I v a n  &  E k a t e r i n a

Give me the burden, give me the blame. I'll shoulder the load, and I'll swallow the shame

Mély levegőt veszek és hagyom, hogy átjárjon az izgalom, ami minden előadás előtt szokott. Elvégzem az utolsó nyújtásokat, apró ugrásokat, amit minden balerina megtesz, majd a többiekkel egy sorba rendeződve felveszem a kezdő pozíciót. Ahogy kilépünk a színpadra a reflektorok elvakítják a látásunk, mégse állhatunk meg, a zene ritmusára kell lépnünk a koreográfia szerint. Elérkezik a nagy finálé, mindenki lélegzet visszafojtva figyel, amint a kar közre fog, majd szépen kisétál a színről. A zene taktust vált és belekezdek. Kecses, könnyed mozdulatok. A testem az agyammal irányítom, melyik csont, ideg mikor és hagyom mozduljon, ez mégsem elég. Kell hozzá szív, az hogy átérezzem a darab jelentőségét. Egy utolsó közös jelenet és a függöny legördül, mi pedig meghajlunk, ahogy illik pukedlizve. Nem kell arra fordulnom, anélkül is tudom Pjotr hol foglal helyet, a határozott, kiemelkedő mégsem lelkesítő taps felőle jön. Minden bemutatót végig üli illemből, ám ez az utolsó előadás ebből a darabból, így kíváncsi vagyok mit keres itt. A primabalerináknak külön öltöző jár, így oda menekülök a rajongók és a többiek elől. Szükségem van pár percre, egyedül. Megtámaszkodok  az öltözőszekrény szélében és mély levegőket veszek, hátha az segít erősebbé válni, hiszen arra lesz szükségem. Hallom a kopogást és mielőtt bármit mondhatnék - nem mintha lenne értelme - egyből benyit a drága férjem egy kezében egy csokor virággal, míg a másikban egy ruhászsákkal.
- Gyönyörű voltál Солнышко! - lép oda hozzám, hogy átadva a virágot egy puszit adjon az arcomra, mire elmosolyodtam engedelmes feleségként - Igyekezz, egy igazi orosz estre vagyunk hivatalosak! Hoztam neked ruhát, hazamenni nem lesz időd. Kinn megvárlak - mielőtt bármit mondhattam volna az üres székre tette a csomagot és magamra is hagyott. Az eddig benn tartott levegő kiszakadt belőlem, miközben engedelmesen kibontottam a fehér anyagot tartalmazó ruhát. Sárga. Elfintorodom egy pillanatra, majd megteszem azt, amire kért. Tudom, ha nem így tennék másnap azon gondolkodhatnék hogyan takarjam el a foltjaimat. Fél órával később már teljes díszben a kocsiban ülök mellette, ahogy egy rendes feleségtől elvárnák. Egy régi elegáns épületbe lépünk, hogy aztán egyből megcsapják a fülem az autentikus orosz dallamok. Miután lefutottuk az illedelmességi köröket eltűntem a színről, egyenesen az erkély felé vettem az irányt. Nem állt szándékomban tovább hallgatni az orosz maffia kódnyelvét - amit tökéletesen értettem, bár ezt sosem kötném senki orrára -, friss levegőre van szükségem. A szabadban egyből kerestem egy homályosabb, félre eső helyet, hogy elszívhassak egyet a tartalék cigijeim közül. Nem erre készültem ma este és bármilyen tökéletesnek állított be Pjotr egyáltalán nem voltam az. Minden idegszálam fájt, kizárólag a fal tartotta meg törékeny testem. Nem érdekelt, hogy akár meg is fázhatok a lenge ruhában kabát nélkül, jól esett ahogy a hideg kő lehűtötte elhasznált testem. Azért imádkoztam, hogy végre vége legyen az egésznek. Hiszen ez is egy újabb party ahol körbe mutogathat, hogy milyen gyönyörű az ő napocskája, miközben engem a hányinger kerülget. Érdektelen tárgyalások tömkelege az ilyen események, ahol egyszer csak akarva-akaratlan előkerülnek a fegyverek és ha hazaküldetett néha az escortok is.