Kiskép : Rendeltetésem : Thor lánya vagyok play by : Abigail Cowen Posztok száma : 39 User neve : Nüx Csoport : Félisten Pontgyűjtő : 28 Lakhely : upside down Foglalkozás : artista della vita Előtörténet : there can be no peace for us,
only misery Keresem :
Every heart has its own skeletons
Catriona S. Jarlsberg —
Elküldésének ideje — Kedd Aug. 16, 2022 5:20 pm
Levi & Ona
You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.
A körülöttem lévők, mind jól tudják, hogy a gyönyörű vörös fürtjeim tabunak számítanak és igen kevesek nyúlhatnak hozzá. A vőlegényem bizonyos esetekben, a drága kisöcsém, ha éppen kiadom a gyomrom tartalmát és a kör itt be is zárult rögvest. A többiek ezen hibáját égési sérülésekkel szoktam megtorolni, így drágaságom örülj neki, hogy figyelmeztetően a kezedre csapok előbb. Szerencsére befejezed eme undok tevékenységed és hagyod hadd lépjek beljebb a saját lakásomba. Milyen kedves tőled, oda ne rohanjak... Persze nem vagyok rest kifejezni nemtetszésem és gondolatmenetem. - Nem csak a LoveIslandban vannak kamerák, amúgy se lehetnénk ott, hiszen ahhoz valami vonzalom kellene. Nem gondolod Levi? - nézek még utoljára hátra mielőtt a konyhában tenném magam hasznossá, mintha jó házigazda lennék, mert az is vagyok és PONT. - Sosem szoktunk beszélgetni és te nem az a típus vagy - vonok vállat könnyedén, mintha valami apróságról beszélgetnénk. Az utolsó emlékem rólad, hogy az egyik buli előtt egy sikátorban találkoztunk, amikor megöleltelek, hogy aztán a zsebedbe csúsztassam a megfelelő összeget, míg te nekem ajándékoztad a tablettáidat. Kissé felvonom a szemöldököm a kérdésed hallatán, majd elmosolyodom úgy, akár egy őrült. - Ötleteim mindig vannak, ezt tudhatnád drágám - közben átnyújtom neked a poharat és hagyom hadd koccintsunk erre a váratlan viszontlátásra. Szemeim villognak, ahogy végig mérlek és próbálok rá jönni, hogy a pár év kihagyás alatt mi változott. - Óóóó, még ajándékot is hoztál? Oda ne rohanjak - mielőtt bármit tehetnél rá is markolok a kis tasakra és a fény felé fordítom. Az évek alatt többen akartak átbaszni, igen ez IS a te hibád, mert leléptél. BAZD MEG LEVI! Szóval nem árt az elővigyázatosság, hiszen a legjobbakkal is előfordul, nem hogy veled. A zenével kapcsolatban egyértelmű a válaszom, mire csak mosolyogsz könnyedén. Szemeimet forgatom, majd beleiszom az italomba, úrinőhöz mérten csak kortyolok és nem húzom le egyből. - Mi van? Várj egy kicsit. Te böriben voltál?!? - fintorogva kérdezek vissza, majd meg sem várva a válaszát folytatom - BAZD MEG LEVI! Miért nem szóltál? Egy ilyen helyes pofiért, mint te szívesen megmozgattam volna egy-két szálat - kissé előre hajolok, eszembe se jut, hogy így tökéletes rálátásod van a melleimre, hála a falatnyi ruhának, amiben buliztam. A dobolásod is túlélem most az egyszer, hiszen ez is nevezhető zenének - valahol biztos. Elmosolyodom a kérdésed hallatán, majd megrázom a fejem könnyedén, hiszen a nem az nálam NEM. - Na jó, mondd mi érdekel. Az én kapcsolataim se változtak sokat, hacsak nem számít ez - felemelem a balkezem, hogy jól láthatóvá váljon a csillogó több karátos gyémántgyűrű - bár kötelező volt a család miatt, de azóta eltűnt a vőlegényem. Ó ne aggódj, egyáltalán nem unatkozom. Tudod mindig volt B opcióm és a bulik se változtak sokat. Ellenben a cuccok... uhh, hiányzik az árud - kissé lebiggyesztem az alsó ajkam, majd hátra dőlök és újra kortyolok a poharamból. KIBASZOTT JÓL KEVEREK! Kissé oldalra billentem a fejem és úgy szemlélem ezt a komikus helyzetet, amibe keveredtem általad. - De hagyjuk a sallangot. Mit akarsz?
and in their triumph die, like fire and powder • • •
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : loic williams Posztok száma : 22 User neve : vivins Csoport : berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : in your head Foglalkozás : építész Előtörténet : kill switch Keresem : the only queen
Levi Morozov —
Elküldésének ideje — Hétf. Júl. 18, 2022 12:57 pm
Nem mondanám, hogy nem szórakoztat a viselkedésed – annyi szarság után tökre felüdítő veled játszani, na persze nem úgy, mint régen, mert mégiscsak elhagytalak téged is. Nem féltettelek, biztos voltam benne, hogy megtalálod a módját, hogy szerezz magadnak ezt-azt. Mint ahogy most se féltelek, hogy összetörnél attól, hogy valaki lesből rád támad és a falnak szegez. Bárcsak mindenki olyan szórakoztató lenne, mint te, Cat.
Nem igazán érdekel, hogy rácsapsz a kezemre, az előbbi tüzeskedésed picivel jobban megérintett, de ahogy látom nem akarsz megölni amiért betörtem hozzád – bár abban már annyira nem vagyok biztos, hogy a hajad piszkálása nem tartozik azon dolgok közé, amiért képes lennél lángba borítani az egész testem és egy pillanat alatt elégetni minden porcikámat. Szóval inkább abbahagyom, mielőtt még ténylegesen eljátszanál annak a gondolatával, hogy megölsz.
- Nincsenek kamerák, Cat, ez nem a LoveIsland – húzom el a szám és hátrébb húzódok, hagyom, hogy ellépj mellettem majd követlek a konyha felé – És amúgy is miért ne beszélgethetnénk? – ahelyett, hogy ténylegesen átlépnék a konyharészbe, inkább megállok a nappaliban és kényelembe helyezem magam a kanapédon – Vagy, ha van más ötleted arra, hogyan pótoljuk be a kiesett éveket akkor hallgatlak.
Felállok és elveszem a felém nyújtott poharat, majd óvatosan a tiédhez koccintom.
- A viszontlátás örömére – kacsintok rád és célzom meg újra a kanapét, útközben belekortyolva a vodka-narancsba. Meglepően finom még úgy is, hogy kicsit túltoltad benne az alkoholt bár nem panaszkodom. Szükségem van rá, ahogy lehet szükségem van még másra is, amit most hanyag módon a dohányzóasztalra dobok. Egy aprócska tasakot, aprócska tabletákkal – de kizárólag az ünneplésre, ha már megegyeztünk.
- Ez most fájt – a pohárba rejtem a mosolyom ahogy iszok még egy kortyot – Nem ülsz le? Updatelhetnél, hogy miről maradtam le az elmúlt időszakban – a szabad kezem átdobom a kanapé háttámláján és egy picit oldalra billentett fejjel nézek végig rajtad, keresve valamit, ami megváltozhatott benned, amire oda kell majd figyelnem a későbbiekben.
- Én nem sok mindent tudok mesélni, leszámítva a szar börtönkosztról, hogy milyen leleményesek az emberek, ha arról van szó, hogy elrejtsenek egy körömreszelőt magukban, hogy hiába is van egy halom pénzetek odabenn ki kell harcolnod magadnak, hogy féljenek tőled, mert máshogy nem éled túl – szórakozottan dobolok a mutatóujjammal a pohár szélén – De nem hiszem, hogy ez annyira érdekelne. Vagy, ha mégis akkor szívesen beavatlak – újabb korty – Biztos vagy benne, hogy nem érdemlem meg azt a zenét?
