Nos ami azt illeti, nem tudom, hogy miként fogok kijönni Fenrirrel. Az egész nagyon nagy kérdőjel, hiszen ha úgy nézzük, akkor ő sokkal hatalmasabb, mint én. Ugyan a közelben vannak a fegyvereim, ám baj esetén mennyire tudnám gyorsan elérni. Önkénytelenül nézek rá a koponyatörő kétkezes buzogányomra. Mázli, vagy sem, de végül megúszom a torok átharapást, csupán nézem miként mellkasa előtt összefonja a karjait. Hoho, működik a testbeszéd, szóval zárkózott ez ügyben. Jól van, akkor egy lépést se tovább. Végül elkezdem neki, hogy mire lenne szükségem. Kerek perec, semmi misztikus cikk cakk benne.Látom, hogy az anyagismeret nem tartozik az erősségeihez. Óóóh, hogyan magyarázzam el ennek? El akarom, mert különben valami silány minőséget hoz. - El fogom készíteni, efelől ne legyen kétséged. De figyelj ide! - nem tudok a késztetésnek, s ráteszem a kezem a vállára, mint ha haver lenne. - Meteorból van a meteorit vas, szóval érdemes utána nézned, hogy legutóbb hol csapódott be a földbe, vagy vízbe egy. Biztosan dokumentálva van valahol a történet. Nekem elég egy focilabda mér belőle, gondolva a jövőre. - mosolygok egyet, s elveszem a kezem a válláról. Megtudom, hogy Einar volt az áruló, így merek gondolni egy jó nagyot, meg szidni a tollas fajtáját. S most jön egy érdekes része az egésznek, hogy képes vagyok megnevettetni egy farkast? Ő ez újdonság, s egészséges önbizalmam mondatja velem, hogy az évek meg a tapasztalat miatt sikerülhetett így. - Köszönöm – legszívesebben hozzáfűzném, hogy cimbora, de ott még nem tartunk. Talán lehet később megtörténhet. Egészen kulturált, s visszafogott Fenrir. Érdekes történeteket tudok majd mesélni róla a törpe társaimnak, noha lehetséges ki lesznek színesítve. Mikor felkel a helyéről, akkor én követem a példáját. Mikor nyújtja a kezét, s meghallom a Törp kifejezést, akkor nekem szűkül össze a tekintetem, kicsit rándul a szájam széle tiltakozásul a fajom csonkolt kifejezésére. - Khhmm – úgy teszek, mint aki berekedt, de merem remélni, jól veszi a lapot a fejében. - Rendben – fogadom el a kezét, s mikor eme üzlet megkötődött köztünk, akkor én elveszem a sajátom. Már csak ténylegesen bízzak meg benne? Fene a jó dolgát, tán még jól sülhet el. - Nos pillanat, akkor hozom a fizetős kártyát. Nem szeretném, ha erőszakkal cselekednél, mert a jó hírnevem csorbul. - ezzel elmasírozok a bankkártyámért, amit sosem használtam. Mikor visszatérek, akkor kezébe nyomom. - A pin kódja: 5933. - árulom el, hiszen amint visszakapom, úgyis megváltoztatom. Fogalmam sincs, hogy mekkora összeg csücsül rajta jelenleg. - S nem kell a meteorit vasnak egybe lennie, csak összességében egy focilabda méret legyen. - nem vagyok szőrös szívű, ráadásul egy akkora tömböt megolvasztani nem könnyű.
Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Kedd Május 17, 2022 5:07 pm
Hallr & Bjørn
Kérdése olyan hírtelen ért, s annyira meglepő volt számomra, hogy pislogtam párat, és bizony valami oknál fogva nem csaptam oda. Még hogy a gazdám… helyette adtam egy esélyt arra, hogy meggondolja magát, vagy visszaszívja az egészet, és ne akarja megtudni, milyen az, amikor valaki felfalja. Ezt is annak a számlájára írom, hogy Asa belépett az életembe. Micsoda szerencséje akadt így ennek a törpnek! Mellkasom előtt karba fontam karjaim, s készen álltam arra, hogy a következő rossz szóra ellenszegülök saját elhatározásomnak, és felkenem a falra. Aztán még sem tettem semmit sem, csak ültem és hallgattam. Meteorit darab… ühüm… szemöldököm egy pillanatra felszaladt, aztán bólintottam, ám valahogy még mindig szúrta a nem létező csőröm a gazda megnevezés. Mintha engedném akármikor is, hogy újra megláncoljanak, vagy lekötözzenek. -Megszerzem, csak készítsd el! - bólintottam aztán, s kezeimet magam mellé engedtem, majd feleltem kérdésére, s elárultam honnan van meg a neve. Einar jellemzésére elnevettem magam. Igaz én nem így jellemeztem volna, de ezek is tökéletes szavak voltak. Megengedtem magamnak egy mosolyt, majd bólintottam rá. -Megoldható… - bólintottam, majd megengedtem magamnak egy mosolyt. Igaz nem akartam őt bántani, de az üzenet az üzenet, szóval… Minden esetre felkeltem, s felé nyújtottam kezem. - Megegyeztünk Törp! - ha elfogadta kezem, egy határozott kézfogást kapott. Ha nem, akkor csak leengedtem a kezem. - Megszerzem a követ… vasat… két hetet kérek… de lehet meglesz hamarabb. - ráemeltem tekintetem, majd bólintottam egyet.
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
Vendég —
Azért ne nézzenek madárnak! Attól még halottam az öregektől történeteket, hogy ilyen és olyan dolgok voltak, az nem ér fel a személyes találkozás élményével. Én pedig kezdetben nem találkoztam semmilyen isteni lénnyel, vagy istenséggel. Leginkább emberekkel voltam körbevéve, próbálva közöttük elvegyülni. Ha voltak is körülöttem ők, azt elenyészőnek tekintem az emberekhez képest. Megnyugtat az a tény, hogy leül a kanapéra, s nem kel felfelé nézelődnöm. Elégedett szakállas pofát vágok hozzá. Amire viszont teljes lényemben reagálok, az a nevének említése! Fenrir? Ohh My God!? Hogy kerül ide ez a bundaköltemény? A kezem belemarkol kissé a kanapé anyagába. Ki ne félne egy vadállattól, ami szabadon kószál? Kiül a szemembe a csodálkozás, s félelem keveréke. A szívem rögtön zakatolni kezd, miközben próbálok valami használható taktikát kitalálni. Egyáltalán nem segít nekem, mikor villan a lélektükre felém, aki halandó és gyámoltalan szakállas. Fájdalmasan felnyögök, a helyzet miatt. Az viszont meglepetéssel fogadom, mikor kiejti, hogy Tyr szarul van. Hogyne ismerném a közös kis történetüket az öregektől! Leharapta kegyetlenül ez a dög Tyr Karját, s a többi még nudlinak sem nevezhető. Odin vajon akkor éppen mellékhelységben kergette a fehér népséget vagy micsoda? Nálam ezen gondolat, csupán egy csúnyább nézéssel párosul. - Hogy mi? A gazdád szarul van? - számomra újdonság az, hogy egy istenség csak úgy rosszul érezné magát. Feje tetejére állt a világ? Meg hát úgy érzem, hogy Tyrben van valami, ami bennünk mint mi törpékben. Háború szeretete? Nem te marha! Inkább bátorság a közös nevező, s pontosan emiatt szólítom következőre Fenrirt a következőképpen. -Bundás! - mintha csupán egy beceneve lenne törpe kifejezéssel, úgy szólok hozzá, de hozzá is érek a vállánál. Látom és érzem rajta a keseredettség hullámzását, mint egy háborgó tengert. -Fogytán van a vas nálam, s szerezned kellene meteorit vasat, amit felhasználhatnék damaszkolás közben. Abból készülne a tartós gyűrű, rúnával. - vág az eszem, mint a beretva, s a tudás nálam van. Nem tudom, hogy Fenrir mennyire fog örülni ennek a ténynek, de én minőségű és megismételhetetlen tárggyal kedveskednék neki. - Fizetem az utazásod, erről nem neked kell gondoskodnod. Ráadásul a hazatérést szintén állom. A többi rajtad múlik. Addigra remélem kitalálnom, hogy mivel lehetnénk hatásosak. Az Istenek, s jó magad sem vagy egyszerű és átlátható. - lehet bunkósságnak veszi a szavaim, holott a teljes igazságot mondtam. Mikor meghallom Einar nevét, akkor bizony hangos káromkodás szakad fel belőlem! - Rohadt egy pávatollas madárfajzat, ki Odin szakállán csemegézi a cseresznyét! S indulatom abban teljesedik ki, hogy bizony, mivel sok embertől hallottam vissza a nevét, így ezzel állok elébe. - Tyr megmentése ellenében annyit kérek, ha legközelebb találkozol azzal a szószátyárral, verd hasba erősen, s súgd a fülébe, hogy rohadjon el egy kalitkában. - most sajnos nem tudok mit ellen mondani, hogy ő sem egy szent lélek.
Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 05, 2022 2:35 pm
Hallr & Bjørn
Egy kissé meglepődtem, hogy nem tudta ki is vagyok, ám nem tettem szóvá. Talán még előnyömre is válhat a dolog, hisz az ajtók be szoktak záródni akkor, ha megtudják ki is vagyok vajójában, ám feleltem után, felhangzott a kérdés is. Sok kérdés, amit nem szíveltem, de hát amit meg kell tenni, azt meg kell tenni, s a cél szentesíti az eszközt ugyebár! Aztán persze letelepedtem, s így nem kellett felfelé bámulnia, meg aztán van mikor jobb megálljt parancsolnom magamnak, és türelmesen végigülni egy olyan találkozót, amihez nem is lenne kedvem, de ugyebár a szükség nagy úr! Ráemeltem tekintetem miután befejezte mondandóját. -Fenrir vagyok… - villantottam meg lélektükreim, mi felfedte valódi énem egy apró pillanatra, majd vettem egy nagyobb levegőt, majd elővettem egy kis tégelyt, melyben Tyr pár hajszála lapult. - Tyr… vacak állapotban van. Egy pillanatra elgondolkodtam. Rég találkoztam már vele, és nem is hallottam róla, szóval csak remélni tudtam, nem került olyan előrehaladott állapotba, hogy az emlékeit elveszítette, és teljesen feledte személyemet, vagy éppen baráti kapcsolatunk. Akkor ez az egész felesleges út volt, felesleges látogatással. -Bármi kell hozzá, megszerzem. Te lennél a szakértő. Nem igaz? - vontam fel a szemöldököm egy pillanatra, s igyekeztem ülve maradni, aztán következő kérdésére megengedtem magamnak egy mosolyt. - Einar súgta meg a neved… a címed kissé kalandosabb volt kiderítenem. - megvontam a vállam, aztán elhallgattam, hisz már is túl sokat beszéltem, pedig nem igen tartottam magam a szavak emberének. Jobb szerettem a hallgatást, a kevés szavakat… de mióta Asa belépett az életembe, mintha valami kezdene megváltozni bennem...Még is mit művel velem ez a nő?!
