A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

Magas, erős alkattal, és kék szemekkel szemléli a világot már jó ideje, de még nem ismerte fel, mit rejteget, és mi az a távlat, ameddig a kék szemei már nem képesek ellátni. Erős karjával igyekszik azokat védeni, akik gyengébbek nála, kedves mosolyával jobb kedvre akarja deríteni azokat, akik maguktól nem képesek kilábalni a sötétségből. A szemei körülötti szarkalábak megjelenéséből már tudni lehet, hogy most egy rossz viccre készül, és hiába akarja eltakarni tenyereivel az ajkait, a nevetés az egész lényében ott lesz már ekkor is. A testbeszéde sokszor többet elárul róla, mint a gondolatai, amiket erősebben védelmez, mint talán ildomos volna, de nem fog bárkivel és bármit megosztani magáról, sem arról, mit érzékel a körülötte rohanó világból.

Fiatalabb korában hajlamos volt hamarabb cselekedni, mint átgondolni azt, mit is kéne tennie, ennek kapcsán pedig a forrófejűség sem állt tőle túlságosan messze. Mindez fakadhatott abból a makacsságból, amit a mai napig nem volt képes levetkőzni, és, amit sokan félreértenek vele kapcsolatban, ugyanis az esetek legnagyobb százalékában sosem önmagáért cselekszik, sokkal inkább másokért. Mintha a génjeibe kódolták volna mindezt, ahogy maga elé helyez szinte mindenkit, legyen az hozzá közel álló, vagy éppen idegen, ha bajba kerül valaki, vagy veszélyessé fordul a helyzet, ő lesz az első, aki kilép a sorból, és mozdulni fog. Akik igazán jól ismerik, azok ezt a jó szívére fogják inkább, mintsem a makacsságára, azt viszont nem fogja tagadni, hogy ha valamit már a magáénak érez, azt nagyon, de nagyon nehezen engedi el.

Néha úgy érzi, a múltban ragadt, máskor az marja a csontjait, hogy hiányzik az életéből valami nagyon fontos, és ilyenkor olyan mértékű tanácstalanság lesz rajta úrrá, amit sosem fog talán megtanulni kezelni. Kifelé azonban nem szokta a gyengeségeit mutatni, mert van olyan időszak, amikor szentül hiszi, nem rendelkezik ilyen érzésekkel, és ilyenkor a légzés is olyan egyszerűvé válik számára, mint ahogy azt az embereknek elrendelték; észre sem vehető, reflexszerű, életben tartó reakció.

Nem viccel el mindent, de a humor lesz mindenre a megoldása, amikor nem tudja, mit lenne szükséges tennie, vagy mondania egy adott helyzetben. És bár érzékeny mások lelki világára, sosem volt kifejezetten érzékeny fajta, hiszen sok mindent vesztett már el az életében, ami megerősítette, és sziklaként a természetbe vágta, hogy bírja, amit csak bírni kell. Ebből fakadóan van, hogy eluralkodik rajta egy komolyabb énje, akivel nehezen lehet megtalálni a hangot, és, aki kevésbé érti a viccet, de ez csak akkor kerül előtérbe, akkor bukik ki belőle, amikor a helyzet azt tőle megkívánja. Egyébiránt nagyon egyszerűen szót lehet vele érteni, és használni fogja az eszét arra, hogy megtalálja a megoldást, ha azt valaki éppen tőle várja az adott pillanatban.

Azokhoz, akik számára az évek alatt fontossá váltak, szavakba sem önthető hűséggel fordul, és mindegy, mi a jó, vagy mi a rossz, ő mindig ezeknek a személyeknek az oldalán fog elhelyezkedni. Tiszteli a törvényt, és a világukat körbeölelő erőket, legyen az jog, vagy éppen a természet erői, de az emberek között élve sajátos morális iránytű alakult ki benne, amivel kevesen tudnának vitatkozni, már csak a korából fakadóan is. Fontos neki az igazság, de nem szélsőséges mértékig, hiszen a szeretet mindig előrébb lesz nála, éppen ezért nem fog előbbihez minden erejével ragaszkodni, ha nem erre van szükség.