Mégis hogy lehetséges, hogy az eddig szinte sérthetetlen karkötője megrepedt?! Ha ezt Anatolij megtudja, nem hogy három napig nem megy iskolába, de egy hétre bezárja a pincébe, kifeszíti az asztalra, és szépen apránként vagy eltöri minden csontját, vagy lenyúzza a bőrét, ebben biztos.
Hakon. Kitépi. Az. Ajtót.
Meglepetten pislog, és a különös megérzés csak erősödik benne, de amilyen állapotban van a kocsi....nem. Nem nem, nem, elég. Ez sok, ez kibaszottul sok egy napra. Eltűnik, részeg SMSeket ír, aztán most ez a....de ez most tényleg földrengés volt? A távolban a meginduló hó csak ezt bizonyítja...ugye? Nem, Hakon nem lehet olyan mint Anatolij. Azt látná, érezné. A műkorcsolya az a sport, ahol eléggé kontaktusban kell lenni ahhoz a másikkal, hogy ezeket ne lehessen titkolni. Bár...ha belegondol, ő is majd' tíz évig titkolta azt, mit művel vele a mostohaapja, és igazából a nagy részét most nem mondta még el a fiúnak. A verések, a kínzások...és a legundorítóbb dolog, hogy a nagy részét úgy érzi megérdemelte. A karkötője miatt is meg fogja érdemelni, mert nem vigyázott rá eléggé és...
Nem. Elég. Megölte a szüleidet! Hazudott róla, ki is ő valójában! És ha azt hiszed még mindig, hogy a karkötő csak egy szépséges ajándék, akkor kurva gyorsan gondold át, mikről is álmodsz folyton, és honnan a francból is TUDOD Trygve nevét. Mert hogy nem annak a fasznak a névjegyzékét bújtad. Vagyis, azt is, de azt csak utána, hogy kikeresd a számát.
- Oh..uhm, rendben. - ráncolja a szemöldökét, és igazából most rosszul kéne éreznie magát, mert elkalandozott fejben, de valahogy, valami ösztön azt súgja neki, valami nem stimmel Hakonnal, így nem szabadkozik, nem kéri, hogy ismételje meg amit mondott mert....igazából ő is hazudott neki! Eltitkolta Gydát, azt, hogy ki az anyja! Mindezt úgy, hogy mikor ő színt vallott, még volt képe kerülni Dashát. De a francba is, jobb lett volna ha nekimegy Anatolijnak?! Nem. Nagyon nem. Még ha...az autó ajtaja...
Elég!
Fásult fáradtság tör rá, és a tűz közelébe sétál, hogy legalább ne marja annyira a bőrét a hideg. Nem fázik annyira, mint kéne, de annyira jól sincs, hogy ebben a lenge kis miniben teljesen jól érezze magát. Összerezzen, mikor a fiú hozzáér, és elkapja a pillantását a lángokról, túl sokszor bámul el a semmibe, de agyrázkódása biztos nincs. Tanulták mik a tünetei, és igazából már a feje sem fáj annyira, mint illene. Tekintete találkozik a srácéval, és megnyugodva látja, hogy a kékek a régi tenger szín árnyalattal néznek vissza rá. Hideg orr nyomódik neki, és egy hatalmas termetet érez maga mellett, de meglepőmódon nem ijed meg a farkastól, sőt!.... Benne valami, mint az előbb is mintha dörgölőzne egyet, a bensőjének feszül, szinte felkavarodik a gyomra az érzésre.
- Nem félek tőle, de örülök, hogy ő nem ijedt meg ettől a...rengéstől. - van némi bizonytalanság a hangjában, ám ezt inkább hiheti még mindig az állat miatti reakciónak, mint annak, hogy Dasha ismét felidézi, hogy is nézett ki a fiú percekkel ezelőtt. Igen Dasha, mert tök kurva normális, hogy egy srácnak egy hófehér farkasa van ugye? Tökre!
Elkapja a kezét, mert a bizsergésre a förtelmes érzése felerősödik, mintha...a teste, vagy valami nem örülne. Megfeszülő állkapoccsal nézi a kötését, valószínű már rég eltűnt alatta a vágás, így jobb is hogy el van takarva, nehéz lenne kimagyaráznia ezt is...mint mindet ezen a kurva napon.
- Hakon, ez már kicsit sok, nincs semmi bajom! - mered rá kissé morcosabban, és nyűgösebben, mint azt a helyzet indokolná, amikor a melegítőfóliát csavarja rá. - Komolyan, szerintem azért nézeget ennyire a nagy buci fejével, mert nem akarja elhinni, hogy óriás alufólia hattyút hajtogatsz belőlem! - nevet, és kacagása kissé elnyúlik, mert valahogy ki kell adja az őrületet, ami itt folyik. Biztos nem álmodik? Nincs berúgva, és alszik a nyálában valahol a buli helyszínén? Vagy már lehet, hogy otthon van, és ez csak egyike azoknak a képzelgéseknek, amikbe menekülni szokott ha az apja.... A nevetése lefagy, és bocsánatkérő mosollyal, beletörődő sóhajjal ül le a takaróban a fűre, ahonnét leve indult, mielőtt beszállt a kocsiba a beszélgetésük kezdetekor.
Bólint a szavakra, mert tudja. Pontosan tudja, és ez jól is esik neki, még ha a rendetlen agglegény lakásban neki is kell takarítania, és főznie, ha nem akar mindig rendelni valami kaját. Most szívesen lenne ott, a fiúval, és vesztene sokadjára is valami hülye kontrolleres játékban. Az olyan gondtalan, átlagos helyzet lenne, nemez az őrület itt.
- Mi?! - néz a fiúra fel, ahogy az feláll, és megint fel akarja karolni, mint valami csecsemőt. - Hé, hé! - kapálózik, amire a fólia zizegő hangokat ad ki, emiatt újra kitör belőle a nevetés. - Ne már, faszom nem vagyok burrito! Tegyél le! - kacag, és megkomolyodva néz a srácra. - Remélem nem azt tervezed, hogy a szállásig gyalogolsz velem, mert akkor visszamegyek a cipőmért! Engedj le! - pöcköli meg az orrát az ujjaival, és kihasználva a pillanatnyi meglepettséget kipattan a földre, és visszazizeg a fekete cipőkért. Esetlenül dobja le magáról a fóliát, és áll neki felrángatni a magassarkút, amikor dudálás hangzik fel mögötte, és megérkezik a vontató, és kikerülve megelőzi a taxi. - Oh de jó! Kicsit nagyzoltam, nem lett volna kellemes hazasétálni ezekben a szarokban! - vigyorog a fiúra, és most már megvárja ott, hogy a tréleres faszi is odatolasson, és kiszálljon feltenni rá a kocsit.
- Ez mégis hogy sikerült fiatalok? - nézi döbbenten a járművet, és a fejét csóválva les Hakonra, majd Dashára. - Elnézést a késésért, kisebb hócsúszások voltak, inkább megálltunk, minthogy elsöpörjön egy, de szerencsére tiszta maradt az út. - félig visszamászik a kocsiba, majd egy nyomtatványt vesz ki, kemény mappával megspékelve, és egy tollal. - A tulajdonos töltse ki, addig én nekiállok feltenni a kocsit. - magyaráz, és végigmérve újra a két fiatalt, és ha Hakon elvette a papírt, ismét csak egy fejcsóválással indul neki elvégezni amiért jött, közben a taxis is kiszáll elszívni egy cigit, felismerve, hogy valószínűleg mindkettejüket vissza kell vigye...akárhová is mennek.
- Anyád ki fog nyírni. - jegyzi meg Dasha, miközben nekiáll egy bottal szétpiszkálni a tüzet, és látja, hogy a farkas eltűnik a bokrok mögött. Különös...

Hakon & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Little... angry...boy

XXX SZÓ // @Dasha Volkova

Egy dologra jó volt ez az erő kitörés. Bár jobb lenne ha többet elő sem fordulna, sőt jobb lenne, ha tudnék magamon uralkodni. Eddig semmi problémám nem volt, az apró bakijaimat nem számolva. Apró, ám teljesen jó végkifejletű az, hogy van egy farkasom, gyerekkorom óta, ami a többi háziállattal ellentétben nem hal meg.
Miután megvolt a kis üdvözlő körünk, inkább elsiet az erdő irányába. Mögöttem a háttér elég kaotikus, épp meginduló gleccserek, porfelhők, és hallani lehet, ahogy szinte felsír a hó tömeg.
Jellemző, nem is óbégatok, csak felkiáltottam, de… azt hiszem nem állok neki veszekedni, csak egy nagyot sóhajtok, és megrázom a fejemet, megdörzsölöm az orrnyergem, és amolyan vicsornak is beillő, behízelgős mosollyal jutalmazom a kérdését. Ha tudná, hogy kevés dolog van ami nekem árthatna, és ebbe a nevelő faterja is beletartozik, de úgy tűnik, az, hogy beverte magát a kocsiban valamelyest, az előnyömre válik, hiszen nem igazán tudja, hogy mi történt. A kocsi állapotát felmérve pedig úgy fest, örülök, hogy a csomagtartóban volt, azt hiszem. Nem akarok belegondolni abba, hogy anyám mit fog szólni ehhez, mert tudni fog róla, egész biztos.
A telefonom, teszek pár lepést a kocsi felé, és ahogy kinyitnám, a kezemben marad az ajtó, két lépést hátra téve, hagyom, hogy a kezemből is kihulljon, igen erősebb vagyok, mint egy átlag ember, még ha ez nem is látszik.
Megnézem, hogy ott van-e a telefonom, ahol hagytam és ép-e még. Kibírta a tombolásom, bár nálam mindig van vésztartalék, csak az ezúttal a lakosztályomban pihen az eredeti csomagolásában.
Először egy vontató autót hívok, de arra is várni kell, és a taxit…
- Megvárom a vontatót, hívok neked egy taxit, hogy ne fagyj meg. – mert igen, ő nálam is rosszabbul fest. Kicsit távolabb megyek a kocsitól, és néhány gallyat össze dobok, addig matatok, míg úgy nem tűnik, hogy az öngyújtómmal gyújtottam meg, ám csak egy tűz rúnát gyújtok meg épp a kupacban, és máris melegebb van.
- Ha ezt elintéztem, utánad megyek. – egyenesedek fel a tűz mellől, a szemeim már nem olyan világos kékek, bár mit nem adnék egy napszemüvegért, nincs olyan szerencsém, szerintem az is ripityára tört. A kesztyűtartóból kihalászom a pénztárcám és a dohány tárcám, ez füves cigi, a kemény drogokat elrejtettem a fürdőmben, egy álcázó rúnával. Még hogy nem vagyok találékony.
Elfáradtam, legszívesebben egyedül lennék, valahol egy távoli helyen, ahol a mostaninál egy kicsit melegebb van. Viszont, eszembe jut ,hogy addig elláthatnám Dasha sebét a kezén legalább, hiszen látom,hogy megsebesült, és ennyi a minimum legalább ,hogy ellátom.
A kocsihoz megyek, és a pót kerékhelyén van az elsősegély készlet, kiveszem és megbontom, majd Dashához lépek, remélem a tűz mellett maradt, és a kezembe veszem a kezét, lassan megtisztogatom a kezét, kellene ami eltereli a figyelmet, arról, amit tenni készülök, és szinte ebben a pillanatban jelenik meg Sköll újra, és böködi meg Dasha derekát, a hideg orrával. Most először mutatkozik igazán neki is, eddig mindig kerülte az emberek társaságát, talán ahhoz van köze, hogy kiborultam mellette, és csak az én bűntudatomat éli át éppen.
De kapóra jön a jelenléte, ha rá pillant.
- Ne ijedj meg, ő Sköll, szerintem láthattad már velem, csak nem túl haverkodós fajta. – magyarázom halkan, és ahogy bekötöm, rá fektetem a tenyerem az övére, mire tudom ,hogy a kötés alatt, már nincs is baja, hiszen meggyógyítottam. Ezután egy melegen tartó fóliát terítek a vállaira. Kell valami hihető magyarázat, hogy nehogy ránk hívják a rendőröket, és az azzal járna, hogy az anyámat is értesítik arról, hogy már megint mibe keveredtem. Nincs szükségem ilyesmire. Sköl odafekszik mellénk, a lábunk közelébe, elég hatalmas egy átlagos farkashoz képest, berserkerekről csak hallottam, így azok nem tudom ,hogy mekkorák lehetnek, mert Fenrir maga nagy, a mesék szerint. Így is csak egy túltenyésztett méretes háziállatnak tűnik.
- Szerintem nyugodtan bújj oda, talán azért jött, mert nem akarja, hogy megfázz. – vonom meg a vállamat. Kicsit kényelmetlenül érzem magamat, így letérdelek Sköll mellé, átölelem a nyakát, és élvezem a meleget, ami a testéből árad. Féltérdre ereszkedve maradok, és a telefonom elő véve kezdek böngészni, a kedvenc autószalonom oldalán. Kell valami, amivel innen is haza megyek, és akkor már úgy, hogy egy zsír új autóval tegyem. De, bele kell férjen Sköll is. Nincs sok kedvem beszélgetni, mert miről tudnánk? Csak újra felbasznám magamat azon, hogy nem akar hozzám költözni.
- Tudod, bármikor átjöhetsz. – jegyzem meg csendben, de most már nem feszegetek semmit, egyszerűen csak hagytam elülni a szavaimat,a beálló csendben. Mögöttünk a gleccser is megérkezett a tó túloldalára, és poros hófelhőt nyomott el felénk.
A telefonomra pillantottam, nem látszott rajta a térerő, és eltelt már  trailer és a taxi hívása óra óta fél óra, pedig itt nálunk az időpontokat igyekeznek betartani, és nem megváratni a vásárlót.
- Gyere. – ha nem ellenkezik Dasha felkapom, a karjaimba, a melegítő hő takaróval együtt, hiszen nem akarnám, hogy mezítláb mászkáljon, rajtam meg mégis van cipő. Nem érdekel, ha ellenkezik, itt nem maradhatunk, a gleccserek miatt nem épp életbiztosítás itt ácsorogni, ki tudja, hogy ha a tó túloldalát elérte, mi mozdulhatott még meg bárhol errefelé.

 Miért nem lehet csak Hakon dolgairól beszélgetni? Olyan simán ment mindaddig a beszélgetés! Nem mintha Gyda nem húzta volna fel Dashát, de ő az a fajta probléma, akit lehet kezelni, most, hogy beavatta őt is. Anatolij? Nos ő pedig az, akivel nem lehet mit kezdeni. De ezt persze hogy magyarázza el rendesen a másiknak anélkül, hogy nagyobb szarba keverné? Mert a maffia rendszerint nem szarral gurigázik, és ugyan Dasha eddig megtűrt személy volt, hisz nem folyt bele semmibe, már azért is simán elővehetnék, hogy tud róluk, de ha kotyog is.... Neveket nem, pontosabban teljes neveket. Arcokat ismer, mert kiszolgálja őket, ha jönnek az étterembe, vagy mostohaapja házába. Ezt nem tudja csakúgy tálalni, se finoman, se burkoltan, se sehogy. Mit kezdhetne Hakon velük? Bármennyire is tudja Dasha, hogy a srác erős, akkor is csak egy ember. De ha olyan lenne mint a mostohaapja, akkor sem lenne előrébb vele. És nem is akar ilyeneken gondolkodni, esélyeket latolgatni. Félti a fiút. Ennyi indok pedig ha nemelég ennek a csökönyös szamárnak, akkor így járt. Akkor majd megint hónapokig nem beszélnek, mert a makacs feje nem tud elengedni valami olyan butaságot, amit betépve kotyogott el neki.
Látja a dac villanását a szemében, sajátjában ugyan az lobbanhat fel, mert az érzés jön vele. Ha veszekedni akar Hakon, ő bizony nemfog megfutamodni, és meghunyászkodva engedni az akaratának, hogy aztán valamelyik tóparton lebegjen ki a hullája hónapokkal később. De minden indulatot úgy fúj el az a lökés, mint a pihét, a vijjogásra fájón kap a füléhez, ahogy a kocsi megrázkódik a kidurrant kerekek alatt összerezzen, és nemigen tudja hova tenni a dolgot. Ám mielőtt bármit is kérdezhetne Hakon úgy robban ki a kocsiból, mintha égne a jármű.
- Mégis mi a...?! - mászna utána, de a fülét rettentően sérti a riasztó hangja, és mire kinyitja a csomagtartó ajtaját újabb hullám, ezúttal visszacsapva rá a fémet. Öntudatát pedig úgy nyeli el a feketeség, mint mohó kisgyerek a legóbábut.
***
Hakon hangja ébreszti, ahogy a nevét mondja, nyögve ül fel, és a fejét fogja. Halván puszedlije sincs róla, mi a franc történt, és még túl kásás az agya ahhoz, hogy igazán összerakjon bármilyen képet is. A homloka fáj.
- Mi van? Mit óbégatsz? - tapogat az ajtó felé, és kitárva majd kiesik rajta, de szerencsére női erényeit megtartva csak apró dülöngéléssé szelídül a majd kizakózás. Pillantását emelné a fiú irányába, de meglátja a kerekeket, amik visszaidézik mi is volt itt. - Mi a franc volt ez? Földrengés? - bár ösztönei azt súgják ez messze nem ennyi volt, és hogy Hakon a különös viselkedését most megint kezdi, de csak sóhajtva engedi le a kezét, véres, mert felsértette az ajtó fém zárja, de a haja alatti bőr már tudja, hogy sértetlen, csupán az enyhe fájdalom és a kissé émelygős érzés maradt utána. Gyorsan törli meg ismét a homlokát, remélve oda nem fojt le a vér, nem akar magyarázkodni, miért nincs már seb, ahol nyilvánvalóan lennie kéne.
- Veled minden oké? Nézd, nem akartalak ennyire kiborítani... - pislog Hakonra, de a jég kék pillantásába beleborzong az egész teste. Valahogy...nem, ennyire nem volt világító kék a szeme. Vagy...igen? Minden lány oda meg vissza van tőlük, így Dasha tudja, hogy eléggé intenzív bizonyára a pillantása, de ez eddig rá nem hatott. Eddig. Most viszont moccan valami a bőre alatt, mintha szőr dörgölőzne neki. Mi a franc?! Rémülten kapja el a saját kékjeit a másikéból, és fázósan megdörgöli a karjait. Ekkor látja meg, hogy a karkötője megrepedt. Egy egészen picikét csupán, de végigfut rajta. Ez lehetetlen! Bármennyire is esett-kelt eddig, bárminek is ütötte neki, vagy épp bármennyire is feszegette, soha nem tudta sem levenni, sem meghajlítani! Basszus basszus basszus....
- Hakon... hívsz...hívsz egy taxit? Vissza kéne mennünk. - a kerekek híján a kocsi egy darabig nem megy semerre, és nem igen hiszi, hogy négy pórkerék lapul benne. Furcsa, különös érzés futkározik a hátán, túl sok neki most mindez. Mert nem képes megmagyarázni. A fiú szeme színe, a karkötő, a kerekek, a rázkódás.... Nem, elég, egyszerre egy dolog. Beütötted a fejed, biztosan csak képzelődsz.
- Vagy hívjak én? -  kalapáló szívvel néz megint a srácra, és egy megkönnyebbült, néma szusszanással ereszt le benne a feszültség egy cseppet. Normális kék szemek. Bolond vagy Dasha.

Hakon & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Little... angry...boy

XXX SZÓ // @" @"Dasha Volkova" "

Egyelten nő ügyet hallgattam el előle, és máris a nő ügyeimről van szó… Egyetlen egy nőt nem mertem elmondani senkinek sem, eddig. Mert nem gondoltam ,hogy olyan téma lenne, aminek bárki is örülne. Már csak büszkeségből sem akartam erről beszélni senkinek sem, meg mert, elvileg anyám azt mondta, hogy az embereket ne bántsam, hiszen sokkal erősebb vagyok náluk. Így nem szabad például nagyon… kivetkőznöm magamból, de ha egyszer felidegesít, és nem egyszer tűnt volna egyszerűbb megoldásnak az, hogy fogom és felhajítom a házunk díjnyertes dám szarvas agancs koponya díszére? Esküszöm jól mutatott volna ha épp kiáll a tüdejéből pár tűhegyes agancs. Ne mondja anyám ,hogy ő nem szokott ennyire szentéletű lenni?! Hogy méregből inkább megöl valakit…
Francba már!
Viszont, annak örülök, hogy meggondolja az ajánlatomat, velem, mellettem sokkal jobban járna, hiába, ez van azokkal, akiket megkedvelek. Nem szeretem elengedni magam mellől őket. Ráadásul Dashával jól megértetem magamat, még akkor is ha lány, talán ő az egyetlen, akinek nem akarok belemászni a bugyijába… Pontosabban, igazából, mindegy lenne, hogy kinek a bugyija,  de ha másokkal lefoglalom magamat, nem akarok az övébe is. Tiszta sor.
Az a szar, hogy túl labilisnak érzem magamat, nem ettem, kissé még másnapos vagyok, és így kicsit nyomorultul érzem magamat, bármennyire is próbálom nem kimutatni, vagy lenyomni egy olyan érzelmi hisztit, mint pár napja a pincében, edzés közben. Ott megígértem anyámnak, hogy itt normálisan fogok viselkedni. Erre? Rögtön az első nap nem ám a házi bulin maradva baszok be, hanem inkább elmegyek kurvázni, és betépek. Nem tudom, hogy melyik a jobb.
Elgondolkodtató, amit mondott arról, hogy kinek mi lehet a szeretet nyelve, érdemes lenne egy kicsit helyre tennem magamban pár dolgot, de biztos, hogy nem most lesz itt ennek az ideje.
Az, pedig kiváltképp nem tetszik, ahogy rám néz az utolsó kérdés után, elvégre azt mondta, meggondolja. Nemet pedig nem fogok elfogandni, különösképp, hogy bántja őt és nem is az igazi apja, hanem… egy utolsó… Nagyon nem tetszik, ahogy rám néz, és még mellette áll ki, miért fél tőle ennyire? Engem ne féltsen, én nem vagyok egy ne bánts virág, elegem van abból, hogy mindenki félre tol, eltűntet, elrak és háttérbe szorít, hogy nehogy valakik az engem jelentő bukás miatt szenvedjenek bármi módon. Elegem van abból, hogy Dasha azt hiszi, hogy nem tudnám megvédeni! Érzem, ahogy elönt az indulat, az elkereseredés, az, amelyet azóta őrizgetek magamban, amióta elmesélte nekem , hogy mi történik vele. A tehetetlenség, ami azóta fűt, és nem tud kitörni, és ahogy az én dacos, sértődött pillantásom találkozik az övével, abban a pillanatban érzem, hogy nem tudom tovább rejtegetni. A kocsi mindenféle előjel nélkül megrázkódik. A kerekek kidurrannak, és a műszerek elkezdenek őrült mód vijjogni, hol a francban van ilyenkor például Einar? Nem rám kell vigyáznia, mert nem azt a feladatot kapta, de… Elfojtott nyögést hallatok, és a számra tapasztom a kezemet, miközben kirúgom a csomagtartó ajtót. Nem…nem és nem! De nem bírok magammal, túl sok elfojtott érzelem, a víz felé rohanok, és térdre rogyok. Elkiáltom magamat és abban a pillanatban a felgyülemlett varázserőm is kirobban belőlem. Hallani, ahogy a hegy tetőkön bele roppannak a hósipkák és hamarosan lezúdulnak azok is, szép kis lavinát okozva. A szemeim kéken izzanak, a kocsim ripityára tört, legalábbis az ablakok. A farkasom ott vonyít az erdő szélén, keservesen és fájdalmasan, mint egy válaszul az én üvöltésemre. Körülöttem még izzik a levegő, és rendesen hő gőzölög a testemből. A bokáig érő vízben térdelek, négykézláb, hiába a hideg víz nem érzem. Zihálok, mint aki lefutotta, legalább a maratont. Nem mondok semmit, mert tudom, hogy ilyenkor könnyedén rúnákat alkothatnék, és meggondolatlan dolgot tehetnék. Felállok, és elindulok a tó felé, amikor derékig ér, csak eldobom magam és elengedem a testem. Lebegek a víz felszínén. Legalább a csillámpor leázik rólam. Arra sem emlékeszem, hogy mondtam-e neki bármit, még megfordult a fejemben, hogy rákiabálok, hogy tűnjön el, talán két szájra tapasztás közt meg is tettem.  
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, mire végre úgy döntök, hogy ideje lenne kimásznom a vízből, a farkasom biztos fogad, ő ott ül a parton, és engem vár, hatalmas, nagyobb mint egy normális farkas. A szemeink kéken izzanak, idő, míg lecsillapodok, de a vész már elmúlt. Megrázom magamat, és lenyúlok egy kavicsért, és megforgatom néhányszor a tenyeremben, majd a levegőbe is feldobom.
- Dasha? – a kő felizzik a kezemben, és azon nyomban szárazan lépek ki a mederből, és letérdelek a farkasom mellé, a fejünket érintjük össze, mire a farkas halk köszöntő nyüsszögést hallat, és halkan felvonyít.

