M E T A N O I A
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Móði | Cameron Reidarsen


Anonymous


Vendég —
Gratulálunk, elfogadva!
fáradj beljebb, lépj be közénk


Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vissza az elejére Go down
Cameron Reidarsen
Kiskép :
Móði | Cameron Reidarsen Fuzgh
Rendeltetésem :
Móði vagyok
play by :
Fabian Arnold
Posztok száma :
96
User neve :
Elyon
Csoport :
isten
Pontgyűjtő :
86
Lakhely :
grünerløkka
Foglalkozás :
lövészoktató, mesterövész (bérgyilkos)
Előtörténet :
God of war, braveness and storms
Keresem :
You’re the needle pointing north
When I’m lost in the fight
Móði | Cameron Reidarsen H0RUfCN
You're the place I need to find
To remember the light


Cameron Reidarsen
Elküldésének ideje — Pént. Márc. 18, 2022 12:47 am
Cameron  Reidarsen
isten
Móði, Thor fia
A családom szerint tiszta apám vagyok • Első olvasásra fölöslegesnek érzem ezt a dolgot, hogy magamról meséljek. Hiszen úgyis lenne, aki rácáfol, aki teljesen az ellenkezőjét mondaná annak, amit én, és ez folyamatosan bennem kattog. Azt mondod túlságosan érdekel, mit mondanak mások? Meglehet... Büszke teremtés vagyok, mégsem annyira, hogy ne érdekelne más hazug szava, főleg, ha rólam van szó.
188cm magas, edzett testet tudhatok magaménak, bőröm világos, míg hajam sötétebb barnában díszeleg, szemeim zöldes-barnás színben pompáznak. Ebben mondjuk cseppet sem hasonítok a halandók által olyan nagyra becsült apámra, de talán nem is bánom, a jellemem inkább ő, még ha fivérem - állítólag - még ebben is sokkalta jobb nálam.  
Az ellenségeim szerint könyörtelen vagyok • Haragos tudok lenni, könnyen elpattan a cérna, ilyenkor nehéz lebeszélni, megállítani, rávenni, hogy gondoljam át újra, rágjam át kétszer, mert hajt valami belülről, felspanol, függővé tesz, megállíthatatlanná, kegyetlenné, pusztítóvá. Ritka kryptonit az, ami ebből az állapotból visszaránt, de nem lehetetlen, hiszen nem vagyok eredendően a gonoszság és rothadás mintapéldánya.
Szerintem félreismert vagyok • Alapesetben vidám vagyok, mosolygós, olyan, aki élvezi az élet minden pillanatát, és próbálja belőle kihozni a legjobbat, a legtöbbet, és nem csak magából, de azokból is, akik körülöttem vannak. Gondolnád, hogy például imádom a kisgyerekeket? Nem, én sem hinném el, ha valaki mesélné, mégis így van, számomra ők még az ártatlanság jelképei, persze csak egy bizonyos korig, mert aztán néha gonoszabbak tudnak lenni, mint egy felnőtt... bár én még akkor is tudok velük kompatibilis lenni. Igazából bárkivel tudok, simulékony vagyok, ha úgy tartja kedvem, hogy ne beleálljak az illetőbe, vagy ne otthagyjam; ha fontos a társasága, felveszek egy picit a jelleméből, hogy együtt lehessünk. Na ennyire vagyok önző és egoista, amit sokan mondanának rólam, noha persze az is tudok lenni, 100%ban nem hazugság ez sem... Kicsinyes bosszúktól egészen az életeken át tartó haragig terjed kitartásom ha kell, nem felejtek, és nem bocsájtok meg könnyen, csak azoknak a bizonyos kryptonitoknak... de ezt nem kell mindenkinek tudni.
Jellemző rám, ha valamit csinálok, azt teljes lényemmel teszem, ha szeretek, nagyon szeretek, ha gyűlölök, azt a másik bizony észreveszi, ha pedig megtorlok, annak mindig több áldozata van, mint amúgy kellene. Fél gőzzel semmi sem működik; én sem.  
 
play by
Fabian Arnold
életkor
kortalan
foglalkozás
lövészoktató, mesterövész (bérgyilkos)
a karakter
saját
hirdető
-
fő karakterem
Cameron Reidarsen
 
 
Mindenkiben rejlik egy történet
meséld el a tiéd
- De miért nem tudod beismerni, hogy igazam van?! Pedig kurvára egyszerű lenne onnantól minden, nem kellene látnom a fancsali képeteket, ahogy próbáltok beadni valami maszlagot újra és újra... - vágom hozzá imádott apámhoz, a franc se tudja már milyen hosszú idővel ezelőtt, igazából rengetegszer fordult ilyesmi elő. Éltél te már Magni árnyékában? Nem, mi? Hát én azt teszem, aztán csodálkoznak, hogy néha elgurul a gyógyszerem. Az egyik legjobban működő pirosgombom, ha azt éreztetik velem, valamit nem tudok olyan jól megcsinálni, elvégezni, mint a másik, és drága apánknak ehhez valahogy nagyon jó érzéke volt mindig is. Állandóan azt éreztem mellette, nem felelek meg neki, soha nem is fogok, ez pedig büszke, hiú énem egy pillanat alatt az őrületbe kergeti, olyannyira, hogy néha szerintem már a saját agyam űz gúnyt belőlem. Lényeg a lényeg, nincs jó vége nálunk egy családi vacsorának, mert ha eddig nem sikerült, a végén még tényleg megöljük egymást.
Ha még mindig titok lenne egyébként, a mennydörgés istene az öregem, maga Thor, igen, olvadj el és ugrálj örömödben nyugodtan, de nem ígérem, hogy összehozok vele neked egy talit. Az ok pedig egyszerű; mert csak.
A háború, bátorság, és viharok istene.. Jól hangzik, ugye? Bár néha túlzó..
A családi drámán túl voltak azért szebb korszakai is létemnek, mert amikor épp nem a háborúkból nyerem lelkierőm, és késztetek halandókat gonoszabbnál gonoszabb tettekre, éltem/élek én a vágyaimnak, érzéseimnek, nem véletlenül szeretem Midgardot ennyire. Nem azért, mert néha megbolondulnak, és irtják egymást, mit sem törődve egymás visszaadhatatlan életével. Szerintem nem vagyok egyedül azzal az apró gonddal, hogy egy halandó kósza évekre elrabolta a szívem, nem egyedi baki köreinkben.. Bár tudtommal nem rohangál sehol sem egy kisebb verzió belőlem, hát aztán meglepetések mindig érhetnék az embert, meg az istenféléket is ugyebár. Olyan viszont már nemegyszer megesett, hogy egy halandót haláláig óvtam és ápoltam, és nem azért, mert érdekem fűződött volna hozzá, hanem, mert megkedveltem, szerettem az illetőt, és vigyázni akartam véges életére, esetenként még akkor is, ha az éppen nagyon fájt...
- Nem lehetek veled, tudod jól, hiába szeretnék! Hogy élnénk, hogy lenne családunk? Folyton magyarázkodnunk kéne, nem lehetnénk átlagosak, vagy ha valamennyire mégis, miattam kellene hazugságban élned.. - hosszas csend követte a keserű szavakat. - Hozzámegyek ahhoz a férfihoz, akit a családom választott, már eldöntöttem, kérlek ne nehezítsd meg. - azzal kifordult az ajtón, anélkül, hogy bármit is mondhattam volna, mert tudta, milyen könnyen meggondolná magát mellettem, és azt nem akarta. Én sem akartam, hiszen igaza volt... Így hát hagytam, hogy hozzámenjen ahhoz a baromhoz, hagytam, hogy olyan gyerekeket szüljön neki, akiket meg sem érdemelt.. Később pedig mellette voltam aggastyán éveiben, mikor magára maradt, mert elmúlt mellőle mindenki, akit valaha szeretett. Emlékszem, mindig keserédes mosolyával szidta a sorsot, amiért tőlem hosszú évekre elbúcsúzott egy szebb és boldogabb élet reményében, mégis időről-időre szakadt el újra és újra egy-egy lánc, ami az életéhez kötötte volna, hiszen szerettei nélkül az ember végül már csak egy létező lélek lesz, élet, és remény nélkül.. de én mellette voltam. Tekintetében még ekkor is  ott volt az a fiatal lány, aki valamikor alig egy szóval el tudta venni az eszem, és bár a halál gyötrelmes és szörnyű tud lenni, ezek a pillanatok a mai napig melengetik szívem. Fogtam a kezét, ahogy lelke átkelt, a temetése után pedig éltem tovább végtelen életem, mintha minden a legnagyobb rendben volna, holott minden ilyen alkalom foltot hagy a lelkemen, de így vagyok az aki, így vagyok önmagam. Talán ezért is borul el néha olyan könnyedén az agyam, mert beleunok az elmúlásba, hogy ha megkedvelek valakit, az előbb-utóbb vagy csalódást okoz, vagy elmúlik, és ez baromi fájó tud ám lenni.
Persze olyan is volt, mikor én magam rontottam el mindent...
- Napok óta kérdezgetlek, sőt, hetek óta, és már annyiszor a nagy csönd volt rá a válasz Cam, miért nem találkozhatunk a családoddal? Nekem nincs titkom előtted, mégis azt érzem, egy csomó mindent nem mondasz el, és nem tudok rájönni, miért... A lányom az oka?
- Én meg már milliószor elmondtam, hogy hagyjuk ezt a témát, nem lesz jobb attól, hogy újra és újra felhozod!
- Csak válaszolj legalább!
- Azért mert nem, mit nem értesz meg ezen?! - dörrentem rá, ezzel együtt pedig az ég hangja is megremegtette az üvegeket, őt azonban nem hátráltatta...
- Ez nem válasz, te is tudod! Szégyellsz minket? Vagy csak a kis Lilit? El kell mondanod ha így van! - ez már viszont az utolsó csepp volt a pohárban, hirtelen léptem hozzá és nyomtam a falnak állát szorítva.
- Melyik része nem volt világos és érthető annak, hogy nem?! És mégis mi a faszért kevered ebbe bele őt?- sziszegtem szinte, mert egyszerű szavai rengeteg mindent felforgattak bennem a több hónapnyi mantrázás után, de talán túl erősen szorítottam, mert kezemet kezdte el ütögetni bármiféle megszólalás(próbálkozás) helyett, majd egy fiatal hang törte meg a pillanatot.  
- Cameron? - ejtette félve nevem, ami azonnal eltörölte azt a dühöt, ami átjárt. Alig volt négy éves, de a rövid idő alatt mit velük töltöttem, a szívembe lopta magát, megkérdőjelezhetetlenül. Azonnal elengedtem az anyját, és egy halk, de annál őszintébb 'sajnálom' kíséretében sétáltam ki ezúttal én az ajtón, ezzel az életükből is. Ez friss, úgy egy éve történt, nem sokkal azután, hogy apámmal megint összekaptam valami szarságon, és azóta sem volt képem keresni őket, pedig hiányoznak. Nem eget-rengető szerelem volt, de attól még fontosak voltak, azok lennének a mai napig, de néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, ez van.

Apámmal elég közel kerültünk egymáshoz azzal, hogy úgy fél éve ideköltöztem ez a kis incidens után, de egyelőre még nem találkoztunk, ahogy a bátyámmal, és anyuval se. Szeretem én őket, apát is, attól függetlenül, hogy olyan sokszor van vita köztünk, de attól még sok találkozás úgy végződik, mintha egymás bajszát húzogatnánk.. szerencsére azért több a jó pillanat vele is és a bátyámmal is, muszáj, szükségem van rájuk, semmi lennék nélkülük, a családom nélkül.  
Vissza az elejére Go down
 
Móði | Cameron Reidarsen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Móði & Tyr & Aviva | do you remember?
» Aviva & Móði | We're Finally Home
» Móði & Aviva | surprise, cousin!
» Cameron × Freydis
» Cameron & Reidar

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
M E T A N O I A :: Karakteralkotó mûhely
a karakteralkotás lépései
 :: A kilenc birodalom lakói ;; :: Elfogadott istenek ;;
-
Ugrás: