see my red head, messed bed, tear shed, queen bee, my squeeze The stage it smells, tells Hell's bells, miss-pells, knocks me on my knees It didn't hurt, flirt, blood squirt, stuffed shirt, hang me on a tree After I count down three rounds, in Hell I'll be in good company
Azt nem igazán értem, hogy miért nem hívta fel anyát először, ha nincs otthon. Miért engem? Nem mintha rosszul esne, csak furcsállom, hogy nincsenek olyan közeli viszonyban egymással, pedig ők élnek együtt. Talán történt valami kettejük között...? Azonban a figyelmemet eltereli Aaron lelkesedése a hegyi kabinnal és a felújítással kapcsolatban. Elmosolyodom aztán bólintok egyet. - Jól van, persze. Megmutatunk egymásnak néhány dolgot. Ha hárman csináljuk, úgy is hamarabb végzünk vele. - mondom, de aztán arcomra fagy a mosoly, amikor azt mondja, levelet kapott... Még nem kaphatta meg a hivatalos levelet a vizsgájáról, hiszen ma írta meg. Ajjaj... És amikor elkezdi felolvasni, már tudom, hogy baj lesz. - Aaron! Aaron állj... - próbálok közbe vágni, de mintha át meg se hallana... Egyik fülén be, másikon ki. Tehetetlenül állok és várok, hogy végezzen, csak abban reménykedem, hogy idővel megnyugszik, de a háttérben hallom, ahogy csapkod, és szitkozódik. - Aaron..? Aaron? Aaron! - szólongatom, de csak az ajtó záródását hallom. Bassza meg! Talán egy percig várok még, aztán leteszem a telefont. Beszállok a Ramba, és felhívnám Vivát, de ki van kapcsolva, úgy hogy egy smst küldök neki: Aaron olvasta Aegir levelét. Megkeresem, mielőtt ostobaságot csinál. Este találkozunk.
Jók esik ez az érzés. A bátyám hisz nekem, bennem,hogy tényleg jó ez az út melyen haladok. Ezt az övényt akarom követni, hiszen tudom, hogy akkor innenmár nemtéríthet le senki. Nem is akarom magam eltántorítani, hiszen nem érné meg a belefektetett idő. A bátyám sem ellenzi, velem van, szerinte is sikerülhet. Igen. Sikerülni fog. Teszek róla. - Anya...nincs itthon. Nem tudta, hogy mikor vizsgázok. Te voltál az első, akinek ezt elmondom. - vallom be az őszintét, hiszen anya nem is írt ki semmit, hogy hova és mikor ment el. Aggódjak? Áh. Csak nem rabolta el senki. Ami a gondolatokat illeti, tényleg a bátyám volt az első, hogy ezt a hírt közöljem vele. Nem anya, nem Cassie, hanem Axel. Az hiszem túléltük a múltat, az állandó veszekedéseket és végre tudunk tiszta lappal beszélgetni mindenről is. És ő is elmondja, hogy mit csinál, hogy hol van és hogy talán segíthetnék neki. - Ezt komolyan megkérdezed? Hogy lenne-e kedvem? Naná! - boldog vagyok, ami azt illeti, kezdünk végre sínen lenni, mint testvérek, vagy valami olyasmi. - Legalább mutathatsz pár trükköt. Sok munka akad majd nekem is? Nem ám elszeded az összeset! Hadd mutassak már én is ezt-azt! - húzódik el a szám egy széles vigyorra, majd kihúzom a fiókomat, hogy elővegyem a bicskámat. - Bocsi, csak közben kaptam egy levelet... - nyögöm ki, majd azt is a kezembe kapom, hogy egy mozdulattal a késsel nyissam is ki. A kést ledobom az ágyra a levelet meg kinyitom. - Amúgy igen, tényleg segíteni akarok...legalább megint töltünk együtt egy kis időt... vagy akár éjjel-nappal is dolgozhatunk... bánom is én. Szeretnék ott lenni. Veled...veletek. - válaszolok a feltett kérdésére még, nehogy elmaradjon, nehogy bunkónak tituláljon. A levelet magam elé veszem és neki állok hangosan olvasni, hogy a bátyám is hallja... hiszen biztos csak a kutyát találták meg és azt írják meg...hol találják meg. Elösször csak egy kézben tartom. - Kedves Aaron! Már vagy ezerszer elkezdtem ezt a levelet, s ugyanennyiszer téptem is össze, s hanyagoltam el, hisz nem találtam a megfelelő szavakat. - összeráncolom a szemöldökömet, majd fejet ingatok. A hideg kissé végigfut a karjaimon. - Mi van?! Ez egy vicc? Mi a szar...? Annyi mindenről lemaradtam, és nincsenek rá szavak mennyire bánom az egészet. Szeretném azt mondani, hogy egyszerű lenne visszaforgatni az idő kerekét, és semmissé tenni az egészet, ám hazugságon kapnám saját magam. - hát ez kurvára nem az amire én gondoltam...