Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Zendaya Posztok száma : 18 User neve : Rea Csoport : Óriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : Oslo Foglalkozás : diák Előtörténet : Óriás vagyok! Óriási nem? :D Keresem : Az apámat Kor : 19
Renate Holen —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 28, 2023 7:56 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron & Ren
Azt mondják a repülés felszabadít, és boldog leszel tőle. Azt mondják, minden tökéletes, mikor zuhanni kezdesz, de azt senki sem veszi számításba, hogy elég egy rossz mozdulat, és esetleg egy sziklafal tetején érsz földet, vagy épp egy tégla rakás tetején, ami lássuk be, még a magam fajtának sem lenne kellemes. Lelkiekben már épp felkészültem, hogy szerzek magamnak egy kellemetlen élményt,mikor nem az történt amire számítottam, hanem valakinek a karjaiban landoltam. Aztán egy rövid ideig elvesztem a kékekben, majd kimásztam a karjaiból, és szabadkoztam, majd megvontam a vállam. Nem érdekelt, hogy összefestékeztem vagy mi, elvégre ő kapott el, szóval szóvá sem tettem a dolgot, csak karba fontam karjaim, eltűrtem szemem elől a hajam, majd kérdésére elkomolyodtak vonásaim. -Nagydarab, őszhajú fickó, aki mindig morcosnak látszik? -kérdeztem laza egyszerűséggel, majd megingattam a fejem, s vágtam egy grimaszt.-Mit akarsz tőle? - karba fontam karjaim, oldalra billentettem fejem, majd rá szegeztem tekintetem. Vajon honnan ismeri az apámat?! Válaszától függetlenűl megragadtam az ecsetemet újfent, majd letettem a festékes vödörbe, majd a lejátszót lehalkítva néztem meg kicsit jobban az ábrázatát. Szép szemei voltak. Kékek, akár a nyugodt tenger. Vagy mint az ég maga, de nem vesztem el benne sokáig, hisz ki vagyok én, hogy bámuljam? Mindaz csak pár pillanat volt. -Nem fog örülni ha itt vagy... Nekem sem örült...- próbáltam szigorú lenni, és rávenni a távozásra. Nekem semmit sem mondott a neve. -Renate... -apa hangja dörmögve, és rosszallóan hangzott fel mögöttem. - Nem halad a szegély kislányom! -Mert leestem...- vágtam egy fintort, megvontam a vállam, aztán odaléptem hozzá,-Nem figyeltem, a létra táncrakelt, leestem, ő elkapott...- magyaráztam, aztán puszit nyomtam az arcára, mire ő csak körbeforgatta szemeit, megingatta a fejét, aztán a szàmomra ismeretlen fiúhoz lépett, én meg felkaptam a kínaival teli dobozt, aztán letelepedtem a magnó mellé. -Mikor jöttetek vissza? - apa kezetfogott vele, talán meg is ölelte futólag, ám nem maradt el a létrára való pillantás sem, majd a fiú felé nyujtott egy üveg kólát, én meg falatoztam csendesen, majd telefont ragadtam, aztán a kezébe nyomtam. -Anya keres!- mosolyodtam el, aztán a srácra emeltem tekintetem. Sokatmondó pillantás volt. Nem tudtam ki, és hogy miféle kapcsolat van közte és apa között. Aztán hogyha apa elment telefonálni, csak akkor adtam magyarázatot.- Igen... Killian az apám... Igen tudom, azt mondtam nem ismerem...de téged se ismerlek...- többet nem magyarázkodtam, csak fordultam, és apa szigorú tekintete találkozott össze az enyémmel.- Nem mondtad, hogy ismerős jön...arról volt szó, hogy nem ujságolom senkinek mert a multkor is...- megingattam a fejem. A multkor a srácot aki csak rám mert nézni, mert neki nem tetszett annyira elriasztotta, hogy azóta rám sem akart nézni. -Aaron két óra mulva jövök... Ren te meg... - Jó... Nem rombolom le a házat.- mosolyodtam el kedvesen, aztán a srácra néztem, apa meg eloldalgott, én meg kínos csendben ott maradtam a kék szemek társaságában.
445 SZÓ // @Aaron Bergström
Kiskép : Rendeltetésem : Aegir fia vagyok play by : Cody Christian Posztok száma : 585 User neve : Csinszka Csoport : Félisten Pontgyűjtő : 542 Lakhely : Bhután - Paro Taktsang Foglalkozás : Aegir's training sessions Előtörténet : Your past does not equal your future.
