Amikor azt mondja, hogy van hozzá türelme és nem fogja hagyni magát, halványan elmosolyodom. - Ezt köszönöm... Túl... túl sokan hagytuk már hátra Aaront. Egyszer az apám, egyszer pedig én. - sóhajtok halkan, bevallva az igazat, miszerint én sem voltam ott az öcsém mellett mindig, általában pont akkor, amikor kellett volna. Egy másik téma is foglalkoztat még, és a válasz, amit kapok egyáltalán nem lep meg. Egy isten ellen, még ha félig jómagam is az vagyok, nem harcolhatok. Halkan szusszanok, mert egyébként felteszi a kérdést, hogy még is kire gondolok, és természetesen az első tippje Rán, mire biccentek egyet. - Rán az egyetlen, akitől tartanom kell, legalább is akiről tudok. Ő már megpróbált egyszer eltenni láb alól, de akkor sikertelen volt, és őszintén szólva nem tudom, hogy kerüljek el egy újabb ilyen esetet, mikor... elemem a tenger, egyszerűen.. vágyom oda ki, érted? Te biztos érted... - nézek rá én is, aztán elmerengek egy kicsit. Ismét ráz a hideg, ahogy róla beszélünk, de meg kell tudnom, hogy van-e bármilyen esélyem, a jövőt tekintve. - Szerinted... lehet beszélni vele? Meg tudnám győzni, hogy hagyjon békén? Nem én tehetek arról, hogy megszülettem, de nem akarom egész életemben a családomat és a kedvesemet félteni tőle, meg a haragjától. - nem értem, miért nem Aegirrel beszéli, vagy harcolja ezt le, de igazából képes lennék megvásárolni is a szabadságom, ha ezen múlik a dolog. Nem tudom, mit akarhat egy isten, egyébként, mi az, ami nincs meg nekik. Áldozzak neki kecskét minden újholdkor, vagy mi a franc..? Végül rá kérdezek arra, hogy mivel foglalkozik ide lent, és aztán némán hallgatom, hogy melyik cégnek a vezérigazgatója, és meghallgatom, hogy mivel foglalkoznak. Az, hogy tengeristennőként építészmérnök, és még csak nem is vízen, vagy a felett, egészen meglep, de épp olyannyira üdítő is ez a meglepettség, mert azt jelenti, hogy egészen diverzek tudnak lenni. - Van egyáltalán más olyan isten, aki ennyit foglalkozik az emberekkel, mint te..? - kérdezem rá pillantva, némi hitetlenséggel és valamiféle csodálattal. Már az emberek között is ritka, hogy valaki ennyire önzetlen legyen, de ha most arra gondolok, hogy valaki az ő fajából múló porszemekre fordítson ennyi figyelmet és energiát... egészen tiszteletre méltó, hogy ilyesmit csinál. A kocsiban ülve kérdéseket teszek fel, mert nem csak őt, de úgy az egész isteni fajt is szeretném szépen lassan felfedezni, ha már magam is félig az vagyok. Még egy kicsit furcsa ebbe bele gondolni, mert olyan nagyzolósan hangzik, hogy félisten lennék, pedig még is. Na, nem mintha nők szájából ne hallottam volna a kifejezést, azért abban biztos lehetek, hogy nem erre gondoltak. Hallgatom, hogy tényleg ide lent vannak, hogy kikkel találkozhatok, és eszembe jutnak az alkalmak, amikor találkoztam, vagy hallottam találkozásokról istenekkel. - Az első isteni élményem Fenrir volt. Átváltozott előttünk, és azt hiszem, akkor kezdtem el igazán elhinni, hogy léteztek. Aztán, Tyrt ismerem. Róla nem mondtam meg elsőre, hogy isten, utólag derült ki. Ott van még Aegir, akivel találkoztam, most te, és egy ismerősöm pedig Hellel találkozott. - sorolom a dolgokat, majd vezetés közben rá pillantok egy pillanatra. - Ha már Odin, tényleg királyság van az istenek között? Milyen pozíciót tölt be az emberek között az istenek királya? - kérdezem kíváncsian. Arra bólogatok, hogy sokan vannak még, és amikor emlegetni kezdi a világokat, kicsit félre biccentem a fejem, míg az utat figyelem. - Tehát... tényleg létezik az Yggdrasil? Tényleg kilenc világból áll minden? - kérdezem, és nem tudom eldönteni, hogy ismét higgyek, vagy ne. Az egész... valahogy olyan abszurdnak hat, de még is izgalmas, ha arra gondolok, hogy bőven elég bizonyíték van már a kezemben ahhoz, hogy tudjam, ez a valóság. - Te miért jöttél le ide? Miért vagytok ennyien itt? - kérdezem végül homlok ráncolva, mert azt elmondta, hogy jelenleg sokan élnek itt, de ez úgy hangzik, mintha valami ritka, vagy kivételes dolog lenne. Én meg kíváncsi vagyok...
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Csüt. Május 05, 2022 9:39 am
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Így, hogy Axellel találkoztam, valahogy sokkal könnyebb elfogadni, hogy Aaronnal olyan nehezen mentek a dolgok. Elvégre.. kettőből egy, az jó arány! Ugyanolyan rossz is, de most ezt nem számít. Elmosolyodom, mikor a feladásról ejt szót, hiszen az a pont nálam nem jön el könnyedén. - Az nem baj, abból van bőven. Én aztán nem fogom feladni. - mosolygom őszintén, első alkalommal se próbáltam meg magam rábeszélni, vagy hasonlók, és ha még huszadjára sem áll velem szóba, azt is ki fogom bírni, maximum néha emlékeztetnem kell magam ezekre a szavakra. - Úgy érted, ha esetleg anyám ellen kellene? Igazából semmit. De.. ha nem rá gondolsz is vajmi kevés az esély, hogy nem te húzod a rövidebbet. Igaz, azért van, akit el lehet terelni, van aki nem olyan jó harcban, vagy egyszerűen csak lassabban forognak a gondolatai ilyesmi helyzetben, de.. végeredményben hatalmas erő van mindünk kezében. Tényleg anyámra gondolsz, vagy tartasz valakitől? - kérdezem picivel jobban felé fordulva testemmel ahogy közben sétálunk, kíváncsi egyben gyanakvó, mégis féltő tekintetem méregeti vonásait, válaszra várva. Ahogy az érdekli, hogy is érkeztem, elárulom, nem igazán szeretek vezetni, illetve ide is a sofőröm hozott el, és a vállalkozásról is szívesen mesélek neki, ha még nem hallott róla. - Építészmérnök vagyok jelenleg, erre az ágra épült a cég is, viszont ahogy tudunk, segítünk a rászorulókon is. Adományok, jótékonysági estek, illetve tervezünk felhúzni egy olyan helyet, egy olyan létesítményt, ahol rosszabb sorsban élők, ha úgy tetszik hajléktalanok szállhatnak meg, kapnának ellátást, és szeretnék néhány tanfolyamot is szervezni, hogy valamilyen úton elindulhassanak a változás felé. Hogy esélyt kaphassanak. Aztán idővel, ha működik, máshová is szívesen terveznék hasonlót. - fejtem ki bővebben a választ, mert mindkét arca a cégnek ugyanolyan fontos, egyik éppen annyira lényeges, mint a másik. Az autóban ülve bevallom, hogy nem igazán készültem fel erre a pillanatra, hiába vártam, mert valahogy talán.. nem is hittem el, hogy meg fog történni, így maximum csak zavarban tudok lenni, hogy ülök mint egy tudatlan kisiskolás felelés előtt... de megnyugtat, hogy ő viszont tudja, mit kérdezzen, mit szeretne tudni, és azokra rá is kérdez. Én pedig ha tudok, ezer örömmel válaszolok neki. - Igen, ahogy mondod. - bólintom, majd kíváncsian hallgatom tovább. - Hát.. mindig is nyitott opció volt eljönni Midgardba, van, aki maradt, van, aki egy idő után hazatért, van, aki csak kiruccant.. Jelen pillanatban tényleg rengeteg isten él köztetek, illetve a világ bármely pontján. Átlagosnak tűnhetünk, nem mondanád meg, hogy istennel van dolgod, már ha az illető is úgy szeretné. Könnyedén találkozhatsz magával Odinnal is, Thorral, Lokival.. Bár, ha az Eddát emlegeted, úgy sejtem, nem csak ezek a nevek lennének ismerősek. - mosolygok rá egy pillanatra, Lokit pedig csupán a neve miatt teszem a sor végére, nem az emberek által ismert vagy éppen nem ismert besorolása miatt ugyebár.. - Nem élünk a tengerekben, vagy tengereken, de igen, jó páran vannak még Asgardban, ahogy Vanheimben is, Jötünheimben is, .. De most itt vagyunk. Még én sem tudhatom pontosan, hányan, vagy, hogy kik, hogy hol.. de itt vagyunk. - teszem hozzá még, hogy kiegészítsem a választ, miközben nézelődök is amerre járunk, és csak néha pillantok rá egy-egy mosollyal. Érezheti, hogy tényleg bármit kérdezhet, a legjobb tudomásom szerint fogok válaszolni rá.
