Saját magamat kissé meghazudtolva döntöttem úgy, hogy távozom a klubból, ahelyett, hogy azzal szórakoztassam magamat, hogy ezeket a gyenge humánokat tanítsam meg ököllel harcolni és valhallába küldjem őket. Semmi kedvem nem volt most verekedni, így békésen megindultam a kijárat felé, vár a víz, várnak halak és vár a lehetőség, hog Aegir-t is megcsípjem végül valahol a tengeren. Elvégre a tnger istene, ha még él és úgy érzem, hogy még él a vén dög, akkor előbb utóbb a tengeren is fel kell bukkannia. De ahelyett, hogy nyugodtan mehettem volna a dolgomra, valami barom úgy gondolta, hogy hátulról lökdösni a legesélyesebb és a legjobb móka, hogy belekössön valakibe, aki kimutatta szándékát, hogy a mai napon nem kíván vét ontani. Tekintve, hogy a lökés hátulról hirtelen jött és elég kemény volt, majdnem felnyaltam egy asztalt. Megpördültem és ami kibontakozott a szemeim előtt, az valami fenséges látvány volt.

Nincs is jobb móka, mint egy kocsmai verekedésnek a szemtanújává lenni. Az egyik figura a haverját kidobó biztonsági embert akarta volna fejbe verni valamivel, amíg az nem figyel. Nem, nem a haverom az illető, de szerintem itt az ideje, hogy végre kimozgassam a lassan berozsdálni készülő csápjaimat és leverjek egy két pofont. Hát elkaptam az ürge vállát és kibillentettem az egyensúlyából, így az üveg mérföldes luftot ütött a kidobó feje mellett. Majd magam felé penderítettem, az ipsét, megfogtam a mindkét vállát és megfejeltem. Hohoho, micsoda érzés volt. Áldozatom megszédült én felkaptam, majd egy könnyed...
- Njörd nevének nagyobb dicsőségére! - kiáltással bedobtam az asztalok közé. Ezek a szánalmas barmok, úgysem tudják, hogy kicsoda Njörd. Hát majd most megtanulják, ha segítek nekik eljutni a Valhallába. Ott tiszteletüket tehetik őseik előtt és vidoran lakmározhatnak a istenek dicsőségére. Valakinek kisodorhattam a kezéből az italát, mert csúnyán nézett rám, amikor az előbb eldobott fickó a földön landolva úgy döntött, hogy ő most lepihen.
- Kell egy pofon vagy megverekszel kettőért? - kérdeztem a felém mozduló, hosszú, szőke hajú tagtól. Úgy tűnik meg akar küzdeni ő is a Valhallába vezető jegyért.

A franc sem tudja, hogy miért jöttem éppen a Vortexbe. Maradhattam volna a tengerben, hogy kipihenjem a Tenger Leányának elsülyesztését és a benne tárolt hűtött hal felzabálását. Azok a tengerészek eléggé megfeküdték a gyomrom. Mondjuk az is lehet, hogy a fagyott hal és a halott tengerész nem jó kombináció vacsorára. Bármi is legyen a válasz, mert ráérek ezen majd még godnolkodni, a pultnál ülve egy itallal a kezemben, volt időm visszatartani magamban, egy akkora halas büfit, hogy felforduljon a csapos. Kezdtem jó kedvemben lenni, azért a pia eléggé megtudja hozni a hangulatot, amikor a capos, azzal az idegesítő szemeivel rám ézett és feltette a kérdést.
- Adhatok még valamit, haver? Mondjuk egy koktélt? - miért nem tudják befogni a szájukat az emberek, amikor kellene? Felvontam szemöldököm.
- Persze, egy halott csapost. - valamit megérezhetett a pillantásomból éa hangsúlyból, mert azonnal visszavonulút fújt és elhajózott nyugodtabb vizekre. Végre. Kényelmesen ihattam italom maradékát, amikor olybá tűnt, hogy mégsem hagynak békében.

A hölgy, akinek fizimiskám alapján szimpatikus lehettem, eléggé szolidan, mégis kellően kihívóan öltözött és sminkelte magát ahhoz, hogy bármely férfi ember érdeklődését fejezze ki iránta. A gond ott kezdődött, hogy én nem vagyok ember. Először csak mellém ült, aztn kedvesen pillogott rám. Végül rákérdezett.
- Jobban örülnék neki, ha inkább elhúznál és valahol máshol illegetnéd magadat.
- Herbert, ez a buzi lekurvázott! - fordult oda, valamely ismerőséhez és elkezdte a vernyogását mint egy veszett macska. Csak azért nem vertem szájba, hogy leforduljon a székről, amiről készült egyébként is feltápázkodni, mert most nem volt kedvem ember ölni. Éppen most ettem egy fél rakomány, fagyott halat, égett a gyomrom. Herbert más kérdés volt.

Valamiért fájlalta, mert nem érdekelt a kurvája és ezt nyíltan meg is mondtam neki. Először csak a nőnek, utána Herbertnek. A nő hisztizett és kezdett egyre többember figyelni arra, hogy nyafog. Herbert erősködni kezdett.
- Nekem nincs időm erre. Szóval szórakoztassatok valaki mást, ezzel a szánalmas, primitív szórakoztatási formával. - én eskü igyekeztem nem bántani senkit, de Herbert hajthatatlan volt. Azt akarta, hogy kérjek bocsánatot a nőjétől. Aztán megmarkolta a vállam, én ekkor ütöttem meg. Herbert összecsuklott és feldöntött pár bárszéket.
- Bocs, hogy a pasid egy barom. - mondtam és elindultam kifelé, miután fizettem az italomat. A nő ekkor kiáltott a kidobóért.