A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól
Tipikus örökmozgó, akit képtelenség egy film elé leültetni vagy moziba elrángatni, mert nem bírja ki állandó fészkelődés nélkül végignézze a képkockákat. Két, három óra egy ültő helyében? Kizárólag munkával kapcsolatban képes rá, legyen szó akár a választott hivatásáról vagy valami ház körüli teendőről, amit még élvezettel is csinál. Vonatkozik ez mindenre, ami aktív pihenéshez köthető és ha valaki kifogyott az ötletekből, ő bármikor képes minimum hárommal előrukkolni program gyanánt, kellően kreatív, energikus a kanapén döglődésen túlra érjen a fantáziája, az igénye. Ismerősei számára gyakran nehezen érthető miként foglalhatja le magát állandóan és érhet rá mégis mindenre egyszerre, lehet mindehhez kapacitása, affinitása. A folyton pezsgő életritmusában érzi legjobban magát, van igazán elevenében, aminek öt éve szerves részévé vált a négylábú társa, Nanuk és általa az aktív természetjárás, túrázás. Kezdeményező típusként szeret másokat rábírni arra tartsanak vele, a társaságot egyébiránt is jobban preferálja, de az egyedüllét sem akadályozza meg abban kimozduljon a négy fal közül.
Nem pazarolja az idejét, tologatja a döntéseit, a bakancslistáján szereplő elemek mellé lelkiismeretesen karcol pipákat, mert tisztában van vele évek múlva lehet nem lesz rá lehetősége, változhatnak a körülményei. Egyike azon keveseknek, akiknek egy évébe valóban több élet sűrül, mint másoknak akár ötbe is.
Az aktív, szülei számára hajmeresztő dolgokat is tartalmazó stílus ellenére nem okoz aggodalmat a számukra a felelősségteljes, megbízható jelleménél fogva. Ostoba kockázatokat nem vállal, utána jár a követelményeknek, vakon nem ugrik bele olyan tapasztalatot igénylő dolgokba, amiknek nincs a birtokában és az ilyen esetek szerencsére nem szegik kedvét, szereti az újdonságokat, a meglepetéseket bizonyos kereteken, az ép eszűség határain belül. Ebből adódóan az emberekben egyik legjobban értékelt tulajdonságként tartja számon, ha az illető képes újabb s újabb meglepetésekkel szolgálni, ami nem egyenlő azzal, ha valaki kiszámíthatatlanul, szeszélyesen viselkedik.
A kapcsolatok kialakítása nem esik nehezére, könnyed beszélgetésre éppúgy vevő, mint komolyabb témákat érinteni a diskurzus során, de alapvetően nem mondható el róla túlságosan komolyan venné magát vagy éppen másokat. A részletekre, kisebb félreértésekre nem görcsöl rá, ahogyan arra se mindenki kedvelje. Elfogadja a tényt, gond nélkül lép túl rajta és folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Bármennyire is keményen hangzik, de őt sem érdekel minden és mindenki, a legapróbb bajuktól kezdve a legnagyobbig, ami fordítva is igaz. Az egészséges leszarás művészetét ekként sajátította el az évek során, sok mindent meg kell hallani, látni, de energiát nem mindegyik kezelésébe öl bele, ha a feltétlen közbeavatkozást nem igényel annak okán, hogy magától is rendeződik.
A nyolc hónappal ezelőtti történésekből mostanra úgy ahogy felépült. Az első három hónapban sokat stresszelt, minden telefonrezzenésre, szirénára felriadt és a kialvatlanságtól a megszokotthoz képest sokkal kevésbé volt kommunikatív, nyitott mások irányába. Lassan, de biztosan belátta az elszigeteltségből adódó problémákat és a rá kivetülő negatív hatását, így mostanra, ha lassan is, de visszaszivárgott a hozzá közelállók életébe, nem csupán Nanuk társaságában hagyta el a lakását, amit máig üresnek érez s aminek tovább adásán gondolkozik egy ideje. A pozitív szemlélete kicsit kopottasabb a tehetetlenség terhe alatt, de ki hibáztathatná, ha egyik napról a másikra tűnt el a menyasszony, akiről máig alig egy maréknyi információja van a rendőrségnek? Egy lehetetlen szituációban várakozik és egyre kevésbé tudja ő is, hogy mire.
1,93 méter
75 kg
sötét barna haj
vele megegyező színű szakáll
világos barna szempár
tizenkét tetoválás (jobb lapockán egy, mellkas bal oldalán egy, törzs bal oldalán
négy szimbólum [to overcome adversity, acceptance, healing, vengeance], jobb karon négy, jobb csuklón egy, bal lábon egy)
edzett fizikum
laza, többnyire sportos öltözet
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
5. óraA munkahelyéről hívnak - egyik barátnője, Karin -, tudok-e valamit
róla miért nem adott le jelzést a HR felé késedelemről vagy betegszabadságról; a főnök pipa a be nem jelentett hiányzás miatt, nem tudják elérni a telefonján, órák óta próbálkoznak, sorra le kellett mondani a meeting-eket az ügyfelekkel aznapra... mire nem tudok annál többet elmondani a szokásos időben hagyta el a lakást, időben beérjen, megpróbálom felhívni, beszélni vele.
