Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit!
Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát.
A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez.
Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye.
Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!
Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk!
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : léa seydoux Posztok száma : 2 User neve : benibigyó Csoport : halandó Pontgyűjtő : 0 Lakhely : i'm a roadster Foglalkozás : ballet dancer Előtörténet : No one can arrive from being talented alone. God gives talent; work transforms talent into genius. Keresem :
You can't put ballet into words. That's why we dance.
Számos földi halandó próbálja kifejezni magát a legkülönbözőbb módszerek segítségével; valaki énekel, valaki verset ír. Én táncolok. Egy-egy mozdulat furcsa érzések egyvelegének eredménye, a düh, a csalódottság vagy éppen a boldogság illúziója, ami hosszú évek alatt edzette masszívvá ezeket a lábakat; a fájdalom, amely eltorzította az ujjakat; a húsba vágó körmök, mikor egy mozdulat ezredjére sem sikerült. Mégis megérte. Küzdöttem egy álomért, azért, hogy a legjobb legyek. Talán ez egy egészséges versenyszellem eredményeképpen akart szolgálni, de szerettem a dicsérő szavakat. De túl jószívű és kedves voltam ahhoz, hogy valaha is másokon gázoljak át a céljaim elérése érdekében. Ebben egyedül maradtam, mert hiába gondolják az emberek, hogy a balett csupán egy kellemes szórakozás, mely során egy test mellett látják a táncoló lelkünket is; ez a világ éppen annyira kegyetlen, mint bármi az édes orosz anyaföldön. Nekem csak tehetségem volt; másnak hátszele, pénze és kiváltságossága ahhoz, hogy a legjobbat faragják belőle. De pénzért csupán eladni tudta a lelkét bárki, venni nem. Többel rendelkeztem szegény sorból érkezve, mint ők valaha. Egy tiszta lelket tudtam a tánctérre vinni, kombinálva egy olyan adottsággal, ami mindenki szívét elrabolhatta. Emiatt minden fájdalom és kín, a megannyi megalázás és kivagyiság eltörpült. Túl motivált voltam ahhoz, hogy megadjam magam mások tehetségtelensége miatt. Talán túl gyakran hullajtottam könnycseppeket egy-egy felvonás után, talán a lehulló függöny mögött már nem voltam különleges, de amíg ott kinn álltam, mindenki azt hitte rólam. Olyan szépséget vittem a lelkükbe, ami talán egy pillanatra elfelejtette velük saját, szörnyeteg mivoltjukat. Kölcsön adtam a lelkemet; nekem így mi maradt? Élénk szőke hajammal és kék szemeimmel könnyen magamra tudom varázsolni az idegenek figyelmét. Sokan mondják, hogy a vonásaim nem tükrözik vissza a származásomat, egyáltalán nem vagyok olyan rideg jelenség, mint más orosz lányok, és ezeket a bókokat rendszerint nehezen kezelem. A ruhatáram nem túl gazdag, habár szeretem az eleganciát, a fehér és a krémszín furcsa játékát magamon, néha bepróbálkozom egy-egy élénk színnel is. A sminkem általában ezekhez idomul, de ezekről régóta nem én rendelkezem. Az életemet a balett teszi ki, szinte teljesen alárendeltem magam, és így engednem kell mások akaratának. Legyen szó egy tüllszoknyáról, egy erősebb rúzsról, vagy éppen a hétköznapi viseletemről.
Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd
Szinte hallom, ahogyan a vörös nedű beleissza magát a krémszínű szoknyámba. Először csupán egy csepp, majd követi egy újabb, csak ezt követően jövök rá, hogy talán ideje lenne elrántanom a megvágott ujjamat, mielőtt teljesen tönkreteszem a drága anyagot. Az imént kihallgatott beszélgetést akár verbális erőszakként is felfoghattam volna, annak ellenére, hogy egyelőre még kihagytak belőle. Katya, a balett intézet üdvöskéje. A lány, aki a semmiből mindent csinál. Soha nem érdekelte őket, hogy milyen áron, nem vettek tudomást a sebes lábujjakról, az eldeformálódott bokáról, vagy éppen a beállt karokról és a fájó derékról. A fájdalom furcsa muníciója volt a táncnak, ami estéről estére kiszólított a színpadra, és ami azt lüktette: légy te a legjobb. Én pedig engedelmeskedtem, megadtam magam a belső kényszernek, ami úgy hívogatott, mint szomjas kislányt az a bizonyos sivatagi délibáb. Van bennem több?Nincs, már mindent letettem eléjük az asztalra, kitáncoltam nekik a lelkem.Eleget adtam?De hisz nekik adtam mindent.Vagy ez az én vágyott délibábom? Nem tudok többet nyújtani. Gyerekként éhesen köszöntött rám a legtöbb reggel, és éppen ugyanígy jöttek el az éjszakák. Nem volt semmink, az apám elment, és soha nem láttam viszont. Én lettem az anyám utolsó reménye. Az egyetlen. Akkoriban sem volt egyszerűbb kitörni a nincstelenségből, egy eltaposott, kopott és besárgult spicc cipőben álltam a szigorú zsűri elé, mikor felvételiztem. A mai napig látom magam előtt a merev tekintetüket, a rideg testtartásukat. A tollat, ami a sorsomat firkantotta a papírra, miközben Csajkovszkij örök klasszikusára perdültem. Aznap változott meg az életünk. Az életem. A legjobb voltam. Velem született a tehetség, ami a mozdulatokhoz kellett, a báj, a kecsesség, ami finomra hangolta a lépteket. Ezeket gazdag szülők gyerekeként sem tudtam volna megvenni. Ez volt a belépő. Entrée. Függönyt fel. Estéről estére, hétről hétre, évről évre. A hírnév nem tudta bemocskolni a patyolat lelket, ami minden alkalommal a színpadon teljesedett ki, és ami annyira hinni akart az emberi jóságban. De az emberek hazudnak, miközben leígérik a csillagos eget. Zakatol a mellkasom, a szívem majd' kiugrik, a fejemben visszhangoznak a szavak. Már elmúlt harminc. Ugyan meddig ragyoghat még a csillaga? Nagyot nyelek, így fojtva el a sós könnyeket, amik már a torkomat ingerlik. A tüdőm lassan nehezedni kezd, alig jutok levegőhöz, úgy rohanok lefelé a lépcsőn. Mindaz a szolid elegancia, amire tanítottak e falak között, most még csak árnyékként sincsenek jelen, a düh, ami marcangolja a gyomromat, egyre nagyobb szeletet követel a józanságomból. Miután feladtam értük mindent, azon gondolkodnak, mikor leszek már kínosan idős a tánchoz? Nem ez a lényeg, Mr. Voldov. Az én világomban nem. Az utolsó lépcsőfokot elhagyva eszembe jutnak anyám szavai. Kihúzom magam, az arcizmaimat pedig nyugalomra kényszerítem. Úgy viselkedem, ahogyan egy úrinőhöz illik. Én ma este a színpadon fogok állni, mikor felvonják a függönyt, és az enyém lesz a finale. Úgy, ahogyan már húsz éve is; a csillag fényét soha nem olthatják ki.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 67 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 67 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