Kiskép : Rendeltetésem : Thor lánya vagyok play by : Abigail Cowen Posztok száma : 39 User neve : Nüx Csoport : Félisten Pontgyűjtő : 28 Lakhely : upside down Foglalkozás : artista della vita Előtörténet : there can be no peace for us,
only misery Keresem :
Every heart has its own skeletons
Catriona S. Jarlsberg —
Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 13, 2022 1:32 pm
Levi & Ona
You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.
Három hosszú éve már, hogy eltűntél az életemből drága és BAZD MEG amúgy, hogy emiatt új díler után kellett néznem. A legszörnhyűbb az egészben az, hogy egyik se tudott olyan jó cuccal szolgálni mint te, nem is beszélve a közös bulijainkról. Mégis hol a büdös picsában voltál? Mondanám, hogy örülök a viszontlátásnak, ha az ujjaid nem a nyakam köré szorulnának. Eddig olyan jó volt a kapcsolatunk... komolyan képes lennél egy ilyennel elrontani? Nem vagy fair játékos Levi. Nevetsz, ami lehetne jó jel is, de ennyi pia és eki után ki a fene tudja felmérni?!? - Mikor mondtam nemet ilyesmire? - kérdezek vissza nehézkesen, de inkább nem várom meg a válaszod, hátha tényleg belém marsz azokkal a hegyes kis fogaiddal. inkább kihasználom a lehetőségem és a képességem, hogy megszüntessem a zavarba ejtő közelségedet. Érzem, ahogy enyhül a szorításod, mire egyből cselekszem, kifordulok, hogy szembe kerüljek veled és a csuklódra markolok. Könnyedén hevítem fel a tested, hogy égető nyom maradjon érintésem helyén. Úgy szeretem, ha billogot hagyhatok másokon. A kérdés egyértelmű a részemről, míg a válaszod eléggé sejtelmesre sikerül. Elrántod a kezed, mire szomorú sóhajt hallatok. Nem játszol szépen Levi. Kérdőn emelem rád a pillantásom, ahogy a falat megtámasztod a fejem felett. - Beszélgetéssel? Beteg vagy?!? - buknak ki a számon a szavak, miközben fintorogva csapok a kezedre, amivel a hajamat tekergeted. A hajam SZENT és SÉRTHETETLEN. Senki, ismétlem SENKI SE NYÚLHAT HOZZÁ! Szemeim szikrákat szórnak, ahogy folytatod a vörös loknijaim piszkálását, mint valami lebaszott kamasz kölyök. - Ahhoz előbb el kellene engedned, nem gondolod? De TE mióta vagy híve az italozásnak és beszélgetésnek? Ez valami szivatás kandikamerával, igaz? MENJETEK A PICSÁBA! - mintha itt se lennél drágám körbe mutogatom a gyönyörű középső ujjam a láthatatlan kameráknak. Ezt követően ellépek melletted és beljebb lépkedek a tágas nappaliba, felkapcsolva a villanyt, mert az éjjel látó kamerák nem kedvelik a fényt, ugyebár. Mit sem törődök a nem várt vendégemmel, az amerikai konyhába sietek, elegánsan feltépve kinyitva a hűtőt, kiveszek egy üveg vodkát és narancslét. Kezeim között csengenek a kristálypoharak, míg földet nem érnek a pulton. Pár perccel később kész az utánozhatatlan vodkanarancsom, ami talán, több alkoholt tartalmaz, mint narancsot. - Zenét nem kapsz, az a kivételes személyeknek jár - igen, itt Leafra gondolok, aki legalább értékeli a művészeteket. Ugyanakkor KIBASZOTT JÓ HÁZIGAZDA VAGYOK és feléd nyújtom az egyik poharat, amint a nappaliba érek. Ezt követően leülök veled szembe, véletlenül se melléd. AZT HITTED MI? És várom, hogy elmondd miért törtél be hozzám és mit akarsz, mert biztos vagyok benne, hogy nem beszélgetni a régi idők emlékére.
and in their triumph die, like fire and powder • • •
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : loic williams Posztok száma : 22 User neve : vivins Csoport : berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : in your head Foglalkozás : építész Előtörténet : kill switch Keresem : the only queen
Levi Morozov —
Elküldésének ideje — Szer. Jún. 08, 2022 3:22 pm
Lehet mégiscsak egyszerűbb lett volna valami szórakozóhelyen lecsapni rád, nem pedig a lakásodon várni. Elvégre vannak dolgok, amik nem változnak – és ezért most épp nem vagyok hálás, ellenben azzal a rengeteg más dologgal, amik gyökeresen megváltoztak az életemben az utóbbi időben. Nem mintha három év börtön majd három hónap önkéntes száműzetés alatt azt vártam volna, hogy megálljon az idő és pontosan oda térjek vissza, ahonnan eljöttem. Nem vártam, de nagyon sok mindent megadnék érte.
Egyelőre azonban más dolgokra van szükségem, amiket ha szerencsém van, te pontosan meg tudsz adni. Legalábbis remélem, hogy fel tudok ajánlani valamit, amire szükséged van és nem kell a mocskos kártyákat kijátszani, mert tudod Cat, nem igazán akarom elvágni a kapcsolatunkat. Túlságosan szórakoztató vagy ahhoz, hogy leépítselek ilyen hamar.
Még akkor is, ha a lesből támadás nem éppen ezt mutatja.
Tetszik, hogy nem kezdesz el egyből könyörögni az életedért, hogy hallom, amint a légzésed sokkal szaporább lesz, úgy, mint a pulzusod a nyaki ütőerednél, pontosan az ujjaim alatt. Mondhatnánk, hogy ha az embernek ilyen barátja van, akkor minek neki ellenség – de mennyivel unalmasabb lenne, ha csak felcsöngettem volna, nem? Eddigi kalandjaink során egyszer sem tűntél olyannak, mint aki bármikor is nemet mondana egy kis izgalomra.
- Ki akarod próbálni? – nevetem el magam a szavaid hallatán és elégedetten mosolyodom el, amikor meghallom a csettintést. Kicsit csalódtam volna benned, ha hirtelen szófogadó kislánnyá váltál volna, Cat. A szemem sarkából a szikráidat figyelem és kénytelen vagyok összeszorítani a fogaimat, amikor belém csapódnak. Egy pillanatra összerándulnak az izmaim a hirtelen fájdalomtól, de tudod annyira jó barátságot ápolok az ilyen dolgokkal, hogy szinte már mosolyogva üdvözlöm. A szorításom a csuklód körül enyhül, itt a lehetőséged kicsit erősebben visszavágni, kiszabadulni, elfutni, amit csak szeretnél míg én barátkozok a szikráid okozta kínnal.
- Egészen sok mindent – a tekintetem a kezemre fonódó ujjaidra siklik, érzem, ahogy egyre forrósodik a bőr alatta, hogy szinte már éget. Egy erős rántással szabadulok meg a tüzes bilincstől és megtámaszkodok a falon a fejed mellett – De most beérem egy beszélgetéssel is – lepillantok rád, a másik kezemmel szórakozottan az ujjam köré csavarom az egyik vörös tincsed – Esetleg megkínálhatnál valami itallal, berakhatnál valami kellemes zenét és leülhetnénk a nappalidban – bár a tekintetem lefoglalja a tincsed csavargatása, azért ne gondold, hogy nem állok készenlétben arra az esetre, ha még mindig nem adtad volna fel a harcot, ha nem lett volna elég a csuklóim körül kirajzolódó vörös sáv, amit az érintésed okozott.
Kiskép : Rendeltetésem : Thor lánya vagyok play by : Abigail Cowen Posztok száma : 39 User neve : Nüx Csoport : Félisten Pontgyűjtő : 28 Lakhely : upside down Foglalkozás : artista della vita Előtörténet : there can be no peace for us,
only misery Keresem :
Every heart has its own skeletons
Catriona S. Jarlsberg —
Elküldésének ideje — Csüt. Jún. 02, 2022 1:20 pm
Levi & Ona
You never kill anyone you want to kill in a war, she said to herself.
A buli heve, a csillogás, a zene lüktetése mind hatással van rám. Mondhatnám azt, hogy kezdem kiütni magam, de mint tudjuk ÉN ilyet SOSE tennék, így maradjunk annyiban, hogy jól érzem magam. Megint valami random társaság mellett kötök ki, akik meg se közelítenek engem rangban, főleg nem intellektusban, de hát nem is azért jöttem most, hogy értekező diszkurzusokat végezzek. Ittasan milyen intelligens tudok lenni?!? Nem mintha alapból ne lennék az! ÉRTITEK... Na, mindegy nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint sikerült meghívatnom magam egy-két italra. Mert nekem ez jár és PONT. A lehető legtovább akarom húzni a bulit, valljuk be egészen szar az üres lakásba hazatérni, így jobb szeretek csak az ágyba ájulni, estig aludni majd újra nyakamba venni a várost. Élni tudni kell, nemdebár. éppen ezért is veszem zokon a tényt, amikor a hajnali órákban kitessékelnek minket a klubból mondván záróra. Egy kisebb balhét követően elátkozom a fel s lemenőjüket és sértetten hazaindulok azzal a szöveggel, hogy soha többé be nem teszem oda a lábam. Hazudtam volna? Valószínű! Mivel legközelebb az egész kócerájt kibérlem és jól beintek az összes gyökérnek, aki ma kicseszett velem. Egy grófnővel nem lehet így bánni! Magamban dudorászva lépdelek az utcán, miközben csettintgetek az ujjaimmal, minek nyomán szikrák pattognak. Az út második felében a kistáskám mélyéről kotorászom elő a kulcsot, hogy az ajtó előtt megállva tíz perc szenvedés ujjgyakorlatot követően kattanjon a zár. Meg kell nézetnem ezt a szart, megint elromlott. Morgom csak magamban, mintha tényleg a zár hibája lenne, mivel én sosem voltam illuminált állapotban. A kulcsokat csak bedobom a taróba, persze így kereshetem holnap reggel azaz ma?!? de jelenleg nem számít. Kizárólag a frissen vetett, puha ágyamra vágyom. Könnyedén dobom a fogasra a lenge bőrdzsekit, majd fordulnék beljebb a hívogató háló felé, amikor hirtelen az ajtónak préselődöm. MI A PICSA?!? A karjaim a hátam mögé facsarodnak, hogy mozdulni se tudjak, míg egy kéz tekeredek a nyakam köré. Annar? Éppen kiejteném az első nevet, ami eszembe jut, mert hát ki lenne más rajta kívül, aki így fogad? Arról nem is beszélve - mert hát egy úrinő nem tesz ilyet -, hogy ez az egész valahol beindít. Meghallom a hangod és elejtek egy alig látható félmosolyt. - Lehet még élvezném is - préselem ki a szavakat a szorításod miatt, de nem vagyok rest ellentámadást indítani. Nem mindenki helyezhet alárendelt helyzetbe, kizárólag két illető rendelkezik ezzel a kiváltsággal és te drága Levi nem tartozol közéjük. Csettintek kettőt, mire szikrák pattognak fel a semmiből. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy téged vegyenek célba a táncos kedvű szikrák, ez olyan érzés lehet, mintha kicsit megcsípne az áram vagy nem messze tőled villám csapna a földbe és az elektromosság áthúzna a testedbe. Ez egyszerű ujjgyakorlat számomra, míg neked egészen apró, mégis mérhetetlenül hatásos kín. Remélni tudom, hogy a kis mutatványomnak hála elengeded a kezeimet és így a tiedre tudok markolni, hogy felhevítsem a tested. - Mit akarsz Levi? - sziszegem a kérdést a fogaim közül. Ha harc, hát legyen harc. Nem fogom olyan könnyedén megadni magam, főleg nem neked édesem.