Mély megdöbbenéssel emészti, hogy Astrid Hakon anyja. Szinte alig lát hasonlóságot köztük, a hajuk színén kívül, meg talán azon a fagyos, hideg pillantáson kívül amikor szigorúan foglalnak állást valami mellett, vagy akár ha valaki megsérti Hakont, Astridot pedig felbosszantja. És a nőtől soha semmiféle anyai reakciót nem vélt felfedezni, nem mintha ebben a kérdéskörben annyira jártas lenne, így akár el is kerülhette a figyelmét. De ha Hakon is úgy véli, azért bünteti mert megszületett, akkor mégsem lehetett olyan rossza a szeme, nemde? Összeszorul a szíve a keserű tényeket hallva, és igazán nem tudja, melyikük élete szarabb. Az övé, aki nem is ismerte a szüleit, és a mostohaapja ugyan nevelte, és a maga módján szereti is...csak az a mód fájdalmas, nagyon fájdalmas. Vagy Hakon, aki ezek szerint még csak anyának sem szólíthatta nyilvánosan a vér szerinti szülőjét. Borzasztó lehetett! Megérti az indulatot, a fojtogató dühöt, és frusztrációt. Néha ő is így érez, manapság egyre gyakrabban, pláne mióta megtudta... De nem, most Hakonról van szó, nem engedhet az ostoba kicsinyes gondolatainak, és a saját keserű életének, amiből van talán kiút, de Trygve neve, és telefonszáma is csak egy apró reménysugár, amit nagyon hamar eltakarhatnak a felhők. S ha most nincs ott Hakon mellett igazán, akkor mégis ki legyen? A drogos barátai? Az anyja aki ezek szerint ettől a kérdéskörtől mélyen elhatárolódik? Nem, egyik sem olyan, aki itt lenne, és jó is lenne, Gydáról pedig ne is beszéljünk. Az a törtető picsa ugyan kiváló asszisztens, de lányként, nőként borzalmas. Dasha eleinte megpróbált vele jóban lenni, de a folytonos falakba ütközés, és utána a féltékenységi jelenetek, és gyanúsítgatások sora betette nála a kaput a nő felé. Hakon miatt sosem bukott rá ki igazán, de most, hogy már azt is tudja, hogy zsarolni próbálta az a szuka... Már nem kell visszafognia magát. Miért is kéne?
Az ölelésre megfeszül, mint minden olyan gesztusra, és érintésre amit a jégen kívül nem ő kezdeményez. Részben fájnak a tagjai, hiába a viszonylag gyors regeneráció, a törött borda az törött borda, a szinte csontig hatolóvágások pedig még érzékenyen feszülnek a testén, másrészt az érintés...főleg a férfiaké, sosem volt kellemes, de...a fenébe is de ő Hakon. Mély, halk sóhajjal végül beledől a karba, és a mellkasnak simul. A hajába szuszogásra elmosolyodik, de kivételesen nem tesz semmi élcelődő megjegyzést rá.
- Nos, talán nem, de legalább értettem volna a szituációt. Még mindig koritársak vagyunk, és barátok Hakon. - mormogja. - Kurvára nem hittem, hogy a nőügyeid lesznek azok, amiket elhallgatsz előlem. - nevet fel, mert eléggé abszurd, hogy pontosan tudja az edzőtáborokban kiket szed fel a fiú, hogy épp melyik nőt sikerült meghódítania az egyesületből, vagy épp az aktuális kocsmából ahol jártak, mégis pont a bolond asszisztenst titkolja előle, pontosabban azt, hogy az a kurva zsarolta. Férfiak, meg a lábuk közt lévő agyuk! Hihetetlen!
A fiú szavai ledöbbentik, hallja a hevesen dobogó szívét, de a sajátja mintha elfelejtene verni. A lehetőség nem hangzik rosszul, de Hakon nem tudhatja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Mindene ott van, és Anatolij pedig mindenhol ott van. Nem csak egy étterem tulajdonos, sokkal sötétebb alak, mint azt bárki gondolná. És ha egyszer csak nem megy haza.... Nem, nem veszélyeztetheti a másikat azzal, hogy odaköltözik, mostohaapja már így sem nézi sokszor jó szemmel, hogy sokat lóg a sráccal. - Én...- elkapja a tekintetét, ahogy eltolja a fiú, nem akar és nem is tud belenézni a kékekbe anélkül, hogy ki ne bukna az őszinteség a száján. -Meggondolom. - füllenti, mert ez a legsemlegesebb hárítás, amit ki tud nyögni. S a szerencséje az, hogy a másiknak túlságosan zsong a feje az apja gondolatától, így Dasha hamar visszakerül a mellkasára, és a teret ismét betölti a mély férfias hang. Felkuncog a nyomkövetős beszólásra, pedig érzi, mennyire komor és feszült lett hirtelen a másik.
- Nézd, abból amit mondasz, ha tényleg a családja miatt nem találkozhat veled, de küld ajándékot néha, az azt jelenti gondol rád. Ha csak kifogásként használná a családot, akkor nem kapnál semmit. Vagy Astrid  nem adná át. - próbál valami kis pozitív élt csempészni a hangjába a megnyugtató hangnem mellett. - Mindenkinek más a szeretetnyelve, neki lehet az ajándékozás, ha már beszélni nem tud veled. - veti fel, hadd gondolkozzon el ezen Hakon, mert lehet nem lenne benne ennyi fájdalom, ha megpróbálná ezt a dolgot így szemlélni. Persze ettől lehet még valóban az a helyzet, hogy az apját nemérdekli, csak néha hozzá basz egy-két drága holmit, aztán jól van az úgy....
- Szerintem ez természetes, hogy idealizálod. - pillant le a másikra amikor az elfekszik, szemeiben nincs gúny, lenézés vagy szánalom. Átérzi a helyzetet, mert ugyan így van a halott szüleivel. Úgy van vele,hogy ha velük nő fel, nyilván tökéletes család lennének, holott...ez nem biztos.
Éééés ismét az a téma, amitől megfeszülnek a tagjai, arca megvonaglik, és inkább kibámul a csomagtartó ablakán, mielőtt megszólalna. - Nem költözhetek. Ő nem olyan egyszerű eset, mint amilyennek kinéz Hakon. - fordul vissza, és a keserű pillantása lassan megszilárdul, elszántság, és némi távolságtartó dac kerül a helyére. Meg kell védje a fiút, s ha emiatt ismét össze fognak veszni, ám legyen. De a gondolat, hogy ha nála húzza meg magát, vagy ha az erősködésével esetleg Tolja elé megy....nem. Nem veszítheti el az egyetlen horgonyt az életében, hosszútávon nem. Ha Trygve segítene, ha rá tudná venni.... Igen, fel fogja hívni, de addig is ezt most le kell meccsezze itt. - Ha megteszem, akkor oda az orvosi egyetem, a korcsolya, az egész életem. Vele nem bírsz el, ahogy én sem. - mondja semleges hangon. - Szóval fogadd el, hogy ez így marad, és inkább ne is törődj azzal a hülyeséggel, amit akkor mondtam. - utal arra az estére.

Hakon & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Magam sem tudom ,hogy épp mit érezzek, a totális káoszon túl. Szeretnék végre csak azt tenni amit akarok, úgy, hogy nem hívom fel mások figyelmét magamra. Nem akard ki tőlem senki. Azt hiszem, hogy ahhoz fel kéne nőnöm végre, a nagy erővel, nagy felelősség jár, annak a képregényes fazonnak ebben nagy igaza lehetett. Nem lehet ,hogy valami isten forma az a képregény író is? Volt… Most lehet más alakban bosszantja a népet.
Rohadt élet. Nem igazán merek Dashára nézni, nem azért, mert nem vagyok őszinte, egyszerűen csak azért, mert aggaszt,hogy ezek után is mit gondol rólam. Én sem vagyok az a hű de menő fazon, nem véletlenül tépek be ott, ahol lehet, és csinálok olyan dolgokat, amiket mások nem. Mert megtehetem.
Amikor mellém mászik, nem rezzenek meg, elvégre számtalanszor fogtam, érintettem őt bárhol szinte, így nem ijedek meg ettől a fajta közelségtől sem.
Kibukott, ahogy minden normális ember kibukna azon, ha megtudja, hogy az anyám Astrid Friberg.
- Hát… igen. Egész életemben ő edzett, és kicsi koromtól kezdve volt egy olyan szabály, hogy Edző, vagy Asszonyom a megszólítás a jégen. Mintha engem büntetne azért, mert megszült. – szűröm a fogaim közt indulatosan, erre tikkelni tudok, eléggé.
Halkan felnevetek, amikor átmegy , agresszív kis sünbe, és felülök, ezután nyitom ki az ajtót, hogy az utam nyomait bámuljam egy kicsit, majd ahogy beszél , visszapillantok rá, majd a fejemet csóválom ,és becsukom inkább a csomagtartót, hiszen láttam, hogy mennyire fázósan összegömbölyödött, és ahogy nekem dől, úgy húzom magamhoz, átölelem. Nem tudom, hogy mi ez, de most jó ez a csend, és kicsit jobban érzem magamat. A fejemet a hajába fúrom.
- Nem hiszem, hogy bármit is változott volna a helyzet, ha szólok. – hiszen, nála sem változott semmi. Bár, ha nem beszél magáról, lehet,hogy én sem vallom most be Gydát.
Felmorranok a kérdése hallatán, sejtem, hogy kiről kérdez, és várok egy kicsit, érezheti, hogy hevesebben dobog a szívem.
- Ennyi, akkor minden meg van oldva. Költözz hozzám. Nincs semmi, ami hozzá kössön. Pénzem van elég, jut mindkettőnknek, és nem kell most azonnal visszafizetned, ráér később. Ne menj haza a tábor után, hanem gyere hozzám, a városi lakásomba. – tolom el egy kicsit magamgtól, hogy lássa, mennyire komolyan gondolom az egészet. Határozott vagyok. Ismerheti ezt az oldalamat, a jégen többször találkozott már vele, amit akarok, azt véghez viszem, megcsinálom!
Ám, visszahúzom magamhoz, és eszembe jut a kérdése.
- Nem. Egyes alkalmakkor kaptam tőle valamit, akkora értékkel bírtak, mintha azt jelentené, bocs, hogy elfelejtettem az utóbbi tíz évet. Legyen ez elég a következő tíz-húsz évre. – vonom meg a vállamat, bár nagyon komorrá vált a hangulatom, és odakint is hívösebb lett valamelyest. – A családja miatt nem találkozhat velem állítólag. Meg valami olyan befolyásos fazon, hogy nyomkövető van égetve a seggébe, vagy mi.– horkantok fel, nem engedem el, mert nem akarom, hogy lássa a szemeimben a megbántottságot, azt, hogy valójában mennyire sebezhető vagyok.
- Egyébként sem lenne jó , szerintem. Elképzeltem róla egy hamis képet, egy olyat, ami szerintem egy ideális apa kép lenne. Biztos, hogy nem úgy viselkedik. De, néha jó eljátszanom a gondolattal, hogy megdícsért, vagy…akármi. – engedem el Dashát, és lefekeszem az eldöntött ülésekre. Szerencsére nem kemények a támlák, mint említettem, ez egy túrázó kocsi, így kényelmi funcióit tekintve, alváshoz is igen alkalmas. Nem nyomja a hátam az ülés merevítés, mert párnázott.
- Antalonij, költözz hozzám. – nézek fel rá elszántan, visszakanyarodva rá. Rólam ennyi is bőven elég volt, nem hiszem ,hogy többet kéne beszélnem magamról, ennél is. Azt hiszem elég volt az ömlengés, a következő tíz évre biztos.

Dasha & Hakon

Mindenhol ott a szépség, csak néha nehéz meglátni.

Igazából nem amiatt haragszik, mert Hakon sztripp klubba ment, és ki tudja mit csinált azzal a macával, sosem volt rá féltékeny, miért lenne? Sokkal inkább azért, mert felelőtlen volt, hogy részegen vezetett, és mert az üzenetekkel elcseszte Dasha estéjét is. Jó ez hazugság kislány te is tudod, nem az este csesződött el, hanem az életed. És az, hogy ráakaszkodhatsz valaki személyes drámájára legalább eltereli a figyelmed a saját mostoha apádról. De ott van az a telefonszám, amit kiloptál a telefonjából, mielőtt eljöttél ide. Csak fel kell hívnod... Szóval akkor miért is mérges? Ennyire sosem merült bele az önfejlesztés csodás labirintusába, s hogy a pszichológusánál rendszerint csak némán tüntet, nem segíti előre a fejlődését, hogy megbirkózzon a démonaival. Nem tudná megmondani, de az, hogy Hakon láthatóan ennyire ki van borulva valami miatt, az ő kényes egyensúlyát is felrúgja, mint mikor a tehén lábát lenyesik, olyan sebességgel dől benne el a boci, és hömpölyög elő a harag. Valamiért egyre otthonosabb neki az érzés, bár amennyire felbolydult a saját élete is, nem keres mentségeket, csak nagyobb kárt nem akar okozni senkiben sem. Sem lelkileg, sem testileg.
Röpke, elfojtott mosoly suhan át a mimikáján, amikor Hakon beveri a fejét, és megbontva végre a vizét nagy kortyokban issza ki belőle a folyadékot. Száraz torkának maga a megkönnyebbülés, de a nyelés még nehézkes, köszönhetően Tolja szorongatásának, bár ez még a tűrhetőbbik fajta volt, nyomot nem hagyott, nem úgy mint más. - Ha így fojtatod, a titkosszolgálat ránk fogja tépni a kocsiajtót...ki tudja mit morzézol a dudával...- próbálja oldani a helyzetet, érzi, hogy a kérdéseivel olyan jégre tévedt, amin nem szokás korcsolyázni, mert beszakad a picsába, és elnyel a feketeség. A fűtés miatt hamar melege lesz, így az ölébe hajtogatja a takarót, és összehorpasztva a kiürült üveget a lábrészhez dobja. Nem egy szemetelős típus, de most semmi kedve kiszállni és elcsámpázni a kukáig. Kíváncsian fürkészi a hátradőlő vonásait, annyiszor látta már az arcát közelről, a korcsolya miatt, hogy csukott szemmel letudná rajzolni, mégsem fordítja el a tekintetét. Próbál róla leolvasni valamit, akármit, ami kicsit is segít, mit mondjon, vagy mennyire feszegesse tovább a helyzetet. Nem akarja magára haragítani még jobban, de zavarja, hogy a fiú nem bízik benne, holott ő...mindent kitálalt neki. Jó hülye voltál Dasha, mi a tetves faszért nem a pszichológusodnak mesélted el az álmaidat, meg a mostohaapádat? Miért egy nálad alig pár évvel idősebb embernek kellett ezt elmondanod?! Jobb lett tőle bármi is? Nem. Eddig is eltűrted, ezentúl is el fogod, mert ha pofázol, csak elmarsz magad mellől mindenkit!
- Sajnálom én... - kezdené automatikusan a magyarázkodást szemöldök ráncolva, zavartan, de Hakon láthatóan nem végzett a mondanivalójával, így elhallgatva figyel, és kerekedik egyre nagyobbra a szeme. Arcára színtiszta döbbenetül ki, méghozzá nem is csak egy dolog miatt. Állat? Szóval...nem is igazán ráharagszik? Hanem lehetséges hogy...Toljára? De hát már több éve nem jár az edzéseire, maximum felveszi kint a parkolóban ha végzett. Aztán ismét szólásra nyitná a száját, de...hogy az anyja asszisztensével?! De hát Gryda Astrid asszisztense....akkor...lehetséges....Naneeee! Az nem lehet! Vagy...igen? De hát egyszer sem hívta Hakon....sem Astrid.... Bármennyire is ciki, de a fiú vallomására, miszerint neki is hiányzik kissé szelektíven figyel, a fogaskerekek úgy kattognak az agyában, hogy csoda ha a kint heverésző szellemfarkas nem kel fel rá.
- Várjál már a francba is, sehol se kényelmes neked?! Rakétát dugott a csillámnőci a seggedbe vagy mi a fasz? - oké, oké, sejti, hogy a stressz hozza ki a mozogni vágyást a másikból, de ilyen információk után nem menekülhet el! Ledobta a bombát aztán otthagyja eméssze? Lesöpörve magáról a leplet mint valami elcseszett mászókavárban a tízévesek kapar Hakon után, szisszenve mikor be-be üti magát, de szuszogva, kócosan előrehulló hajkoronával érkezik ki a srácmellé a csomagtartó részébe. Igyekszik úgy hajtogatni magát, hogy még illendő legyen és el is férjen, de bármennyire is hajlékony, most nehezebben megy, pláne mert kapkod, és emiatt figyelmetlen. Combja a fiúénak ütközik, vállával is neki simul, de egy „kurva élet” jellegű bosszús szusszanás után végre kiköt a seggén.
- Tekerjünk egy kicsit vissza. Astrid az anyád?! - gesztikulálja a kezeivel a tekerős részt, és megböki a pólóba bújtatott mellkast, az se zavarja, hogy csillámpor ragad rá. - Ezt azért igazán közölhetted volna...fogalmam sem volt....jesszusom hányszor szapultam anyádat, mikor ő is ott volt? -  nevet fel kínosan, legszívesebben elsüllyedne, de túltéve magát a kicsinyes önzőségen újra a markáns arcot pásztázza. -Oké, megemésztem hamar eskü! Csak...woooo, ez így kemény. - söpri hátra a szőke tincseit. - Már értem, miért hajtasz akkor annyira. De tényleg ennyire kiakadna, csak mert az asszisztensével kavarsz? Mármint...na és? Ha szétmentek, akkor is el kell végezze a feladatait, ha meg szívózni mer, én is simán jobb belátásra tudom bírni, és engem még nőverőnek sem fognak titulálni. - vigyorodik el gonoszan, majd sima mosollyá szelídülnek a vonásai. - Ezt tényleg elmondhattad volna. Legalább a zsarolós részt. Legutóbb amikor rajtam keresett téged, legalább lett volna alapos indokom bemosni neki. - tűnődik el kicsit, de aztán ki is rázza a hideg, mert felrémlik neki, hogy az akkor volt, mikor a nyílt utcán úgy érezte képes lenne kitépni a torkát, és a vérében fürödni. Fázósan kulcsolja össze a kezeit a mellkasa előtt, és Hakonnak dől. Pillantásával végre elszakad róla, és ő is a farolás nyomokat bámulja. Nem akarja, hogy észrevegye a másik, mennyire elborzadt egy pillanatra, mert nem a fiú okozta ezt.
- Ismered őt? - hangja halkabb, és lágyabb mint eddig, akaratlanul is visszarántják a saját emlékei, amik foltokban már rémlenek neki, a temetőbeli beszélgetése óta azzal a kedves nővel. És a tény is, hogy neki már nem élnek a szülei. - Tudod...nekem most derült mióta nem beszéltünk, hogy Anatolij nem is az igazi apám....az igazi apámék autó balesetben haltak meg...- nyel egyet, és megrázza a fejét. - Bocsánat.... - szabadkozik elpirulva. - Miből gondolod, hogy ha látna, nem lenne rád büszke? - kanyarodik vissza az eredeti témához.

