And in the paths of ash Another bond of burden seek Let the pale moon paint the sky in frost And in the lives long past In the cinders of the weak Lie the failures of the lost
Nem öltözök ki, bár mihez képest, a legtöbb utcai ruhám is elegánsabb, mint amit egy átlag ember felvesz. Szólok Rufionak, és mire kilépek az ajtón, ő már a Bentley-vel vár. Beülök hátra, megadom a helyszínt és már indulok is. Gondolkodom, mi vezérelhette a lányt arra, hogy pont engem keressen meg, és valahol a között vacilálok, hogy tudja ki vagyok, és hogy nem tudja. Mindkét esetben meglenne a maga előnye és hátránya ennek az egésznek, amit csinál, de kétségtelen, hogy amit éppen tett, az Anatolij elárulása. Nem mintha ez az én problémám lenne, egyébként sem kedveltem különösebben a draugrt. A helyszínre érve Rufio meglátja Dashat, és elé parkol le. Kiszáll, azért biztosra megy, de ahogy hallom, a lány nem ismeri őt fel. Azonban a kinyíló ajtó - milyen írói - megmagyarázza Dashanak, hogy én várom idebent. Ez talán az egyetlen lehetősége a farkasnak, hogy meggondolja magát, de ha beszáll, már nincs visszaút. Nem telik el egy másodperc sem, közelebb lép, aztán mellettem az ülés nehezebb lesz plusz egy személlyel. - A Vortexbe. - szólok Rufionak, aztán tekintetem a lányra szegezem, aki láthatóan izgatott. Bemutatkozik, és felém nyújtja a kezét, de nem fogok vele kezet. Ez nem olyan találkozó, amikor eljátszom, hogy üzletember vagyok. Ez a lány nem ember, nincs szükség a színjátékra. - Tudom jól, ki maga. - mondom a tőlem megszokott, halálos nyugalommal, és érzelemmentes hanggal, míg őt úgy fürkészem, akárha szobornak faragták volna az arcomat. Ez nem zökkenti őt ki jobban, magyarázkodni kezd a hívás miatt, legalább is részben, részben pedig érdeklődik, amiért meg se lepődtem az egészen. Kicsit számonkérő is egyébként, ahogy folytatja, amikor rá kérdez arra, hogy honnan tudja, hogy nem adom fel az apjának, nevetnék, ha tudnék. Ehelyett csak félrebiccentem a fejemet. - Tudom, hogy az Ön világa az orosz körül forog, de ezzel egyedül van. Azért nem mondtam semmit, mert az ilyesmi nem telefontéma. - mondom, és előre pillantok. - Ha meggondolta magát a válaszokat illetően, akkor megállhatunk és kiszállhat, ha akar. Ha nem, akkor soha többé ne kérdőjelezze meg az ígéreteim. - mondom és habár a hangom nyugodt, még is lehet belőle érezni azt a finom fenyegetést, amely a sorok között meglapul. - Mennyire van tisztában az "apja" miben létével? Tudja micsoda? - teszem fel az első, és legfontosabb kérdést, mert minden mást csak ezután tudunk majd fejtegetni.
