Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

„Szóval, egy olyan lány vagyok, aki szereti a túrákat, az erdőket, a tengert, a homok érintését a talpa alatt, és aki szeret kihajózni az apjával.” pötyögtem a gépen, s közben felvont szemöldökkel sandítottam a barátnőmre.
-Mond csak Bry miért is csinálom én ezt? - összepréseltem ajkaim, aztán már hajtottam is le a gép fedelét, hogy kicsit jobban rálássak arra a szőke fejére.
-Azért, hogy ne egyedül csináljak hülyeséget! Te nem unod még, hogy egyedül vagy? - odalépett hozzám, megleste mit írtam addig, amit éppen akkor akartam kitörölni.
-Miért kellene unnom? Én sosem unatkozok! - villantottam egy széles mosolyt, aztán összefogtam a hajam. - De ez, sokkal unalmasabb mint gondoltam. Nem elég, ha segítek dönteni, hogy kit válassz ezen a szaron? - hátradűlve mutattam végig a kijelzőn mind a két karommal, aztán laza egyszerűséggel töröltem a profilt.
-DE REN!!! MIÉRT?! - csattant fel hangosan, miközben én felkeltem, aztán az órámra pillantottam.
-Basszus!! Bocs Bry már is elkéstem!! Picsába!! - kaptam fel a táskám, és a gépem, majd gyors puszit kapott a hajába. - Ne tegyél semmi hülyeséget! - azzal már ott is hagytam, és loholtam, hogy még elérjem apámat, és eltudjak menni vele, vagy éppen utána arra a titkos helyre, ahová napok, és hetek óta mászkál.
Nem volt hajlandó semmit sem elárulni, csak hogy egy régi barátjának segít, és mire az visszatér, addigra be akarja fejezni amit közösen kezdtek el, én meg… nos kíváncsi voltam mindig is, és míg élek, az is maradok, szóval felpattantam a bringámra, és előbb hazamentem, s mivel apa furgonja még a ház előtt volt, bevittem a bringámat a garázsba, aztán elbújtam a szerszámok között a ponyva alatt csendesen, hogy majd a kellő időben előbújhassak.
Nem tudom meddig kuckóztam ott, de egy idő után világos lett, és apa arca nézett vissza rám, morcosan, vékonyra préselt ajkakkal, majd felkapott, mintha én is egy táska lennék, én meg lógtam a vállán, mint egy darab fa, vagy épp játék baba, és mikor kinyitotta a kétszárnyas ajtót, majd odabent lerakott, hát elképedtem.
Az a kupi ami odabent fogadott!!
-Nem mondod komolyan?! Ezért tepertem ennyit, és követtelek, hogy ezt a romhalmazt lássam? - csattantam fel, mire ő felmászott a létrára, és tette a dolgát. Nem szólt. Nyilván haragudott rám, szóval ki kell majd engesztelnem.- Jajj Apa!! Képzeld!!Bry próbált rávenni, hogy regisztráljunk egy társkereső oldalra… valamiért nem tudja elfogadni, hogy engem nem érdekel a dolog. Azt hiszi, hogy szétunom a fejem, pedig abszolút nem így van. Aztán eszembe jutott, hogy ma is idejössz, és nem akartam, hogy lerázz megint.
-Ren, inkább add ide azt a blankolót. - dörmögte,én meg belenéztem a ládájába, aztán felnyujtottam neki a kellő szerszámot.
-Szóval aztán nem regisztráltam, mert szerintem hülyeség. Ha annyira pasit akar, akkor nem ott kellene megkeresnie. De tudod, nem értem igazán, hogy miért kell olyanokat beleírni, hogy mekkora a melled, vagy...- apa olyan szemekkel nézett rám, hogy inkább elhallgattam. - Bocsánat!! Én...igen… kicsit ideges vagyok…. Tudod anya elengedett egy buliba, és félek, hogy nem fogom jólérezni magam.
-Elmész, és ha nem jó, akkor telefonálsz, érted megyek. - elmosolyodtam, aztán felmásztam a létra másik oldalára, majd áthajolva hozzá puszit nyomtam az arcára.
- Rendben… de… mi lesz, ha megint elszabadul az erőm?! Még nem tudom olyan profin irányítani mint ti anyával… és nem szeretném lerombolni az épületeket, mert valamiért kiakadt a normál mérlegem… én..
-Ren! Minden rendben lesz oké? Nem leszel pikpakk a sziklák úrnője. Ahhoz több gyakorlás kell. - megpiszkálta az orrom, mire elmosolyodtam, aztán fejet ingatva töröltem le róla a piszkot.
-Jó de… ne nézz így kérlek! Jó, majd többet fogok gyakorolni, és ígérem, nem teszek tönkre semmit. - körbeforgattam a szemem, majd előszedtem zsebemből a fülhallgatóm. - De apa… mi lenne ha ma…
-Nem! Elmész, kikapcsolódsz, aztán holnap megbeszéljük azt a társkereső oldalt, de most hagyj dolgozni. Ide kell egy mennyezeti lámpa, és ha tovább zavarsz, rossz helyre fogom bekötni!
Körbeforgattam szemeim, majd dobtam egy puszit az ajtóból a számára, aztán bekapcsoltam a zenét, én kapásból belesétáltam egy srácba, akit meg sem néztem magamnak, de nem is érdekelt még is ki volt az a srác, aki puffogva nézett utánam akit majdnem fellöktem, és talán még el is küldött az anyámba, vagy csak rosszul hallottam a zenén át, hisz csak az volt a lényeg, hogy békét hagyjak az apámnak.
Beugortam egy kávéért, majd hazamentem átöltözni, aztán elmentem a partira, és remekül sikerült az este. Karaoke, és Bry számára is bejött, hisz összeszedett valami pasast magának, én pedig jól mulattam annak ellenére, hogy szerintem fa hangom van, szóval remek estét zártam, majd másnap egymagam mentem ki a partra, hogy próbálkozzak kicsit az erőmmel, mert jó móka, ha sikerül a sziklákat megmozdítani, és elégedettséggel tölt el, ha azt teszik amit én akarok.
Kő óriás vagyok, ami Óriási! Szóval gyakorolnom kellett, mégpedig úgy, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám!