|
|
| | Gratulálunk, elfogadva! fáradj beljebb, lépj be közénk Az előtörténetedben nem találtunk kifogásolnivalót, így hát az istenek nevében felhatalmazunk rá, hogy birtokba vedd Oslo utcáit! Mielőtt még azonban fejest ugranál a játéktérbe, lenne néhány fontos kérésünk. Az első és legfontosabb, hogy tégy egy kört a foglalóinknál! Mindenképpen szükséged lesz az avatarod és a neved lefoglalására, nehogy mást is megkísértsenek a vonásaid, vagy éppen a neved csengése. Feltételezzük azt is, hogy mindenkinek van munkahelye - legyen az legális, vagy kevésbé legális -, ami ráadásul remek kiinduló alapja lehet jövőbeli plotoknak, ne felejtsd hát el megmutatni, mivel foglalkozol! Oldalunk tematikája szorosan összefügg a skandináv mitológiával és annak valamennyi szereplőjével, de mindenkinek furcsa lenne, ha Mindenek Atyja egyszerre két ember képében is az emberek között járna, igaz? Nagyon fontos tehát, hogy lefoglald a rendeltetésedet is, amennyiben a skandináv mitológia egy jelentős szereplőjét alkottad meg, annak leszármazottja vagy, vagy éppen egy óriással gazdagítottad a karakterek táborát. A foglalók maradéktalan kitöltése után mindenképp szakíts időt annak ellenőrzésére, hogy kitöltötted-e a profilodban a fő karakteredre vonatkozó részt. Ne aggódj, ezt csak a Staff látja majd, és ha nem szeretnéd, nem is adják tovább senkinek a titkodat, nekik azonban fontos információként szolgál mindez. Ha pedig minden fenti kötelező lépéseken túl vagy, nincs más hátra, mint előre! Ne aggódj, ha nincs még partnered az első játékodhoz, csak be kell lesned a ebbe a topikba és feladni egy csábító hirdetést, vagy épp lecsapni egy hozzád hasonlóan pajti után ácsorgóra. Az sem baj, ha van a fejedben egy konkrét plot, az ilyen irányú kecsegtető hirdetéseknek is kialakítottuk a megfelelő platformot. Esetleg egy konkrét személy hiányzik az életedből? A keresett karaktereink között neki is lesz helye. Ne feledd: ha úgy érzed, valami igazán nagy és meghatározó dolog történik veled, ami másokra is hatással lehet, ne habozz egyeztetni a Staffal, érdeklődve hallgatunk!Plotban és reagokban gazdag időtöltést és jó játékokat kívánunk! |
| | |
| | Pernille Fortid ;; — Kate Winslet — Parfümőr/Cégtulajdonos — Álf — Saját Levegőmágus VAGYOK 109
Visszahúzódó ; a családom szerint
Távolságtartó ; az ellenségeim szerint
Megfontolt ; szerintem
|
| |
A múltad meghatároz, de nem lehet teher
minden a mély felszín alól Fuvallat: A természet könnyed kis játéka, amely szinte a semmiből születik. Felhők sóhajából, a nap mosolyából. Mintha mindig is létezett volna, ott van mindenhol és minden időben. Végtelen és el nem tűnő. Nem tudom honnan jövök, csak azt, hogy hová tartozom. Egy elfeledett korban születtem, olyan időkben amikor az istenek még talán figyeltek erre a porból és vízből gyúrt világra. A halandók közé érkezett apró, szinte észrevétlen fuvallat voltam, aki sokáig azt sem tudta, hogy tulajdonképpen mit keres itt, mi a dolga. A mai napig nem tudom. De számomra talán nem is a cél a fontos, hanem az út amely addig vezet. Szellő: Nem csupán a nyárban találkozol vele, hanem más évszakok is magukkal vonszolják. Könnyed és virág illatú tavasszal, részegítő és mámorító mint egy finom nyári koktél, testes és üdítő, akár az őszi bor és hideg, maró mint a tél csókja. Akárcsak én. Sokan mondják, hogy téli szellő vagyok: rideg, megközelíthetetlenül tovafutó, csendes, semmibe révedő. Pedig akárcsak az évszakokban újra és újra felbukkanó kacér szellő én is változom. Csak mindig attól függ, hogy kivel találkozom, hogy mennyi ideje ismerem, hogy meddig szeretném magam mellett tudni, vagy ő mennyi ideig igényli a társaságom. Néha évek és évtizedek is eltelnek, néha csupán pár óra jut. Szél: Nem mindig jót ígér. Nem hoz mindig esőt, vagy éppen hűsítő záport, lágyan hulló hópelyheket a felhőkkel, amelyeket kerget. Néha egyszerűen csak megjelenik, és maga előtt sodor számtalan hordalékot, melyeket szárazon, csupán letesz valahol.Ruhákat kap fel, azokba bújik el, úgy tesz mintha teste lenne, pedig csupán légies képzelet. Elegáns, extravagáns, néha színes, néha szürke, néha selyem, néha durva szövet. Bármilyen és bármennyi ideig megfelel, akárcsak én az öltözködésemben. Kedvelem a színeket, de van amikor csupán a visszafogott színtelenségnek van helye. Vihar: Nem várod, talán valahol reménykedsz is benne, hogy téged majd elkerül. Csendesen várakozik a távolban, csupán a fekete és borús kobaltszín fellegek jelzik előre a jöttét. Nem kérdezi, hogy jöhet e, nem kérdezi, hogy akarod, hogy a világodat felforgassa? Egyszerűen megérkezik, és meglehet téged pont el fog kerülni, mert a vihar nem kérkedik, nem dicsekszik, csak zúgja haragját arra akit arra ítéltetett, hogy pusztítását elszenvedje. Másoknak csupán a látványa jut jöttének.Néha éledő vihar vagyok, néha pusztító, de sosem élek vissza azzal amit meg tudnék tenni. Nem erre teremtettem. A természet mindig egyensúlyra törekszik, és ennek megtartásában fontos szerepet szántak az olyanoknak mint én: akik fuvallatból is képesek viharrá válni. Mindenkiben rejtőzik egy történet
meséld el a tiéd Norvégia 1912-1940 Úgy mesélte egykor anyám, hogy végtelen nyugalom, és szélcsend terpeszkedett akkor éjjel Oslo felett, amikor születtem. Persze ezt sokkal inkább valamiféle mesének gondoltam, semmint valóságosnak.Sosem éreztem magam különlegesnek, és ma sem hiszem, hogy így lenne. Nem tartoztam az emberek közé, de az enyéim között sem feltétlenül találtam a helyem. Mégis vonzott ennek a világnak a pillanatnyisága, amelybe születtem. Gyereknek is szemlélődő fajta voltam, aki sokkal inkább a háttérben meghúzódva igyekezett megfejteni az emberi természetet, a világot és benne végbemenő változásokat. Az öregek akkoriban úgy mondták, hogy keserű évszázad következik az emberekre, melyhez fogható azelőtt még nem igazán volt. Az istenek kicsit mintha álomra szenderültek volna, vagy egy olyan háború gondolatába temetkeztek, amely nem csupán ezt a világot, de gyakorlatilag az egész univerzumot és még azon túl is minden létezőt fel fog majd forgatni. Az évtizedek úgy szakadtak mégis el, hogy az emberek szinte észre sem vették ezt a változást. Pedig ott volt előttük. Anyám szerint nem a mi dolgunk az, hogy igazságot tegyünk, még csak nem is az a dolgunk, hogy közbeavatkozzunk, de eljön majd az idő, amikor elkerülhetetlen lesz eldönteni a természet érdekében hol jelöljük ki a helyünket. Több mint negyed század volt amelyben megismertem milyen az emberek között megszületni, velük együtt élni, tanulni, velük együtt változni, és hozzájuk alkalmazkodni. Nem hiszem, hogy bárki többet látott volna bennem annál, mint bármelyik egyszerű halandó, és én sem tekintettem magamra másképpen. Megéltem velük számtalan katasztrófát, egy háborút, járványokat és keserűséget. De mindezek közepette láttam azt is hogyan fogják egymás kezét, hogyan hajolnak le az elesettekhez, hogyan óvják a gyermekeiket, mint reménységét a létüknek, mint az esélyét annak, hogy képesek legyen változtatni. Minden nemzedékben ott rejtőzött a jó iránti szüntelen vágyakozás, a természethez való hűség, az őselemek tisztelete, az elfeledettnek hitt isteneikhez való fohászkodás. Az első nagy háború megtépte a kontinenst, amelyen éltem, mégis láttam hogyan születik újra élet a romok alól. Az ember a legnagyobb pusztításra volt képes az élőhelyén, és egyben a legszívósabban igyekezett azt újjáépíteni. Hogy aztán alig egy tized esztendő múlva porig rombolja ismét. Írország 1940-1950' Voltak oly öregek, akik számtalan emberi háborúban ott voltak és látták. Sokan csupán szemlélték a távolból a mérhetetlen pusztítást. Megannyi civilizáció bukásának volt részese a népem, és voltak akik szerint az istenek számára csupán passzió, egyfajta játszótér a világ és itt próbálják meg hatalmukat, és erejüket, hogy aztán az övéik között képesek legyenek megtartani méltónak ítélt helyüket. Megint mások szerint az emberek így hagyják maguk mögött ami rossz, amelyekből nincs más kiút, csak véget vetni oly koroknak, amelyek már nem fognak tovább fejlődni. Vagy már nem nyerik el isteneik tetszését. A nagyapám látta elbukni a fényes inka birodalmat, a nagyanyám Róma teljes megsemmisülését látta, anyám gyermek volt csupán a nagy hétéves háborúban. Apám együtt hajózott Kolombusszal az új világ felé, és ott volt, amikor boszorkányság vádjával megannyi nővérünket végezték ki Salem-ben. Nem tiltakoztak. Az egyetlen bűnük az volt, hogy a mágiájukat a jónak akarták szentelni, az embereken segíteni. Sokan úgy gondolják, hogy az emberek nem méltók a természetanya kegyére. Sokak szerint hiba volt amit cselekedtek. De tulajdonképpen nem ezt a bizonytalanságot éljük meg mind, akik mégis ezt a világot választottuk? Van benne valami megfoghatatlan. Írország Földanya egyetlen boldog mosolya. A természet olyan közeli, olyan csodálatos, olyan végtelen ezen a helyen, melynek a neve egyet jelent számomra a fejlődéssel és a csodálatos találkozásokkal. Kiteljesedni jöttem ide, és menekültem az ember újabb háborúja elől. Nem akartam benne részt venni, én úgy hittem, nekem más az utam. Csak még nem találtam meg. Itt találkoztam valakivel, aki noha hosszú időre csupán a gondolataimban volt részese az életemnek, a sorsomnak, mégis meghatározta azt. Az emberek háborúja már jó ideje tartott, ám ebből ott, a vidék lankái között, ahol az ég a földet csókolta, vajmi kevés jutott el. Robert Amundsen-nek hívták. Fajtám egyik legszenvedélyesebb és legkétkedőbb, legbizonytalanabb példánya volt. Katonaként szolgált az emberek olyan pusztításában, amelyhez vajmi közünk volt. Szenvedélyesen vitatkoztunk sorsról, elmúlásról, a természethez való visszatértéről, az emberekhez való viszonyunkról. És mindeközben elszakíthatatlan barátság köttetett kettőnk között, melyet sem idő, sem tér, sem semmi más nem tudott többé elszakítani. Egymásban találtuk meg, ami belőlünk hiányzott. Szicília 1950-1960 Szicília nem csupán napfény, nem csupán az emberek között tapasztalható ritka nyugalom egyik gyöngyszeme, hanem az a hely, ahol magam is elvegyültem közöttük jó pár évre. Egy voltam közöttük. Hajnalban felkeltem, hogy kenyeret süssek. Még szinte alig kelt fel a nap, de már száradtak a kötélen a ruhák, melyekbe a feltámadó tengeri szél kapaszkodott bele vidoran.Hatalmas kertem volt, számtalan színes és tarka virággal. Az illatuk szinte elárasztotta a környéket. Olyan volt mintha a világ összes virágát összegyűjtöttem volna, hogy egyetlen élő ajándékcsokorba fogva őket ajándékozzam az embereknek. Egy kis faluban éltem, a sziget sarkán, és ha kinéztem az ablakon, a távolban láttam amint éjjelente a tenger hullámai felett az istenek a hold gyűrűjén át kacsintanak össze az emberekkel. Itt jártak közöttük, néha a szívükbe lopták a kisértést. Életem ezen időszaka volt talán a legnyugalmasabb. Torrini, a falu bolond kocsmárosa, akinek a fél szemét, mondta ő az első világháborúban lőtték el Doberdónál rendületlenül mérte az italokat, és mesélt nekem. Ki tudja miért tette, vagy miért gondolta, hogy én vagyok a legjobb hallgatósága arra, hogy megossza rövid, de tartalmas életének megannyi történetét. Maylis, a falu egyetlen csemegeboltjának tulajdonosa, aki alig volt tizennyolc, de már két gyereke volt, meg egy férje, aki szerinte nem becsüli meg őt. Hogy mennyit dolgozik, hogy mennyit próbál annak érdekében tenni, hogy jobb legyen az életük. Miért hagyja? Miért engedi, hogy azt a rövid életét így megkeserítse valaki? Azt mondta a gyermekei miatt maradnia kell. Meg aztán hova is menne? Sosem értettem, hogy az emberek miért ragaszkodnak olyan nagyon helyekhez, vagy éppen a házaikhoz, amelyek csupán kövek, és felettük tető. Aztán rájöttem, hogy nekik nem adatott meg az a tudás, és az az idő, amelyet az én népem birtokolhat. Ha rossz döntéseket hoznak, akkor annak vállalják a következményeit, akár fennmaradó egész életükre. Ahogy vállalta a bolond Torrini, vagy szegény Maylis. Én pedig rádöbbentem, hogy én is hoztam egykor egy rossz döntést. Amikor azon a vészterhes, vörös égboltú hajnalon hagytam, hogy Robert Amundsen elsétáljon a tizenkettes gyalogos századdal. És még csak meg sem próbáltam marasztalni. Louisiana 1960-1970 A Fortid Floress Parfume nevű céget 1963-ban jegyezték be Savannah-ban, mint kizárólagos tulajdonomat. A déli államok az USA-ban egykor elvesztették harcukat a sajátjaik ellen vívott háborúban, de a világuk hangulatát egészen addig őrizték, ameddig csak tudták. Noha számtalan vihar tépázta őket, mégis a mai napig talán az egyik leginkább patrióta része annak az országnak. A napfényes volta miatt választottam egy időre, hogy ismét eltölthessek pár évet anélkül, hogy tovább akarnék indulni. Megismerni vágytam a világot, és már eddigre is sok helyen megfordultam, de itt, a céggel úgy éreztem talán hosszabb ideig maradok. Több mint egy évtizede látszólagos béke honolt a világban, melyről tudtuk, hogy csupán idő kérdése, mikor borul fel újra. Leginkább, hogy hol és milyen formában. Merre voltak az istenek? A harcukat vívták az univerzum felett a világban öröktől fogva létezőkkel. Ez a bolygó csupán egy apró szempillantás volt a világmindenségben. Számomra mégis szépen lassan az otthonommá vált. Óriási, összeölelkező fűzfák, nyárfák és platánok vezette út jutott el a viktoriánus időket idéző birtokomra, amelyet nem osztottam meg ekkortájt senkivel. Hiányozni kezdtek az átbeszélgetett éjszakák Robert társaságában, a távoli bagoly ének az erőben, a levendula és gyömbér tea émelyítően édes mégis imádott illata. Ez örökre eggyé vált vele. A világban a zene, a lazuló erkölcsök, a felszabaduló gondolatok, a spiritualitás térhódítása, valami egészen érdekes, és addig sosem tapasztalt elegyet alkotott. Én pedig boldogan engedtem át neki magam. A nagyvárosok azonban nem sokáig voltak képesek maradásra bírni. Zavaró volt a zaj, a lüktetés, a számtalan inger, amelyek között szinte elveszettnek éreztem magam. Minden alkalommal visszamenekültem a savannah-i birtokomra, és a gombamód szaporodó leányvállalatok irányítását megbízható személyekre bíztam. Legtöbbször fajtámbeliekre. Végül nem sokkal a minden szempontból kaotikus módon berobbanó hetvenes évek elején egy időre még csendesebb helyre költöztem. Hawaii 1970-1990 Kedves Robert!
Már három éve élek a szigeten, egészen délen, nem messze egy Kaluahonu várostól, amely szabad fordításban nagyjából annyit tesz:”második teknősbéka”. Nem tudom, hogy mennyire tetszene neked a hely, mindenesetre küldök róla egy képet, amelyet a házam tetejéről fotóztam. Még mindig rémesen bánok ezekkel a masinákkal, pedig Tokua, a helyi mindenesem a legjobb fényképezőgépet szerezte meg nekem, és legalább három napon át igyekezett oktatni a fortélyaira. Mégis, ismersz. Számomra sokkal fontosabb amit a szem befogad és az elme elraktároz. Ám fontosnak kezdtem érezni, hogy valamiféle módon mégis megőrizzek dolgokat az emberek világából, mert úgy vettem észre, ők is ezt teszik. Bár mostanság apró kis szerkezetekkel járnak, amelyek képesek megörökíteni nem csupán a pillanatot, hanem több pillanat összességét. Kamerának nevezik. Nem tudom mi vonzóbb ezen a helyen. Az a fajta, megismételhetetlen, szinte a világ teremtésére emlékeztető atmoszféra, ami jellemzik, vagy a színek ellenállhatatlan és szinte szemkápráztató tarkasága. A természetanya azt hiszem legboldogabb gondolata lehetett ez a sziget, egy drágakő az üvegcserepek között. Életemben először vettem magamra hiányos öltözetet, amely egy fűszoknya és kebleket takaró ruhadarab volt, két félbevágott kókuszdióra emlékeztetett. A nyakamba virágfüzért akasztottak, és megtanítottak a helyi táncra. Nevettem. Mintha soha nem nevettem volna még azelőtt, mintha itt képes lennék felszabadulni. Az emberek azt hiszem olyan dolgokra képeset, amelyre mi soha nem leszünk: boldogok és önfeledtek tudnak lenni akkor is, amikor tudják, hogy meglehet holnap még nem ébrednek fel, meglehet holnap már nincs számukra tovább. Pillanatnyi létükbe sűrítenek mindent. Azt hiszem most kezdem megérteni, hogy mitől voltál egykor olyan bizonytalan, hogy miért nem találtad a helyedet. Mert én sem találom. Legszívesebben itt maradnék örökre. De tudom, hogy pár éven belül a szívem máshova húz majd. Örök vándora lettem az emberek világának.
Öleléssel: NilleVisszatérés Norvégiába 1990 Tíz év volt még az emberek között töltött első száz évemből, amikor hosszú, a szigeten eltöltött év után végül visszaköltöztem a szülővárosomba. Eddigre a cégem már elismert volt a piacon, és bár visszavonultam,és leginkább valamelyik leszármazottamnak adtam ki magam, a Fortid név az illat szakértői között igazi kuriózumnak számított. Olyan volt mint az illatok Don Perignon-ja. Számos illatot magam készítettem, magam dolgoztam ki, és adtam nekik nevet, ám mostanság már ritkán foglalkoztam ezzel. Kicsit talán el is lustultam a szigeten, így aztán ideje volt megújulnom. Tudásomat, az évek alatt gyűjtött számtalan tapasztalatomat az emberek között valami jóra, valami többre akartam használni. Csak mintha ez alatt a száz esztendő alatt, amelyben erőm egyik legjobb birtoklójává váltam mintha kicsit elvesztettem volna magamat. Talán ha nem lennék egyedül….talán ha lenne aki segít. De az enyéim között mindig is kicsit magányosnak éreztem magam. Hol van hát az én valódi helyem? Mi a valódi célom ebben a létezésben? |
| | | | Pernille Fortid | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| A varázslat kezdetét veszi 2023. nyár; norvégia, oslo2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített. Tovább olvasom... Lépj be közénk világunk kapuja
|
Belépett tagok ki leskelödik? Belépett tagjaink Nincs View the whole list Jelenleg 65 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 65 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
|
Új alkotások legfrissebb posztok
Csüt. Nov. 14, 2024 1:05 am Mavis Norgaard tollából Szomb. Szept. 14, 2024 12:23 pm Savannah Crawford tollából Szomb. Júl. 27, 2024 5:33 pm Daphne Cortez tollából Szer. Júl. 24, 2024 6:07 pm Aaron Bergström tollából Kedd Jún. 25, 2024 2:30 pm Daphne Cortez tollából Kedd Okt. 03, 2023 11:46 am Magnus Wiker tollából Vas. Okt. 01, 2023 10:32 pm Aina Morstad tollából Hétf. Szept. 25, 2023 10:30 pm Rune Akselsen tollából |
|