Katya & Andrej

Manapság már úgy fogalmaz, az ő lelkének is szüksége van szépségre, de ez sokáig nem volt így. A balett iránti szeretetet a lányától vette magára, Sofia ugyanis olyan volt, akár egy kétélű penge. A maga módján halálos, szinte félni valóan szigorú, de amint elkezdett a művészetekről társalogni, olyan lágyság költözött belé, ami már szinte nevetnivaló volt az abszurditása miatt. Andrej azonban ámulattal figyelte a változást, és talán emiatt nem féltette soha, hiszen a Diótörő melódiájára az ő lánya bárkinek a fejébe golyót lett volna képes repíteni, erre pedig ebben a közegben, apaként, nem is lehetett volna más, csak rendkívül büszke.
Annyi éve már a mészárlásnak, hogy kevés utat talál manapság a kapcsolódásra, így amikor visszatérve a színtérre meghívják a következő Diótörő bemutatójára, nem képes nemet mondani. Néhány testőrrel szolidan az oldalán, tökéletesre vasalt, drága öltönyben, és ami a legfontosabb, magabiztosan jelenik meg ismét a kíváncsi szemek előtt. Nem úgy azonban, mintha semmi sem történt volna, hiszen az a hazugságon kívül még gyengeséget is mutatna, ó nem. A meggyötört Andrej helyett olyan vigyort keresett a tükörben az arcára, és tapasztotta oda, ami sokat mond, de közben meg semmit sem, ha csak nem kérdezik. Kérdezni pedig senki sem fogja merni.
Valamiért a közönségben ülve az jár a fejében, hogy Clara általában jelentéktelen táncosok közül kerül ki, erre pedig még annak idején Sofia hívta fel a figyelmét; vannak elképesztő tehetségek, de ezt a történetet még nem volt olyan táncos, aki megfelelően adta volna elő, ezt a kritikusságot pedig hosszú évek óta hordozza magával, talán a lánya emléke nyomán, vagy iránt. Éppen ezért is meglepő számára, hogyan tapasztja oda a fiatal táncosnő már első mozdulatával Andrej tekintetét magára, és olyan szinten, hogy az előadás végén sem képes kitörölni a látványt a fáradtnak tűnő szempárból a férfi. Így amikor megkérdezik, csatlakozik-e a többiekhez a gálavacsorára, nincsen benne kérdés egyáltalán.
Drága pezsgővel kínálják, miközben nézelődik a rengeteg, jól öltözött ember között, de mivel az ő fixációját nehéz lenne megszakítani, szinte azonnal kiszúrja az est csillagát, amint megpillantja a többi, szinte szürkének tűnő alak között. A pezsgőt így elfogadja, és vesz a tálcáról még egyet, de azt nem magának, hanem a hölgynek majd, akit kínálni szeretne vele. Az egyik ismerőse, aki már évek óta ismeri ezt a vadászni vágyó tekintetet rajta, kapva is kap az alkalmon, és már útba is kívánja ejteni a hölgyet, és annak társaságát, Andrejjel az oldalán.
- Csodálatos volt ma este.. – Mondja a megnyerőnek tűnő vigyorával a képén, lopva kezet csókol a fiatal hölgynek, és amint ezzel végez, már nyújtja is felé a pezsgőt azt követően, hogy bemutatták őket egymásnak. – El kell mesélnie a titkát, mert addig biztosan nem nyugszom. – És még csak nem is hazudik annak érdekében, hogy megnyerő legyen, hiszen mindez igaz; az előadás felforgatott benne valamit gyökerestül, erre pedig válaszokat kell találnia, minél hamarabb.