Vendég —
Mostohaapja révén a puccos kocsikhoz, az etiketthez, és minden átlagos lány számára marhaságnak titulált dologhoz hozzá van szokva, ha nem is napi szinten, de olyannyira igen, hogy elboldoguljon egy ilyen világban is. Mindezek ellenére sosem volt elkényeztetve, legtöbbször taxival megy mindenhova, vagy görkorcsolyával, netán tömegközlekedéssel. Ruhákból leginkább a sportmárkákat részesíti előnyben,mintsem a divattervezők kollekcióiból válogasson, de ő is nő, neki is lóg egy-két drága cucc a gardróbban...persze nem az,amit ma visel, egy egyszerű farmer, és egy kissé kinyúlt rövid ujjú. Látszik, hogy sosem volt elkényeztetve, most is feszült tagokkal ül a méregdrága kocsi ülésén a férfi öltönyéhezés az autómárkájához cseppet sem passzoló cuccban, és azon gondolkodik, mennyire is volt vakmerő a részéről, hogy megtette ezt. Beszállt egy vadidegen autójába. Elhitte első szóra, hogy olyan információk birtokosa a férfi, amikre neki szüksége van. A klasszikus emberrablási sztorik fele így szokott kezdődni, a másik kloroformos zsebkendővel. S hogy semmi éles szagú rongyot nem szorított a sofőr a szájára, meri remélni, hogy nem ugrott akkora felelőtlenségbe bele, amivel nem tud megbirkózni. Orrát betölti az az illat, ami újra és újra az emlékképet vetíti elé, ami csak foszlányonként van meg. Némán hol ki-ki pillant az ablakon a bemutatkozása után, merre járnak, hol lopva a másikat figyeli. Mi lehet Trygve? Mármint gazdag, pipa, magabiztos, pipa, üzletember? Pipa. De nem ember. Legalábbis nem olyan az illata. Nagyon sok mindenkiről képtelen Dasha ezt megállapítani, róla mégis tudja. Hogy ösztönből, vagy mert érezte már korábban, nem tudná megmondani. De zavarja, és egyúttal kíváncsivá is teszi. Tényleg tudhat arról, mi történik vele? És tényleg az igazat tudja, vagy csupán mindenféle mesével eteti majd? - Tudom, hogy elég sok mindent összehordtam a telefonban, de Ön meg sem lepődött. - töri meg a csendet, mert képtelen tovább hallgatni. - Ennyire minden napos, hogy kiborult nők keresik fel? - próbál viccelődni, de érzi, hogy ez saját magához képest is igen gyenge. - Nem mondott semmit, mit kér cserébe. Habár azt sem tudom, megbízható-e az, amit mondani fog, ennek ellenére megkérdezem: miért ilyen készséges? - oké, a belé nevelt gyanakvás nem szűnik meg, csak mert már nem olyan kezes kislány, amilyennek a mostohaapja nevelte. - Mármint, ha az apám üzlettársa, akkor honnan fogom tudni, hogy nem azért találkozott most velem, hogy később a kezére adjon? - kinézne-e ilyen játszmát abból a ruszkiból? Simán.... A férfiból kinézi-e, hogy pénzért, vagy szívességért, vagy újabb üzletért most elszórakozik vele, hogy aztán a kocsiút végén Anatolij kárörvendő pillantása várja Dashát? Fogalma sincs....a mai napon ez már sokadik olyan kérdés, amit feltéve magának erre a válaszra jut. Frusztráló.
Trygve & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
Mostohaapja révén a puccos kocsikhoz, az etiketthez, és minden átlagos lány számára marhaságnak titulált dologhoz hozzá van szokva, ha nem is napi szinten, de olyannyira igen, hogy elboldoguljon egy ilyen világban is. Mindezek ellenére sosem volt elkényeztetve, legtöbbször taxival megy mindenhova, vagy görkorcsolyával, netán tömegközlekedéssel. Ruhákból leginkább a sportmárkákat részesíti előnyben,mintsem a divattervezők kollekcióiból válogasson, de ő is nő, neki is lóg egy-két drága cucc a gardróbban...persze nem az,amit ma visel, egy egyszerű farmer, és egy kissé kinyúlt rövid ujjú. Látszik, hogy sosem volt elkényeztetve, most is feszült tagokkal ül a méregdrága kocsi ülésén a férfi öltönyéhezés az autómárkájához cseppet sem passzoló cuccban, és azon gondolkodik, mennyire is volt vakmerő a részéről, hogy megtette ezt. Beszállt egy vadidegen autójába. Elhitte első szóra, hogy olyan információk birtokosa a férfi, amikre neki szüksége van. A klasszikus emberrablási sztorik fele így szokott kezdődni, a másik kloroformos zsebkendővel. S hogy semmi éles szagú rongyot nem szorított a sofőr a szájára, meri remélni, hogy nem ugrott akkora felelőtlenségbe bele, amivel nem tud megbirkózni. Orrát betölti az az illat, ami újra és újra az emlékképet vetíti elé, ami csak foszlányonként van meg. Némán hol ki-ki pillant az ablakon a bemutatkozása után, merre járnak, hol lopva a másikat figyeli. Mi lehet Trygve? Mármint gazdag, pipa, magabiztos, pipa, üzletember? Pipa. De nem ember. Legalábbis nem olyan az illata. Nagyon sok mindenkiről képtelen Dasha ezt megállapítani, róla mégis tudja. Hogy ösztönből, vagy mert érezte már korábban, nem tudná megmondani. De zavarja, és egyúttal kíváncsivá is teszi. Tényleg tudhat arról, mi történik vele? És tényleg az igazat tudja, vagy csupán mindenféle mesével eteti majd?