Egyik megkeresésemre, se hívás, se üzenet formájában nem kapok választ.
7. óraElnézést kérek apjától, anyjától, amiért munkaidőben zavarom őket tudnak-e valamilyen programról, valamiről, ami esetleg közbejöhetett
neki csak elfelejtett volna szólni róla; nem az első eset lenne. Egyikőjüknek sem rémlik semmi, így szabadkozva próbálom megnyugtatni őket, biztos csak az én fejemből ment ki, nem kell aggódniuk.
8. óraA magánszámán keresem fel az orvosát látogatást tett-e nála a mai nap folyamán, de válasz ugyanaz, mint eddig; nem jelentkezett be hozzá, nem tud semmiről. Az asszisztense sem.
Igyekszem higgadt maradni azzal magamban mantrázom a leendő anyósoméknak mondottakat;
biztos csak az én fejemből ment ki. ...holott nagyon is jó az emlékezőképességem.10. óraRáírok a baráti körére, mindenkire egyesével, hogy tudnak-e bármit a mai napjáról, terveiről. A biztonság kedvéért a munkahelye miatt teszem nyomatékossá, bár képtelenségnek tartom bármilyen nekem szánt meglepetés húzódna a háttérben.
Sajnálom Sev, nem mondott semmit. [...] Tegnap korán lerázott pedig... azt mondta korán kel meló miatt. [...] Nem tudok semmit. [...] Nope. [...] Este főzni akart, mintha ezt mondta volna. [...] Egy hete nem beszéltem vele, nem tudom.13. óraHuszonkilenc nem fogadott hívás.
Tizenkét üzenet; SMS-ben, whatsupp-on.
Két hangposta.
Feszülten hívom fel a közeli kórházat nem-e kezelnek beteget, akinek a neve megegyezik az
övével vagy ellenőrizni tudják-e bejelentkezett-e hozzájuk valamilyen kezelésre. Mindkettőre nemmel válaszolnak, az utóbbiról egy másik ott dolgozó nő nyilatkozott, aki a felvázolt szituáció ellenére a jogosultságomra hivatkozva tagadta meg az információ megosztását.
A rendőrség központi számát háromszor hívom egy percen belül, mire végre nem foglaltat jelez a vonal és érdeklődöm felmerült-e a neve bármilyen ma, reggel hat és a mostani óraállás közötti ügy kapcsán.
Sík ideg vagyok. Még kétszer próbálkozom a felhívásával, mielőtt autóba ülnék. A kutyát hátrahagyom.
14. óraAz őrsön elutasítanak, mert még nem telt el az eltűnése óta negyvennyolc óra. Nem tudnak semmit tenni, várjak,
lehet csak ki akart kapcsolódni valahol. Az ingerült reakcióm miatt majdnem ketten kísérnek ki az épületből, de időben realizálom a túlkapásomat, elnézést kérek, a saját lábamon, akaratomból távozom.
A telefonom ellenőrzöm mikor volt utoljára elérhető bármelyik platformon is; előző este.
Eszembe jut, amit Linn mondott, a megszokott bevásárló helyeinket végigjárom zárás előtt és a képét mutatva ez eladóknak, az ottani biztonsági őröknek kérem őket próbáljanak meg visszaemlékezni, nem-e látták a mai nap folyamán betérni. Az egyik helyen még a biztonsági kamerákat is ellenőrzi az egyik férfi. Sajnos eredménytelenül.
Ellátogatok a parkba, teljesen értelmetlenül, mert a gyér kivilágítás miatt nem sokat látok a sötétben és egyébként sincs róla fogalmam pontosan mit gondoltam, mit fogok itt találni ebben az órában.
15. óraLemegyek a pincébe, ellenőrizni elvitte-e bármit is. Megnézem a szomszédos utcákat volt-e bármelyikhez kihelyezve korábbról balesetjelző vagy a helyszínen akad-e rendőrségi kordon, akármi.
Fogalmam sincs mikor ettem vagy ittam utoljára, a rajtam eluralkodó idegességtől a reggeli étkezésemre sem emlékszem, a fejemhez kapva sietek vissza a lakásba, szerencsétlen Nanuk-nak se adtam semmit mióta hazaértem és le is kellene vinnem.
23. óraHa a kutya nem terpeszkedett volna el rajtam valamikor a hajnali időszakban, szemernyit se aludtam volna az éjjel, nem kelnék a beállított ébresztő hangjára. A mobilom képernyője az első, ami érdekel és az első, ami az arcomba nyomja; semmi hír. A kulcscsörgésre mindketten felébredtünk volna, a bejárati ajtó csukódására is.
Ráírok Karin-ra tud-e esetleg valamit tegnap óta, kaptak-e email-t, de a helyzet változatlan. Lemondják a mai meeting-jeit is.
