M

inek neked drog kereső kutya
ha itt vagyok én

Némi idegességgel szívében és megannyi gondolattal elméjében várakozik. Megtanulta egy életre, hogy mindig, mindenkor várja meg társát, különben megannyi téves és hamis információ jut mind a kettejükhöz, hogy a végén önmaguk készítik a Gordiuszi csomót. Ők pedig nem lehetnek a nagy hősök, akik egy csapással ketté vágják, holmi madzag gubancát, hanem minden szálát vissza kell fejteniük. Az pedig csak idő és energia vesztés. S mi van, ha egy másik olyan, mint ő a tettes? Hogy fedje el a nyomokat, hogy vezessen mindenkit tévútra, hogy ő találja meg a szerencsétlen örjöngőt, ki segélykérő vonyítás helyett bajba keverte magát. Gondolatai viharábó egy olyan érzés térítette észhez, mely minden ragadozót megzavar. Figyelik és közelednek hozzá. Felemelve vörös fejét a mosolygó arcra pillant, s az ő ajkai is hasonló görbületre hajlanak.
-Így van. Faye Ulfsdottir. -majd a felé nyújtott kézre pillant zavartan. Átadja a neki szánt kávét, immár felszabadult kezébe veszi kávéját és kezet nyújt, hogy üdvözölhesse új társát.
-Részemről a szerencse! - mosolya mögött pedig bantó gondolatok fészkelik be magukat agyába, végig kúszva a gerincén, mint valami undorító, nyálkás csiga.
-Nem, megtanultam egy életre azt a leckét, hogy várjam be a társam. - tagadón rázza meg fejét, hiszen ott, akkor majdnem Cian is otthagyta a fogát. Belekortyolva kávéjába int Rose-nak, hogy akkor lépjenek be, ha viszont kint kívánja meginni a még kellemesen meleg italt, megvárja. Volt része elég sok traumatikus látványban, nincs oka félni ettől sem.

M

inek neked drog kereső kutya
ha itt vagyok én

Az ég ismeretlenül kék. Nem azok a csillagok mosolyognak rá mint régen, nem azok a szavak hangzanak el. A fű is másként zöld, a pézsma is havat hoz, akár csak a kerge szél. Még alig tették be a lábaikat ebbe a különös országba, de már elszakítják egymástól őket. Attól, akinek az életét köszönheti. De a parancs az parancs, nem igaz? Egy ígéret, egy fogadalom, egy eskü...üres szavak, monoton tettek, mibe a lélek kényszerül. S az új társával is csak a helyszínre érve fog találkozni először. Pech, az élet kegyetlen fintora.
-Nem szabadna aggódnom. Itt minden rendben lesz. Rendben kell lennie. -mantrázza félhangosan, hiszen ki tudja mi is vár rá. Itt, a fjordok övezte származási helyén, az otthonába. Az új otthonban, ahol már most problémák vannak a gyilkossággal és a drogokkal. Miért nem tanult ki értelmes szakmát. Francba-francba-francba... Csupán remélni tudja, hogy az új munkatársa szereti a kávét és nem kávé allergiás. Kósza gondolat ugyan, de mégis. Egy kedves gesztus mindenki napjának jót tesz. Várja őket bármia helyszíni szemlén, legyen kegyetlen vagy kegyelmes. Amíg várakozik a kávékra jelvényét az övére csatolja, hogy ne ott kelljen a két pohárral akrobatikáznia bele vonva a jelvényt a különös mutatványba.
A helyszínen lévők szerint a vörös újonc az első, aki megérkezett. kezében a két pohárral vár és nézelődik, kutatva az ismerős alakot akit talán már látott az irodában. De olyan homályos a világ, katyvasz az egész. Ez pedig irritálja, borzolja idegszálait. Az égre tekint ahol a Nap olyan kedvesen és barátságosan melengeti haját és bőrét gyenge erejével. hogy tud egy ilyen pillanatban is ilyen nyugalmat árasztani?