- Öhm..nem, nincs. - cseppet sem a bizonytalanság, vagy a hazugság hallatszik a hangján, csupán a meglepődés, a kérdés végett. Semmi vádaskodás, hogy őrült lenne, semmi nevetés, miszerint jól szórakozna a sületlenségeken, amit összehordott. Hogy ettől megkönnyebbüljön-e vagy még jobban ideges legyen? Még nem döntötte el, túlságosan is szűkös ultimátumot kap. - R-rendben,köszönöm! Köszönöm! - élénkül fel, mint akit bekokainoztak, és kapkodva tépi fel az erkélyajtót. - Viszont látásra!.....Izé hall... - pittyenő hang jelezve:lerakták- ….lásra... Franc! - vágja zsebre a készüléket, és felkapva a vékony kabátot amiben ide jött már robog is ki a lépcsőházba, a lefelé trappolás közben hívott taxiban véve fel a cipőjét, annyira nem akar elkésni. El se köszönt Daryatól...mindegy. Nem szokása bukónak lenni, de ennyire késésben sem szokott lenni, így csak odaszórja a taxisnak a pénzt, mikor leparkol, bőven többet adott, kompenzálva, hogy tahó parasztmód ugrik ki, és csapja be durván az ajtót, el sem köszönve. Az épületeken megcsillanó napfénytől hunyorogva igyekszik a fotóbolt felé, feszülten kerülgetve az embereket, akik hozzá képest csiga lassúsággal vánszorognak. Talán nem késettel...talán... Torpan meg az üzlet előtt, és a telefonjára néz, amikor mellette meg szólal egy mély hang, ám nem az,akivel telefonon beszélt, de eléggé hasonló. - Miss Volkova? - - Igen de...- fordul a Bentleyt vezető férfi felé,aki épp akkor száll ki, és indul meg a hátsó ajtó felé, hogy kinyissa. -Kérem üljön be...- cseppet sem kérésként hangzik a mondat, de Dasha orrát megcsapja a mélyen ismerős illat, amire automatikusan a tompa emlékkép villant be: Anatolij Trygve Nesheim nevét említi,miközben kifelé cipeli..... -Köszönöm...- feszült mosolyt villant a sofőrre, és tiltakozás nélkül ül be a kocsiba, ahol a már ismerős illattal és névvel össze is tud kötni egy arcot. Kétsége sincs felőle, hogy a vele hátul ülő férfival beszélt telefonon, pedig még meg sem szólalt, és be sem mutatkozott – Nagyon hálás vagyok, hogy szakított időt rám... Dasha Volkova vagyok. - nyújt kezet, mert azt a nőknek illő kezdeményezni.
Trygve & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
Dasha | Trygve
My blood runs cold Like the killer you know The killer you chose I'm the devil you know
A köszönés után némán hallgatom a lányt. A hangja kétségbe esett, idegesen remeg. Szuszogása jelzi, hogy mennyire zilál, talán járkál? A háttérben hallom az utca zaját. Még sem terelik el az apró részletek a figyelmemet arról, amit mond. Válaszokat keres. Talán kiutat. Micsoda lehetőség. Kár lenne veszni hagyni, nem igaz? - Ott van Önnel Mr. Mozorov? - kérdezem, ha pedig a válasz nem, akkor némi elégedettséggel pillantok a karórámra. - Elmondom, amire kíváncsi... fél óra múlva, a Sentrumban, Sentralstasjon-ban. Van egy Cewe fotóbolt a bevásárlóközpont oldalánál. Ott találkozunk. Ne késsen, nem lesz több lehetősége. - mondom nyugodtan, türelmesen, hogy felfoghassa a súlyát a dolognak. Ha válaszokat akar, akkor azokat most, és csak most lesz lehetősége megkapni tőlem, nem később. - Addig is... viszont hallásra. - mondom végül, és megszakítom a vonalat. Úgy is jobb, ha siet. Még oda kell érnie, remélhetőleg azelőtt, hogy én oda érnék.
