Mindenkiben rejlik egy történet

meséld el a tiéd

Hallak. Hallgatlak, ahogy mindenkit. Olyan érzés, mintha több milliárdnyi hang egyszerre tódulna a fülembe tökéletlen szimfóniát alkotva. Az állandó zaj a társam, melyet tökéletesen ki tudok zárni. Ha kedvem tartja néha elcsípek egy-egy foszlányt, de könnyebb monotom metronomként gondolni rá, mint elkapni egy fonalat. Nem akarok túlságosan sokat tudni, hiszen a jelen változékony.
Látlak. Látom a fonalak szövevényes útját, hogy kapcsolódnak egymásba, majd válnak szét egy másik ponton. A jelen sokkalta szerteágazóbb, mint bárki hinné, hiszen a döntéseink befolyásolják az utunkat, így akár egyszerre több alternatíva is létezhet. A döntést követően pedig elhalványul az életképtelen cérnaszál. Folyton a jelenben élni könnyűnek hangzik, hiszen nem kell törődni se a kísértő múlttal, se a kifürkészhetetlen jövővel. Mégis olykor sokkalta nehezebb mint bármi más. Egyik napról a másikra létezni, látni az apró pillanatokat melyeket mások megélnek. A világ összes jelenével tisztában lenni néha fárasztó, tudva, hogy nem tehetek semmit, míg máskor egészen szórakoztató, hiszen az emberek esendőek. Ezért is szeretnék mindent kipróbálni, amit az adott kor nyújtani tud. Szeretem megtapasztalni az életet minden jó és rossz oldalával együtt. Láttam miként emelkedtek fel és buktak el birodalmak egyetlen pillanat alatt, milyen apró dolgokon befolyásolják a sorsukat. Egyike vagyok a hármaknak, a Sors nővéreinek.
Urd drága egyetlen nővérem, ki a komolyság mintaképe. A múlt megfejtője, az emlékek őre. Nem egy alkalommal fogott vissza, nehogy hirtelen cselekedjek. Ő adja kezembe a világmindenség fonalát, mit a rokkáján font. Ő a kezdet. Néha próbálom kirángatni az antik tárgyak közül, hogy kávézzunk. A köztünk lévő mély szeretet örök és felbonthatatlan.
Skuld drága egyetlen húgocskám, ki olyan akár egy tornádó. Kiszámíthatatlan és sokszor követhetetlen az élete. A jövő tudásának birtokosa, a kiismerhetetlen tudója. Az ő kezébe adom a fonalat, hogy ha szükség van rá elvágja az ollójával vagy hadja végig szaladni a folyamon. Ha valami őrültség üti fel fejét akkor biztos, hogy ott találod, hogy aztán vigyázhassak rá, mert én se maradhatok ki a mókából. Vele sokkalta többet lógok mint a nővérünkkel. A közöttünk lévő kapocs erős és védelmező.
Minden felett álló nornák vagyunk, akik egyben tartják a világ kényes egyensúlyát. Múlt, Jelen, Jövő ezen fontos alappillérei a mindenségnek, mely a mi vállunkon nyugszik.
- Asa, minden rendben? - a gondolataimból a doktor zökkent ki, mire egyből rá emelem a pillantásom.
- Persze, jól vagyok. Épp az előbb fejeztem be a készletek ellenőrzését. Még egy krémet kell készítenem és mára végeztem - teszem le a papírhalmot az asztalra, majd hirtelen a férfi elé állok - Lesz egy kisebb buli este, ha van kedved eljöhetnél - édesen mosolygok rá, mire képtelen nemet mondani. Próbálom kizárni azt a tényt, hogy látom a jelenét, ahogy azt is, hogy ezzel befolyásolni tudom. Eddig nem folytam bele az életébe mégis most a pillanat megkívánta. Gyorsan szalad az idő, ha elmélyedek valamiben. Telefonom a kezembe veszem, hiszen abban a pillanatban szólal meg jelezve, hogy üzenetem érkezett.
Hétkor a szokott helyen - Nanna
Érdekes éjszakának nézünk elébe. Elpakoltam magam után, a kész kenőcsöt a hűtőbe tettem felcimkézve, hogy aztán dolgom végeztével bezárjam a patikát. Még van temérdek időm van elkészülni, így hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a város legjobb régiségkereskedése felé. Sil biztos örülni fog nekem, arról nem is beszélve, hogy rá férne egy kis buli. Gyorsan szedem a lábaimat, hogy még ott érjem - néha átoknak érzem, hogy az ő pillanataikat nem láthatom -, a kilincset lenyomva fenn akadok az ajtón. Francba! Nagyot sóhajtva megrázom magam és elindulok haza. Legközelebb nem csúszik ki a markomból. Pár órval később az utolsó simításokat végzem a sminkemen, hogy aztán a magassarkút és kabátot felhúzva elinduljak. Hadd szóljon!
Carpe diem