Fenrir

Sosem voltál egyszerű eset, azt mondják. A legtöbb faj féli az erőt és a hatalmat, amit birtokolsz - még maguk az istenek is -, talán ezért sem leltél soha igaz szövetségesekre, tulajdonképpen a családod kötelékében sem. Az egyedüli kivétel ez alól a testvéred: Hel. Sok mindenben hasonlítotok és sok mindenben különböztök is, a mozgatórugóitok azonban éppen előbbiek táborát erősítik - ezért is jöttetek együtt az emberek világába, és tartotok össze azóta is.
Persze nem most vagytok itt először, de ez az első eset, amikor huzamosabb időre rendezkedtetek be. Volt már itt dolgotok korábban... együtt szabadítottátok az emberekre a berserkerek és a draugr-ok átkát.
Ezúttal viszont, ahogy az istenek is felkerekedtek, úgy ti is huzamosabb idejű látogatást terveztetek be. Hel beette magát az emberek sötét üzelmeibe, te pedig csendesen támogatod őt a háttérből. Nem beszélsz sokat, de annál nagyobbat szól, amikor valakit fizikai erővel kell helyretenni; ha kell, a testvéred testőrét játszod, ha kell, kidobóember vagy, de az is jól áll, ha csak marcona képpel kell állnod a fal mellett.