Hosszú hónapok után végre hazatértünk Osloba. Hosszú hónapok után végre anyát is visszakaptam, nem csak az otthonomat. Jó, persze, szuper volt a szerzetesekkel lenni, pár hét kellett ugyan, hogy összecsiszolódjak velük. De Apám kitartott mellettem. Szentül hitt ebben az egészben, hogy rendbe jövök. A hirtelen haragom el fog csitulni, tudom majd kezelni az erőm tanulása mellett is. Így is lett. Ugyan még az edzéseknek nincs vége, ezt ő is megmondta, hogy idehaza is keményen fog fogni... de végre a saját otthonunk közelében történik mindez. Suli előtt, suli után, hétvégén. Mindennap. Alig várom. A karácsony hármasban telt, szerintem tökéletes volt, hiszen az ételek és a társaság volt a legjobb, az ajándékok pedig mellékesek. Már nem az az önző tahó voltam, aki 6 hónappal ezelőtt. Anyám egy új énnel találta szemben magát, hiszen a külsőm-belsőm megváltozott úgy igazán feltűnően. Apával pedig ígéretet kötöttünk. Nem is egyet ami azt illeti, mondjuk azok csak feltételek voltak. Az egyik az volt, hogy soha többé nincsenek titkok a család előtt...főleg előtte nem. A másik meg hogy akárhová megyek, mindig szólok és vagy elvisz, vagy csak tud róla és kötelező mindenhova hurcolásznom egy nagy 2 literes üvegnyi tengervizet. Elővigyázatosságból. Mondtam már hogy kicsit túlaggódja olykor az öregem mindezt, de inkább ez, mint egy újabb haláleset, melyből már nem biztos hogy vissza tudna hozni. Szóval elfogadtam. Nem túlaggódja, szeret, óv és a közelében akar tudni, mint méltó utódja. Akit elismert félistenként. Akiért tűzbe nyúlna mint annyiszor tette már! Oda vissza ugyanez működik. Azonban új nap virradt ránk, így felöltöztem, belőttem a rövidebb vágású hajamat. A telefonomat zenére állítottam. Eltettem a szokásos flakont a táskába, majd egy üzenetet hagytam a konyhában, miszerint a leendő kocsmánkban leszek. Hosszú idő eltelte után újra belépek oda. Hiszen elő kell keresnem a vázlataimat. Azokat amiket első nekifutásból alkottam meg, mikor oda bevitt. Folytatni akarom! Végre készen leszek vele valamikor! Mondjuk azt nem tudom, hogy a kikötőbe kell-e vinnem tengervizes flakont, de viszek, nehogy lebaszás érjen. Szóval mobillal a zsebemben indultam meg, hogy sétáljak, köhöm fussak egyet a szokásos útvonalon, hogy kiérjek idő előtt. Igen, mérem az időt bizonyos távolságokon. A gondolataim már nem járnak Dorán. Azonban a rémálmok még vissza köszönnek. Már nem foglalkozom velük, az álmom oda való ahová, a jelenbe, az életemben nem kell jönniük. Kitartok most már, nem veszek el a fogságukban. Szóval az ismerősök köszöntésén túl vagyok, meg is dicsérték az új fizikumomat... hogy hol voltam? Mondhatni terápián... és nagyot ezzel nem is hazudtam senkinek sem. Szóval a helyre érve már hallom a zenét is, így a telefonomat már ki is nyomhatom. Felvont szemöldökkel figyelem a helyet, majd a kiszűrődő zajokat is. Killianról tudom, hogy itt lézeng, de...a kíváncsiságom épp időben érlelődött meg, hiszen mikor beléptem, lettem szemtanúja a majdnem balesetnek. Láttam a csajt zuhanni, szóval a félisteni erőmet és gyorsaságomat latba vetve léptem a létra alá, hogy elkapjam a csajt és odébb lépjek vele, hogy az eldőlő létra útjában ne legyünk. - Hello mi. - vontam fel a szemöldököm, mikor a csaj leszállt az ölemből és szavait meg is mosolyogtam. - Aham, gondoltam, hogy csak akrobatikát nyomsz... - néztem végig rajta, majd felpillantottam a plafonra, majd az egészet végig néztem. A falfirkák, ahogy utoljára láttam, már nyomuk sincs. Helyre hozott Killian itt szinte mindent. Klassz a fickó. A tekintetem és a belsőm végre rendbe jött, boldog voltam és elégedett. A táskámat leraktam a szokásos helyére, ahová a telefonom is került. Aztán a csaj felé fordultam és kezet nyújtottam neki. - Aaron Bergström. A környéken laksz? Ismered Killiant? - tettem fel pár gyors kérdést.
