Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Nem különbözök sokban más tűzóriás nőtől azt leszámítva, hogy Muspellheim uralkodójának hitvese voltam. Ellenségeim, riválisaim nemtörődömnek tartanak, de a családom jól tudja több is rejlik bennem a puszta közönynél. Szenvedélyes és vad vagyok, hajthatatlan és megállíthatatlan minden dolog iránt, ami igazán érdekel és amit kizárólag magaménak akarok.  



Ha a közönyösségről emlékművet állítanának, egészen biztosan rólam mintáznák. Kevés dolog érdekel, és vannak dolgok, amiket már csak a megszokás miatt teszek. Így volt ez házasságunkkal is, a hosszú évek alatt megfáradt kettőnk kapcsolata, menthetetlennek tűnt. Férjemmel mégis helyre akartuk hozni azzal, hogy gyermeket vállalunk, de kísérletünk eleve kudarcra volt ítélve. A teremtőnk nem számolt azzal, hogy egyszer akár szülők is lehetünk, így elmulasztott a szülői léthez hasznos képességekkel megajándékozni bennünket, mint apai vagy anyai ösztönök vagy a szeretet és a féltő gondoskodás érzése. Az érzésekkel mindig is hadilábon álltam. Leányom születése után fáradtan, kiüresedve ültem az ágyon, kezemben tartottam őt, figyeltem apró lélegzetvételét órákon át, de nem mozdult meg bennem semmi. Nem tudtam, mit kéne tennem? Vagy mit kellene éreznem eme tünemény láttán? Nem éreztem iránta nagyobb kötődést, mint egy kölyökmacska iránt, amit a kerítésaljból szedtem össze, pedig Malin gyönyörű gyermek volt. Sosem láttam tőle szebbet. Szerettem volna őt szeretni, úgy ahogy megérdemli, ahogy egy szerető édesanyától illő, de nem voltam rá képes, viszont megtettem minden tőlem telhetőt:életben tartottam őt.



A sors úgy rendelte, hogy hosszú időn át egy erős akaratú, irányításmániás társam legyen, ki nem tűri az ellenvetést, de annál jobban szereti a rövid pórázt és azt, ha akarata maradéktalanul teljesül. Nem értették, miért tűröm ily belenyugvással, hogy ágyról ágyra járjon és számtalan szeretőt tartson mellettem. Nem tudták, de én sem voltam épp a hűség mintaképe. A maradásom oka egyszerű, Surtr megadta azt, amire szükségem volt: a biztonságot. Erre vágytam leginkább. Mellette nem kellett tartanom attól, hogy baj ér, ezért elfogadtam hatalmaskodását, uralkodói hóbortjait, önzőségét, ahogy ő is elfogadta nehéz természetemet. Egyikük sem akarta igazán megváltoztatni a másikat és ez éppen így volt jó. Na és persze az sem volt elhanyagolható tényező, hogy Muspellheim ura rendkívül megnyerő külsejű férfi. 
Egy alkalommal kivívtam uram legendás haragját, melynek következtében Surtr száműzött birodalmából egy rövidebb időre. Eleget tettem akaratának és zokszó nélkül léptem át a büntetésem helyének szánt világba. Bár csak ideiglenes volt távol maradásom, az emberek között tengetett napok alatt megváltozott bennem valami. Mikor hazatértem már nem ugyanaz a nő voltam, mint aki elment. Behódoltam akkor is, mikor Surtr eldöntötte, hogy Malinnak nincs maradása az óriások földjén. Nem tettem semmit, csak álltam és néztem lányunk távolodó alakját. Bár a szándék bennem volt, hogy ellenszegüljek, a szívem mélyén tudtam jobb sora lesz odaát.



Saját utamat kezdtem járni, és közben megpróbáltam megteremteni azt a gondtalan kényelmet és biztonságot, amit férjem oldalán megszoktam. Szabályosan arcon csapott a felismerés, mennyire nehéz és időigényes becsületes munkával, egyedül elérni mindazt, amit akarok. Azonban volt egy könnyebb és gyorsabb módja is vágyaim elérésének, mégpedig ha kölcsönösen jövedelmező ismeretségeket kötök a földi világ árnyaival. Felkerestem egy régi kőóriás barátot, Lev Petrjakot, aki hosszú ideje élt már a halandók között és igen járatos volt a helyi ügyekben. Mesélt egy luxus szállodáról Oslo sentrumában, ahol egy sajnálatos baleset...egy bizonyos Matild Rosenthal tragikus halála miatt megüresedett egy vezetői pozíció. Mondanom sem kell, gondolkodás nélkül rábólintottam a kecsegtető ajánlatra. Csak hetekkel később, munkába állásom harmadik estéjén vált világossá, milyen hely is ez a Comfort Hotel. A hírhedt Smolensky család ügyleteinek kedvelt helyszíne. A pénz és a csillogás álcája mögött a szálloda észrevétlenül adott otthont a fekete üzelmek széles palettájának. Megtudtam, hogy a Hotel előző tulajdonosa, Miss Rosenthal a Smolenksy család ellen fordult. Ki akart szállni és fel akarta őket adni, ám erre már nem volt lehetősége. Gyorsan megismerkedtem a helyi szokásokkal és, hála nemtörődöm természetemnek a legkisebb mértékben sem zavart mindaz, ami a szálloda falai között zajlott. Jól jártam én is, és csak ez volt a fontos. Lev barátomat megtettem a szálloda biztonsági főnökének, mondván nem árt, ha van egy erős kéz, ami néha rendet tesz a portán.