Egy kicsit elhúzom a számat azon, amikor azt mondja, hogy talán legközelebb másmilyen lesz. - Hát... ha nem adod fel könnyen, és hagyod, hogy kipuffogja magát, akkor biztosan. De Aaronhoz sok türelem kell... Nagyon sok. - mondom kicsi, de egy kicsit kesernyés mosollyal. A türelem olyasmi, amely nem feltétlenül adatott meg az embernek, főleg ha épp bujkál, vagy menekül. Csak remélni tudom, hogy megtudom mindenre tanítani az öcsémet, hogyha esetleg szükség lenne rá, akkor megtudja védeni magát, és anyát... De talán nem lesz gond. Eddig egészen csendes minden. Annak kifejezetten örülök, hogy ez a nővérem nem azért jött, hogy az anyjának tetszelegjen és elvigye neki a fejemet... - Igazából mit tudok tenni, ha egy isten ellen kellene kiállnom..? Elég reménytelennek hangzik. - kérdezem ehhez a témához kapcsolódóan. Valahogy meg akarom védeni magamat - és a családom, bele értve Avivát - a lehetséges fenyegetéstől. Tudom, hogy csak fele olyan erős vagyok, mint ők, de ha egy gyerek tökön rúg, aki még annyira se erős, mint én, az akkor is fáj annyira, hogy legalább elszaladhasson. Talán valami ilyesmiben reménykedek, de.... aztán lehet hiába. A sofőrre kérdezve kiderül, hogy Hronn egy vállalat cégigazgatónője, én pedig merengek, hogy felidézzem, hol hallottam, vagy láttam tőlük bármit, de hogy őszinte legyek, a seregben nem szentelünk ezeknek túl sok figyelmet. Mióta nem vagyok a tengerészgyalogság tagja, azóta meg főleg... - És mivel foglalkozol? Mire építetted a vállalatod? - kérdezem kíváncsian. Elég nagy cég lehet, ha van annyi pénze, hogy egy sofőrrel furikásztassa magát ide-oda. A legtöbben még így is saját autót vezetnek, ha a cégvezérekre gondolunk. Bár ebben lehet benne van a vezetés iránti élvezet is. A meghívást elfogadja, beülünk a kocsiba, és elindulunk. A lelkesedésére halványan elmosolyodom, és megnyugtatom, hogy nekem azért több kérdésem is lenne. Kezdve mondjuk a korával. - Szóval tényleg halhatatlanok vagyok, és korokon át ível az életed... - vonom le a konklúziót hangosan. - És... tényleg köztünk éltek mindannyian? Az Edda mennyire igaz? Nem a tengeren, vagy tengerben élsz, éltek? Vagy Asgardban..? - kérdezem, néha rá pillantva vezetés közben, miközben kényelmes tempóval haladunk a főúton Oslotól távolodva.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Hétf. Ápr. 25, 2022 10:01 pm
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
- Tisztában vagyok vele.. Remélem, hogy legközelebb talán nyitottabb lesz, tényleg örülnék neki. - mosolygom visszafogottan, mert bár azt mondtam Aaronnak, ha nem szeretne, nem is kell foglalkoznia velünk, azért én mégis örülnék. Nem a kedvenc történetem, hogy apa máshol talált magának örömöt, de ettől még... Ez nem az ő hibájuk, és kész. Ezért is igaz, hogy míg anyu viharos kedvébe kerül a fiúk említésére is, én kíváncsi vagyok és érdeklődő, formálok én saját véleményt, nincs szükségem máséra. - Nem, nem kell. - nevetem válaszul, előbb próbálnám meg segíteni az életét, mint veszélybe sodorni azt, persze ő ezt aligha tudhatná. Az viszont az én hiányosságom, hogy kissé elveszett vagyok a környéken még úgy is, hogy már egy ideje hazaköltöztem, de szerencsére ő ismerős errefelé, így már tudja is, hol folytathatnánk ezt az ismerkedést. - Igen, a Mayvår vállalat sofőrje, nem tudom ismered-e, én alapítottam. - felelem, hiába nem régóta helyeztük át a székhelyét ide, attól még számos építészeti csoda - vagy épp kevésbé csoda - készült általunk, amikre igenis büszke vagyok. Persze, mivel a vezetéknevemet nem mondtam, ezt se lehetne leolvasni a homlokomról... ahogy a rengeteg adakozást sem, ami kapcsán hallható még ez a név. - Szuperül hangzik! - jegyzem még megy ahogy az autóhoz érünk, beülök mellé, majd persze én is bekötöm magam. Aztán megjegyzem, hogy bár vártam ezt a beszélgetést, mégsem vagyok teljesen felkészült, örülök, hogy eljutottam ideáig... Érdeklődve figyelem vonásait szavai közben, barátkozok arcával is egyben. - Hááát ezt nehéz lenne megmondani, hogy őszinte legyek. Születtem, voltam gyermek, majd fiatal, de ez rengeteg idővel ez előtt volt. Viszont örülök, ha vannak kérdéseid, amire tudok, szívesen válaszolok, ne törődj a nem illik részekkel. - pillantok rá közben egy mosollyal, nem szoktam megsértődni kérdéseken, szeretem, ha valaki 'tanulni' akar, de legalábbis érdeklődő.
