The golden child

Gratulálunk, elfogadva!

fáradj beljebb, lépj be közénk

Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!

Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.

A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.

Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.

Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!

Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!

Irina Jorgensen ;;

— Danielle Rose Russel — Egyetemista — ISTEN — SAJÁT

Idunn VAGYOK

kortalan

karizmatikus ;

a családom szerint

alattomos ;

az ellenségeim szerint

eltökélt ;

szerintem

A múltad meghatároz, de nem lehet teher

minden a mély felszín alól

Sokan úgy ismerik személyemet, mint egy mellékszereplőt egy ősi mesében, akinek a szerepe csupán annyi, mint bármely mezei virágnak. Felhasználni aztán eldobni. Sokáig nem hittem ebben, hiszen fontos szerepem van, ami az Istenek között is elismerésre hivatott hiszen a kezdetek kezdete óta biztosítom számukra a fiatalságot mégis sokak számára elfeledett istennőként tartanak számon és csak reménykedni tudok, hogy ezen változtathatok. A makacsságom mindig is köztudott volt és habár alázat csak ritkán szorul belém leginkább a férjem Bragi felé mégis megnyilvánul. Noha sokszor kedvelem a szépséget a férfiakban mégis az egyetlen, akit társamnak tekinthetek a férjem, akivel … nem mindig felhőtlen a kapcsolatunk. De vannak démonok, amikkel nehéz szembenézni még akkor is, ha úgy tűnik van megoldás. Éppen ezért, ha kívülről nem is látszik belülről sokszor vívódok és néha az az oldal nyer. S ha ez megtörténik úgy felperzselek magam körül mindent és mindenkit. Külsőmet tekintve nem vagyok egy magas teremtés viszont szépségemmel, ami bár Freyja szépségéhez meg sem közelíthető, és borostyán zöld szememmel nem egy fejet elcsavartam már, de valahogyan a sors vagy a nornák keze által mindig visszatalálok ahhoz, akitől elindultam.

Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Ez az út valahogy más, valahogyan vadabb és kiismerhetetleneb, mint valaha bár meg kell mondjam jártam már páron. Olyan, amit talán még a nornák sem láthattak előre és őszintén szólva mélységesen megrémiszt mindaz, ami történhet. Velem, akivel talán sosem számol senki és mindenki olyan természetesnek veszi adottságaimat akár a levegőt olyan dolog történt, amit kétlem, hogy bárki épp ésszel felfoghatna. A sok éven át tartó áldozat és áldás után a sors elvette tőlem azt, amit a legszentebben őriztem vagy, ha a sors nem is valaki bizonyosan. “Lehetetlen, nevetséges... bizonyára tévedés.” Ilyesfajta gondolatok cikáztak elmém legmélyebb zugaiban miközben az Asgardi otthonom padlóján heverve, remegő kezekkel takartam könny áztatta arcomat. Sokakat elkeseredettség és szomorúság késztet sírásra engem viszont a mérhetetlen düh, amivel fel tudnám perzselni a kilenc birodalom mindegyikét. Elhessegetem a feltörő érzelmeket melyek ádázan azt suttogják a fülembe szüntelen “Meg fognak ölni és nem kímélnek semmit, ami szent.”, majd felkelve a földről és kezemet ökölbe szorítva fordulok szolgámhoz Esterhez aki jogosan érezheti magát fenyegetve, hiszen jelenleg ő áll egyedül a haragom elé miközben próbálok értelmet nyerni eme értelmetlen helyzetben.

-Hol vannak? Gyerünk ki vele! Hiszen tudom, hogy enyves kezeddel bármit elemelsz, amit csak megkívánsz. -

Valahol legmélyen odabent abban a mások által csökönyösnek vélt fejemben tudom jól, hogy nem Ester az oka a veszteségemnek és kétlem, hogy látott volna bármit is most viszont, hogy haragomat egyetlen személyben fókuszálom úgy érzem képtelen lennék elhinni bármit is. Dadogón szólal meg, kezét megadón felemelve.

-De hiszen én... én soha.-

Felmordulva tolom arrébb testét mintha csak egy törékeny bábú lenne, de elvégre mindig is csupán ennyi volt. Valaki, akit kedvem szerint mozgathatok és most, hogy képtelen hasznos információval szolgálni úgy érzem levegőre van szükségem. Valamikor odasziszegem felé, hogy el az útból és reménykedem most az egyszer nem követ engem. Miközben elrohanok Asgard folyosóin valamelyest felém úszik egy beszélgetés foszlány, ami talán másnak tréfás lehet nekem viszont a végzetem.

- Csak nem szarkalábad nőtt az éjszaka? -

Ennyi kell csupán és a hang újból visszatér oda, ahonnan az imént még képes voltam s elűztem és el sem hallgat ameddig a szivárványhídhoz nem érkezem. Előttem a messzeség mögöttem pedig otthonom, most mégis egyetlen véglet lebeg előttem. “Megölnek majd, nem értik miért, ahogyan te sem és szemeidet talán épp úgy felhajítják, mint Thiáziét. Büszkén zengik majd nyereségüket és fogalmuk sem lesz, hogy ez lesz a veszteségük is.”
A veszteség... a veszteség melyet nem csak magamnak okoztam, de mindenkinek, aki szent. És azzal, hogy szemeimet nem az aranyalmáimon tartottam most elvesztettem az ifjúságot és azzal valószínűleg eddigi életemet is. Bragi-ra kellene gondolnom és arra, hogy talán kettőnknek sikerülhetne a lehetetlen, de bolond lennék, ha nem a saját életemet menteném mielőtt megmenteném másokét.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés