Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

Ne törődj a múltammal, a jelenemben élek és a jövőm pedig hadd legyen kifürkészhetetlen, még a számomra is. Valami hasonlóval szoktam nyugtatgatni magam, amikor újra valami kevésbé isteni dolgot teszek és véletlenül vagy szánt szándékkal felnyitom valaki szemét a létezésünkkel kapcsolatban. Nem kérek érte köszönetet, esküszöm.
Ha nem azt kell bizonygatnom, hogy ki vagyok, akkor egy informatikai cégnél dolgozom programozóként. Jó kis álca. Bár azzal ijesztgetik a szakmabelieket, hogy idő kérdése és egy AI bármire képes lesz, így a programozásra is. De amíg ez bekövetkezne, addig örömmel írok titkos üzeneteket C++ban vagy Pythonban. Na jó, ez mind tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, főleg, ha olyasvalakinek kell észrevennie ezt, aki nem ért hozzá és a programozás sokkal többről szól, mint „titkos üzenetekről”. Csak próbáltam vicces lenni. Fontosra fordítva a szót, ha egy kicsit is hiszel a régiek hitében, akkor csak annyira leszel lenyűgözve tőlem, mint egy vetélkedő második helyezettjétől. Nem fog számítani, mert a te figyelmedet leköti az első és a harmadik helyezett. De hidd el, másodiknak se lenni olyan rossz, mert az, aki csendben meghúzódik és kivár… a végén még meglepetéseket okozhat. Kellemeset vagy kellemetlent, majd elválik. Ahogy régen, úgy most sem az az első számú célom, hogy túlszárnyaljam Thort vagy az apámat, azért nekem is vannak határaim, amit tudom, hogy hol kell meghúznom. De ez nem jelenti azt, hogy ne tenném próbára magam és ne akarnám… Még nem akarok semmit. Ha igazán ismerni akarsz, akkor tudnod kell, hogy mostanában inkább visszafogom a bosszúságomat, nem tartom létszükségletnek a harcoskodást, de ettől függetlenül bárkit szívesen emlékeztetek arra, hogy nem velem kellene ujjat húznia, mert megannyi lehetőség van még rajtam kívül is.
Ezért esik meg néha, hogy ellátogatok a Vortex Clubba és csak remélni merem, hogy nem mérgezik meg egy szép nap a kikért italomat. Tipikus példája ez a tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet mondásnak, ez pedig egy jó tanács. Lehet, hogy a morgós blöki nem hiszi el, csak a jó italért sértem meg az ő területét és iszom a clubjában, de teszek rá. Egy nap biztos elfogja hinni. Vagy nem. Az sem baj, ha sosem hiszi el. De amíg nem küldi rám a kidobóit feleslegesen, addig én sem okozok neki nagyobb kárt azon kívül, hogy ott iszom és rontom a levegőjét. Tudom, hogy az italnak kevés hatását érzem, de néha úgy kell tennem, mintha szomorú lennék és bánatos. Ez az italba folytom bánatom álca egész jól működött akkoriban, amikor Annar Rosensverd-del és Eldir Jarlsberg-gel lógtam vagy úgy tettem, mint aki velük lóg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam a baromkodásaink közepette, egész megkedveltem őket. Vagy ha nem is őket, akkor Catriona-t mindenképp. Ő Thor lánya. Mondanám, hogy vele is szándékosan ismerkedtem meg, de semmit nem terveztem előre. Nem állt szándékomban a bizalmába férkőzni és hagyni, hogy biztonságban érezze magát mellettem. Most a legkevésbé sincs szükségem arra, hogy Thor nekem essen amiért a félisten lánya körül legyeskedek.
Egy kis időre ezért is húztam meg magam a lakásomban és foglalkoztam a magam dolgával, mint azzal, hogy mi történik Annar, Eldir és Catriona között. Vagyis azt sejtettem, hogy mi folyik Annar és Eldir között, de a szerelem valami olyan tényezőnek tűnt mindig is, amibe nekem jobb, ha nincs beleszólásom. Freyja-val pedig jobb nem ujjat húzni, hacsak nem vágysz örökös magányra és szeretetlenségre az életedben, mert ha valaki akkor ő képes elvenni tőled, nem csak adni.
Ja, igazából csak oda akarok kilyukadni, hogy ne húzz ujjat az istenekkel, mert nem éri meg. Te fogod a rövidebbet húzni. Megoldják, hogy te kerülj ki vesztesként. Szóval inkább légy engedelmes, járj a kedvükben. Neked is jót fog tenni és nekik is, csak higgy és remélj.

Egyéb: Jó minőségű cipők gyűjtése a mániám a programozás, iszogatás (?) mellett.