujjbegyeim alatt is élvezve a forró bőr és az alatta megfeszülő izmok érzését, és amikor az ágyéka forró bőre a fenekemhez simul, ő pedig egyszerre nyög és sóhajt fel, én sem tudok elfojtani egy halk nyögést. Zihálva figyelem a tükörben, hogyan nyitja ki a szemeit, sötét, kéjes pillantásától felsóhajtok, amikor pedig a kezemért nyúlva a lábaim közé irányítja az ujjaimat, újra felnyögök. Megnyalom az ajkaimat, úgy bólintok, a nyakamba adott csók hatására libabőrös leszek, de aztán máris leköti az érzékeimet azzal, hogy megmozdul. Rekedt hangon nyögök fel az első mozdulatokra, épp annyi feszítést érzek, ami kiélezi a kéjt, és a parancsról sem feledkezem meg, az ujjaim munkához látnak a lábaim között, bár egyelőre csak simogatom magam. Elnyílt ajkakkal, zihálva, a lökéseivel szinkronban felhangzó nyögésekkel figyelem őt a tükörben, rohadtul izgató látvány így látni magunkat, és ez nagyban rátesz a heves vágyra is. A mozdulatai fokozatosan gyorsulnak fel, hagyva időt a testemnek a megszokásra, és én minden rezdülésemmel hálásan és kéjesen reagálok mindenre, amit csinál. A testem még mindig érzékeny, így amikor az ujjaim elmerülnek bennem, szinkronban mozdulva az ő heves és mély lökeseivel, hangosodó nyögésekkel rándulok össze. Amikor felegyenesedik és a csípőmre fog, egy kissé előrehajolok, de csak annyira, hogy még lássam; szabad kezemmel megtámaszkodok, a hátamat pedig csábító ívbe hajlítom neki, hogy megfelelő szögben, teljesen élvezhesse a látványt. Az érzések intenzitásától gyorsan elkezdem elveszíteni a kontrollt, az ujjaim mozgása is ki-kiesik a ritmusból, ő viszont nem; heves, mély lökései hatására a kéj végképp kiéleződni érződik a testemben. A nyögéseim összefolynak, a testem remegni kezd, felegyenesedek, hogy jobban érezhessem őt, és alig pár lökéssel később a testemen újra átvág a heves, elsöprő orgazmus. Fejem hátrafeszül a vállának, szabad kezemmel hátranyúlva kapaszkodok és marok a másik vállába, elakadó nyögésekkel, elfúló sóhajokkal élem át az intenzív gyönyört, de erővel tartom magam vissza attól, hogy elengedjem a valóságot, mert ugye van még valami, amit akartam. Hiába a testem megállíthatatlan remegése, a heves, kéjes lüktetés, kinyitom a szemeimet, zihálva figyelem a tükörképét, és amikor elélvez, egyszerre borzongok meg és sóhajtok mélyen a látványától és a hangoktól, amiked kiad. Elraktározom magamban ezt a képet, miközben ő lüktetve élvez belém, aztán hátammal a mellkasának simulva zihálok hevesen, vele együtt. Engem ölelő karjaira simítom a kezeimet, most már lehunyom egy kicsit a szemeimet, fejemet a vállára döntve fújom ki magam. A testem kellemesen, fáradtan zsibbad, a lábaim még reszketnek, valószínűleg nem is nagyon tartanának meg.
Mire elenged, azért már jobb a helyzet, de amikor maga felé fordít, azért belé kapaszkodok, biztos, ami biztos. Fáradt, kissé még ködös szemekkel pillantok fel rá, felsimítok a karjain, a kedves mozdulata hatására pedig elmosolyodom, a tekintetembe beköltöznek azok a jól ismert érzések is, amik hozzá kötnek. Átölelem a nyakát mindkét kezemmel, hagyom magam elveszni szemeinek csillogó, kék tengerében, aztán ahogy hozzám hajol, egyik tenyerem a tarkójára simul. A szavai lángra gyújtják hevesen megdobbanó szívemet, de válaszra nem hagy lehetőséget, ajkai ugyanis lecsapnak az enyémekre, és ez olyasmi, aminek nem tudok ellenállni. Felszusszanva erősödik a fogásom a tarkóján és az ölelésem a nyakán, ugyanazzal a heves, szenvedélyes szerelemmel viszonzom a csókot, ahogy kapom. Nem is szakítom meg, amíg nem muszáj, hosszan kiélvezem ajkai puhaságát és ízét, nyelve forró simításait az enyémen, szorosan összesimuló testünket, az orromba szökő illatát, szuszogását az arcomon. Csak akkor engedem el, amikor már tényleg nincs levegőnk, hogy aztán a csóktól kifulladva döntsem a homlokom az övének.
– Én is nagyon szeretlek – pótolom be az elmaradt választ egy kis mosollyal. Tarkóján nyugvó kezemet közben előrébb hozom az arcára, hüvelykujjammal puhán kezdem simogatni. Az eddigi hevesség és légszomj lassan elcsitul a testemben, de én addig sem tétlenkedek, őt figyelem, élvezem ezeket a pillanatokat, néha újabb csókokat lopva az ajkairól.
Amikor már érzem, hogy a szívem újra normális ritmusban ver és a légzésem sem kapkodó már, oldalra fordítom a fejem, hogy a kádat kezdjem méricskélni.
– Megkérdezném, hogy most már jössz-e velem fürdeni, de szerintem rég kihűlt a víz... Szóval választhatsz, engedjek újat, vagy inkább egy gyors zuhany? – fordulok vissza felé mosolyogva. Még mindig úgy nézem őt, mint a világ nyolcadik csodáját, még mindig szinte kényszeresen érintem, ahol csak tudom, mintha attól félnék, hogy a következő pillanatban eltűnik a kezeim közül, de azért ha válaszol, elszakítom róla a pillantásomat és a kezeimet is. Egy apró csóknak nem tudok ellenállni, utána viszont megmozdulok, hogy a kérésének megfelelő terepet készítsek elő. A kádhoz lépve mindenképp leeresztem belőle a - valóban kihűlt - vizet, de újat csak akkor engedek, ha a fürdést választotta.

chasing cars || coded by eirik

Annyira könnyen belé mentünk ebbe az egészbe, hogy meg se fordult a fejemben, hogy ne menne. Az első alkalommal rezgett a léc, a második alkalommal is óvatos voltam még, de már akkor sem volt probléma. Most pedig még annyi bizonytalanságot sem mutatott, mint eddig, sőt, rendesen fel is húzta az agyamat, így teljesen elfelejtettem aggódni, már az elején. Újra és újra csúcsra hajszolom, reszket a kezeim között, hangja, illata betölti a fejemet, teljesen kifordít magamból. Pont úgy, mint rég.
Azért van, ami más. Most is ingerli az, hogy irányítom a szituációt, de a durvaságot szavakra cseréltük le. Nem is baj, egyébként,  rettentő izgató, ahogy kifejezi magát, ahogy nyögdécsel, hogy ne hagyjam abba. Többek között ennek a kérésnek teszek eleget, amikor a választás után ahelyett, hogy rátérnék a feneke kiélvezésére, meg egyszer elveszett. Láthatóan nem erre számított,  mert mintha figyelmeztetni, vagy fenyegetni akarna, de torkán akad minden, ahogy ismét gyorsítok. Szerencsére nem kell túl sokat dolgoznom rajta, hogy ismét elélvezzen, elégedetten figyelem, hogyan keres mindenben és bármiben kapaszkodót közben. Miután megállok, áthelyezem őt a tükör elé. Ragadozó módjára figyelem őt benne, míg fenekéhez simulok és rákérdek, hogy elégedett-e a látvánnyal,  vagy többet akar.  Elfúló hangjára elmosolyodom, élvezettel tekintek hozzám simuló testére, majd mikor felemeli a kezét és újra beszélni kezd, lehajolok hozzá. Hevesen viszonozom a csókot, a szavaira mélyen, halkan elnevetem magamat.
- Imádom, higy ilyen kis tueelmetlen vagy. - morgom az ajkára, egyik kezemmel elenegedem a kagylót, hogy a farkamat a megfelelő helyre tudjam igazítani.
- Ennyire szeretned már? Azt akarod, hog beled élvezzek? - kérdezem mély hangon a füle mellett, halkan zihálva, ugyan is nem csak őt, de magamat is ingerelni kezdem, mert nem hatolok be azonnal. Csupán játszok nedves fenekénél, és csak azután hatolok be lassan, miután megkaptam a kielégítő válaszom. Felsóhajtva, szemeim lehunyva merülök el benne egyre mélyebben, támaszkodó kezem és a többi izmom megfeszül az érzés intenzitásától. Egy sóhajtásba oltott nyögéssel adózok annak, amikor tövig merülök, aztán kinyitva sötéten és közösen kavargó pillantásom, ismét leviszem kezét a lábai közé.
- El ne felejtsd ujjazni magad. - figyelmeztetem suttogva, aztán nyakába csókolva kezdek mozogni. Lassan kezdem, aztán fokozatosan gyorsulok, a végén inkább rövidebbek a mozdulatok, de azok gyorsak, hevesek és mélyek. Kiegyenesedve fogok csípőjére, minden egyes lökésnek ellentartva és húzva őt. Az érzés teljesen kikészít, főleg, ahogy érzékeny teste reagál a kéjre. Az előbbi játékok után nekem sem telik sok időbe, míg felépül bennem a katarzis, de nem adom át magamat neki, amíg Aviva nem élvezik el újra, utoljára. Ha kell, még ismét szavakkal is ingerlem a fülébe suttogva, ösztönözve arra,hogy engedje el magát. Amikor pedig ő elmegy, rá pár lökésre én is elélvezek. Egy halk káromkodós nyögéssel rántom magamhoz és tövig mélyedve benne lüktetek belé. Hevesen zihálva ölelem körbe testét, megtartva őt, és magamhoz szorítom. Csak azután merem elengedni annyira, hogy magam felé fordítsam, amikor már a testünk megnyugodott valamennyire. Amint gond nélkül tudom őt figyelni,  kisimítok egy tincset az arcáról és szorosan átkarolva hajolok ajkához.
- Borzalmasan, rohadtulszerekmes vagyok beléd.. - vallom meg sokadjára is, rekedten, mielőtt hevesen, szerelmesen, hosszan kezdeném csókolniq ajkait.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Ugyanaz a féktelen és heves vágy feszül kettőnk között, mint mindig. Ha tudnék még értelmes gondolatokat összerakni a fejemben, biztosan hagynám magam elveszni a gondolatból eredő felszabadító következtetésben; hogy milyen jó érzés is a tudat, miszerint akármi történt is vele, velünk, velem, nincs semmi, ami megtörhette volna ezt. Ezt sem tudta semmi tönkretenni, és mivel mindig is olyan hevesen égtünk egymás iránt, mindig is úgy vonzottuk a másikat, mintha csak mágnesek lettünk volna, ez is nagyon fontos tényező - hiszen jóformán ezzel kezdődött minden. Axel szíve olyan nekem, mint egy féltve őrzött kincs, amire az életemnél is jobban kell vigyáznom, amit a világ összes pénzéért sem adnék fel, amit az isteneknek sem adnék át; a szerelme a legfontosabb dolog, de a teljességet mégis ezzel érzem. Saját magammal nem tudnék kibékülni, ha a traumáim miatt nem tudnám teljesen átadni magam neki, vagy még rosszabb, ne tudjam elviselni az ő érintését sem.
De most, ahogy a kezei között reszketek, újra és újra átadva magam a heves gyönyörnek, amihez ő juttat hozzá, tudom, hogy nincs baj. Ha lesznek is még nehéz pillanataink, sem a testem, sem az elmém nem akarja őt kizárni, eltaszítani. Továbbra is Ő az, aki mindenek felett áll, aki előtt nem akarok és nem is tudok bezárni ajtókat. Az egyetlen dolog, amiben a közelmúlt manifesztálódik, az a testem gyorsuló megadása, nem tudom, hogy csak azért, mert intenzívebben élek meg minden élményt, vagy mert el vagyok szokva mindettől, esetleg mindkettő egyszerre, de az biztos, hogy most gyorsabban el tudok jutni arra a szintre, amikor épkézláb gondolatok nélkül, reszketve nyögdécselek a kezei között, újra és újra hevesen elélvezve, a gyönyör két hulláma között is viszonylag kevés időt hagyva.
Az is biztos, hogy ő ezt érezhetően nem bánja. Egyáltalán. Sőt, ki is használja, hogy láthatóan extrán érzékeny vagyok, mert nem elég, hogy kikészít engem a látvánnyal, ahogy lenyalja az ujjaimról a nedvességemet - nem is beszélve az elmémbe szökő gondolatokról, amikor megérzem nyelve finom körözését az ujjaim körül, kellemes emlékeket idézve fel bennem -, utána még folytatja is, amit én nem tudtam fenntartani az előbb, hogy aztán rekordgyorsasággal juttasson ismét a csúcsra. Megborzongok, amikor izgató hangokkal adja tudtomra, mennyire elégedett ezzel, de úgy tűnik, még ezt sem találja elégnek, ugyanis újra munkához lát. Szavakkal és tettekkel kombináltan kezd ismét kikészíteni, és nagyon jól csinálja - mint mindig -, mert mire megfogalmazza a kérdését és a lehetőségek végére ér, én már szinte cseppfolyóssá válok a kezei között - újra. Hosszú ideig nem tudom megfogalmazni a választ, de nem zavartatja magát, addig is tovább mozog a testemben, immáron két fronton is, és mire összeszedem magam egy válasz erejéig, már erősen remegek és zihálok. Ködös, elsösétülő szemekkel nézek rá, míg zihálva, nehézkesen, de kinyökögöm a választ, aztán elnyíló ajkakkal figyelem felcsillanó szemeit, valamint a mozdulatot, ahogy megnyalja az ajkait. Mély torokhangon nyögök fel a szavaira, pedig ekkor még nem is tudom, hogy nem fogja beérni egy kis dirty talkkal. Elég izgatóak lennének a szavai is, na meg az, ahogyan mondja őket, de hiába hiszem, hogy beéri ezzel.
– Axel... – zihálom figyelmeztetően a következő szavaira, de mintha meg sem hallaná: ahelyett, hogy megállna, és azzal folytatná, amit megbeszéltünk, nem csak tovább mozog, de még a tempót is fokozza. Megfeszülve nyögök fel hangosan, erőtlenül hunyom le a szemeimet, még csak meg sem próbálom megállítani, mert tudom, hogy addig úgysem tenné meg, míg ő nem akarja. Egyszerűen csak elfogadom, hogy bár a játékot én fordítottam végleg ebbe az irányba, már menthetetlenül alul fogok maradni mindenféle értelmű harcban. Eleve utolsó mentsvárként tekintettem az előző pillanatokra, de így, hogy nem voltam elég hatásos, már lehetőségem sincs arra, hogy mentsem a menthetőt. A testem lassan túltelítődik az ingerekkel, az érzékeim szinte felrobbanni készülnek, a megállíthatatlan remegés pedig egyre csak fokozódik. Nem kell sok idő, hogy ezek a pillanatok be is érjenek, fogalmam sincs, hogy ez volt-e a célja, hogy megvárta volna-e, hogy újra elélvezzek, vagy csak ki akart készíteni, de előbb söpör rajtam végig a gyönyör újabb hulláma, mint hogy megállna. A nyögéseim már szinte a torkomon akadnak a lélegzetemmel együtt, erősen vonaglok és feszülök meg a katarzis pillanatában, kezeimmel tehetetlenül keresve kapaszkodót a mosógépben, a falban, Axel szabad kezében, akármiben, amit épp találok, hogy ne érezzem úgy, hogy kocsonyaként reszkető testem miatt össze fogok esni - még ha tudom is, hogy ezt nem hagyná. Erősen zihálva, remegve kapaszkodok a karjaiba, amikor magához karol, de csak akkor jövök rá, hogy mit csinál, amikor megfordulva a mosdószekrénynek préselve találom magam, és felnézve nem mást, mint a tükörképünket pillantom meg. Elnyílt ajkakkal, halkan nyögök fel, egyszerre az érzéstől, ahogy szorosan hozzám simul hátulról, ahogy a farka a fenekemhez préselődik, és attól, hogy látom magunkat a tükörben. Elképesztően izgató látvány nem csak ő maga, hanem az, ahogy szinte elveszek előtte, de mégis mintha tökéletesen odaillenék. Amikor pedig kissé lehajolva mellém támaszkodik, a sajátos kis csapdájába ejtve, ez az érzés csak fokozódik. Elakadó lélegzettel figyelem a látványát a tükörben, miközben látványosan megborzongok a fülembe mormogott szavai hatására.
– Tökéletes – felelem elfúló hangon, és rábízom, hogy eldöntse, róla beszélek-e, vagy a helyzetünkről. Egy pillanatra hunyom csak le a szemem, míg teljesen kiélvezem az érzést, ahogy hozzám törleszkedik, utána rögtön ki is nyitom azokat, hogy újra őt figyeljem a tükörben, miközben szorosan forró, nedves testéhez simítom a sajátomat, majd én is megmozdítom a csípőmet. Elnyílt ajkakkal, zihálva dörzsölöm magam hozzá vágyakozó mozdulatokkal.
– De tudod, hogy lehetne még tökéletesebb? – suttogom forrón, oldalra fordítva egy kicsit a fejem, egyik kezemet felemelve, hogy végigsimítsak a fején, hátra, a tarkójáig. Magamhoz húzom, forró, heves csókot lopok az ajkairól, majd elengedem őt, hogy azokra suttoghassak. Megkeresem a tekintetét, csak azután dorombolom a következő szavakat az ajkaira.
– Ha elkezdenéd, amiben megegyeztünk – mormolom a szemeit figyelve, hangsúlyosabban mozdítva a csípőmet az övé felé. – Nem akarsz végre érezni? Ugye nem kell beérnem az ujjaid érzésével a fenekemben? – teszem még hozzá, számítva arra, hogy esetleg megint számon kéri rajtam a szókimondást.

chasing cars || coded by eirik

Épp olyan perzselő tekintettel néz engem,  mint amilyen égő,  csodálattal és ígérettel teli pillantással nézem én őt. Épp úgy megveszek érte, mint ahogy ő értem, ez a vonzás pedig  tapintható kettőnk között a levegőben. Régen se tudtam ellenállni neki,  és most sem. Hiába gondoltam, hogy csak egy  gyors reggeli átmozgatás lesz, azért azzal, hogy ennyire felhúzott,  bőven átvágta a számításaimat. Nem mintha bánnám. Élvezettel nézem, ahogy a teste megadja magát nekem, de nem hagyom most pihenni,  mint az imént. Túlságosan elveszi a józan eszemet azzal, ahogy beszél, és hogy szinte kihívás elé állít. A mosógépre hajtva őt folytatom, amit elkezdtem, ő pedig rövid idő alatt  ismét megadja magat nekem, szinte felsikoltva adva tudtomra  örömét. Amikor a gépre támaszkodik, megállás, és ezúttal békén hagyva pár másodpercig elkapom kezét,  majd ajkamhoz emelve a számba veszem nedves ujját, egyiket a másik után, nyelvemmel finom köröző mozdulattal nyalva le róla a finomságot. A reakciója és a ködös pillantása újabb "gonoszságra" ösztönöz,  elengedve őt játszok tovább az érzékeivel,  lenyúlva lábai közé mozdítom csípőmet, ő pedig érzékenyen vonaglik meg a kezem alatt, és még szavakban is kifejezi élvezetét. Megszólalok magam is, de mire a végére érek a szavaimnak, ő ismét elélvez,  lüktetve szorul rám újra és újra, amitől kellemesen megborzongok, és elégedetten hümmögök s füle mellett. Újra megszólalok,  halkan morgok a fülébe, élvezve forró bőrét és a zihálását, nyögéseit, miközben újra játszani kezdek, és ezúttal nem csak beszélek arról, hogy választhat,  hanem alattomos módszerrel és őt izgatva adom meg a lehetőségeket. Kiélvezem a reakcióit, a nyögését, a nyalintását, de még is az a legjobb pillanat,  amikor ujjaimmal is belé hatolva megakad a lélegzete. Kisvártatva nyöszörög nekem, de nem a kérdésre válaszol, hanem egészen másra ösztökél. Kérésére folytatom a két fronton játékot, ő pedig hevesen zihálva  nyögdécsel, lüktet körülöttem. Akkor pillantok fel rá, amikor újra megszólal, és próbálja összerakni a mondatot. Végre megkapom a válaszomat is, és a szavaira megnyalom kiszáradt ajakaim, a szemem pedig elégedetten csillan meg.
- Tudod, hogy szeretem minden porcikád,  de a feneked szeretem a legjobban. Persze, hogy szívesen duglak és élvezek ott beléd. - válaszolok a panaszos nyögéseire felsóhajtva, morogva, miközben folytatom az izgatását kezemmel és farkammal is.
- De az imént még azt követelted, hogy ne hagyjam abba... Úgyhogy befejezem, amit elkezdtem. - jelentem ki határozottan,  zihálva, finoman, lassan gyorsítva a tempón. A fejemen már vaskos köd ül, és őszintén szólva kezdem lassan én is elveszteni a fejem a felmerülő gondolatokra és emlékekre. Még egy rövid ideig izgatom, de már nem várom meg, vagy elélvez, vagy nem, de megállok kezemmel is, ujjaimmal is. Átkarolva őt fordulok vele a csaphoz, ahhoz szorítom a csípőmmel, férfiasságomat fenekéhez simítva simulok hozzá, a csap feletti tükörből  rá tekintek a feje fölül. Figyelem, ahogy karcsú, apró alakja elveszik széles vállam és mellkasom előtt, bőrének színe még is kiemeli őt. Kicsit előre dőlve támaszkodok a csapra, jobban fölé magasodva és ezzel karjaim és testem csapdájába is zárom.
- Így jó lesz? Vagy többet akarsz látni? - dörmögöm a fülébe, oda hajolva. Csípőm mozgatva törleszkedek hozzá folyamatosan, szemeimben megül már a vágy köde, már tényleg úgy figyelem őt megfeszült izmokkal, mint aki képes lenne azonnal a másikra veti magát.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Ha tudtam volna, milyen láncreakciót indítok el odakint sem csináltam volna semmit másképpen. Még akkor sem, ha bizonyos idő után már biztossá válik: ez az alkalom sem lesz kivétel, ezúttal is én fogok "alul maradni", már ha egyáltalán fel lehet ezt fogni így. Talán éppen az ennek a késztetésnek, az állandó játszadozásnak a magyarázata, hogy imádom, amikor eljutunk arra a pontra, ahol ő eldobja a kontrollt, én pedig ennek hatására lassan de biztosan elveszem a képességemet a józan gondolkodásra is. Vagy talán nem is olyan lassan; azt hiszem, a hosszú kihagyás után a testem még mindig csak az adaptálódás fázisánál tart, sokkal könnyebben átengedi magát az érzékeimnek, az ingereknek, a kéjnek. Nem mintha zavarna, legfeljebb szokatlan, hogy régebben sokkal tovább bírtam, de ha ilyen tempóban dolgozunk a visszaszoktatáson, nem tart majd sok időbe, hogy jobban tudjam tartani magam. Mondjuk Axel sem panaszkodik különösebben, amikor újra és újra hevesen elélvezek, sőt.
Élvezettel hallgatom elmélyült, rekedt hangját, izgató szavait, a zihálását, felajánlására megvillannak a szemeim és elégedetten hümmögve fejezem ki a tetszésemet, de nem kockáztatok meg újabb választ, mert a vad és heves mozdulatok és az ujjaim hatása alatt nem tudnék értelmes szavakat hangosan is kimondani. Inkább azzal egészítem ki az élményt, hogy őt nézem, szinte felfalom a tekintetemmel, sötéten csillogó szemeitől indulva ziháló, elnyílt ajkain át, le megfeszülő vállaira, karjaira, nedvességtől csillogó mellkasára, egészen a kíméletlen tempótól újra és újra megfeszülő hasáig. Még az ajkaimat is megnyalom a látványtól, pedig ez már tényleg csak a pláne, hiába próbálom őt megőrjíteni a szavaimmal, a látványommal, végül én vagyok az, aki nem bírja tovább, és ismét elélvezek. A kéj hevesen, vadul és kíméletlenül csap le rám - és pont így bánik velem Axel is, mert ezúttal időt sem hagy, hogy egyáltalán magamhoz térjek egy kicsit. Leemel a mosogépről és megfordít, majd - miután megelégedett a kezeim helyzetével - a gép tetejére nyomva folytatja ott, ahol szinte abba sem hagyta. Nehéz észnél maradnom, vagy inkább egyenesen lehetetlen, mivel még ki sem hevertem az előző orgazmust, a testem túl érzékenyen reagál mindenre. Fogalmam sincs, pontosan mennyi idő telik el, de biztos, hogy nem sok, én pedig ismét azt érzem, hogy tehetetlenül reszketek meg a gyönyör újabb hulláma alatt. Szinte sikoltok az élmény intenzitásától, nem is igazán látok, legfeljebb csillagokat, és csak akkor térek kissé magamhoz, amikor a mosógép tetején csúszkáló ujjaimat megfogva maga felé fordít egy kicsit. Elhaló nyögéssel nyílnak el az ajkaim, mikor saját nedvességemtől csillogö ujjaimat az ajkai közé veszi. Még mindig elképesztően izgató latvány, főleg azzal a nézéssel; mire válaszol az imént elnyöszörgött szavaimra, már fogalmam sincs, mit akartam mondani. Felsóhajtok, lehunyt szemekkel feszítem magam finoman a hátamhoz simuló felsőtestének, hogy érezzem forró és nedves bőrét az enyémen, de mielőtt még reagálhatnék, ezúttal ő nyúl a lábaim közé. Hangos nyögéssel vonaglok meg, ahogy megérint, és ha ne lenne elég a simogatása, még a csípője is újra megmozdul, lassan, de annál mélyebben.
– Ez... ah... túl jó... – zihálom két  nyögés között. Már nyitva sem tudom tartani a szemeimet, a testem máris reszket, tehetetlenül remegek és vonaglok alatta, a kezei között. Amikor kifejezi az elégedetlenségét, tudom, hogy igaza van, de épp csak néhány másodpercnyi időre vagyok képes pótolni a szorítást, ugyanis ahogy a fogai belemélyednek a nyakamba, az olyan, mint egy kegyelemdöfés. Újabb heves gyönyör vág végig rajtam, a testem tehetetlenül és hevesen lüktetve fogadja az érzést, és kicsit sem segítenek rajtam azok az elégedett hangok, amiket a fülem mellett hallat. Erőteljesen zihálok és reszketek, a lábaim már biztosan nem tartanának meg, de a hangja még így is áttör a vastag, kéjes ködön a fejemben - hogy tovább rontson a helyzetemen.
– És ez nem is... változott – felelem akadozva, zihálva. Szeretnék neki többet is mondani, szeretném az előzőkhöz hasonlóan elmondani neki, hogy nagyon is imádom, amit csinál, és igenis látni akarom, de az az igazság, hogy épp azt teszi, amit kértem tőle: egyszerűen elveszi az eszemet, teljesen kikészít, nem tudok értelmes mondatokat megfogalmazni, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy milyen csodálatos érzés, amit a farkával és az ujjaival művel éppen. És ő még a szavaival is folytatja. Vad nyögéssel rándulok össze és feszülök meg, ahogy a következő kérdésénél mélyre hatol, az ujjai pedig erőteljesebben szorulnak a csiklómra, de mielőtt még válaszolhatnék, jön a következő opció. Elnyílt ajkaimnak hála zihálás közben is könnyedén érintem ujját forró nyelvemmel, de ezúttal sem tudom befejezni a hergelést - vagy méginkább kiteljesíteni sem. Nem marad ugyanis el a harmadik lehetőség sem, és bár az ujjai elengednek elöl, az elvesztett inger helyét hamarosan átveszi valami más. Még jobban elnyílnak az ajkaim, a nyögés szinte a torkomon akad, a hátam ívbe hajlik, aztán egész testemben megvonaglok, ahogy ujjaival is a testembe hatol. Immár két fronton lüktetek hevesen körülötte, de talán ezért sem tudok sokáig kinyögni - szó szerint - egy választ sem.
– Ne merd... abbahagyni... – nyöszörgöm egyszerre erőtlenül és vadul zihálva. A testem már szinte konstans, megállíthatatlanul remeg, borzasztóan nehéz válaszolni, és amikor megpróbálom, csak újabb nyögések törnek fel a torkomból. Lehunyom a szemem, megfeszítem magam, hogy egy kis erőt gyűjtsek, bár úgy érzem, az egyetlen esélyem, ha egy kicsit megpróbálom őt is kizökkenteni.
– Tudom, hogy imádod a fenekemet. Akarsz újra ott is érezni? Rendesen, a farkaddal? Tudom, hogy akarod. Én azt akarom, hogy ott élvezz el. – A zihálástól és a nyögdécseléstől nem könnyű összerakni a mondatokat és kimondani a szavakat, de valahogy mégis sikerül.
– De így nem látlak... Azt is mondtam, hogy látni akarlak közben – teszem hozzá szinte panaszos nyögéssel, miközben oldalra fordítom a fejem, hogy a szemem sarkából őt nézhessem, hogy láthassam a reakcióját.

chasing cars || coded by eirik

Kijelenthető, hogy ennek a játéknak, és perverz versenynek csak nyertesei lehetnek. Nem tudunk veszíteni, hisz mind a ketten a másik öröméből táplálkozunk. Amit ő élvez, azt én is, amit én élvezek, azt ő is. Ebből a szempontból kérdéses, mennyire tesszük önös érdekből, amit teszünk: vajon azért hergel a szavaival, mert tudja, hogy izgat vele, vagy azért, mert tudja, hogy el fogok pattanni egy idő után, és kíméletlenül behajtok rajta mindent, amit mond? Ugyan úgy rám is vonatkozik a kérdés: vajon azért viszem el ennyiszer a csúcsra, mert neki akarok örömet szerezni, vagy csak önigazolás és egoista váll lapogatás, hogy "ennyire jó vagyok"? Szerintem ezen kérdések megválaszolására száz pszcihológus sem tudná kideríteni a választ. Túlságosan összeforrt már a dolog. Túlságosan szürke ez a zóna.
Ezek fényében nem tudom eldönteni, hogy az izgató "dirty talk" kit céloz, őt, vagy engem, de abban is biztos lehet, hogy mindenre lesz válaszom.
- Oh, igen... még választhatsz is majd, hogy hová kéred. - válaszolok mély, rekedtes hangon, kicsit zihálva. Immár az én testem is nedves, bár nem a víztől, hanem a lassan kiülő verejtéktől. Újabb kérdéseket kapok, amelyre újabb válaszokkal állok elő, és ezzel egyszerre vágja mindkettőnk alatt a fát: bár amilyen könnyedén elmegy ismét, főleg maga alatt. Élvezettel figyelem teste vonaglását, élvezem a lüktetését a farkam körül, és ó, az a pillanatra talán "riadt", vagy döbbent fej, amikor nem hagyom őt pihenni, nem úgy, mint az előbb, amikor hagytam megnyugodni. Leszedem a mosógépről, és afelé fordítva adok neki újabb feladatot, míg közlöm vele, hogy mi az, amit tennie kell. Nyög, de érzem és látom rajta, hogy teljesíti az összes utasítást, és ezzel, meg a heves tempóval újra hamar a csúcsra juttatom. Szinte felsikolt, de nekem ez nem elég, addig akarok vele játszani, amíg már hangja sem lesz az igazi: ezt anno valamikor 12 kör után értük el, most viszont alig járunk háromnál, és ő már alig bír mondatokat formálni. Nem mondom, hogy nem élvezem rettentően, hogy ilyen hatással vagyok rá, bár kétségtelenül szokatlan. És én ezt ki fogom használni, egészen addig, amíg csak tudom. Igyekszik megkapaszkodni, figyelem nedvességétől csillogó ujjait. Megállok, felemelve a kezét fordítom félig hátra, hogy ajkaim közé véve én tisztítsam meg a kezét. Mint egy jól lakott ragadozó figyelem és nyalom meg utána az ajkam, majd a hátához simulva hajolok le hozzá.
- Axel nem.. mi? Nem bírod? Nem elég? Miért lustálkodsz? Segítsek? - dörmögöm a fülébe a kérdéseket, és az utolsónál már magam nyúlok előre lábai közé, hogy izgatni kezdjem. Közben hozzá simult csípőmmel lassú, de mély mozgásba kezdek, hogy ingerelni kezdjem ismét.
- Még a szorítást is abba hagytad. Rossz cica. - ciccentek egyet, és szabad kezemmel félre húzva a haját a nyakába harapok finoman. Ha érzem, hogy már ennyitől tényleg ismét elmegy, akkor elégedett hangokkal hümmögök a fülébe, míg alattam reszket és lüktet.
- Azt hiszem rövid idővel ezelőtt még arról beszéltél, hogy mennyire imádod, amikor duglak, és látni akarod, ahogy beléd élvezek. - dörmögöm a füle mellett, épp úgy, ahogy az elején ő duruzsolt a fülembe mocskos szavakat.
- Mondd csak, hová kéred? Ide? - hatolok beljebb erősebben egy pillanatra, ujjammal erősebben szorítva kicsit csiklójára.
- Vagy ide? - nyúlok előre, hogy szabad kezemmel végig simítsak az alsó ajkán.
- Vagy ide? - engedem el alul, és kicsit hátrébb húzódva oda nyúlok, és a két, általa már meglehetősen nedves ujjammal a fenekébe hatolok be.
- Választanod kell egyet, különben abba hagyom. - fenyegetem, mielőtt azzal jönne, hogy amit én akarok. Közben persze nem felejtek el lassan, és alaposan mozogni benne, illetve most már az ujjaimat is ellentétes ritmussal járatom fenekében.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

A játékunk megy tovább a maga észveszejtő, izgató módján. A kapokból adok lesz, ami gyorsan ismét kapokba fordul - és fordítva. A gyors orgazmust követően az ő hibájából szállok be ebbe a kis harcba kettőnk között, és én is megnyerem a magam körét - azt legalábbis biztos sikernek könyvelem el, hogy a csipkelődését úgy fordítom ellene, hogy közben teljesen elveszem az eszét. Élvezem minden reakcióját, legyen az apró vagy épp jól látható vagy hallható,  de a legtökéletesebb pillanat mégis az, amikor elengedi a kontrollt. Végre megmozdul ő is, és nem is akárhogy, vad és erős mozdulatai, a heves tempó mind próbára teszik az érzékeimet, nem is beszélve az ígéretéről és az utasításáról. Nem kell kétszer mondania, hogy folytassam, amit elkezdtem, még akkor sem, ha ezzel egyértelműen magam ellen dolgozok. Élvezem magamon a tekintetét is, szemei szinte felfalnak, aminél kevés izgatóbb dolog létezik a világon - talán csak a csípője mozgása és a szavai. Azért is tartom fenn a  beszélgetés fonalát, hogy én is őrjítsek még rajta egy kicsit, de ez hamar vissza is üt. Halkan felnyögök a szavai hallatán, mély levegőket kell vennem. Kiszárad a szám, ezért én is megnedvesítem a nyelvemmel, de nem hagyhatom el a választ.
– Helyes – nyögöm elégedetten, kéjes hangon. – Szeretem látni, hallani és érezni, amikor belém élvezel. Most is meg fogod tenni? – zihálok, miközben jobban kitámasztom magam a heves lökések ellenében. Nem sokkal ezután hátrébb dőlök, hogy a hátam felsó részét tartsa a fal, neki még több látványt adhassak azzal, hogy magamnak még jobbá teszem az élményt. Megveszek a torkából feltörő hangért, de aztán én rándulok össze hangos nyögéssel, mikor még mélyebben érzem őt magamban. Persze a kérdésem is ismét célba talál, elfúló nyögéssel feszítem meg magam, amikor kezével az enyémre fog, erősebb markolásra késztetve. Követem ezt az utasítást is, és ennek megfelelően kezd a kéj lassan teljesen eluralkodni a tudatomon és a testemen. Már erősen reszketek, a teatem hol megfeszül, vagy megvonaglik, és ő nem rest újabb ingerrel bombázni ezt a helyzetet. Hüvelykujja az ajkaim közé csúszik, én pedig lelkesen hajolok rá egy kicsit, ajkaim szoros ölelésébe vonva, nyelvemmel körbesimítva, aztán kicsit meg is szívom, miközben mélyen, szuszogva nézem a szemeit, pont úgy mint amikor a farkával játszadozok ott. Szeretném ezt még sokáig kitartani, de már nem megy. Alig tudok mindenhová figyelni, a szoritásaim néha lüktetve engednek, majd erősödnek, az ujjam már nem a kád vizétől olyan nedvesek, a nyögéseim pedig lassan szinte kiáltásokká nyúlnak és hangosodnak. Alig néhány mozdulat elég még, hogy vadul összerándulva, hevesen vonagló testtel élvezzek el, a torkomból hangos és hosszan elnyúló, szinte halk kiáltásnak tűnő nyögéssel.
És nem hagy pihenni. Szinte még fel sem ocsúdok a mámorból, nem látok és nem is kapok levegőt, de már leemel az előző helyzetből. A lábaim reszketnek, de elesni nem tudok, mert megtart, aztán meg is fordít, és a mosógép ezúttal elölről válik a támaszommá. Elhalón nyögök fel, amkor a kezeimet visszavezeti a testemre, de engedek a parancsnak, még ha elgyengülve rándulok is össze, amikor megérintem az így is túl érzékeny pontokat a testemen. Ő sem kímél, ugyanis amint lenyomott a gép tetejére, már újra belém hatol hátulról, mire ívbe feszülő testtel vonaglok meg, hangosan felnyögve. A suttogását hallva rekedt, gyenge hangon, nyöszörögve káromkodok egyet, és ahogy felveszi az előző tempót, újra kezdem elveszíteni a valóságot. Az én ujjaim is serényen dolgoznak, pedig az előző kört még ki sem hevertem, és ő is olyan vad tempót diktál  amivel garantáltan őrületbe kerget. Nem tudom, mennyi idő telik el, de az biztos, hogy nem tart soká a testemet végleg megadásra késztetni - újra. A sikolyait már szinte most is megkapja, a testem ugyanis annyira érzékeny mindenhol, hogy szinte duplán érzékel mindent, és ez teljesen elvesz tőlem minden egyéb kontrollt. Az orgazmus még erőteljesebben vág végig rajtam, a kezeim tehetetlenül hullnak le a testemről, kapaszkodót keresve a vonaglás és reszketés ellen, de a jobb kezem ujjai olyan nedvesek saját magamtól, hogy mindenen elcsúsznak.
– Axel... nem... – Fogalmam sincs, mit akarok mondani, mert feladni nem tudnám, főleg ennyi után, de az biztos, hogy a testem most túlérzékeny. Olyan hevesen reszketek még az orgazmus után is, hogy érzem, ha most újra magamhoz kellene nyúlnom, talán a következő másodpercben kopogtatna is a gyönyör. Megint.

chasing cars || coded by eirik

Az előbb ő volt az, aki túl sokat akart, most én vagyok az, aki nem bírja. Azután, hogy elélvezett, csipkelődni kezdek vele, még csak nem is azon, hogy milyen hamar történt ez meg, hanem mert olyan kis szégyellősen fejezi ki magát, hogy az már-már aranyos. Persze, kellett nekem ennyit szívni a vérét, most aztán olyan bosszút áll, amire egyáltalán nem számítottam. Először még csak borzongok, sóhajtok a szavaira, beindítják a fantáziám, de aztán már nem csak a szája jár, hanem rám szorítva a csípője is, amitől egy pillanatra elakad a levegőm. Az érzés több, mint izgató, erővel kell visszafognom magamat, de még ez se elég neki, fittyet hányva a figyelmeztető jelekre tovább ingerel engem szavakkal is, és tettekkel is. Buja halmába markol, aztán levezetve magán a kezét izgatni kezdi magát, és mellé még nyöszörögve kérdez is. A visszafogottságom pedig eddig tartott. Lábait megemelve tárom szét őket és kezdek hevesen mozogni benne, míg megígérem, hogy addig meg sem állok, amíg nem lesz más, csak egy reszkető test, amely nyögdécselni is alig tud már. Az ígéretre szintén felnyög, egy kicsit lehunyja a szemeit, de aztán újra rám tekint, és az utasításra nyögdécselve válaszol. Elégedetten hevesen csúszkálok benne, élvezem az őrjítő szorítását, és a kéjes látványát, ahogy játszik magával. A teste meg-meg vonaglik és rezdül, amitől a szorítása lüktetően lazul és erősödik újra, még élvezetteljesebb lesz az egész. A nyöszörgő szavaira rá pillantok, megnyalom kicsit kiszáradt ajkaimat.
- Nem csak a látványt. Azt is, hogy olyan forró, nedves és  szűk vagy, hogy szinte megagadba fejsz. - zihálom a választ neki, kihívóan figyelve, érezve, hogy egyfajta harcba kezdett ezzel a "szókimondással". Hangos nyögései betöltik a fürdőt és a fejemet is, én pedig kitartóan, vadul mozgok benne. Figyelem, ahogy hátrébb támaszkodik majd a lapockáját a falnak dönti, és a másik kezével a mellére markol. Halkan felnyögök a látványra, egy pillanatra mélyebbre is hatolok benne, mint az eddigi mozdulatokkal, de meg nem állok. A provokálására elengedem a térdét kezemmel az övére fogok és erősen ráfogok, hogy jobban markolja magát.
- Ne finomkodj! - morgom az utasítást, és miután halkan a nevemet kiáltotta, ezen kezemet felemelve az állára simítok, hogy hüvelyk ujjamat az elnyílt ajkai közé csúsztassam, ott is ingerelve, olyan dologra emlékeztetve, amelyről tudom, hogy szereti. Egészen addig meg sem állok, amíg el nem élvez ismét, és nem látom karcsú testét vonaglani. Akkor is csak azért állok meg, hogy hangosan szuszogva leemeljem a mosógépről. Letéve remegő lábaira megtartom őt, de egyébként is csak addig kell állnia, amíg meg nem fordítom.
- Ha azt hiszed, hogy abba hagyhatod a magad izgatását, tévedsz. - morgom a fülébe, kezeit mellére és lába közé vezetve, aztán vállára fogva hajtom őt a mosógépre. Lábait nem nyitom szét, sokkal erősebb az érzés, ha - szinte - zárva tartja őket - hiszen magához oda kell férnie -, úgy hogy mögé lépve hatolok belé újra.
- Igazad volt. Nem leszek elégedett, ha csak egyszer mész el. De lehet, a kettő sem elég. - suttogom a hátára, aztán a vállára fogva tartom meg, míg újra hevesen elkezdek mozogni benne.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Azért (is) imádom vele ezeket a játékokat, mert mindig adok-kapok a vége, és ez valahogy... mindig tökéletesnek érződik. Lehet - oké, biztos -, hogy én számolom el magam először. Már attól majdnem elélvezek a vízben, hogy az ujjaival kezd el megőrjíteni, de aztán, miután rávettem, hogy ne kelljen csak azokkal a varázslatosan hosszú ujjakkal beérnem, szinte nevetségesen gyorsan el is élvezek. Nem érzek emiatt zavart vagy szégyent, úgysem tudtam volna visszatartani, és ez csak azt bizonyítja, milyen jó úton járt már a puszta kezével is. Egyébként is tudom, hogy imádja nézni, hallani es érezni, amikor elmegyek - hát most bőven tapasztalhatja a testem minden reakcióját.
Ezután viszont, miután csillapodik a testem reszketeg lüktetése, ő az, aki elszámolja magát. Játszadozni akar velem, mozdulatlan marad mélyen a testemben, csipkelődik velem, de azt nem tudja, mivel fog járni, ha bele is megyek ebbe... Márpedig én belemegyek. Én is látni akarom rajta, milyen hatással tudok lenni rá, épp ezért, amikor szemtelenül visszakérdez, én is csak egy az övével megegyezìő mosollyal felelek. Egyelőre. Ezt követi csak a valódi játék, és mivel látom a szemein, hogy nem számít erre, csak még elégedettebb vagyok a tervemmel. Lassan vezetem fel a dolgot, hogy még mindig ne sejtsen sokat, élvezem a borzongását, a szuszogását, sóhaját, ajkait a vállamon; a legcsodálatosabb mégis az, amikor rászorítok az izmaimmal és ugy mozdítom a csípőmet. Szinte megrészegítenek az apró reakciói, az elakadó lélegzete, fellángoló tekintete, elnyílt ajkai, amint hallgatja csábító hangon szőtt szavaimat, aztán a szinte pattanásig feszülő izmai, amikor kezd sok lenni számára is ez az egész. De én még nem fejeztem be. Belekezdek az utolsó felvonásba, a kegyelemdöfésbe, amitől tudom, hogy meg fog őrülni, de épp ez a cél. Figyelem, hogyan követi tekintetével a kezemet, míg én őt nézem töretlenül, hogy egyetlen apró reakciót se szalasszak el az arcáról.
– Ez tetszik? – kérdezem egy kéjes sóhajjal, amikor kezem eléri a mellemet. Vizes ujjaim finoman marnak a nedves, érzékeny bőrbe, mintha csak az ő ujjait képzelném a sajátjaim helyébe. Mégsem töltök el ott sok időt, az ujjaim tovább simítanak lefelé a hasamon, nedves utat hagyva maguk után, amely egyenesen a lábaim közé vezet. Az arcát, a szemeit figyelve kezdek el azonnal úgy játszani magammal, ahogy nemrég még ő tette velem a kádban.
– És ez? Szereted nézni, ahogy magamat érintem? – folytatom már inkább nyöszörögve, kéjesen megvonagló testtel, amint az ujjaimmal magam simogatom, de nem veszem le róla a szemem,  és nem engedek az izmaim szorításán sem. A csípőm tovább mozog azokkal az apró kis mozdulatokkal, csak hogy fokozzam a sját élvezetemet, ez viszont már nem kell sokáig tartson. Elnyílt ajkakkal, halkan nyögök fel, amikor meglátom a szemeiben a változást, amikor pedig fújtatva fogást vált és hirtelen kezd hevesen mozogni bennem, felszabadultan, hangosan nyögök fel, az ígéretét meghallva pedig ebbe kis híján egy káromkodás is beleszövődik, miközben lehunyom a szemem egy pillanatra. Megvonagló testtel, hevesen zihálva emelem rá a szemeimet újra, nem képezek akadályt a torkomból feltörő kéjes hangoknak, a parancsát pedig gond nélkül teljesítem - eddig sem hagytam abba, és így nem is fogom.
– Ahogy akarod... – szuszogom nyögésekbe fúló szavakkal, nehéz értelmesen beszélni, ha közben még vadabbul és erősebben kezd mozogni bennem. A szemeim szinte fennakadnak egy pillanatra, újra be kell csuknom őket arra a kis időre, miközben szabad kezemmel jobban kitámasztok, hogy ellen tudjak tartani a mozdulatainak. A vérem újra forr a bőröm alatt, a kéj erőteljesen lüktet a testemben, és bár néha megremegek vagy megvonaglok, amit neki is éreznie kell, egyébként figyelek rá, hogy az izmaimat szorosan megfeszítve tartsam körülötte. Ugyanígy nem hagyom abba az ujjaim játékát sem, még ha ezzel magam alatt is vágom a fát.
– Élvezed? Tetszik, amit látsz? – folytatom a kérdéseimet nyöszörögve, még ha nehéz is beszélni. Ha csak a szemei villanásában látom is az igent, újra áthelyezkedek egy kicsit, a hátamat a falnak támasztva, hogy a másik kezem is felszabaduljon. Szabaddá vált tenyeremet a mellemre simítom, de csak finoman rámarkolok, mintha nem tudnám, ő mit szokott csinálni.
– Jól csinálom? Te nem kérsz belőlem? – zihálom hangos nyögéseim között. Kéjtől ködös és sötét szemekkel figyelem őt, de a testem egyre erősebben remeg és vonaglik a sok inger alatt.
– Axel... – tör ki belőlem a neve szinte halk kiáltásként. Elnyílt ajkakkal, hevesen zihálok, a szemeimet sem tudom nyitva tartani, és az ujjaim mozgása is meg-megtörik, akárcsak az izmaim szorítása, amikor egy-egy hevesebb és erősebb mozdulata szó szerint kivet a valóságból.

chasing cars || coded by eirik

Már meglepődhetnék, hogy milyen gyorsan képes volt elmenni, milyen kis erőbefektetéssel, de úgy tűnik, túl jó volt az  előjáték a kádban. Pedig tudok ennél sokkal rosszabb is lenni, sokkal játékosabb, sokkal "kegyetlenebb", még sem volt erre szükség ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki a dologból. Tartom, míg a teste felett nincs kontrollja, míg remeg és vonaglik, élvezettel figyelem és érzem magam körül a hatást. Csak ezután van értelme piszkálnom egy kicsit, de csak játékosan persze. Egészen aranyos, hogy veszélyes "fegyver" létére mindig úgy könyörgött nekem, mint egy nemeskisasszony - egyébként... most hogy így bele gondolok, Tyr ága szerint nagyon is nemes -, pedig ezt a fajta szégyellősséget nem nézé ki belőle az, aki ismeri. Cukkolom egy kicsit vele, hátha kihúzok belőle egy kis vadságot, de azt hiszem, a számításaim félrementek.
- Miért, félsz, hogy valaki meghallja? - kérdezem kis félmosollyal, de talán kevésbé lennék szemtelen, ha tudnám, hogy mire készül, hiába a huncut tekintet. A játékomra és szavaimra csak egy rövid feleletre számítok, de Aviva beveti a nehézfegyvereit. A fülemen  nem csak az ajkait de a fogait is érzem, amitől már eleve végig borzongok a gerincemen, aztán elejti azt a mondatot, amitől egy apró, elégedett mosoly kerül az arcomra. De nem fejezte még be. Levándorol a nyakamra, de időt nem hagy nekem a válaszra, mert újra bele kezd, és én megbabonázva hallgatom rekedt, mélyült hangját. Halkan sóhajtok, vállára csókolok, és amikor azt hinném, hogy ha most felemelem a fejem, hogy válaszoljak neki, akkor hagyja... de nem. Hirtelen rám szorít, és megmozdul, amitől kis híján felnyögök egy káromkodást, mert az érzés olyan intenzívre sikerül, mintha legalább is megfejni akarni. Ha ez nem lenne elég, folytatja a mondandóját, amitől úgy érzem, mintha megrészegülnék, mély levegőket véve hallgatom a csábító, provokáló szavakat, miközben folytatja a mozgást, és vele azt az elképesztően izgató érzést, amitől úgy érzem, hogy a gondolkodásom megint kezd lelassúlni. Igykeszem visszafogni magam, hogy ne essek neki, mint egy állat, az izmaim meg is feszülnek tőle, de azt hiszem az utolsó szög a koporsómban, amikor elengedve kicsit hátrébb dől, majd elkezd végig simítani magán. A szavai lassan jutnak el a tudatomig, körülbelül olyan gyorsan, mint amilyen sebességgel az ujja halad lefelé a nedves testén, amelyet a pillantásom szinte megbabonázva követ. Azt hiszem, akkor kapcsolja le a villanyt a fejemben, amikor leérve játszani kezd magával. Fújtatva engedem el a derekát és a mosógépet, térdhajlatai alá nyúlva emelem és tárom szét lábait, és kezdem el hevesen dugni őt. Ahogy kérte, hogy forró és nedves maradjon.
- Addig foglak kefélni, amíg sikoltani se fogsz tudni. - zihálom halkan, kiegyenesedve figyelve ruganyos melleit, és a játékát.
- El ne merd lazítani, vagy engedni magad! - figyelmeztetem az arcára pillantva, vadabbá és erősebbé téve a mozdulatokat.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Hosszan játszadozik velem, és bár nem is akarnám tagadni, hogy minden pillanatát élvezem, egy ponton eljutok oda, hogy még többet akarok. Oké, lehet, hogy ezt nehéz összerakni a fejemben, mert nem akarom, hogy abbahagyja azt a csodát, amit az ujjaival művelt, nem akarom elengedni az ajkait sem, ha nem muszáj, de közben már ennél többre vágyom... ezeket az ellentéteket az orrom alá is dörgöli, de sebaj. A kezeimmel, a szavaimmal, az ajkaimmal, de főleg az alattomos kis harapásaimmal azért csak elérem a célomat. Lelkesek segítek neki a vetkőzésben és ugyanilyen lelkesedéssel csókolom a bőrét közben, és amikor meg is harapom a csípőjénél, élvezettel simítok és pillantok a megfeszülő hasizmokra. Kedvem támad még több helyen megkóstolni, de talán azzal a harapással átléptem már egy határt, mert ő inkább felhúz magához. Nem mintha panaszkodnék, köré fonom kezem-lábam, és ő is megtart, hogy vizes bőröm ne csússzon el az övén, míg - mindent összevizezve - a mosogatógép tetejére ültet. Rövidesen már bennem is van, elvéve minden maradék eszemet az érzéssel, miközben forró, heves csókját élvezem az ajkaimon, a nyelvem pedig vad táncot jár az övével. Még csak nem is kell gyorsan mozognia ahhoz, hogy a testemben lüktetve áradjon szét a kéjes mámor, az előző percek jócskán ott hagyták bennem a nyomukat. Gyönyörömet szavakba is öntöm, a kéjes nyöszörgés hatására pedig hevesednek kissé a mozdulatai, amit én hangosodó nyögésekkel fogadok. Egy pillanatra lehunyom a szememet is, erősen kapaszkodok belé, remegek, megvonaglok, a nevét nyögöm hevesen, és mire végiggondolhatnám, mi történik, az orgazmus erőteljesen átvág rajtam. A csípője tovább mozog, az érzés elnyúlik, én pedig lüktetve nyöszörgök tovább halkan, zihálva, lehunyt szemekkel, míg végül meg nem áll. Az első csipkelődésen még bazsalygok egy kicsit, továbbra is csukott szemekkel élvezve forró csókjait, ujjaimmal immár finomabban kapaszkodva a tarkójába és a vállába, de aztán úgy néz rám, és játékos, gonosz mosollyal szurkálodik tovább.
– Tényleg azt akarod, hogy szókimondó legyek? – vonom fel a szemöldököm, szemeim huncut módon csillannak meg. Jól tudom, milyen hatása van rá az olyan beszédnek. Már az is felér egy válasszal, hogy továbbra sem mozdulva kezdi el szinte felfalni a nyakam, de aztán még tovább húzza az agyam a kérdésével, mindezt úgy, hogy a nyakamat is ingerli közben. Kellemesen kiráz a hideg a lélegzete simogatásától, és amikor ez összeadódik az érintésével a gerincem mentén, az egész testem libabőrössé válik. Halk sóhajjal ölelem még közelebb magamhoz, ajkaimat a füléhez simítom.
– Épp azt próbáltam elmondani, milyen őrjítő érzés a farkad a testemben – suttogom forrón a fülébe, mielőtt megcsókolnám, aztán finoman a fogaim közé venném. Szuszogva haladok aztán kicsit lejjebb a nyakához, forró, nedves csókot adva a puha bőrre, mielőtt ismét a füléhez igazítanám az ajkaimat.
– Elég ez így neked? Nem akarsz megmozdulni, hogy még forróbb és nedvesebb legyek? Tudod, hogy megveszek érted... tudod, hogy mivel tudsz teljesen kikészíteni... – Csábítóan, elmélyült és kissé rekedt hangon dorombolok a fülébe, aztán megfeszítem körülötte az izmaimat, hogy amikor a következő pillanatban megmozdítom a csípőmet, azt intenzíven érezze.
– Nem akarsz alaposan megdugni? Sosem elégedtél meg azzal, ha egyszer élveztem el. Azt szereted  ha sikoltom a neved, de ahhoz használnod is kell a farkadat... meg mindent, amihez esetleg kedved van – teszem hozzá egy huncut mosollyal. Az izmaimat még mindig megfeszítve tartom, suttogásom közben pedig kitartóan mozdítom is a csípőmet apró mozdulatokkal  hacsak nem állít meg.
– Vagy azt akarod, hogy magamnak oldjam meg? – nézek a szemeibe mélyen, hogy aztán elengedve őt kissé hátrébb dőljek. A csípőmet nem engedem távolabb az övétől, egyik kezemmel szűken támaszkodok hátra a mosógép tetejére, épp csak egy kis helyet engedve magunk közé, hogy másik kezemmel lassan elkezdjek lefelé simítani a testemen, a kulcscsontomtól indulva. – Azt akarod, hogy magamhoz nyúljak? Érezni akarod, ahogy elmegyek a farkadon? – folytatom a forró suttogást, folyamatosan őt figyelve, de hagyva, hogy az ő tekintete igény szerint a kezemet kövesse.

chasing cars || coded by eirik

Jó látni, hogy nem csak az én agyam tud zokni lenni, ha az ilyen felfűtött helyzetekről van szó. Aviva egyszerre akar mindent és mindezt úgy, hogy közben ne hagyjam abba, amit csinálok, de mellette még az én agyamat is húzni akarja, amitől már úgy érzem, hogy sokat akar a szarka... Amikor felhozom neki, hogy amit kér, az lehetetlen, a szavait igen könnyen akasztom meg egy mélyre ható mozdulattal, így azok hamar nyögésbe is fulladnak. Ahogy gondoltam, mindent akar, most és azonnal. Csókot, érintést, ujjakat, összesimuló bőrt, a férfiasságom, kéjt, de közben másszak be, de ne álljak meg, de-de-de. Ha nem az ajkával lennék elfoglalva, hogy olyan hevesen faljam, mint amennyi mindent egyszerre akar, akkor most halkan kinevetném a telhetetlenségét. Végül úgy tűnik, hogy cselekedni akar, hogy megkapja az a többet, amiről beszélt. Feljebb ül, felém fordul, kezeit kivezeti a kádból, és amikor elengedem, elégedetlenül, aprót fújtat. Kismacska. Kíváncsi tekintettel figyelem, hogy mit talált ki, és a végén ujjai mindenféle habozás nélkül fonódnak férfiasságom köré, és simítanak hasamra, oldalamra. Ehhez nem fél társítani az ajkai támadását sem. Csókol, nyal és búg a fülembe, én pedig gondolkodom azon, hogy megadjam-e amit kér, amikor egy mély lélegzetem alkalmával megharap. Ez elég súly a mérlegen. Felkelve a kád mellett vetkőzni kezdek, ő pedig nagyon lelkesen segít ebben. Lepillantva figyelem, mikétn csókol, és bontja ki a nadrágon a csomót, hogy aztán letolva azt megharapjon. Megfeszülnek az izmaim, és erővel tartom vissza magam attól, hogy követelőző legyek. Így is határozottak a mozdulataim, amikor felhúzom és megemelem, de lényegesen kedvesebb, mint ami először az elmémbe szökött, gondolat. Körém fonja mindenét, amikor pedig leültetem, már simul is hozzám meleg testével, míg az ajkai az enyémre forrnak. Akkor engedem el, amikor helyezkedem, és amikor elmerülök benne, nyögésétől, forróságától kellemesen ráz ki a hideg. Reszket a kezeim között, és amikor megjegyzem, hogy igaza volt, és valóban olyan forró, mint ahogy azt szeretem, látom szemein, hogy milyen hatással van rá ez a pár szó: de ha nem látnám is hallanám, mert ajkain nyögés szökik ki, ahogy attól is, ahogy ismét megcsókolom. Lassú mozdulataim mellett csókolom őt éhesen és hevesen, falva ajkait és nyelvét, kiélvezve édes ízét az enyémen. Ujjai, körmei a tarkómba marnak, a mozdulataim csak egy leheletnyit gyorsulnak, ettől pedig hamarabb fulladok ki a csók közben. Teste már - vagy még mindig - reszket a kezeim között, és amikor elenegem az ajkaimmal, arra nyöszörgi a kéjes szavakat, amelyek képesek lennének megvadítani. Részben ez meg is történik, azért eszemnél maradok, de a mozdulataim hevesednek, és - nem - meglepő módon alig pár mozdulatom után  hangosan felnyögve élvez el. Fél kézzel a hátára fogva tartom meg, fogaim összeszorítva kellemes szisszenéssel élvezem, ahogy szét karmolja a vállam és a tarkómat, majd miután elhúztam neki az érzést, lelassítok, és mélyen elmerülve benne megállok. Még csak ki se melegedtem.
- Azt érzem. - mormogom halkan az ajkához hajolva a választ a fél perccel korábbi szavaira. Adok az ajkára egy forró csókot, majd az állára, lehajolva a nyakára, aztán egy gonoszkás, játékos mosollyal, de azzal a sokat ígérő pillantással nézek rá, mikor kiegyenesedek.
- A világ legsikeresebb és legveszélyesebb bérgyilkosa, és milyen virágnyelvű. Kár, hogy én azt nem igazán beszélem. - vigyorodok el kissé, húzva az agyát, és ha már ennyire beszédes lett, akkor megadom neki a lehetőséget arra, hogy ezzel ingereljen. Nem mozdulok újra különösebben, de tudom, hogy ez csak egy ideig lesz számára elégséges. Ismét a nyakához hajolok, csókolni, nyalni kezdem a finom, puha bőrt rajta.
- Miről is beszélünk tulajdonképpen? - kérdezem érzékien mormogva a nyakára, és finoman rászuszogok a nyelvemtől nedves bőrre, hogy kellemesen megborzongassam őt. A hátán fekvő kezemmel végig simítok a gerincén, a másik, a csípőjéről a mosógépre támaszkodik.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Nehéz lenne megmondani, hogy melyikünk élvezi jobban azt, ahogy játszadozik velem. A kéj most ugyan - egyelőre - rám fókuszál, az ő szemei is elégedettséggel csillognak, miközben engem figyel elmélyült pillantásával, láthatóan nagyon is élvezve mindazt, amit kihoz belőlem a csókjaival, az ujjaival. Próbálom csábítani, igyekszem még többet elérni, de elveszi az eszem, aztán leplezetlen elégedettséggel világít rá, hogy nem gondolkozom tisztán.
– Nem kellene mindig ennyire átkozottul logikusnak... – lenned, folytatnám a mondatot, de a szavaim egy elhaló nyögésbe torkollnak, amikor ujjai a kínzó lassúságot megszakítva egy gyors mozdulattal mélyre csúsznak a testemben. Lehunyt szemekkel veszek el egy kicsit a pillanatban, majdnem elveszítem a kontrollt, de emiatt annál nagyobb elánnal kezdek küzdeni a még többért. Tartja magát, így is én kerülök majdnem bajba, mert ahogy attól tartottam is, elenged, véglegesen megfosztva engem az ujjaitól, ami miatt a testem lüktetve kezd vágyni a folytatásra, de egy csalódott kis szusszanásnál nem engedek meg többet magamnak. Folytatom, amit elkezdtem, élvezem magamon forró, kíváncsi pillantását, ujjai határozott fogását a tarkómon. Amikor leengedi a térdét, tökéletesen az én kezem alá játszik, így a másik kezemmel sokkal könnyebb megtalálnom, amit keresek - nem mintha egyébként olyan nehéz lenne, elégedett kis hangokkal veszem tudomásul, hogy ő is érezhetően nagyon kíván már engem. Ujjaim és tenyerem késlekedés nélkül veszik kezelésbe a férfiasságát, amennyire ez a nadrágon keresztül lehetséges, élvezem a szusszanásait, miközben szavakkal is tovább csábítom. Ezután az ajkaim is a kényeztető játékba szállnak be, a nyakát kezdem csókolni, nyelvemmel ízlelni, magamba szívva az illatát, miközben a kezeim is tovább teszik a dolgukat. Amikor hallom és érzem a légzése mélyülését, késlekedés nélkül vetem be a fogaimat is, finoman, de határozottan mélyesztve azokat a nyaka puha bőrébe.
Amikor végre megmozdul, én sem teketóriázok. Mire áthúzza a fején a pólót, én már a nadrágját gombolom ki, ajkaimat közben a hasára, majd a csípője vonalára forrasztva, kedvemre kóstolva őt ott is, miközben a nadrágján dolgozom. Beakasztom az ujjaimat a nadrág és egyben az alsó anyagába is, lejjebb húzva azokat, fogaimmal ezúttal a csípőjén húzódó csábító vonalba kóstolva bele. Legszívesebben megkóstolnám máshol is, de ezt úgy tűnik, egy kicsit még el kell napolnom. Hagyom, hogy lerúgja magáról a maradék ruhát, közben a szemeimmel szinte felfalom, de aztán nem mászik be mellém, hanem engem húz fel a vízből. Kezeimet azonnal a nyaka köré fonom, és ahogy megemeli a lábaimat, azok is megtalálják a helyüket a csípője köré fonódva. A teste hideg az enyémhez képest, ahogy összesimulunk, a kettős érzés izgalommal tőlt el, a testem ugyanis belül is fel van forrósodva, és így egyszerre borzongok a vágytól és attól, hogy őt még fel kell melegítenem. Mély sohajokkal viszonzom a heves csókot, egyik kezem ujjaival a tarkójára marva, szuszogva préselem testem az övének, csípőmmel vágyakozva dörzsölöm magam hozzá. Helyezkedni kezd egy kicsit, miközben én mély lélegzetekkel, vágytól ködös szemekkel nézem őt, de alig pár másodperccel és néhány mozdulattal később már a tökéletes helyen érzem őt. A testem nem is lehetne ennél készebb rá, és bár ezt észre sem veszem, ugyanígy van ezzel az elmém is. Nem tudatos a dolog, ha lenne még eszem ilyesmin gondolkozni, talán nem is sikerülne ennyire könnyedén, de egyszerűen annyira elködösítette már az elmémet, hogy ha akarnék sem tudnék eszemnél maradni. Nincs a fejemben más, csak a forró vágy, a testem lüktetve fogadja végre a vágyott érzést, ujjaim belemarnak a tarkójába és a vállába, miközben hangos, megkönnyebbült nyögés tör fel a torkomból. Az elégedett hangoktól, amiket kiad, ugyanúgy megreszketek, mint a lassú, mély, apró mozdulatoktól, amiket tesz a csípőjével. Elgyengülve nyögök fel a szavaira, teljesen elveszek mély pillantásában, és amikor megcsókol, újabb halk nyögéssel marok a tarkójára, hevesen húzva magamhoz, szenvedélyesen csókolva vissza őt. Meginduló mozdulatai hatására újabb nyögések törnek fel a mellkasomból, elveszve az ajkán, a nyelvén. A testem szinte már most reszket, de talán nem is akkora csoda, hiszen az előbb kis híján egy orgazmusig hajtott az ujjaival. Kifulladásig csókoljuk egymást, és amikor végül kénytelenek vagyunk egy kis levegőhöz jutni, az ajkaira zihálom a gyönyörömet.
– Imádlak magamban érezni – nyöszörgöm az ajkaira. Emlékszem még, milyen hatással volt rá tegnap, amikor kifejeztem, mennyire jó érzés nekem valami, és most még csak vissza sem kell fognia a szenvedélyt, amit erre válaszul adna. Közel simulok hozzá, zihálásom és nyögéseim összekeverednek a testünk találkozásából adódó izgató hangokkal. Ajkaim mindenhol keresik az ízét, ahol épp érem: az arcán, a nyakán, a vállán, az ajkán; néha a fogaimat sem vagyok rest belé mélyeszteni, pedig a körmeim is jócskán kapaszkodnak már belé a tarkóján és a hátán.
– Axel... – kezdek aztán még hevesebben zihálni. A tudtára akarom adni, hogy ez túl jó, de nem tudok megszólalni. A testemben még tényleg ott az előző majdnem-orgazmus, ezért lehet, hogy túlságosan is hamar, de elindulok azon a bizonyos emelkedőn. A testem remegése akkor sem tudna alább hagyni, ha akarnám, de nem is akarom; nagyon vágytam már ezt az érzést, ezért egyszerűen csak hagyom, hogy megtörténjen, mert ha nem hagyja abba a mozgást, másodperceken belül egy hangos, hosszú nyögéssel, erőteljesen megremegő testtel élvezek el hevesen, vörös árkokat marva a bőrébe, ahol érem.

chasing cars || coded by eirik

Rám van írva, hogy mennyire élvezettel figyelem a nyögdécselését és a sóhajait, azt, ahogy a teste néha megfeszül, hogy próbál rámozogni az ujjaimra. Incselkedik, csábítgat, de nem hagyom magamat ennyivel odaadni. Rá kérdezek, hogy biztos ezt akarja-e, mire a válasza természetesen nem át gondolt. Olyan ez, mint mikor egy kutyus szeretné, ha eldobnák neki a labdát, de nem adja oda azt. Lassítok, ő pedig a bőrömbe már, mintha kínoznám... Mondjuk egy kicsit igen, és élvezem.
- Ahhoz, hogy máshogy folytassuk, ezt abba kell hagynom. - mormogom vissza, és egy pillanatban, amikor csípője az ujjaim által keltett kéjt keresi, mélyre hatolok velük egy gyorsabb mozdulattal. Csendesen nézem elmélyült pillantásommal, de aztán már hallgathatom is, mert újra rá kezd. Megint próbál csábítani, az ajkaimra sóhajtva utal magára, én pedig farkasként állom a pillantását, egészen addig, amíg nem mozdul, mert akkor lepillantok. Feljebb ül, amitől már kényelmetlenebb és nehezebb hozzá férni, és ha ez nem is lenne elég, gyanúsan leveszi rólam a kezeit. Először azt hiszem, hogy magához akar nyúlni, aminek a gondolatától kiszárad a torkom egy pillanat alatt, így nyelek is egyet, de "szerencsére", ennél egyszerűbb a dolog. Visszahúzom a kezem, a kád szélére téve pihentetem, míg másik kezem még mindig Viva tarkóján pihen. Figyelem őt, aztán lepillantok a szemem sarkából, ahogy egyik keze a pólóm alá kúszik, és meleg tenyere felgyűrve az anyagot simogat oldalamon és a hasamon. Egyik térdem leengedem a földre, hogy biztosabban tartsak ellen a kutakodó tenyérnek, de a másik keze még mindig a vízben van. Kíváncsi tekintettel kutatom arcát és szemeit, aztán csak kibújik a szög a zsákból. Vizes és meleg kacsója az ágyékomhoz indul, mindenféle teketóriázás vagy kerülőt mellőzve, úgy ahogy van, forrón és vizesen. Az érzésre egy pillanatra megrezzenek, de nem azért, mert kellemetlen volna, sőt. Halkan sóhajtok egyet az orromon át, a csábító szavaira a fülemben pedig lehunyom a szemeimet. Egyszerre támadja a nyakam és a lágyékom, lassan mélyülő légzéssel élvezem a feszülő férfiasságom köré fogó forró ujjakat, tenyeret. Tudnék még játszadozni vele, a kérdés az, hogy akarok-e? Beadjam a derekam? Egy két percig gondolkodom, ajkai és ujjai játékát élvezve, majd szusszanva állok fel a kád mellett. Egy mozdulattal kapom le magamról a pólót, és ha segít, ha nem, a nadrág is lekerül. De ahelyett, hogy a kádba másznék, lenyúlok a karjáért és én húzom fel őt. Lehajolva nyúlok forró combjai alá, és megemelve fonom azokat a csípőm köré, és tartom, nehogy lecsússzon vizes testével. Nem érdekel, hogy minden tiszta víz lesz, megfordulva a mosógépre ültetem. Először egy heves csókot adok neki, aztán vizes fenekét könnyen csúsztatom magam felé a gép tetején, hogy annak legszélén üljön. Fogást fordítok rajta, elengedve kívül lábait belülről nyúlok azok alá, hogy amikor csípőjére fogok, a karjaim megemeljék és tartsák lábát. Csak egy pillanatra engedem el, hogy elhelyezzem magam, majd újra így rá fogva, egy határozott mozdulattal csusszanok belé. Elégedetten hümmögve hajolok közelebb hozzá, egy-két lassú mozdulatot is teszek mellé, mintha azt próbálgatnám, hogy igaza volt-e. A hőmérséklet különbségek így jobban érezhetőek, mint a vízben.
- Valóban olyan forró, ahogy szeretem. - morgom az ajkára egy heves csók előtt, majd nem is várok tovább, hogy lassabb, de mélyre hatoló mozdulatokkal kezdjem magáévá tenni.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

Az eredeti tervem valami olyasmi volt, hogy megvárom őt a kádban, levetetem vele a nedves ruháit, majd becsábítom magamhoz a vízbe, itt pedig elcsábítom, a számításaim azonban, úgy tűnik, nem voltak pontosak. Csak a kád mellé guggolni hajlandó, és hamarosan én vagyok az, aki bajban - vagy legalábbis erőteljesen a másik hatása alatt - van. Játszik velem, én pedig nem csak hagyom, de egyenesen élvezem; ez utóbbit különösen nehéz lenne titkolni attól a ponttól, hogy az ujjai végre elérik a céljukat, hogy a testem legérzékenyebb pontján kezdjen ingerelni velük.
Már a simogatásával is őrületbe kerget, de miután magamhoz húzom és heves, szenvedélyes csókolózásba kezdünk, ujjait elmeríti a testemben, ezzel elvéve a maradék eszemet is. Mégsem állítom meg egyik fronton sem, hagyom, hogy az ajkaim és a nyelvem mellett a testemet is magáénak tudja, még ha csak az ujjaival is, de amikor a csókot megszakítva a nyakam kényeztetésével és azzal a borzasztóan csábító morgásával ingerel tovább, én sem vagyok rest provokálni őt. Mondjuk nem panaszkodik különösebben, szinte megegyezünk abban, hogy ezentúl minden nap ilyen ruhákban fogok flangálni előtte, bár én egy időre azonnal meg is feledkezem erről az ígéretről, mert ahogy oldalra fordítom a fejem, ő rögtön a nyakam oldalsó, még érzékenyebb részét veszi birtokba, miközben az ujjai mozgása is felgyorsul. Elfúló nyögéssel veszem fel a ritmust a csípőm apró mozdulataival, rájátszva egy kicsit az érzésre, még mélyebbre engedve azokat a hosszú ujjakat, miközben a víztől forró ujjaim lassan lehűlnek nedves pólóján és fejbőrén.
Percek múltán, amikor már nem bírom tovább ezt, magamhoz húzom, újra az enyémeken követelem az ajkait, a reakciója pedig nem marad el, a forró és heves csók tovább borzolja a már egyébként is megtépázott önuralmamat. Nem tudok betelni az ízével, sem pedig azzal, amilyen szenvedéllyel és birtoklással elveszi, ami az övé, minden lehetséges fronton - mégis, amikor elengedjük egymást, tekintetem pedig találkozik az ő elmélyült és sötét pillantásával, sem a zihálásom, sem a  nyögéseim nem tudnak megakadályozni abban, hogy még többre csábítsam. A fülébe suttogott varázsszavak ezúttal mégsem működnek, csak további játszadozásra késztetik, legalábbis a mosolyából ítélve. Ezt igazolják aztán a szavai is. Frusztrált nyöszörgéssel feszül meg a testem, amikor ujjai mozgását kínzóan lelassítja, éppen annyira, hogy az már ne legyen elég a lassan épülő kéj beteljesítéséhez, de ne is tudjak megfeledkezni róluk.
– A javaslatom nem a megállásról szólt, hanem arról, hogyan lehetne még több... – szuszogom elkínzottan. Megrándulnak és megfeszülnek az izmaim, a csípőm ösztönösen mozdulva keresi, hogyan tudná újra kiteljesíteni az érzést, de hiába. Ujjaim feszülten marnak a bőrébe és a pólójába, de nem adom meg neki azt, hogy könyörögjek a folytatásért. Akkor játsszunk.
– A víz most épp olyan forró, mint ahogyan szereted. Tényleg hagynád kihűlni? – sóhajtom az ajkaira, tartva a veszélyes közelséget, ajkaimmal megsimítva az övét, már csak félig beszélve a vízről, de ezt ő is tudja. Áthelyezkedek, még ha fáj is; megfeszítem magam, kicsit feljebb ülök, és bár ha akar, követheti a mozdulatot az ujjaival és folytathatja a kínzásomat, mert hozzám fér, tudom, hogy ezzel azt kockáztatom: tényleg abbahagyja. Mégis folytatom a mozdulatsort.
– Most lenne igazán jó, ha bejönnél... – mormolom rekedten, szinte dorombolva, kezemet a forró vízbe áztatva, hogy felmelegedjen, mielőtt a kád széléhez hajolva az egyikkel lesimítanék az oldalán, majd be a pólója alá, fel is gyűrve bőrén az anyagot, hogy szabadon érinthessem a bőrét. A másik kezem aljasabb útra indul, tovább is ázik előtte a vízben, és csak amikor már szabadon simítom az oldalát és a hasát bújtatom ki azt is a vízből. Ezúttal nem hűtöm le a tenyeremet a pólóján, ezzel nem is érek a felsőtestéhez - egyenesen az ágyékához vezetem a tenyeremet, hogy a víztől kellemesen meleg tenyeremmel a nadrágjára simítsak, kitapintva, eléggé vágyik-e rám. Ha igen, elégedett hümmögéssel szorítom oda a tenyeremet, ujjaimmal ráfogva a vágyára, amennyire csak lehetséges, miközben ajkaimmal végigsimítok az arcán, hogy a füléhez térjek velük.
– Nem lenne jó érzés elmerülni a forróságban? – suttogom a fülébe forró, vágyakozással teli hangon. Megcsókolom, majd a nyelvemmel is megkóstolom a finom bőrt a füle alatt, a nyakán, miközben tenyerem finoman masszírozni kezdi a nadrág anyagán keresztül. Azt akarom, hogy ő is annyira kívánjon engem, mint én őt.