érzem, ahogy a harag felkúszik, az elmémre telepszik, s csak hallgatok kicsit. Hátratántorodom, fejet ingatok, a szívem gyorsabban zakatol, mint az nyugalmi állapotban normális volna. Nem vagyok már nyugodt...már régen nem. - Megtörtént, s változtatni nem lehet rajta. Kérlek ne hidd azt, hogy mindez anyátok miatt, vagy miattatok történt, vagy azért, mert nem volt szükségem rátok. - összeszorított foggal olvasom el a következő sorokat, szinte beleszédülök az egészbe. Ha voltak is saját gondolataim, egyetlen szempillantás alatt csúszik ki a kezemből minden, amit magaménak tudhattam. Egyszerűen újra nem hallok semmit, csak a heves szívverésemet, ami már a fülemben kalimpál. - Mi a szar ez...?!! - a levél végére csúszik a pillantásom, szinte már alig látok, szédülés fog el, az aláírást próbálom kiolvasni... ám bár ne tettem volna. - Vigyázz magadra fiam! Aegir Csak kussolok, a levelet is elejtem, csak meredten bámulok magam elé, levegőt is elfelejtek venni. Másodpercekig mozdulatlanságba dermedek, de aztán... - Rohadt mocskos szardarab!!! Ennyire szar család vagyunk... vagy mi?! Ki foglak cakkozni! Kiheréllek de úgy igazán istenesen! - megragadom a székemet ami az asztalom előtt áll, majd egy fájdalmas üvöltéssel megkomponált lendülettel hajítom el...pontosabban elősször a padlónak csapom, utána meg a szekrényemnek, majd...majd ahová éppen esik. - Mostmár tényleg belefojtalak abba a tengerbe! - két kézzel túrok a hajamba, próbálok levegőhöz jutni, próbálok gondolkodni, ami már nem igazán megy, így aztán az ajtó felé veszem az irányt és szó szerint bevágom magam után. Ideje pontot tenni ennek az ügynek a végére.
_________________
Aaron Bergström
Vendég —
Aaron <<>> Axel
see my red head, messed bed, tear shed, queen bee, my squeeze The stage it smells, tells Hell's bells, miss-pells, knocks me on my knees It didn't hurt, flirt, blood squirt, stuffed shirt, hang me on a tree After I count down three rounds, in Hell I'll be in good company
Már akkor is nagyon örültem, amikor először hazatérve kiderült, hogy Aaron a továbbtanuláson gondolkodik, de most mindent túlszárnyal azzal, hogy géntechnológiával akar foglalkozni. Akkor ez szóba se jött! - Hiszek hát! - erősítem meg a gondolatot mosolyogva, aztán kifejtem, hogy miért. Mert ha komolyan meg akarja csinálni, akkor meg is fogja tudni. Annak örülök, hogy tapasztalat miatt kérdez engem, kicsit meg is mosolygom, hogy furának tartja, hogy hozzám fordul, de remélem, hogy ez majd változni fog a jövőben. Miközben hallgatom, néha bele szövök egy "ühüm"-öt, vagy "aha"-t, hogy hallja, hogy itt vagyok és figyelek rá. - Nagyon király vagy öcsi! Anyának mondtad már? Gondolom őt hívtad fel elsőnek, ugye? Mit szólt? - kérdezem mosolyogva. Anya biztos oda meg vissza van, és valami ünnepi kaját csinálhat, vagy Aaron kedvencét főzi majd egy hétig, amíg meg nem utálja. Kubent el is engedem már gondolatban, mikor említi, érzem a hangján, hogy legalább mosolyog, és ezzel én is így vagyok. - Az esély mindig ott van, csak meg kell ragadni. - mondom, pedig nem bölcselkedni akarok, csupán én is ezt tettem, úgy hogy van némi tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Például azért is, amit most csinálok. Kérdésére felpillantok a házra. - Kompromittálódott a rejtekhelyünk. Át fogunk költözni a hegyekbe, kvázi egy... erődöt készítek az egyik elhagyatott téli kabinból, amit találtam. Ha... ha van időd, és akarsz esetleg ... majd találkozni velem, akár megnézhetnéd, és ha akarsz, segíthetsz is. Fúrok, faragok jelenleg. - kérdezem óvatosan, már csak azért is, mert Aaron ezelőtt se akart, vagy találkozott volna túl sokszor velem, mert az idejét másra fordította... Nem akarom, hogy azt érezze, rá erőltetem magamat, még ha számomra jobban is jönne, ha többet tudom tanítani, mint ahogy eddig sikerült.
