Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 9:16 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Úgy játszadozunk egymás idegeivel, mintha nem lenne már elég egyértelmű, hogy milyen hatással vagyunk egymásra, hogy milyen könnyedén tudjuk felèleszteni a másikban a vágyat, ami aztán pillanatok alatt veszi át felettünk az uralmat. Igaz, számomra ez még mindig új, érthetetlen és akaratlanul is hasonlítgatom a jelenlegi helyzetet, ahogy a zuhany alatt állok meztelenül tekintete kereszttüzében azzal, amit az első pár héten gondoltam és elhatároztam Vele kapcsolatban. A lehető legtávolabb akartam maradni Tőle, még az elmúlt pár napban is, most pedig épp amiatt kínlódok, hogy nem akar közelebb jönni hozzám, hogy nem érint és nem csókol, bármilyen nyilvánvaló is, hogy Ő is akarja. Olyan játékot játszunk, ami egyszerre idegtépő és izgató is, kínoz miközben szítja is a vágyat, hogy még édesebb legyen majd végül, amikor az egyikünk feladja. Tekintve pedig, hogy én majdnem szó szerint sarokba vagyok szorítva, nem kérdés, hogy kinek kell végül megadnia magát, hacsak nem történik valami kibaszott nagy, felfoghatatlan csoda és hagy itt a fenébe egyedül. Azt hiszem, szó szerint is padlót fognèk. Szerencsére nem tűnik úgy, hogy ilyen aljasságot tervezgetne, mert miközben a tusfürdőjèvel kapcsolatban megosztja velem gondolatait, keze végre a hátamhoz ér, olyan forróságot ébresztve bennem, amitől ismét felszökik a pulzusom és, ha épp nem a víz alatt állnék, talán lángra is kapnék. A legkülönösebb pedig az egészben az, hogy egy percig sem frusztrál, nem ébreszt bennem ellenszenvet, amikor kinyilvánítja, hogy az Övé vagyok, mert valójában tudom, hogy így van és, ha emlékeznèk mindenre, ami köztünk történt, én magam duruzsoltam volna ezt el neki. Hiszen, egyszer már meghoztam egy döntést -vagyis kétszer-, nyilván nem véletlenül, akkor pedig tényleg az Övé akartam lenni. -Igazán?- kérdezek vissza halkan, de annál pimaszabbul, mintha nem tudnám én magam is, hogy valahányszor megjelenünk egy-egy olyan partyn, mint amin ma is kellett volna, tudják, hogy a felesége vagyok és senkit sem érdekel, hogy miért. Szerelem vagy egy papír végett, az nem számít, nekem viszont annál inkább, mert a gondolat, hogy végül mégis ráleltem, ráleltünk valamire ebben a kényszerített helyzetben, melegsèggel tölti el a szívemet. -Nem mernènek?- cukkolom tovább, szándékosan reagálva úgy, hogy lényegében, csak visszakèrdezek szavaira, mert közben már bőségesen juttatok magamra abból a tusfürdőből, ami ezt az egészet elindította, a lehető legbujább mozdulatokkal kenve szét magamon. -Bizonyára senki sem mer ujjat húzni Veled, vagy esetleg ellent mondani Neked.- pimaszkodok mosolyogva, leginkább saját magamra cèlozgatva, de aztán ahogy kezeimet lentebb csúsztatom magamon, szándékosan rájátszok a mozdulataimra, na nem, mintha az fantáziálás, hogy a sajátjaim helyett az Ő kezei siklanak egyre lentebb testemen, nem izgatna fel kellőképpen. Kiszakad belőlem egy elégedett sóhaj, mikor végre mögém lép, mikor hátamon megèrzem a belőle áradó forróságot, ami még a víz ellenére is, szinte perzseli bőrömet, majd ahogy tenyere végig simít karomon és egyszerűen odébb söpri rólam kezeimet, pimaszul elvigyorodok.-Te kényszerítettèl rá.- sóhajtom halkan, hátammal mellkasához simulva, fenekemmel ágyékának feszülve, ahogy kezèt combjaim közé csúsztatja, az elégedett, halk nyögést pedig, amit ezzel kicsikar belőlem, már meg sem próbálom visszafogni. -Folytasd csak.- nyelek egy nagyot, mert a hangom, már alig akar együttműködni velem, aljasul elárul, na nem, mintha egy pillanatig is bánnám, hogy ezáltal tudja, mennyire élvezem az érintésèt. -Alig vártam, hogy hozzám érj végre.- sutyorgom halkan, készségesen dőltve el kicsit a fejemet, hogy még jobban nyakamhoz férjen, miközben egyik kezem karjára simít, másikkal pedig hátra nyúlok és finoman hajába túrok. -Ès, hogy én is érinthesselek.- duruzsolok tovább elfúló hangon, ahogy egyre inkább felèled testem forrósága, pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy ezt már képtelenség fokozni, hogy ennél jobban, egyszerűen már nem lehet akarni valakit, mégis újra és újra megmutatja, hogy de. Lehet.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 7:59 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy pillanat erejéig végigborzolta testemet a kellemetlen hideg, amit tenyeremen keresztül érzékeltem, mikor megtámaszkodtam a zuhanyzó üvegében, továbbra is megtartva a tisztes távolságot Tőle, bár egyelőre még ötletem sem volt, hogy meddig is akarom folytatni ezt a kis játékot, vagy hogy melyik lesz az a pont, amikor azt mondom, hogy itt van vége a mesedélutánnak. Mert az, hogy kibaszottul vágytam Rá, már túl egyértelmű volt, nemcsak tekintetem parázslott a sóvárgástól, miközben Őt bámultam, úgy álldogálva a zuhanyzó mellett, mint valami kivetett kutya, akit nem akarnak beljebb engedni, de szerencsére még soha nem jutottunk el arra a szintre egyetlen veszekedésünk során sem, hogy ilyesmi történjen. Akkor már inkágg a csendes cölibátust választottuk, jobb híján, de még dühömben sem voltam képes másra gondolni, csak arra, hogy ha mellettem lenne, mi mindent tudnék művelni Vele. És néhány elképzelést éppen most készültem demostrálni, főleg úgy, hogy Ő viszont nem emlékszik semmire, és így ismét olyasmit művelhettem Vele, ami minden érzékét megbolondítja majd. Feltéve, ha nem Ő bolondít meg először, de minden zsigerem kapaszkodni próbált a józanságba, még ha nem is volt egyszerű mutatvány. Főleg mikor szándékosan illegetni kezdte magát, mintha ez feltétlenül szükséges lenne a fürdéshez, és ha ahhoz épp nem is jött kapóra, de arra, hogy elvegye a maradék eszemet is, tökéletes ötlet volt. Mindig is értett ahhoz, hogy miként is csavarjon az ujjai köré, és jelenleg úgy tűnt, hogy ez sem az emlékein alapult. Vagy, inkább elkezdett bízni saját magában, elhitte magáról, hogy ha egyszer már a bizalmába fogadott, akkor valójában nem is lehetek olyan rossz. Legalábbis Vele, mert az Ő szívét soha nem törtem volna össze, és inkább vágtam volna ki a tulajdon nyelvemet ahelyett, hogy egyszer is bántani próbáljam. Túl sokat jelentett nekem ahhoz, hogy a régi hibáimon keresztül üldözzem és marjam el magamtól, sőt. Valójában Ő jelentett mindent, amire egyáltalán szükségem lehetett ebben a kibaszott életben. Végigsimítottam gerince vonalán, miközben a tusfürdőről kezdtem beszélni, nem válogatva meg a szavakat, még azt is megkockáztatva, hogy tényleg kiteszi a szűrömet az önzőségem miatt, mert még akár azt is kikérhette volna magának, hogy egyáltalán a sajátomnak mertem nevezni, de valójában éppen annyira volt az enyém, amennyire én az Övé. Egyetlen porcikám sem akart már máshoz tartozni, és ha önzőségnek számít azt mondani neki, hogy Ő most is, minden szarsággal együtt az enyém, akkor vállalom ezt a terhet, és nyíltan fogom vallani, hogy önző vagyok. - Amúgy is érti mindenki, hogy az enyém vagy - válaszoltam rekedten, viszonylag lassan, de ekkor már kibaszottul nem voltam laza, vagy könnyed. Minden porcikámat uralni kezdte a vágy, amit csak fokozott azzal, ahogy bőre még forróbbá vált érintésem alatt, mire újra ajkamba haraptam, és ahogy eszembe jutott, hogy milyen kibaszottul vagyok ahhot a tűzhöz, nyelnem kellett egyet. - Nem is mernének mást gondolni - tettem hozzá halkan, már mit sem törődve azzal, hogy miként is hangzik ez, amikor viszont megláttam, hogy kezei elindulnak lefelé, és saját testén kezd kalandozni, mintha egy láthatatlan cérna szakadt volna el szemeim előtt. Gyomrom egy pillanat alatt rándult össze úgy, hogy szinte nem is maradt belőle semmi, a forró vérem lávaként zúdult végig ereimen, és mint akiben elpattant az utolsó szál ellenállás is, lassan mögé álltam, válla mentén hajolva előre, de ezzel egyúttal már kezem is mozdult, lesimítva karján, míg utol nem értem ujjait, olyan pimaszul lökve félre őket, hogy abba ismét beleremegett a gyomrom. - Aljas vagy - búgtam fülébe, de hangomban nyoma sem volt sértettségnek vagy felháborodásnak, addig nyújtózva, míg ujjaim be nem találtak combjai közé, kitapintva vágyának forrását. - Vagy hagyjam, hogy befejezd? - mormogtam ezt már nyaka bőrébe, nyelvemmel becézgetve ütőerét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 7:09 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Őrülten izgató, de egyben kínzó is ez a játék, ahogy egymást cukkoljuk, mintha kimondatlanul is valami csatát vívnánk, hogy vajon melyikünk lesz az, akinek előbb megtörik az ellenállása, aki bedobja a törölközőt és megszünteti végre a köztünk lévő kevéske távolságot, vagy szóval követeli ezt a másiktól. Igazság szerint, már azt sem tudnám megmondani, hogy pontosan melyikünk kezdte el ezt az egészet, mert valahányszor csak a közelébe kerülök, úgy kúszik közénk ez a pimasz flörtölès, mintha hozzánk tartozna, mintha a lètelemünk lenne az, hogy a végletekig fokozzuk a szexuális feszültséget, utólag pedig, már kénytelen vagyok belátni, hogy ugyanezt a célt szolgálta volna a folyamatos hadakozás is eleinte, csak az még nem volt ilyen kifinomult. Akkor még nem érinteni akartam, hanem inkább felpofozni, de talán, ha egyszer megtettem volna, hasonló végeredménye lett volna, mint most az érintéseknek, azonban bármennyire is vágyom rá most is, hogy ujjai végig zongorázzák bőrömet, nem akarok megtörni. Inkább Őt figyelem, miként küzd a benne éledező vággyal, amiről minden pillantása árulkodik, valahányszor csak végig vezeti rajtam tekintetét, de amikor arra kér, hogy forduljak meg, aljasul megfoszt ettől, ugyanakkor csak még izgatóbbá teszi a helyzetet. -Dehogy fosztalak meg bármitől is. Legeltesd csak a szemeidet.- kuncogok halkan, finoman ajkamba harapva végül, ahogy megfordulok a vízsugár alatt, élvezkedő sóhaja hallatán pedig, minden erőmmel próbálom megakadályozni, hogy bármi jelét adjam, mennyire felajz a gondolat, hogy bármelyik pillanatban megèrinthet és még, csak nem is látnám, hogy erre készül. A tusfürdőmet kezdem hiányolni, bár különösebben nem ragaszkodom ahhoz, hogy tényleg elsètáljon most innen, arra viszont teljesen jó a felvetés, hogy a bajszát húzgáljam vele továbbra is, de a terv visszafelé sül el és ezt akkor vagyok kénytelen elismerni, amikor az illatát említi, aminek már a puszta emléke is libabőrössè tesz. -Most sincs bajom az illatoddal.- vonok vállat pimasz mosollyal és, már nyitom is a flakont, hogy a tenyeremre nyomjak egy keveset belőle, az említett illat pedig, amit máskor az Ő bőre illata is fűszerez, máris körbe lengi az egész fürdőszobát, vagy legalábbis a kabint biztosan, kacér mosolyt csalva ajkaimra. Megborzongok, mikor végre megèrint, pedig csak egy ártatlan mozdulat az egész, ahogy tenyere a hátamra simít, de szavai, ahogy közben beszél és amit mond, úgy felforralja a véremet, hogy a víz hőfoka hozzá képest, már-már hideg. Nyelek egy nagyot, lehunyom szemeimet, ahogy érintése lentebb barangol, le egészen a fenekemig, de amikor azt mondja, hogy az Övé vagyok, ajkamba kell harapjak, nehogy felsóhajtsak a testemen végig cikázó borzongástól. Talán más esetben vagy, ha ezt jóval korábban mondja, mondjuk az első estén, inkább sértőnek éreztem volna, hogy a sajátjának nevez, hogy úgy beszél rólam, mintha uralna, de most már meg sem fordul a fejemben, hogy ezt így fordítsam le magamban, mert tudom, hogy mennyire nem erről szól mindez. Tudom, hogy ez nem valami játszma, mint ahogy indult az elején, hogy a szavai mögött az a szerelem lapul, amit irántam érez és, hogy amiatt épp annyira az enyém Ő is, ez a gondolat pedig olyan erővel hasít belém és olyan izgató elektromossággal fut végig rajtam, hogy újra nyelnem kell egy nagyot. -Akkor...kenek magamra bőven.- köszörülöm meg a torkom halkan, mert alig találok a hangomra és, miközben elkezdem szètkenni magamon a tusfürdőt, alaposan kitèrve melleimre, hátra sandítok rá ismét a vállam felett. -Hogy biztosan értse mindenki, hogy a tiéd vagyok.- harapok finoman alsó ajkamba, de sóvárgó tekintetem biztosan elárulja, mennyire vágyom már Rá, hogy Ő kenje szét a testemen ezt a nyamvadt tusfürdőt, egyetlen porcikámat sem hagyva ki, de nincs az az Isten, hogy ezt kérjem is Tőle. -Ez nagyon finom érzés...- sóhajtom buján, kissé hátra hajtva a fejemet, hasamra simítva le, egyre lentebb vezetve kezeimet, de mindezt Ő csak sejtheti, hiszen azt kérte, hogy fordítsak hátat, én pedig igazi kezesbárány vagyok.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 6:10 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ez az egész nem szólt másról, csak egyszerű időhúzásról, bár, amilyen hatást gyakorolt rám, bizonyos értelemben kibaszottul nem volt szükségem időre, szinte azonnal készen álltam volna, hogy újra nekiessek, ez inkább a gyengéd pimaszkodásról, incselkedésről és türelemről szólt, de arra már most mérget vettem volna, hogy ebben a körben is én fogom elbukni a nagy türelem-játékot. Egyszerűen nem volt erősségem, és ha közben ráadásként még ott is állt előttem, miközben a testét nem fedte semmi, már nem is akartam különösebb magyarázatokat gyártani. Ugyan miért is kellett volna szégyellnem, hogy kívánom Őt? Nemcsak most, de a nap minden percében is, és már pusztán egy-egy emlékkel is képes volt olyan hatást gyakorolni rám, hogy jobbnak láttam ülve maradni. És ezt bizonyára Ő is tudta, máskülönben nem pislogott volna rám ilyen szemtelenül, de ezúttal nem adtam meg neki olyan könnyen, amit akart, nem nyúltam rögtön utána és nem raboltam rá ajkaira, még akkor sem, mikor szándékosan hajolt közel hozzám. Még arra is képes voltam, hogy ignoráljam a hasam aljánál megálló ujját, de kibaszottul nehéz volt megállni, hogy ne sóhajtsak fel, amikor pedig végre a zuhany felé indult, félrebillentett fejjel lestem utána, úgy harapdálva ajkamat, hogy szinte már vártam, mikor érzem meg vérem kesernyés ízét ettől a kőkemény tortúrától. Az, hogy a tettek embere voltam, most kicsit sem nylvánult meg, hisz meg sem mozdultam, kivéve a tekintetemet, ami újra és újra végigpásztázta testét, tüzetesen méricskélve minden szabadon hagyott porcikáját, miközben tetőtől talpig nedvessé vált, az inger pedig, hogy én oszlassam szét bőrén azt a kibaszott tusfürdőt, egyre nagyobb teret hódított a gondolataim között. Gyomrom ismét görcsbe rándult, továbbra is melleit bűvölve, néha szándékosan kapaszkodva pillantásába, de még így sem hagytam ki a lehetőséget, hogy burkoltan ráparancsoljak, méghozzá azzal, hogy akár meg is fordulhatna. - Szeretem alaposan szemügyre venni, hogy mivel is van dolgom - feleltem könnyedén, mintha épp nem is a csupasz fenekéről lenne szó, már most ajkamra harapva, és bár arcomra talán nem ült ki nyilvánvalóan, mert minden arcizmom ellen ádáz csatát vívtam, de tekintetemből és testem reakcióiból is könnyedén kiolvashatta, hogy a kelleténél is jobban tetszik, amit épp látok. - Vagy meg akarsz fosztani tőle? - kérdeztem, de nem volt rá szükség, mert némi pimaszkodás után végül már a hátát mutatta, tekintetem pedig centiről centire haladt lefelé, a gerince csúcsától indulva el, hogy végül eljussak a feszes, formás fenekéig, és ezen a ponton már nem bírtam ki, hogy ne hallassak egy hosszú, vágyódó sóhajt. Ezen pedig már az sem segített, hogy hirtelen a nyelvembe haraptam, de egyre nehezebben viseltem a távolról bámészkodást. Főleg mikor a tusfürdőmre fogott, én pedig alattomosan el is vigyorodtam. - Soha nem volt még bajod az illatommal - közöltem tényként, bár ekkor már hangom reszelőssége is árulkodott a bennem fellobbanó vágyról, de ekkor már kezem sem volt képes megállni, hogy ne nyúljon utána. Gyengéden simítottam végig hátát gerince vonalán, ismét vágyódva sóhajtva egyet, de továbbra sem léptem be mellé. - Imádom érezni rajtad ezt az illatot - folytattam tovább, egyre merészebben cirógatva háta nedves bőrét. - Mintha megjelölnélek - billent oldalra a fejem, ekkor már háta aljánál járva, gyengéd mozdulatokkal térve át fenekére. - És mindenki számára nyilvánvalóvá tenném, hogy Te az enyém vagy - folytattam tovább egyre vehemensebb hanggal, ami azért volt nehéz mutatvány, mert a rekedtség már minden hangszálamat az uralma alá vonta.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 4:36 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Még javában remegnek a lábaim, mikor a fürdő felé indulok és talán, még a forróság sem csillapodott igazán testemben, de már egyébként sem lep meg, hogy erre nem is igazán van esélye a közelében, mert már a fürdő felé sem az a szándék visz igazán, hogy annyira tusolni szeretnèk. Legalábbis egyedül biztos nem akarnèk, így csalogatom Őt is, de már az ajtóban nyilvánvalóvá válik, hogy egy újabb pimasz, izgató játék vette kezdetét, mert meg sem próbál hozzám érni, ahogy megáll nem messze tőlem. Csak méreget parázsló tekintetèvel, mintha egy gusztusos falat hús lennék, ajkára harap finoman, ezzel is csak incselkedve velem, de egyetlen lépéssel sem közelít, így végül én cukkolom kicsit azzal, ahogy elé állok, szándékosan túl közel helyezkedve hozzá. Tovább pimaszkodok, kérdése hallatán úgy kezdek beszélni, mintha egy pillanatig is azt terveztem volna, hogy majd nélküle tusolok le, Ő pedig belemegy a játékba, bár azt valahogy nem tudom kétségbe vonni, hogy tényleg szívesen nézne közben. Mondjuk, ha úgy nézne, mint ahogy most, nem hiszem, hogy sokáig ácsorogna a zuhanyzó kabinon kívül, de ezt a megjegyzést inkább visszanyelem és finoman megnyalom ajkaim a fantáziakèptől, ami nála valószínűleg, inkább emlèkkènt él. Nagyot csalódnèk magunkban, ha kiderülne, hogy sosem volt még példa arra, hogy a fürdőszobában essünk egymásnak, az pedig, ahogy nosztalgikusan körbe néz, nem is erre enged következtetni. Szeretném is, ha mesélne, ajkaimmal az Övéit kerülgetve kérem, hogy osszon meg velem pár emléket, de Ő is felvette a kesztyűt, csak tovább húzza az agyamat, megkoronázva mindezt azzal, hogy az aprócska távot Ő sem szünteti meg ajkaink között. -Nem. Te inkább a tettek embere vagy.- mosolygok fel rá pimaszul, egyetlen ujjamat vezetve végig testèn, majd anélkül, hogy tovább haladnèk a köldöke alatti részről, a zuhanyzóhoz lépek és inkább a vízzel kezdek foglalkozni, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen, mielőtt alá lépnèk. Úgy állok a vízsugár alá és nedvesítem be a bőrömet, mintha Ő ott sem lenne, ajkaimon továbbra is az az incselkedő mosoly látszik, amit percek óta nem tudok levakarni magamról, pedig valójában megőrjít a tudat, hogy minden mozdulatomat figyeli és valahányszor elkapom pillantását, ahogy végig barangol testemen, újra és újra megállapodva melleimnèl, ajkamba kell harapnom, hogy ezzel is megőrizzem a józanságomat. Iszonyú nehéz, mert attól, ahogy rám néz, szinte már érzem is magamon az érintésèt, ahogy ujjai végig simítanak rajtam, ahogy ajkai mohón mellbimbómat ízlelik, elmèm kalandozásáról pedig bőségesen árulkodnak is. -A kilátás...- bólogatok nagy egyetértéssel, hiszen tudom jól, hogy mennyire nem csak nézni akar, hogy alig várja, hogy érinthessen, legalábbis az alapján, ahogy én ismerem, meg mernèk esküdni rá, hogy most is csak az agyamat húzza, mint ahogy a pimasz kérdésèvel is, hogy akár meg is fordulhatnèk. -Azt hittem, megfelel a kilátás.- csóválom a fejem vigyorogva, szemeimet forgatva, mintha annyira nehezemre esne eleget tenni a kérésènek, de csak egyetlen okból nem teszem szívesen, az pedig az, hogy úgy nem láthatom közben Őt, a tekintetét, ami a benne éledező vágyról olyan őszintén árulkodik. Mégis megfordulok végül, ajkamba harapva bújok hátammal is a víz alá, a lehető legkecsesebb mozdulatokkal illegetve magam közben, mintha anélkül nem lehetnèk mindenhol kellőképpen nedves, majd a polcon lévő tusfürdőèrt nyúlok és vállam felett hátra sandítok Rá. -Ha már félsz, hogy vizes leszel, áthozhatnád az én tusfürdőmet, hogy ne a tièdet használjam el.- vetem fel pimasz mosollyal, de fogadni mernèk, hogy két percre sem lenne hajlandó felhagyni a bámèszkodással.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 17, 2023 5:50 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Meg sem próbáltam elrejteni a meglepődöttségemet, mikor némi szusszanás után szóba hozta a fürdést, bár nem kellett hozzá nagy tehetség, hogy szinte rögtön átlássak a szitán, és meglássam a valódi, és vélhetően egyetlen szándékot szavai mögött. Főleg mikor fogta magát, és lepattant a komódról, ujjával csalogatva engem is, hogy induljak el vele a fürdőszoba felé, de valójában Ő sem lépett be oda, helyette megtámaszkodott az ajtófélfában, és bár követtem Őt, de szándékosan nem érintettem meg vagy nyúltam utána, mikor odaértem mellé. Persze ez is a játék része volt, alig tudtam uralomra inteni kezeimet, vagy épp saját magamat, hogy ne kenjem fel teljesen a kibaszott faanyagra, ahogy nem egyszer megtettem már itt is, vagy épp az Ő fürdőszobájának küszöbén, ebben az önuralomban azonban kicsit sem segített az az újra és újra visszaköszönő érzés, amit nem is olyan rég, alig pár perce éltünk át közösen. A testem már vágyott az újabb érintésre, hiányzott csókja, a tűzforró teste vagy épp fogainak nyoma a bőrömből, arról a nedves forróságról már nem is beszélve, amire combjai között leltem, és amivel egyszerűen képtelen voltam betelni. A függőjévé váltam, és még csak esélyt sem láttam arra, hogy ebből valaki kirángasson, de nem is volt szükségem a megmentés ezen formájára. Egyedül Rá volt szükségem, a nap minden kibaszott percében csak Rá tudtam gondolni, és míg az elején zavart, hogy így minden mást kizár a fejemből, ma már kurvára nem érdekelt. Most pedig, hogy végre látszódott némi fény az alagút végén, nem is volt okom csalódottan álomba szenderülni, de amikor megteszem majd, végre azt fogom érezni, hogy a holnapi nap más lesz. Mintha az a gyűrű egyúttal a reményt is visszaadta volna, és bár eddig sem panaszkodhattam, mert úgy tűnt, hogy bármennyire is szivat bennünket az élet, mi újra és újra visszatalálunk majd egymáshoz, de ideje volt nem úgy felébrednie, hogy elvárásként a vállára nehezedik egy olyan szerelem súlya, amit Ő nem érez. - Szeretlek nézni - vontam vállat pofátlan vigyorral, de ebben Ő sem maradt adósom, láttam azt a huncut, szemtelen kis fényt tekintetében, ami csak tovább bátorított, hogy ezúttal időhúzásba kezdjek. Ő pedig részt vett az aljas kis játékban, mert még azelőtt, hogy válaszolhattam volna, közelebb jött hozzám, ajkait olyan közel tartva az enyéimhez, hogy ha egy centit előrehajolok, megkaphattam volna azt a vágyott csókot, de miután elszámoltam magamban tízig, volt elég erőm kitartani. - Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere - mormoltam halkan, továbbra is ajkaira sóhajtva a szavakat, a vigyorom azonban nem tompult, bár vonásaim megremegtek, mikor ujjai végigsimítottak mellkasomon, hogy aztán hirtelen megtorpanjanak alhasamnál. Kis híján elhagyta ajkaimat egy lemondó, türelmetlen sóhaj, de még időben visszanyeltem, szemrebbenés nélkül állva tekintetét, másodpercekig nem is mozdulva, ez pedig akkor is megmaradt, mikor végre a zuhany alá lépett, csak hogy állítgatni kezdje a vizet. Ismét ajkamba haraptam, miközben évődve lestem mozdulatait, már-már rögeszmés határozottsággal fürkészve innen, ebből a másfél méteres távolságból, de végül közelebb lépdeltem, csak hogy megálljak a cél előtt, és tenyeremmel megtámaszkodjak a kabin üvegezett oldalában. - Innen sokkal jobb a kilátás - billent félre a fejem, pofátlanul mérve végig Őt tetőtől talpig, különös figyelmet szentelve a melleinek, bár ezen a ponton nehezemre esett megállni, hogy ne akarjak rögtön rájuk markolni, csak hogy tenyerem alatt érezhessem teste ébredezését, és ugyanezt el tudtam volna mondani a combjai között rejtegetett forróságról is. - Mi lenne, ha megfordulnál? - kérdeztem felvont szemöldökkel, tekintetemben ekkor már érezve, hogy tekintetemben pezseg az újra fellobbanó vágy, közben végignyalva alsó ajkamat, és bár ezerszer láttam már a fenekét, de még mindig olyan elemi erővel hatott rám a látványa, hogy arra talán tényleg nem létezett magyarázat.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 16, 2023 9:38 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Minden sóhaja és nyögése, érintései, ahogy szorosan magához húz, ahogy bőrömre mar gyengéden, miközben magamon érzem forró leheletèt, csak még élénkebbè teszik azt az egyébként is bódító érzést, ahogy a gyönyör végig söpör rajtam, rajtunk, hiszen Ő is ugyanazt a mámort éli át, amit én, az Ő izmai és épp úgy feszülnek meg az elemi érzéstől, mint az enyéim, miközben belém lüktet még egy utolsó pár mozdulattal. Hangosan lihegek, ujjam ajkaira simítom, miközben homlokát nyirkos homlokomnak támassza, orrommal finoman orrát érintem, míg testem remegése legalább annyira alább hagy, hogy képes legyek normálisan megmozdulni és megcsókolni, míg szívem zakatolása valamicskèt alább hagy és az Ő teste is nyugszik picit. Az általa említett fürdést hozom szóba végül, ami úgy fest meglepi, de ennek ellenére hagyja, hogy lábra álljak és míg én hátrálni kezdek a fürdőszoba felé, meg sem állva az ajtófèlfáig, csalogatni kezdem magam után, azt pedzegetve közben, hogy Ő talán másképp képzelte el ezt a fürdés dolgot, mint én. Ajkamba harapok a gyors válasz hallatán, majd kissé oldalra biccentett fejjel lesek rá, mert egy kicsit sikerül meglepnie azzal, hogy neki az is elég lenne, ha nèzhetne fürdés közben, amit igazából őszintén kétlek.-Szóval, ha én beállnèk a víz alá, te csak állnál és néznèl?- lesek rá vissza épp olyan pimasz mosollyal, mint ami az Ő arcán is megjelenik, finoman ajkamba harapva, ahogy Ő is teszi, miközben valójában komoly erőfeszítés árán sikerül csak megállnom, hogy ne simuljak máris hozzá és cibáljam magammal bentebb. Valamicskèt szelídül ajkaimon a mosoly, ahogy kissé nosztalgiázva körbe néz a helyiségen és olyan emlékeken mereng, melyekről nekem maximum, csak sejtéseim lehetnek, ez pedig kellőképpen fel is piszkálja a fantáziámat, én magam is végig vezetem pillantásomat a fürdőszobán azt latolgatva, hogy vajon hol és hányfèlekèppen eshettünk már egymásnak. -Mesèlhetnèl azokról az emlékekről.- jegyzem meg végül incselkedő mosollyal, ellökve magamat közben az ajtó keretètől, elé érve pedig szándékosan olyan közel hajolok hozzá, hogy épp csak centiken múljon, hogy ajkaim érintsék bőrét, de azt a pár centit feltett szándékom tartani Tőle. -Èn pedig, addig becsalogatlak a zuhany alá.- lehelem állára halkan, nyelvem hegyèvel érintve csupán bőrét, míg mutatóujjamat lassan végig vezetem nyakától indulva mellkasán át egészen a köldöke alatti részig, de ott szándékosan megállok, érdeklődve fürkészve vonásait. -Már, ha nem akarsz tényleg leülni valahová és, csak nézni, amíg végig kenegetem mindenemet a tusfürdővel.- vonok vállat végül hanyag mozdulattal, majd el is lépek előle, de míg a zuhanyzóhoz érek és megnyitom a vizet, arcomon ott díszeleg az a pimasz, incselkedő mosoly, aminek a másik párja az Ő arcán virít most. Szándékosan cukkol, ezzel tisztában vagyok, és borzasztóan élvezem is, de a kérdés inkább az, hogy vajon tényleg képes lenne-e megállni, hogy belépjen mellém a víz alá, főleg, ha teszek is róla, hogy minél jobban megmozgassam a fantáziáját tusolás közben, mert ha igen, akkor nagy eséllyel én veszítenèm el a türelmemet. Főleg, ha esetleg felidéz pár emléket, mi minden történt már ebben a szobában, aminek biztos vagyok benne, hogy nem kevés részét képzeltem már el ebben a pár percben, mert jelen pillanatban másra se tudok gondolni, csak hogy a víz mellett, még nyelvem is végig barangolja alaposan minden porcikáját. Minderről persze, maximum csak az arcomon ékeskedő pofátlan mosoly árulkodhat, mert a mozdulataim, ahogy a víz alá nyúlok, majd beállítom a megfelelő hőfokra, olyan nyugodtak és hétköznapiak, mintha amúgy nem dolgozna máris bennem újra az a vérpezsdítő vágy.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 16, 2023 7:49 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Amikor elindultam Vele felfelé a lépcsőn, eltökélt szándékomban állt, hogy lassítsak a tempón, hosszan és lassan kínozva, ha már az étteremben nem volt erre lehetőségem, hisz ott minden kibaszott másodperc számított, és bár gyorsan végeztünk egymással abban a kis raktárban, de ez kicsit sem rontott az élményen, épp ellenkezőleg. Bár, tőlem amúgy sem állt távol a gátlástalanság ezen formája, eddig leginkább azért tartózkodtam ettől, mert nem akartam, hogy megismétlődjön az a párbeszéd, amit abban a Barcelona-i étteremben ejtettünk meg, amikor ugyanígy kutakodtam a lábai között, remélve, hogy ledobja a gátlásosság idegtépő álarcát, főleg azok után, hogy nyilvánvaló volt, mennyire vágyik Ő maga is ezekre a kis kalandokra, és bár nem emlékezett rá, de éppen valami ilyesmit éltünk át múltkor a stégen is, két falat hamburger között, de nyilván mondanom sem kellett volna, hogy melyik ízlett jobban, Ő vagy az a kibaszott vacsora. Most azonban jóval kevesebb ellenállással szembesültem, mikor finoman lábai közé csúsztattam tenyeremet, olyan közel kerülve a tűzhöz, hogy bele is pusztultam volna, ha ott és akkor nemet mond, de a rögtönzött helyválasztással szavak nélkül is beismerte, hogy kicsit sincs ellenére ez a kis közjáték. És talán ezek után mindketten máshogy viszonyulunk majd azokhoz a bizonyos szűk helyiségekhez... Ajkaiba fojtottam a mámort, amit percek óta hajszoltam, néha már azt sem tudva, hogy mibe kapaszkodok: a hajába, vagy épp csípőjébe és combjába, vagy a komód peremébe, ahogy a kéj egyszer-egyszer végigsimította gerincem vonalát, és hirtelen nem találtam más, amire rá tudnék markolni, és kellett is a kapaszkodó, máskülönben jóval előbb cserben hagytam volna. Már régen megfeledkeztem arról, hogy lassú játszadozást terveztem, ez az elhatározás pedig minden bizonnyal akkor foszlott semmivé, mikor elindult a komód felé, és akkor, ott már tudtam, hogy nem fogok bírni a véremmel. A türelmem ugyan kitartott egy rövid ideig, de ahogy egyre nagyobb szerepet vállalt ebben a közös kis játékban, úgy izgatott fel egyre jobban, és az utolsó percekben már azon kaptam magam, hogy muszáj megfékeznem a testemet, csak hogy Vele együtt élhessem át azt a pokolian izgató, már-már húsba vájó gyönyört. Én magam sem tudtam elfojtani a belőlem kibúvó hangokat, még ha tettem is egy gyenge próbálkozást, de a gyönyör reszketeg pillanatában ajkai már nem tudták felfogni mindkettőnk hangos nyögéseit, és bár próbáltam egy hosszú sóhajba rejteni a hangomat, de a végén már nem is törődtem az egésszel. Belé kapaszkodva adtam át magam a gyönyörnek, ami úgy hasított végig rajtam, mintha ezer éve nem tapasztaltam volna hasonlót, pedig lássuk be, talán még két óra sem telt el az éttermi afférunk óta, most mégis úgy zúdult át testemen ez a löket, hogy pár pillanat erejéig még a tulajdon világomról is megfeledkeztem. Szívem a torkomban dobogott, így gátolva meg, hogy újra levegőhöz jussak, miután lassan ernyedni kezdtek izmaim, továbbra is ölelésébe feledkezve, hosszú másodpercekig csak ajkait vagy épp arca különböző pontjait borítva apró csókokkal, míg ujját rá nem tapasztotta ajkamra, és tüzes csókot nem lehelt rájuk. - Máris fürdenél? - kérdeztem halkan, magam is meglepődve, hogy ilyen hamar visszatért a hangom, nem mintha felfogtam volna, hogymennyi idő is telt el ténylegesen. Ő mindenesetre már lepattant a komód tetejéről, de ahelyett, hogy megmutatta volna ringó fenekét, inkább hátrálni kezdett, ujjával csalva közelebb magához. - Nem - válaszoltam szinte kapásból, téve egy lépést előre, majd megálltam néhány másodpercre, csak hogy úgy érezhesse, hogy előnyben van hozzám képest. - Én azzal is megelégszem, ha csak nézlek zuhanyzás közben - folytattam tovább, ekkor már odaérve mellé az ajtófélfához, de ezúttal szándékosan nem kaptam utána, nem érintettem, és nem adtam további instrukciót, hogy mit is kellene csinálnunk. Helyette szemtelenül ajkamba haraptam, pofátlanul méricskélve testét, már amit így láthattam belőle, de már ennyi is elegendő volt, hogy a vérem sebes vágtázásba kezdjen, lassan fordulva el tőle, hogy bepillantsak a fürdőszobába. - Mennyi emlék... - szólaltam meg évődve, hangomban azonban nem érezhetett neheztelést vagy rossz szájízt, inkább az agyát akartam húzni ezzel a megjegyzéssel, hátha ismét kiugrik az a nyuszi a bokorból.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 16, 2023 6:16 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Már ott az étteremben sem értettem, hogy miféle hatással van rám, hogyan képes ilyen mohó, türelmetlen vágyat èleszteni bennem, hogy aztán még olyan őrültségbe is bele menjek, hogy nyilvános helyen akarjam Őt, mint valami türelmetlen kamasz, de talán ez is olyasmi, amit soha nem is fogok megèrteni. Az első pillanattól kezdve hatással van rám, mintha valami mágnes vonzana hozzá, ami egyértelműen jóval erősebbnek bizonyult nálam, mert már akkor sem tudtam neki ellenállni, pedig a viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után. De most, hogy én már azzal a férfival nézek szembe, aki képes érezni, szeretni és a háttérbe szorítani a büszkeségèt, amit eleinte olyan vehemensen őrzött, esélyem sincs ellene és igazából, már nem is akarom, hogy legyen. Nem akarok elbújni vagy elzárkózni Tőle, mert már nincs okom arra, hogy ezt tegyem, nem kell Tőle féltenem a szívemet, amikor Ő tálcán kínálta fel nekem az Övét, vállalva a kockázatot, hogy talán csak összetöröm és az imént, amikor a világom épp darabokra hullott, ott volt mellettem és támaszt nyújtott. Ezek után pedig, eszem ágában sincs nélküle tölteni az éjszakát, egyedül rettegni és félni, miközben tudom, hogy a karjaiban megnyugvásra lelhetek, hogy a puszta jelenléte is olyan biztonságèrzetet nyújt, mint semmi más, nem beszélve arról a forró vágyról, amivel képes csókolni és minden más gondolatot kisöpörni belőlem, miközben egy úttal az őrületbe is kerget Vele. Minden egyes hang, amiket kicsikar belőlem, mikor végre eggyé válik testünk, egyértelműen elárulja, mennyire felkorbácsolta már bennem a vágyat, ajkaim szüntelen követelik ajkait, olyan mohó csókban forrva össze velük, amitől már levegőhöz is alig jutok, de jelen pillanatban arra van szükségem a legkevésbé. Minden egyes mozdulata megrèszegít, a testem forrón simul hozzá, ujjaim a hajára markolnak az élvezettől, amit egyre csak fokoz csípője ritmusával és gyengéd harapdálásával. Bőrét ízlelem, nyelvemmel simítok végig rajta egészen a fülèig merèszkedve, édes szavakat suttogva halkan, miközben testemen újra és újra végig lüktet az a szédítő, buja bizsergès, amitől minden alkalommal elszorul a torkom, ami egyre közelebb és közelebb terelget a gyönyör felé, olyan nyögést csalva ki olykor belőlem, amit még a szoba falai is visszavernek. Mosolyt csal ajkamra a tény, hogy alig tud válaszolni és a szavak, melyek rekedt hangján, csak még izgatóbban hatnak rám, olyan forró éjszaka ígéretét rejtve, aminek már a gondolatától is kellemesen sajog minden porcikám. -Èn is le akarok tesztelni ezt-azt.- lihegem ajkaira, egyre jobban szorítva magamhoz, suta mozdulattal csókolva, mert már arra is nehéz koncentrálnom, hogy egyáltalán megcsókoljam. A szívem eszeveszett tempóban dübörög mellkasomban, a vérem olyan szédítően forrón lüktet bennem, hogy már szinte éget, de még ezeken túl is érzékelem Őt, teste jelzéseit, ahogy finoman lüktet bennem egyre közelebb sodródva a gyönyörhöz, amitől mozdulatai egyre erèlyesebbè válnak, újra és újra a lehető legmélyebben merülve el bennem, egyre hosszabb időkre akasztva el lélegzetemet. Hajára markolok újra, a levegő tüdőmben reked és jó pár pillanatig egyetlen hang sem jön ki nyitott ajkaimon át, olyan erővel robog végig rajtam az a szédítő érzés, miközben teste megadja magát, belém feszül, így rántva magával engem is a mámorba. Szinte kapaszkodom belé, testem minden izma pattanásig feszül, míg végül egy kéjes nyögés kíséretében ellazulnak, én pedig zihálva, reszketve élvezem ki a gyönyör minden egyes pillanatát, ajkaira simítva hüvelykujjamat, majd amint képes vagyok már rá, forró csókot lehelek rájuk. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, mire képes vagyok megmozdulni vagy úgy általában bármi mást csinálni azon kívül, hogy levegő után kapkodok, de amint lehetséges, lassan kezdem ösztönözni, hogy helyet adjon ahhoz, hogy lekászálódjak a komódról, ajkaimon pedig, már újra az a pimasz mosoly díszeleg, míg tenyerem végig simit mellkasán. -Valami fürdést emlegettèl az imént...- suttogom ajkaira, de ahelyett, hogy megcsókolnám, inkább ellèpek előle és kuncogva kikerülöm, hogy aztán a fürdő felé hátrálva mutatóujjammal csalogassam magam után. -Vagy úgy gondoltad, hogy előbb tusoljak le én, aztán majd te?- kérdezem pimaszul, finoman ajkamba harapva az ajtóban, hátammal támaszkodva a fèlfának.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 16, 2023 6:08 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Bőrébe fojtottam nyögésemet, mikor ujjaival a hajamba markolt, csak tovább szítva bennem a tüzet, és bár egy-egy hevesebb mozdulatom valószínűleg árulkodott az egyre fokozódó türelmetlenségemről, mégsem kapkodtam, nyelvem izgató lassúsággal kényeztette az egyik, majd a másik mellbimbóját, néha szemtelenül megszívva őket, szavai azonban előcsaltak belőlem egy lázas, szétcsúszott vigyort. Annyira sem engedtem ki ajkaim közül, hogy válaszolni próbáljak, pedig szívesen az orrára kötöttem volna, hogy valójában nem is én mentettem meg Őt, hanem Ő mentett meg engem azzal, hogy esélyt adott egy olyan életre, amiről előtte még csak álmodni sem mertem. Sőt, eszembe sem jutott képzelegni róla, mert nem ilyen fából faragtak, és ha az esküvőnk napján valaki közölte volna velem, hogy ez egyszer több is lehet, és nemcsak egy rám erőltetett, dacos nőszemélyt fogok látni benne, nagy eséllyel képen röhögtem volna. Soha, egyetlen pillanatig sem szerepelt a terveim között, hogy közel engedjem Őt magamhoz, és talán éppen ezért volt annyira alattomos: hisz szinte észre sem vettem, hogy a bőröm alá mászott, de már végül ott volt a fejemben, az álmaimban, az ágyamban, és visszatekintve a kettőnk múltjára, egy kibaszott percét sem bántam meg. Újra és újra ölének feszültem, de hiába akartam ezzel épp Őt kínozni, nekem legalább ugyanannyira nehéz volt megállni, hogy egy-egy mozdulatnál ne merüljek el benne. Csalogatott teste forrósága, ezen pedig az a tüzes, mámorító csók sem segített, amit ajkaink kezdtek járni, egyértelmű türelmetlenséggel űzve nyelvét, miután visszahajoltam hozzá, és bár eltökélt szándékom volt kihasználni minden percet, amire az étterem szűk raktárhelyiségében nem adatott meg a lehetőség, de ahogy lába börtönbe zárta a csípőmet, már nem is volt kérdés, hogy ismét elveszítettem egy csatát. Annak ellenére, hogy alig jutott oxigén a tüdőmbe, egyre nehezebben vettem a levegőt, miközben a belőle kikívánkozó hangok még tovább izgattak, a verejtékcseppek pedig csiklandozni kezdték halántékomat, de ezúttal hallgattam a fülemben doboló ösztönre, és amikor testünk eggyé vált, a csókunk nemcsak a belőle kibukó nyögést igyekezett magába nyelni. Megőrjített azzal, ahogy pulzáló izmai finoman körém szorítottak, de csak pár másodpercet hagytam, mielőtt csípőm mozdult volna, egyik tenyeremmel arcára simítva közben, míg másik a combját tartotta. Egy-egy vehemensebb mozdulatnál ajkaiba akasztottam fogaimat, hogy utána nyelvemmel próbáljam csillapítani a fájdalmat, amiről mindketten tudtuk, hogy legfeljebb pár másodpercig tart ki. De nemcsak én használtam ki, hogy végre nem kell visszafognunk magunkat, ajkai elváltak az enyéimtől, hogy nyakamat kezdjék becézgetni, csókjaival tovább borzolva a kedélyeimet, halkan felnyögve, mikor bőrömbe mélyesztette fogait, mire erőtlenül elvigyorodtam, és bár azt diktálta a vérem, hogy kapjak a haja után, és követeljek tőle egy újabb mély, szenvedélyes csókot, de ahhoz túlzágosan is élveztem, ahogy nyakamnál kalandozott. - Te is az vagy - válaszoltam szavaira rekedten, lihegve, némi erőt gyűjtve, hogy képes legyek újra megszólalni, befejezni ezt a félig kimondott gondolatot, de majdnem képtelen voltam hangra találni, ahogy tovább mozogtam benne, újra és újra olyan mélyen merülve belé, hogy az izmaim szinte követni sem tudták a választott ritmust. - De ezt később még letesztelem - tettem hozzá nagy nehezen, megküzdve minden szóval, de ahhoz még volt elég erőm, hogy szemérmetlen élt csempésszek a mondanivalóm mögé, így téve egyértelművé, hogy ma nemcsak így, és nemcsak ajkait vagy bőrét akarom ízlelni, de ahogy fenekemre markolt, szinte minden eddigi gondolatot eltüntetett a fejemből. Teste és a belőle kibukó hangok elárulták, hogy neki sem kell sok, ez pedig megadta a mozdulataim végső ritmusát, egyre csak fokozva a tempót, miközben újra visszacsaltam Őt ajkaimhoz, kínlódva űzve nyelvét, és amint izmai egyre határozottabban zártak körém, egyre szorosabb béklyóba zárva, már nem tudtam és nem is akartam tovább tartani magam. Úgy tarolt le a gyönyör, hogy ajkaim is elvesztették a ritmust, homlokom a homlokának dőlt, miközben izmaim pattanásig feszültek, egy utolsó, vehemens mozdulattal adva át magam a kéjnek, így lüktetve testébe, de csípőm ösztönösen mozdult újra és újra, apróbb, de annál határozottabb mozdulatokkal élvezve ki a mámor minden másodpercét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 15, 2023 2:29 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Emlékszem, milyen stabil elhatározással indultam ma el arra a partyra, hogy mennyire fókuszáltam arra, hogy még véletlenül se kössünk ki ugyanott, ahol a múltkori estén, de akkor még egész más volt a helyzet és egy kicsit zabos is voltam rá, amiért képes elrángatni egy olyan baromságra, amire végképp semmi szükségem nincs jelenleg. Nem beszélve arról, hogy pökhendi módon képes volt Kirillel üzenni ahelyett, hogy Ő maga közölte volna velem, mire is vagyunk ma hivatalosak, de aztán minden megváltozott, már akkor, mikor a kocsiban vitatkoztunk, Ő pedig úgy döntött végül, hogy megkímél attól a partytól és az egész baromságtól, helyette pedig vacsorázni visz. Nem biztos, hogy tudja, milyen sokat jelentett ez nekem, mint ahogy nagy eséllyel azt sem sejti, hogy minden ilyen húzásával, csak még közelebb vonz magához és egyre inkább érzem feleslegesnek, hogy megpróbáljam távol tartani magamtól. Azok után pedig, ami ma este kiderült és, hogy mellettem maradt még akkor is, mikor tényleg úrrá lett rajtam a félelem és a kétségbeesés, ahogy megnyugtatott a karjaiba zárva, már végképp nem akarom, hogy távol legyen tőlem. Akár emlékszem, akár nem, olyan hatással van rám, mint még senki, legyen szó akár a félelmem elűzéséről, akár a perzselő vágyról, amit képes feléleszteni bennem, ami most is eluralkodik rajtam, miközben a nadrágot bontogatom róla és úgy falom ajkait, mintha az életem múlna rajta. Nem akartam megismételni azt a múltkori estét, most mégsem vágyom jobban semmi másra, mint Rá, hogy érezzem Őt, olyan közel magamhoz, amennyire csak lehet, miközben a komódra emel és a combjaim közé férkőzik. Már most alig kapok levegőt, az egész testem lángol a benne tomboló forróságtól, miközben megérint a vékony anyagon keresztül, pimaszul ingerelve tovább, pedig már így is olyan kínzón lüktet bennem a vágy, hogy amikor közelebb húz magához csípőmre fogva, türelmetlenül felnyögök. De tovább játszadozik, az őrületbe kerget azzal, ahogy nekem feszül ágyéka újra és újra, míg hangosan töprengni kezd azon, mennyire játszott vajon közre ez az apró fehérnemű abban, hogy most itt vagyunk. Pedig, a választ mindketten jól tudjuk, mert ha ott az étteremben nem estünk volna egymásnak, akkor itthon, az ajtón belépve tettük volna meg a hosszas évődés után, én pedig épp úgy nem tudtam volna ellenállni, mint ahogy most sem tudok. -Engem máris megmentettél.- nyögöm elfúló hangon, ujjaimmal finoman markolva hajára, ahogy mellbimbómra simul nyelve és ajkai is, tovább szítva bennem a szédítő forróságot és minél türelmetlenebbül lüktet bennem a vérem, annál inkább feszülök ágyékához, annál erélyesebb hangok kíséretében simítok a fejére, élvezve minden egyes csókot, amit az érzékeny bőrön hagy. -Pedig, nagyon igyekeztem nem túl szexi ruhát választani.-duruzsolom ajkaira válaszul, ahogy újra értük kap, mohó csókkal tapadva rájuk, mintha már időtlen idők óta nem lett volna alkalmam kóstolni őket, pedig még érzem, miként zsibog gyengéd harapásaitól, amivel olykor-olykor gyötri őket, hogy aztán csókjával enyhítse a fájdalmat, mint mindig. Ismét csípőmre markol, így vonva közelebb magához, lábammal készségesen követem a mozdulatát, ahogy finoman magára húzza, a szívem pedig már a torkomban dobog a gondolattól, a türelmetlen vágytól, hogy talán majd most felhagy végre a kínzásommal, ezzel az őrjítően izgató játszadozással, de bármennyire is készülök fel az érzésre, most is elakad a lélegzetem, ahogy finoman belém hatol, ajkaim közül pedig kikívánkozik egy erélyes nyögés, amit az Ő ajkai nyelnek el. Nyelvem buján kutatja nyelvét, mozdulataim követik az általa diktált ritmust, ahogy mozog bennem, miközben újra és újra levegő után kapok, ha épp alkalmam nyílik rá, de amilyen szédítő élvezetet okoz, amilyen hatással van az egész testemre, már az sem érdekel igazán, ha többé nem jutok levegőhöz. Csak Őt akarom érezni, ahogy forró bőre az enyémhez simul, miközben a lehető legizgatóbb mozdulatokkal merül el testemben újra és újra, míg én nyakára vándorolok ajkaimmal, forró csókokkal becézgetve bőrét, finoman megharapva egy-egy erélyesebb borzongásnál, kiélvezve még azt is, hogy most egy pillanatra sem kell visszafogni a belőlem kikívánkozó hangokat. Ujjaim tarkójára simulnak, nyelvemet finoman húzom végig nyaka bőrén, épp úgy, ahogy Ő tette korábban, míg a ruhámmal babrált, egész a füléig haladva, finoman csókolva az érzékeny bőrt. -Olyan finom vagy.- suttogom két buja sóhaj között, magam is követve csípője mozdulatait, fenekére markolva másik kezemmel, valahányszor végig fut rajtam az izgató érzés, ami egyértelműen jelzi, ahogy a gyönyör, ha még csak halványan is, de közelít felém.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 15, 2023 8:16 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Néha még engem is egészen meglepett, hogy mennyi olyan dolog van az életünkben, amire nincs kihatással, hogy emlékszik-e rám vagy sem, mert bár azt elfelejthette, hogy milyen is volt az az osztálytalálkozó, vagy hogy mi történt Igor-ral, vagy épp mit csináltunk odakinn azon a stégen nem is olyan régen, és hiába a sok elkeseredett próbálkozás vagy az üresjárat, de egyre merészebben hittem abban, hogy a szerelem, ami fellángolt közöttünk, jóval erősebb egy kibaszott amnéziánál, és hiába akarta az élet újra és újra ugyanazt az akadályt elénk gördíteni, de ahogy most a karjaim között tartottam, és épp ajkait ízleltem, miközben testem lüktetve feszült az Övének, a vérem pedig kis híján szétmarta ereimet a forróság hatására, már végképp nem volt okom kételkedni bennünk. Bármi is történt, újra és újra visszatalált hozzám, és szerettem volna azt gondolni, hogy csakis azért, mert valahol mégis érzi, hogy egymáshoz tartozunk, és hogy velem biztonságban van, mert bármi is történjék, én vigyázni fogok Rá, és a szerelem, amit iránta érzek, elegendő lesz mindkettőnknek ahhoz, hogy átvészeljük ezt az átmeneti nehéz időszakot. Én távol álltam attól, hogy akár egy pillanatig is elfelejtsek bármit, nem is kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy miért szerettem belé, mert minden nap láttam benne visszaköszönni azt a nőt, az együtt töltött idő minden kibaszott percében, és bár gondolkodhattam volna azon, hogy Ő miért ilyen, vagy hogy miért nem találkoztam még soha még csak hasonlóval sem, de talán egyértelmű is volt a válasz: neki nem egy véreskezű főnök voltam, és valójában tényleg, soha nem félt tőlem, még ha ebben sokáig kételkedtem is. Nem félt dacolni és szembenézni velem, vállalva, hogy porig fogom rombolni, minden alkalommal emelt fővel közelítve meg, én pedig egy idő után már nem betörni akartam, hanem egyszerűen csak megszerezni, úgy, ahogy van. Nem öltem sok energiát abba, hogy lesöpörjek mindent a komód tetejéről, és talán ha ajkai nem kötöttek volna le annyira, még hálát is mondtam volna neki, amiért közben megszabadított a nadrág szorításától, de ez még sikerült tetéznie azzal, ahogy megérintett és végigsimított rajtam ujjaival, ezzel előcsalogatva belőlem egy olyan mély és intenzív nyögést, hogy még a tüdőm is beleremegett. Egész este erre az érzésre vágytam, és hiába kaptam meg ott, abban a szűkös kis raktárban, újra szomjazni kezdtem rá, ezúttal pedig nem voltak korlátok vagy határok, nem volt itt senki, aki egyetlen rohadt mondattal szétrobbantson bennünket, és ahogy a türelmetlenség végül uralma alá vonta a testemet, egyetlen erős, határozott mozdulattal fogtam combjaira, hogy a komód tetejére emeljem, ismét a bugyiján keresztül érintve meg, de kis híján eszemet vesztettem attól a forróságtól, amit ujjaim alatt éreztem. Ekkor már nem is saját ajkamat haraptam meg, hanem az Övét, pofátlanul ízlelgetve, és csak nehezen szakadtam el tőle, hogy csókjaim végül a melleire vándoroljanak, olyan pofátlanul szívogatva először az egyik, majd a másik mellbimbóját, hogy talán még az én szívem is kihagyott egy-két ütemet. Kapkodtam a levegő után, de zihálásomat bőrébe fojtottam, jólesően morranva, mikor a hajamba túrt, ágyékommal újra és újra ölének feszülve, miután félrehúztam a bugyiját, egyelőre szándékosan nem fosztva meg tőle. - Szeretek megmentő lenni - mormogtam bőrébe, ajkaim szélén egy nagyon rövid, pimaszkás vigyorral, amit ugyan így nem láthatott, de hangom színéből kiszűrhette, hogy épp vigyorgok, vagyis inkább próbálkozom vele. - Kibaszottul kívántalak, mióta csak lejöttél a lépcsőn ebben a ruhában... - folytattam tovább rekedt hanggal, elhajolva melleitől, hogy ismét ajkait vegyem birtokba, úgy mozdítva testét magam felé a csípőjére karolva, hogy közben egyik lábát a csípőm köré emeltem. Fojtogatott a vágy, a hangomból szinte semmi sem maradt, miközben türelmetlenül kutattam a nyelvét, őrült csatát vívva Vele, a türelmem pedig valahol itt párolgott el teljesen, mert nem játszadoztam tovább, kettőnk közé nyúlva igazítottam hozzá, hogy aztán a következő pillanatban testébe merüljek, de ezúttal időt sem hagytam magunknak, a vérem már diktálta az ütemet a fülemben, a csípőm pedig engedelmeskedett, ahogy lassan, mozogni kezdtem benne.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 6:10 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Különös érzés belegondolni, hogy mindezt Ő már talán átèlte, talán volt már, hogy épp ugyanilyen mohón simultunk egymáshoz, miközben besètáltunk a szobájába, mégsem érzem rajta, hogy ne tüzelnè fel Őt is épp úgy, ahogy engem. Pedig, nekem szinte minden új, legfőképp a szoba látványa, hiszen nincsenek emlékeim arról, hogy valaha is besètáltam volna ide, most mégsem az köti le igazán a figyelmemet, hogy megnèzzem magamnak, hol szokta tölteni az éjszakáit. Rá figyelek, csókjaira koncentrálok, az érzésre, ahogy hozzám simul és, ahogy a ruha anyaga lesiklik bőrömről, szinte teljesen meztelennè válva így előtte, majd lassú léptekkel elindulok arra a szoba felmérésre, de a komódnál, már nem is haladok tovább. Egyébként is, mire odáig elèrünk, már minden vágyam, hogy végre megcsókoljam, hogy érezzem ajkaimon azt a tüzet, amit a bőrömön érzek jelenleg, ahogy nyakamat ízlelgeti, így végül megfordulok, de az áhított csókkal, mégis várok még egy picit. Már csak azért is, mert tudom, hogy Ő legalább annyira akarja, legalább annyira vágyik már rá, mint én, mégis húzom az időt azzal, ahogy megszabadítom az ingtől és, csak a lassú, elnyújtott gombolgatást követően húzom magamhoz. Az egész testem megborzong az érzéstől, ahogy bőre a bőrömhöz ér, ahogy forró mellkasa mellbimbóimat ingerli, miközben ajkaink vad, forró csókban olvadnak össze, míg nem a komóddal kapcsolatos szándékaimról kérdez, nekem pedig meg sem fordul a fejemben, hogy egy percig is titkoljam a terveimet.-Igen, a fürdőszobát sem hagyjuk ki...- lehelem ajkai közé mosolyogva, de sóhajaimtól és a bennem munkálkodó vágytól nem sokáig van kedvem vigyorogni, és egyébként is, ahogy azt sutyorogja, hogy mennyire hosszú éjszakám is lesz, már szimplán attól is képes lennék felnyögni, ahogy azt az egy szót elismètli többször is. Készségesen hajtom hátra a fejem, hogy államon hagyhassa csókjait, míg én kioldom az övet és eltüntetek minden mást az útból csak, hogy végre megèrinthessem, hogy előcsalogathassam belőle azt a nyögést, amitől minden porcikámon végig fut a bizsergès és, amiről pontosan tudom, hogy a legegyèrtelműbb jele annak, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Az enyemből se van már sok, a testemet már teljesen felemèszti a benne tomboló tűz, már lihegek a vágytól, de miközben azt fontolgatom, hogy a komódra üljek-e vagy inkább ajkaimmal kergessem az őrületbe, Ő egyetlen pillanat alatt eldönti helyettem is. Feszülten sóhajtok, ahogy fenekem a hűs felülethez ér, de ez is inkább az a fajta sóhaj, ami a vágyról árulkodik, mert most még ez a rövidke kellemetlen érzés is tovább izgat, mint ahogy Ő is, mikor a combjaim közé helyezkedik és hátra dönt, mindenféle tètovázás nélkül simítva ölemre. Megőrjít az érzés, mert miközben az a falatnyi anyag mit sem ér, az érintése épp ugyanúgy hat rám, mintha ott sem lenne, egyben fűti is tovább a véremet azzal, hogy közénk férkőzik, Ő mégis a bugyi sorsáról kezd morfondírozni, mintha nem is tudná eldönteni, hogy eltüntesse-e rólam. Kezem tarkójára simít, ujjaim finoman túrnak hajába, miközben közelebb von magához, de hiába húzza odébb az apró anyagot, csak pofátlanul tovább izgat azzal, ahogy hozzám dörgölőzik. -Nagyon magabiztos vagy.- nyögöm elfúló hangon, próbálom cukkolni, de már alig kapok levegőt, miközben mellemre hajol, finoman véve ajkai közé mellbimbómat, én pedig fejemet hátra vetve simulok nyelve alá, önként kínálva fel magam az édes kínzásnak, mindez pedig éles kontrasztban áll az iménti kétkedő szavaimmal. -Az is lehet, hogy most a szobámban ülnék magányosan, ha nincs ez a bugyi.- lehelem, de a hangom már alig akar engedelmeskedni, olyannyira feltüzel azzal, amit velem művel, pedig már azt hihetnèm, hogy ennél nem tud jobban felhúzni, Ő azonban mindig kényszert érez arra, hogy megmutassa; dehogynem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 4:28 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Végig szorosan mögötte maradtam, miközben lassú léptekkel megindult, mintha tényleg a szoba dekorációja vagy bútorzata érdekelte volna, de ahogy teste néha finoman megremegett csókjaim alatt, úgy váltam egyre bátrabbá, már nem is számolva azzal a lehetőséggel, hogy megpróbál majd leállítani. Talán korábban, pár perccel ezelőtt, ha kudarcot vallottam volna a megnyugtatásában, és nem csalogatom elő ismét azt az évődő hangulatot, mindketten a saját hálószobánk magányát élveznénk, én pedig minden bizonnyal azon gondolkodnék, hogy ezúttal vajon mit rontottam el, vagy mi többet tehettem volna érte. Pedig, ez már régen nem arról szólt, hogy mit tettem vagy nem tettem a múltban, sokkal fontosabb tényezővé vált, hogy mit teszek érte most, de talán már Ő maga is belátta, hogy Érte, Miatta a pokol legádázabb és legmocskosabb csapdáin is átsétálnék, és tényleg bármit, szó szerint bármit megtennék azért, hogy megvédjem, még ha néha épp tőlem kellett védelmezni. Vagy saját magától, és ennek rendszerint bedőltem, méghozzá a kibaszott büszkeségem miatt, ami az esetek többségében nem tudta feldolgozni a kritikát, a néma segélykiáltásokat pedig képtelen volt befogadni, mert előtte soha nem kellett ilyesmivel foglalkoznia. Most azonban nem a büszkeség dolgozott bennem, miközben csókjaimmal borítottam nyakát, míg el nem jutottunk az egyik komódig, néha halkan felnyögve, ahogy hozzám dörgölőzött, én pedig nem voltam rest éreztetni vele, hogy mennyire vágyom Rá, olyan keményen lüktetve a nadrág kényelmetlen anyag alatt, hogy már-már könyörögni tudtam volna, csak szabadítson meg Tőle, és mikor végre felém fordult, hogy az ingemmel kezdjen bajlódni, már nem is tudtam mással foglalkozni, minden figyelmemet ajkai kötötték le, elképzelve, mi mindenre képes velük, és ahogy eszembe jutott, hogy milyen, mikor ez a száj engem kényeztet, forró nyelve pedig újra és újra végigsimít rajtam, ismét megfeszült minden izmom. Vér helyett láva csordogált ereimben, ereim kis híján szétpattantak, ahogy végre ajkaimra hajolt, olyan szenvedéllyel kapva nyelve után, hogy pár pillanat erejéig még a fulladás veszélyét sem tartottam kizártnak, mégsem engedtem, hogy elszakadjon tőlem, haját markoló ujjaim pedig biztosítottak arról, hogy esélye se legyen odébb somfordálni. Nem is éreztem rajta ezt a szándékot, ezzel pedig csak tovább hergelt, válaszát hallva még határozottabban préselve a komódnak, élvezve, ahogy mellei ingerlik mellkasomat, és ahogy tudatosult bennem, hogy testét már csak az az egy bugyi fedi, újra ajkai közé morrantam. - A kanapé és az ágy között még meg is foglak fürdetni - vigyorodtam el, de még ez a gesztus is szétcsúszott kissé, és nem is azzal foglalatoskodtam, hogy vonásaim egyre tisztábbá váljanak. - Hosszú estéd lesz. Hosszú, nagyon hosszú... - kaptam ajkaimmal állára, miközben az övemmel kezdett babrálni, de előtte nem felejtette el érzékeltetni velem, hogy pontosan mi is vár rám még ma este, ahogy nadrágon keresztül végigsimítottak rajtam ujjai. Visszatartottam egy türelmetlen nyögést, helyette egy sóhaj bukott ki belőlem, készségesen simulva ujjai alá, hogy mielőbb leküzdhesse rólam a nadrágot, vele együtt a bokszert, amikor viszont minden akadály nélkül kerültem a keze alá, már meg sem próbáltam elfojtani a nyögésemet. El sem jutottam nyakáig, ajkaink újra őrült táncot kezdtek járni, és ahogy a vörös köd lassan elterült előttem, már abban sem voltam biztos, hogy kibírom-e addig, amíg felül arra a kibaszott komódra. Görcsbe rándult a gyomrom, mikor végül erőt vettem magamon, kezeim pedig combjába kapaszkodtak, úgy emelve fel a komód tetejére, rögtön hátrébb is döntve, ahogy beálltam lábai közé, de ezúttal szándékosan nem nyúltam a bugyijához, a vékony anyagon keresztül kezdtem simogatni combjai között, pofátlan vigyorgással mélyülve el ismét a csókunkban. - Kicsit sajnálnám ezt a bugyit - mormogtam ajkai közé, elhúzva közülünk kezemet, ekkor már ágyékommal feszülve a feszes anyagnak. - Enélkül talán... - gondolkodtam el zihálva. - De nem, a bugyid nélkül is ugyanitt lennénk - közöltem szinte tényszerűen, pedig korábban egy cseppnyi mérget sem vettem volna erre, ezt azonban nem álltam neki hangoztatni. Csípőjére karoltam, hogy kintebb húzzam, még közelebb magamhoz, óvatosan húzva félre bugyiját, de ahelyett, hogy elmerültem volna benne, csak ostromoltam az állandó dörgölőzéssel, miközben ajkaim lassan az egyik mellére találtak, pofátlanul megszívva bimbóját.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 2:17 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
A jókedvem pillanatok alatt formálódik át vággyá, ahogy letesz végül a szobájában és ahelyett, hogy végre megcsókolna, amivel már egyébként is kecsegtetett odalent, inkább megfordít és mögém simul, hogy tényleg feltèrkèpezhessem a szobáját. Az pedig, hogy eddig csak én jártam itt, hogy az élete ezen szegletèt, csakis velem osztotta meg, csak még kíváncsibbá tesz, miközben a kellemes melegség még inkább szètárad bennem és ebben nem kevés szerepet játszik az, ahogy gyengéden félre söpri a hajamat és a fülembe sutyorog. Egyszerre akarom alaposan körbe vizslatni a szobát, miközben Rá is egyre jobban vágyom, de szerencsére Ő sem úgy képzeli mindezt, hogy majd megáll zsebre dugott kezekkel, míg én körbe sétálok, helyette inkább szorosan mögém húzódva kínoz finom csókjaival, így kísérve végig. Kár is lenne tagadnom, hogy már egyáltalán nem a szoba köti le legjobban a figyelmemet vagy, ha nézelődök is, talán nem is igazán azért nézem, hogy magamba igyam a látványt, mert gondolatban már rég azt keresgèlem, hol akarok véget vetni az aljas játékának, ami közben megszabadít a ruhámtól, míg már semmi más nem takar előle, csak az a francos bugyi. Az egész testem lángba borul, az ismerős forróság minden porcikámat átjárja, valahányszor csak megállok a lassú lépések közben, így feszülve finoman testènek, eljutva lassan az idő közben kinèzett végső célig, ahol hangosan meg is jegyzem, mennyire tetszik az a bútordarab. Na nem a színe vagy a formája érdekel most igazán, nem ezek miatt lódul meg a vérem és gyorsul fel a pulzusom, hanem mert már a fantáziám jóval előbb jár és épp azt vetíti lelki szemeim elé, milyen tökéletes hely lehet az a komód arra, hogy folytassuk azt, ami félbe szakadt abban a szűk kis raktárban, még mielőtt teljesen más irányt vett volna az este. Halkan sóhajtok az érzéstől, ahogy nyelve végig barangolja nyakam bőrét, talán érzi is közben, milyen vadul lüktet már a vérem, fenekemmel pedig finoman ágyékának feszülök, mintha arra lennék kíváncsi, hogy felkeltettem-e már kellőképpen a figyelmét, de az érzéstől, hogy milyen keményen feszül nekem, csak még erőteljesebben lüktet bennem a vágy. Megfordulok, tekintetem ajkaira szegeződik, ahogy az alsót harapja épp és bár szívem szerint átvennèm tőle ezt a nemes feladatot, hogy én gyötörjem az érzékeny részt, inkább az inget kezdem gombolgatni, hogy végre ne csak én álljak itt meztelenül. -Akkor jobb, ha ezen segítek picit.- pimaszkodok halkan, finoman megborzongva a hangja hallatán, ami máris ismerős tónussal csendül, így árulkodva a benne tomboló vágyról, miközben az inget lesöpröm végre róla és a komódnak támasztva magam nyakkendőjèbe kapaszkodok. Ujjai izgatón furakodnak a hajamba és valószínűleg, ha én nem húznám közelebb magamhoz és kapnék ajkaièrt, Ő tenné meg, de végtére is a végéredmènyen ez mit sem változtat, mert az érzés, ahogy a szája végre az enyémre simul, így is forrósággal tölti el a testemet, amit csak tovább fűt melleimnek feszülő mellkasával és a benne tomboló tűzzel. Hátára simulnak kezeim, egyik felfelé indul végig barangolva az izmokat, míg másik derekán, csípőjèn simít, ujjam finoman akaszkodik a nadrág peremèbe, szinte célozva rá, mi a következő ruhadarab, amit a ruhám és az ing sorsára ítélek, de mielőtt még bárminek is neki kezdenék, ajkaimba suttog én pedig buja vigyorral válaszolok. -Itt akarlak.- lehelem elfúló hangon, finoman testènek feszülve, miközben csókjaimmal álla vonalán keresztül egészen a füle alatti részig haladok, onnan pedig le a nyakára, olykor fogaimmal karcolva bőrét, feszülten sóhajtva egyet, ahogy mögém nyújtòzva, egyszerűen lesöpör mindent a bútor tetejéről. -Meg aztán a kanapén is. Meg az ágyon. Mindenhol.- duruzsolom a fülébe, kezeimmel már az öv csatját keresve, de még mindig nem kapkodok el semmit, mert mielőtt lassan bontogatni kezdenèm, finoman végig simítok rajta a nadrágon keresztül. -De még mindig túl sok ruha van rajtad.- kutatom fel újra ajkait, azokra lehelem a pimasz szavakat, miközben a nadrág gombját is kioldom, a cipzárt pedig lehúzom, hogy végre semmi ne állhasson kezem útjába, ahogy ismét rásimítom tenyeremet. Teljesen megrèszegít az érzés, hogy milyen keményen és forrón feszül ágyéka ujjaim alatt, magamban pedig nem keveset vacilálok azon, hogy a komódra akarok-e inkább felkerülni végre, vagy a számmal barangolni végig testét és elé ereszkedni picit, ajkaim között érezni a vágyát.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 1:15 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Pofátlanul simítottam végig tenyeremmel a csupasz lábán, egészen a fenekéig merészkedve, közben sunyi vigyorral reagálva a finom paskolgatásra, amit közben a hátamon éreztem, halkan, nagyon halkan nevetve fel azon, ahogy mindvégig kuncogott a kialakult helyzeten. Valójában már az étteremben is teljesen megőrjített, a legapróbb gondolatomba is befészkelte magát, és bár képes lettem volna mindezt félresöpörni, ha úgy hozza a helyzet, hogy ma inkább a kérdéseire akar választ kapni, de valahol mélyen végig reménykedtem abban, hogy nem kell végleg kukába vágni az eredeti terveinket. Mert igenis komolyan gondoltam, hogy ma este nem fogom békén hagyni, ahogy azt is, hogy amint belépünk azon a kibaszott ajtón, a ruhája lesz a legkisebb akadály előttem, arról az alattomos bugyiról már nem is beszélve, és habár ehhez a tervhez képest kissé késésben voltam, de még korántsem ért véget az este. És ideje volt lépésről lépésre, apránként behozni minden lemaradást, mert ha valamivel ma este nem vádolhat majd meg, az az, hogy nem tartom be a pimasz, sunyi kis fenyegetésemet. Bár, én inkább tekintettem ígéretnek, semmint fenyegetésnek, de ezúttal olyan vékony volt a határ e kettő között, hogy talán a fejem is belefájdult volna, ha megpróbálom ketté választani. Ezúttal azonban nyoma sem volt annak a türelmetlenségnek, amivel pár nappal ezelőtt leptem meg, még ha mozdulataim nagy részét már régen el is uralta a vágy, de volt annyi önuralom bennem, hogy lassú, komótos mozdulattal tegyem Őt le, addig incselkedve vele, míg végül újra csók nélkül hagytam. Pedig vágyott rá, ajkai szinte ácsingóztak egy mohó csókcsatáért, csak úgy, mint az enyémek, mégsem szakítottam félbe a gyengéd játszadozást, helyette derekánál fogva ösztönöztem, hogy forduljon meg, és bár csak az agyát akartam húzni azzal, hogy nyugodtan nézzen szét, de Ő belement a játékba, és tényleg figyelmet szentelt a hálószoba egyes részeinek. Én pedig, mint valami különc, végig a nyomában maradtam, miközben lefejtettem róla a ruhát, a cipzár hangja úgy hatott rám, mintha épp Ő simogatott volna, azzal viszont csak tetézte mindezt, ahogy néha lassított, így engedve, hogy hátulról hirtelen belé ütközzek. Összeszorult a gyomrom, ahogy a vágy láthatatlan karmokkal markolt rá, ugyanez az érzés költözött az ágyékomba is, ahogy fenekéhez dörgölőztem, halkan hümmögve néhány szóra, ami elhagyta ajkait, de hozzám már aligha jutott el, miről is beszél épp. Teljesen magába szédített, lehunyt szemekkel húztam végig nyelvemet ütőerének vonalán, miközben érezhetően nekiütközött valaminek, de nem hagyott sokáig játszadozni, még utoljára ágyékomnak feszült, mielőtt felém fordult volna, így pont elkapta azt a pillanatot, mikor feszülten a saját ajkamba haraptam, így próbálva átvészelni azt az intenzív érzést, amit a finom dörgölőzéssel okozott. - Hozzád képest igen - szólaltan meg halkan, de alig találtam rá a hangomra, a hangszálaim is elveszítették minden erejüket Vele szemben, de nem volt szüksége különösebb engedélyre, mert úgy gombolta szét rajtam az inget, mintha nem lenne holnap, de miközben Ő erre koncentrált, én nem tudtam levenni tekintetemet ajkairól, néha fájón a sajátomba harapva, hátha így tompítani tudom azt a késztetést, hogy most rögtön ajkaimra rántsam. Nem is voltam képes ellenállni, ujjaim rögtön azután hajába túrtak, hogy lelökte rólam az inget, majd hirtelen markoltam rá a tincsekre, tovább játszadozva ajkaival, az utolsó lökést mégis Ő adta meg azzal, ahogy közelebb rántott magához, Ő maga közben teljesen a komódnak feszült, ajkai pedig olyan hévvel csaptak le az enyémekre, hogy nem tudtam leküzdeni egy halk morranást. Még szorosabban kapaszkodtam tincseibe, nem is engedve, hogy elszakadjon tőlem, mellkasommal csupasz melleinek feszülve, érezve bőrömön az egyre keményebben ágaskodó mellbimbóit, szemeim előtt pedig forró szikrák pattogtak, ahogy nyelvem újra és újra összeakadt az övével. - Vajon véletlen, hogy épp egy komód mellé csaltál, vagy... - mormogtam ajkaira, már-már ingerülten a vágytól, egyre nehezebben állva meg, hogy ne ültessem fel a kibaszott bútordarabra, és úgy tegyem magamévá, ahogy pár nappal ezelőtt a dolgozószobám íróasztalán. Még szinte hozzám sem ért, de szinte szétfeszültek izmaim az izgalomtól, attól a forró vágytól, amihez hasonlót még soha senki nem tudott előcsalogatni belőlem, és még azt sem engedtem, hogy válaszoljon, mert a kezem szinte rögtön a háta mögé nyúlt, hogy egyetlen határozott mozdulattal lesöpörjön mindent a komód tetejéről.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 12:19 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Ha Ő nem igyekezne azon folyamatosan, hogy elterelje a gondolataimat, nyilván még most is a fejemet fognám és úgy járkálnék, mint egy őrült, így azonban képtelen vagyok nem Rá és a pimaszkodására figyelni, ahogy büszkén az orrom alá dörgöli, mennyire nem szoktam mellette fázni éjjelente. Ma pedig nem akarok fázni, nem akarok egyedül maradni, forgolódni az ágyamban és rettegve bámulni az ablakon át beszűrődő fény keltette árnyakat, azon töprengve, hogy melyik az, ami talán többet rejt, mint pusztán egy árnyék. Na nem, mintha nem tudnám, hogy talán aludni fogunk így a legkevesebbet, mert már attól is felforrósodik mindenem, ahogy reagál a kérdésemre, ahogy játszadozik velem, szándékosan kerülgetve ajkaimat épp úgy, ahogy én is teszem, miközben tovább hergel egy olyan becenévvel, amivel eddig is, csak húzta az agyamat. Különös, de ez a tény apró mosolyt csal ajkaimra, mert nagyon úgy fest, hogy vannak dolgok, amikre akkor is ugyanúgy reagálok, ha emlékszem Ránk és akkor is, ha nem, érzelmektől és minden egyébtől függetlenül. Valószínűleg, az ilyen édes, bensőséges pillanatok is épp ugyanúgy nyugtattak meg eddig, ahogy most is, mert ahogy homlokom az övének támasztom és pár lélegzetvételnyi ideig, csak némán magamba szívom illatát, kerülgetem továbbra is ajkait, tényleg végleg elsöpör belőlem minden aggodalmat, legalábbis ma estére és talán épp ezért rökönyödök meg annyira, mikor váratlanul ellép tőlem és az emelet felé veszi az irányt. Játszadozik velem és ez abban a pillanatban válik nyilvánvalóvá, mikor látványosan és hangosan gondolkozni kezd, mit is felejthetett el, majd miután visszasétál hozzám, egyszerűen a vállára kap, ami bár nem épp felel meg annak, mint amire számítottam, de annál inkább megnevettet vele és olyan melegség járja át tőle mindenemet, ami nem feltétlenül csak a vágynak köszönhető. Hiszen, gondolatban folyamatosan hasonlítgatom a korábban ismert férfihoz, rádöbbenek újra és újra, mennyire más lett az idők során és, hogy mennyivel nehezebb lett volna egy pillanatig is ellenállnom, ha az eső perctől kezdve ilyen, de az már nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez kellettem én is és az, hogy ezt az oldalát elő csalogassam. Ezt a gondoskodó, figyelmes, játékos és pimasz oldalát, aki ha épp pofátlanul a fenekemet fogdossa, még akkor is a szeretet érződik minden mozdulatából és, ha borzasztónak is hívom, valójában az is a szó legédesebb értelmében igaz. Mert cseppet sem borzasztó, ahogy viselkedik és bánik velem, miközben az emeletre cipel újra és újra megnevettetve közben, míg végül a szobájába nem érünk és lábra nem állít, ahol még mindig vigyorogva bámulok fel rá, szavai hallatán pedig finoman ajkamba harapok. -Én viszont úgy sejtem, elég sokat lehettem itt.- pimaszkodok mosolyogva, majd engedve a finom kényszernek, hátat fordítok neki és halkan sóhajtva lehunyom szemeimet, ahogy nyakamra csókol és a fülembe duruzsol. Őrjítő az a forróság, ami árad belőle, amit az egész hátamon érzékelek, miközben nyelek egy nagyot és elindulok tényleg körbe nézni a szobájában, próbálok koncentrálni is arra, hogy mindent alaposan szemügyre vegyek, de bármennyire is érdekel a szoba, nem tudok elvonatkoztatni a libabőrtől és a borzongástól, amit érintésével és csókjaival éleszt bennem. Máris feszültebben lélegzem, olykor halkan sóhajtok is a lassú lépkedés közben és, míg Ő a gerincem mentén tapogatja a cipzárt, én egy-egy bútoron simítok végig ujjaim hegyével, szándékosan fékezgetve, csak hogy finoman hozzám préselődjön olyankor. -Nagyon hangulatos szoba...- sóhajtom halkan, ahogy a cipzárt lecsúsztatja teljesen, közben finoman megnyalom ajkaimat, mert a bizsergéstől, amit ez az egyszerű hang vált ki belőlem és a hűs levegő, ami a szabaddá váló hátamat éri egy pillanatra, teljesen elönt a forróság és még a szám is kiszárad. Csak a szívem dobogását hallom és az Ő lélegzetvételét, miközben a vállaimra simít, így szabadítva meg a ruhától, ami segítőkészen le is csúszik rólam, amint a pántok már nem tartják rajtam, a gondolattól pedig, hogy így már, szinte teljesen csupaszon állok előtte, ismét elönt a forróság. Csak az az egyetlen bugyi takar belőlem egy keveset, aminek a puszta említése is úgy felizgatta az étteremben és kisebb csoda, hogy épségben megmaradt, bár most már nem sok szerepet jósolok neki. -Tetszik az a komód.- köszörülöm meg halkan kiszáradt torkomat, hogy valamennyire normálisan, már-már érdektelenül tudjak megszólalni, mintha nem izgatott volna fel már így is kellőképpen azzal, amit művel, ahogy nyakam bőrét ízlelgeti, ahogy forró lehelete cirógatja bőrömet, miközben teste finoman nekem feszül olykor. Tovább indulok végül, ügyelve arra, hogy a ruhából kilépjek és eltüntessem egy laza lábmozdulattal az útból, mielőtt még hasra vágódnék benne, majd az említett komódnál megállok és miután pár pillanatig megtámaszkodok rajta, szándékosan ágyékának feszülve finoman, lassan megfordulok, hogy végre láthassam az arcát és tarkójára simulhasson egyik kezem.-Kicsit túlöltözött vagy, nem gondolod?- harapok finoman alsó ajkamba, kezem pedig már az ing gombjait bűvölik, szándékosan lassan szabadítva fel perzselő bőrét, de amint a legutolsót is kioldom, két tenyerem mellkasára simítom, úgy söpörve le válláról az inget, hogy közben végig Őt érintsem. Csípőjére fogva húzom végül közelebb magamhoz, fenekemmel egészen a komódnak préselődve, szinte felfalva tekintetemmel, ahogy felnézek rá, míg végül másik kezem a nyakkendőre fog és lehúzom magamhoz végre egy forró, mohó csókra, halkan nyögve az érzéstől, ahogy nyelvem finoman ajkai közé csusszan.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jan. 14, 2023 7:10 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Talán akkor mondtam búcsút ennek az estének, amikor először csillant meg tekintetében az egyértelmű pánik, amit többek között én magam hívtam életre azzal, hogy szinte ráparancsoltam, úgy kérve tőle, hogy vegye le azt a kibaszott gyűrűt. Még csak nem is gondolkodtam, egy hirtelen ötlet szülte az ötletet, ami végül egészen idáig vezetett, olyan hirtelen hagyva magunk mögött az éttermet, mintha be se tettük volna oda a lábunkat, az a pofátlan és szemtelen fenyegetés pedig, amit akkor suttogtam a fülébe, mikor épp kiengedtem abból a szűkös raktárhelyiségből, úgy tűnt, tényleg csak fenyegetés marad. Nem is számítottam semmi jóra, nem voltam biztos benne, hogy képes leszek választ adni a kérdéseire, vagy épp megnyugtatni, hisz eleve hátrányból indultam a hiányos emlékei miatt, egy fikarcnyi oka sem lett volna arra, hogy egyáltalán megbízzon bennem, még azzal a jogalappal sem, hogy az az Iris, aki viszonozta az érzéseimet, talán tényleg rám bízta volna az életét, de hiába is mondtam neki korábban, még a kocsiban ülve, hogy legalább a saját döntését és bizalmát ne vonja kétségbe, most egyáltalán nem alapoztam erre a kérésre. És az este eddigi történései alapján talán joggal lepődtem meg a kérdésén, de eszembe sem jutott elutasítani, még ha amúgy tisztában is voltam azzal, hogy ha velem alszik, annak általában mindig ugyanaz a vége, az pedig igencsak távol áll az alvástól. Nem egyszer próbáltam már türtőztetni magam, mikor egy karnyújtásnyira aludt tőlem, és mindig ugyanaz a csúfos kudarc lett a vége, mint ami ma este is vár rám, annyi kivétellel, hogy most eszem ágában sincs higgadtsággal próbálkozni. Ezt pedig Ő is érezhette rajtam, mert a testem egyetlen másodperc alatt reagált az elképzelésre, a bőröm szinte forrni kezdett, ahogy a vérem száguldozni kezdett ereimben, torkom pedig kegyetlenül kiszáradt, csak úgy, mint ajkaim, de ahelyett, hogy a szája után kaptam volna, inkább tovább húztam az agyát, egyszerűen vállat vonva a kérdésére, már ami a bébizést illeti. - Ezzel szoktalak cukkolni - vigyorodtam el, miközben kiszaladt belőlem egy halk, elnyújtott sóhaj, homlokomat finoman támasztva az övének, és jó ideig nem is akartam kiszakadni ebből a pozícióból, de aztán egy hirtelen gondolat mindent felülírt. Éreztem is rajta, hogy meglepődik, mikor nemes egyszerűséggel hátat fordítottam, majd egy hosszadalmas tanakodást követően fordultam csak vissza, és kihasználva, hogy nem számít rá, a lábai alá kaptam, mikor épp mellette haladtam el. Elvigyorodtam a halk sikkantáson, még szorosabban tartva lábát, mikor szemtelenül a hátamat paskolgatta, amikor viszont meghallottam szavait, drámaian felsóhajtottam. - Legalább valami soha nem változik - jegyeztem meg pimaszkodva, elvégre legalább tíz alkalmat tudtam volna felsorolni, amikor ugyanezzel a jelzővel illetett, most azonban csak vigyorogtam, néha pofátlanul járatva meg ujjaimat a lába azon részén, amit nem fedett a ruha, felsimítva egészen a fenekéig, de bármennyire is hittem, hogy ezúttal jéghideg lesz a bőre, ennél nagyobbat még csak nem is tévedhettem volna. Ez pedig még sebesebb ütemre kapcsolta a vérem lüktetését, épp egy időben azzal, hogy becsuktam magunk mögött a hálószoba ajtaját, hagyva neki pár másodpercet, hogy körbehordozhassa tekintetét a helyiségen, elvégre... Ő még tényleg soha nem járt itt. Végigfutott rajtam a bizsergés, ahogy hátamat, majd a fenekemet érintette, de nem hagytam neki sok időt, hogy élvezhesse a kilátást, lassan lehajoltam, hogy ismét lábra tudjon állni, majd ahogy tekintetünk ismét egymásba kapaszkodott, egyik tenyerem gyengéden az oldalára simított. - Ráadásul ez egy olyan hely, ahol még soha nem járt nő. Már a különböző alteregóidon kívül - vigyorodtam el, ezúttal azonban mellőztem a keserűséget, épp annyira hajolva közel hozzá, hogy ezúttal már tényleg azt hihesse, hogy lecsapok arra a csókra, de mikor ajkaink végre találkoztak volna, tenyeremmel arra ösztönöztem, hogy fordítson nekem hátat, szabad kezemmel pedig máris azon munkálkodtam, hogy eltüntessem haját a nyakából. - Nézz körbe nyugodtan - mormogtam a fülébe, miközben orrommal finoman hajába túrtam, apró csókokkal véve birtokba nyaka egy részét, de kezem már nem a derekán időzött, helyette a ruha cipzárját kezdte kutatni a gerince vonalánál, és amint rátaláltam, egy lassú, komótos mozdulattal indítottam útjára, egészen a fenekéig húzva azt a kibaszott cipzárt, közben továbbra is finom csókokkal ízlelgetve bőrét. Nehezen idéztem fel olyan pillanatot, amikor egy cipzár hangja ilyen izgatóan hatott volna rám, de nem vesztegettem el sok időt, ismét a ruha pántjai alá csúsztattam ujjaimat, így késztetve arra, hogy kibújjon belőlük, és végre eltüntessem róla ezt a kibaszott anyagot.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jan. 13, 2023 4:46 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Azzal ellentétben, ahogy napokkal ezelőtt vèlekedtem Róla, mikor Christian megjelenése miatt neki állt féltékenykedni, mostanra már odáig jutottam, hogy inkább hálás vagyok és örülök, hogy mellettem van. Talán, tényleg nem lenne most ez a gyűrű az ujjamon, ha épp nem az Ő felesége lennék és az is lehet, hogy soha nem szereztem volna tudomást arról, amire Ő ma este, még csak finoman utalt, de ha igen, akkor egyedül fogalmam sincs, miként néznék ezzel szembe. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy létezik-e biztonságosabb hely annál, mint ahol most vagyok, egyértelmű a válasz és ez részben köszönhető annak is, hogy tudom, nem fél bemocskolni a kezét. Pedig, valójában még, csak fogalmam sem lehet arról, mi mindenre képes, de azt tudom, abban egy pillanatig sem kètelkedem, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy megoldódjon ez a rémisztő és idegen helyzet, mint ahogy azért is, hogy megvèdjen. Elég, csupán a szemébe néznem, miközben aggódva próbál lenyugtatni, vagy ahogy próbálja a figyelmemet elterelni, csak hogy elejét vegye a belém költöző nyugtalanságnak és tudom, hogy tényleg számíthatok Rá, ez pedig...csodálatos érzés. Csak egy pár pillanat erejéig árnyékolja be az aggodalom, mikor félve ugyan, de felteszem a kérdést, ami korábban Tőle is elhangzott, utána viszont úgy jár át a megkönnyebbülés, olyan melengető érzést kelt bennem a gondolat, hogy nem hagy magamra, hogy talán, még Ő is érzi épp úgy, mint ahogy én is látom rajta, mennyire örül ennek. Ha pedig eszembe jut, hogy napokkal ezelőtt mindez nem is volt kérdéses, hogy esténként egymás mellett szenderültünk álomra és, hogy mindez Neki mennyire hiányozhat, csak még inkább Vele akarom tölteni az éjszakát. Talán bennem nem lobog az az erős érzés, ami az Ő szívét fűti, de elzárkóznom azért nem kell előle, főleg nem egy ilyen nap után, amit egy olyan információval zártunk, aminek a gondolatától most is borsózik a hátam. -Nyugtass meg, kérlek, hogy ez a bébi , nem a megszokott becèzès.- vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet, miközben az arcomon is megjelenik valami furcsa grimasz, de inkább nem kezdek el arról beszélni neki, hogy miféle érzèseket kelt bennem az, ahogy most hívott, mert mindemellett ott toporog bennem a forróság is a mondandója másik felètől. Elképzelni sem tudnám, hogy valaha is fázhatnèk mellette, amikor most is olyan forróság árad belőle, amit tökéletesen érzékelek, miközben közelebb húzódok hozzá és elsuttogom, mennyire nem szeretnék egyedül lenni. Aztán kezdetét veszi az a forró, idegtépő játék, ahogy ajkaink vészesen közel kerülnek egymáshoz, ahogy halkan suttogva válaszol, miközben felágaskodok hozzá, mégsem szünteti meg egyikünk sem a köztünk lévő pár milliméteres távolságot, nem csattan el az egyértelműen vágyott csók, ez pedig megint csak jó terelèsnek bizonyul, mert már semmi másra nem tudok fókuszálni, csakis Rá. Kérdezem is a motivációja felől, hogy mi lesz így annak a sorsa, mikor pedig azt mondja, megmutatja, sietve megnyalom ajkaimat, mert szinte biztosra veszem, hogy végre megcsókol majd, helyette azonban mégis inkább elfordul és az emelet felé veszi az irányt. Teljesen ledöbbenek, értetlenül utána bámulok, hirtelen még mozdulni sem tudok, annyira meglep ezzel a húzással, és attól sem leszek okosabb, mikor látványosan gondolkozni kezd, amiért valamit elfelejtett. Már épp válaszra nyitnám a számat, tétova mozdulattal igazítva vissza vállamra a ruha pántját, mikor belé hasít a felismerés és vissza indul felém a lépcsőről. Na nem bízom el nagyon magam, mert még az is megfordul a fejemben, hogy a pohara miatt fordul vissza és talán épp emiatt rökönyödök meg annyira, mikor a lábaimra fog és nemes egyszerűséggel a vállára kap. Még fel is sikkantok a meglepettsègtől, de aztán nevetve próbálok valami támaszt találni a hátán, amire finoman, enyhèn dorgálón paskolok is vagy kettőt, úgy mozdítva lábaimat, mintha annyira szabadulni akarnék, de a nevetésem nyilván elárulja, mennyire élvezem ezt a kis játszadozást. -Borzasztó alak vagy.- kuncogok a fejemet csóválva, a pillanatnyi döbbenet pedig épp úgy távozik belőlem, ahogy Ő halad egyre fentebb, de amikor a saját szobája felé veszi az irányt az enyém helyett, újra csak elcsodálkozok. Tudom, hogy valószínűleg rohadtul nem így van, de a jelenlegi emlékeim szerint, még soha nem jártam a hálószobájában, így most igyekszem is eltartani magam a hátától, hogy a lehető legalaposabban nézhessek körbe, miközben ajkaimat finoman beharapva vigyorgok továbbra is, mert még mindig iszonyúan édes, amit értem tesz. -Itt is egész jó a kilátás.- jegyzem meg végül én is pimaszkodva, egyrészt a szobára értve, másrészt viszont inkább a fenekére, amit finoman meg is paskolok, ha már a lehetőség adott. -Tetszik. A szoba is.-kuncogok pimaszkodva.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Jan. 13, 2023 6:35 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Megvolt bennem a szándék, hogy ma este elmondjak Neki mindent, ami megmagyarázhatja neki a gyűrű viselkedését, és a legfontosabb részletet sikerült is elé tárnom, de bármit is ígértem neki az étteremben vagy a kocsiban, már szinte biztos voltam abban, hogy ezúttal meg fogom szegni a szavamat. Nem voltam képes úgy beszélni ezekről, hogy közben minden porcikáját kétségbeesés járta át, és ebben az állapotban nagy eséllyel nem is fogta volna fel tisztán, hogy miről szól az egész, így - még ha kissé alattomosan is - minden erőmmel azon voltam, hogy holnapra toljuk a nagy beszélgetést, mert a magam példájából is merítkeztem, mikor azt mondtam, hogy erről egyszerűbb tiszta fejjel beszélgetni, bár erre sem feltétlen én voltam a legmegfelelőbb ember, tekintve, hogy az esetek többségében még csak hírből sem ismertem a tiszta fejjel gondolkodás lehetőségét, nem még hogy én oktassak valakit erről. Ahhoz viszont már hozzászoktam, hogy Vele minden más, és én is máshogy reagálok, ha Róla van szó, mert lássuk be, rajta kívül senki mást nem próbáltam volna így nyugtatni, és nemhogy öleléssel nem csitítgattam volna senkit, de még fel is robbantam volna a bennem most épp lenyugvó indulatoktól. Talán megérte visszacsempészni azt a gyengéd, pofátlan kis évődést, ami még az étteremben szakadt félbe, és nem is volt jobb ötletem arra, hogy tompítsam benne kissé a most történtek hatását, először azon viccelődve, hogy mi mindenre gondoltam a házasságunk elején, mikor még tényleg nem volt több az egész egy kibaszott kényszernél, ennek ellenére soha nem felejtettem el megosztani vele, hogy bár kibaszottul semmi keresnivalója az életemben, de azért szívesem az ágyamba csaltam volna, de akkor még ez sem jelentett többet némi erőfitoktatásnál. És annál, hogy bebizonyítsam neki, kicsit sem különb azoknál a nőknél, akik korábban megfordultak az életemben, de mire beérett a gyümölcse, már én magam is tudtam, hogy de, mocskosul különb az összesnél. Még egy mosoly is megjelent ajkaimon a néma nosztalgia hatására, de belém szorult a levegő, mikor végül előrukkolt azzal a kérdéssel, amit pár nappal ezelőtt én is feltettem neki, de mielőtt bármit is mondott volna rá, gyorsan vissza is szívtam. Valószínűleg kiült arcomra a meglepetés, de nem foglalkoztam vele, mert ezen kívül egy másfajta érzés is gyökeret vert a gyomromba, olyan melegséget árasztva szét minden izmomban és zsigeremben, hogy talán még a bőrömön is érezhette, miközben átkarolta a nyakamat. - Hát bébi, rengeteg dolgot tudnál a képembe vágni, de azt nem, hogy éjszakánként fázol mellettem - vigyorodtam el szemtelenül, szándékosan használva a jelzőt, amit ahogy mindig, úgy nagy eséllyel most is szóvá fog tenni, mert nem létezett olyan amnézia, ami miatt erre nem kapná fel a fejét, közben viszont ujjaim a pánt helyét cirógatták vállán, és bár vészesen közel kerültek hozzám ajkai, miután a meglazított nyakkendőmbe kapaszkodva közelebb hajolt, már érezve őket saját számon, de szándékosan nem csaptam le a kínálkozó alkalomra, ajkai helyett a saját ajkaimat nyalva végig, miután érzékeltem, hogy egyre inkább kiszáradnak. - Én sem akarok egyedül lenni - vontam meg vállaimat finoman, saját ajkamba harapva, de nem könnyítette meg a dolgomat azzal, hogy homlokát az enyémnek döntötte, hisz így másra sem tudtam koncentrálni, csak Rá, az ajkaira, arra a feléledő tűzre a szemei mélyén és az illatra, ami újra és újra az orromba tolakodott. - A motivációm pedig... azt inkább megmutatom - leheltem halkan, már-már megérintve ajkait, mikor hirtelen elhajoltam tőle, majd hátat fordítottam neki, és elindultam a lépcső felé, de pár lépés után megtorpantam, és megjátszott gondolkodást mímelve, lassan felé fordultam. - Szerintem valamit elfelejtettem - szólaltam meg végül, továbbra is ártatlan arccal elméledve, majd mint akinek hirtelen felkapcsolták a fejében a villanyt, elvigyorodtam. - Megvan, tudom már - indultam meg felé ismét, de ezúttal nem lassítottam le, mikor odaértem elé, hanem rögtön lehajoltam, hogy egy hirtelen mozdulattal a vállamra kapjam, finoman, mégis határozottan szorítva lábaira, és miközben Vele együtt indultam meg az emelet felé, szabad kezemmel pofátlanul végigsimítottam a formás fenekén. - Nem is olyan rossz a kilátás - pimaszkodtam vele tovább, hacsak időközben nem kérte ki magának, hogy tegyem le, az emeletre érve pedig, ezúttal nem a szokásos irányt vettem, hanem a saját hálószobámat céloztam meg.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.