Skuld

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Vendég —

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Vendég —

a karakter Nanna Jensen ;;

— Emmy Rossum — virágkötő — nornák — CANON

Skuld VAGYOK

kortalan

kiszámíthatatlan ;

a családom szerint

küzdő szellem ;

az ellenségeim szerint

szórakoztató ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

„Onnét e lányok, titkok tudói, hárman a tóból, a fa tövéből. Egyik neve Urd, másiké Verdandi – rúnákat róttak -, Szkuld a harmadik, tettek törvényt, életre, halálra: emberfiának sorsot mondtak.”

Mit is jelent egy olyan lénynek az idő tartama, a világ születése és a végtelenség fogalma, aki birtokolhatja mindezt? Szükségszerű és elcsépelt. Az ősi mitológia számtalan forrással rendelkezik rólunk, de csak kevés igazságtartalom rejlik eme írásokban. Ahogyan az istenek, úgy mi is az időt egy másik mértékegységben mérjük. Lebontani és elkülöníteni a múltat, a jelent, és a jövőt szinte lehetetlen, mert ezek a fonalak összeérnek, és három ponton is találkoznak. Egy vagyok közülük. Látom mások jövőjét, a síkon végig sikló folyamot, mely aztán valahol véget ér, és mégis homály fedi mindezt. Kevesen kíváncsiak a jövőjükre. Mindenki hajkurássza, fantáziál róla, víziókba merül. Egyeseket rettegéssel tölt el, hogy betekintést nyerjenek egy későbbi időpontba, másokat a lázas állapotig hajszol, hogy tudják miként csukódik le örökre a szemük. Bárcsak gyógyír lehetnék a veszedelmekre, könyörgő imákra. Az én legnagyobb félelmem az elmúlás igazi mivoltának megtapasztalása. Láttam civilizációk pusztulását, újak felemelkedését, de a folyamat mindig ugyanaz volt. Feledésbe merültek a világ változásával. Az emberek esendő lények, néha nagyképűek és nárcisztikusak, de az igazi problémát az istenek felfogásában leltem meg. Az önimádat, a végtelen idő legyőzhetetlenné tette őket, azt képzelték, hogy minden az övék, és aztán rájöttek, hogy ők sem kivételek, csak a sors elszenvedői, akár a többiek. Kijátszani a nagyobb hatalmat nem lehet, és nem is érdemes. Bennem ott a válasz, de számodra titok marad az utolsó szívdobbanásodig, vagy a feledés átok ütötte órájáig.

Pajkosan és szeleburdin szemlélem a mostani világot. Állandó változásban vagyok, nem szeretek egy ponton leragadni, talán az adományom jeleként értelmezhető az izgága életstílusom. Imádok újdonságokat felfedezni, kipróbálni magamat egy szinte ismeretlen területen. Gondolok egyet, és megvalósítom az elképzelést. Nincs mitől tartanom, úgy érzem, hogy másképpen forognak a kis agytekervényeim, amolyan az élettel egy vonalon haladok. A felkelő nap, a hideg éjszakák, a boldog és mosolygós arcok tartanak a felszínen. A jövő is egy másik állapot, ahogyan a boldogság. Múló és ritka kincs, de aki átéli, annak örökre a szívébe mar. A kívülállóknak a vidám és szórakoztató oldalamat részesítem előnyben. A virágkötés a legújabb hóbortom. Az interneten találtam rá egy kedves hölgy kurzusára, és azonnal beleszerettem a leírásba. A virágok ezernyi nyelven kommunikálnak velünk, ahogyan mi is használhatjuk őket egy másik csatornára. Az érzelmek kifejezése manapság egyre nehezebb feladat, én pedig lehetőséget biztosítok a föld adta flórával, hogy kihozzuk a maximumot mindenkiből, aki nyitott rá.

A gondolataim alapbogara a kávé. Minden földrészen más íze van, de én csak egyfajta módon iszom meg. Feketén, cukor nélkül. Már annyi mindent ízesítünk, én azt szeretem, ha a nyelvemen végigporoszkál a pörkölt kávészem zamata, és az emlékek felélesztik azt a nosztalgikus állapotot, ahol az illat és az íz egy különös egyvelege találkozik. Függője vagyok a reggeleknek, nekem az új kezdet, egy új löketet ad. Nem fárasztok senkit az önfejlesztő, meg világmegváltó klisékkel, de ha tehetem, akkor szebbé teszem a szomorú figurák napját, aprócska örömöt csempészek a reményteleneknek. Esténként kicsit más szemmel tekintek a napra. Valami már a múlt része, ha tehetem ilyenkor egyedül maradok. Összegzem a mai tettek gyümölcsét, hálát regélek és elengedem a rosszat. Mindenki vállát nyomja valami, én sem vagyok kivétel. A problémák megélése legyen az én időm.

