Levi & Ona

You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.

A körülöttem lévők, mind jól tudják, hogy a gyönyörű vörös fürtjeim tabunak számítanak és igen kevesek nyúlhatnak hozzá. A vőlegényem bizonyos esetekben, a drága kisöcsém, ha éppen kiadom a gyomrom tartalmát és a kör itt be is zárult rögvest. A többiek ezen hibáját égési sérülésekkel szoktam megtorolni, így drágaságom örülj neki, hogy figyelmeztetően a kezedre csapok előbb. Szerencsére befejezed eme undok tevékenységed és hagyod hadd lépjek beljebb a saját lakásomba. Milyen kedves tőled, oda ne rohanjak... Persze nem vagyok rest kifejezni nemtetszésem és gondolatmenetem.
- Nem csak a LoveIslandban vannak kamerák, amúgy se lehetnénk ott, hiszen ahhoz valami vonzalom kellene. Nem gondolod Levi? - nézek még utoljára hátra mielőtt a konyhában tenném magam hasznossá, mintha jó házigazda lennék, mert az is vagyok és PONT.
- Sosem szoktunk beszélgetni és te nem az a típus vagy - vonok vállat könnyedén, mintha valami apróságról beszélgetnénk. Az utolsó emlékem rólad, hogy az egyik buli előtt egy sikátorban találkoztunk, amikor megöleltelek, hogy aztán a zsebedbe csúsztassam a megfelelő összeget, míg te nekem ajándékoztad a tablettáidat. Kissé felvonom a szemöldököm a kérdésed hallatán, majd elmosolyodom úgy, akár egy őrült.
- Ötleteim mindig vannak, ezt tudhatnád drágám - közben átnyújtom neked a poharat és hagyom hadd koccintsunk erre a váratlan viszontlátásra. Szemeim villognak, ahogy végig mérlek és próbálok rá jönni, hogy a pár év kihagyás alatt mi változott.
- Óóóó, még ajándékot is hoztál? Oda ne rohanjak - mielőtt bármit tehetnél rá is markolok a kis tasakra és a fény felé fordítom. Az évek alatt többen akartak átbaszni, igen ez IS a te hibád, mert leléptél. BAZD MEG LEVI! Szóval nem árt az elővigyázatosság, hiszen a legjobbakkal is előfordul, nem hogy veled. A zenével kapcsolatban egyértelmű a válaszom, mire csak mosolyogsz könnyedén. Szemeimet forgatom, majd beleiszom az italomba, úrinőhöz mérten csak kortyolok és nem húzom le egyből.
- Mi van? Várj egy kicsit. Te böriben voltál?!? - fintorogva kérdezek vissza, majd meg sem várva a válaszát folytatom - BAZD MEG LEVI! Miért nem szóltál? Egy ilyen helyes pofiért, mint te szívesen megmozgattam volna egy-két szálat - kissé előre hajolok, eszembe se jut, hogy így tökéletes rálátásod van a melleimre, hála a falatnyi ruhának, amiben buliztam. A dobolásod is túlélem most az egyszer, hiszen ez is nevezhető zenének - valahol biztos. Elmosolyodom a kérdésed hallatán, majd megrázom a fejem könnyedén, hiszen a nem az nálam NEM.
- Na jó, mondd mi érdekel. Az én kapcsolataim se változtak sokat, hacsak nem számít ez - felemelem a balkezem, hogy jól láthatóvá váljon a csillogó több karátos gyémántgyűrű - bár kötelező volt a család miatt, de azóta eltűnt a vőlegényem. Ó ne aggódj, egyáltalán nem unatkozom. Tudod mindig volt B opcióm és a bulik se változtak sokat. Ellenben a cuccok... uhh, hiányzik az árud - kissé lebiggyesztem az alsó ajkam, majd hátra dőlök és újra kortyolok a poharamból. KIBASZOTT JÓL KEVEREK! Kissé oldalra billentem a fejem és úgy szemlélem ezt a komikus helyzetet, amibe keveredtem általad.
- De hagyjuk a sallangot. Mit akarsz?

Levi & Ona

You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.

Három hosszú éve már, hogy eltűntél az életemből drága és BAZD MEG amúgy, hogy emiatt új díler után kellett néznem. A legszörnhyűbb az egészben az, hogy egyik se tudott olyan jó cuccal szolgálni mint te, nem is beszélve a közös bulijainkról. Mégis hol a büdös picsában voltál? Mondanám, hogy örülök a viszontlátásnak, ha az ujjaid nem a nyakam köré szorulnának. Eddig olyan jó volt a kapcsolatunk... komolyan képes lennél egy ilyennel elrontani? Nem vagy fair játékos Levi. Nevetsz, ami lehetne jó jel is, de ennyi pia és eki után ki a fene tudja felmérni?!?
- Mikor mondtam nemet ilyesmire? - kérdezek vissza nehézkesen, de inkább nem várom meg a válaszod, hátha tényleg belém marsz azokkal  a hegyes kis fogaiddal. inkább kihasználom a lehetőségem és a képességem, hogy megszüntessem a zavarba ejtő közelségedet. Érzem, ahogy enyhül a szorításod, mire egyből cselekszem, kifordulok, hogy szembe kerüljek veled és a csuklódra markolok. Könnyedén hevítem fel a tested, hogy égető nyom maradjon érintésem helyén. Úgy szeretem, ha billogot hagyhatok másokon. A kérdés egyértelmű a részemről, míg a válaszod eléggé sejtelmesre sikerül. Elrántod a kezed, mire szomorú sóhajt hallatok. Nem játszol szépen Levi. Kérdőn emelem rád a pillantásom, ahogy a falat megtámasztod a fejem felett.
- Beszélgetéssel? Beteg vagy?!? - buknak ki a számon a szavak, miközben fintorogva csapok a kezedre, amivel a hajamat tekergeted. A hajam SZENT és SÉRTHETETLEN. Senki, ismétlem SENKI SE NYÚLHAT HOZZÁ!
Szemeim szikrákat szórnak, ahogy folytatod a vörös loknijaim piszkálását, mint valami lebaszott kamasz kölyök.
- Ahhoz előbb el kellene engedned, nem gondolod? De TE mióta vagy híve az italozásnak és beszélgetésnek? Ez valami szivatás kandikamerával, igaz? MENJETEK A PICSÁBA! - mintha itt se lennél drágám körbe mutogatom a gyönyörű középső ujjam a láthatatlan kameráknak. Ezt követően ellépek melletted és beljebb lépkedek a tágas nappaliba, felkapcsolva a villanyt, mert az éjjel látó kamerák nem kedvelik a fényt, ugyebár. Mit sem törődök a nem várt vendégemmel, az amerikai konyhába sietek, elegánsan feltépve kinyitva a hűtőt, kiveszek egy üveg vodkát és narancslét. Kezeim között csengenek a kristálypoharak, míg földet nem érnek a pulton. Pár perccel később kész az utánozhatatlan vodkanarancsom, ami talán, több alkoholt tartalmaz, mint narancsot.
- Zenét nem kapsz, az a kivételes személyeknek jár - igen, itt Leafra gondolok, aki legalább értékeli a művészeteket. Ugyanakkor KIBASZOTT JÓ HÁZIGAZDA VAGYOK és feléd nyújtom az egyik poharat, amint a nappaliba érek. Ezt követően leülök veled szembe, véletlenül se melléd. AZT HITTED MI? És várom, hogy elmondd miért törtél be hozzám és mit akarsz, mert biztos vagyok benne, hogy nem beszélgetni a régi idők emlékére.

Levi & Ona

You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.

A buli heve, a csillogás, a zene lüktetése mind hatással van rám. Mondhatnám azt, hogy kezdem kiütni magam, de mint tudjuk ÉN ilyet SOSE tennék, így maradjunk annyiban, hogy jól érzem magam. Megint valami random társaság mellett kötök ki, akik meg se közelítenek engem rangban, főleg nem intellektusban, de hát nem is azért jöttem most, hogy értekező diszkurzusokat végezzek. Ittasan milyen intelligens tudok lenni?!? Nem mintha alapból ne lennék az! ÉRTITEK... Na, mindegy nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint sikerült meghívatnom magam egy-két italra. Mert nekem ez jár és PONT. A lehető legtovább akarom húzni a bulit, valljuk be egészen szar az üres lakásba hazatérni, így jobb szeretek csak az ágyba ájulni, estig aludni majd újra nyakamba venni a várost. Élni tudni kell, nemdebár. éppen ezért is veszem zokon a tényt, amikor a hajnali órákban kitessékelnek minket a klubból mondván záróra. Egy kisebb balhét követően elátkozom a fel s lemenőjüket és sértetten hazaindulok azzal a szöveggel, hogy soha többé be nem teszem oda a lábam. Hazudtam volna? Valószínű! Mivel legközelebb az egész kócerájt kibérlem és jól beintek az összes gyökérnek, aki ma kicseszett velem. Egy grófnővel nem lehet így bánni! Magamban dudorászva lépdelek az utcán, miközben csettintgetek az ujjaimmal, minek nyomán szikrák pattognak. Az út második felében a kistáskám mélyéről kotorászom elő a kulcsot, hogy az ajtó előtt megállva tíz perc szenvedés ujjgyakorlatot követően kattanjon a zár. Meg kell nézetnem ezt a szart, megint elromlott. Morgom csak magamban, mintha tényleg a zár hibája lenne, mivel én sosem voltam illuminált állapotban. A kulcsokat csak bedobom a taróba, persze így kereshetem holnap reggel azaz ma?!? de jelenleg nem számít. Kizárólag a frissen vetett, puha ágyamra vágyom. Könnyedén dobom a fogasra a lenge bőrdzsekit, majd fordulnék beljebb a hívogató háló felé, amikor hirtelen az ajtónak préselődöm. MI A PICSA?!? A karjaim a hátam mögé facsarodnak, hogy mozdulni se tudjak, míg egy kéz tekeredek a nyakam köré. Annar? Éppen kiejteném az első nevet, ami eszembe jut, mert hát ki lenne más rajta kívül, aki így fogad? Arról nem is beszélve - mert hát egy úrinő nem tesz ilyet -, hogy ez az egész valahol beindít. Meghallom a hangod és elejtek egy alig látható félmosolyt.
- Lehet még élvezném is - préselem ki a szavakat a szorításod miatt, de nem vagyok rest ellentámadást indítani. Nem mindenki helyezhet alárendelt helyzetbe, kizárólag két illető rendelkezik ezzel a kiváltsággal és te drága Levi nem tartozol közéjük. Csettintek kettőt, mire szikrák pattognak fel a semmiből. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy téged vegyenek célba a táncos kedvű szikrák, ez olyan érzés lehet, mintha kicsit megcsípne az áram vagy nem messze tőled villám csapna a földbe és az elektromosság áthúzna a testedbe. Ez egyszerű ujjgyakorlat számomra, míg neked egészen apró, mégis mérhetetlenül hatásos kín. Remélni tudom, hogy a kis mutatványomnak hála elengeded a kezeimet és így a tiedre tudok markolni, hogy felhevítsem a tested.
- Mit akarsz Levi? - sziszegem a kérdést a fogaim közül. Ha harc, hát legyen harc. Nem fogom olyan könnyedén megadni magam, főleg nem neked édesem.