R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

Tagadhatatlan mennyi mindent szeretnék tőle, ahogy az is milyen mértékben érdekel az a kis szoba, amit az imént hozott szóba. Szükségem van rá minden szempontból, igaz minden egyes mondatával felhúz. Ha nem lennénk annyira jóban, már réges-régen felgyújtottam volna egy apró szikrával. Bár ki tudja, ha túlságosan sokáig feszegeti a határait lehet kicsit megpörkölöm TERMÉSZETESEN szeretetből. Hiszen ő olyan számomra mint egy megfejthetetlen talány, amit mindenáron kiakarok bogozni. Oda-vissza működik nálunk az, hogy egymás idegeire megyünk. Sose voltam rest kimondani mit gondolok, ezért is tudjuk mindketten, hogy a "nekem mindegy" egyáltalán nem az és válaszokat várok a részéről. Kérdőn felhúzom a szemöldököm a simításán, majd élesen megvillannak a szemeim. Ó nem drága barátom ezzel biztosan nem fogsz lenyugtatni, sőt még inkább felhúzom magam. Nekem senki se próbálja megmondani azt, hogy mikor milyen állapotban legyek. Éppen szólásra nyitnám szépen ívelt ajkaimat, hogy számon kérjem mi volt ez az előbb, de szerencséjére megelőz.
- Ugye tudod, hogy gyűlölöm a meglepetéseket. Ha bármi olyat teszel nem fogom vissza az apró szikrákat - morgolódom, de ahogy kimondja a kérlek szót egy nagy sóhajt követően tényleg lehunyom a szemeimet. Nagyon sokkal jön ezért és nagyon remélem az a minimum, hogy kifoszthatom azt a titkos szobát, mert ha ne... A gondolataim egyből elakadnak, ahogy a lélegzetem is, amint puha ajkai finoman az enyémet érintik. Tovább húznám a dolgot és elmélyíteném azt az apró meglepetést, de undok módon elhúzódik. Tátva marad a szám és egyszerre borzasztó sok mindent szeretnék mondani, de a poharainkat magához véve a bárpulthoz sétál, mintha mi se történt volna.
- Te most... de... én... - hebegem, mint egy kamasz kislány, akit épp most hívtak el élete első báljára. Persze a habogásom közepett mellé érek, hogy kinyíljon előttünk a rejtett ajtó, ami mögött temérdek ital lapul. Próbálom felmérni a kínálatot, de az agyam extra lassan áll vissza a rendes üzemmódba, amivel együtt jár egy sértettség is.
- Bazd meg Rainer - közlöm vele puffogva, majd egy elég régi, minőségi gint veszek el és egy üveg tequilát a biztonság kedvéért - Remélem van nálad tonic, lime és citrom. Arról nem is beszélve, hogy az előbbiért még számolunk - nézek rá gyilkos pillantással és szívem szerint valamit tényleg most rögtön felgyújtanék. Nem, nem teheti ezt velem, főleg nem most, hogy idáig eljutottunk. Szeretek játszani, de ez minden határon túl megy. Mi az, hogy elhúzza előttem a mézesmadzagot, majd magamra hagy? A konyhapultra ülök és várom, hogy hozza az általam felsorolt hozzávalókat, közben az ujjaimmal csettintgetek és hagyom hadd szikrázzon.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

NEM HISZEM EL! Van egy vörös szobája! Egyre több titka van előttem és ettől nem tudom, hogy kiakadjak vagy leteperjem és berángassam a vörös szobába. Ó, ez túlságosan sok egyszerre, amivel nem tudok mit kezdeni, előbb szükségem lesz egy vödör alkoholra, aztán visszatérhetünk a vörös szoba kérdésére. Kissé oldalra döntöm a fejem, úgy nézek végig rajta és keresem a titkos szoba kapcsolóját. Inkább elterelődik a szó arra a bizonyos képzeletbeli filmre, amiről elkezdtünk beszélgetni. Persze ez inkább az életünket írja le, amivel kapcsolatban nem akarunk teljesen őszinték lenni.
- Hmm, egészen szép befejezése lehetne annak a filmnek, főleg ha áttekerjük a kínlódás részt. Biztos megakarjuk nézni? Lehet túl sokat tekernék bele - költői a kérdés, mégis mosolyogva teszem fel. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy erre lenne szükségem vagyis szükségünk. Legalábbis, ami a filmet illeti, mert ha a valóságban tényleg ott tartanánk annak sokkalta jobban örülnék. Most szükségem van rá, mindennél jobban és ezen semmi se változtathat. Farkasszemet nézünk egymással és látom, hogy egyáltalán nem zavartatja magát, ahogy a tekintetemmel vetkőztetem. Talán még imponál is annak a nagy egójának.
- Tökéletesen értetted és nem csak azt szeretném, ha kimondanál, hanem azt is, ha megtennél dolgokat, amikhez egészen eddig túl gyáva voltál - teszem hozzá kicsit komolyabb, miközben előre dőlök és mélyen a szemeibe nézek - vagy maradj az üres kifogásaidnál, nekem mindegy - vonok vállat végül hátrébb hajolva. Pedig mindketten tudjuk, hogy EGYÁLTALÁN NEM MINDEGY!!! Csak könnyebb azt mondanom, mert szükségem van a legjobb barátomra és arra, hogy ne egyedül kelljen innom végre. Mégis jól esik, hogy mindig számíthatom rá. Tetszik, ahogy kiejti a mindig szót, mégis komolyabbá válok, mert tényleg tudni akarom mit rejteget előlem és ha kell, akkor alkohol segítségével fogom kiszedni belőle. Ezért is megyek bele olyan könnyedén a játékba, mert mindketten tudjuk, hogy nem fogom egykönnyen feladni.
- Büntess meg, ha nem tetszik - nézek rá komolyan, mégis a hangomba csempészek egy kis játékosságot, ami a büntetés egy más fajta módjára utal. Az italába iszik, mire elégedetten mosolygok rá. Mélyet sóhajtok egy fintor közepette és vele együtt iszom ezzel kiürítve a poharam.
- Ehhez több alkohol fog kelleni - mutatok az üres poharamra, megrázva azt, majd elgondolkodom - Én még sohasem kerestem üres kifogásokat - mosolygok gonoszul és várom, hogy hozzon még minimum 5 üveggel, mert nem fogom egy könnyen annyiban hagyni a dolgot. Lehet direkt mondok olyanokat, amire csak neki kell inni? Valószínű, de nem érdekel igazán.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

Szemeim csillognak, ahogy a titkos zug kerül szóba. Majd kissé elgondolkodom oldalra döntve a fejem.
- Várj csak! Neked van egy vörös szobád?!? Mondd, hogy van benne mindenféle játékszer! MOST rögtön ki kell próbálnunk az összeset - nem, nem fogom tudomásul venni, hogy igent se mondott az egészre. Mondandóm közben megfogom a kezét és a tekintetem csak még jobban csillog. Olyanná válok, mint egy őrült, akinek teljesen elmentek otthonról. Ezt csak tetézem az elméletemmel, hogy az a film egy romantikus vígjáték és nem a mi kis életünk. Az túlságosan nehéz lenne és nem vagyok hajlandó eleget tenni a gyilkos valóságnak. Sokkal jobb lenne az a film, ha a végén a barátok összejönnének, milyen édesen mutatna az egész.
- Ó, nem az utána lévő sírásra gondoltam, ami aztán valami másba vált, teret engedve a kémiának - rá emelem a pillantásom és képtelen vagyok nem végig nézni rajta úgy, mintha a tekintetemmel vetkőztetném. A szülőkről hallani se akarok, bőven sok volt az, hogy a két család válsághelyzetet hirdetett Annar eltűnése után és egyből vissza kellett mondanom a foglalásom a szalonba. Szomorú voltam, hogy ruha nélkül maradok, a vőlegény hiánya annyira nem hatott meg. Azóta se beszéltem a családommal, csak azzal jelzik a támogatásukat, hogy nem tiltották le a kártyámat, mert ha Annar családja ezt megtudja nekünk annyi. Persze az igazságot folytatom, miszerint Rainer ittasan se kezdeményez. Ez borzalmas és most már az orra alá is dörgöltem.
