M E T A N O I A
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Faith Iversen
2 posters


Metanoia
Kiskép :
Faith Iversen Tumblr_pu5fg5GNH21yrzslpo7_250
Rendeltetésem :
Ygdrassil vagyok
play by :
faceless
Posztok száma :
136
User neve :
those three
Csoport :
vezetőség
Pontgyűjtő :
37
Lakhely :
behind you
Foglalkozás :
to help you
Előtörténet :
nine worlds
Keresem :
all gods and monsters
Kor :
1025


Metanoia
Elküldésének ideje — Csüt. Nov. 18, 2021 3:22 pm
Gratulálunk, elfogadva!
fáradj beljebb, lépj be közénk


Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vissza az elejére Go down
Faith Iversen
Kiskép :
Faith Iversen 8e295af076a46ed60abc8a0557226172
Rendeltetésem :
Njörd leánya
play by :
Teresa Palmer
Posztok száma :
19
User neve :
Maze
Csoport :
félistenek
Pontgyűjtő :
12
Lakhely :
Gamle
Foglalkozás :
múzeumi kurátor
Előtörténet :
Have a little Faith
Keresem :
I can talk a hundreds of people In one day, but none of
them compare...

Faith Iversen Tumblr_miozshvVlK1r89ca9o4_250
to the smile you can give Me in one minute.

Kor :
34


Faith Iversen
Elküldésének ideje — Hétf. Nov. 15, 2021 12:39 pm
Faith Iversen ;;
 Amber heard - kurátor - félistenek - SAJÁT


Njörd lánya VAGYOK
31

hebrencs
a családom szerint

szeszélyes
az ellenségeim szerint

engedékeny
szerintem  



 
A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól
Gyermekkorom nagy részét a nővérem árnyékában töltöttem, ami kihatással van a jelenemre is. Az ő és az anyám zsarnokságának köszönhetően lettem betegesen maximalista, pánikbeteg, klausztrofóbiás és talasszofóbiás is, mindezt pedig megfűszerezi némi megfelelési kényszer. Legalábbis a pszichológusom szerint, mert én mindig csak azt érzem, hogy tökéletesen akarok és kell csinálnom mindent, amibe csak belekezdek.
Nem tekintek erre negatívumként, mert ennek köszönhetően értem el mindazt, amim van, erőssé, makaccsá, kitartóvá és olyan nővé tett, aki mindenhez úgy áll, hogy már, csak azért is megcsinálom még, ha azt is gondolják sokan, hogy nem leszek képes rá.
Önmagammal és másokkal szemben is igen kritikus vagyok, tökéletességet várok el a munkában magamtól és a kollégáktól is, de azért nem szedem le senki fejét, ha bármi hibát követne el, maximum érzékeltetem, hogy illene kijavítani azt. Kimért, összeszedett és magabiztos vagyok -vagy legalábbis annak láttatom magam-, de mindezt elvész, amint a nővérem közelébe kerülök, mert vele szemben valahogy mindig ugyanannak a kislánynak érzem magam, akit állandóan csak kritizált és szekált.
Lojális vagyok, egyenes és igazságos. Nem kedvelem a konfrontálódást, nem szeretek átgázolni másokon, az meg végképp nem az én asztalom, hogy bárkit is megalázzak bármi miatt. Rühellem az igazságtalanságot, a kegyetlenkedést, az aljasságot és minden olyan dolgot, amivel mások lelkivilágába tudnak taposni az emberek. Összességében nem ártok én a légynek sem, bár vannak pillanatok, amikor igen sötét gondolatok lepik el elmémet és azon fantáziálok, miként büntethetném meg azokat, akik valaha is bántottak. Néha, még azt is elképzelem, hogy ehhez meg van a kellő hatalmam, de ezek csupán képzelgések, gyerekkori hallucinációk emlékei, amikor azt hittem, hogy képes vagyok igen meredek dolgokat véghez vinni.
A külsőmet tekintve ugyanezen dolgok érvényesek. Soha sem éreztem magam tökéletesnek, mert mindig másokhoz viszonyítottam magam. Míg én szőke és kék szemű vagyok, a nővérem sötét hajzuhataggal és sötét szemekkel büszkélkedhet, melyekre mindig irigy voltam. Igazából sosem értettem, hogy lehetünk mi testvérek, amikor lényegében az ég világon semmiben nem hasonlítunk egymásra, de a genetika bonyolult dolog, szóval nem is agyalok manapság már ezen. Igyekszem a maximumot kihozni magamból, ügyelek arra, hogy mit eszem, hogy mennyit mozgok, megfelelően öltözködök -mindig alkalomhoz illően- és a büdös életbe nem engedném meg magamnak azt, hogy smink nélkül, kócosan csoszogjak le a sarki boltba. Mindig összeszedettnek és tökéletesnek kell tűnnöm, mert akkor elégedett és nyugodt vagyok, talán még a pánikrohamom sem lesz úrrá rajtam, amire szedek ugyan bogyót, de már egyre inkább utálom. A következő célkitűzésem, hogy leküzdjem ezt a szart, ami gyengévé és elesetté tesz.

