ráégünk erre a földre

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Finn Haugen ;;

— Stephen James — "kereskedő" — félisten — keresett

Hödr fia VAGYOK

89 éves

óvatos ;

a családom szerint

határozott ;

az ellenségeim szerint

profi ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

Hát nem lenyűgöző a vér patakmederben folydogáló valója? Ahogy meg-megcsillan alatta egy-egy kavics, pengeél. Ahogy megszűri magát a sártól, a szennytől. Ahogy tisztán tartja önmagát a puszta valójában, és nemes marad, mint az ember, melyben fekszik az a meder fagyos völgyek mélyén. Minden egyes alkalommal, amikor vért látok, elállnak a szavaim, izzadni kezdek, és tekintetemben elégedettség villan. Remélem, saját vérembe fagyva halok meg, hogy aztán az alvadt véren lassan csúszva érhessem el Hel birodalmát.
Az öklömön parázsló vér íze a legédesebb. Érzem benne tetteim súlyát, és érzem az elégedettséget vagy ritkán a megbánást. Ha vér tapad a kezemhez, az átveszi az öldöklés művészetének fenséges illatát, ízét, árnyalatát, vagy a hibásan ontott vérből áradó megvetést. Vérben nyugszik az igazság. A bor ennek csak gyenge mása, ízesített, gyümölcsből facsart imitációja, az irodalom kedvelt motívuma. Nem okoz olyan szenvedélyt, mint a vér látványa, illata, aromája. Nem hatol úgy a hámsejtekben nyugvó érzékeny receptorokba, hogy teljesen megrészegítsen, míg a vér képes erre. A vér megvadít, feledtet, emlékeztet és nyugtat. A vér ambivalens, akár a szerelem. De számomra a vér a szerelem. És ha megalvad, akkor fekete, fekete, fekete.
A lelkem úgy döntött, elég egyedül feketének lennie. Nem a lélek tükre a szemem, nem vetül ki rám a sötét. Zöld és barna. De egyik sem fekete. A bőrszínem sem, azonban azt nem vágyom méltatlankodva megváltoztatni. Ahogyan semmi mást sem. Ez vagyok én, még ha nem is ÉN vagyok. A személyiségem csak az öltözékemben, kiegészítőimben fejeződik ki. Nem véletlen, hogy a legsötétebb ingjeimet hordom. Nem véletlen a fekete napszemüveg, a sötét tetoválások, éjfekete sporttáskák és autók. Apámnak a lélektükre, nekem a benne rejlő az, ami fekete, fekete, fekete.

Képesség:
- kiemelkedő fegyverhasználat és harci készségek
- kérdésmanipuláció (ha valakinek feltesz egy kérdést, fél percen keresztül képes irányítani az illetőt)

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Szürke az idő, szürkék az utcák, szürkék az emberek. Ebben a világban már szinte minden fekete, fekete, fekete. A szarrágó emberek máshoz nem is értenek, csak ahhoz, hogy kiszívja őket az élet veleje, majd az árokszélre köpje a meggyötört lelkeket, ahonnan a megfelelő pillanatban felnyalábolja egy-egy révész, és egy ennél is szürkébb, szinte már fekete bolygóra küldi a szerencsétleneket. Szerintem megérdemlik a sorsukat. Csodálatos azt nézni, ahogy tönkreteszik az életüket, és nem kell bepiszkolnom a kezemet miattuk. Üdítő látvány a szenvedésük, én pedig nap mint nap az első sorból nézem ezt végig. Sokkalta szórakoztatóbb büszke arccal és testtartással végigmenni a pórnép között. Néha még bele is rúgok emberekbe, ha útban vannak. Márpedig ők mindig útban vannak, és mindig útban is lesznek, amíg világ a világ.
Márpedig ezt a helyet annak idején nem teremtették elég sötétre. Hiányzik belőle az, amitől az igazi lehetne. Elvégre mégis szebb szín a fekete, mint a kék. Mégis jobbak rabszolgának a feketék, mint a fehérek, és a jing-jang is csak fekete meg fehér. Nincs benne sem égszínkék sem a mező zöldje. Mert nem kell, nem szükségesek a színek az életünkhöz. Az árnyékok sokkal többet képesek mondani. Az árnyékok azok, amik ténylegesen történeteket mondanak, megjegyeznek és olykor kimerevítenek pillanatokat. Visszaidézhetőek, mint az emlékek, pörgethetők, mint gyerekkorunkban a picit eltérő lapú könyvecskék, melyekből mozgókép lett. Mégis az emberiség elkárhozott, nem a feketét és a fehéret választotta. Az emberek nem képesek arra, hogy elvonatkoztatva a színektől lássák a világ gyönyöreit és rémeit. Én lennék a legboldogabb, mindent a világban így láthatnék.
A kezeimet legszívesebben belemártanám egy üveg alvadozó vérbe. Először a kisujjamat az első percig, a gyűrűset ugyaneddig, és így tovább. Aztán jöhetne a második, a harmadik. Végigrajzolnám ecsettel tenyerem erezetét, legfőként az életvonalat. Megrövidíteném, aztán meghosszabbítanám. Várnám, mikor szívja fel bőröm az életet és a halált. Vajon melyik hatja át előbb a testemet, melyik ér el hamarább a szívemig, hogy átfusson a bal pitvarból a bal kamrába, és újra megérkezzen a szívbe: a jobb pitvarba, onnan pedig tovább. Milyen lehet az, ha fekete vér csörgedezne egyes emberek ereiben? És milyen lehet ezzel élni? Nemesebb, sötétebb, nyugodtabb vagy zaklatottabb? Ha az utóbbi, akkor lenne ember, akin kipróbálnám, és ez a vágy három éve nem csitulhat el...

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés