Rose Parker

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Vendég —

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vendég —

RoseParker ;;

— Jessica Biel — Rendőr, tartalékos katona — Halandó — SAJÁT & KERESETT

Dante rémálma? VAGYOK

Makacs ;

a családom szerint

R*banc ;

az ellenségeim szerint

Őszinte ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

Kislányként arról álmodoztam, hogy lesz egy nagy palotán, szép ruháim, lovaim, mindenki megtesz mindent, amit kérek és mindent is megkapok. No meg persze ne feledkezzünk meg a szőke hercegről sem. A szomszéd fiút, Dantét is mindig próbáltam rávenni arra, hogy játsszon velem, hogy ő legyen a hős herceg és barátja a fegyverhordozója, vagy akár paripája. De valamiért mindig leráztak engem, vagy vérfürdőt rendeztek az én békés tea délutánjaimból.
Kislányként tényleg hittem abban, hogy az ilyenek valóra válhatnak. Hogy megtalálom az örökké tartó szerelmet és boldogan élünk míg nem… De idővel mind felébredünk, kapunk jó pár pofont, vagy képen nyaljuk a betont és rájövünk arra, hogy mind az amiben őszintén, naivan hittünk tényleg csak mese, álom és a valós élet a közelébe se érhet.
Persze azért nem olyan rossz így sem, és talán izgalmasabb is mint hercegnőként éldegélni a tökéletes kis életet. Szerintem halálra is unnám magam. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mikor is fordultam át. Szerettem a pörgős ruhákat, de mára már kínszenvedés ha el kell mennem a boltba venni egyet, mert meghívtak egy esküvőre, vagy valami ünnepségen kell megjelennem, ahová nem túl illedelmes farmert felvenni. Persze nem mondom azt, hogy néha nem jó érzés kiöltözni, de sokszor inkább a kényelmet választom. Én már inkább mennék el harcolni a gonosz sárkánnyal, minthogy várjam, hogy végre kimentsenek a toronyból.
A fiam, Will az életem középpontja már vagy 12 éve. Bár életének kezdete nem egy vidám történet mégis minden napomat csodássá varázsolja... Na jó kivéve, ha rájön a lázadhatnék és úgy tesz, mint aki megsüketült. De áldom az eget, mert nagy átlagban nagyon is jó gyerek és iszonyatosan okos. Viszont kicsit önző vagyok. Választhatnék nyugodtabb munkát is, de félek abba beleőrülnék. Utálok a fenekemen ülni egész nap. Csodálom azokat, akik irodában, a gép előtt töltik le a munkaidejüket. Én már egy hosszabb meetinget is nehezen ülök végig.
A munkát mindig is komolyan vettem. Nagy felelősséget vállal minden rendőr, amiért ezt a szakmát választja. A rendőrökben általában megbíznak az emberek, mellettük biztonságban érzik magukat, hisz azért vannak, hogy megvédjék a civileket. Persze sajnos van mikor kudarcot vallunk, de engem az csak jobban motiválarra, hogy keményebben dolgozzak.
De nem vagyok én az a karót nyelt ribi. Nagyon is lehet velem bolondozni, hülyéskedni. Sok hülyeségben benne vagyok, de csakis a szabadidőmben.

A munkámnak köszönhetően jó fizikummal rendelkezem. Leginkább a futást kedevelem. Ilyenkor az agyam kikapcsol, kicsit elvonulok a saját kis világomba és nem gondolok a munkára, vagy a gyereknevelésre. Mivel szeretek aludni, így nem vagyok hajlandó korábban kelni csak azért, hogy kisminkeljem magam. Néha napján, ha olyan a kedvem egy alapot magamra kenek, de leginkább elhanyagolom az ilyet, ahogyan a hajamat sem szokásom festeni, bár egyre több őszhajszálat találok reggelente... De még kitartok és nem engedek a nyomásnak.

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

***

-Fijúk! Én is játszani akajok. A tojony a hejcegnőjé, nem a büdös fijúké.-Toporzékolok a fa tövében és figyelem fent a fiúkat, akik csak nevetnek rajtam és egyfolytában csak azt hangoztatják, hogy lányoknak tilos oda a belépés és ők egy hejcegnőt sem látnak itt. Kézen fogva Teddy macit indulok be a házba pityeregve. Egyenesen a nappaliba megyek, ahol anya beszél Sarahval. Az ördögfióka anyukájával. Szerintem nem is az ő gyereke. Hisz ő olyan aranyos és kedves. Mindig hoz nekem csokit és a szivárvány hercegnőnek szólít.
-A fijúk nam akajnak velem játszani. Nem engednek fel a házba.-Panaszolom el a nagy bánatomat. ele is ülök anya ölébe és bújok hozzá, mint akivel a világ legrosszabb dolga történt volna. De végül én járok jobban. Ugyanis megengedik nekem,hogy még vacsora előtt megegyek egy hatalmas szelet csokitortát fagyival. A könnyeim el is tűnnek hamar és csak vigyorgok csokis arccal. Persze a fijúk azonnal megharagudnak ránk, mikor meglátják, hogy én mivel tömöm hejcegnői pocakomat.

