Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Minden alkalommal, ha álomba merülök két dolgot hallok. Lovak patáit, ahogy a kemény, fagyos talajon dobbannak a szekér kerekének kísérő zajaival vagy a régi világ nyüzsgését, nem a mostani gépek közé vegyültet, amihez hasonlót legfeljebb a civilizációtól távol, fák ölelésében lelni Midgard-on. Ezúttal a dübörgés emlékeivel ébredek fel és a szemeimet megdörgölve, lassan nyúlok oldalra az éjjeli szekrényen heverő mobilért, hogy az időt ellenőrizzem, mire Oleg üzenete fogad a kijelzőn;
Kelletlen ízzel a számban ülök fel, fordulok ki az ágy széle felé, ahol a talpam alatt az este levetett ruha szövetét érzem meg a padló hűvöse helyett és lehajolok érte, hogy a többi elszórt darabbal együtt összeszedjem. Köztük a nőéit is, aki meg sem rezzen, zavartalanul alszik tovább miként fedetlen hátáról lecsúszik az azt eddig kényelmes melegben tartó lepel. Az öltözékét az ágyrész végébe helyezem, mielőtt magamra ölteném a sajátomat, zsebembe csúsztatnám a telefonomat - hamarosan szüksége lesz rá. Az ing ujját ímmel, ámmal tűröm fel a karomon, a gombjaival azután foglalkozok először, amikor a gardróbszobába érek és leakasztom a széfet takaró festményt a falról a kód beviteléhez. A Miquel Barcelo kép ajándék volt az egyik ügyféltől, végtelen hálájának jelképe, amit a 2004-es Louvre kiállításon vásárolt a művésztől. Az absztrak kreáció tökéletes a fémajtó elfedéséhez, ami a kombináció beírására egy halk pittyenést követően hangtalanul nyílik ki. Hivatalos dokumentumok, hamis iratok, útlevelek a semmiből felépített emberi alteregóinkhoz, három pisztoly, töltények, pénz, néhány drágább ékszer.  Két vékonyabb borítékért nyúlok és előveszem a készülékemet, hogy visszaírjak Oleg-nek; 1000. Ezer euró. Pontosan ennyi pénzzel fogja elintézni a felek közti békét, megvásárolni a türelmüket, hogy Shcherbyna-ék ne kívánjanak további jogi lépéseket megtenni, adjanak neki haladékot személyesen elrendezni a problémát. Savchuk kisasszonyról másként fog gondoskodni, csak a nőn fog múlni elegendő lesz-e a meggyőző ereje vagy fizikai motivációra lesz szüksége ahhoz leálljon a szerződéskötés pillanatában degradált jogainak szajkózásaival és tartsa a száját a néhol kozmetikázott adatairól.
A gyermek jogilag  nem az övé, sose volt, sose lett másként tálalva. A méhe életképes teret adott a beléimplantált, megtermékenyített petesejtnek, nem osztozik az ő DNS-én és ilyetén a törvény világosan kimondja nem nevezhető meg a születési papírokon, nem ő a biológiai anyja. A cikkely második pontja erre vonatkozik, különösebb körítés nélkül is tudom ez a probléma merült fel a felsorolt delikvensek között, nem ez az első eset.
A készpénzt kiveszem a papírtáskából, üresen teszem őket vissza, a valutát végigpörgetem az ujjaim között a pontos összeg megállapításához és míg a megnevezett ezret az egyik fogason lógó kabátom belső zsebébe, a maradékot a nadrágoméba teszem a két, még függőben lévő tranzakció rendezéséhez. A széfet visszazárom, a festményt visszaakasztom a helyére és elhagyom a helyiséget, csendben távozok a hálóból a hajnali, hűvös levegő reményében, amit a teraszon, háborítatlanul szívhatok a tüdőben. Az óra még fiatal, a nappaliban mind Hati, mind az oldalánál fekvő nő mélyen alszik, a látványuknak nem szentelek figyelmet, az utamba eső, megüresedett üvegek nyakát kapom el mindössze, hogy az útba eső szemetesbe helyezzem őket.
Odakint még sötét van, az ég alján halványan, fakón táncolnak a fények. Még nyolc perc, mire felbukkan.
A tolóajtó elhúzásakor jó érzéssel fogadom az arcomba toluló hideget, egy szekundumra lehunyt szemekkel üdvözlöm, mielőtt kilépnék és résnyire visszahúznám az üveglapot. Nem árt, ha lassan kicserélődik a benti állott levegő, frissebb kerül a helyére. Mélyet szippantok belőle, annak dacára magában hordozott szennyeződéseknek köszönhetően messze nem olyan élvezhető, mint egykoron. A folyamatot megismétlem, több koncentrációt invesztálok a belélegzésbe és halvány nyomok után kutatok a láthatatlan matériában, hiába tudom nem fogom megtalálni benne, amit keresek, nem vártam eredményt a próbálkozástól. Jó ideje nem éreztem az illatát se neki, se Arvak-nak, se Alsvinn-nak, se Mani-nak. Az este itt hagyott cigarettáért nyúlok, segít a görcsös gondolatokon és az új ötletek megszületésében. A profilozóval már felvettük a kapcsolatot, a héten várok tőle visszajelzést a kép elkészítésének idejéről és az ismerőséről, aki megfelelő ellenjuttatás, források biztosításának fejében végigfuttathatná az arcfelismerő szoftverén. Az átjárás megtiltásával egyértelmű, hogy ebben a világban tartózkodik és egyértelmű, hogy nem itt, ebben a trollrágta, poros országban.
Egy szálat a számba veszek, a dobozban hagyott gyújtót megpattintom, hogy a lángja segítségével felizzon a vége, a füst beborítsa a légutaimat először, másodszor is, amitől enyhe megkönnyebbülés kezd terjeszkedni a bennem. A tárolót visszadobom az asztalra, a korlát mellé lépek a város megosztó látképét szemlélni, amíg el nem érkezik az idő. Még hat perc lenne hátra, amit a gondolataimat rendezve egyedül tölthetnék, ha nem hallanám meg a hamarosan nyomom szegődő társaság ébredését. Kettőig tart a pillanat, míg a hűst megérezvén, enyhén dideregve nem csatlakozik a nő. A lépteire ügyel, igyekszik hangot nem hallatni, óvatosan elhúzni az ajtót, hogy a súrlódása ne árulja el a jelenlétét és a következő másodpercben a hátam mögé kerüljön, amiről szándékosan nem veszek tudomást. Se mikor a vakfoltomba lép, se mikor bal oldalról belém karol a testhő osztozásában bizakodva.
- Valamiért sejtettem nem erősséged az alvás. - Szó nélkül hagyom a megjegyzést, a zsebemben lapuló pénzért nyúlok és leszámolom az ő részét, amit az ujjaim közé csípve tartok neki átvételre. Az alapdíjon felül, pedig bőkezű jattot, amiért nem erőlködött a felesleges bájcsevely fenntartásával és jól alkalmazkodott a hangulatomhoz.
- A juttatásod. - Még három perc. A pénzt átveszi és elteszi, anélkül ellenőrizné valóban egyezik-e az összeg a felszámoltakkal, amiből arra következtetek nagyon is jól ismeri a papírköteg értékét, ránézésből, a lapok finom szétcsúsztatásából is megmondja a hozzávetőleges végeredményét az összeadásuknak. Annál intelligensebbnek bizonyult a pár szóváltásunk során, minthogy ostoba módon csak arról legyen szó kiment a fejéből.
- Ez több annál, mint amiben megállapodtunk... mondd, mit szeretnél még? - A nadrág korca felé nyúló mozdulatával jelzi ő a különbözet törlesztését javasolja ahelyett csak elfogadná a többletet. Eddig a szemem sarkából tekintettem le rá, most először fordítom felé az üstököm.
- Téged, a lakáson kívül. -Meglepődés nem költözik az arcára, bólintással fogadja el a kívánalmam és a kezébe veszi a cigarettás dobozt, felnyitja a tetejét.
- Egy szál még belefér, nem igaz? - A kérdése nem zavar, a jelenléte sem az irritáló kategóriába sorolja, néma biccentésem lesz az előhírnöke az egyetértésemnek.
- Szolgáld ki magad. - Az erre kérés nélkül felkínált szálat elfogadom, mielőtt visszafordulnék az egyre narancsosabb aljúvá váló horizontra és csak a gyújtó pattanó hangját hallva, röviden nyeri vissza a figyelmemet, míg nem parázslik fel a rúd vége. Utána nem érdekel ismét az enyémbe fűzi a karját, ne reszkessen annyira a hidegben, csak a lassan égre kúszó Nap vöröslő képe.