Hakon & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Rémlik valami csillogó sztriptíz táncos, és nem merek megesküdni rá, de száz koronába fogadnék, hogy a farkam is csillog, meg úgy még egy két testrészem, de ezt azt hiszem, nem kéne megosztanom Dashával, mert a végén még a torkomnak ugrana. Igen, ugratással próbálom a helyzetet oldani, de igazából, az a siralmas helyzet, hogy tudom, nagy bajban vagyok. Épp a tábor előtt tettem le a nagyesküt, anyámnak, hogy nem fogok szétrombolni semmit, és olyan jó fiú leszek, hogy rám sem ismer, mert… minta gyerek leszek, az egyesület szeme fénye… Csak ne csináljak hülyeséget, különben, kitépi a gerincemet. Erre most? Itt ülök, kicsit fejfájósan, unottan, bár… félig meddig érdeklődve, hogy most mégis mi lesz, kettőnkkel. Mert azt tudom, hogy Dashával akarok korizni, az a része jó, könnyű, és nem baszogat senki semmiért, szeretek a jégen kikapcsolódni a partneremmel.
Gryda említésére úgy kiegyenesedek, hogy egyből beverem a fejemet a tetőbe, és káromkodva ülök vissza a helyemre, elég a szellőztetésből is, mert Dasha szét fagy, így becsukom az ajtót, és feltekerem a fűtést, ahogy a gyújtást is ráadom a kocsira. Aztán mint aki haláltusát vív, kezdem a fejemet a kormányba ütni, szép lassan komótosan, a telefonom is inkább becsúsztattam a kézifék melletti tartóba. Az ütemes dobbanások, halkabb dudáló hangot hallatnak. Feltámasztom az államat a kormányra, és meredten bámulom a vizet, igazán hívogató, hogy bele fulladjak. Végül is, az anyám egy isten, ha tényleg azt mondja, hogy kirántja a gerincem, megfogja tenni. A faterom? Tököm tudja, van egy eszmei képem, a nagy mende mondák alapján róla, a hős, a laza, a fasza… csak épp igazából azt se tudom, hogy milyen , és mondjuk nem hiszem, hogy kedve lenne pesztrálnia, egy időzített bombát.
Nem azért csináltam ezt az egészet, mert… igazából nem tudom. Ahogy csitulnak a kérdései, úgy kezdek leereszteni egy kissé, de semmire sem tudok válaszolni, üresnek érzem magamat. Hátra döntöm az ülésemet fekvésbe, és félre teszem a napszemüvegemet is. Nagyon sokáig nem szólalok meg, olybá tűnhet, hogy elaludtam.
- Semmi sincs rendben. – hátra mászok , és ledöntöm itt is az üléseket, vízszintesbe, és a tető ablakon bámulok ki, ahogy fekszem. Talán, ha nem látom, könnyebb válaszolni.
- A jégen érezném jól magamat, de ha oda megyek, és ott találnám azt a rohadt állatot, olyat tennék, aminek nem biztos, hogy örülnél. – kezdem halkan, az egyik rejtett rekeszből előbányászom a párnámat, igen, jellemző rám, hogy a kocsimban alszom, ha épp olyanom van, így ilyen téren el van látva.
- Te is hiányzol Dasha, de… Gryda… nos, ő egyáltalán nem, az agyamra megy. Sosem mondtam el neked, de sakkban tart, tudod… anyám , ha megtudná anyám, hogy az asszisztensével kavartam… a csapatból is kirakna, és… én szeretek a jégen lenni. Az elején még jó volt vele, de sosem kapcsolatot terveztem,ha róla volt szó, igazából nem is én kezdeményeztem nála, hanem ő nálam. – vonom meg a vállamat, ha már elkezdett ömleni a szar, akkor hajrá…egyetlen dologról nem beszélhetek vele, igazán… hogy istenek gyermeke vagyok, mert tuti hülyének nézne. Azt sem ,hogy random erő kitöréseim vannak, mert szintén hülyének nézne.
- Hiányzik minden, ami a jéggel kapcsolatos, és jó, a közös pillanataink is.. – fordítom a fejemet az ő irányába, és fáradtan mosolygok rá. Azt próbálom mondani neki ,hogy ő hiányzik nekem, és minden amit ő jelent, meg a társasága. A közös szét csapásaink, és a közös… minden.
- Mindent akarok, hogy az igazi faterom észrevegyen, és büszke legyen rám, de, ez nálunk nem így megy. Minden bonyolult lett az utóbbi időben.
Kinyitom a csomagtartó belülről, és kiülök a kocsi hátuljába, a tóra és az útra pillantok, keresztbe álltam meg, és látszik, a nyoma ,hogy nem épp sima megállás volt, drift, minimum. Nem kis távolság, de… ha szerencse rúnát tettem a kocsira, úgy nem nagy kunszt.

Dasha & Hakon

Mindenhol ott a szépség, csak néha nehéz meglátni.

Nem igazán tudja megkülönböztetni a fizimiskájának, vagy a szavainak köszönheti-e a gunyoros mosolyt, de erősen elgondolkodik, vajon ha berúgná a tóba, és nem engedné kiúszni, mennyi lenne az esélye, hogy legalább pár lefagy, és letörik a kiálló végtagjai közül, mielőtt a mentők kihúzzák? Ez a kósza gondolat másodpercek alatt érik előre megfontolt szándékkal kitervelt és elkövetett emberöléssé, arcáról pedig még egy vak autista is méterekről leolvasná hogy: „Most ugye csak szórakozol velem baszdmeg?!” Mély levegő Dasha, nem állna neked jól a narancssárga, vagy akármilyen színt is osztogatnak itt Norvégiában a börtönökben. Amúgy se lennél egy csajnak se a csicskája, bármennyire is vagy biszex, a börtönőröket a szar szóvicceiddel hamar öngyilkosságra késztetnéd.
- Sajnos a túrázós felszerelésem a másik bugyimban hagytam, azt meg nem volt időm átvenni, ugyanis valami hülye részeg üzeneteket küldözgetett, és meg kellett találnom, mielőtt vagy egy sztriptíztáncos csillogó mellei közé fullad, vagy belehajt a tóba. - ennyi. Ennél szofisztikáltabb, és higgadtabb válaszra nem telik. Hangosan sóhajt, és leeresztve, mint egy lufi a tavat kezdi bámulni, mert a felfele tekintgetéstől már megfájdult a nyaka. Ha felállna is jóval magasabb lenne nála a srác, de így a földön ülve meg aztán pláne. Bár ez sosem zavarta, kis termete miatt könnyebb Hakon dolga is, amikor az emeléseket gyakorolják, és emiatt a tulajdonsága miatt nem nézi ki senki belőle, hogy akkorát tud ütni, mint egy világbajnok küzdősportos.
- Mi a...! - hökken meg a felnyalábolásra, tiltakozni a meglepődéstől elfelejt, a takarótól meg amúgy is sután menne neki, még átkulcsolni sem tudja a másik nyakát anélkül, hogy ne idétlenkedne az anyaggal, mint holmi öltözködni képtelen ötéves. A két kar szorítása pár helyen felébreszti a fájdalmat, köztük a bordájában is, amire megrándul az arcizma, de alig egy pillanat csupán, és uralkodik a vonásain. Beletörődve a sorsába hagyja, hogy a kocsiba pakolják, összeszorítva az állkapcsát, pedig kibírja „Köszi apuuu” felkiáltás nélkül is. Határozottan haladó tendenciát mutat önuralom terén! Hip-hip hurrá! - Akad esetleg még egy? Nem csak a te fejed megy szét. - igazítja közben magán meg a leplet, lábait felhúzva törökülésbe helyezkedik kényelmesen, burrito üzemmód miatt úgy se lóg ki semmije, ami illetlen lenne, nem mintha egy-egy szétcsapott este után ne látták volna már egymást fehérneműben. Most azonban nem a szeméremérzet miatt ügyel erre, sokkal inkább a foltjai és a gyógyulófélben lévő sebei miatt. Elég baj, hogy Darya meglátta – és el is felejti a részegsége végett reményei szerint-, nem kellene még tetézni ezt a fiú előtt is. Pláne, hogy a vallomása óta kerüli Dashát. Bizonyára az undor hozadéka, nem akar még inkább megszégyenülni Hakon előtt, és újra látni azt az arcot amit akkor vágott. Lehunyja a szemeit, és a hajába túrva hátratűri azt a pár elszabadult tincset, ami az arcába lóg. Ráférne már egy fésű, mert merő kóc az egész.
- Egészen sikerült felvezetned a Tyrijorden tó déli részéról a Holmevika strandra. - tapsolja meg cinikusan, és az ajtónak dőlve a srác felé fordulva nézi végig a szerencsétlenkedését. - Hátsó ülés, ha a telefonodat keresed. - segít be neki, és moccanva nyúl az említett tárgyért, és nyújtja oda neki. - A sajátomról már írtam Astridnak és Grydának, hogy egyben vagyunk, csak leugrottunk egy jeges fürdőre a tóhoz, meg megfuttatjuk Szellemet. - bök állával a farkas felé, s habárnem így hívják, túl sok Trónok Harcát nézett,hogy ne vele azonosítsa. Szerencsére még nem ette meg a csini fiú érte, ami azt illeti, néha még egészen értékeli is, mikor Dasha ezt dünnyögi neki az állát és a nyakát vakargatva. Mosolyogva néz utána, ahogy kiterül a napon. Legalább valaki értékeli, hogy süt. Elkomorodva pillant azonban vissza a fiúra.
- Hakon... - kezdi de felsóhajt, és ujjaival összecsípi az orrnyergét, majd megdörzsöli az arcát, tovább maszatolva a sminkjét,de nem igazán érdekli. - Mit vársz, mi a faszt mondjak? - költői kérdés, de bosszúsan mered a másik szemébe, már amennyit a napszemüveg enged. - Örülnék neki, ha egyszerre csak egy dologgal akarnád kinyíratni magad. - céloz arra, hogy vagy vezet, vagy iszik, vagy drogozik, bármelyik is legyen. - Másrészről ha már szétcsapod magad, hagyj meg a tudatlanság boldogságában.- morran, de tekintetébe némi zavart elveszettség is költözik, amikor felrémlik neki, hogy neki üzent a srác. Mégis miért? Kerüli, nem beszélget vele, aztán meg szétcsapja magát, és üzenget? És még azt mondják a nők a bonyolultak. Bár mivel Gryda nem csörgette meg egyszer sem az éjszaka folyamán Dashát, üvöltötte le a fejét, vagy épp pofozta fel, arra mer következtetni, hogy legalább a csajnak nem üzent. Arra már nem merne megesküdni, hogy más haverjának sem.
- De most komolyan....ezt most miért kellett? - inkább értetlenség cseng a hangjában, mint vádló él. Nem mintha joga lenne felkérdezni a másikat, hisz Hakon nem kereste, egyértelművé téve, hogy nem igen akar ezentúl vele haverkodni. - Otthon vannak zűrök? - jelentsen bármit is az otthon, hisz nem sokat tud róla, csupán annyit, hogy az apja és az anyja külön vannak, és az apját nem ismeri-  Vagy Grydával? - joga nincs mégis kérdez. Mert kíváncsi, és mert hangozzon is bármennyire szánalmasan, hiányzott neki ez a tuskó.

Hakon & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Nyúzott saláta levélnek érzem magamat, és ezen az sem segít, hogy a hó ontja magából a nap visszavért fényét. Telibe tenyerelném jelenleg azt is, aki kitalálta, hogy ma reggel fel kell kelnie a napnak.
Már épp beülnék a kocsiba, amikor tudatosul bennem, hogy Dasha igazából kint ücsörög a kocsi előtt, mint egy mini mormota. A víz átadása után ott állok még, hunyorogva, mint aki most jött ki a szénbányából, és őt nézem. Egy gunyoros mosoly is megjelenik az arcomon, szigorúan a panda smink miatt, és a hasamat vakargatva vonom meg a vállamat.
~Ki a faszom az a Jasmine?~
Ásítok, és a hajamba túrok, és újból rá nézek, ahogy leszúr. Ami azt illeti…
- Elég szar holmit választottál túrázáshoz, ennél körültekintőbb szoktál lenni. – mert ez így van, azért ha jól rémlik, minden alkalomnak megvan nála a cipő viselete,így tényleg nem értem.
Nyújtózkodom, és meguntam a kint ácsorgást, felnyalábolom a földről, mert azért én sem vagyok teljesen paraszt, annyira, na jó, az esetek többségében azért előfordul. Bár, Dashával igyekszem jó viszonyt ápolni, mert a jégen működik köztünk minden. Miért nincs mindenhol jég?
Ha nem ellenkezik, akkor berámolnám a kocsiba, hogy felmelegedjen, és az anyós ülésen landolna, ha ellenkezik, nos, ott hagyom, a cipője is oda kerül, vagy ott marad épp, ahol épp áll, vagy ül.
Ha a kocsiban maradunk, ott a vezető ülésen ülve maradok, és előkotrom a napszemüvegemet. Ha kint állunk, lazán elsétálok előkotorni a napszemüvegemet, és az orromra biggyesztem.
Nyújtózkodok, és a hajamba túrok. Fel sem merül bennem a probléma, hogy részegen ,vagy betépve vezettem, itt vagyok nem? Ráadásul egy kis autóbaleset meg sem árthat nekem. Bár, ezt Dasha nem tudja.
- Hol vagyok? – pillantok körbe, és a telefonomat keresem, miközben matatok, a farkasom is megjelenik, és finoman megböködi a bordáimat az orrával. Nem átlagos méretű farkas.
- Haver. – nem így hívják, csak így becézem éppen, összeérintjük a homlokunkat, és tovább sétál, elfekszik a napon, a szárazabb részen.
A napszemüvegem mögül pillantok Dashára, még mindig hunyorgok és kicsit lüktet a fejem, és a hangoknak is mintha még egy kicsit színe is lenne, jó cuccot kaptam Einartól.
- Ne kímélj. – húzom ki magamat, és karba fonom a kezeimet magam előtt, és dacosan kunkorodik felfelé a szám sarka. Már csak Gryda hiányzik a képből, és teljes lenne a napom.
Nem hiányzik sok, hogy szakítsak vele, és elmondjak mindent anyámnak. Elegem van az asszisztenséből, talán feljelenthetném zaklatásért, és távoltartásit is kaphatnék, vagy szimplán eláshatnám valamelyik fjordon. De anya ragaszkodik hozzá, és most nagy szüksége van rá, hogy az emlékeivel valami nem stimmel.

Dasha & Hakon

Mindenhol ott a szépség, csak néha nehéz meglátni.

Szórakozottan simul szobatársának, a zene a mellkasában lüktet, az alkohol kellemesen zsibbasztja a tagjait, és mossa össze a tömeget, épp annyira, hogy el tudja engedni magát, de annyira nem, hogy magatehetetlen legyen. Élvezi Daryja fáradhatatlan tombolását, és azt a tényt, hogy minden áron elrángatta ide, talán mégsem volt annyira rossz ötlet beadni a derekát. A ritmus viszi a mozgását, lehunyt szemmel adja át magát az önfeledt táncnak, csak néha töri meg egy-egy ember, aki italt nyújt, vagy egy pár percre becsatlakozik hozzájuk. Egyszerű zöld bársony hatású ruha van rajta, ami csak a vállait hagyja szabadon, és bőven leér a combja közepéig. Darya megpróbálta rávenni, hogy másikat húzzon fel, amikor a fürdőből kilépve ebben meglátta, de ez volt az egyetlen amiben Dasha nem engedett. Nem véletlen, pont kellő helyen takarta ahhoz, hogy Tolja „útravaló” ajándékai ne látszanak ki az agyag alól. Biztosra veszi, hogy a bordája még gyógyul, mert a heves lélegzetvételeire izzó, szúró fájdalommal tiltakozik a mellkasa, a combja tövében a seb még gyógyul, ahogy a fenekén a nyomok is, a harisnya pedig elrejti a többi csúf zúzódást a bokáján. Karján a foltok nem zavarják, simán fellelhető több sportolón is, van akinek a sportmasszőr, van akinek a henger vagy épp a partnere okozta gyakorlásközben.
- Hallod az a srác nagyon bámul...nem az egyesületből való...- hajol közel a lány, testük még jobban összesimul, és a csípőjére fog, hogy a tolongó tömegben ne essenek el, ahogy sugdolóznak. Fájdalmas grimasz suhan át Dasha arcán, újabb vágásra markol rá a másik csajszi, de ahelyett, hogy ellökné az említett alak felé pillant, és kemény pillantással méri fel, oda merje e engedni hozzá a barátnőjét. - Ugye szexi? Nem tudom oda merjek e menni...ha már így bámul nem neki kéne idejönnie? - kiabálja a fülébe, bár ha suttogná is kiválóan értené, érzékeny hallása enyhe traumát szenved az éles magas hang miatt.
- Szerintem okés...legalábbis annak tűnik. - nevet fel, mert a srác mosolyogva int nekik, és elindul. - Imáid meghallgatásra találtak, sok sikert! Szemem rajtad! - távolodik el a másiktól, és a szemébe nézve adja tudomásul, hogy komolyan gondolja,  de végül csak magára hagyja a párost, és kitölt két felest az egyik piás asztalról. Egymás után húzva le boldogan tapasztalja, hogy a bordája lüktetése máris alábbhagy, ahogy az alkohol felforrósítja az arcát. Sajgó tagokkal huppan le, csak azután véve észre, hogy épp Hakon mellé. Remek... Gyors odapillantás után feszült mosolyt küld felé, de képtelen nem észrevenni mennyire is igyekszik szétcsapni magát a fiú. Baszki ne már Hakon... Hirtelen egész mástól telepiszik rá a zsibbadtság, teste meg feszül a kellemetlen érzéstől. Egyszerre akar ordítani vele, és elhúzni innen a francba. De az ordítással semmit sem érne, pláne, hogy az elmúlt hónapokban ő sem volt egy szent Teréz anya, sőt! Vegyük csak a folyamatos bandázást Aaronnal, és azt a mocsok részeg képkiesős estét azzal a Bjorn fazonnal, aztán azt, hogy nyíltan lázad a mostohaapja ellen, akiről kiderült, hogy CSAK a motoha apja, a szülei pedig.... Annyi mindent mesélne Hakonnak, mert az élete a lelkizős füves este óta csak forog, mint egy kibaszott körhinta, amitől már hányingere van, szédül, és képtelen megtalálni rajta a stop gombot.
- Szia! Van kedved táncolni? - riadtan kapja a fejét a hozzá hajoló fiú felé, és égő arccal konstatálja, hogy egész eddig a mellette ülőt bámulta. Basszus! - Vagy zavarok? - bizonytalanodik el kissé a tekintet, amivel fixírozza a srác. Dupla basszus! Faszom Dasha gáz vagy.
- Dehogy, nem! Mehetünk! - kap a felé nyújtott kéz után, és minden gyötrelmes mozdulat ellenére pattan fel, és engedi, hogy a tánctérre húzzák vissza. Mégis mi a faszt gondoltam?! Hogy majd részegen egymás vállára borulunk, és újra haverok leszünk? Mekkora gyökér vagyok! Kényszeredett mosolyt erőltet magára, miközben újra engedi, hogy a ritmus elsodorja. Kivételesen olyan zene szól, amire nemcsak vonaglani lehet, és a partnere meglepően kevésszer igyekszik letaposni a lábát, ez némileg oldja a hangulatát, de oda-oda pillant közben Hakonra. Francnak nézegeted hülye picsa! Kiöntötted neki a legsötétebb titkaid és le se szar.
- Nagyon jól táncolsz! Te is a korcsolyásokkal vagy ugye? - bátorodik fel a srác, és magához vonja.
- Igen, velük....-
- Dasha! Dasha! Gyere gyere gyere szükségem van rád! - tör utat a tömegben barátnője, és szapora elnézések közepette ráncigálja el a mosdóba, ahol túlságosan is részletesen beszámol róla, micsoda csoda is az a fiú, akivel az estét töltötte. Mélységesen unja, zsong a feje, de bólogatva a tükörnek dőlve a két mosdókagyló közt ül, és azon agyal, hogy rángassa vissza a buliba Daryját. A megmentő rezgést érzi a combján, így a kis pánt alól kibújtatja a telefont és szórakozottan oldja fela képernyőzárat, ami csak harmadszorra sikerül, ezen jól fel is röhög.
- Várjál várjál....- csitítja le szemöldök ráncolva a lelkes lányt, és felmorranva nekiáll pötyögni, majd lecsúszik a földre.
- Dasha a combod... -
- Hm? - emeli fel a fejét, de cseppet sem figyel, még a kapott üzenetek közt van fejben, próbálva megfejteni de csak értelmetlen szar jön ki.
- A combod tiszta lila...-
- Ja! Tudom, edzés....szerintem nyugodtan menj vissza Mikkelhez biztos hiányol, én megkeresem Hakont. - már vissza is bújik a telefonba, és vállával lökve ki az ajtót gépeli is a következő üzenetet.
Csak jó félóra keresgélés után ül ki diadalittas vigyor, a képére, bár azóta már újabb pár nyugtató, és ”megtalálomkinyírom” felesen van túl, így nem túl biztos lábakon sétál le a portára, és könyököl az éjszakai recepció pultjára. - Ide akarok eljutni! - bök a mobiljára....



- Köszi. - nyúl ki a pokróc alól, és fogadja el a felé nyújtott vizet. Jó pár órája ül a kocsi előtt a hátsó ülésről, a farkas alól kirángatott takaróba bugyolálva, de nem akarta felébreszteni a fiút azzal, hogy beül mellé és ficereg, pláne, hogy amikor meglátta a kormányra borulva legszívesebben kitépte volna a kocsiból, és bedobja a tóba. Majdnem két órát kajtatta, volt a kurva sztrippklubban is, ahol csak annyit mondtak, kiment egy táncossal...mire kiderítette melyik csillámosra mázolt seggű parfümbarbie volt is az, olyannyira kijózanodott, hogy kis híján idáig sétált, de szerencsére a hotelsofőrje megszántva a szerencsétlen részeg lányt legalább a fele úton elhozta. - Ó,csak gondoltam átadom, hogy Jasmine üdvözöl. - Ki a faszom használja a Jasmine nevet táncosnőként?! Jóég! - Mégis szerinted? Túrázni támadt kedvem, magassarkúban!  - bök az üveg vízzel a lerúgott fekete cipőkre, amik becsomagolt Yodateste mellett hevernek. - Elárulnád mégis mi a faszért vezetsz részegen? - mered vádlón fel a fiúra nyúzott arccal, és elkent sminkkel – annyiszor dörzsölte meg az arcát az idegtől este, hogy egy fajtatiszta mosómedve irigykedve állna sorba a receptért, amilyen látványt épp nyújt. Nem érdekli, hogy itt ülve ezerszer átgondolta, hogy nem lesz ideges, higgadtan viszonyul majd a másikhoz, láthatóan nem sikerül, mert csak az a kép lebeg a szemei előtt, hogy valahova felcsavarodik a másik. Basszameg....

Hakon & Dasha

A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem.

xxx ; music ; notes

Kicsit elegem van, hogy mindig mindenhol én kapom az ívet, bár egy dologban érzem magamat leginkább hibásnak, hogy össze szűrtem a levet anyám asszisztensével. Azzal zsarol, ha szakítok vele, elmondja neki, hogy összejött velem. Na már most… anyámnak egyetlen jó asszisztense volt idáig, leszámítva a tényt, hogy ezzel viszont le is feküdtem, és amolyan járásban vagyunk, de nekem nem jelentett többet mint pár alkalom, ahol lehűtöm magamat. Arra pedig mindig vigyáztam, hogy védekezzek, túl fiatal vagyok még egy félisten gyerekhez, magam is tapasztalok új dolgokat az erőmben, amik fel-fel villannak, minden helyzetben másképp reagálok. Ezért most kissé időzített bomba vagyok. Teljesen jó, hogy Midgardon születtem, így látványos rombolást tudok véghez vinni, és nem mennek tovább egy ja,  csak az erejét tanulta használni legyintéssel, nem , ezen csámcsognak… Baromi jó.
Nem örültem annak sem, hogy kitalálták ezt a tábort, így ott leszek három nő össztűzében, bár remélem Gryda ott marad a hotelt felügyelni. Nagyon nem hiányzik, ilyenkor kerülte a feltűnést, hiszen anyám közelében moderálta magát. Én pedig, örök lázadóként fogtam magamat, és nem a közös busszal jöttem, hanem a saját kocsimmal. Így nincs az, hogy anyám kivételezik velem, amúgy sosem tenne ilyet, mert kerüljük a nyáladzást.
Így megállhatok a kötelező köröknél többször, vagy le is hagyhatom a buszt, ami megadott sebességgel közlekedhet. Már bejelentkeztem, mire a többiek ide érnek, és a wellness részlegen meresztem a seggem, úsztam, senkinek sem lehet oka panaszra. Mellesleg , a farkasomat is hoztam magammal, a kocsimban volt, de amint ide értünk, szabadon eresztettem, ügyes, tudja, hogy hogyan kell viselkednie, hála az áldásomnak. Emiatt különlegesebb is a kapcsolatunk, és… nem mellesleg, ugyan annyi idős , mint én.
Az első nap a kipakolásról szól, és arról ,hogy mindenki megtalálja a helyét, vagy elmenjenek erre-arra. A lényeg, hogy az edzéseken részt vegyen mindenki, de úgy délután magasságában elkezd a híre terjedni, hogy az egyik elit lakosztályban valami buli lesz. Naná, hogy én vagyok, még csak alapozok, innen indulok, és majd lemegyek a városkába is, idefele jövet láttam ,hogy van ott egy sztriptíz bár is.Ideje utána nézni.
Nem tudom,hogy hogyan keveredik mellém Dasha, de azt veszem észre, hogy vele ülök, a táncos asztal aljánál, és épp próbálom magam zsibbadtra cuccozni, de hamar elmúlik a hatása. Az aduászom, még nem akartam bevetni, amit egy jó havertól kaptam, ez még Asgardon is üt címszóval. Erre jó , ha az isten kölyöknek van pár befolyásos haverja.
A kocsimban találom magamat, a vezető ülésnél, és egy tó előtt táboroztam le. A fejem hasogat egy kicsit, fájdalmasan nyögök fel, ahogy a kormányra könyökölök, utálok kényelmetlenül aludni. A telefonom kismilliószor rezgett, és franc tudja, hogy hány hívásom van, amit nem fogadtam. De , most az lenne a legjobb, ha békén hagynának.
- Dashaa…-morgok fel. Őt keresem a tekintetemmel, de csak a farkasom pillantásával találkozik az enyém, ő itt volt, és figyelt rám. Mit fogok kapni ezért anyámtól?! Mintha tudna érdekelni egy ideje, ja nem. Kiszállok a kocsiból, és megkerülöm, a csomagtartó mögött állva állok neki könnyíteni magamon, aztán felnyitom a tetőt, és megmosom a kezem egy flakon vízzel.
- Kérsz vizet? – emelek még ki két üveget, és az egyiket oda viszem neki. – Mégis… mit keresel itt? – nyitva hagyom a kocsi ajtaját, így friss levegő áramlik be. Tényleg nem emlékszem arra, hogy mikor csapódott oda hozzám.
Nem kéne aggódni, elvégre Gryda nincs itt, így nem lesz jelenet.

Dasha & Hakon

Mindenhol ott a szépség, csak néha nehéz meglátni.