***

-Rose...Rose...-Egy mosolygó arc néz vissza rám. Én viszont értetlenkedve pislogok vissza rá. A fejem mintha szét akarna hasadni, annyira fáj. Megpróbálok mozogni, de azonnal megállít benne.
-Pihenned kell még drágám. Csúnyán megsérültél.-Oldalra fordítom a fejem és akkor veszem észre a monitort mellettem. Ekkor tudatosul bennem, hogy hol is vagyok, majd szép lassan eszembe is jutnak az események.
Autóban ülünk, sötét van, havazik és... Minden elsötétült.
-Anya?-A hangom gyenge, éppenhogy sikerül kimondanom ezt az egy bizonyos szót, de a rekaicóját figyelve úgy tűnik meghallotta és megértette azt.
Nem mond semmit, de bőven elég rá néznem ahhoz, hogy tudjam mi van Anyával. Könnyek szöknek a szemeimben, majd kapkodni kezdem a levegőt. Anya elment...
Óvatosan átölel engem, én meg erősen kapaszkodni kezdek belé ahogy felsőjébe temetem az arcom. Ott belül valami hatalmas fájdalmat érzek. Már nem a fejem fáj, vagy legalább is nem is érzem azt, mert elnyomja a szívem fájdalma.

***

-Gratulálok az évfolyamnak! Bár őszintén szólva nem hittem volna, hogy ez a csapat végül sikeresen levizsgázik... De hát csodák mindig is voltak és lesznek is még. Nem is tartom fel Önöket tovább. Menjenek ünnepelni.-Ujjongva dobjuk fel a sapkáinkat. Széles vigyorral a képemen, büszkén keresem meg Sarah tekintetét, aki ha jól látom meg is könnyezi ezt a pillanatot. Csak megrázom a fejem, majd hirtelen valaki a nyakamba ugrik.
-Parker! Este ugye te is jössz?-Lelököm magamról az idiótát, majd a vállába bokszolok egy erőset.
-Nem ráztok le engem túl könnyen, szóval jahm. Ott leszek és kihívlak majd egy sörpongra.-Kacsintok rá, majd ott hagyom őt és Sarahhoz sétálok, hogy szorosan átölelhessem.
-Nagyon szépen köszönöm. Nélküled ez nem ment volna.-Anya halála után ő volt az, aki befogadott engem és felnevelt. Mindent neki köszöhetek. Mindig mindenben támogatott és mindenben segített, hogy elérjem az álmom. Sosem fogom tudni neki mind ezt rendesen meghálálni.

***

-Látod azt a pontot ott? Az a magzat. Szóval az a teszt nem hazudott. Terhes vagy!-Nem mer nagyon elmosolyodni a nőgyógyász, ugyanis az arcomra minden ki van írva, csak a boldogság nem. A szívem hevesen kalapálni kezd.
Sok nő erre a pillanatra vár a párjával az oldalán, de én egyedül vagyok. Még Sarahnak sem mertem elmondani hovais jövök. Ez nem egy boldog történet. Ez nem egy szerelmből fogant baba. Mégis mit kezdjek vele? Rohadtul nem állok készen még arra, hogy felneveljek egy gyereket.
-Ha nem akarod megtartani több lehetőségd is van. Ha úgy érzed beszéljünk róla. Mindent szívesen elmondok neked.-Hallom, hogy beszél hozzám a doktornő, de nem fogom fel a szavainak a jelentését. Csak némán pislogok rá és próbálom felfogni ezt az egészet.
Terhes vagyok, egy magzat van a hasamban... Plusz egy életért lettem felelős...

***

-Nah Will hogy tetszik!? Oké, oké tudom még fel kell kicsit újítani, de nézd ezt a kilátást. Ne mondd, hogy nem gyönyörű.-Kisétálok az erkélyre és egy mélyet szippantok a friss levegőből. Oké be kell valljam iszonyat hideg van, így ez az idilli kép azonnal eltorzul, mikor ez az aprócska infó eljut a tudatomig, majd dideregve rohanok vissza a szobába és csukom be az ajtót.
-Basszus, de hideg van itt kint. Na de gyere! Megmutatom az új szobádat.-Vigyorgok a kamasz fiamra, aki csak megforgatja rám a szemeit. Esküszöm én sokkal lelkesebb vagyok, mint ő. Pedig tudom, hogy neki is tetszik ez az új hely. Nagy döntést hoztam, hoztunk azzal, hogy kiköltöztünk Norvégiába, de amennyire szerencsém van a fiam csak támogatott engem ebben. Igaz nem volta legvidámabb, mikor felvetettem neki az ötletet, hisz neki is megvolt a maga kis élete, a kocka barátai, az iskola... De valahol ott mélyen ő is egy igazi kis kalandvágyó, amit azt hiszem tőlem örökölt. Ejj szegény kölök. Nem irigylem őt, hogy egy ilyen bolond anyát kapott.
-Ugye mennyivel nagyobb a szobád.... Figyelj holnap elmegyünk a legközelebbi lakberendező áruházba és azt választasz amit csak akarsz. Olyan szobád lesz, amiről mindig is álmodtál.... Nah gyere ide.-Azzal megölelem őt és egy puszit nyomok a homlokára, amire ő elfintorodik.
-Jaj már nem halsz bele, ha pár másodpercre elviseled anyád közelségét.-Nem is engedem el őt, csak szorosabban ölelem.

Rose Parker

1 / 1 oldal