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

A Normandiai-partok valamikor télvíz idején

Gerlind a király hitvese egy elég lelketlen asszonyság. Mosónőként el tudok vegyülni az emberek között, és szemmel követni a fogságba ejtett királylány mindennapjait. Közeledik a napja, hogy újra lássa szerelmét, de még pár hajnalhasadás végbe fog menni addig. Nem avatkozhatok közbe, de láttam a jövendőt. Fehér kendő takarja el a hajamat, és a lábamat zúzmarás moszat áztatja el. A szigetek ilyen tájt elég sziklás peremmel övezik körbe a partot, és a megközelítés is nehéz, amíg be nem köszönt a tavasz, vagy egy ár-apály időszak. A holdtöltét nem számoltam, pedig jó lett volna. A névtelenség homályába merülnék, ha nem bámulna annyira az a fiú. Szeme fátyolosan üveges, igen ez a jó kifejezés rá. Bármikor rám pillant, csak mosolyog maga elé, és fogalmam sincs, hogy mit akar, mert közelebb nem merészkedik, csak az alkatomban gyönyörködik. Néha lopva felé sandítok, és ha éppen pajkosabb kedvemben vagyok, akkor egy mosollyal ajándékozom meg. Az udvarlásnak nagy hagyománya van, nem adhatják oda magukat a lányok a nász megülése előtt, ki kell várniuk az első közös éjszakát. A feje megbillen, és a nyelve hegye is előbukkan a szája rejtekéből. Zavarában megigazítja a kalapját, és most először veszi a bátorságot, hogy a közelembe jöjjön. Kétszer is megbotlik a csúszós köveken, de úgy tűnik ez sem tántoríthatja el a céljától. Díjazom az eltökéltségét, de tényleg Gudrun miatt vagyok jelen. A lány természetesen alig pár méterre tőlem válogatja át a mosásra váró anyagokat a másik lány társaságában. Királylányként látta meg a napvilágot, mégis úgy bánnak vele, mint egy cseléddel. Cipő nélkül küldik le a partra, hogy kimossa a ruhákat, mert hű maradt a jegyeséhez, és nem akar hozzámenni a normann király fiához. Kitartása évezredek múlva is legendákba övezve marad fent, talán a hűségről alkotott képet innen is lehet eredeztetni.
- Hilde tudnál nekünk segíteni? – Gudrun társnője pillant rám odaátról, ezért nem tudom megvárni, hogy mire készül a fiú. A munkámat el kell látnom, nem tehetek úgy, mint egy nemesi sarj. Még a végén az én fejem vétetik.
- Persze. – szelíd mosollyal lépek át az egyik kimosott adagon a lány felé, aki éppen a selymet csavarja immár huszadik kézfordulattal.
- Hildburg nem úgy kell, gyűrött lesz a szárítkozás után. A nagyasszony megver bennünket, ha csorba esik a ruháján. – felelem aggódva, bár belül örülnék neki, ha tönkre menne valamelyik darab. A bársony tartósabb, ez meg kényesebb, mégis sokan ezt választják a lenge viselete miatt.
- Bocsánat, azt hittem, hogy jól csinálom. – gyámoltalan, nem úgy, mint a bizalmasa a foglyul ejtett királylány. Gudrun a tizenharmadik esztendeje gyászolja be nem teljesült szerelmét, és rendületlenül hisz benne, hogy eljönnek érte. Az imái nem hiábavalók, de még egy kicsit szenvednie kell, mielőtt beteljesedik a sorsa.
- Nézd, megmutatom, hogyan forgasd át a másik oldalra. Több szappant és kevesebb vizet eszközölj. Így már talán készen leszünk, mielőtt leszállna az éj. – a talpunkba kisebb kövek ékelődnek, de egyikünk sem panaszkodik. A fájdalmat is meg lehet szokni idővel, ha elég kitartóak vagyunk, vagy annyira elzsibbadnak a lábszáraink, hogy üdvös a semmibe menekülni.
- Téged néz a fiú. – suttogva szól közénk Gudrun és a fejével a közeledő felé biccent.
- Hervig…szia. – köszön rá nagy lelkesen a királylány, én pedig szakszerűen emelem ki a jeges tengerből a selyem alsót.
- Hilde…beszélhetnénk? – Gudrunt figyeli, valahogyan rám nem mer egyetlen szempillantást sem vetni.
- Igen. – felelem neki, de a távolból egy bárka tűnik fel. Az ég alját sötét fellegek takarják el, és rossz előérzetem támad.
- Később, ha nem gond. Ott egy bárka. – a jobbomat a szinte alig látható horizontra szegezem, és a lehetetlenséggel veteksző arckifejezéssel csapom a hónom alá a két ruhát.
- Mennünk kell. Vihar közeledik. – a kijelentésem nem tűr halasztást. Tudom, hogy kik vannak a hajón, de még várnunk kell. Az idő más utat nyitott, erre az ösvényre nem engedhetem lépni. A sors vajon befolyásolható, vagy amit teszek egyszer a visszájára fog elsülni? A fonalak tekerése más véget jelzett. Gudrunnak a vőlegénye mellett a helye.
- Siessünk. – szólok rájuk, hogy szedjék össze a kosarakat is. Ma este biztosan meg leszünk verve.

Skuld

1 / 1 oldal