Leviszem Nanuk-ot, mielőtt szétszedi a lakást vagy engem.
27. óraBeteget jelentek mára. A rendelőben helyettesítenek.
Ismét körbetelefonálok; a kórházakba, immár a város túlfelére is, a hivatali szervekbe, körzetekre lebontva. Mind a már jól ismert semmivel fogadnak.
Személyesen bemegyek a kedvenc kávézójába, a munkahelye melletti étterembe, a drogériába, minden eszembe jutó rohadt helyre, hogy a képét mutogatva körbeérdeklődjek láttak-e tegnap vagy akár ma. A szokásostól eltérően türelmetlen vagyok a frusztrációnak köszönhetően, nem mindig a megfelelő hangnemet ütöm meg, a csitító tanácsok hallatán, pedig csak feljebb szökik a vérnyomásom, mert ez az egész nem jellemző
rá. Hogy nem szól be a melóhelyére, különösen Karin-nak, ha a HR-re nem is, senki nem tud semmit a hollétéről, extra titkos pusmogások képében sem, amikor legalább egy megerősítést kaptam volna valamelyik megkeresett ismerősétől, hogy nem kell aggódni, ha el nem is árulhatja mi van vele, de minden oké.
30. óraAz agyam lassan forog, már azt sem tudja hova, miközben túl vagyok pörögve a koffeintől, amit a kevés alvás miatt ittam meg. Túlcsordulni az energiától, miközben a szürke állományom nem tud már lépést tartani a szervezetem energiaszintjével... nem vagyok jó passzban, a nyugtatásokkal, pedig semmire sem megyek. Jobb ötlet híján elmegyek minden sürgősségi osztályra, hátha bevittek valakit, aki a személyleírásának megfelel, csak épp nem tudták beazonosítani.
Órákkal később sem leszek okosabb vagy higgadtabb, ellenben fáradt, zsibbadtabb, szétesettebb, paranoiásabb igen.
34. óraA megcsörrenő telefon után élénken kapok, abban reménykedve az
ő neve jelenik meg a kijelzőn.
Kiderül csak az anyósjelölt az...
36. óraVálaszolok a többi megkeresésre, érdeklődésre az ügy kapcsán, mire okosan elhangzik el kellene mennem a rendőrségre feljelentést tenni. Mintha nem próbáltam volna már ezt a lehetőséget, a világmegváltó rávilágításra fájdalmasan szarkasztikusan reagálok.
37. óraÁtkutatom az összes mappáját a gépén, belépek a fiókjaiba, amiknek tudom a jelszavát vagy aminek sejtem mi lehet az... az eredménytelenség megint a képembe vigyorog.
48. óraSzemélyesen megyek be felvetetni a jegyzőkönyvet a rendőrökkel és válaszolok a kirendelt kolléga kérdéseire, átadok minden személyes iratot, ami az azonosításomhoz szükséges, kitöltök minden dokumentumot, átadom a pár órával ezelőtt összeírt vázlatot a meglátogatott helyekről, a megkérdezett ismerősökről. A laptopot, az ismert jelszavakat is a kezeikbe nyomom, kezdjenek vele valamit, használják fel a nyomozás során, aminek pontosan tudom az első kibaszott negyvennyolc órája számít a legfontosabb időablaknak, utána jelentősen csökken a megtalálásának valószínűsége.
I'm in pain, alright? I'm in fuckin' pain all the time. And I do shit like this cause it makes me feel whatever for a split second. [...] I just wanna be out of pain. Either live without pain or die without pain. Whichever one comes first.
nyolcadik hónapMegvolt életem első dühkitörése, amikor a rendőrség semmilyen új hírről, nyomról nem tudott tájékoztatást adni.
Le kellett cserélnem a fürdőszobai tükröt, mert összetörtem.
Teljesen megfeledkeztem az előre leegyeztetett találkozónkról az esküvőszervezővel júniusban. Lemondtam a szolgálatait.
Elhoztam az irodából a személyes dolgait, a növényeit.
Hajszálon múlt bealudjak a volán mögött és ne időben tapossak a fékre a piros lámpa látványára ébredve.
Többször túlhajtottam magam futás közben.
Addig húztam vontam a kórházba menetelt, amikor kiment a bokám, hogy műteni kellett és meg kellett változtatnom a vészhelyzet esetén értesítendő személy adatait.
Két hónappal ezelőtt felhagytam vele napi szinten ellenőrizzem vajon még mindig a már betelt hangpostájára kapcsol-e a vonal.
Az októberi nyaralás visszamondtam, visszaigényeltem a pénzt.
A szem előtt lévő cuccait bedobozoltam, de a szekrényekben pihenőket a ruháival együtt a helyükön hagytam.
Egy, két hete elkezdtem körbenézni az ingatlanpiacon. Egyelőre csak kíváncsiságból.
A szülei teljesen feladták, temetést emlegetnek...
Kezdőlap
