Tényleg nem szándékozom a későbbiekben megsérteni. Az hogy az első találkozásunk úgy sült el ahogy az betudható annak, hogy ismerkedtem saját magammal, az erővel és azzal, hogy nem egy egyszerű mezei halandó vagyok. Hogy az apám egy isten anyám szavaival élve. Elég sokáig nem hittem ebben, agészen addig míg Aegir öklével szembe nem találkoztam, úgy 1-2 hete. Így pedig belém rakott minden olyat, amin elgondolkodhatok, márpedig abba is igaza volt, hogy az én szememben mindenki szar alak, csak Én vagyok tökéletes. De nekem is igazam van ezzel, de most lapozzunk. Látom Hröönön, hog nem igazán tudja hova tenni a kórházba jutatást, de hát ez van, ezzel jár az, ha komolyan felhúznak és nem kontrollálom a tetteimet. De legalább megakarja tartani a mostani idei mennyiséget, tehát a nullát, ez miatt is somolygok az orrom alatt kicsit. Segíteni fog nyugton maradni, szóval nekem már ez elég is. Hogy ő és a testvérei milyenek is, eerre is kapok egy szép bemutatást. Lassan nyílnak el ajkaim egymástól, az arckifejezésem döbbenté válik, mikor meghallom hogy tengeristennők. Szóval mind a kilencen lányok? Tényleg? Húha! Hogy bírják ki egymást hosszútávon? De nem is kellene elkalandozni, visszatérek a komoly és érdeklődő arckifejezéshez. Aegir jégóriás. Meg isten is? Vagy már csak isten? Ezt jó tudni. Vajon a spermadonor ezt miért nem osztotta meg velem is? Lényegtelen. Az asztaluk a víz, amely gyógyitani tud minket, de ezen felül ők maguk is képessek erre. - Csúcs... - nyögök ki ennyit, de nem akartam félbeszakítani semmiben, hallgatom tovább a beszámolót. Az állatos rész nem nagyon izgat, egyik sem érdekel. Nem vagyok sem kutyás, sem macskás, halas és hörcsögös meg patkánybuzi végképp nem. A madarakat is rühellem. Nem szeretek egyikhez sem közel kerülni, így ez a téma nem bolygat meg nagyon. De ami pedig Hröönt illeti.... - Amúgy... - igen, el is akadok, nem tudom hirtelen hogyan fogalmazzam meg akérdésem felé. - Mi vitt rá arra az elképzelésre, hogy Tizenhét és fél év után felkeress? Hogy megakarsz ismerni? Miért nem előbb tetted meg a lépéseket? - teszem fel a kérdéseket, nem tolakodás, nem ingerült kérdések ezek, hanem kíváncsiság. Aegir is figyelt a távolból minket, Rán miatt nem akart bajt a fejünkre, de vajon Hröönek is ez lesz a válasza? Hogy az anyja túlfűtött haragja miatt nem akart megjelenni? - Nem kell rá válaszolnod, ha nem akarsz, csak kérdeztem... - feleltem gyorsan, mielőtt megszólalt volna rá bármit is, még a vállamat is megvontam, majd a hajamba túrtam. - Elég jól bánsz a szavakkal, volna kedved máshoz is? Egy erőnléti edzés? Egy ki mittud? - kacsintok rá jókedvűen, persze ez nem tőlem függ, hanem az ő idejéről.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Csüt. Jún. 30, 2022 12:15 am
Hrǫnn 'n' Aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Bólintok, igen, irányítania kell megtanulni, minden más előtt. Muszáj lesz, hiszen hirtelen haraggal nem lenne jó vége egy próbálkozásnak sem, nem bombát akarok belőle faragni ami bármikor robbanhat.. azt hiszem annak a bátyja sem örülne. Újabb bólintás, mikor ismétli szavam, miszerint segítek neki, majd elmosolyodom, hogy bocsánatot kér tőlem ilyesmi miatt. - Semmi baj, Aaron. - szélesedik mosolyom, hiszen nem szaladok el olyan könnyen, ha emellett tudom, hogy tényleg tanulni szeretne, és érdekli, amit csinálunk. Majd megtanulom kezelni őt, nincs ezzel probléma. Ahogy a következőket hallgatom, hogy másokat kórházba juttatott, ráncolom homlokom, mert ez annyira nincs ínyemre, de egyáltalán nem ítélkezek, inkább.. csak jobban szeretnék neki segíteni. Ez tényleg nem járja.. Így rosszalló pillantásom is inkább aggódó ruhát ölt, főleg szavai nyomán. - Ezt örömmel hallom. - mármint, hogy szeret tanulni. - Nem hagylak magadra ezzel, tartsuk meg az 'idén még senki' rekordot. - mosolygom lágyan, mintha nem botránkoztatott volna meg valahol a hír, de ha hisztérikázni kezdenék miatta, csak rontanék a helyzeten. Azt az oldalát szeretném nézni, hogy változtatni akar rajta, az pedig örömmel tölt el, és reménnyel.. - Igen, mindannyian a tenger istennői vagyunk, nem sokban különbözünk az erőnket tekintve, ami azt illeti. Külsőre vannak inkább eltérések, illetve jellemben, mint minden testvérnél. Apánk eredendően jégóriás, szóval pár dolgot tőle is örököltünk, de alapvetően a víz a mi asztalunk, abban vagyunk igazán otthon. Például.. titeket ugyebár gyógyít a tenger vize, mi viszont másokat is tudunk gyógyítani vele, akár komoly sérüléseket is. Jó, a végtag visszaillesztés mondjuk macerás, ugyanúgy ahogy emberi mércékkel is megvan a maga menete és határai, de nem lehetetlen. Képesek vagyunk uralni a vízzel együtt az abban élő állatokat is, illetve megérteni a szándékukat, míg ti csupán benyomásokat érzékeltek a víz által, hogy mi helyezkedik el benne vagy rajta, és hasonlók. Azt hiszem a modern filmek már sok poént lelőttek az istenekkel kapcsolatban. - mesélem, majd nevetem végét, de persze ha eszébe jutna valami, nem kell magában tartania, remélem, ezt tudja. Egészen biztosan nem tudhatom én sem, hogy a mi képességeink mellett ők mire képesek, vagy mire kevésbé, illetve hát amiket említettem, azokhoz hozzátettem a félistenek tudását is.
Néha a legjelentéktelenebb apróság is meg tudja zavarni lelkem egyensúlyát. Pedig fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni és meg is tartani azt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot. A tenger is ilyen, irányítható, de tudni kell, mit akarunk tőle. Értékelnem kell, hogy a tengerhez tartozom. Ha mennem kell, akkor mennem kell, a közelébe tartozom. De mi van ha nem akarok a közelében tartózkodni? Ebben az évben kezdtem el sokkal többet lenni vízközelben, talán Aegir megjelenése miatt. Fogalmamsincs, mindenesetre megtisztelem a tengert akárhányszor megyek. Nem kell szabadulnom tőle, a haragom az enyém, fel tudom használni a magam javára. Csak el kell nyomnom azt. Visszanyelni, hogyha eljön az ideje, akkor betudjam vetni azt, hogy a számomra fontosakat megvédjem. Igen, ez egy szép és jó gondolat, de hogyan tegyem? Mit kellene csinálnom, hogy ne egyből torokra menjek, hogyan számoljak el tízig, hogyha sokszor már ötig sem tudok? Annyi és megannyi kérdésem akadna, de ha rázúdítom...hülyének nézne. Butának és tudatlannak. Fogjam csak be a fülemet és ne hagyjam hogyha provokálnak? Sajnos az nem opció és nem is Axel vagyok, hogy csak úgy leseperjem magamról. - Irányítsam... jó, persze. Értem én. - még ha az nehézkessen is fog menni, de megteszem azért, hogy ne sérüljön más miattam. Se lelkileg, se testileg. Mi van ha tényleg nem fog menni? Hröön tekintete megértően figyel, végig hallgat, nem nevet ki, nem zavar el, figyel. Nem sújt le rám semmivel. Hirtelen robbanok, sokszor észre sem veszem, sokszor már azt sem, hogy nekimegyek a banda tagjainak, már csak akkor, mikor leszednek onnan. Akkor válik valósággá, hogy megint elszálltam agyilag. De szerinte menni fog, csak hinnem kell. Nem is vagyok hibás alkatrész, csak rosszul használom magam. De tanulhatok, mert nincs késő még hozzá. Fiatal vagyok, egy kezdő mondhatni, kiforratlan mozdulatokkal. Amúgy sincsenek határaim, ha elakarok érni valamit. Hiszen ha nincs határ, nincs gát se! - Segítesz...jó. Rendben. Előre is bocsánatot kérek...könnyen felkapom a vizet akkor is, ha nem megy valami elsőre, másodikra és sokadjára. - magyarázok, ahogy kibökte, hogy segíteni szeretne. Nem akarom megbántani, előre szólok, hogy van mikor már nem figyelek hogy milyen szavakkal dobálozom. - Magam miatt akarom, nem akarok ezen évben is kórházba jutattni másokat, csak mert szétvertem a bucijukat. Tavaly 5-en kerültek be, idén még senki... - húzom el a számat, nem vagyok túl büszke rá, de ez ilyen sajnos. Nem is baj ha kicsit meg kell erőltetnem magam, ha bocsánatot kell kérnem, ha figyelni akarok, valami olyat tanulni, amivel még sosem volt dolgom....hogy is mondjam...nem is olyan rossz. - Szeretek tanulni, főleg ha a dolog érdekel is...ha nem érdekelne, egyik fülemen be, a másikon ki... - vonok vállat, s ezzel le is lepleztem magam. Érdekel az isten, aki előttem áll, csak máshogy mutatom ki ugye. - Rán és Aegir lányaként...az erőd miféle? Mindőtök ilyen? - kíváncsiskodom kicsit felőle.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Kedd Május 31, 2022 12:57 am
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Hrǫnn 'n' Aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Azelőtt, hogy bármit is tanítanék Aaronnak - amit természetesen szívesen megteszek -, muszáj tisztázni pár dolgot, ezért nem csak felvetéseire adok választ, hanem elmondom, véleményem szerint tisztelettel kell a vízhez állnia, hálával, és önzetlenséggel, mert nem olyan értelemben uraljuk azt, inkább irányítjuk, partnerként, nem pedig uralkodóként. Így aztán az is szóba kerül, hogy a hirtelen haragját orvosolni kellene, bizony elszámolni legalább tízig, mielőtt cselekszik vagy mond valamit, nehogy több kárt okozzon a képessége, mint hasznot inkább. Örülök neki, hogy úgy látom, tényleg figyel, meghallgat, minden szavam érdekli, nem érzem rajta, hogy azt várná, mikor mondok végre valami olyat, ami igazán izgatná, mert mindent tudni szeretne. Ezt bizonyítja helyezkedése is, márpedig én is jobban szeretek elmondani, elmagyarázni dolgokat, ha úgy veszem észre, hogy az célba ér, nem csak a falnak mondom, bár ezzel szerintem mindenki így van. Elmosolyodom, ahogy menőnek tartja mindezt, még hozzá is teszem válaszul: Igen, ez elég menő. - nevetem már-már egyetértve vele, és most végre úgy érzem, tényleg egy nyelvet beszélünk. Tényleg megérte nem azonnal feladni őt, noha eszemben sem volt, mégis igaza lett Axelnek, nem meglepő módon, és így már sokkal jobban érzem magam. Így már el tudom felejteni az első találkozást, hogy végre tudunk beszélgetni, normálisan, még ha azzal is indított, hogy nem érdeklem sem én, sem más, csak tanulni akar. Tehát eztán ejtek szót a tiszteletről, arról, hogy társunk a víz, mi segít ha kell, óv minket ha szükség van rá, és megtorol, ha bántottak, de ezt mind ésszel kell tenni, nem pedig indulatból, átgondolatlan indulatból. - Attól, hogy önzetlen vagy, élhetsz magadnak, hiszen nem csak úgy élhetsz magadért, ha közben másokat eltaposol. Nem kell elfelejtened önmagad, csupán nem kell az érdekeidet mások elé helyezned, de ez nem jelenti, hogy mögéjük kell. Meg lehet találni az egyensúlyt, még ha nehéz is, a tengerrel kapcsolatban meg inkább.. kényes. Nem úgy vannak érzései, hogy megsértődik, ha jobbra fröcskölöd, ő pedig balra akarta - nevetem lágyan, de láthatóan komolyan beszélek egyébként - nem fogja azt mondani, hogy ő nem tesz meg valamit, ezt Neked kell érezned, hogy helyes-e amit teszel, amit kérsz tőle, vagy sem. Milyen indokkal kéred rá? Milyen céllal? Igazából.. Ha a tengerrel való kapcsolatodat tanulmányozod, saját magadat tanulmányozod, de ez egyáltalán nem baj. Te se érezd annak, értékeld bátran, hogy a részese vagy. - mosolygom végére már-már biztatóan, hiszen, még ha bizonyítani is akar mások előtt, még ha úgy is érzi, olyan arcát kell mutassa, ami nem teljesen komfortos, csak, hogy olyannak fogadják el, amilyennek ő szeretné egy hamis érzés miatt, akkor is benne van az erő, vele született, hogy sose legyen egyedül, és ez nem adatott meg mindenkinek. Ha a tengernek tudod elmesélni ami fáj, sosem vagy igazán magadra hagyva, idővel majd ő is megérti ezt. - Csak a hirtelen haragúságot, Aaron, nem magát a haragot, hiszen.. képes erőt adni. Arra van szükség, hogy koncentráld, hogy összpontosíts, ne legyél meggondolatlan. Nem kell szabadulnod tőle, hiszen hasznodra válhat, a lényeg, hogy Te irányíts. Érted? - kérdezem mosolyogva, olyan puha szavakkal, mintha egy kisgyermeket próbálnék meggyőzni, miért ne nyúljon a forró kandalló oldalához. Aaron rendes srác, és ez ilyenkor látszik meg igazán, mikor levetkőzi a falait, és őszintén reagál, a teknőspáncél nem mindig szükséges.. Éppen ezért látom rajta, hogy tényleg aggasztja mindez, pedig rengeteg ideje van még tanulni, és egyáltalán nem menthetetlen. Megértő, gondoskodó érzések vackolják be magukat máskor hideg tekintetembe, amióta csak komolyabban beszélni kezdtünk, így ahogy tanácstalanul pillant fel rám is ezt a tekintetet láthatja, egyáltalán nem olyat, aki csalódna benne, vagy haragudna bármiért is. - Menni fog, Aaron, hidd el. Természetes, hogy mindenkinek megvannak a gyengepontjai, amire robban, de ne hidd, hogy ezen nem változtathatsz, ha szeretnél. Végképp ne gondold, hogy elrontasz valamit, vagy, hogy te magad vagy elrontva, rendben? Semmi baj nincs azzal, hogy hirtelen lobban a haragod, nyilván megvan az okod rá, ezt nem vitatom én sem. Hiszem, ha a vízzel megtanulsz bánni, az rajtad is változtatni fog. Segítek, rendben? Ha tényleg ezt szeretnéd, magad miatt. - beszélek hozzá puhán, őszintén, miközben tekintetem arcát fürkészi, igyekszek olvasni róla, bár az mindig jól ment a legtöbb emberrel..
Az igazság megismerésének egyetlen módja, ha rájövök, hogy nincs igazam. Válaszokat is csak akkor kaphatok, ha mélyen magamba nézek. Ez meg is történik, bocsánatot kérek az istennőtől, amire aztán azzal jön, hogy büszke rám, amiért ezt megtettem. Büszke? Ezért? Hát jó...a bátyám is büszke volt rám,amikor letettem az asztalára a stukert. Mindegy. Magyarázatszerű tanításfélét kapok, nem is számítottam másra, hiszen nem itt fogunk gyakorolni. Mivel? Ugye. Előbb fel kell fognom, hogy mivel is van dolgom és hogyan működik. Ez az egész a kapcsolat a tengerrel és köztem. Elég bajos dolog lesz majd ha sikerül az uralmam alá hajtani. Tudat alatt az irányításom alatt van, van mit tanulnom erről is még. Múltkor is csak úgy sikerült Axelt meg egyéb mást bemérnem mert a haragomon túl odafigyeltem, arra koncentráltam, amit igazán akartam. Keresni, kutatni, rájönni, hogy ki az aki követ, aki a nyomomban volt. Sok időmet vette el, mire nagyjából sikeresen az elmémbe súgta a megoldáshoz közeli személy érzését. A tenger nem óv meg mindenhol, ám igen, a gyógyítása a mai napig csodálatra méltó. Vajon mindent képes begyógyítani. Csonttörés? Érzelmi kiesés? Gondolom szerelmi bánatot meg ilyesmit nem gyógyít... a haragomat sem tudja megszüntetni, szóval már tudom a választ erre is. Előre dőlök, térdeimre helyezem a könyökeim, két tenyerem állam és arcom két oldalára helyezve figyelem az istennő szavait. Nem untat a szavaival, több mindent elecsetel ezzel, mint Aegir tette. Ő kiokított és nem magyarázott. Arra rájöttem már, hogy egyikük sem gondolatolvasó, így ez okoz némi örömöt, hogy rejtegethetek előttük is bármit. Okosan. - Ez elég menő. - mosolyodom el, ahogy ezen rész végére ér, leeresztem a kezeim és továbbra is előre dőlve figyelmesen, kíváncsi tekintettel fürkészem őt. Több mindent tud, valóban az, ami, egy istennő. S volt pofám megkérdőjelezni a kilétét. Nem baj, egyikünk sem tökéletes, így van ez rendjén. A haragom pedig a rossz döntéseim tanácsadója. Magam kapaszkodok sokszor az indulataimba, érzéseim szinte lehorgonyoznak. A haragomnak drámai hatása van, indulatot szít, energiát csihol, meghatároz egy kapcsolatot. Erőt ad ugyan a testemnek, de elernyeszti a szellemem izmait, s az elmém minden próbálkozását legyengíti és hatástalanná teszi. Igen, rájöttem, hogy jobb ha elszámolok tízig, mielőtt bármit is a másik képébe dörgölök. Csak az nem megy olyan hű de egyszerűen, nagyon gyorsan az agyamig tódul a harag és nem egyszerű leküzdeni, hogy az ép gondolataim utat törjenek. Nem egyszer volt már erre példa. De igyekszem lenyomni mindezt. Nem szólok semmit, hagyom had folytassa a tanulási folyamatot. Nem használhatom ki a tengert, tisztelettel kell hozzáállnom, különben elmos, mint bármilyen természeti katasztrófa. Önzetlenség. - Hiszen a hűség igazi neve az önzetlenség. Igaz? Nem lesz számomra soha béke, csak ha le nem mondok önmagamról. Akkor élek másoknak, ha magamat elfelejtem? - kérdezem kissé bátortalanul, esendőn, mert igaza van, de elfogadni, hogy pont neki legyen igaza? Félek a vereségtől, így erősebb akarok lenni. De egyszerűen félek attól, hogy a barátaimat nem tudom megvédeni! Sem magamat. - Letenni? Elnyomni eltudom...de sose leszek tőle szabad Hröön... - suttogom kétségbeesetten, lepillantok a karomra, majd hátradőlök a széken. Nem nézek az arcára, nem merek ránézni, nem mintha attól félnék, hogy csalódik ettől a választól. Én magam csalódtam magamban, mert nem jutok egyről a kettőre. A beletörődés szinte ölni tud. Ám ha nem vagyok hajlandó beletörődni, hogy nem tudok szbadulni ettől, akkor vajon elnyerem a jogot, hogy mindhalálig kitarthatok? Önzetlenül? - Mi van ha nem fog menni? Mi van ha örökre a társam lesz mindez? - pillantok rá tanácstalanul, hiszen mi van ha nem tudom sem kontrol alatt tartani, sem teljesen elnyomni, sem megszüntetni a lobbanó haragot? Akkor meg sem érdemlem azt, hogy félisten legyek...csak megkellene szűnnöm létezni. Gyáva dolog lenne a halál...
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 12:26 am
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Modortalan viselkedésére muszáj vagyok picit tekintélyesebben rászólni, vegyítve mindezt véleményemmel, mert sosem jutunk el egyről a kettőre, ha egy olyan arcát próbálja meg mutatni felém, ami nem előttem kellene, hogy tetszelegjen. Én nem veszem be ezt az álarcot, nekem ne süketeljen, és ne jelentsen ki olyat, hogy nem érdekli semmi, csak a célt akarja elérni bármi áron, anélkül, hogy bármit is érdeklődne akár felőlem, akár bármi másról. Az önzőség felém nem szeretettel várt vendég, ezt jobb, ha tudja. Nem kiabálok vele, még csak nem is igazán érződik veszekedésnek, hiszen a megszokott nyugodt hangon szólok hozzá, attól függetlenül, hogy szavaim élesek, és örömmel veszem tudomásul, hogy ekképpen akár még hatással is lehetek rá, és figyel. Nem rohan el mérgesen, hanem gondolkozik. Ezért is teszem hozzá, hogy természetesen szívesen tanítanám őt, ha nekifut újra ennek az egésznek, de azt se akarom, hogy úgy érezze, fölötte állok, vagy fölényben vagyok, - még ha így is lenne -, így ehhez mérten formálom szavaimat is. Kivárom a kellő időt, míg válaszolni tud, figyelem teste reakcióit, lába mozgását, ahogy vakarózik, mind-mind árulkodó jel, hideg tekintetem pedig magába issza mind egy szálig. Látszatra meglepettség nélkül hallgatom szavait, mikor végre rájuk talál, pedig belül nagyon is meglep amit mond, hogy ne haragudjak, hogy sajnálja... elnézve a felkészülést, nehezére eshet kimondani ezeket, ezt pedig értékelem. Ahogy végez, bólintok egy aprót, nem mintha beleegyeznék, inkább, hogy értem, amit közölni szeretne. - Semmi baj, Aaron, nem haragszom. Sőt. Büszke vagyok arra, hogy ezt el tudtad mondani nekem, köszönöm. - felelem egy kedves, lágy mosollyal, kékjeim mintha azt mondanák, ne aggódjon, tényleg nincs se harag, se sértettség, minden rendben. Letisztáztuk, ez is megvan. Nem sokkal később lábát azért lesöpröm az asztalról, megjegyzek a tisztelettel kapcsolatban is egy gondolatot, válaszán pedig szemem forgatom, de a szám sarkán azért megbújik egy apró mosoly is közben. Érdeklődök is, hogy mit tanult már meg, mit fedezett fel, válaszát pedig kíváncsian hallgatom, miután bólintottam kérdésére. Újabb bólintás az első gondolatra, hogy érzi a testvére érzéseit, illetve, hogy a tenger védelmezi őt, és persze az utolsó pont a listán, hogy könnyen dühbe gurul. - Mivel ha nem is teljesen, de részben össze vagy kötve a tengerrel, az tényleg segíteni fog neked, ha a közelében vagy. Azonban ezt nem magától teszi, nem egy lokátor, vagy ilyesmi, te irányítod, még ha tudat alatt is, te mondod meg neki, hogy Axel érdekel, és te miattad adja át az ő főbb érzéseit, ha Axel is vízközelben van. A tenger mindenképp reagál, nem pedig cselekszik. Ezért is érezheted, ha baj közeleg, de ne feledd, hogy ez nem működik akárhol, nem fog rád mindenhol vigyázni, illetve nem tud, ne alapozz rá. Gondolom már az is feltűnt, hogy képes meggyógyítani téged, ha szükség lenne rá. Azonban.. Ha úgy is gondolod, hogy a bátyád gondolatait súgja neked, el kell vegyem a kedved, de ez nem így működik. Maximum ahogy az érzéseket közvetíti feléd, benned automatikusan gondolatokkal fonódik össze, mert ismered a testvéred, tudni véled, az adott érzés hatására mire gondolhat. Sajnos nem vagyunk gondolatolvasók, a víz sem. - összegzem amit ő is mondott, kiegészítve pár dologgal, majd kitérek a haragra is. - A haragot nem feltétlenül mondanám jó irányadónak, ha belegondolsz, mit csinál a tenger mondjuk egy cunaminál? Visszahúzódik, erőt gyűjt, összeszedi minden cseppjét, hogy aztán úgy csaphasson le. Tehát megfontolt, összeszedett, és magától sosem dühöng, mindig csak valaminek a hatására. Tudod, reagál, de nem azonnal. Mint ahogy te is rájöttél, hogy el kellene számolni tízig, mielőtt válaszolsz valamire. Az már inkább illik egy tengeristenhez. - ecsetelem lágy mosollyal, szerintem nem is kell tovább ragoznom, érteni fogja ő. De ha már az emlegetett tenger istennője vagyok, muszáj szólnom érte is pár jó szót, hiszen nekem is a részem, hű társam. - A víz hatalmas pusztítást képes végezni, így mielőtt megtanulnád uralni azt, mindenképp meg kell békélned magaddal, az életeddel, mindennel, Aaron. Képes lehetsz irányítani a tengert, elérni, hogy pajzsként védjen, hogy kövessen, hogy partnereddé váljon ha baj van, de nem használhatod ki, tisztelettel kell hozzáállni, különben téged is elmos. Ez mondjuk igaz mindenre, a viharra, a háborúra, az esőre, a szélre, bárminek a félistene is lennél, önzetlenül kell magadba engedni az érzést. Gondolod képes vagy letenni ezt a hirtelen haragú hozzáállást? - kérdezem végül enyhén elbiccentve fejem, kíváncsian nézve rá. Láthatóan nem piszkálni akarom őt, csak tényeket közlök. A tenger sosem lesz olyan nyugodt, mint egy tó például, de magától háborogni sem kezd el, és, ha nem tudja kordában tartani az utolsó cseppig, kár lenne megtanulnia uralni azt egyáltalán.
Más vagyok, mint Axel. Mi ketten tűz és víz, ég és fölf, jing és jang, nagyjából ezek miatt is vagyunk ennyire jóban. Ez miatt vagyunk jó testvérek. Ha nem nézzük a múltat. De nem fogok a bátyámtól modort tanulni, tudok jól nevelt is lenni, amikor én akarok. Itt és most biztos hogy nem. Önző vagyok, igen, és ki nem? Ő is az volt a múltkor, hiszen megakart ismerni, én meg nem akartam őt. Őnző dolog volt hogy megjelent, hogy a fejemre olvasta szinte, hogy a nővérem. Mikor szinte besem fogadtam, hogy mi a fene is vagyok félig. Mi ez ha nem önzőség? Ez is az volt a részéről. Örülne ha hajlandó lennék kimászni a saját kis öntelt burkomból, és elfogadni, hogy nem csak én létezek a világban. Minha Aegirt hallanám, most komolyan? Apja lánya meglátszik, az apja is valami hasonlót vágott a fejemhez. Szóval valami lehet ebben, nem? Csak hallgatok és egyre jobban felhúzódnak szemöldökeim, ahogy szinte halál nyugiban lerugdos a magas lóról. Tehát így is lehet? Ilyen stílusban, ilyen normál hangvételben? Nem csak leharapva a másiknak a fejét? Azt hiszem van mit tanulnom még. Nagy levegőt veszek az orromon keresztül, aztán újra nekikezd, pedig majdnem fellélegeztem, hogy nah, befejezte, de nem, még sem. Csak mondja tovább és igen, igaza van. Rohadna meg mindennel együtt ez a világegyetem. Kérdésére csak elpillantok róla, majd az asztalán heverő dolgokat kezdem figyelni. Gondolatelterelés, hogy mi a faszt kellene most mondjak? Ebben sosem voltam jó, így kissé feszültté válok, mozgatni kezdem a lábam, de aztán ránézek. Csendben maradok, figyelem a tekintetét, majd megvakarom a tarkómat. Most komolyan kezdjek el tőle...bocsánatot kérni? Egy istentől? Még anyámnak is nehezen tudom kimondani, hát még egy istennek, aki ráadásul a féltestvérem is. Beszéljek úgy vele, mint Cassievel szoktam? De a csaj a haverom, de mégis, vele is teljesen más stílusban beszélek. - Ne haragudj. Sajnálom. Én csak... - pár másodperc hallgatás miatt elpillantok róla. - ...fogalmam sincs sokszor, hogy mit vagy hogyan mondok ki és kit sértek meg ezzel. Nem mindig jutok el addig, hogy átrágjam a szavaimat és ezzel csak megsértek másokat. Mint téged, most. Nem tudtam várni 10 másodpercet, hogy átgondoljak valamit, csak rád zúdítottam. Bocsáss meg Hröön. - a szavaim végeztével visszatekintek rá, hangom higgadtan csendült, némi lelkiismeret furdalást vetett fel a dolog, a pillantásom pedig hűen tükrözi is mindezt.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Kedd Május 17, 2022 12:16 am
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Tényleg nem tetszik, hogy így hív, hiszen van nevem, ha az egyik nem is megfelelő neki, hát ott a másik, ahogy a halandók is hívnak itt, Midgardban, ő mégis istenemkézik itt nekem. Látom rajta legalább, hogy eljut hozzá amit kérek, amit mondok, így egy lágyabb mosollyal húzom el szám, mintha némán mondanám, hogy minden rendben van. Az viszont meglep, hogy engem szeretne, hogy segítsek neki, mikor legutóbb még a létezésemet se fogadta el szinte. Egyik szemöldököm felkúszik szavaira, mondanám, legalább a nevemet mondja, de... ahogy folytatja, picit megfeszítem állam, fel is biccentem leheletnyit; megmakacsolom magam mondhatni. Nem érdeklem. Nem olyan, mint Axel. Ahogy végez, pár pillanatig csendesen fürkészem átható tekintetemmel arcát, szemeit, és csak aztán válaszolok, ugyanúgy nézve őt. - Lehet, hogy több modort, és illemet kellene tanulnod tőle, Aaron... Feltűnt, hogy nem vagy olyan, mint Ő. Tulajdonképpen nem értem, mit vársz tőlem úgy, hogy közben kijelented, nem érdekellek. Ha egyébként teszel rám magasról, de arra azért jó lennék, hogy tanítsalak, az egyszerű önzőség, amit nagyon nem szeretek. Örülnék ha hajlandó lennél kimászni a saját kis öntelt burkodból, és elfogadni, hogy nem csak te létezel a világban, és akkor nekiugorhatunk ennek újra. Kedves vagyok veled, de nem azért, mert bármit hozzám vághatsz, és mert úgy gondolod, hogy félistenként jogot formálhatsz ilyesfajta bunkó stílusra. Nem vagyok a haverod. - felelem visszafogott, normális hangon egyébként; attól függetlenül, hogy szavaimnak van egy leszidás benyomása, ott lapul benne az is, hogy egyszerűen csak tudatni akarom vele, mindenféle vita nélkül. Csak, hogy tudja, hogy ne gondoljon mást, hogy ne álljon hozzám úgy, mint a barátaihoz, legalábbis úgy gondolom, nála ez a módi. - Szívesen tanítalak, ne érts félre, de nem fogom eltűrni ezt a nagymenő tinifiú viselkedést, amit mutatsz, mintha legalábbis bárki előtt menőzni kellene az irodámban. Mit gondolsz, nekiszaladsz még egyszer? - kérdezem puhán, hiszen még mindig nem veszekszek vele, nem is szemrehányok, csupán felvázolom én is, hogy mi a helyzet, ha már ő megtette. Egy-egy megszólalása, megmozdulása elárulja, hogy van benne jó, és kedves, nem vagyok vak, éltem már jó pár évet ahhoz, hogy észrevegyem a jeleket, ne nézzen hülyének. Ráadásul Axel is jókat mondott róla...
Ne hívjam őt úgy. Most álljak neki veszekedni, hogy a hamis nevén nem fogom hívni, a másik meg az én szemembe semmit sem ér, a számra sem tudom venni. Ugyan minden névnek egyénisége van, rejtett előjele, bűvköre, és az ilyesmi a hétköznapi életben is beleszólna a sorsunkba. De hogy egy isten minek szenved ilyesmivel? Aprón bologatni kezdek, lehajtom kicsit a fejem, elhúzom a szám is. Jogos. Nekem aztán nyolc. Nem, nem sértődtem meg, de nem is vagyok az a fajta, aki egyből hozzá tud szokni bármihez is. Idő kell. Nagyon sok idő. Szavaira megugranak a szemöldökeim. Kíváncsian fürkészem az arcát, a szavait iszom, majd elmosolyodva felé mutogatok, nem fenyegetően... - Félre értesz Hröön.... Most sem egy rokoni bájcsevej miatt érkeztem és legközelebb is csak az okitásod miatt akarok találkozni. Nem érdekelsz sem te, sem az életed. Nem olyan vagyok, mint a másik öcséd! - fejtettem ki ezzel kapcsolatban a gondolataimat, hogy tudja mire számítson tőlem, nehogy meglepetés érje, netalán érzékenyen érintené a dolog. Nem venném a lelkemre, ha kicsit is fájnának a szavaim a számára. Sajnos, vagy nem, engem így kell megszokni...vagy eltűnik az életemből. Ennyire egyszerű a képlet. Leteszem magam kényelmesbe, ám a kérdésére nemis tudok válaszolni, hiszen a kényelmemet ledönti, így fel ülök és farkasszemet nézek vele. Beszívom mélyre a levegőt szavai hallatán, majd félre billentem a fejem, tekintetem is higgadtan figyelte őt. - Tisztellek. Kopogtam. - feleltem enyhe cinikus éllel a hangomban, majd hátradőltem a székemben, kinyújtottam előre a lábaimat, majd keresztbe tettem bokáimnál őket. Enyhén karbafontam a kezem megint. - Mit tanultam egymagam? - gondolkodok el egy kicsit a lány arcán elidőzve, majd vállat vontam. - Nem tudom tulajdonképpen hogy tanulás volt-e a dolog... tudom magam hajtani a víz alatt, mint mikor a csónakon motor van...- elhúzom a szám, hiszen elég gyér bemutató volt, de aztán folytattam. - Érzékelem Axelt, ha a víz közelében van, érzem a gondolatait, az érzéseit átélem. Erre mondjuk mostanában figyeltem csak fel... mi van még? Áh! Aegir szerint ő maga figyelmeztet ha valami baj érkezik a közelembe...no erre is kéne kicsit figyelnem, sokszor pont leszarom azt az érzést. - zavaromba megvakarom a tarkóm, majd megdörzsölöm az orrnyergem. - Más nem nagyon van...ha csak a könnyen haragra gerjedést nem vesszük figyelembe, de az én magam vagyok... talán ez alapján is ellehet valamit kezdeni! - eresztettem le a kezem az ölembe, majd a lány háta mögé pillantottam. Ő Rán és Aegir lánya. De mi van, ha csak Rán erejét örökölte és a vízrészét nem... mindenesetre talán mégis csak érdekelne ilyen-olyan aprócska részlet az életéből. De nem most.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 8:51 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Meglep, hogy eljött ide, de nagyon örülök neki igazából. Nem azért, mert hű, most akkor nem nekem kellett őt felkeresnem, és milyen jó, hogy duzzadhat a mellem emiatt, hiszen ilyen érzés egyáltalán nincs bennem, - mint nővére örülök, hogy meggondolta magát. Visszaülök a helyemre, attól függetlenül, hogy ő nem hajlandó helyet foglalni, majd válaszolok kérdésére is, de úgy hiszem, nem ezért jött el ideáig. - Örülök, hogy nincs bajod velem, de nem vagyok az istenkéd, Aaron. Van nevem, amit ha esetleg megjegyeztél, használhatnád is. Én sem hívlak félvérkémnek, vagy félistenkémnek, mert annál több vagy, nem csak egy faj. - szúrom szavai végére nyugodtan, nem veszekedve vagy hasonló, egyszerűen csak megjegyzem. Ami apánkat illeti, arra a részre egyszerűen nem felelek, elengedem a fülem mellett, miközben megértem, és el is fogadom, amit mond. Eztán elmondom, hogy a múlt nem számít, az első találkozás olyan volt amilyen, majd aggódva adok hangot annak, remélem nincs valami gond körülötte, nem azért jött - ó ha tudnám... - Szóval azt szeretnéd, hogy tanítsalak? Legutóbb eszed ágában nem volt tőlem elfogadni még egy normális társalgást se. - mosolygom picit cukkolva őt, de láthatóan, érezhetően csak viccelek vele, szemtelenkedek ha úgy tetszik, hiszen végül mosolyom is csillapodik. - Szívesen segítek neked, nem is kérdés. Mit tanultál már meg? - kérdezem kíváncsian, miközben figyelem, ahogy helyet foglal, de egészen addig tudok rá kedvesen nézni, amíg a lába fel nem kerül az asztalra, mint valami ... nem, még kocsmában sem. Igazából nem tudom, hova illene ez. Felállok, áthajolok az asztalon, megtámaszkodva balommal, majd jobbom egyszerűen lesöpri lábait, miközben kissé szúrósan, jelzésértékűen pillantok szemeibe pár pillanatra, aztán söprök picit az asztalon is, és visszaülök helyemre. - Ha én tisztellek téged, a minimum, hogy viszonzod. - jegyzek meg csak ennyit, majd kíváncsian nézek rá, hogy nos, meséljen, hallgatom.
Felajánlja, hogy ülljek le, de azért ennyire nem akarok előre menni, hogy szembe kerüljek vele. Nem azért, mert mérges lehet arra, amiket mondtam neki, azokat pont leszarom. Valahol igazam volt. Mindig nekem van igazam, így azt a kört is én nyertem meg. Így maradok állva és figyelem ahogy leül. Hallgatom a helyről szóló beszédet, ám jól tudjuk mindketten, nem ezért vagyok itt. Túl jól ismer már, pedig egyszer találkoztunk csak, s az sem sűlt el valami jól. Kit érdekel?! Sokkal más dolog miatt érkeztem, ezért sem ültem le, hiszen ha elmondtam, távozni fogok. Ahhoz meg reményeim szerint hamar eljön az ideje. - Nézd. Nincs bajom veled istenkém. A közös spermadonor miatt vagyok feszült... de majd elmúlik. - ahogy az is elmúlik, hogy tulajdonképpen nem tudom kiejteni a nevét se, milyen név már az hogy Hröön...oké, valami istenes, de ne... elhúzom a számat, majd karbafonom a kezem. - Nem fogom felkérni Aegirt arra, hogy tanítson. Nem vagyunk valami jóban, fasirtolunk jelenleg, szóval te maradtál, mint félrokon. - nézek rá szúrósan, belemeredek a tekintetébe, olvasni akarok belőle. Igen, bele vágtam egyből a lényegbe, nem köntörfalazok, nincs szükség rá. Nem megismerni akarom Hröönt, egyszerűen csak hasznot húzok belőle. Ebből az egészből. Nem izgulok azon, hogy visszautasít, félig Aegir vére folyik benne, hasonló ereje lehet, hacsak nem az anyja erejét és szépségét örökölte. Ha már Aegirből nem látszik belőle semmi. Jelenleg nincs bennem feszültség, azt hiszem pár percre békére leltem, ami az itt töltött pillanatokat illeti. Megindulok a szék irányába, kihúzom, leveszem a táskámat, leteszem a földre, leülök, majd az asztalra pakolom a Nike cipős lábaimat. Karbafont kézzel dőlök hátra a széktámlának. Kicsit hevesebben dobban a mellkasomban a szívem, majd érezni kezdem a bizsergető érzést, nem tudom mi ez. Valószínűleg a faji konfliktust érzékelem. Isten - félisten háború az energiáinkkal vagy mikkel, kitudja. Lehet hogy az ő érzéseit érzem, de annyi a lehet, a talán, hogy tényleg nem tudom hogy mi ez. Ezért is akarom, hogy tanítson.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Kedd Május 10, 2022 11:21 pm
eliann 'n' aaron
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Picit dobott a kedvemen Aaronnal kapcsolatban az, hogy Axellel tudtam beszélgetni. Amúgy sem állt szándékomban lemondani a kisebbik öcsémről, de jól esett, hogy hallottam a bátyja szavait, hogy több türelem kell hozzá, több idő.. azokból pedig akad még bőven. Persze ez nem azt jelenti, hogy már azonnal tudom, mikor fogom legközelebb őt felkeresni, talán nem is kéne még, talán várnom kellene, míg őbenne alakul ki valami érzés, hogy mégis érdekli ez az egész, vagy nem is tudom... idővel kialakul. A mai napra van pár teendőm az irodában, át kell olvassak pár papírt, pályázatokat kellene átbeszélnem, illetve az egyik mérnök által beadott tervezetet is szemügyre kellene venni, hiába gondolom úgy, hogy az ő keze munkája felügyelet nélkül is kiváló, ő jobb szereti, ha együtt átvesszük minden részletét, és ezt tisztelem benne. Épp az egyik szerződésben vagyok nyakig, mikor Anna felszól, hogy egy fiatalember szeretne találkozni velem iskolai ügy miatt, én pedig csak a formalitás miatt kérem meg, hogy kérdezze meg a nevét, hiszen egyébként megérzem őt, így már, hogy figyelek is, nem a papírokban vagyok elveszve, szóval ha a név is elhangzik, azonnal mondom, hogy irányítsa hozzám. Elteszem a papírokat amég felér, majd a koppintás után egy halk 'gyere' hangzik el tőlem, miközben felállok székemről, megkerülöm az asztalt, és fenekemmel nekidőlök. Bevallom picikét megemelkednek szemöldökeim a köszönés hallatán, finom mosoly csücsül ajkaimon, kezeimet ölem előtt kulcsolom össze, ahogy bokám átvetem a másikon kényelmesen. - Szia Aaron. - felelem lágyan, kedves mosollyal. - Gyere csak, ülj le nyugodtan. - jegyzem meg, miközben én magam is felállok, és visszaballagok a székemhez, majd helyet foglalok. - Jó pár éve már, lenyűgöző, milyen épületek tudnak kirajzolódni egyes emberekben, és szerencsére sokan is látják a fantáziát bennünk, számítanak ránk. De úgy sejtem, nem emiatt vagy itt. - felelek kedvesen, majd kérdezek is, tekintetem arcát fürkészi, mintha olvasni szeretnék róla, aztán mikor nehezen, de belekezd, érdeklődve csillan rá szemem. - Nem számít a múltkori, Aaron, nyugodtan beszélhetünk. Ugye nincs semmi baj? - ráncolom finoman homlokom némi aggodalommal, ki is húzom magam picit ültömben, mintha úgy legalábbis előbb tudnám meg, miről is szeretne beszélni velem...
Kellett egy kis idő, hogy megemésszem az Odinnal való beszélgetést, hogy túljussak Aegir levelén végre, ahogy Fenrir fejmosása is bejutott a tudatomba, ahogy az a fájdalom is, amit okozott. Amit ezzel okoztam anyámnak. A félelem a szemében észheztérített-. Nem veszíthet el és én sem őt. Sem Axelt. Ez egy olyan csapás volt nekem, ami helyre billentett kicsit. Megfogadtam soha többé nem csinálok ostobaságot. Megtanulom uralni magam, ezt a bennem szunnyadó bármikor kitörő vad haragot...akkor akarom kiereszteni, amikor szükséges, amikor azt kell óvnom, akit kell és nem ellene fordítani. Nem akarom, hogy aggódjanak értem. Mert az a fájdalom anya arcán... nekem volt kínzó. Az én elevenembe mart, ott rugdosta az elmém taktusát. Neki is elmondtam, hogy hova megyek tovább tanulni, hogy az Osloi egyetem felkeresett, ajánlottak 3 éves érettségi diplomát... az orvostudomány jár a szemem előtt már. Szeptembertől mivel és hogyan járok be egyáltalán? Még annyi mindent kell ez felől is átnéznem. Hogy izgulok-e amiatt, hogy kikkel sodor-e össze a sors? Öhm, az is benne van igen, talán túl aggódom, talán csak jobb szeretek sodródni az árral, fingom sincs. Ezer más dolgokon is kattogok még. Meg hogy vajon Dora addig lekopik-e rólam, meg úgy egész Norvégiából? Hogy normálisan az életemre tujak fókuszálni...ahogy azt eddig is kellett volna! Axellel nekiálltunk edzeni végre, arra próbál rávenni, hogy hogyan váltsak egy pillanat alatt taktikáról taktikára. Hogyan használjam a különböző ütéseket és rúgásokat. Ezek mellett pedig én is segítek nekik a kabin körül. Egy kis fafűrészelés még nem nagy dolog, meg szegelni, fúrni sem, városi gyerek létemre azért mennek ezek a dolgok. Egyszer kétszer rábasztam az ujjamra a kalapáccsal, nagy ügy. A segítségem és a hozzáállás volt a lényeg. No meg az, hogy nem engedtem el a haragomat szabadjára. A telefonom mindig magamnál tartom, nem rezgőre van állítva, hangosra, bármikor elérhető legyek. Axel kicsit mesélt bővebben a dolgokról, így felkészülten akarok szemtől szemben állni a feladatommal. Megvédeni anyát. Ahogy azt a kezdetektől is kellett volna. Rám bízhatja a dolgokat. Az edzés folyamán mesélt a félnővérünkről is, Hrǫnn vagy micsoda istennnőről is. Találkoztak ők is, Eliannként mutatkozott be, valami Mayvår corp. elnöke... ezzel ugyan nem sokat mondott, így amint időm engedte az egyik éjjel ránéztem az interneten. Igaz kellett kis idő mire a teljes oldalt megtaláltam, mert hírekben csak apró infókat csepegtettek el. A csaj épitészmérnök... hogy meglep-e, hogy istenként miért vetemedett egy ilyen hazugságra? Asszem igen! Vagy ez igaz? Tényleg tanult ilyet? Vagy csak az iq-ja nagy...fogalmam sincs, annyira ez a része nem is izgat. Csak arra vagyok leginkább kíváncsi, hol lelhetem fel, azon kívül, hogy ha a parton mantrázom a nevét. Ki nemmondom, egyszerűen nevetséges a gondolat is, meg a név is...meg az, hogy rokonok vagyunk...félig. De ez a vállalat, ahogy olvastam a szegények miatt jött létre, hogy adományokat adjanak, hogy a sárban fürdőzőket, akik a béka segge alá csúsztak felemeljék őket a jobb élet felé. Nevetséges. Mindenesetre kikerestem az épület elhelyezkedésének címét és hogy melyik útvonalon tudok eljutni hozzá úgy, hogy elkerüljek a kedvenc helyeimet. Csak hogy a bandával ne fussak össze... csak egy lépést kell máshogy csinálnom és egész máshol lyukadhatok ki.... kihagynám, szóval, összepakolom a cuccomat a táskába. Egy üveg ásványvíz, a telefonom, irataim... más nem kell sohasem. A kulcsomat lekaptam a helyéről, a pulcsimat magamra kaptam, a cipőmet újfent, majd a telefonomat a térképre nyomtam és elindultam. Anya nincs itthon, de addigra hazaérek mire ő is. Nem tart majd sokáig az ott létem remélhetőleg, nem akarok sok mindent tőle...Hroontól... vagy hogy hívják. Mindegy is. Az úton nem találkoztam senki ismerőssel, teljesen új utat fedeztem fel, így aztán könnyebben ment. Axel lakásába is becuccoltam vészhelyzet esetére, ásványvizeket és tartós élelmiszert pakoltam be a konyhába, meg minden egyéb olyat, amivel elüthetem az időt...anyával, hiszen akkor őt is vinnem kell, ha beütne bármi szar. A térképet követve eljutottam az uticél végére, ám nem egy ekkora épületre számítottam. Megugrott a szemöldököm, kicsuszott egy aprócska fütty, majd körülnéztem. Lecsititottam a bensőmet, nem akartam elkapkodni semmit sem. Lassan az épülket bejárata felé léptem, a bejárat kinyilt, fotocellás ajtó, hurrá. Tekintetem ide oda ugrált, figyeltem a hely belsejére, az elhelyezkedő kamera állásokra és a biztonsági őrre. Miért? Megszokás. Az adminisztrációs pulthoz léptem, ahol a hölgy kedvesen mosolyogva fogadott. Hasonló fogadta, mondjuk ez kicsit megjátszott volt. Ez van. - Hello. A Mayvår vállalat alapítóját keresném. Tudnék vele találkozni esetleg? Eliann. Fontos ügyben keresem, sulis beadandó... - húztam el a számat, arcomon kétségbeesés ült, szóval a nőci magyarázni kezdett, merre találom. Lifttel fel, majd egyenesen tovább, az ajtón ki lesz írva. Hát szuper. Megindultam a lifttel fel, majd a folyosó közepén álltam meg. Hogy készen állok-e erre? Nem tudom, de mindent el kell kezdeni valahol, valamikor valahogy. Ennek most jött el az ideje... nem mondom, hogy nem fog zaklatni a helyzet, hiszen mégis csak Aegir leánya, aki többet látta a saját apját mint én... Az ajtó elé léptem, szusszantam, majd egyet koppntottam, szigorú arckifejezést vettem magamra, majd kinyitottam az ajtó is. Ha nem volt bent senki, akkor léptem csak be. - Helló istenkém. - elég halkan szólaltam meg, hiszen elég bunkó mód köszöntem el a legutolsó és első találkozásunk alkalmával is. Jó, hát nem könnyű velem, most is kicsit feszengek, hiszen el is felejtettem miért jöttem és ez zavar. Ha beenged, ha nem, hát akkor is ugyanúgy beljebb sétálok és az asztal előtt pár lépéssel állok csak meg, hogy körül nézzek kicsit. - Szóval mióta csinálod ezt az egészet? - érdeklődöm finoman, miközben lassan visszatekintek rá. Erre az egész vállalat dologra vagyok jelenleg kíváncsi, a többi nem érdekel most. - Szeretnék... - sütöm le kicsit a pillantásom róla, az ablak felé fordítom, majd szusszanva feltekintek rá. Kicsit sem tudom megfogalmazni hogy mitis akarok tőle, de majd idővel össze hozzuk ezt a tesó-nem tesó dolgot. Az sem most lesz ez biztos. Már lenyeltem ezt az egész istenes mivoltomat, már csak rendbe kell hoznom. - ... beszélni veled! De ha nem érsz rá és a múltkori után nem is akarsz rám érni, akkor... - bökök a kijárat felé a hüvelykemmel felemelt kézzel, jelezve, hogy akkor távozok egy kurva szó nélkül! Akkor elfelejthetjük egymást, talán jobb lesz, talán nehezebb.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (94 fő) Pént. Nov. 26, 2021 11:34 am-kor volt itt.
Kezdőlap
