Kiskép : . Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Vincent Cassel Posztok száma : 1 User neve : drina Csoport : halandók Pontgyűjtő : 0 Lakhely : Gamle Oslo Foglalkozás : nyugdíjazott maffiatag
Andrej Stepan Vassiliev —
Elküldésének ideje — Hétf. Márc. 06, 2023 4:35 pm
Andrej Stepan Vassiliev
halandó
rendeltetésem
A családom szerint ravasz és megfontolt vagyok • A neve és a kapcsolatai nehezen juttatták volna el oda, ahol már ő volt, ha nem lett volna diszkrét, amikor szükséges, és szemfüles, amikor azt senki sem várta volna el tőle. Kevesen tudják róla, mennyire jó megfigyelő, kezdve az apró mimikáktól egészen a hazug szavakon át, és a maffia sokszor használta őt kihallgatásokra, mert szinte azonnal meg tudja mondani, ha valaki hazudik neki. Az elméje olyan, mintha az idegsejtjei között folyamatos kapcsolat lenne és egyfolytában, ennek köszönhetően úgy köti össze a vonalakat történések, személyek, és helyszínek között, ahogyan azt nem szégyelli. Sokszor fogja azt mondani, amit hallani akarnak tőle, főleg, ha mögöttes célt dédelget mindennek érdekében, és csak a hozzá nagyon közel állók fogják meghallani azt a nyers őszinteséget, amit egyébként preferálna az életében, de tudja róla, hogy hosszútávon a kapcsolatai ellenére is a saját sírját ásná csak meg vele. Remekül tárgyal emiatt, képes békét teremteni a legnagyobb káosz közepén is, és árad belőle a meggyőzés annak ellenére, ki ő valójában és mennyi vér tapadt az évek során a kezéhez. Sokszor érezhetik megfejthetetlennek, és nem egy ember riadt már meg a kezdeti bizalom érzete után következő hűvös, néha kegyetlen módszereitől, de ellent még sosem mertek mondani neki. Azok sem, akik sosem hallották a nevét azelőtt.
Az ellenségeim szerint kiismerhetetlen vagyok • Hallotta már, hogy a háta mögött paradoxonként említették, hiszen egyszerre tud lenni tűz és jég. Az esetek többségében inkább jellemzi egyfajta hűvös, kemény távolságtartás; sosem tudni, mit fog mondani legközelebb, hogyan fog reagálni, ebből fakadóan nehezen kiismerhető. Ugyanez a jég kelti életre valahogy a tüzet is, mert a dühe hirtelen, sok esetben kegyetlen, de mindenképpen veszélyes. Utóbbi azonban sosem megalapozatlan, és nem unatkozásból, vagy egyéb kedvtelésből csinálja, hiszen aki találkozik a dühével, az kiérdemelte tőle, és minden mást is, ami ezzel együtt jár. Mindezt képes becsomagolni egy úriember képébe és el is hiszi magáról, hogy általában korrekt annak ellenére is, hogy a bőréből eltéveszthetetlenül szivárog a hatalom szaga. Alapvetően minden lépését és megnyilvánulását az diktálja, mit képzel magáról, és ide rengeteg minden sorolható lenne; elhiszi ugyanis, hogy bármire képes, hogy bárki olyan fejet hajtana előtte, hogy mindenki tiszteli és, hogy nála erősebb nem létezik. Ezt a nevelést az orosz felmenők és a maffia átható aromája ültette belé, és hiába vált ki évekkel ezelőtt, az átlag életről hamar felismerte, egyáltalán nem neki való. Régebben hazudott volna magának arról, nincsen minderre szüksége, és a végén már határozottan állította, nem mozog sem kényelmesen, sem boldogan ebben a közegben, még is úgy szomjazza néha napján a hatalmat és a befolyást, mint senki más.
Szerintem kifinomult vagyok • Nagyra értékeli az eleganciát, és sokat ad a presztízs értékű dolgokra, sőt, megkapta már nem egyszer, hogy szórja a pénzt annak ellenére is, hogy okosan tud vele bánni. Rajta mindig a legújabb órákat, a legdrágább öltönyöket és kölniket fogják látni, vagy éppen érezni, és sosem lenne képes alább adni ezeknek. Minden porcikájával igyekszik a befolyását megmutatni, ez pedig ad neki egyfajta sármot, az őszülő haja, és a néha fakónak tetsző szemei ellenére is.
play by
Vincent Cassel
életkor
60
foglalkozás
nyugdíjazott maffiatag
a karakter
keresett
hirdető
Vladimir Sergey Smolensky
fő karakterem
a.s.v
Mindenkiben rejlik egy történet
meséld el a tiéd
Egyetlen egyszer esett meg vele, hogy átgondolta az egész életét. Egyetlen egyszer. Amikor a lánya halott testét tartotta a karjaiban.
Akkor megengedte magának, hogy az egész lénye, úgy ahogy létezett addig a pillanatig, megszűnjön egy kis időre pulzálni és lélegezni. Kereste a könnyeket, mert egy normális világban már az arcát kellett volna áztassák, de nem talált semmit. Beesett azonban a háta, és ha akarta volna sem lett volna képes kihúzni magát, hogy büszkeséggel tekintsen arra, amit teremtett, vagy azokra a dolgokra, amiknek a része volt. A morális iránytűje volt az egyetlen, ami össze és vissza, sikítozva kereste az irányt, mert Andrej ajkait semmi sem volt képes elhagyni.
Nézte azonban a gyönyörű arcát, amit a fejét ért lövéstől nagy részben vér borított, és bármit megtett volna azért, hogy az édesanyjától örökölt szőke tincsek másképpen rendeződjenek, és ne tapadjanak össze a vörös anyagtól. Egész életében bármit megtett volna Sofiáért, aki ekkor még csak harminckét éves volt, és éppen családot akart volna alapítani. Jobban bízott benne, mint a fiában, aki idősebb volt a húgánál, viszont nagyképű, és nem úgy, mint az apja, hanem pökhendi, és sokszor bizonyítottan lusta módon. Az ő testét sosem találták meg, ahogy a felesége is csak hónapokkal később került elő.
Valeriya valamikor legalább annyira gyönyörű nő volt, mint amilyen Sofia, Andrej azonban sohasem szerette igazán. Soha nem is zavarta ez a tény azonban, mert a felesége az ő világából származott, és nagyon jól tudta, mit jelent majd ebben a szerepben helyt állni, gyermeket szülni, és fel is nevelni őket. Nem szerette, de mérhetetlenül tisztelte, és minden alkalommal büszkeséget érzett, amikor az asszony keze nyomán akkora pofonok kerülte kiosztásra, amiket az utcán is hallani lehetett. Volt ereje a társának lenni, ezt pedig sosem vitatta el tőle. Ott volt Maxim mellett, amíg ő Dániában játszotta az árnyékot, és kihúzott háttal állt mellette, akkor már Sofiával együtt, amikor parancsnok lett a visszatértét követően. Sosem vett a szájára semmit, sem döntést, sem cselekedet, sem eszközt, és ezzel saját magának is megkímélte a végtelen fejfájást, amit ez a férfi okozott volna neki.
És talán okozott is.
Az újdonság varázsával bénította meg a tudat, hogyan tanult meg aznap mindenből egyszerűen egy senkinek lenni. Hosszú percekig akarta visszapörgetni az idő vasfogú kerekét, hátha már évekkel ezelőtt ezé a senkivé válhatott volna, hogy megmentse őket. Mindannyian vállalták a kockázatot érte, az apjukért, mert erős volt, rettenthetetlen, és valamilyen szinten eszelős is, hiszen rátette az összes zsetonját egyetlen színre, egyetlen elképzelésre, egyetlen hatalomra, és azt minden fogával és körmével védte, hosszú éveken keresztül. Ha Andrej ezt külső szemmel szemlélte volna, ő is elhitte volna minden kétség nélkül, hogy ha valakinek, hát neki sikerülhet az élet, és annak minden csattanója, de ott, abban a néhány hosszú percben az egész fikarcnyit sem számított.
A bosszúja ezt követően hónapokon keresztül áztatta vérrel Oslo utcáit, hogy aztán úgy tűnjön el a Föld színéről, ahogy fiatal korában az egész pályafutását elkezdte. Árnyékként, nyomon követhetetlenül, észrevétlenül.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
