Elégedetten hordozza végig tekintetét a fogadás helyéül szolgáló tetőtérben, miközben néhány alkalmazott az utolsó simításokat végzi. "Ma este mindennek tökéletesnek kell lennie" emlékezteti a beosztottakat finoman utalva rá a tökéletességnél nem ad alább. Mióta átvette a szálloda irányítását számos változtatást eszközölt. Az épület feltérképzése közben nyilvánvalóvá vált számára, hogy elődje kóros ízlésficamban szenvedhetett, ahogy az is, hogy az utóbbi időkben nem igen törődhetett az épület karbantartásával, ahogy az anyagi ráfordítás is egészen minimális volt. Sinmara elsőként az aulában lévő borzalmas bordó kockás függönyöket cseréltette le. Ottlétük szinte merénylet volt az emberi szemnek. Minden olyat dolgot eltüntetett, amit kicsit is károsnak érzett a jó ízlésre. A régi, antik bútorok viszont elnyerték tetszését, így azok maradhattak, azonban egy renoválás azokra is bőven ráfért. A munkálatok még javában folynak, de már most elégedett a változásokkal. Ha minden a tervei szerint halad, néhány hónapon belül pontosan olyan lesz a hotel, amilyennek megálmodta. Ugyanakkor pontosan tudja, hogy a szállodavendégek többsége nem a hely kinézete miatt érkezik ide, sokkalta inkább a falak között zajló sötét üzelmek miatt, azonban ez nem zárja ki, hogy színvonalasabb helyen folytassák illegális üzleteiket.
Az este hamar elérkezik és népes vendégsereg gyűlik össze a térben. Miközben a háttérben lágy élőzene szól, ismerős arcok, régi üzletfelek találnak alkalmat a viszontlátásra. Ez a fogadás lehetőséget ad Sinmara számára, hogy mélyebb bepillantást vessen az oslo-i alvilágba, de az alvilág neves alakjainak is kiváló alkalom, hogy kapcsolataikat erősítsék vagy épp új megállapodásokra tegyenek szert a Comfort Hotel tetőterének italoktól roskadó asztalai mellett. -Milyen sokan eljöttek. - jegyzi meg egy elégedett mosollyal Sinmara, majd egy elismerő pillantást vet Hilkára, elődje egyik megbízható emberére, mielőtt egy újabb érkező vendéggel fogna kezet. Lev barátja mindvégig mellette van, ma este árnyékként követi főnökét, hisz ő már bejáratos, jól ismeri a földi árnyvilág hírességeit. -Örülök a találkozásnak. Remélem szállodánk gyakori vendége marad. - mondja bizakodóan a nő, majd a férfi hirtelen a felújításokról kérdezősködik. Mintha aggasztaná, hogy az átépítések zavart okoznának itt folyó sötét ténykedésében. -Biztosíthatom, hogy a munkálatok a legkisebb fennakadás nélkül fognak zajlani. Észre sem fogja venni... - int közben az egyik felszolgálónak, majd leemel egy pohár félédes vöröset. -Ki tudja...talán még kedvére valók lesznek a változtatások is. - hinti el sejtelmesen, miközben kortyol egyet poharából. A férfi szája újabb kérdésre nyílna, de anélkül, hogy egyetlen szót szólna, félreáll. "Miss Hildebrand-hoz van szerencsém?" szólítja meg egy kellemesen mély férfihang, és amint a hang irányába fordul egy tipikus gengszter forma férfit pillant meg, méghozzá igen jó kiállásút. -Isabel Hildebrand vagyok... - mutatkozik be e világra választott hangzatos nevén, miközben kezet fog az öltönyössel. -És Önben kit tisztelhetek? - kérdez vissza kíváncsian, apró mosollyal szája szegletében, s közben nem mulasztja el alaposan végig mérni az előtte álló férfit. Pillantása mintha azt kutatná, miben utazhat az idegen? Fegyverek? Drogok? Szervkereskedelem? Netán embercsempészet? Nem mintha számítana az ő szemszögéből, mégis valahogy bármelyiket el tudná képzelni róla.
