Már tizen-páréves korunk óta együtt gyakorlunk, együtt versenyzünk, így mondhatni, együtt nőttünk fel. Olyanok vagyunk egymásnak, mint két testvér. Mindig is te voltál a higgadtabb, és a stabilabb a párosunkban, míg én az akaratosabb és a maximalistább. Elnézed a csajos hisztijeimet, és szemet hunysz afelett, hogy sebekkel tarkítva edzek. Félsz az apámtól Anatolijtól, és jól is teszed. Megvan a radarod hozzá, hogy könnyedén lavírozz az emberek közt, így mind az edzőm, mind néha apám és köztem is te voltál a villámhárító. Ennek ellenére nem tetszik neked, ahogy láthatóan élek, de sosem hangoztatod, egyszerűen látom a szemedben. Ami furcsa, tekintve, hogy nekem fogalmam sincs, milyen a kapcsolatod a szüleiddel... erről valahogy kiválóan eltereled mindig a témát, és tekintve, hogy te sem vájkálsz túl nyíltan az életemben, ugyan ezt teszem én is.
Középiskola óta egyedül laksz, sokszor húztam meg magam nálad, és az elmúlt időszakban egyre többször bulizunk, és füvezünk együtt a baráti társaságoddal. Látod, hogy nincs renden valami, és az első hónapok csendje után egy áttáncolt, és tépett este után el is kotyogtam neked ezt-azt. Leginkább a rémálmaimról, apámmal való kapcsolatomról.
Mihez kezdesz most? Ugyanúgy kedvelni fogsz? Vagy bolondnak tartasz?
Azóta jelentősen távolságtartóbb vagy, hidegebb, zárkózottabb. Még a telefont sem veszed fel sokszor, vagy hiányzol az edzésekről.
Arról nem is beszélve, hogy a barátnőd, akivel évek óta együtt vagy utál engem. Te valahogy vagy képtelen vagy belátni, vagy valami miatt simán szemet hunysz felette, hogy egy féltékeny picsa. Nem egyszer kérdezett már fel engem, vádolt, és üvöltözött. Veled is ezt csinálja? Durva. Holott alaptalan a képzelgése, de azután a kettesben töltött este után amit átbeszélgettünk, csak durvább fokozatra kapcsolt. Rajtam keres téged, hogy merre vagy, holott alig találkozunk már... Valahogy pedig le kell csillapítsd. De ugye nem úgy fogod, hogy engem elárulsz? Szereted, ezt tudom, de engem szeretsz-e annyira, hogy tartod a szádat? Vagy van valami, amivel meg tud zsarolni?
Vagy teljesen más áll a furcsaságod hátterében? Esetleg drogok? Munka? Valami természetfeletti?


Írtam a karakterről az előtörténetemben, a leírtakon kívül nem szeretném jobban megkötni a kezed, simán el tudom képzelni, hogy egy fiatal félisten, akivel végül bevalljuk ténylegesen egymásnak, kik is vagyunk. De akár meg is romolhat a kapcsolatunk, ha egy földhöz ragadtabb halandó lennél, akinek a sok süketelés, amit Dasha összehord mostanában, túl sok. Nagyon sok mindenre vevő vagyok, és a karakter is teljesen rugalmasan alakítható a fix pontok mellett, aaz avikhoz sem igazán ragaszkodom, szabad kezet kapsz. Nagyon nagyon várlak!      

Dasha • haverság Nemvérszerinti testvér, akivel mindent megosztotok egymással. Legalábbis mindketten azt hiszitek.....