- ☠ -

Family reunion

Kicsit izgultam. Nem volt rám jellemző, de annyi minden más sem, ami mostanában a mindennapok részévé vált, hogy ezen már meg sem lepődtem. A biztonság kedvéért azért bevettem még egy tablettát a dobozból, amit Mildri felírt, csak hogy segítsen aludni. Csak gyógynövények voltak, teljesen természetes és bio, így gondoltam nem árthat meg, bármennyit is veszek be belőle. Néha felmerült bennem, hogy nem is nagyon hatott, de ezt gyorsan kivertem a fejemből. Istenként pontosan tudtam, mennyire fontos volt a hit.
Ez után kipakoltam magam elé az alapanyagokat, mert a szakácskönyvek szerint ez volt a legfontosabb első lépés. Ha csak a magam örömére kísérletezgettem különböző süteményekkel, akkor nem figyeltem oda ennyire. Persze mértem mindent, meg ilyesmi, és nem szerettem, ha a végén sokat kellett takarítanom, de most különösen precíz akartam lenni. Most sütöttem ugyanis először a fiaimra. Csak Tyrt hívtam át és Hödr-t, előbbivel ráadásul szerettem volna minél több időt együtt tölteni, mert ki tudja meddig fogunk még emlékezni egymásra. Hödr pedig a kiélesedett érzékeivel reméltem, hogy értékelni fogja, ha az anyja süt rá. Megfordult a fejemben, hogy talán nem volt jó ötlet őt is áthívnom, nehogy elkapja az átkot tőlem vagy Tyrtől, de Odin egy fedél alatt élt velem, és még semmi jelét nem mutatta, hogy rá is átterjedt volna. Azt sejtettük, hogy talán nem direkt kontaktussal terjedt, hanem valahogy máshogy, egyetlen közös forrásból, de ebben nem lehettünk biztosak.
Nem akartam az átokra gondolni. Pontosan azért foglaltam el magam a konyhában, mértem ki a lisztet, morzsoltam a szinte fagyottra hűtött vajat, hogy ne kelljen ilyesmin gondolkoznom. Otthon, Asgardban sosem csináltam ilyesmit. Szakácsok hada állt rendelkezésre, hogy mindig csodálatosabbnál csodálatosabb ételekkel legyen megrakva az asztalunk, mondhatni egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennem soha, itt pedig Mads Karlsen kamarás is képes lett volna biztosítani nekem ugyanezt az életszínvonalat, akkor is, ha egyébként nem kerestem volna jól párterapeutaként. Voltak is… egy ideig, de az emberi személyzet jelenléte rövidesen terhessé vált, utána maradt az ételrendelés, egészen addig, ameddig a lányok az önvédelmi órán nem kezdtek el személyes dolgokat kérdezgetni. Mit szeretek csinálni, mi a kedvenc filmem, vagy ételem, én pedig rájöttem, hogy nem tudtam nekik mit mondani. Ekkor kellett jobban kidolgoznom Anja személyiségét, hogy legyen egy hihető álcám, kipróbálni dolgokat, hogy ha jobban belemennének ne bukjak le rögtön… Amikor pedig néha elvesztettem a régi énem az átok miatt, rövid időkre, egy-két órákra, akkor pedig rájöttem, hogy azokat kezdem csinálni, amiket Anjának kitaláltam. Így jött a sütés. Az első muffin kikeverése közepén ugrott be, hogy mit is művelek… de akkor már ott volt, be kellett fejeznem. Tudtam, hogy Mads… vagyis nem Mads, hanem Odin a szeme sarkából mindig figyelt, és azt is tudtam, hogy nem ette meg olyan jóízűen a kreálmányaimat, mint a férjeknek szerintem kellett volna. Nem haragudtam rá emiatt. Legalábbis nagyon igyekeztem, hogy ne haragudjak.
Először csak az áfonya illata töltötte meg a levegőt, kicsit előfőztem némi cukorral, hogy utána ez a massza töltse meg a pitét, addig pedig kinyújtottam a tésztát, és alig tíz perc múlva már a sütőben volt. Tudtam, hogy nem szabadott kinyitni, amit sokszor nagyon nehéz volt megállnom, szinte megbabonázva néztem az üvegen keresztül a készülő édességet. Csak hogy lekössem magam felmentem az emeletre átöltözni, és utána kicsit össze is pakoltam, hogy a fiúkat már rend és tisztaság várja. Csak a miheztartás végett, bejárónőm még volt, azért teljesen nem őrültem meg.
Amikor pedig hallottam a csöngetést az ajtónál, hatalmas mosollyal indultam el, hogy kinyissam, és a karjaimba zárjam bármelyik fiam is volt az.