- Nehogy azt mondd, hogy nem igaz, mert akkor most rögtön el kell mennünk és leitatni téged, hogy megnézzük a végkifejletet vaaagy akár megteheted ital nélkül is, ha vagy elég bátor - nevetve ejtem ki a szavakat, mert tudom semmi jelentősége sincs. Úgy se fogja megtenni, mert annyira nem kellek neki. Kizárólag jó barát, akinek a vállán kiönthetem a szívem bajait. Éppen ezért mindennél jobban őszintének kell lennie velem szemben és elárulnia mindazt, amit Annarról tud. Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem köt az orromra és ez mérhetetlenül bosszant. Aprót bólintok, ahogy visszakérdez, mégis határozottabb vagyok, mint eddig valaha. Kissé vállat vonok, valószínű, hogy fájóbb lesz, de nem érdekel ezen a ponton, hiszen azt is túl éltem, hogy elhagyott a vőlegényem.
- Köszönöm, rád mindig számíthatok - elejtek egy apró mosolyt, majd újra magamra öltöm a határozott arcomat. El kell mondania vagy súlyos következményekkel fog szembe nézni, amiben szerepel töméntelen alkohol és egy éjszaka, amit az ő ágyában töltök. Valószínűleg ruha nélkül.
- Oké, legyen az én még sosem. Kezdem is a maradék italommal - felemelem a poharam maradékát - Én még sosem titkolóztam a legjobb barátom előtt - nézek rá szúrós szemekkel, majd az italára pillantok. Ma este nem én fogok inni az egyszer biztos.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

Látom a mosolyát, mitől még hevesebben ver a szívem, az sem segít rajta, hogy pimasz fejet vág. Túlságosan sokszor láttam már ezt az arcot és egyik helyzet jobban tetszett mint a másik.
- Uuuh, van jobb a borospincénél? Mondd, hogy van egy titkos vodka tartalékod valahol? Vagy tequila? Mindegy csak fogamra való legyen és veled ihassam meg - túl sok kérdés egyszerre mégsem lényeg, ha vele lehetek. Aprót bólintok arra, hogy minden vágyam itt maradni. Azt viszont nem fogom bevallani neki, hogy mindennél jobban csak vele szeretnék lenni. Kissé elgondolkodom, hogy van-e még hely a városban, ahol nem ittuk magunkat részegre, de valószínű, hogy a válasz nemleges lenne, így inkább megtartom magamnak ezt az információt. Jobb ha nem tudja, hogy míg nem volt mellettem milyen bulikba keveredtem, pedig kurva jók voltak. A filmet direkt vetem fel, persze nem azért mert annyira oda lennék a romantikus nyálakért, csak így még közelebb bújhatok hozzá. Hátha elgondolkodik ő is és valami olyasmi történik, amire mindketten vágyunk titkon, legalábbis én biztos.
- Ugyan kérlek - a lehető legnőiesebben felhorkanok, majd megrázom a fejem - Nem, nem szeretem. De jó rajtuk nevetni, hogy mennyire valótlanok. Gondolj bele milyen filmek vannak mostanság. A srác együtt van a lánnyal, jegyben járnak majd mindenféle szó nélkül elhagyja a vőlegény, így a lány kénytelen a legjobb barátja vállán sírni, aki mérhetetlenül vonzó, szingli és megvan köztük a kémia - hadarom egy szusszra az egészet, de persze ez jobban hasonlít a valósághoz, mint azt bevallanánk. Még erősebben dobog a szívem, ahogy megemlíti a mosolyomat, hiszen boldoggá akar tenni. Remélni tudom, hogy nem barátént gondolja, de ha úgy az se baj, mert bármi megtörténhet még. Természetesen az ital mindent felül tud írni és a végén majd egy bárban kötünk ki, ahogy szoktunk. Ezt követően annyira taccsra teszem magam, hogy neki kell haza vinni és olyat teszek, amit józanul letagadok. A gyűrű elrepül és egyetlen pillanatra se gondolom meg magam, jobb annak az ékszernek nélkülem vagy nekem nélküle? Számít ez?!? NEM!! Erősen próbálok rájönni, hogy Annarnak mi lehet a baja most éppen és miért nem beszél róla. A vőlegényem és a két kapura való játék annyira hihetetlennek tűnik, hogy bele se akarok gondolni, mégis kénytelen vagyok hála Rainer gondolatmenetének.
- Ugyan drágám, ha részeg vagy egyedül velem smárolsz, de csak azért, mert lekaplak. Különben eszedbe se jutna - felnézek rá és kimondom a súlyos igazságot, amiről mindketten tudunk, de nem sűrűn beszélünk. Oké, Annar többször felhozta a dolgot, de csak azért, hogy a képembe vágja, hogy míg én Rainer szájában kerestem valamit, addig ő melyik csajjal és mit csinált. Nem mintha féltékeny lennék. Az igazság mindig súlyos és ha nem derül ki, akkor jobb kiszednem belőle mielőtt túl késő lesz. Kissé megforgatom a szemeimet arra, hogy ő régebb óta ismeri Annart mint engem. Persze ez igaz, de nem vagyok hajlandó igazat adni neki csak legyintek egyet, mintha nem számítana. A vigyora meghat valahol mélyen, de nem akarok róla tudomást venni, mert akkor ellágyulnék teljesen. Még közelebb jön hozzám és kezd az idegemre menni azzal, hogy visszakérdez.
- Mindent - válaszolok keményen. Fújtatok egyet a szavai hallatán, de nem húzódok el, ahogy végig simít az arcomon. Rövid pillanatra elveszek az érintésében, hogy aztán ugyan olyan komolyan meredjek rá. Tüzes a tekintetem, mintha szikrák pattognának benne.
- Az igazság felszabadít és lehet most fáj, de jobb attól hallani aki fontos, mint egy idegentől. Nem gondolod? - kissé oldalra fordítom a fejem, ahogy végig pillantok rajta - Amúgy is tudod milyen erős vagyok. Kibírom - teszem hozzá könnyedén, majd hátra dőlve megtámaszkodok a karjaimon. Végül mélyet sóhajtok és felülök vele szemben, hogy aztán végig simítsak az arcán, ahogy ő tette az előbb.
- Jelenleg két lehetőséged van. Vagy elmondod az igazat vagy eltereled a figyelmem valami mással. De annak nagyon jónak kell lennie, hogy tényleg használjon - nem engedek ebből vagy elmondja mit tud vagy valami váratlant tesz, amire nem vagyok felkészülve. Szeretem a hirtelen ötleteket, főleg ha azok tüzesek.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

Látom a bűnbánó arcát, ahogy az utolsó alkalmat említem, de nem fogom bevenni, hogy tényleg szégyelli magát. Még a szemes trükköt is bevetette, mire megforgattam a szemeimet, nagyon vicces tényleg. Rám pillant és nagy levegőt vesz, de van egy olyan érzésem más van a háttérben, mint amit mutat. Elhallgatja az igazat, ahogy én tettem az utolsó alkalommal kapcsolatban. Aztán szóba került a munka és a felesleges utazgatás, amit tényleg gyűlöltem, de az, hogy csak úgy kiruccanjak Las Vegasba nem számított annak, hiszen az a buliról szól, mint mindig. Kérdőn felhúzom a szemöldököm, ahogy az estére terelődik a téma. Ó, drágám ha tudnád mennyi mindent tervezek.
- Hmm, ez attól függ mennyi italod van - nézek fel rá, majd a megfelelő irányba, ahol tudtommal az italokat rejtegeti - Az nagy baj lenne, ha ma nem vennénk be a várost? Maradhatnánk nálad az italokkal és valami nyálas filmmel, amin nevethetünk - kissé félve említem meg a romantikus mozit. Alapvetően hányinger kerülget minden alkalommal az ilyenek láttán, hiszen KIBASZOTTUL távol áll a valóságtól. DE! esélyt ad arra, hogy még jobban hozzá bújjak és ha nagyon elunom magam más vége is lehet az egésznek.
- Aztán meglátjuk, lehet pár ital után máshogy fogom látni a dolgokat - vonok vállat könnyedén, mintha nem számítottak volna az előbbi szavaim. Persze szóba kerül, hogy mekkora károkat tudnék okozni egyedül, mire elnevem magam a szomorú feje láttán.
- Sosem hagynálak ki egy jó buliból te is tudod - felnyúlok és összeborzolom a haját miután rám mosolyog. Kissé olyan, mintha csak panaszkodnék neki Annarról, de ennél többről van szó. Gyűlölöm, ha nem én mondhatom azt, hogy "igazam van", így inkább nem adok neki esélyt arra, hogy hozzám vágja ezt, inkább meghökkentő dolgot teszek. Az a gyűrű KURVA sok pénzbe került Annar családjának, amiért imádtam, nem a vőlegény természetesen, hanem a gyémántot az ujjamon. De amennyire szerettem annyira utáltam is, egy igazi bilincs volt számomra, amitől minél előbb megakartam szabadul. Így Rainer javaslata egy mentsvár volt számomra, amit egyből kihasználtam.
- Még csak most jöttél rá drága? - nevetek, míg ő a fejét csóválja. Remélem nem fog hamar előkerülni az a vacak és élvezhetem az életem. Kissé meglep a legjobb barátom kérdése, ugyanakkor el is gondolkodtam egyetlen rövid pillanatra.
- Nem, sosem lennék féltékeny. Sokszor láttam már mással volt, hogy a szemem előtt kapott le egy csajt vagy tapogatott. Az zavar, hogy nem beszél róla, pedig a kapcsolatunk... Várj! Ezt lehet egyáltalán annak nevezni? Na mindegy! Szóval ez a valami közöttünk mindig is az őszinteségen alapult. Őt se zavarná, ha most rögtön megcsókolnálak, ha tud róla - magyarázom a mi bonyolult kapcsolatunkat, amit nagyon kevesen értenek csupán. Ez egy dac szövetség, ami gyerekkorunkban jött létre. Együtt a világ és a családjaink ellen. Régen talán szerelmes voltam belé, amikor a tenyerén hordozott tizenéves korunkban, de ez el is múlt az első hatalmas veszekedésünk alkalmával, amikor felgyújtottam megégettem.
- Egy férfi? Oké, persze részegen 1x-2x lekapott már srácokat, de Annar full hetero - gondolkodom hangosan elhessegetve a fülembe ültetett bogarat. De egyből el is felejtem, ahogy másik gondolat veszi át a helyét. Egy ennél sokkalta fontosabb. A legjobb barátom titkolódzik előttem. Felvont szemöldökkel játssza a hülyét, majd közel hajol hozzá a fenyegetésemet hallva. Nem mondom, hogy nem hagy ki a szívverésem egy ütemen, ahogy közel került hozzám. Talán túlságosan közel.
- Hol is van az a bilincs? - kissé felvonom az egyik szemöldököm, de még mindig próbálok komoly maradni - Mit tudsz a vőlegényemről, amit én nem? Mi volt ez az előbbi kérdés? - utalok a féltékenységre és a férfi partner említésére, majd még közelebb hajolok hozzá - Ha nem mondod el nincs más lehetőségem... - nyitva hagyom a mondatot, de nem is kellenek hozzá szavak, annyira közel vagyunk egymáshoz, hogy egyetlen apró mozdulat kellene ahhoz, hogy összeérjenek az ajkaink. Egyetlen rövid pillanatra elkalandozik a tekintetem a szájára, hogy aztán újra komolyan a szemeibe nézzek. Eltökélt vagyok.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

Persze a bilincs ötlete nagyon izgalmasan hangzott, de egyből lehangolt a válaszával. Könnyebb volt terelni, mint szembe nézni a durva valósággal, hogy nem vagyok elég jó neki se. Így csak a szemeimet forgatom, majd beljebb lépkedek és elterelem a szót. Hiszen nem azért jöttem, hogy kettőnk furcsa kapcsolatáról legyen szó, BÁR semmilyen kapcsolatról se akartam igazán beszélni erre tessék, azon kapom magam, hogy a lefújt eljegyzésemről beszélhetek. MIÉRT NEM VAGYOK RÉSZEG? KURVA ÉLET... Mélyet sóhajtok, ahogy bocsánatot kér. Mégis hogyan tudnék RÁ haragudni?!?
- Megbocsájtom. Kizárólag most az egyszer - emelem fel a mutatóujjam, egyértelműen kifejezve, hogy nincs több lehetősége. Természetesen temérdek esélye van, de erről neki nem kell tudnia. Vannak dolgok, amikről inkább nem beszélek, még a legjobb barátomnak sem.
- Totálisan megértem, gyűlölőm ha felesleges utazással megy el az időm. De a lényeg, hogy egész este velem lehetsz - fintorgok egyet, majd vigyorral az arcomon bújok még jobban hozzá. Örülök, hogy végre nem kell egyedül lennem, annak meg végképp, hogy nem fogom halálra unni magam. Elnevem magam a feltételezésén, majd megrázom a fejem.
- Talán, de az csak a második opció lett volna. Első az, hogy kifosztom a bárszekrényed - nem tudok, nem rá mosolyogni, ahogy végig simít a hajamon. Hatalmas szükségem volt rá, a társaságára és arra a nyugalomra, amit nyújt számomra, hogy az előbbi apró puszimról ne is beszéljünk.
- Tudod mit? Igazad van! - lehúzom az ujjamról a jegygyűrűt, hogy aztán a hátunk mögé dobjam valahova, ahol nem kell látnom. Aztán folytatom a nyafogást komoly dilemmáimat a vőlegényemről, akivel hivatalosan még nem vetettünk véget a jegyességnek, pedig régen meg kellett volna tenni. Mégis a barátom szavai hallatán megforgatom a szemeimet. NE MÁR! Nem kell védeni Annart, mert mindketten tudjuk mekkora farok és mennyi mindenre képes.
- Megvédeni magától? Ne már Rainer, ez biztos csak egy vicc. Annar sosem kímélt, arról nem is beszélve, hogy könnyedén megtudom védeni magam - csettintek egyet, mire szikrák pattognak ki az ujjaim közül - Ugyan, volt rá két hónapja, hogy eldöntse mit akar tenni vagy mondani. Sok idő eltelt az esküvő lemondása és az újra felbukkanása között. Ez csak egy könnyed kifogás lenne a részéről. Biztos vagyok benne, hogy egy másik nő van a háttérben - megint elfelejtek levegőt venni, annyira beleélem magam a mondandómba. Nem hiszem, hogy az lenne a baja, hogy drauggá vált, azt volt elég ideje megemészteni.
- Várjunk csak? - kikászálódok az öléből és szembe ülök vele, összehúzva a szemeimet - Mégis miért véded ennyire? Ne gyere nekem azzal, hogy barátok vagytok mert nem veszem be  - felé tartom a mutatóujjam fenyegetőzve - Rainer Engelstad te tudsz valamit és most rögtön el kell mondanod vagy mocskos eszközökhöz kell folyamodnom - előre hajolok és próbálok nagyon komoly képet vágni.

R a i n e r & C a t r i o n a

In another life I know we ended up together. So in this one, I’ll just miss you

.... az előző részek tartalmából...

Oké, oké persze dühösen jöttem ide, mégis az motivált, hogy ne legyek egyedül és unjam halálra magam. Az pedig még szebbé teszi az egészet, hogy Rainer tényleg törődik velem, jó egy legjobb barátnak ilyennek kell lennie. Most jöhetne az, hogy megint mindent IS túl gondolok, de tudom, hogy valami más is van a háttérben. Túlságosan jó vele bármennyire is nehéz ezt bevallanom még magamnak is, úgy vonzz magához, mint éjszakai pillangókat a fény. A kapcsolatunk egy jó bebaszós bulival kezdődött pár évvel ezelőtt, aztán nézzenek oda hova jutottunk. Két kezem nem elég hozzá, hogy hányszor hoztak minket hírbe a sajtó egyből felkapja, ha egy sármos férfival mutatkozok. Tényleg KURVA SZÉP pár lehetnénk. Talán. Egy. Másik. Életben.
- Hmm, egy bilincs? Mennyi mindenre lehetne használni azt a bizonyos bilincset - az alsó ajkamba harapok és megjátszom magam. Nem, nem fogom tudomásul venni, hogy megint kihagyott egy ütemet a szívverésem a szavai hallatán. Aztán egy ital mellett gyorstalpalót tartok neki arról, ami az elmúlt hetekben történt és talán khmm... TALÁN fontos lehet a számára is.
- HOGY MI?!? - akadok ki újra és nem azon, hogy sejtette inkább amiatt, hogy nem figyelmeztetett és egyből el is távolodok tőle kicsit - Nem tudom melyik részén kellene leginkább megsértődnöm - nézek rá sértődöttséget színlelve, majd megint iszom a maradék italomból egyet, hátha az segít - spoilerveszély; nem fog! - és könnyebben túl teszem magam ezen a helyzeten, de azért úrinő módjára vissza teszem az asztalra a poharat, nehogy teljesen alkoholistának tűnjek. Vállat vonok, ahogy keserűen elmosolyodik az eddigi alkohol fogyasztásom miatt, ami furcsa tekintve, hogy ő se szent. Mindegy ez olyan részlet kérdés, ami további gondolatot se érdemel. Az őrületbe kerget a mosolyával és ha éppen nem lennék ki teljesen, régen lekaptam volna, így csak magamban ábrándozok. Hagyom hadd húzzon az ölébe és zárjon szorosan a karjaiba, amiben olyan otthonosan érzem magam. Kényelembe helyezem magam, hátam a mellkasának döntöm, míg a fejem a vállára helyezem.
- Igen, az remek lenne, de csak akkor ha holnap nem kell korán kelned a munka miatt - nem vagyok azért végtelenül önző és odafigyelek a legjobb barátom testi épségére. Egy puszit nyom az arcomra, mire elmosolyodom, őszintébben mint eddig.
- Nem is engedném, hogy magamra hagyj, annak túlságosan csúnya következményei lennének - kicsit elfintorodom, majd adok egy cuppanós puszit az arcára felelőtlenül közel az ajkaihoz - Köszönöm Rainer, egy igazi angyal vagy - mosolygok és határtalan nyugalom tölt el, ahogy mellette vagyok, biztonságban. A kérdése meglep, hiszen egyértelmű NEKEM, hogy mi zavar a legjobban, hiszen ott virít az ujjamon, mint valami csili-vili méregdrága billog.
- Leginkább ez - mutatom fel az eljegyzési gyűrűmet, majd egy kisebb sóhajt követően folytatom - meg persze az a tény, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást és az, ami köztünk van sokkal több mint a szerelem valamilyen értelemben. Mert a világ végére is elmennék érte, ha meg kellene védeni. Viszont ha közelebbről megnézzük a dolgot, akkor egyértelműen látszik, hogy nem vagyunk szerelmesek. Szeretem és mindig szeretni fogom...mint Eldirt - az utolsó két szót csak suttogom, majd egy pillanatra elhallgatok, hátha sikerül összeszednem a gondolataimat - Mikor előkerült nagyon furcsán viselkedett, alig akart hozzám érni és kerülte a tekintetem, mintha valami kórság lenne rajtam. Te is tudod milyen, de eszébe se jutott megdönteni és mindig a telefonján pötyögött. Még hatalmasabb fasz mint azelőtt- oké ez most úgy tűnhet, mintha kizárólag egy féltékeny barátnő hisztije lenne. Lehet a drauggá válása miatt van ez az egész, mégis szokatlan, arról nem is beszélve, hogy a kisöcsém hogyan viselkedett. BORZALMAS mind a kettő.
- Az se zavarna, ha lenne valakije, hiszen mindig is nyílt és őszinte volt a kapcsolatunk, de NEM BESZÉL RÓLA! - fakadok ki egy pillanatra majd a kezemben szorongatott italt legurítom a torkomon, hogy egy kicsit elhúzódva Rainertől az asztalra tudjam helyezni. Nem kell félni, egyből vissza  is dőlök a legjobb barátom ölelő karjaiba.