Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

A tűz mindent eléget, csak hamut hagy maga után. De van egyfajta tűz, mely annyira heves, hogy még a hamut is elégeti ez az én tüzem. A fekete tűz!  Égess el engem így, égess addig, míg nem marad más, csak Te. Manipulálni. Teremteni. Felégetni mindent. Magam vagyok a Tűz. Ahol apró láng is alakul, hát megérzem.

A magány, az est csendje és a gyönyör látomány lelkemet elmélkedésre hangolták. A pusztulás látása, letűnt idők emléke összehasonlítva a jelen idők állapotával, magasztos ábrándokba ringatta szivemet. Egy ledőlt oszlopra ültem s könyökömet térdeimre támasztva, fejemet tenyerembe szorítva, szemeimet majd a városra, majd a romokra szegezvén, mély ábrándozásba merültem.
- Glöð?
Nevének hallatán riadtan megfordult, és a vörös selyemruha burkából föltekintett rám, a férjére.
Jól föl kellett néznie. A legjobb formájában is alacsonyabb volt nálam. Még a ma este viselt nyolc centis sarkú piros körömcipőjében sem ért fel a szemmagasságomig. A ragyogó vörösesszőke, szoborszépségű Glöd mindig káprázatos látványt nyújtott, pláne, ha ennyire kicsípte magát, mint aznap este. Nincs még egy ilyen nő. Határozott, klasszikus arcvonásaival és kecses mozgásával akár hivatásos modell is lehetett volna.  
- Jól vagy? - Glöd jáspiszöld szeme összeszűkült az aggodalomtól.
- Jól. - gyorsan körbepillantottam. - Ő is itt van?
- A bárban beszélget Brett-tel.  
Glöd nem látott ki az emberek mögül, így közöttük kukucskált. Nagy nehezen sikerült megpillantania másik leányát is.



A mélységes-mély alvásból oly hirtelen tört rám a teljes ébrenlét hogy letepert a félelem, akár a lázálomból ébredő gyereket. Sejtelmem sem volt, mi ébresztett föl, de valami zörej vagy mocorgás. Mintha hozzáértem volna valami. Nem moccantam, visszatartottam a lélegzetemet, magam elé meredtem, hallgatóztam. Kezdetben nem tudtam tájékozódni,
de mihelyt agyam befogadta a behatárolt látóteret, már tudtam is: a Laktanyán voltam, nyomban azzal is tisztában voltam, hogy későre jár, az éjszaka közepén. A laktanya mély csöndbe burkolódzott.
- Karstad!! Ideje felébredni, baszki! - valaki a karomba bokszol, mire kibukfencezem az ülésből. Szemem fel-alácikázva keresi a veszélyt, bármi legyen is az, de csak a haveromat, Luca-t pillantom meg magam mellett, a szomszédos ülésén.
- Ember, te aztán szeretsz álmodban beszélni!
Megdörzsölöm az arcomat, hátha attól kitisztul az agyam.
-  Sejtelmem sincs, miről álmodtam. - egy nőről. Csodás! - Isten tudja, miket mondhattam.
- Ostobaság, te teljesen komolyan beszéltél álmodban! -magasabb hangon folytatja: - Ó, Sven annyira szexi vagy! Igen, add nekem, pont így! - Aztán visszavált a rendes hangfekvésbe. - Csak mondom: nagyon virgonc volt a kiscsaj.
Pontosan tudom, miről álmodtam. Egy angyalról. Egy gyönyörű, sötétbarna hajú nőről, a legkékebb szemekkel, amit valaha láttam. Nem számít, hogy egyetlen éjszakát töltöttem vele huszonnyolc évvel ezelőtt, tökéletesen emlékszem rá. Ahogy mosolygott, ahogy az ujját görbítve hívogatott, hogy észre vegyem. Ahogy a lábam nem mozdult, hogy az agyam megadta volna az engedélyt. Mintha csak odafentről küldték volna őt, hogy megmentsen. Oldalba bököm Luca-t, mert tudom, nincs az isten, hogy mindebből bármit is bevalljak neki.
- Hála az égnek, hogy már házas vagy! Egy nem se lenne annyira hülye, hogy vonzónak találja azt, aki most vagy. Borzasztóak az elképzeléseid, és egy seggfej vagy. - vigyorog: kétség sem férhet hozzá, hogy a neje jár az eszében. Vannak ilyen srácok, akiknek mindenük megvan, és Luca egy közülük. Egy gyönyörű nő várja otthon, vannak gyerekei és barátai, továbbá azok közé tartozik, akiknek meseszerűen tökéletes gyerekkoruk volt. Alapjában véve az élete tökéletes ellentéte az enyémnek. Az én életemben mindössze a bátyáim érnek egy fabatkát is.
- Miről beszélsz? Megvan az oka, hogy miért engem hívnak Lucanak, téged pedig Sven-nek. A nevem álomférfit jelent, és az is vagyok: egy istenverte álom. A tied pedig nyilat jelent… - Már megint a régi nóta. Azért hívnak így, mert ez a vezetéknevem, seggfej.
Luca kuncogva megrándítja a vállát.
- Lehet, de engem meg a sugárzó személyiségem miatt. Egy tökkelütött idióta, de akkor is hiányozni fog. Az egész csapatom hiányozni fog. Utálom, hogy ez volt az utolsó...
- Van valami ötleted, hogy mihez kezdesz most? - kérdi. Egy mély sóhaj kíséretében hátradőlök az igenkényelmes ülésben.
- Lövésem sincs.
- Jó látni, hogy kézben tartod a dolgaidat. Össze kell kapnod magad, Sven! Az élet nem fogja ezüsttálcán kínálni neked a beállításokat.

Nett vérzett. Először azt hitte, a havi vérzése jött meg idő előtt. A szokásos menstruációt megelőző kellemetlenségek azonban elmaradtak, bizonytalan alhasi görcsei voltak.
A laktanya kanapéján feküdt, lábát kényelmesen fölpolcolva, s egy vezércikket olvasott. Felnyögött. Majd mentőt kért.  
- Rosszul vagy? - siettem oda a konyhából hozzá, miközben megtöröltem  vizes kezeim. Azt tudni kell rólunk, hogy a kapcsolatunk bonyolult. A feleségem háta mögött dugtam meg párszor. Megcsaltam őt. Viszonyom volt vele...
- Erősen vérzek. - felelte nyugodtan Nett. - De nem kell megijedni. Szerintem csak rendellenes menstruáció, de azért, azt hiszem, okosabb, ha  bemegyek a kórházba.
A mentőautó nem szirénázott, nem volt semmi felhajtás, egyszerűen bevitték. A felvételi irodában azonban érthetetlenül sokat kellett várni. Mikor a dr. végre megjelent, Natt szinte örült, hogy látja, pedig irtózott a nőgyógyászati rutinvizsgálattól, amely lassanként egyet jelentett a dr.  
arcával, testtartásával, szagával. Most azonban annyira megörült az orvosnak, hogy a szeme is könnybe lábadt.
Elvetélt. A gyerekemet horda a szíve alatt. Ennek már 4 éve...azóta sem beszéltünk és nem is láttam.