chasing cars || coded by eirik

Nem tagadnám soha, hogy imádom ezeket a játékokat vele. Mindenfélét szeretek, de nincs annál jobb érzés, amikor egymás agyát viccesen húzva okozunk a másiknak örömöt. Legalább is én kevés ennél élvezetesebb dolgot tudnék mondani. Ekkor, és ébredéskor érzem magamat igazán közel hozzá... Jó, ébredéskor ez hatványozottan igaz.
Akárhogy is, imádom nézni a felcsillanó szemeket, hallani lelassult gondolatait, érezni izmai rezzenéseit az ujjaim alatt. Ez akkor hangsúlyos, amikor felemlegetem, hogy mi mindent tudnék tenni vele víz alatt. Látom egy pillanatra a képzeletébe merülni, látom hogyan akad meg benne a levegő, és az a rezdülés is sokat elárul. Ha ennyire tetszik neki ez a gondolat, majd egyszer kamatoztatni fogom. Most azonban nem gondolkodok ezen különösebben, mert figyelmemet teljes mértékben lefoglalja a reakciója, amikor kezem elér kéjes vágyainak gyöngyéhez. Ajkaimon egy halvány, elégedett mosollyal nézem, ahogy behunyja a szemeit, és a lábait neki feszíti a kádnak. Amikor hozzám hajol és oda húz, kérdését egyszerűen válaszolom meg, majd bezárva egymás közt a távolságot kezdünk heves csókolózásba. Behunyt szemekkel élvezem a sóhajait és nyögéseit, amiket ajkaimra enged. Nem tudnék betelni ajkaival, még is egy idő után elengedem őket, hogy rájuk moroghassam "panaszomat", majd a torkát kezdem csókolni. A válasza provokatív, úgy sejtem, hogy ez mindennapos játék lesz így. Az edzőteremben nem tudtam letámadni soha, itt viszont nem akadályoz meg ebben semmi.
- Nehogy... - ismétlem őt, miközben tarkómra és vállamra kúszó ujjai borzongást keltenek bennem. A végén elfordítja a fejét, hogy nyaka oldalához is hozzá férjek, csípője pedig követi a felgyorsuló, de kellően alapos mozdulataimat az ujjaimmal. Ajkaim forrón marnak bőrébe nyaka oldalán, és csak akkor szakadok el attól, amikor felhúzva magához éhes és követelőző csókot ad, én pedig éppen olyan hevesen viszonozom azt, mint ahogy kapom. Nyelvünk vad tánca után rá emelem mély kék szemeimet, és az ő ködös szemeit figyelem. A nyöszörgő, majd ismét kissé provokatív szavaira halványan elmosolyodom, majd mikor úgy helyezi a fejem, kissé lehajtom, hogy a fülembe tudjon suttogni. Felemelve a fejem pillantok rá és hajolok közel hozzá.
- Szóval hagyjam abba? Álljak meg? - kérdezem olyan közel hozzá, hogy ajkaim szinte súrolják az övét beszéd közben, ujjaimmal kicsit lassítva a mozdulatokon, inkább kicsit kínzóbban csinálom, mint kielégítően.

“If I lay here, if I just lay here, would you lie with me and just forget the world?
 

Axel && Aviva

A játék, amit odakint kezdtünk el, velünk tart a fürdőszobába is, miután Axel csatlakozik hozzám odabent. Csábítom és csalogatom magamhoz, el akarom érni, hogy megszabaduljon a ruháitól és beszálljon mellém, hogy aztán a játékainkat úgy folytathassuk, neki azonban más tervei vannak. Úgy tűnik, ő be akarja váltani, amit odakint a pillantásommal ígértem neki, és most engem tekint a zsákmánynak. Persze nem adom ilyen könnyen magam, még akkor sem, ha a keze nagyon is a vízbe vándorol, hogy aztán a combom érzékeny bőrén játszadozva kezdjen feléleszteni bennem egy nagyon is éles és veszélyes fajta tüzet.
– Mmm, a világért sem rontanám el a játékaidat, csak nem tudok betelni a kreativitásoddal. Kíváncsi lennék, mit forgatsz még a fejedben – válaszolom kissé vontatottan, ugyanis kifejezetten nehéz koncentrálni, ha közben a keze már a combom belsején táncol, egyre közelítve ahhoz a ponthoz, ahol lassan tényleg elviselhetetlen forróságot érzek. A szavai, és az azok hatására a lelki szemeim előtt megjelenő képek olyasmik, amiktől elakad a lélegzetem egy pillanatra, a bőröm felforrósodik, a lábaim között pedig jól ismert beizsergés kezdődik meg. Ellenállok a késztetésnek, hogy összezárjam a combjaimat, tompítva ezzel az édes kínt, de az izmaim pillanatnyi rándulását könnyű megéreznie az ujjaival. Ujjbegyei már a combom tövénél járnak, rekedt hangon figyelmeztetem, hogy most már tényleg a tűzzel játszik, de persze ez inkább bátorítja, mintsem elijeszti. Az ujjai végre elérik a céljukat, egyszerre hozva enyhülést és még élesebb kéjes, édes kínt az érzékeimre. Egy pillanatra lehunyom a szemem, megránduló testtel nyögök fel halk torokhangon, combjaim mindkét oldalon a kád oldalának szorulnak, hogy elegendő helyet adjak neki közöttük. Elmélyül a légzésem, aztán pihegéssé válik, de a szememet kinyitom, őt figyelem, ahogy elégedetten játszik velem, és nem rejtem el előle, milyen hatással van rám. Azt akarom, hogy lássa és tudja is, ha már az ujjaival biztosan éreznie is kell. Hagyom kibontakozni egy kis ideig, de aztán a másik kezénél fogva magamhoz húzom, úgy hajolva oda hozzá, hogy közben az elfoglalt kezét ne akadályozzam. Az ajkaira mormolt kérdésemre egyértelmű válasza van, én pedig nem állok ellen a késztetésnek, éhes szenvedéllyel csókolom meg őt, bár ahogy hozzá hajolok, ő is ugyanazzal a mozdulattal húz magához a tarkómnál fogva. Egy halk, elégedett kis nyögéssel fogadom ezt a szenvedélyes érintést, szuszogva engedek utat a nyelvének, hagyom, hogy birtokba vegyen, és amikor mindezt az ujjaival is megteszi odalent, egy mélyebb nyögéssel hódolok az érzésnek. Ujjai könnyedén csúsznak a testembe, én pedig benne kapaszkodom meg, egyik kezem továbbra is azt a karját fogja, amivel magamhoz húztam, míg a másikkal a tarkójára fogok. Hevesebb szenvedéllyel kezdem csókolni, a vérem tényleg elkezd felforrni a bőröm alatt, és nem fogom vissza halk nyögéseimet sem, gyönyörömet az ajkaira, a csókba sóhajtom és nyöszörgöm. Megpróbálok elhúzódni tőle, csak hogy újra megkíséreljem beinvitálni a vízbe, de eljátssza ugyanazt, amit én odakint: ujjai megszorulnak a tarkómon, a csókja pedig birtokló követeléssel folytatódik. Halk, megadó nyögéssel simulok az érintésbe, még ha én már nehezebben lélegzem is, a nyelvem újra heves, szenvedélyes táncba kezd az övével, miközben a csípőm aprón, ritmusosan mozdul a vízben, az ujjai által diktált mozdulatoknak megfelelően, rásegítve az érzésre, amit kelt bennem. Amikor végül mégis elenged, én már alig kapok levegőt, zihálva, kéjtől ködös pillantással tekintek rá, ajkaimról újabb halk nyögések gördülnek le. Nem segít a bennem dúló forróságon, hogy a számra morog, ahogy az sem, hogy utána a torkomra hajol, égető csókokat szórva el az érzékeny bőrfelületen.
– Én is nagyon sajnálom. Nehogy mindennapossá váljon... – nyöszörgöm, hiszen egy ilyen reakció érzetén tényleg szörnyűségnek tűnik, hogy milyen ruhákban látott. Mélyeket sóhajtva szorulnak meg az ujjaim a tarkóján, hátradöntöm a fejem, hogy jobban hozzám tudjon férni, míg másik kezem felsimít a karján, hogy belekapaszkodjon a vállába. A pólója hideg a nedvességtől és a kinti hőmérséklettől, megborzongok az érzésre, de ez a kéjes borzongással összeadva izgalmas érzés is egyben. Alávetem magam mindennek, amit tenni akar velem, még egy kicsit oldalra is fordítom a fejem, elhajolva valamennyire, hogy a nyakam oldalsó része is könnyebben hozzáférhetővé váljon, ha akarja. Nem fogom vissza a reakcióimat, szabadon nyögdécselek akár az ujjai, akár a csókjai, akár mindkettő hatására, percekig hagyom szabadon játszani, mielőtt felhúznám magamhoz a fejét, hogy újra magamnak követeljem az ajkait. A követelés benne van a csók hevében is, éhesen és szenvedélyesen kóstolom őt, hagyva, hogy ő is ugyanígy tegyem velem. Csak akkor engedem el, amikor már reszket a testem és erőteljesen zihálok.
– Tényleg csak így akarsz játszani velem? – nyöszörgöm az ajkaira forrón. A testem már szinte az ujjai minden mozdulatára megrezzen, megvonaglik, érezhetően nem fogom már sokáig bírni, de folytatom a sóhajokba, nyögésekbe fúló suttogást. – Csak az ujjaidat tudod felajánlani, vagy más vágyakat is teljesítesz? – A tarkójára fogok, úgy mozdítom a fejét, hogy egyenesen a fülébe tudjak suttogni, szinte dorombolva. – Tudod, hogy megőrülök azért, hogy érezhesselek... – A szavaimmal saját magam alatt is vágom a fát, ez látható és érezhető rajtam, hallható a gyönyöröm hangjaiban, de ha ő játszik velem, most nem adom magam könnyű prédaként.

chasing cars || coded by eirik

A játékos pillantásra csak mosolygom egyet, aztán miután kint elvégeztem a dolgomat, besétálok hozzá. Játékosan kezdem, és még úgy is folytatom, bár a mozdulataim egyáltalán nem a játékosságot sugározzák, legalább is nem azt a fajtát, amivel oda kint szívtuk egymás vérét. Persze, még ebbe a játékba is bele kell tenyerelnie, de kártol, hogy közben azért "szenved" a kezem alatt.
- A hideg víz után a langyos is forrónak tűnik, de ha elrontod ezt a játékot, kénytelen leszek mást kitalálni. -  védekezek kis mosollyal, mintha érezném egyáltalán a hőmérsékletét.
- Például sajnálkozhatok, hogy medence helyett kádunk van, mert akkor most megmutatnám, milyen előnyei vannak még, hogy nem kell levegőt vennem a víz alatt. - incselkedek sunyi kis mosollyal az arcomon, míg kezem levándorol a combján, élvezettel figyelem a reakcióját, és légzésének hangjait, rekedtségét.
- Valóban? Az szörnyű volna. - mondom már majdnem borzalkodó hangon, de a kezem végre eléri a helyét, és ujjaimmal ott kezdem cirógatni. Nem fogja vissza magát, hogy tudtomra adja az élvezetét, én pedig elégedetten figyelem ezt. Aztán kezemnél fogva húz közelebb magához, míg ide is hajol, én pedig kihívóan figyelem a csillogó szemeit. A kérdésére pimasz mosollyal kúszik fel a kád szélén pihent kezem a tarkójára.
- Nem. - adom meg a választ egyszerűen, és ahogy ő bezárja a távolságot, úgy húzom én is magamhoz a tarkójánál fogva. Szenvedélyesen csókolom őt és hosszan, épp mint oda kint, amikor nem engedett el, de emellett ujjaimmal is megtöröm a folytonosságot, legalább is annyiban, hogy kettővel most el is merülök, majd mozgatni kezdem azokat benne. A csókból akkor sem eresztem, ha mocorogni akarna, ujjaimmal finoman marok tarkójára és követelem tovább magamnak ajkait és nyelvét. Akkor vagyok hajlandó egy centire elengedni, amikor már fullasztó a csók, de akkor se sokáig.
- Kár volt póló nélkül, abban a nadrágban előttem flangálnod. - morgom ajkára - bár szerintem ő egyáltalán nem bánja -, aztán lopok arról egy csókot, fejem fordítva, beljebb hajolva a torkára csókolok, ha már a nyakához nehézkesen férnék hozzá.