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
Vendég —
Be kell valljam, hogy ritkán fordul elő, hogy nálamnál nagyobb testűvel személlyel találkozok. Én sem nőttem kicsire, hála felmenőim vérvonalának, már ha lehet hinni a dajkamesének. Lényegtelen most, mert sokkal inkább az érdekel, hogy a vad kinézet mögött ki állhat? Isten? Isteni entitás? Vagy esetlegesen halandók sorát erősíti ezzel a megjelenésével? Nyújtom felé a jobbon, s kíváncsi vagyok, hogy elfogadja-e sem? Elégedett vagyok a modorával, eltekintve az ordibálástól. Határozott kézfogásnak vagyok tanúja, s végül megtudom a becses nevét. Szóval elindultunk az egymás megismerése útján. - Örvendek Bjørn! - előzetesen ennyi jön ki tőlem, s tovább nem mondom, sokkal inkább, mert nem kellene itt lennie. Mármint jó, hogy idáig betévedt, mint egy részeges hal, de többet nem kellene látnia. Kifelé invitálom, hogy ne itt beszéljük meg az ő dolgát. Előre megyek, mutatva a kifelé menő utat. Mikor megérkezünk a kanapéhoz a fogadó helységben, akkor átváltok vendéglátóba, hogy lássa nem vagyok rossz házigazda az irányába. Még innivalót is felajánlom neki, de nem kér semmit. Érdekesnek találom, de természetesen tiszteletben tartom a döntését. Az meg utána következik, az igazából gyanússá teszi a személyét. - Höh?! Lehetséges tudok segíteni...de te mégis kicsoda vagy? Kinek készülne? Az egyedi tárgyaknál kell valami a leendő viselőjéből, hajszál vagy vér. Ha nem egyénhez köthető, akkor pedig a rúnákat kell felelevenítenem. S utolsó sorban nem akármikor hozhatom létre, hanem egyenesen teliholdkor. Szóval ezek összességét kell figyelembe vennem - mondom el bátran a szavaim, bár már most azon kezdek el agyalni, hogy mely rúnák használatával, s helyes sorrendben leírásával lennék kivitelezni, amire kér. Jómagam leültem, nem volt semmi kedvem álldogálni. Merem remélni, hogy a másik követi példám, mert nincs kedvem állandóan felfelé nézegetni. - Egyéb iránt megvan az anyag, hogy miből legyen? - ez sem utolsó szempont. Különböző féle anyagok léteznek a világban. Remélem, hogy nem ijesztettem el a másikat a kérdéseimmel. Minden tárgy készítés alapja ez, ha akarja ha nem. - S ha már itt tartunk, honnan tudta meg a címem? - számomra ez a legfontosabb, hogy mi a francért tudnak elérni?
Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Kedd Május 03, 2022 12:42 pm
Hallr & Bjørn
Meglehet illetlen voltam, hogy ennyire beljebb mentem a kelleténél, de nem érdekelt. Bocsánatkérésre nem kell számítani, mert ahhoz a múltnak kellene semmissé válnia. Szóval csak álldogáltam ott a szobor mellett, s figyeltem azt, az arctalan arcot, enyhén oldalra döntött fejjel, aztán tekintetem a léptek felé emeltem, s az érkező „törpre”, aki annyira nem is volt törp, mint amilyennek képzeltem, s emlékeimben éltek, ám nálam még mindig alacsonyabb volt. Nem mozdultam el a helyemről, míg oda nem ért. Mikor mellém lépett, tekintetem emeltem felé, s teljes testemmel fordultam, majd egy pillanatra a felém nyujtott kézre emeltem tekintetem, ám még is elfogadtam valamiért, s egy határozott kézfogást kapott vissza. - Bjørn Kristiansen. - mutatkoztam be én magam is, majd visszaengedtem karom testem mellé. Hogy még is miként, és hogyan sikerült kontrollálnom magam, de nem ragadtam meg a torkát, és nem vágtam a falhoz. És bizony azt sem közöltem mi/ki vagyok én teljes valómban, hisz ki tudja, akkor kapnék e segítséget, avagy sem. Bólintottam, aztán indultam a nyomában visszafelé, s közben persze nem kezdtem neki felesleges csevegésnek, nem mondtam olyasmit, hogy milyen csodálatos ez a hely, és hasonlók, csak egyszerűen mentem utána, majd a fegyverekhez visszaérve ismét vetettem rájuk egy pillantást. A kanapé mellett megálltam egy pillanatig, ám csak akkor foglaltam helyet, ha ő is megtette. -Nem…köszönöm... -ingattam meg a fejem kicsit, mintegy megerősítve, hogy nem kérek semmit. - Talán tudsz nekem segíteni… egy olyan tárgyra lenne szükségem, ami képes megállítani az emlékek pusztulását… vagy lassítani azt. - fontam karba karjaim. Azt még nem kezdtem el részletezni, hogy még is kinek lenne rá szüksége, de legalább már ennyit kimondtam. A törpök köztudottan értettek az ilyesmihez. Hisz ha annak idején képesek voltak megalkotni, egy olyan selyemszálat, ami képes volt megkötve tartani rettentő termetem, hát egy ilyen apró tárgy sem jelenthet problémát a számukra. Közben az arcát fürkésztem. A szakálla kifejezetten tetszett, hisz végre nem csak én voltam szőrös, bár a törpök többsége kedvelte a szakállt...
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
Vendég —
A csendesen nyugodt napomba, egyszerűen beleordít egy motornak a hangja. Fogalmam sincs, hogy milyen márkájú lehet, meg egyebek, de véleményem szerint mindegyik marhára hangos. Nem lehet tőlük megmaradni, ha elhalad a telkem mellett. Ez amilyen gyorsan jött, úgy elhalkult, így még nem kezdtem bele a kétsoros káromkodós monológomba miatta. Következik egy kisebb szünet, aztán úgy döntök, hogy ránézek a kaputelefonra, mert gyanúsan gyorsan hallgatott el a kétkerekű hangja. Mikor megpillantom a kijelzőt, s megpillantom a marcona alakot, akkor csak egy kérdés jut eszembe:” Ezt meg honnan szalasztották hozzám?” Nos, mikor megnyomja a beszélgetés gombot, s beleszól, akkor még gyanúsabbá válik. Szóval valaki megint súgott valahonnan valamit, s ölembe pottyant egy marcona kinézetű probléma. Megnyomom a kaputelefonon a kapunyitást, lássa jól, hogy nem vagyok senkivel sem kirekesztő. Különben a pofáján egyvalami nyeri el csupán a tetszésem, az pedig a szakálla. Volt nekem is hosszabb, de mikor belementem a rövid őrületbe, akkor abból is jócskán le lett faragva. Emlékszem még, hogy Midgardra érkezésemkor furán néztek rám, s Beszélő Szakállnak csúfoltak. Mindegy! Szóval beengedtem az alakot magamhoz, s annak rendje és módja szerint zárom is be, hogy ne zavarjanak mások. Eszembe jut, hogy fel kellene öltöznöm, mert a nagy munkába merülés lemeztelenített engem. Ezen szokásom nem tudom megmásítani. Keresek egy új pólót, aztán indulnék kifelé, amikor meghallom az illető hangját elég közelről. ~ Nah ez sem tudott az első teremben üldögélni! ~ fanyar arckifejezéssel, veszem tudomásul, hogy ténylegesen kényszer szünetre fogom magam küldeni, hogy átalakíthassam az első részt, s elejét vegyem a bejárásoknak. - Ne ordibáljon már, nem a piacon van! Maradjon ott ahol van. - ingatom meg a fejem, s gyors léptekkel megyek megkeresni. A szobrok között látom meg, ahogy az egyik művemet vizsgálja, s mintha motyogott volna valamit. Lassan odasétálok hozzá, s hangosan ráköszönök. - Hallr Nafnisson vagyok. Miben segíthetek? - ezzel ha felém fordul, akkor elsődlegesen végigmérem, mint férfi a férfit, hogy kinek a térde kalácsa? Nem egy tagbaszakadt alak az már bizonyos, viszont mit szeretne, az megint más tészta. Ezzel egyetemben, mint mindenkinél elkövetem azt az illedelmes üdvözlést, mint mások esetében szoktam, magyarán kezemet nyújtom kézfogásra. Ha megtörtént, ha nem, akkor így folytatom tovább. - Szerintem folytassuk a beszélgetést máshol. - közlöm vele nemes egyszerűséggel, s ha nincs ellenére, akkor kivezetem őt oda, ahol a fegyverek és festmények vannak. Ott mutatok a kanapéra, hogy foglaljon helyet. - Esetleg kér valami italt? - jön ki belőlem a vendéglátó törpe, de hisz mindent a jó kapcsolatok reményében teszem. Szeretnék jó benyomással lenni másokra.
Kiskép : Rendeltetésem : Fenrir vagyok play by : Jason Momoa Posztok száma : 112 User neve : Rea Csoport : Isteni lény Pontgyűjtő : 95 Lakhely : Oslo Foglalkozás : Biztonsági főnök Előtörténet : I am Fenrir
Keresem : A testvérem
Bjørn Kristiansen —
Elküldésének ideje — Kedd Ápr. 26, 2022 2:38 pm
Hallr & Bjørn
Nem volt egyszerű mire eljutottam idáig. Jobban el volt rejtve mint az Arany város! Mondjuk azt még nem találtam meg, de ami késik, az nem múlik, szóval minden idő kérdése. Szépen tovább leparkoltam a motort a téglakapuval szemben, leszálltam, s odaléptem a kaputelefonhoz, amiből egy kamera pillantott vissza rám. Nem villantottam mosolyt, nem kezdtem el jópofáskodni, csak egyenesen a tárgyra tértem. -Hallr… beszélnünk kell! - morogtam, aztán várakoztam. Ha beengedett, felültem a motorra, és behajtottam egyenesen az épületig, el a virágoskertek mellett, egészen az u alakú épületig, ahol aztán a fa alatt leparkoltam a járgányomat, majd indultam meg a bejárat felé. Ha nem engedett be, akkor átmásztam a kerítésen, és szépen elgyalogoltam a kertek mellett, egy pillanatra megálltam az öreg fa alatt, minek finoman megpaskoltam a derekát, majd megindultam a bejárati ajtó felé, ami meglehetősen hatalmas volt. Ott aztán koppantottam rajta egyet, majd játszi könnyedséggel löktem be, feltéve, ha nem volt zárva, ám ha zárva volt, akkor picit nagyobb erőt kellett kifejtenem ahhoz, hogy bejuthassak a házba. Kissé zabos voltam, mert nem egy embert kellett megvernem ahhoz, hogy megszerezzem az információt, még is hol találom a törpét. Ha az ajtó nyitvavolt, akkor csak betettem magam rajta finoman, majd beléptem a fogadó terembe, és tekintetem megakadt a fegyvereken, mik a falon kaptak helyet. Széles mosoly költözött arcomra, s ha tudtam az egyiket le is emeltem a helyéről, és alaposan megnéztem magamnak, majd egy elégedett morrantással párszor megforgattam kezemben, aztán visszatettem a falra az őt megillető helyre, aztán tekintetem megakadt a festményen, melyet egy rövid ideig figyeltem oldalra billentett fejjel, majd összepréseltem ajkaim, és megindultam a következő ajtó irányába, ami a kovácsműhelyek felé vezetett. Rend volt, tisztaság. Körbehordoztam tekintetem, de nem láttam senkit sem, szóval elhatároztam végigmegyek a folyosón, majd elérkeztem a szobrok közé, amik olyannyira emberiek voltak, hogy akár Medusa is alkothatta volna őket egyetlen pillantásával. Egy előtt megálltam, oldalra billentettem fejem, aztán meguntam a nézelődést, majd hangom dördült fel a szobrok között. -HALLR!!! BESZÉLNÜNK KELL!!! - elhallgattam, körbehordoztam tekintetem, aztán összevontam szemöldököm. Valahogy úgy éreztem, jobb lesz ha olyan helyre megyek, ahol egy esetleges rossz döntés következtében, nem tudok összetörni olyan könnyen semmit sem, szóval megálltam egy szobor mellett, aminek az arca kifejezéstelen volt. - Te sem vagy boldog mi? - mormogtam az orrom alatt, s csak várakoztam, vajon mikor óhajt végre megjelenni. Elmenni biztos nem fogok, maximum majd megvárom amíg méltóztatik a képem elé kerülni. Hisz ha beengedett, akkor csak itthon van! Ám ha úgy másztam be, meglehet nem tartózkodott otthon, szóval lesz egy kis meglepetésben része, ha haza érkezik, és az a meglepetés a kapu előtt hagyott motrom lesz, és idebent én! Fenrir a farkas, egy Törp otthonában!!Még is igyekeztem leküzdeni a gyűlöletemet, ami egyre jobban kezdett kavarogni bennem, s csak remélni tudtam, tudok majd annyira parancsolni magamnak, hogy ne akarjak nekiesni, ha elém kerül. De talán Tyr érdekében képes leszek türtőztetni magam, és kulturáltan viselkedni irányában.
_________________
MY SCARS ARE REMINDERS OF WHEN LIFE TRIED TO BREAK ME but failed.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.