Kiskép : Rendeltetésem : Oslo téged vár play by : Zendaya Posztok száma : 18 User neve : Rea Csoport : Óriás Pontgyűjtő : 16 Lakhely : Oslo Foglalkozás : diák Előtörténet : Óriás vagyok! Óriási nem? :D Keresem : Az apámat Kor : 19
Renate Holen —
Elküldésének ideje — Csüt. Jan. 26, 2023 6:25 pm
Aaron Bergström felhasználónak tetszik ez a poszt.
Aaron & Ren
A zene hangosan zakatolt az épületben, én meg énekeltem vele, s közben álltam a létra tetején, csinálva a szegélyt, amire apa kért meg. A barátja, akiről nem volt szabad kérdezősködnöm,bár a tököm tudja miért, még nem ért vissza, mert valami messzi helyre ment, amiről szintén nem kérdezhettem semmit. De valahogy nem is érdekelt, vagy csak úgy tettem, mint akit nem érdekel. Szóval hallgattam a zenét, énekeltem, míg apa valamerre elment kajáért. Lehuppantam a létráról, tettem pár tánclépést, odébb rugtam egy tégladarabot, aztán az ecsettel úgy tettem mintha egy mikrofon lenne, s közben élveztem, hogy nem röhög ki senki, hogy Apa nem néz rám furcsa szemekkel. Ő a maga nagy komolyságával, én meg a magam bohémségével, és a nem is tudom mimmel. Szóval épp léptem egyet hátra, mikor megbotlottam az imént odébb rúgott tégladarabban, és a fenekemre huppantam, a kezemmel tompítva az esés erejét, majd markolásztam kicsit a csuklóm, annak ellenére, hogy tudtam úgy sem törne el, de még is volt bennem egyfajta reflex erre tekintettel. -Ezt is melyik marha rúgta ide?! - csattantam fel, majd felkeltem, és igyekeztem ismét odébb pattintani onnan azt a darabkát, de ezúttal kicsit jobban céloztam, és nekiesett a létrának, majd megpattant rajta, hogy aztán gellert kapjon, és nekiütődjön valaminek kicsit távolabb, amire már nem figyeltem. Helyette felszedtem újra az ecsetet, és mivel a kedvenc számom érkezett, így ismét üvölteni kezdtem az énekessel együtt. Hát az annyira kedvenc szám, hogy itt találtam a lemezt a magnóban, szóval talán az állt a legközelebb hozzám. Jó volt a dallam, és talán az aláfestés is. Az utolsó pillanatban eszméltem fel, miközben a létra tetejére riszáltam fel magam. Aztán kicsit dűltem, hogy elérjem a távolabb lévő üresen maradt faldarabot is a plafon környékén. Nem lehetett színes, így a világmindenség is fehér volt. Fura ízlése lehetett a tagnak, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Szóval nyújtóztam, igyekeztem minél jobban, de a létra megbillent, én meg dűlni kezdtem, és nem volt miben kapaszkodnom. Ha padlót fogok, hát elég rendesen megütöm magam a téglahalmon, és talán fel is horzsolom a képem, a karom, vállam, és talán a fejem is beverem. Ám ha valaki elkapott, apa, vagy bárki más, akkor meglepett barnáim szegezem rá, s meglepetésem szól annak, hogy nem vagyok egyedül, és édes Odin!! Mennyi mindent láthatott a marhaságomból?! És vajon mennyire csináltam hülyét magamból?! Vagy ha nem, és nem apa volt az aki elkapott, akkor még is kicsoda, és hogy került oda, és miért??! Végül, magam sem tudtam miért, de megszólaltam. Ha apa volt, akkor leszidott, hogy miért nem figyeltem jobban, miközben lepakolt a földre, de ha valami ismeretlen alak volt a számomra, akkor lányos zavaromban, igyekeztem talpra állni. -Én direkt akartam így! - szabadkoztam torkot köszörülve.
445 SZÓ // @Aaron Bergström
Ajánlott tartalom —
Falling into your arms, or the first encounter ~Aaron & Ren
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 57 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 57 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.