Nem tudom mi ütött belém, és még is miért döntöttem úgy még is, hogy a világkígyó nélkül vágok bele a találkozóba, amit önkényesen helyeztem a mai napra, bár talán az is meglehet, hogy egy cseppet elgondolkodtam rajta, hogy bizony meglehet igaza van azzal kapcsolatban, hogy nekem magamnak kell intéznem.
Még a lakásomban álldogáltam, ahol nemrégiben felbukkant Asa, és egy Berserker is az ágyamba keveredett, ami fekete folt marad, de inkább nem is akartam arra a káoszra gondolni. Azt tudtam pusztán, hogy valahogy ki akarom engesztelni a Nornát, de jelen helyzetben, volt fontosabb dolgom is, szóval elvégeztem a napi rutinom, megigazítottam a szakállam, felvettem ruháimat, vettem egy nagyobb levegőt, majd kocsiba pattantam, és  meg sem álltam az üzletig, ahol legutóbbi információm alapján a nekem való törpöt fogom találni.
A gondolattól is felment bennem a pumpa, és legszívesebben vissza fordultam volna, de az utolsó piros lámpánál állva, már nem éreztem annyira szükségét az egésznek.
-Basszameg!! - morogtam, miközben doboltam párat a kormányon, aztán kerestem egy parkolót kicsit távolabb, hogy legyen időm kicsit kiszellőztetni a fejem, csak hogy ne akarjam erőszakkal megszerezni azt, amire szükségem van, hisz meglehet akkor nemet mondana.
Nemet. Azt a választ, amit nem fogadnék el.
Zsebre vágott kézzel haladtam arrafelé, majd egy pillanatra megálltam a kirakat előtt, aztán nyitottam az ajtót, és tettem be magam rajta, hogy aztán odabent, megdöbbent pillantásokkal találkozzak, mintha egy magamfajta fickó nem tévedhetne el egy ilyen helyre.
Türelmesen álldogáltam, aztán a pulthoz léptem, tenyerem ráfektettem annak lapjára, figyeltem egy kicsit az ékszereket, és eszembe ötlött, hogy szerzek valami kis karkötőt Asa számára, mintegy bocsánat kérés jelekét, aztán elvetettem a gondolatot, hisz nem voltam/ vagyok kétségbeesett férj, akit rajta kaptak a megcsaláson, szóval inkább nem veszek karkötőt…
Az előbb még döbbenten álldogáló eladó kisasszony, immár mosollyal arcán lépett oda hozzám, hisz talán feltűnt neki pillanatnyi vacillálásom, azonban felemeltem jobbom mutatóujját.
Ha Asa-nak nem is, de Hel-t meglephetem valami csodával, ám előbb elintézem azt, amiért jöttem.
-Szavát ne feledje! - villantottam egy kedvesnek szánt mosolyt. - Azt szeretném… - mutattam az egyik karkötőre, majd doboltam párat a pulton, s végül csak kiböktem miért is jöttem, még akkor is, hogyha egy cseppet sem füllött hozzá a fogam.
- Aaren bent van? - tudakoltam kicsit komolyabb ábrázattal. - Üzleti ügyben keresem. - magyaráztam, s közben furcsamód kedves hangot ütöttem meg, hisz tudtam az emberek mennyire gyanakvóak, egy magamfajta marcona külsejű fazonnal kapcsolatban. Ráérek magamat adni, majd ha végre szemtől szemben állunk egymással.
-Hát persze! - mosolyodott el, és már csomagolta is a kis apróságot, amit ki is fizettem, és eltettem a zsebembe, majd mikor megindult , hát követtem őt. - Jöjjön!
Mikor odaértünk az irodához, kedves mosolya még akkor is töretlen maradt, aztán ő visszament az üzletbe, mivel furcsamód nem gondolt baltás gyilkosnak, én pedig kopogás nélkül léptem be az irodába, és természetesen mosolyom ott felejtettem az ajtó mögött, szóval ő már nem kapta meg a bájvigyorom.