 
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
1998 nyara

-Megmondtam, hogy csak az jöhet velünk, aki elég vagány. Te az vagy, Faith?- áll előttem Flor csípőre vágott kezekkel, azzal a gúnyos mosollyal az arcán, összehúzott szemekkel, mellette meg ott vigyorog a két barátnője, akiket én csak oldalkocsinak szoktam hívni. Hárman együtt most úgy festenek, mint a pokol leggonoszabb démonai, de a fenébe is. Én is velük akarok lógni, nem pedig egyedül búslakodni otthon vagy akárhol, mint valami kis szörnyszülött. -Persze, hogy az vagyok!- vágom is rá magabiztosan, elszántan, mintha legalábbis valami harcba kellene indulni, de a Flor arcán megjelenő gonosz mosoly egy egész picit eltántorít. Soha, semmi jó nem sült ki abból, ha Flor így mosolygott.
-Remek. Akkor csobbanj egyet!- közli nemes egyszerűséggel, de én már a jeges víz gondolatától is megborzongok, nem beszélve arról az aprócska tényről, hogy nem tudok úszni, anya meg kifejezetten megtiltotta, hogy a víz közelébe menjek. Ha megtudná, hogy a mólón ácsorgok, már emiatt is elég csúnyán megszidna.
-Flor. Tudod, hogy nem tudok úszni.- fogom magam egész halkra, szinte csak suttogok, két kezem összefogom magam előtt és úgy tördelem az ujjaim, hogy már fáj is. Ő meg diadalittas pillantással a barátnőire sandít és elneveti magát. -Ugyan már! Ha beleugrasz, rögtön tudni fogod, mit kell tenned. Vagy ugrasz, vagy nem jöhetsz velünk. A döntés a tiéd, Faith.- von vállat érdektelen arccal, majd rám bámul sötét tekintetével ugyanúgy, mint a két másik lány is én meg egyre csak azon őrlődök, hogy mit csináljak. Folyamatosan csúfolnak, kinevetnek már azóta, hogy egyáltalán járni tudok, de most itt a lehetőség, hogy bizonyítsam: közéjük tartozok. Nem tojhatok be, mert akkor örök életemre rám bélyegzik, hogy beszari vagyok. De mégis, ha a víz felé pillantok, olyan jeges rémület jár át, mint még soha. -Á, hagyjuk a francba. Látom, hogy betojtál, szóval menj szépen haza és rajzolgass vagy bánom is én, mit szoktál csinálni. - legyint Flor hanyagul, árad belőle a gúny és a lenézés, majd elfordulnak tőlem és elindulnak, de én nem akarok továbbra is a kis szaros lenni, akit kirekesztenek. Flor karja után kapok, szemeimet könnyek mardossák, miközben kérem, könyörgök, hogy hagy menjek velük. Aztán, már csak arra emlékszek, hogy zuhanok hátra, bele a jéghideg vízbe, ami olyan hatással van a testemre, mintha késsel szúrkálnának mindenhol. Kapálózok, sikítanék, de víz tódul le a torkomon, le a tüdőmbe, nem kapok levegőt, fulladok, pánikolok...
Aztán a sötétségből előkúszik egy alak, egy férfi, rikító kék szempárral, melyek pár pillanatig érdeklődve néznek rám, végül arcán kedves mosoly jelenik meg és  felém nyúl.

Úgy kapok levegőért és ülök fel az ágyamban, mintha most is fuldokolnék, a szívem vadul kalapál, remegek és minden porcikámat eltölti a rettegés. Minden kibaszott alkalommal így van ez, akárhányszor újraálmodom azt a napot, csak épp az agyam kiszínezte a történetet anno ezzel az alakkal, aki ugye esélytelen, hogy valóban ott lett volna, viszont akkora csoda volt, hogy még menekültem, hogy utólag beleképzeltem magamnak. Legalábbis, a pszichológus ezt mondta én pedig elfogadtam, mert lássuk be, őrültség azt mondani, hogy egy férfi kisegített a vízből, aztán meg köddé vált. Nem beszélve arról, hogy nem beugrott mellém, hanem a víz sötétebb része felől odaúszott hozzám. Baromság, igaz? Szerintem is.
Ekkor alakult ki a talasszofóbiám, vagy legalábbis gyanús, hogy ennek az esetnek is köze volt hozzá. A lábam azóta se járt a tengerben, mert már attól is pánikrohamom lesz, ha odaképzelem magam. Kapkodva nyúlok is a komód felé, hogy kirántsam a fiókját, előkapjam a nyugtatós dobozt, felpattintsam a tetejét és rögtön két szemet bekapjak. Utálom ezeket a rohadt gyógyszereket és tudom, hogy már egyébként sincsenek semmi hatással, hiszen nem létezik, hogy még le se nyelem, de máris nyugodtabbnak érzem magam -igazából szerintem tic-tac-ot is kapkodhatnék be ennyi erővel-, de muszáj vagyok szedni, mert egyszerűen nem tudok felülkerekedni ezen a pánikon. Még nem, pedig már annyi mindennel próbálkoztam.
Az óra hajnali fél négyet mutat, szidom is magam, amiért még nem tudott volna az agyam várni pár órát ezzel a hülye álommal, de mivel tudom, hogy már úgyse tudnék visszaaludni, inkább levonulok a konyhába és előveszem a laptopomat kávéfőzés közben, aztán ránézek a telefonomra is. Még este kaptam Flortól egy emlékeztető üzenetet, hogy ma este családi vacsora lesz anyánál, de szívem szerint írnék is neki, hogy felejtsenek el, mert nem vagyok rájuk kíváncsi. Tudom, hogy miből áll majd az a vacsora: baszogassuk Faith-et, amiért nincs se férje, se kutyája, se macskája, meg amúgy is élvezik, ha engem basztatnak. Nem is csoda, hogy valahogy mindig úgy éreztem, hogy kilógok ebből a családból, hiszen az egyetlen ember, aki valamennyire elviselhetővé teszi ezeket a vacsorákat, az a nővérem férje, Nate, aki már az előtt jó barátom volt, hogy Florral összejöttek volna. Igazából tetszett is nagyon sokáig, de a barátságunk mindig fontosabb volt számomra, na meg Flor nagyon rákattant, amikor egy bulin megismerte, így aztán kivetette a hálóját én meg...én meg szimplán végig néztem, ahogy megszerzi magának, mint minden mást is, mióta csak az eszemet tudom. Mindig övé volt a finomabb nasi, a jobb és nagyobb szoba, a szebb ruhák, a jobb hely a buszon meg úgy általában mindenből a jobb. Én pedig hagytam is mindig, hogy ez így legyen, sőt, idővel már automatikusan jött, mert szerettem volna, hogy jó testvérek legyünk, hogy szeressen és legfőképpen, hogy ne vitatkozzunk.

Vissza az elejére Go down
 
Faith Iversen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» faith & nathaniel

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
M E T A N O I A :: Elesett harcosok ;;-
Ugrás: