Hallr Nafnisson

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Vendég —

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vendég —

Hallr Nafnisson ;;

— Dimitris Alexandrou
— ékszerész/szobrász — Törpék — SAJÁT

Gner VAGYOK

593 éves

Erős szikla ;

a családom szerint

Haszonleső ;

az ellenségeim szerint

Éleslátású ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

A törpe magasság sztereotípia teljes ellentéte vagyok a 192 centiméteremmel. Az alkatom egy törhetetlen kősziklához lehet hasonlatos, ami annak köszönhető, mióta megtanultam a szobrászatot és elkezdtem dolgozni, azóta minden nap kitartóan kalapálom, formálom a kezem alá kerülő anyagokat. Régen hosszú fekete hajjal rendelkeztem, de egy évszázada döntöttem a rövid haj előnyei mellett. Mindenképpen dús ékességről van szó, úgy mint a szakállam. Szeretem az ápolt megjelenést, mert azzal kellemes benyomást kelthetek az idegenekben. Egyesek állítása szerint melegbarna szemem van, amibe jó bármikor belenézni, csak sajnos én ezzel nem értek egyet. Miért? Mert mindenkit részben a körülötte levő tárgyak határozzák meg, s én tele vagyok készülő szobrokkal,néha sírkövekkel. Mindkettő élettelen, s nem fog a saját lábán arrébb menni, vagy jóízűen beszélgetni veled.
De furcsa lehet hallani tőlem talán, hogy a munkám a szenvedélyem. Génjeimben van, ahogy a halandók mondanák, de szerintem törpéknél ez jóval tovább mutat a fizikai síkon. Egyszerűen akarom csinálni!
Őrültség jele lenne? Nem, teljesen épeszű törpe vagyok, megfelelő felhalmozott tudással az életről. De lépjünk tovább egy picikét!
Rendelkezem tetoválással, ami a bal felkaromon látható. Freyja szépséges kinézete van rá megörökítve, hiszen ki tudná elfelejteni azon éjszakát, amit vele eltölthettem. Igen, én vagyok azon törpék közül az egyik, aki segítette elkészülni Freyja nyakékét Brisingasmyck-et. Igen, ez valóban az egyik gyengeségem, amin hiába akarnék elfeledni, nem tudom. Elég csupán a név kiejtése, s elérzékenyülök. Ha pedig itt tartunk, akkor említést kell tennem arról szintén, hogy a vízi közlekedés a legnagyobb ellenségem. Ha már egy nagyobb himbálózást érzékelek, akkor elkap a rosszullét. S tudjátok még, hogy mi hibádzik nálam? Pocsék szakács vagyok, így jobb ha kiutasítasz a konyhából! Szeretem a szép autókat, s azokról beszélgetni, esetleg kipróbálni.
Miben vagyok jó? Ékszerész szakmában, amit bevallom régen műveltem, de helyette ott van a szobrászat. Ismerem a rúnákat, hiszen a legfőbb támogatóink lehetnek azon lények, akik nem csupán tárgyra vágynak, hanem bizonyos hatásokra. Nem tartozom a kiváló fegyverforgatók közé, ám ne hidd, hogy könnyű préda lennék bárki számára. Kedvenc fegyverem a kétkezes buzogány. Hetente kétszer edzek, hogy formában maradjak. Nincsen tériszonyom magas helyeken, s emellett jó egyensúlyozó érzékkel rendelkezem. Szeretek táncolni, amit csupán heti egyszer művelek, s mivel tánc nincs zene nélkül, így azt sem vetem meg.
Legvégül azt kérdezed milyen vagyok? Nos tömören annyit, hogy egy munkaszerető, mester törpe, aki zsémbesen fog visszaszólni, ha leszólsz bármilyen kétkezi szakmát. Ha kétkezi segítségem kell valamiben, akkor nem fogok nyafogni, ha tönkremegy a legújabb Armani öltönyöm. Türelmet csupán akkor gyakorlok, ha nem teljesen beszélsz zöldségeket a színem előtt, ki szereti azt, ha rabolják az idődet? Nem lökök el senkit magamtól, ha csak rá nem szolgál tetteivel, vagy esetleg szavaival. Ez lennék én, de üljünk le pár hideg sör erejére és ismerjük meg jobban egymást.

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

1921. ősz

Érkezésem Norvégiába zavartalanul történt, semmi fennakadással. Előtte Oroszországban laktam, mint szobrász. Az út hosszadalmas volt, s tele voltam reményekkel.Miért? Új hely, ahol fel kell tudnom építeni a saját világom újból. A hosszú lét miatt feltűnhet az emberek számára, hogy más vagyok mint ők. Ha pedig egy picit is kíváncsiságot ébresztettem volna bennük irányomba, akkor jöttek volna a kérdéseik. Nem ez volt az első állomása az életemnek, s úgy vélem nem az utolsó. Nagyon sanyarú világból jöttem el, s szerintem idejében. Amit igazából bánok, hogy amit úgy már megszoktam többé nem láthatom. Kötődtem a tájhoz? Igen!
Szándékosan égettem el az orosz papírjaimat, hogy ne lehessen azonosítani, hogy ki vagyok valójában. Először csupán egy otthontalan nagydarab férfi lehetsz, utána akiben meglehet bízni. A következő szint, hogy dolgos és szorgalmas munkás ember vagy, aki a közösség javát szolgálja, s végezetül lehetsz neves valaki. Hírnév? Nem, nem vágytam rá soha, hogy a világ különböző tájairól érkezzenek hozzám.
Milyen volt az első papírom intézése? Lásd, hogy milyen volt:

Megérkeztem az okmányokat intéző épületbe, ahol szürke emberek a papírokkal, betűkkel és számokkal vannak elfoglalva. Csend volt, mint egy temetőben, s a várakozok pisszenés nélkül várták, hogy sorra kerüljenek. Én szintén beálltam, s azon agyaltam, hogy milyen nevet adjak meg? Miképpen járhatnék túl az eszükön. Mennyire leszek hihető a kissé orosz akcentussal, ami egy évszázada belém ivódott a kiejtésembe? Ideges lettem hirtelen, s norvég név nem igazán jött akkor az eszembe. Végül odahívott az illető.
- Jó napot! - szólt hozzám teljesen hidegen, egyben unottan.
- Jó napot! - próbáltam a kiejtését követni, hogy megfelelő legyen. Először végigmért a székéből, s jött a következő kérdés.
- Neve? - néztem rá, hiszen alig voltam még az országban, s nem tudtam tökéletesen elsajátítani az egészet.
- Antero Neipopoku – felfigyelt rám, s elkezdett gyanúsan méregetni. Nem csodálom, hiszen cseppet sem hasonlít az arcberendezésem a finnekéhez. Sokkal inkább görög vonásokkal rendelkezik.
- Maga tényleg Finn? - kérdezett rá, s nem volt mit tenni, hogy lassan kiejtettem.
- Keverék vagyok, apám görög anyám finn. - kifújta a levegőt a túloldalt az illető, abból gondoltam, hogy valami nem tetszhet neki.
- Apja neve és Anyja neve? - érzékeltem a türelmetlenséget a részéről.
- Apám Aszter Neipopoku, anyám Alisa Minero, s ők már nem élnek. - tettem hozzá, abban a reményben, hogy nem fog utána járni. Tudtam jól, hogy hazudtam.
- Görögországban laktak? - jött a következő kérdése, amire gyorsan rámondtam a választ.
- Igen. Utolsó akarat nyomán jöttem ide. - láttam a férfi szemében az együttérzést, amit jó előjelnek vettem. Ki akarna kíváncsiskodni az után, akinek az élete sanyarúan alakult.
- Khhmm, Sajnálom. - hangzott el a részéről, s láttam a gombócot a torkában.
- Köszönöm. - még jó pár adatot odaírt a lapra, aztán átnyújtotta nekem.
- Tessék, remélem megtalálja a számításait Norvégiában. - átvettem tőle, s azzal nem kellett tovább engem noszogatni. Belevágtam magam a falusi világ életébe.

1987. ősz

A megrendezett halálom napja, mikor úgymond meghaltam Antero Neipopoku-ként, s felkészülve a Hallr Nafnissonra. Gyűjtögetett pénzem természetesen magammal vittem. Törpe társaim közbenjárásával sikerült nagy nehezen elintézni az új személyes okmányaimat, ezáltal új életet nyerve. A papírokat megkapva utaztam el Oslo külvárosába, egy nagyobb lakásba. Az volt az első nagy lépésem, hogy hangszigeteltettem az egészet, s a kisebb szobákból nagyobb tereket csináltattam. Mire sikerült teljesen otthonná varázsolni a az egészet, addigra az összes pénzem elfogyott, sőt törpe társaimtól kértem némi tőkét. Itt aztán belevetettem magam azután a minőségi szobrok gyártásába, de nem volt ritka; hogy meglátogatott engem pár nem halandó, s nem csak szobor ügyben.

Napjainkban

Nincsen tartozásom törpe társaim felé, sem pedig adósságom. Bőven van pénzem, hiszen nagyvárosban vagyok, s több a kereslet a műveimre. Van mikor a katalógusomból kérnek valamit, s a merészebbek saját elképzelésekkel állnak elő. Nincsen okom panaszra. Jól élek, s remélem nem fogja semmi sem beárnyékolni a jövöm.

Hallr Nafnisson

1 / 1 oldal