Nem hosszú az a csend melyet hallgatok, hogy kimondjam, hogy az orvosi egyetem is érdeklődik utánam. Azt hittem elsőre, hogy a bátyám kinevet, mert akkor rávágtam volna a telefont és nem megyek tovább tanulni sem most, sem máskor, inkább elmegyek valami munkát nézni. De helyette a hangjában öröm volt. Meglepettség, hogy ilyesmire is képes vagyok. Ezért is tanultam múltkor azt az inzulinos dolgot, csak ugye akkor teljesen más elfoglaltságunk volt Axelal. Gondolom akkor el sem hitte, de most a jelent éljük. Az öröme, az izgatottsága engem is felvillanyoz, jól esnek a szavai és igen, elgondolkodtatnak. Túdósnak készülök és simán menne...ráadásul büszke is lenne rám még ennél is jobban és tudná kinek döngetni a mellét, hogy az ő rendbontó öccse egy ilyet meglépett és sikerült is neki. - Hiszel bennem. - bólogatok széles mosollyal, majd tarkót vakarok, szusszanok, majd a levél felé pillantok. Egész jó érzés, ha valaki őszintén örül a sikerednek és nem pedig kiabál azért, amit elkövettél és nem vagy érte büszke. - Akkor megirom nekik a levelet, hogy elkezdem ezt az egészet. És igen...érdekel Axel. Megfogott a dolog... volt nálunk egy előadás, pont erről szólt... ráadásul gyakorlatom is lehet az egyetem kórházán. Mindig azt mondtad, hogy az én figyelmem nem lehet lekötni sok mindennel, mert csak a vandálkodás megy... de ezerszer átgondoltam tesó... ha támogatsz... hát belevágok minden hezitálás nélkül! Mert tudom...menni fog! - lököm el magam végül a pulttól, felkapom a nekem szóló levelet és a telefont, majd felbattyogok a szobámba a lépcsőn. Teljesen nyugodt vagyok, úgy érzem most aztán egy pofon is jöhet, leszarnám, kinevetném és folytatnám tovább az Egyetemről szóló gondolataimat. - Jobban elkezdett ez érdekelni, mint Kuben... - vigyorgok kicsit, majd felemelem a borítékot, a szobámba lépek, leteszem a mobilt az ágyra, a levelet az asztalra. - Talán nekem is lesz egy esélyem új élelet nyitni... - vonok vállat majd azért megérdeklődöm. - Mit csinálsz amúgy? - teszek fel egy apró kérdést, hátha zavarom és lenne jobb dolga is, minthogy az én szarjaimat hallgassa.
_________________
Aaron Bergström
Vendég —
Aaron <<>> Axel
see my red head, messed bed, tear shed, queen bee, my squeeze The stage it smells, tells Hell's bells, miss-pells, knocks me on my knees It didn't hurt, flirt, blood squirt, stuffed shirt, hang me on a tree After I count down three rounds, in Hell I'll be in good company
Inkább nem kezdem el kérdezgetni, hogy mi jött neki közbe, mert egyébként is el tudom képzelni. Helyette hallgatom őt, és megdicsérem, mert bizony az ő ... életstílusával nagyon nem könnyű ilyen eredményeket elérni. Végül rá kérdezek, hogy mi a kérdés, mert hogy egy percig legalább a csendet és a matatást hallgatom a telefon körül. - Igen, emlékszem. Három szakirányt is mondtál. - mondom, de aztán hallgatok, mert hallgatom őt... És ó boy, elkerekedik a szemem arra, amit mond. - Micsoda? - kezdek el járkálni, teljesen felderülök. - Ez fantasztikus! Nagyon jó hír! Nem is mondtad, hogy ilyesmi is érdekel... mármint.. emlegetted, hogy tanulsz ilyet, de nem gondoltam, hogy ezért! - mondom ámulva, talán a hangomból is kiérezheti az izgatottságot. A kérdése viszont egy pillanatra megakaszt. - Megérné-e? Naná! De figyelj... Nézd... Affinitásod van hozzá, ez már ebből is látszódik. De ez nem egy olyan dolog, amely gyorsan meg van. Ehhez türelem és idő kell. Ha úgy érzed, hogy képes vagy rá, én csak támogatni tudlak, mert simán kinézem belőled, hogy sikerül. Ez a vizsga a bizonyíték rá! Tudnám kinek verni a mellem, hogy egy tudósnak készülsz, és az is leszel, ha tényleg rászánod az idődet. - mondom mosolyogva.
Örülök, hogy ő is örül és hogy még büszke is. Ez pedig jól esik tőle hallani. Sosem mondta még senki...talán anya egyszer...de ugye annak is oka volt. Ez más. Azonban lehetett volna jobb is. Jahm. - Jah...csak közbe jött ez az...- de ez is jó eredmény, mindketten tudjuk. Belépek a házba, leteszem a telefont, meg a leveleket, iszok egy kicsit, majd a telefon mellé dőlök a pultnak seggel. - Emlékszel még mit mondtam, hogy hova mennék tovább tanulni az Elvebakken után? - teszem fel a kérdést magam elé mélázva, majd folytatom hamar, nem is ez a lényeg. - 2 évre elmennék Kubenbe a Villamosenergia szakra...de képzeld, kaptam egy jobb lehetőséget, mert a múltkori géntechnológia vizsgám 90 %-os lett. Az Osloi egyetem keresett fel... 3 éves érettségi diploma... az orvostudományra felvennének! - mosolyodom el és teljesen örülök ennek. Egyre jobbak a jegyeim, most hogy nem a banda van fókuszban, hanem maga ez az egész élet. Maga a tanulás. És ez felspanol. - Szerinted... megérné? Azért kérdezlek bátyó, mert csak tapasztaltabb vagy... fúh de gáz ezt kimondani, ráadásul ki mást kérdeznék... érted? - meg hát ő az egyik legidősebb a családban, tapasztalatai vannak dolgokról. Rengeteg dologról.
_________________
Aaron Bergström
Vendég —
Aaron <<>> Axel
see my red head, messed bed, tear shed, queen bee, my squeeze The stage it smells, tells Hell's bells, miss-pells, knocks me on my knees It didn't hurt, flirt, blood squirt, stuffed shirt, hang me on a tree After I count down three rounds, in Hell I'll be in good company
Azóta nem csináltam ilyesmit, hogy elhagytam az akadémiát. Régen azt hittem, hogy a tervezés és kivitelezés tudása teljesen felesleges, de most még is jól jön. Az erdő csendjében méricskélek, fúrok és faragok, de még ide fent, a várostól viszonylag távol is van annyi térerő, hogy elérjenek, ha kellek. Így van ez most is, és amikor meglátom Aaron számát, nem is vagyok rest félbe hagyni a huzalozást, és felvenni a telefont. - Szia öcsi. Mizu, minden oké? - kérdezem megtörölve a homlokom, és neki dőlök a falnak. Amikor azt mondja, minden rendben, bólintok, de csak hallgatom, mert azt mondja, lenne valami, ami talán érdekelhet. - Na..? - emelem meg a szemöldököm, aztán jön is a hír, miszerint átment a vizsgán. Azt se tudtam hogy ma volt. Szombaton? Betegek az emberek... - Gratulálok Aaron, ez tök jó hír! Ügyes vagy. Tök büszke vagyok. Valószínűleg kitűnő lett volna, ha tanultál volna rá, nem igaz? - vigyorgok egy kicsit, mert abban 100%-ig biztos vagyok, hogy a legtöbb dolgot egyébként saját magától tudja ennyire jól. Okos fiú. Amikor a segítségem kérné, kicsit összeráncolom a homlokom, mert kicsit tartok attól, hogy megint szóba jön az a mocsok, hogy csinált vele valamit, azonban rákérdezni nem tudok, mert kihangosít, ez pedig kevéssé tetszik. - Minek..? - kérdezem értetlenül, kissé halkabban. Nem tudom, hogy otthon van-e, azt meg nem akarom, hogy mások is meghallják, ahogy velem beszél. Hallom ahogy csörög a kulcsa, úgy hogy inkább én is csendben várok, és csak akkor szólalok meg, amikor hallom, hogy becsukódik az ajtó. Azt hiszem, most ért haza. - Miben kellene a segítség? - kérdezem végül, mert nem kezd bele magától.
A buszról szállok le, ám nem sokkal előtte ébredtem meg. Elaludtam kicsit, nagyon korán keltem, aludni sem tudtam nagyon az éjszaka, mivel ideges voltam a vizsga miatt. Ráadásul szombatra tették. 2,5 órán keresztül vizsgáztattak, akkor még a várakoztatás is mellé, elég stresszes voltam közben és most sem vagyok még a helyzet magaslatán. Zenét kellett hallgatnom, hogy nagyjából lenyugodjak. Nemrég tudtam meg, hogy milyen is lett, hogyan döntöttek azzal kapcsolatban. Majd papírt is biztosan kapok róla. Vagy emailt. A telefonom kijelzőjét bámulom, negyed 1... felkéne hívni ezzel kapcsolatban a bátyust, múltkor beszéltünk róla és akkor még tudni akarta a dolgokat erről. Na de hogy ma tudni akarja-e? Vagy hogy érdekli-e? Fene sem tudja. Eleget veszekedtünk, elkellene ásnunk azt a csatabárdot. Hívás. Kicsörög...egy, kettő, három, négy...csak szusszanok, már rég felvette volna, már emelem is el a fülemtől....de aztán hallom a kapcsolatot. Elmosolyodom, megkönnyebbülés fog el, majd a fülemhez teszem újra. - Szia. - pár másodpercre elhallgatok, tarkót vakarok. - Minden oké, csak...ühm, van egy hírem. Gondoltam megosztom veled, talán érdekelne... - elmosolyodom, közben bekanyarodok az utcámba, köszönök az idős szembeszomszédnak - ritka számba megy ha egyáltalán szólok hozzá-, elküldöm a picsába közben a vadul ugató kapun belüli kutyát, aminek a feje simán kifér a rácsok között. Miért nem csinálnak ezzel is valamit? Évek óta megy ez... -... de mielőtt rávágnál valami ide nem illőt ... 87 %-al átmentem a nagyvizsgán! 2,5 óra hosszú, 3 vizsgaelnök, a telefonom elvették, átkutattak puska nélküliségre... keresztkérdések hada, írásbeli kérdések, szóbeli a főmufti kérdéseire. – hogy büszke vagyok-e magamra? Naná hogy! Megérte a belefektetett idő. Szóval szeptemberben már az Egyetemre megyek...de erről is beszélnék vele. - Szeretném azonban a segítségedet kérni. - sóhajtok, majd a ház elé érek, az ajtó felé közeledem. Körül nézek, sehol senki, így újra megszólalok. - Kihangosítalak! - azzal nyomom is a gombot, hogy amíg a kulcsomat előszedem az ajtóhoz, addig is halljuk egymást. Az ajtót nyitom, belépek, becsukom azt, majd a táskámat magamon hagyva körül nézek. Anya nincs itthon, levelek vannak előttem. Péntekiek. Anya nem jött volna haza? Lehajolok a boritékokért, levelekért, 4-5 db, nem sok. Nem szedem le a cipőmet, úgy lépek be tovább a házba, hogy a konyhapultra levágjam a papírokat. Meg a telefont is a pultra, hogy a hűtőből ásványvizet szedjek elő, hogy olthassam a szomjamat valamivel. Közben visszalépek a levelekhez és a küldőt nézem mindegyiken. Anyának szól mind. Kivéve egyet. Az az enyém. Az én nevem szerepel rajta. Nincs rajta feladó. Annyira hirtelen nem is különösen érdekel. Hiszen lehet csak Cassie szívatós levele, vagy megtalálták a kutyát. Most jelenleg nem ez foglalkoztat.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
