Kiskép : . Rendeltetésem : Logi vagyok play by : Joseph Morgan Posztok száma : 14 User neve : Csinszka Csoport : TűzÓriás Pontgyűjtő : 10 Lakhely : Norway Foglalkozás : Tűzoltók (Arne Garborgs plass 1)
Sven Kårstad —
Elküldésének ideje — Szer. Jún. 21, 2023 6:30 am
Aegir <<>> Logi
Wash it all away Wash the grime off my soul I'll see another day With pain I pay the toll Wash it all away Just wash it all away
Türelmetlenség. Harag. Pikáns fűszerek keverednek egyéb más érzelmi hullámokkal. Sértettség. Dac. Önteltség. Ez mindünkben ott burjánzott, kinél mekkora szintre magasodva. Testvéremben ez túl nőtte magát, mint egy gaz az udvarban, mit karbantartás nélkül hagytak megnőni. Elveszett benne minden mit csodának lehetett volna nevezni és a gyom telepedett meg benne. Nem voltak napraforgók, nem voltak tűzliliomok...semmit sem akart hátra hagyni. Kedveltem a liliomokat, így újra látni akartam a testvérben ezt az egy szépséget. Ezért bármit megtettem volna, annak ellenére hogy igaza volt. Semmit sem tudok. De nem érdekelt. Hármunk közül ő volt az egyetlen ki egy emberbe szerelmesedett bele annak ellenére, hogy volt már nő az életében. És kilenc gyermek. Tiszteltem ezért a lépéséért! És azt is, hogy meg merte lépni, azt mit ezelőtt előtte senki! Ugyanúgy a nőt is tisztelni kezdtem. Láttam aznap mindkettejüket! Felfoghatatlan volt, hogyan fért ennyi spiritusz, erő és tartás ebbe a nőbe. Kitartani egy olyan mellett, kit oly sűrűn nem látott. 18 év. Egyszerre tiszteltem és utáltam ez miatt. Halandósága ellenére megértettem mit eszik rajta a testvérem. Tisztelet. Rajongás. Szerelem. Őszinteség! Az pedig hogy mit érezhet most Aegir... az hogy miért érzi ezt? Miért nem maradt? Miért nem csapta agyon a fickót? Miért hisz más szavainak ahelyett hogy az érzéseire hagyatkozna? Való igaz semmit sem tudtam a valódi okokról...csak annyit, hogy a Tenger mindennél jobban szerette a halandóság minden apró pontját és légvételét. - Ha az elsőről tudok, mit gondolsz, a legkisebbről tán’ nem? - gúnyos élt vettek a szavaim, ám nem rajta gúnyolódtam, csupán azon dolgon, hogy ő sem sok mindent tudott a nő hogylétéről, egyedül nevelte az első közös vérüket. Nyilván csak a terhesség volt tudatlanság... A második is így jár vajon? Minden bizonyára, hiszen Aegir ki a sértettségéről volt híres és a tombolásról, a szeszélyeiről...nem ma lesz a napja annak, hogy változást fog hozni neki egy aprócska élet, egy apró pillanat, mely a lenyugváshoz sodorja. Biztos vagyok benne, újabb száz év kell majd hogy csillapodjon. Ám nem vagyok olyan balga, hogy hagyjam egymagában tombolni. Igen, a makacsság testvéri kötelék. Menj a magad feje után!! Jó Atyánk mindig ezzel jött. Mintha ez valami rossz dolog lenne. Pedig hát nem ez a legjobb mindhármunknak? Igaz, ami igaz...Aegir ezzel most többet fog rontani, mint építeni. De végül is...sok félárva van az emberek között...miért pont ők ne legyenek azok? Az irdatlan hullámok ostromolták a hajót, ám én nem inogtam meg. Nem tehettem meg pont most, mikor szüksége volt rám. Ki nem mondott szavak fűtötték indulatait, melyek szinte könyörgések voltak lelkéből. Fájt. - Aki férfi, az hűséges. Elveihez, ígéreteihez, önmagához, céljaihoz, és a nőhöz, akit szeret. Önmagát csapja be, és csalja meg, ki mindezt megszegi. De tisztelet jár érte Aegir! Egy férj, aki a feleségén kívül más nőt szeret! - ajkaimon csintalan mosoly jelent meg, hiszen én nem ítélkezek felette. Pont ellenkezőleg. Meglépte ezt a hosszú mókuskerék által okozott körforgást...meglépte, végül eleresztette...de vissza fog térni. Amint megnyugszik. - Csak késő ne legyen Testvér. - ismertem már annyira, hogy tudjam a lépéseit, csak azt nem tudtam hogy mindez mennyi ideig fog tartani. Egy év? Pár hónap? Három év esetleg? Több? Az isteneknek végtelen idő áll rendelkezésükre...az örök idő is kevés lenne számára? Mindenesetre nem megállítani akarom, csupán vele tartok. Megállítani balgaság lenne. Csítitani? Kicsivel jobb tényállás. Ő eldöntötte már hogy nem marad, nincs jogom mást építeni elméje háborgó bugyraiba...még akkor sem, mikor mindketten tudjuk mekkora ostobaság mindez.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 12, 2023 7:25 pm
Logi & Aegir
Semmit sem értett. Nem volt ott. Nem érezte azt amit én, s nem látta, mindazt, mit nekem kellett. Nem tudta, hogy mit kellett átélnem, hogy mi mindenen mentem keresztűl csak azért, hogy az imádott nő biztonságban legyen, hisz erről nem beszéltem soha senkinek sem. Megtartottam magamnak, s messze mentem, hisz biztonságukat csak úgy garantálhattam. -Semmit nem értesz Testvér!! Semmit! -csattantam fel, s újabb hullám mgasodott fel, s söpört végig a part felé, ám az utolsó pillanatban mintha elfogyott volna az ereje vált semmivé, pedig csak megállítottam. Gátat vetve tombolásának, hisz ereje sokkal nagyobb volt az eddigieknél. -Talán túl sokat is jelentett!! Egy fiú, akit sohasem tarthattam karjaimban! Egy fiú, akinek semmi sem vagyok! Mellette kellett volna lennem Logi! Ott lett volna a helyem!- tovább háborogtam, s szavaim óriási súllyal nehezedtek rám. Úgy éreztem menten maga alá temet, hisz Axelből nem sokat láthattam. Igaz a távolból figyeltem s óvtam amikor csak lehetett, de még sem volt ugyan olyan, mint mikor lányaim neveltem fel. Az én gyönyörű hullámaimat. De a fiam...a fiaim. Az igazat megvallva, magam sem tudtam mit kellett volna tennem. Vajon mi lett volna a helyes megoldás? Ott maradni? Eltaszítani, és a sarkamra állni? Hogy már pedig Kat nem olyan, és hű volt hozzám? Hogy kitartott, és várt rám? Visszavenni az apró gyermeket, hogy ismét karjaimba vehessem, és többet el se akarjam engedni? Mert nem akartam. Vele akartam maradni, és mindent bepótolni, amit elvesztegettem. Ottmaradni, é s megmutatni neki a világot. Megmutatni mindazt, mit Axelnek nem mutathattam meg. Igaz, még lett volna időm. Még mutathattam volna neki mindent mit ismerek, és átadhattam volna számára tudásom, de sértettségem sokkal nagyobb horderejű volt ennél. Logi szavai összezavartak, ám hogy kire voltam igazán dühös, arra nem kaptam választ. Hisz ott volt a fickó, Kat apja, aki elhordott a sárga földig, aki nem akart ott látni, aki úgy érezte semmi keresnivalóm nincs ott. És ott voltam én, aki csak megbújt az árnyékban, és nem cselekedett. Felsóhajtottam, kezem ökölbeszorúlt, s a következő pillanatban úgy éreztem felrobbanok az elfolytott haragtól. -Honnan tudsz a kicsiről? Nem szóltam róla senkinek... - morrantam fel, s tettem pár lépést felé, ám a szikrák láttán ismét hatalmas hullám csapott fel a fedélzetre, terítve be a mindenséget, sodorva el a kötélzetet, miközben egyre távolabb kerültünk a parttól. Nem akartam ott lenni. Nem akartam a fájdalmat, mi lelkem mardosta. Ő sosem élt át ilyesmit. Talán sosem érezte ezt a maró kínt, mi bent égett, s a tehetetlenséget, hogy az életükkel játszottam, s ez az elfolytott düh, mely évekig ott kavargott mélyen bennem, épp ezt a napot, s ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy előtőrjön. A tenger moralylott, s a Tavirózsa vadul ringott alattunk.
- xxx szó // zene: Zene // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
_________________
Because water is the Lord
Kiskép : . Rendeltetésem : Logi vagyok play by : Joseph Morgan Posztok száma : 14 User neve : Csinszka Csoport : TűzÓriás Pontgyűjtő : 10 Lakhely : Norway Foglalkozás : Tűzoltók (Arne Garborgs plass 1)
Sven Kårstad —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 12, 2023 6:34 pm
Aegir <<>> Logi
Wash it all away Wash the grime off my soul I'll see another day With pain I pay the toll Wash it all away Just wash it all away
Ott égni a vágyakozásban. Hadilábon állni saját magaddal sem jobb. Ezt saját magamon tapasztaltam nem is olyan rég. Ám ő háborog. A tenger hadat üzen. A tengerben háború dúl. Dübörög és senki sem mer vissza csapni neki. A víz mindent elsodor ami z útjába kerül. Mindent. Ám most úgy dobálja ezt az átokverte hajót, mintha semmit sem érne. Érzéseket lelni magadban, miket az emberek között meglelsz magadban. Igen, ez így van...de nem eldobandó érzések azt tegyük hozzá. Szeretni valakit, de mást szeretni viszont...a legkegyetlenebb érzés ami a világon létezik. Hallgatok, csendesen, várom hogy kiadja magából mi bántja. Mindig meghallgattam őt és ő kiontja lelkét már amennyire azt lehet ilyen állapotban. Menjek el. - Ugyan. - válaszoltam vissza azonnal apró gúnnyal telve, le sem véve a szemem róla. Mindketten tudtuk, hogy nem fogok rá hallgatni. Egy tapodtat sem mozdultam onnan. Egy fikarcnyit sem ingatott meg a haragja. Csak bántott, hogy bántották! Ez az egy bosszantott fel. A víz felcsapott a hajóra, vizes lettem, de nem izgatott. A lángok majd felszárítják...nem most, majd. Amikor az idő is úgy engedi. - Elfecsérelni a semmiért? Hát a nő, kit megismertél...egy semmi volt? A fiad, aki immár felnőtt...egy semmi? Az újszülötted megint csak egy semmi Aegir? - dobtam vissza a fortyogó szavakat felé. Nem tett semmit sem? Mégis tett valamit, ha egy ember fülig szerelmes lett belé és viszont... - Nem maradt semmid? A vér a véredből nem számít már?! Mióta hallgat a tenger egy ember ócska szavára?! - kezem automatikusan szelte át kettőnk között a levegőt. A hangom haragossá gyúlt, szikrák szóródtak szét a hajón, mik abban a pillanatban ki is aludtak. A part felé néztem, Oslo városa irányába, ahonnan indult ez az egész.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 12, 2023 5:20 pm
Logi & Aegir
Harag, mely magàvalragad, és nem ereszt. Összeszaladt a szemöldököm, s egy pillanatra minden megállt körülöttünk, hisz nem számítottam illyes fajta válaszra. Nem gondoltam, hogy tud róla, hiába lehetett mindenki számára nyilvánvaló. Talán egy cseppet naiv voltam. Naiv, aki nem gondolt abba, hogy valaki igen is tisztában van azzal, mi zajlik az életében. Persze nem értettem igazán a tüzes hasonlatát, hisz én nem égtem semmivé általa, pusztán úgy éreztem teljesen megsemmisülök általa, s olyan leszek, aki sohasem létezett, vagy egyszerűen csak felemészt a harag, s majd felrobbanok tőle. Talán még is csak eléggé találó a hasonlata a tűzről, mi mindent felemészt, s nem hagy maga után mást, csak hamvakat. De mi van akkor ha ezek a hamvak örök lángolást okoznak? Lángolást, mely felemészti a sértett szívet, és pusztulást okoz. Pusztulást, amit nem tud megakadályozni semmi, és senki sem. -Mi értelme van bárminek is mond csak?! Lángolás… Ott égsz a vágyakozásban, átokverte érzés mit megismersz az emberek között! És nézz csak rám mivé lettem!! - csattantam fel, széttárva karjaim, miközben haragom egyre fortyogóbb szintekre jutott. Lepillantottam karjaimra, hol még éreztem aprócska testét, hol nem is olyan régen pici kezeket simítottam végig. -Azt mondtam nem érdekel, ha talál valaki mást… valakit, aki jobban illik hozzá… de az egész csak egy kicseszett önáltatás! - lélektükreim felvillantak, dühös szikrák pattantak, s a tenger morajlón csattant hullámok feszültek hullámoknak, s lelkem legmélyéig belefacsarodtam. Oh ha tudná, hogy nem is csak erről volt szó! Ó ha tudná, mennyire kedvem támadna végezni az öreggel, kit egykor barátomnak nevezhettem. Nem tudtam, vagy egyszerűen nem akartam parancsolni a haragomnak. Pusztítani akartam, hisz akár ha lehunytam szemem, már láttam is gonoszságtól izzó arcvonásait. Kezem ökölbe szorulva lógott testem mellett, s tekintetem közben le sem vettem testvéremről. Nem ő tehetett az egészről, ám még is hibáztattam azért, mert jelen volt. Mert nem dühönghettem szabadon, és nem tombolhattam úgy, ahogy azt nekem kellett volna. -Menj el! - csattantam fel, s közben óriási hullám csapott át a Tavirózsán. Nem érdekelt ha baja esik, ahogy az sem, ha a tenger homokos alján fog nyugodni, hisz majd felhozom, és rendbe teszem, de valahogy még is volt valami, ami megállást késztetett. -Elég volt a bujkálásból, és abból, hogy úgy táncoljak ahogy mások fütyülnek! Hosszú éveket fecséreltem el a semmiért, és most… most nézd meg mi történt!! Semmim nem maradt!!- csattantam fel újra, aztán újra hullámok csapódtak egymásnak, sziklákat taszigálva, a hajót döngetve, mintha csak le akartam volna rázni a hajóról fivéremet. Ám azt kihagytam, hogy a fiamat kapták ki karjaimból, s hogy a nő kiért odáig voltam, talált valaki mást maga mellé...
- xxx szó // zene: Zene // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
_________________
Because water is the Lord
Kiskép : . Rendeltetésem : Logi vagyok play by : Joseph Morgan Posztok száma : 14 User neve : Csinszka Csoport : TűzÓriás Pontgyűjtő : 10 Lakhely : Norway Foglalkozás : Tűzoltók (Arne Garborgs plass 1)
Sven Kårstad —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 12, 2023 4:39 pm
Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aegir <<>> Logi
Wash it all away Wash the grime off my soul I'll see another day With pain I pay the toll Wash it all away Just wash it all away
A dühöngés remek dolog, magam is művelem folyton folyvást. Ám adni kell időt a töltődéshez. Erőt meríteni és visszacsapni. De most a tenger háborog mióta haza tért. Tudni akarom az okát minderről a kivált okról. Hiszen ezidáig oly nyugodt volt. Aegir keserűsége olyan, mint a rák. Felzabálja a gazdatestet. De a dühe olyan, mint a tűz. Mindent tisztára éget. Nincs már semmije, ami gátolná! - Itt sosem lesz igazság. - egyezek meg vele ennyivel, hiszen itt sok minden foroghat kockán. Itt Midgardon az igazság más és különösebb, mint miben mi hiszünk. Kérdésére azonnal nem válaszoltam. Nem éreztem magamban késztetést az azonnali kötelezettségre ezért. A hajón álltam, őt figyeltem, miképpen előttem tornyosult halandói alakjában. - Rengeteg macerával jár, ha valakibe beleszeretsz. Az agyad fogaskerekei addig súrlódnak, míg végül elfüstölik a gondolataid kenőolaját. A lángolás átterjed a mellkasodra, szénné égeti a tüdőt, és hamut csinál a szívedből. És amikor már azt hiszed, hogy a tűz a csontvázadon kívül mindent elpusztított, a csontodból kipattanó szikra nemcsak a húsodat semmisíti meg, hanem az egész életed is. - igen, tudok a halandóról és azt is tudom, hogy milyen gyümölcsöző volt ez a röpke kapcsolatuk. De sosem adtam tovább a titkait. Megtartottam magamnak, még akkor is ha sosem kért erre. Nem akartam kioktatni, sosem tennék ilyet. Ugyan! De már elég régóta, talán születésünktől össze voltunk már nőve. A tűz és a víz. Jing és Jang. A bal egész kezem lángba borul, félre biccentett fejjel figyelem a tengeristent. - A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Mindig győz, mert mindenütt jelen van. Csak akkor kell tenned valamit ellene, ha már nem uralod a helyzetet. - szólaltam fel végre a kéklő szemekbe pillantva. - A legerősebb acélt a pokol tüzén kovácsolják. Ez vagy te...és most mi borzolta fel a hangulatodat? - felé léptem egyet, a tűz kialudt, a tekintetemben az ő kékjei ragyogtak.
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir vagyok play by : Russell Crowe Posztok száma : 456 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 442 Lakhely : Oslo. Taktsang Dzong kolostor Foglalkozás : Mélytengeri búvár Előtörténet : Aegir
"A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé."
Kahlil Gibran Keresem : A nyugalmat
Magnus Wiker —
Elküldésének ideje — Hétf. Ápr. 17, 2023 6:05 pm
Logi & Aegir
Harag, mely magàvalragad, és nem ereszt. Vasmarokkal tart, egyre szorosabban, mígnem már oly erővel szorít, s búg a füledbe égi hangon, higy szinte tehetetlennek érzed magad vele szemben. Nem vagy képes ellent mondani, vagy épp másképpen cselekedni, mint ahogyan azt ő akarja. Tombolsz, csapkodnak a hullámok, egyre nagyobb és nagyobb vihart kavarva maguk körül, miközben úgy érzed mindennek végeszakadt. Elárvultál. Egymagad maradtál ezen az átokverte világon, hisz annak ellenére, hogy azt akartad, élje valaki a maga életét, s lépjen tovább, mikor meghallottad, csak megjátszottad a boldogásot. A fiam karjaimban tartani maga volt a csoda, ám mint minden ilyesmi, ez sem tarthatott örökké, így örjöngő haragomban nem néztem kinek árthatok. Majdnem egy hajót is felburítottam, s a szavak, mik átszűrődtek hozzám, nem nyertek túl sok értelmet. Pusztán annyit ért el vele, hogy a hajót visszaengedtem a felszínre, mi hatalmas csattanással érkezett meg, elfoglalva az őt megillető helyet. -Hol van itt az igazság?! - hangom dördűlt, lélektükreim összeszűkűltek, bár ebből ő nemsokmindent láthatott, egészen addig, míg ki nem léptem a hullàmok hátán vadul hánykolódó hajó fedélzetére. Kékjeim villanva emeltem testvéremre. Rég volt hogy utoljára láttam, vagy hogy szót váltottunk volna. Igazat megvallva, ott sem kellett volna lennem, de annyira hiányzott már! Leveleimben nem egyszer kéttem lépjen tovább, ám maga a tudat, s a szavak, miket az apja a fejemhez vágott épp elég volt ahhoz, hogy kizökkentsenek békémből. Meglehet balga voltam hogy hittem neki, de még is megtettem. Elhittem minden szavát. Ahogy azt is, higy sohasem érdemeltem meg őt magam mellé. -Mit keresel itt? -csattantam fel, akár egy sértett gyermek, kinek épp a legkedvesebb szórakozását tették tönkre. Hullámok emelkedtek, s sűlyedtek, a hajó vadul himbálózott, én még is oly stabilan álltam a fedélzeten, mintha csak egy laza parti sétára indultam volna. Elegem volt a tàvolságtartásból, a meghunyászkodásból, abból, hogy aképpen kell táncolnom ahogy mások fütyülnek, hogy megzaboláznak, s börtönbe zárnak, akár a gátak mögé rejtett folyókat. Ám tudtam, ha Rán-al összeakaszkodunk, annak Kat inná meg a levét, míg mi vígan tovább ballagnánk, miután kiadtuk egymás iránti haragunk. Szóval ökölbe szorított kézzel álltam a fedélzeten, tekintetem testvéremre szegezve.
- xxx szó // zene: Zene // Peace, Hope, Freedom... - - ℤ -
_________________
Because water is the Lord
Kiskép : . Rendeltetésem : Logi vagyok play by : Joseph Morgan Posztok száma : 14 User neve : Csinszka Csoport : TűzÓriás Pontgyűjtő : 10 Lakhely : Norway Foglalkozás : Tűzoltók (Arne Garborgs plass 1)
Sven Kårstad —
Elküldésének ideje — Vas. Ápr. 16, 2023 7:10 am
Magnus Wiker felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aegir <<>> Logi
Wash it all away Wash the grime off my soul I'll see another day With pain I pay the toll Wash it all away Just wash it all away
A megérzéseim sosem vezettek tévútra. Így azzal is tisztában voltam, hogy fivérem jelenleg tombol. Őrjöng. Az okot nem tudom, annyira nem látok bele az elméjébe, de tisztán kell látnom, mi az ami így felhergelte...annyi évet tudott maga mögött hagyni majdnem békésen. Erre tessék. A béke illékony dolog. Ám az sem kivétel, hogy a békéhez harcolni kell, hogy fentartható legyen. Figyeltem csupán mozdulatlanul az épület tetejéről a tenger morgolódását, ahogy a partnak csapódott. Túl haragos hogy épp gondolatokkal találja szembe magát. Nem érné el a szavam az elméjét. Hagynom kellene tán lecsillapodni? Az évekig is eltarthat ha róla van szó. Nem hagyhatom csak úgy eltűnni. Így aztán a kikötő a következő állomásom, ahonnét egy hajót is elkötök. Nem fogom az erőmet használni a tenger felett, bőven elég az, hogy a halandók látják és érzik a Tenger vadságát, őrületét. A bizalom mindig egyfajta halálugrás. Megérdemli, hogy olyan emberek vegyék körül, akik a szavaikkal vagy a hallgatásukkal egy pillanatra sem haggyák kétségek között. Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben. Megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak, hanem arra figyeljek, amit tesznek. Megtanultam, hogy bárki és mindenki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek. A hajó zúgása nem nyomja el a tenger dörrenését, a hullámai nem hagynak alább. Tovább hajózok, a hajónak sugárlöketet adok, keveset, hiszen mások is akadnak erre, szóval finoman teszem. Kellemetlen az idő, szürke az ég, haragos az egész tenger. A legjobb ilyenkor hajóba szállni, nem igaz? A hajót megdobta egy hatalmasabb hullám, majdnem elnyelte egy pillanatra, de csupán megakart ijeszteni, megrémíteni, hogy hátat fordítsak. Nem jött össze. Nem félek a tulajdon testvéremtől. Egy vér vagyunk, ez még nem okozott sosem csalódást. - Villám zúg, menny dörög vihar dúl dübörög. Ellenállsz, összetörsz. Négy erő, egyesül, a gonosz menekül. Igazság. Szabadság! - dörmögtem halkan hogy betöltsem valamivel a teret, bár ezzel nem igazán vettem el a tesó haragját. Csupán kellett valami, ami nem arra ösztökél, hogy megbombázzam, hogy rám figyeljen. Az is idő lenne. Széles mosolyom előkerül, bár ez sosem a kedvesebbik felemet adja elő. A hullám, mely ettől feltőr szó szerint magával rántja a hajót is, így aztán kénytelen vagyok használni az erőm és a víz felszínét taposva ezzel és elérve azt, hogy a lángjaim a tengert nyaldossák. - Nem fejezed be, nem igaz? - szűkültek össze szemeim, miközben figyeltem a végtelen tenger hatalmasságát.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.