Meghökkent szavaira halkan elnevetem magamat. - Most már eső után köpönyeg, de.. hátha a következő találkozótok könnyebb lesz. Nem rád, vagy a nővéreidre vagyunk dühösek. - mondom, elmerengve egy kicsit, de ez tényleg így van. A tiszteletadáson hamar túlesünk, és kiderül, hogy azért nem minden családtagja tekint ránk úgy, mint eltávolítandó tályogokra. Amikor elkezdi azt ecsetelni, hogy nem ért egyet az anyjával, kiráz a hideg. Már, nem attól, hogy a pártunkat fogja, Rán említése. Mióta összekötöttük őt a viharral a tengeren, már attól is kényelmetlenül érzem magam, ha beszélek róla. - Ennek örülök. Akkor nem kell féltenem a seggem tőled. - mondom viccelődve egy rosszcsont félmosollyal az arcomon. Furcsa egy kicsit, hogy tengeristennő lévén nem ismeri a tengerpart környékét, de talán majd erről is ki fogom kérdezni. Most egyelőre felajánlom neki, hogy elviszem, mert én ezen a környéken - ha nem is nőttem fel, de - töltöttem akadémista korszakom nagy részét. Amikor rá kérdezek a megjelenésének témájára, kicsit ráncolom a homlokom. - Sofőröd? - kérdezek vissza kissé értetlenül, rá pillantva. - Van a közelben egy kellemes, vadászháznak tűnő útszéli kis vendéglő. Remek az áfonyás limonádéjuk. - mondom, míg a kocsihoz lépünk. Kinyílik a zár, és beülve bekötöm magam, aztán már fordulok is meg a parton. A kínos nevetésére csak halványan elmosolyodom. - Elhiszem, hogy nem könnyű. Úgy értem... szerintem nekem azért lenne, és van rengeteg kérdésem, mert egy magasabb rendű ... fajból származol, és nem csak téged, de az életeteket is meg akarom ismerni. Például, ha egy kicsit félretesszük a "nem illik kérdezni" dolgot, hány éves vagy? Születtél, vagy olyan vagy mint Aphrodité, és kiemelkedtél a habokból? - kérdezem, míg balra óvatosan és alaposan tekintve hajtok ki az útra, elindulva a vendéglő felé.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Csüt. Ápr. 21, 2022 2:37 pm
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
- Ezt... jó tudni. - felelem eléggé meglepett arccal, majd lágyan elnevetem a dolgot. Nem mondtam ám le róla sem, csak mert az első találkozás kissé... döcögősre sikeredett, de még feldolgozás alatt áll az ügy. Axel viszont másnak bizonyul, illetve másabbnak, már ami az első benyomást illeti, hiszen tisztelettudó és még érdeklődő is, amire nem számítottam - már az utóbbira -, de nagyon örülök neki. - Azt meghiszem. - felelem egy finomabb mosollyal, apa mesélt ezt-azt, nem tagadom, bár alapozni azért nem mertem rá, ez tény. Mármint arra, hogy amiatt milyen viselkedésre számíthatnék.. inkább úgy voltam vele, megkeresem, és majd kiderül. Persze azt is elmondom, hogy testvéreként kerestem meg őt is, tényleg szeretném megismerni őket, már ha engedik nekem. A kevésbé lelkes családtagot illetően préselem ajkaim, és a tenger felé nézek. - Hát.. igen. Nem értek egyet anya minden módszerével, és nem is kell pártolnom minden gondolatát, szóval.. - jegyzem meg mintha csak elgondolkoznék, végül egy finom mosollyal fordulva vissza felé. Szóval lehetek érdeklődő, ami vagyok is, anya meg majd... elfogadja. Nem tud mást, megmondtam neki, hogy engem igenis érdekelnek a fiúk, és, hogy nem ők a hibásak mindenért.. vagy meghallotta, vagy nem. Viszont ezt a beszélgetést megejthetnénk máshol is, nem ragaszkodok a parthoz, bár annyira ismerős nem vagyok erre még, szóval a hol részét átengedném neki. - Óh, szuper, legalább az egyikünk. - nevetem, majd az autó felé pillantok. - El, igen, köszönöm. - bólintom, majd elindulok mellette, tekintetem ráemelem, ahogy ismét beszélni kezd, szavain újfent halkan kuncogok. - Egy darabon elhozott a sofőröm, aztán sétáltam, igen. Nem sűrűn vezetek, csak ha muszáj, vagy sürgős. Bár csak úgy itt teremni valóban egyszerűbb lett volna.- felelem jókedvűen, én inkább az a fajta vagyok, aki ül az autóban és bámészkodik, vagy elkalandozik gondolatban, míg a másik figyeli az utat és résen van. Akkor már inkább sétálok, ha az kell... - Hát... kicsit kínos, vártam ezt a pillanatot, mégsem tudom mit kérdezhetnék, vagy mondhatnék.. Lehet nem gondoltam, hogy eljutok ideáig. - nevetem valóban kínosan picit, kezeimet babrálom magam előtt némi melléktevékenységként.
Már tudom, miért áll hozzám olyan gyanakvóan és óvatosan. Elég csak megemlítenie Aaront, hogy már rögtön sajnálni kezdjem szegényt, és azt hiszem most rajtam van a világ szeme, hogy egy kicsit visszanyerjem a Bergströmök jó hírét. - Legalább csak bemutatott... tud rosszabbat is néha. - sóhajtom kicsit csóválva a fejem, kis mosollyal. Néha tud olyan lenni, mint egy dührohamos, homokkal dobálózó állatkerti csimpánz. Szeretem őt, meg minden, de láttam egyszer egy ilyen videót és esküszöm, hogy az öcsémet láttam benne visszaköszönni. Ezután fel is teszem a kérdéseimet, mindent szép sorjában, mielőtt leégetem magam. Az első, miszerint az egyik hullám-e, igen a válasz a bólintással, a többire csak utána kapok választ. Szerencsére nem kell térdelgetnem, és ezek szerint nincs is általános norma, úgy hogy csak egy kis mosollyal fogok kezet. Habár határozott a kézfogás, igyekszem azt lágyra engedni. Lehet, hogy istennővel van dolgom, akkor se fogom megropogtatni a kezét. A kézrázás után kifejti nekem, hogy mint testvér keresett meg, és valahol furcsa is arra gondolni, hogy ebben a korban én valakinek az öccsének számítok... főleg, ha az a valaki sokkal fiatalabbnak néz ki, mint én. Amikor a tiszteletadásról beszél, akkor kis ingatással bólogatok. - Az emberbe nevelik a seregben. - bár ha olyan, mint apám, akkor biztosan tudja, hogy tengerészgyalogos ... voltam. Ha meg nem, gondolom úgy is megkérdezi, én pedig elmesélem neki, bár az azt jelentené, hogy az isteneink nem a mindenttudó fajtába tartoznak. - Örülök, hogy... érdeklődéssel kerestél fel, ha jól tudom, a családod bizonyos része, vagy tagja nem ennyire... lelkes. - gondolok itt az anyjára, bár a nővéreiről fogalmam sincs, hogy fogadták a létezésünket az öcsémmel. Rá kérdezek, hogy itt szeretne-e beszélgetni, aztán amikor azt mondja, hogy nyugodtabb hely is szóba jöhet, bólintok kis félmosollyal. - Ne aggódj, én ismerős vagyok a környéken. Az egész partszakaszt töviről hegyire ismerem. Elvihetlek? - mutatok az autó felé, és ha beleegyezik, akkor elindulok felé. - Gyalog jöttél el idáig, vagy nem látni a kocsid, esetleg ez a manifesztálódás is valami isteni dolog? - kérdezem, miközben arra pillantok, ahonnan jött, de nem igazán látok járművet. Mondjuk elég rossz a látásom, szóval simán lehet, hogy csak vakegér vagyok... Ebben az esetben lesz okom magyarázkodni.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Hétf. Ápr. 18, 2022 7:19 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Tényleg lefagyaszt egy picit, mert noha igyekeztem mindenre is számítani, úgy tűnik, mégsem sikerült. Erre aztán tényleg nem készültem fel. Aztán lehet el is szúrom az egészet, mert ugyanolyan őszinteséggel állok az idősebbik öcsihez is, mint a fiatalhoz, remélve, hogy ő talán nem küld el melegebb éghajlatra, vagy, legalább meghallgat, akármi... Figyelmes tekintetem mimikáit fürkészi szavaim nyomán, és mintha.. mosolyogna? Kíváncsian emelem szemöldököm, mikor végül csípőre teszi kezét, hogy aztán igen széles mosoly kerüljön arcomra, mikor megszólal. Bólintok is párat ahogy préselem ajkaim. - Kemény dió volt, rég nem mutatott be senki, de talán túlteszem magam rajta. - nevetem, ezzel együtt pedig picit meg is könnyebbülök, mert jó érzés fog el, az előérzetem is jó. Talán nem most fogom begyűjteni a második bemutatást idénre, félsiker. Ismét elmosolyodom, ahogy azt mondja, egyébként jó gyerek. Efelől semmi kétségem egyébként, és külön aranyosnak találom, hogy a bátyja így vélekedik róla, az ilyen dolgok fontosak. Akkor már halkan nevetek, mikor méregzsákként említi, majd figyelmesen, kíváncsian hallgatom tovább. Először csak bólintok a kérdésre, mert nem akarom félbeszakítani, mosolyom pedig el sem múlik szavai előrehaladtával. - Hát.. nem tudom, más mit várna el és mit szeretne, de minden létező isten mentsen meg attól, hogy térdre borulj előttem. - mosolygom, majd nyújtom kezem felé. - Nekem így tökéletes, és tegezhetsz is. - teszem hozzá, majd ha elfogadta a kéznyújtást, csak utána mondom még: mint egy kíváncsi féltestvér, úgy kerestelek meg, nem mint egy isten. Bár utóbbiként sem lennének ilyen elvárásaim, ahogy nézem, a tiszteletadással pedig amúgy sincsenek gondjaid. - fejezem be a gondolatmenetet, határozottan boldogan. Nyilván mindenki máshogy áll nem csak a halandókhoz, de a félistenekhez és úgy általában mindenkihez, én azonban beérem az emberi normákkal, mint mondjuk egy egyszerű kézfogás. Szavai nyomán szétnézek röpkén. - Nem feltétlenül, valami nyugisabb hely is jó lenne, ha van erre olyan. Meginnál velem valamit? - kérdezem kedvesen, ismerkedés közben akár az is szóbajöhetne, vagy harapni valamit.. bár, hogy őszinte legyek, annyira nem vagyok ismerős a környéken, szóval még agyalnom kell a hol-on, de kezdetnek nem rossz!
Ha hadnagy lennék még, akkor még hölgyemezném is. Anyám is megtanított az illemre, és a sereg is. Persze, lehetnék gyanakvó és előítéletes, azok után ami történt velem, de a józan ész is azt mondja, hogyha erősebbel találkozom, adjam meg neki a tiszteletet. Meghát, amíg nem derül ki a másikról, hogy köze van a nyomoromhoz, nincs okom egyből haraggal indítani ellene. Úgy tűnik, hogy ezzel meg is lepem az illetőt, pár másodpercig kissé megütközve néz rám, én pedig várakozóan emelem meg a szemöldököm és biccentem kissé félre a fejem. Igyekszem jól kivenni a vonásait, bár elég nehéz a sérült szemem homályossága miatt. Azt azért így is ki tudom venni, hogy belé fojtottam a szót, ez pedig halvány mosolyt fakaszt az arcomra. Nem akartam ám zavarba hozni! Végül motyogva, de elkezdi. Először bemutatkozik - félig -, de aztán egy teljesen más nevet mond. Akkor kezdem el kissé összeráncolni a homlokomat, amikor kiejti a száján, hogy a nővérem, de nem szólok semmit, csak emésztgetem a dolgot. Nem is tudnék mondani semmit, mert egyből Aaronról kezd beszélni, és arról, hogy ha én is olyan nehéz eset leszek, akkor feladja. Mert hogy még akar ismerni minket. Gyakorlatilag úgy teszek, mint aki gondolkodóba esik és közben a számat dörzsölném, valójában a mosolyomat próbálom elrejteni. Kevés sikerrel, szóval végül leengedem a kezem, majd a csípőmre teszem. Megköszörülöm a torkom, az ajkam megnyalintva fogom vissza a vigyort egy szelíd mosollyá. - Szóval Aaronnal találkoztál először? Részvétem. - elképzelem az öcsém reakcióját - csak egyet tudok, a dühöt - és valahogy sajnálni kezdem ezt a lányt - nőt -, amiért túl kellett esnie ezen. Kicsit komikusnak érzem, hogy pont a viharos tesót fogta ki elsőnek. - Kicsit... Öhm... Szenvedélyes, de jó gyerek egyébként. Oké, egy méregzsák, de tényleg jó szíve van... Te volnál akkor az egyik... "hullám" a mitológiából? Egyébként előre is sajnálok mindent, mert hogy őszinte legyek, csak az Eddából ismerlek titeket, és fogalmam sincs, hogy kell istenekkel és istennőkkel szemben viselkedni. Mármint mi az elvárás, hülyének nézek ki, ha kezet nyújtok? Vagy boruljak térdre? Tegeződhetek egyáltalán..? - ha valami, ezek a kérdések és válaszaik sosem voltak egyértelműek. Azonban mivel nem akarom megbántani őt semmivel, jobb szeretném ezeket előre letisztázni. - Itt akarsz ismerkedni? - nézek körbe, mert nekem nincs bajom a tengerparttal, bár tény, hogy a zúgás és a lehetséges megjelenő emberek nem túl ideálisak egy ilyen beszélgetéshez.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Pént. Ápr. 15, 2022 1:42 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Bevallom magam sem tudom mire számítok, ahogy egész egyszerűen nevére kérdezek rá, és azzal vége is az el sem kezdődött terelésnek. Annyi biztos, hogy az egyszerűség híve vagyok és az őszinteségé, még ilyen kényes ügyekben is, és még akkor is, ha esetleg most jöttem házhoz a második pofonomért.. na nem szó szerint. Tekintetem arcán pihen, ahogy megfordul, majd elindul le hozzám, legalább talán az biztatóan hat, hogy ilyen nyugodtnak látom. Vagy az épp rosszat jelent? A szavai viszont... enyhe szóval kifejezve is meglepnek. Pillogok rá párat, majd összefonom magam előtt karjaim, mintha ezúttal én keresném azokat a bizonyos kandi kamerákat gondolatban, majd elnyitom ajkaim, hogy feleljek, de össze is csukom. Ez a pár rövid másodperc alatt annyi minden összezúdul a fejemben, hogy követni sem bírom! Elmotyogok egy naggyon halk 'hát'-ot, de lépjek már túl azon, hogy milyen udvariasan áll egy idegenhez. - A nevem Eliann. Illetve.. - veszek egy nagyobb levegőt, amit orromon fújok ki lassan, miközben vonásait fürkészem. - Hrǫnn. És a nővéred vagyok; félig. - biccentem felé kezem a 'félig' szóra. - De ha ettől most olyan goromba leszel, mint az öcséd, apánkra mondom, feladom... - "nevetem" végét kissé kínosan, vagy inkább keserédesen, majd ez mosollyá szelídül, ahogy karjaim ismét előttem fonódnak össze. Igen, még mindig meglepő lehet, ha valaki egy ilyen szöveggel odaállít hozzád, de minek találjak ki hazug szövegeket, hogy majd egyszer az igazság is elhangozzon? - Én csak.. szeretnélek titeket megismerni. Tényleg. - teszem még hozzá, őszintén, lágyan. Hogy miért csak most, jó kérdés lehet, de.. mindent elrendezni nem az én tisztem.
Nem tudom, miért mindig ide jövök. Talán a rengeteg, viszonylag kellemesnek mondható emlék az, amely ide csal. Az akadémiai évek, amikor itt, a vízben, éjszaka csináltuk a fekvőket, és a vízben edzettük a testünket hozzá a hideghez. Talán azért jövök állandóan ide, mert valahányszor végig nézek a helyen, mindig eszembe jut, hogy honnan jöttem. És ez egy ideje már kétszeresen is igaz. Kicsit ellentétesek ezek az érzések, de meg kell küzdenem velük. Azt is meglehetősen furcsának találom, hogy pont mindig itt talál meg valaki. Valaki a panteonból. Amikor hátra pillantok, akkor azonban nem az apámat, és nem is Tyrt látom. Egy nőt, arcán halovány mosollyal. A magam távolságtartó módján köszönök, és ő is, de még is megszólalok azért. Részben utalok arra, hogy már megint rám talált itt valaki. Hamarosan ki is derül a szavaiból, hogy ez a találkozás a legkevésbé sem nevezhető véletlennek, és a nevemet is tudja. Az eredetit. Természetesen nem gondoltam arra, hogy bárki is az istenek vagy természetfeletti lények közül a hamis papírjaim alapján szólítson meg, de már jó ideje nem ezt használom... Axel Bergström meghalt, és eltemették. Halkan sóhajtva fordulok immár teljes testemmel felé. Nem akarom azt az érzetet kelteni, hogy lenézném, így hát lassan elindulok felé, és a kőről leugorva mellé lépek a partra, így már csak a természetes 190es magasságom okozza a méret különbségeket. - Szolgálatára. Miben segíthetek? - akaratlanul is hivatalosabban hangzok, mint szeretnék, de ezt ellensúlyozom azzal, hogy a kezeimet inkább zsebre teszem. A belém nevelt katonát nem fogom tudni leküzdeni ennyivel, de azért megpróbálhatom levetkőzni. - Kit tisztelhetek magában? - kérdezem még utólag, a nőt fürkészve.
Kiskép : Rendeltetésem : Hrǫnn vagyok play by : Megan Fox Posztok száma : 25 User neve : Elyon Csoport : istennő Pontgyűjtő : 23 Lakhely : grünerløkka Foglalkozás : Mayvår Corp. elnöke Előtörténet : Hrǫnn | Goddess of the sea
Eliann Mayvår —
Elküldésének ideje — Csüt. Ápr. 14, 2022 11:53 pm
eliann 'n' axel
He's my little brother, even if he doesn't know about it, even if he won't accept it.
Az Aaronnal való találkozás után kicsit.. elment a kedvem. Nem tőlük, hiszen még mindig szerettem volna, ha ismerhetem őket, és ha legalább pár jó szót tudunk egymással váltani, még ha el se fogadnak. Nem is tudom, gondoljak-e olyasmire, hogy Axellel másabb lesz a helyzet, vagy már előre készüljek fel egy 2.0-ra, már ami a kényelmetlen társaglást illeti. Fiamnak panaszoltam el bánatom, mert megejtettem a szokásos beszélgetést vele, ezúttal telefonon, hogy tudjam, hogy van, és hallotta a hangomon, hogy szomorú vagyok, hiszen tagadni se tudnám. Előtte végképp nem. Terhelni sem akarnám ilyenekkel, végül jól tettem mégis, hiszen ő mondta, hogy ne lépjek meg semmit félig; vagy hagytam volna, vagy fejezzem be amit elkezdtem, és ez adott egy kis löketet. Hiszen igaza van... nem írhatom le Axelt az öccse gorombasága miatt. Valahogy mindkét fiúra a tenger közelében lehet rábukkanni, pedig Aaron állítólag utálja az egészet, és nem is hiszi el, mégis.. Axel hátha nem csak dacból van éppen itt. Ezúttal nem a véletlen sodort a célomhoz, hanem az akarat, mert nem fogok megfutamodni, csak mert sérelem ért. Szóval lassú léptekkel ballagok felé, magassarkú bokacsizmám puhán érinti a talajt; ismét tele vagyok reménnyel, hátha... hátha ezúttal máshogy végződik. Ahogy rám néz, kékjeim kíváncsian fürkészik arcát, egész lényét, mikor pedig biccent, szintén biccentek, bár enyémhez társul egy lágy mosoly is. Nem hinném, hogy tudja, ki vagyok, abban sem lehetek biztos, ő már képes érzékelni, mi.. Valamivel mögötte állok meg, tekintetem a víz felé vetül. - Gyönyörű hely, az egyszer biztos. - kezdek válaszomhoz, majd egy apró levegővételnyi szünet után folytatom: bár én nem amiatt jöttem most ide. - pillantok végül rá, amit ha hátra fordul, éppen láthat is. - Axel, igaz? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, éljen a többször ugyanabba a gödörbe elv, de most sem szándékozok körbejárni olyan dolgot, amit egyszerűen is kibökhetek. Aztán majd lesz valahogy...
A RAM ismét a parton állt. A fekete autó magányosan szemlélte a hullámzó vizet, ahogy átbucskáztak a köveken, és a partra igyekeztek. Jómagam az egyik ilyen nagyobb, lapos kövön álltam, és a tengert figyeltem. Próbáltam felidézni az érzéseket, amelyeket Indonéziában tapasztaltam vele kapcsolatban. Behunytam a szemem, és engedtem, hogy lássak. Egy halk sóhajjal, szemeim becsukva engedtem el magam, és hagytam, hogy megmutassa nekem mindazt, amit ő ölel körbe. Nem tudom megmagyarázni, de érzem. Érzem a köveket, amelyeken és amelyek között végig szalad. Érzem az erejét, ahogy neki csapódnak a hullámok ezeknek a monstrumoknak. Érzem a távoli, nyugodtabb szakaszon lévő halakat, ahogy lassan vonulnak. Ha akarnám még meg is tudnám számolni őket... aztán érzem a rákokat, és ahogy a partot nyaldossa a víz, érzem, hogy valaki közeledik. Még sem nyitom ki a szemem, mert bárki is az illető, nem fog feltűnni neki semmi, hiszen csak álldogálok egy sziklán... ám ahogy közelebb ért hozzám, már nem csak azt éreztem, hogy a víz part mellett érkezik... A szemeim felpattantak arra a vibrálásra, amely a hozzá hasonlóakat övezte. Fenrirt. Aegirt. Valószínűleg Tyrt is, bár tőle még nem éreztem. Először azt hittem, tényleg Aegir az. Már a homlokomat ráncolva fordultam hátra, hogy közöljem, nem érdekelnek a kifogásai, ám a pillantásom egy nőre esett. Leengedtem a feszültségtől megemelt vállaim, és kicsit ki is húzom magam. Még kicsit méregetem az illetőt, mielőtt biccentenék neki. Fogalmam sincs ki ő, de abban biztos vagyok, hogy nem egy átlag ember. És abban is, hogy talán nem véletlenül van itt. - Híres part szakasz lett ez az Ormø-Færder. - sóhajtom, végig vezetve a szemeim a havas, viszonylag nyugodt, szeles tájon. Persze a hideg ellenére rajtam továbbra sincs több, egy pólónál, meg egy kabátnál. Sose éreztem a hideget... talán épp apám miatt.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