and in their triumph die, like fire and powder • • •
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : loic williams Posztok száma : 22 User neve : vivins Csoport : berserker Pontgyűjtő : 17 Lakhely : in your head Foglalkozás : építész Előtörténet : kill switch Keresem : the only queen
Levi Morozov —
Elküldésének ideje — Vas. Május 22, 2022 12:48 pm
A lakásod csendes, sötét és csak arra vár, hogy hazaérj. Pontosan úgy, ahogy én is azt várom, hogy hazaérj. Addig viszont kénytelen vagyok szórakoztatni magam egy kicsit és közben azért picit reménykedni, hogy nem ma fogsz hajnalokig kimaradni – nem szándékozok a lakásodban éjszakázni, bármennyire is hívogató a frissen vetett ágyad.
Tudod Cat, elég könnyen megtaláltalak. Tudom, persze ha már olyan gyorsan rád bukkantam talán egyszerűbb lett volna, ha odamegyek hozzád valamelyik szórakozóhelyen. Csak az a helyzet, hogy nem sietek sehova. Abban pedig nincs semmi izgalmas, hogy szemtől szembe letámadjalak, na meg persze ki tudja, hogy éppen milyen állapotodban talállak. Valószínűleg nem sok hasznodat venném pár pirula után, legalábbis nem úgy ahogy most éppen szükségem van rád.
Pontosabban nem rád, hanem a nevedre. A neveddel járó előnyökre, a családodra, a kapcsolatokra. Egy apró szívesség egy barátnak. Ugye, hogy nem is kérek sokat?
Szórakozottan forgatom a konyhapultról elvett kést az ujjaim között, miközben helyet foglalok a nappali sarkában elhelyezkedő fotelben, tökéletes takarásban, ha véletlen két másodperc múlva belibbennél az ajtón. Fellapozom a dohányzóasztalon heverő magazint, megtudom, hogy a horoszkópom szerint váratlan látogatóra kellene számítanom és egy kicsit jobban odafigyelnem az egészségemre – elmosolyodom.
Ugyan nem két másodpercnek kell eltelnie, sőt még egy almát is el tudok fogyasztani, miközben a lakásod minden négyzetcentiméterét feltérképezem. Kicsit csalódott vagyok, amikor egy olyan üres tasakot találok, amit nem tőlem kaptál – bár még csak feltételezni se merném, hogy az elmúlt három hónapot mindenféle drog használata nélkül töltötted el. Szóval egy bő tíz, húsz vagy harminc perccel talán egy órával – fene tudja – később hallom a zár kattanását, az orromat megcsapja a jellegzetes édeskés parfümillat, ami mindig körbeleng. Nem mozdulok – még – várom, hogy beljebb érj, hogy a kulcsod csörrenve a tálkában landoljon a kis komódon, hogy még két lépést tegyél felém, hogy hátat fordíts nekem és felakaszd a kabátod a fogasra.
Csak akkor mozdulok. Villámgyorsan. Az ujjaim belegabalyodnak a puha tincseidbe miközben a nyakadra fonódnak, ahogy nekiprésellek az ajtónak míg a másik kezemmel a te karjaidat facsarom a hátad mögé.
- Bú – vigyorogva sziszegem a füledbe, a fogaim éppen, hogy karistolják a bőröd – Ha fel akarnál gyújtani … tudod, hogy harapok – azért egy aprócska részem reméli, hogy tüzes kedvedben vagy, Cat.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
●
