Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!
Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.
A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.
Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.
Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!
Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!
Kiskép : Rendeltetésem : Surtr és Rán fia vagyok play by : jack falahee Posztok száma : 42 User neve : benibigyó Csoport : isten Pontgyűjtő : 4 Lakhely : gamle oslo Foglalkozás : journalist Előtörténet : they say blood is thicker than water
but I guess the blood is starting to wear thin Keresem : we're all looking for something, something to be
Sigurd Hemmingsen —
Elküldésének ideje — Kedd Márc. 08, 2022 6:50 am
Sigurd Hemmingsen ;;
— jack falahee — újságíró — isten — keresett
surtr és rán fia VAGYOK
kortalan
nárcisztikus ;
a családom szerint
csökönyös ;
az ellenségeim szerint
prominens ;
szerintem
A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól
Vad. Karizmatikus. A magam miértjeivel együtt talán még hozzásorolnám a szemtelen és büszke jelzőket, egyesek pedig a történelem során nem szégyelltek gonosznak titulálni, ám azt hiszem, ez talán már egy szélsőséges megközelítés. Ennél azonban jóval mélyebbre kell ásni ahhoz, hogy engem igazán megismerjen bárki. Akárki. Hogy kiaknázz belőlem mindent, ami számít, és amire te számíthatsz tőlem. Sokaknak nem vagyok más, csak egy nagyképű ficsúr, aki elveszítette az élete értelmét. Így is történt. És ennek tükrében már nem sok olyan dolog van az életemben, ami egy kicsit is számíthatna. Persze, az teljesen egyértelmű, hogy nagyobb a lepcses, mint egy éppen ásító vízilóé. Ha kell, megmondom a véleményem, mindennemű kertelés nélkül - nem számít, hogy kinek a lelkét töröm össze. Vannak, akik szerint ez jó tulajdonság, míg mások egyenesen viccesnek gondolják. Jaj... te most azt gondolod, hogy sok barátom van? Nem akartalak tévútra vezetni. De a nagy szám mellett a szívem is nagy, már ha valaki a közelébe kerül. Például ha szíven szúrnak, egyenesen bevadulok. Szeretem a művészetet, a festészetet, a könyvek pedig rögtön lebilincselnek, mondjuk ezen bizonyára nem lepődsz meg, elvégre újságíró volnék. Te sem nézted ki belőlem, mi? Nem egy valóra vált rémálomként jöttem a világra.
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
- Két perc, Hemmingsen. - Úgy kaptam fel a fejem az ismerős hangra, mintha dinamitot dugott volna a hátsómba, alaposan végigmérve az asztalom túloldalán feszengő, idősödő mamlaszt. Kevés irritálóbb alakot ismertem, mint a főnököm, pedig valljuk be, nem egy nagy szám, van egy kiadója, na és akkor mégis hová szarjak? Nekem sokkal több okom lett volna itt pattogni, mondván, hogy én legalább vagyok valaki. Nem is akárki. Mégis azon kevesek közé tartoztam, akik isteni származásuk ellenére is igyekeztek beolvadni a hétköznapi élet forgatagába, van egy normális állásom, és jó vagyok benne; ráadásul megdolgoztam az elismerésért, így amikor ilyen senkiházi férgek akartak ugráltatni, vagy épp megmondani, hogy szerintük mi az én dolgom, és hogyan kellene jobban csinálnom, meg kellett küzdenem az anyámtól örökölt temperamentummal, mielőtt egy kiskanál vízbe fojtottam volna őket. - Az pont elég. -Nem barátkozni voltam itt, ujjaim egy pillanatra sem álltak meg, tovább bűvölték a klaviatúrát, közben megküzdve azokkal a bizonyos indulatokkal, amelyek elszabadultak bennem a pöffeszkedő faszfej miatt. Határidő, lapzárta, ezeket ismételgette, néha beszúrva a két szó közé a munkanélküli segélyt is, mire nagyot sóhajtottam, de nem az ijedtségtől, inkább a frusztráltságtól. Szándékosan hergelt, és ráadásul már nem először tette, pedig azt hittem, tanult a legutolsó alkalommal történtekből; nem minden nap kapott csak úgy lángra a laptopja spontán öngyulladással, miután leszedett mind a tíz körmömről, de még mindig jobb volt, mintha betörtem volna az orrát. Van, aki csak simán reménytelen. Az órára pillantottam, ami főleg nem indokolta a vészmadárkodását, messze volt még az éjfél, én viszont egyre ingerültebben ütöttem a billentyűzetet. A cikk végén jártam, a türelmem végéről már nem is beszélve. - Megmondtam. Mindjárt kész. - Hagytam abba egy pillanatra a gépelést, tekintetem megkereste az övét, és úgy meredtem rá, mintha ezúttal egyenesen őt akartam volna lángba borítani, nem a kicseszett laptopját. Mintha mérföldkőhöz érkeztünk volna, hirtelen megmerevedett, elhalt a hangja, és minden további nélkül kitessékelte magát a helyiségből. Na, kurvára erről van szó. Ennél kevesebbért is gyűlt már meg bajom a törvénnyel, amiket amúgy nem is annyira szerettem; megvolt a magam esze ahhoz, hogy úgy rángassak bárkit, ahogy éppen nem szégyelltem, ennek levét általában a futó hóbortjaim itták meg, de ennyit még ebben a fene nagy modern világban is megérdemeltem, nem? Leütöttem az utolsó karaktereket, majd ingerülten rányomtam a Küldés gombra, elmormogva egy sor káromkodást, majd hátradőlve elégedetten felsóhajtottam. Megdörzsöltem az elfáradó szemeimet, közben ismét megnyitva a cikket, amit az imént továbbítottam Mr. Faszfejnek. Egyet kellene csettintenem, és a fjordok között fuldokolna ez a semmirekellő majom, és tulajdonképpen én sem értettem, hogy mi tartott vissza. Újra felsóhajtottam, ahogy visszaolvastam az interjút, a mellkasomban valami egészen különös, szokatlan szorítást tapasztalva. Na nem a cikksorozat témájától, mert magasról tettem a drog-, és alkoholproblémákkal küzdő kamaszokra, empátia annyi szorult belém, mint egy hörcsögbe. Sokkal inkább az őket kezelő terapeuta mozgatott meg; a különös bizsergés újra végigszántott a testemen, ezt pedig már akkor is éreztem, mikor leültem vele szemben, és faggatni kezdtem ezekről a függőségekről. Nehéz volt azonosulni, mert soha nem függtem semmitől, vagy inkább szerettem játékként tekinteni a viselt dolgaimra, semmint függőségnek titulálni őket. Szinte még mindig magamon éreztem az átható tekintetét, a zavart mosolyát, miután szándékosan kellemetlen témákat vetettem fel, csak hogy zavarba hozzam. Egyértelmű célzásnak kellett volna vennem, hogy nem vevő erre, a végén még oda is szúrt egyet, hogy talán nekem sem ártana beülnöm egy terapeutához, ez pedig azóta is bárgyú mosolyra fakasztott. A kabátom után nyúltam, magamhoz vettem a mobilomat, majd kicsit sem csendesen elhagytam a szerkesztőséget. Odakinn már leszállt az éjszaka, de már fejből tudtam, hová fog vinni az utam. Túl sok mindenhez volt hozzáférésem a főnököm tudta nélkül, így kicsit se kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy megszerezzem a terapeuta címét. Azt már tudtam, hogy van egy fia. Apa nélkül. Tudtam, hogy egyedül él. Ez volt az igazi felhívás keringőre. Mint egy elbaszott... függőség.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.