Vendég —
Ajkát harapdálja idegességében, amikor egy hölgy hang csupán annyit szól bele: tartsa. Nyilvánvalóan nem tárcsázott rossz számot, még ha elsőre a szívinfarktus el is vitte majdnem emiatt, hisz akkor csak közölték volna, hogy téves, és lerakják. Millió megfogalmazás, és végeredmény kergeti egymást a fejében, szíve bűntudatosan kalapál, és egy kis ördögi hang igyekszik lebeszélni erről az egész marhaságról. Miért akarja ennyire túlbonyolítani az életét, amikor Hakonnal is épp kibékültek? Miért fordul az ellen aki eddig nevelte? Tény, hogy kaphatott volna pofonok helyett szobafogságot is de.... ELÉG! Végigcsinálod, mert már eleget rágódtál ezen! - Спасибо!**... - fel sem tűnik neki, hogy oroszul karattyol, idegességében, és részegen amúgy is előszokott jönni. Megáll a járkálásban, még a lélegzetét is visszatartja egy kicsit, majd értetlenül emeli el a fülétől a készüléket, mikor olybá tűnik, mégis lerakták. De egy néma „Ó”-t hallatva újra a füléhez kapja, amikor hallja benne a magabiztos hangot. Egyből a lényegre törő kérdésre mélyet lélegzik. Csak nyugalom...megcsinálod. - Szép napot, Mr. Nesheim. - nem időhúzás, csupán megadja az udvariasságot és a tiszteletet, még ha a hangja egy cseppet ideges élt is üt meg, és borzasztóan felerősödik ha akcentusa. - Nos segítséget szeretnék kérni Öntől. Tudom, hogy apám... - ismét a fintorgó nyers él - ...az üzlettársa, a telefonjából néztem ki a számát, ezért utólagos elnézését kérem. De nem tudom pontosan milyen üzlettársa is, és pláne azt nem, hogy miért rémlett az Ön neve, ha soha sem találkoztunk.... - idegesen szorul össze a gyomra, és a hajába túr. - Tudom az egész bután hangzik, de....segítsen tisztázni, mégis mit csinál velem az apám. Emlékezetkieséseim vannak, rémálmaim, olyasfélék,amik normál esetben nincsenek egy embernek. - hadarja, majd észbe kapva elhallgatva egy pillanatra próbál úrrá lenni a pánikon. - Tudom, hogy tudja, micsoda Anatolij. Így sejtem, vagyis...remélem tud abban is segíteni, mi ez az egész. Kérem... - acélozza meg magát, és hangja már szimplán kérlelőn hangzik, a kétségbeesését visszanyeli, mintha soha ott sem lett volna. - Bármit hajlandó vagyok megadni, ha segít. - teszi még hozzá. Hogy előre elhamarkodott ajánlat lenne? Miért? Mit nem vett még el tőle az a szörnyeteg, amit ne lenne képes odaadni ennek a férfinak is? Nem kergeti magát illúziókba, mindennek van ára.
**Köszönöm!
Trygve & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
Dasha | Trygve
My blood runs cold Like the killer you know The killer you chose I'm the devil you know
A telefon mindösszesen hármat csöng, és már felveszik. Nem szól bele senki, de nem is tudna, hiszen Dasha már rögtön mondja is, hogy kit keres. A vonal túl oldalán egy-két másodperces csend honol, mintha gondolkodnának. - Tartsa. - szól bele egyszerűen egy női hang, Sandra a telefonba, és tartásba teszi a hívást. Dasha kénytelen egy-két percig a halk csipogást hallgatni, míg nekem megcsörren a telefon a zsebemben. - Mondd. - veszem fel. - Egy Dasha Volkova nevű hölgy keresi telefonon. Azt mondja, Anatolij Mozorov lánya. - tájékoztat röviden a nő. Hátra dőlök a székemben, és elmerengve sóhajtok egyet halkan. - Érdekes. Kapcsold át. - adom végül az utasítást, amire egy halk igen uram a válasz, és már csak várnom kell. Sandra visszaveszi az előző hívást, hogy Dashanak röviden felvázolja, mi fog történni. - Mr. Nesheim fogadja a hívását. Átirányítom a vonalat, ne tegye le a telefont. - mondja nyugodtan a hölgy, aztán elemeli a telefont a fülétől. Néhány gombnyomás, és a program más át is viszi a vonalat az én készülékemre. Kell neki pár másodperc kapcsolási idő, amitől elsőre olyan, mintha megszakadna a hívás, de ez távol van a valóságtól. - Ms. Volkova. - üdvözlöm a nőt a vonal túl oldalán, mikor létre jön a kapcsolat. - Miért keres? - térek a lényegre, nem szokásom small-talkolni.
Vendég —
Egy darabig kötött pulcsijába bugyolálva az erkélyajtóból figyeli, hogy szobatársa elaludt e, és tényleg mélyen alszik. Már az edzőtábor kezdete óta nála van a telefonszám, de egészen eddig kellett gyűjtse az erőt hozzá, hogy tárcsázzon is. Délután van csupán, de Darya szépítőalvás címszó alatt kidőlt két edzés közt, mint valami krumplis zsák. Máshova is mehetne telefonálni, de itt a szobában legalább – a szobatársán kívül – nem zaklatja senki. Mélyet sóhajtva tolja el az ajtót, és lép ki a hideg, de napos erkélyre, behúzva maga mögött az üveget nem ad több halogatási lehetőséget, rányom a hívás gombra. Ugyan mobil szám, de fogalma sincs, hogy ez valóban ezé a Trygve nevű férfié, vagy esetleg csak egy asszisztensé. Idegesen járkálva hallatja az ütemes búgást, mire végre valaki felveszi. - Szép napot! A nevem Dasha Volkova, és Mr. Trygve Nesheimmel szeretnék beszélni. Az apám – a szó szinte égeti a torkát, kisebb undorral vegyes élt is csempészve a szavaiba akaratlanul – üzlettársa, Anatolij Morozové. Remélem alkalmas időben hívom. - szíve vadul ver, ha kicsit is beszaribb lenne, bontaná a vonalat, de hogy megacélozza magát elég csak arra gondolnia, milyen szeretetcsomaggal a testén küldte is el a táborba.
Trygve & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
- Öhm..nem, nincs. - cseppet sem a bizonytalanság, vagy a hazugság hallatszik a hangján, csupán a meglepődés, a kérdés végett. Semmi vádaskodás, hogy őrült lenne, semmi nevetés, miszerint jól szórakozna a sületlenségeken, amit összehordott. Hogy ettől megkönnyebbüljön-e vagy még jobban ideges legyen? Még nem döntötte el, túlságosan is szűkös ultimátumot kap. 