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : viggo mortensen Posztok száma : 91 User neve : benibigyó Csoport : halandó Pontgyűjtő : 91 Lakhely : frogner Foglalkozás : pakhan Előtörténet : a word is silver, silence is gold Kor : 66
Vladimir Sergey Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 26, 2022 6:23 am
Íratlan szabályok ide vagy oda, csupán ritkán fordult elő, hogy valaki elfelejtse; ha egyszer beszállt, többé már nincs lehetőség a kiugrásra. A csapból is az folyt, hogy a tudás hatalom, ám a mi köreinkben néha teher, néha egyenesen halálos ítélet, a teher alatt pedig néha megroppanni látszódtak olyanok, akikben nem volt elég erő egy ekkora súly elcipelésére. Nem is volt kérdés, mit kap végkielégítésként a hotel előző igazgatónője, bár nem is az volt a fő kérdés, hogy alkalmas volt-e az ellátott feladatára, mert már ideje korán bebizonyította, hogy nem az; inkább az időzítés foglalkoztatott és az, hogy mikor közli majd, hogy ehhez Ő túl... hogy is szokták mondani? Jó ember, és a lelkiismerete nem tud megküzdeni azzal, amit néha a hotelban kell látnia. Pedig ha tudná, hogy mindaz, ami itt, e falak között zajlik, az életünk szebbik fele, valószínűleg nemcsak a lelkiismerete törött volna darabokra. Miután remegve, mint a nyári harmat, közölte, hogy nem tud többé szerepet vállalni ebben, azt hitte, majd egyszerűen csak elsétál. Arról természetesen nem számolt be, hogy előtte még tiszteletét akarta tenni a városi rendőrségnél, bár ez kevés volt ahhoz, hogy megremegjen a gyomrom, tekintve, hogy soha nem felejtettem el minden hónap első hétfőjén letenni azt a bizonyos kis honoráriumot a rendőrség nagykutyái asztalára - még ha csupán képletesen értve is. Így viszont a saját életét nehezítette meg, és nem maradt el a végső jutalmazás, az pedig, hogy se családja, se kutyája és macskája nem volt szerencsétlennek, csak megkönnyítette a takarítást - főleg annak, aki megkapta ezt a dicső, kissé mocskos feladatot. De nem maradt sokáig betöltetlen az állás. A hangulat, ami fogadott, mikor beléptem a hotel liftjébe, már egészen mást sugallt; mintha nemcsak Miss Rosenthal szellemi öröksége tűnt volna el azon nyomban, ahogy áttáncolt a másvilágra, de rögtön éreztem a változás felfrissítő szelét, és ahogy egészen a tetőteraszig meneteltem - pontosabban, menetelt helyettem a lift -, már a lelki szemeim előtt próbáltam elképzelni, milyen is lehet a kedvenc hotelem új igazgatója. A preferenciája szerint minden hiányzott belőle, amivel Miss Rosenthal rendelkezett - hála az égnek. Valahol még szívességet is tett nekem az a sárkány, hogy ideje korán megpróbálta kivillantani a foga fehérjét. Az elmondások szerint Miss Hildebrand-t más fából faragták, így már talán eleve magas elvárásokkal érkeztem, remélve, hogy ezúttal tényleg nem ér majd csalódás. Kicsit sem fűlött a fogam ahhoz, hogy én intézzem a következő jelölt felvételiztetését, ha bebizonyosodna, hogy rosszabb, mint az előző; de ez valószínűleg alaptalan félelem, tekintve, hogy az első adandó alkalommal estélyt szervezett, csak hogy megismerkedjen azzal a körrel, ahová innentől tartozik. Még ha nem is vesz részt a mocskos üzelmekben, de az egyik szeme mindig rajta lesz azon, ami ebben a hotelben történik; és azokból van egy pár. - Köszönöm. - Egy kis adagnyi vodkára esett a választásom, miután a felszolgáló megállt mellettem a tálcával, a pezsgőt pedig gondosan kerültem ki, miközben tekintetem kutakodott az ismerős arcok között, keresve azt az egy tekintetet, amelybe még soha nem volt szerencsém belemélyedni. És nem is kellett sokáig keresgélnem; a jellegzetes arc szinte azonnal felhívta magára a figyelmemet, ahogyan könnyednek tűnő beszélgetésbe elegyedett Vladislav-val, de ő szinte azonnal félreállt, mikor melléjük értem. - Miss Hildebrand-hoz van szerencsém? - Felé nyújtottam a kezem, mert bár sokan mondhatták, hogy egy hidegvérű, rideg bűnöző vagyok, de az udvariasságnak mindig áldoztam időt és szerepet.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.