Forseti

Neked, aki mindig az igazságra, az egyensúlyra és az egyenlőségre törekszel, sosem volt könnyű az élet. Olyasvalaki vagy, aki kész akár fejjel is menni a falnak a céljai megvalósítása érdekében, de valljuk be: a világ soha nem az a fajta hely volt, ahol megkönnyítették a dolgodat. Persze, sokan voltak és vannak is még azok, akik a te elveidet vallják, aki ugyanabban a csónakban eveznek, de a nagy számok törvénye alapján még mindig a sodrással szemben mentek.
Mindig igyekeztél olyan pozíciókra szert tenni, ahol befolyásod lehet a történésekre. Voltál nagy vezetők tanácsadója, próbáltad őket a jó útra terelni, különösen a nagy ellentétek korszakaiban - és mindig volt egyfajta esküdt ellenséged, akivel bár nem voltatok ellenségek, az érdekeitek mindig élesen ütköztek egymással. Azért húzódtál vissza Oslóba és elégeltél meg egy miniszteri pozíciót, mert pihenésre vágytál. Nem tetszett sem Tyr megjelenése, sem pedig a tevékenysége, főleg, amikor a város vezetőinek fülébe suttogott, a lassan bontakozó ellentét végül mégsem tudott kiteljesedni - olyan okból, amire nem igazán számítottál.
Sosem voltak barátok Tyrrel, azonban az, ami vele történt, téged sem hagyott nyugodni, már akkor sem, amikor elkezdődött. Az igazságérzeted szinte üvöltött, amikor pedig világossá vált, hogy nem egyedi esetről van szó, nem volt kérdés, hogy össze kell fognotok.
Azonban annak, hogy te is felvetted a kesztyűt, ára van. Az átok már téged is utolért.