Iris & Dimitriy

Úgy játszadozunk egymás idegeivel, mintha nem lenne már elég egyértelmű, hogy milyen hatással vagyunk egymásra, hogy milyen könnyedén tudjuk felèleszteni a másikban a vágyat, ami aztán pillanatok alatt veszi át felettünk az uralmat. Igaz, számomra ez még mindig új, érthetetlen és akaratlanul is hasonlítgatom a jelenlegi helyzetet, ahogy a zuhany alatt állok meztelenül tekintete kereszttüzében azzal, amit az első pár héten gondoltam és elhatároztam Vele kapcsolatban. A lehető legtávolabb akartam maradni Tőle, még az elmúlt pár napban is, most pedig épp amiatt kínlódok, hogy nem akar közelebb jönni hozzám, hogy nem érint és nem csókol, bármilyen nyilvánvaló is, hogy Ő is akarja. Olyan játékot játszunk, ami egyszerre idegtépő és izgató is, kínoz miközben szítja is a vágyat, hogy még édesebb legyen majd végül, amikor az egyikünk feladja. Tekintve pedig, hogy én majdnem szó szerint sarokba vagyok szorítva, nem kérdés, hogy kinek kell végül megadnia magát, hacsak nem történik valami kibaszott nagy, felfoghatatlan csoda és hagy itt a fenébe egyedül. Azt hiszem, szó szerint is padlót fognèk.
Szerencsére nem tűnik úgy, hogy ilyen aljasságot tervezgetne, mert miközben a tusfürdőjèvel kapcsolatban megosztja velem gondolatait, keze végre a hátamhoz ér, olyan forróságot ébresztve bennem, amitől ismét felszökik a pulzusom és, ha épp nem a víz alatt állnék, talán lángra is kapnék. A legkülönösebb pedig az egészben az, hogy egy percig sem frusztrál, nem ébreszt bennem ellenszenvet, amikor kinyilvánítja, hogy az Övé vagyok, mert valójában tudom, hogy így van és, ha emlékeznèk mindenre, ami köztünk történt, én magam duruzsoltam volna ezt el neki. Hiszen, egyszer már meghoztam egy döntést -vagyis kétszer-, nyilván nem véletlenül, akkor pedig tényleg az Övé akartam lenni. -Igazán?- kérdezek vissza halkan, de annál pimaszabbul, mintha nem tudnám én magam is, hogy valahányszor megjelenünk egy-egy olyan partyn, mint amin ma is kellett volna, tudják, hogy a felesége vagyok és senkit sem érdekel, hogy miért. Szerelem vagy egy papír végett, az nem számít, nekem viszont annál inkább, mert a gondolat, hogy végül mégis ráleltem, ráleltünk valamire ebben a kényszerített helyzetben, melegsèggel tölti el a szívemet. -Nem mernènek?- cukkolom tovább, szándékosan reagálva úgy, hogy lényegében, csak visszakèrdezek szavaira, mert közben már bőségesen juttatok magamra abból a tusfürdőből, ami ezt az egészet elindította, a lehető legbujább mozdulatokkal kenve szét magamon. -Bizonyára senki sem mer ujjat húzni Veled, vagy esetleg ellent mondani Neked.- pimaszkodok mosolyogva, leginkább saját magamra cèlozgatva, de aztán ahogy kezeimet lentebb csúsztatom magamon, szándékosan rájátszok a mozdulataimra, na nem, mintha az fantáziálás, hogy a sajátjaim helyett az Ő kezei siklanak egyre lentebb testemen, nem izgatna fel kellőképpen.
Kiszakad belőlem egy elégedett sóhaj, mikor végre mögém lép, mikor hátamon megèrzem a belőle áradó forróságot, ami még a víz ellenére is, szinte perzseli bőrömet, majd ahogy tenyere végig simít karomon és egyszerűen odébb söpri rólam kezeimet, pimaszul elvigyorodok.-Te kényszerítettèl rá.- sóhajtom halkan, hátammal mellkasához simulva, fenekemmel ágyékának feszülve, ahogy kezèt combjaim közé csúsztatja, az elégedett, halk nyögést pedig, amit ezzel kicsikar belőlem, már meg sem próbálom visszafogni. -Folytasd csak.- nyelek egy nagyot, mert a hangom, már alig akar együttműködni velem, aljasul elárul, na nem, mintha egy pillanatig is bánnám, hogy ezáltal tudja, mennyire élvezem az érintésèt. -Alig vártam, hogy hozzám érj végre.- sutyorgom halkan, készségesen dőltve el kicsit a fejemet, hogy még jobban nyakamhoz férjen, miközben egyik kezem karjára simít, másikkal pedig hátra nyúlok és finoman hajába túrok. -Ès, hogy én is érinthesselek.- duruzsolok tovább elfúló hangon, ahogy egyre inkább felèled testem forrósága, pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy ezt már képtelenség fokozni, hogy ennél jobban, egyszerűen már nem lehet akarni valakit, mégis újra és újra megmutatja, hogy de. Lehet.

Iris & Dimitriy

Őrülten izgató, de egyben kínzó is ez a játék, ahogy egymást cukkoljuk, mintha kimondatlanul is valami csatát vívnánk, hogy vajon melyikünk lesz az, akinek előbb megtörik az ellenállása, aki bedobja a törölközőt és megszünteti végre a köztünk lévő kevéske távolságot, vagy szóval követeli ezt a másiktól. Igazság szerint, már azt sem tudnám megmondani, hogy pontosan melyikünk kezdte el ezt az egészet, mert valahányszor csak a közelébe kerülök, úgy kúszik közénk ez a pimasz flörtölès, mintha hozzánk tartozna, mintha a lètelemünk lenne az, hogy a végletekig fokozzuk a szexuális feszültséget, utólag pedig, már kénytelen vagyok belátni, hogy ugyanezt a célt szolgálta volna a folyamatos hadakozás is eleinte, csak az még nem volt ilyen kifinomult.
Akkor még nem érinteni akartam, hanem inkább felpofozni, de talán, ha egyszer megtettem volna, hasonló végeredménye lett volna, mint most az érintéseknek, azonban bármennyire is vágyom rá most is, hogy ujjai végig zongorázzák bőrömet, nem akarok megtörni. Inkább Őt figyelem, miként küzd a benne éledező vággyal, amiről minden pillantása árulkodik, valahányszor csak végig vezeti rajtam tekintetét, de amikor arra kér, hogy forduljak meg, aljasul megfoszt ettől, ugyanakkor csak még izgatóbbá teszi a helyzetet. -Dehogy fosztalak meg bármitől is. Legeltesd csak a szemeidet.- kuncogok halkan, finoman ajkamba harapva végül, ahogy megfordulok a vízsugár alatt, élvezkedő sóhaja hallatán pedig, minden erőmmel próbálom megakadályozni, hogy bármi jelét adjam, mennyire felajz a gondolat, hogy bármelyik pillanatban megèrinthet és még, csak nem is látnám, hogy erre készül.
A tusfürdőmet kezdem hiányolni, bár különösebben nem ragaszkodom ahhoz, hogy tényleg elsètáljon most innen, arra viszont teljesen jó a felvetés, hogy a bajszát húzgáljam vele továbbra is, de a terv visszafelé sül el és ezt akkor vagyok kénytelen elismerni, amikor az illatát említi, aminek már a puszta emléke is libabőrössè tesz. -Most sincs bajom az illatoddal.- vonok vállat pimasz mosollyal és, már nyitom is a flakont, hogy a tenyeremre nyomjak egy keveset belőle, az említett illat pedig, amit máskor az Ő bőre illata is fűszerez, máris körbe lengi az egész fürdőszobát, vagy legalábbis a kabint biztosan, kacér mosolyt csalva ajkaimra.
Megborzongok, mikor végre megèrint, pedig csak egy ártatlan mozdulat az egész, ahogy tenyere a hátamra simít, de szavai, ahogy közben beszél és amit mond, úgy felforralja a véremet, hogy a víz hőfoka hozzá képest, már-már hideg. Nyelek egy nagyot, lehunyom szemeimet, ahogy érintése lentebb barangol, le egészen a fenekemig, de amikor azt mondja, hogy az Övé vagyok, ajkamba kell harapjak, nehogy felsóhajtsak a testemen végig cikázó borzongástól. Talán más esetben vagy, ha ezt jóval korábban mondja, mondjuk az első estén, inkább sértőnek éreztem volna, hogy a sajátjának nevez, hogy úgy beszél rólam, mintha uralna, de most már meg sem fordul a fejemben, hogy ezt így fordítsam le magamban, mert tudom, hogy mennyire nem erről szól mindez. Tudom, hogy ez nem valami játszma, mint ahogy indult az elején, hogy a szavai mögött az a szerelem lapul, amit irántam érez és, hogy amiatt épp annyira az enyém Ő is, ez a gondolat pedig olyan erővel hasít belém és olyan izgató elektromossággal fut végig rajtam, hogy újra nyelnem kell egy nagyot. -Akkor...kenek magamra bőven.- köszörülöm meg a torkom halkan, mert alig találok a hangomra és, miközben elkezdem szètkenni magamon a tusfürdőt, alaposan kitèrve melleimre, hátra sandítok rá ismét a vállam felett. -Hogy biztosan értse mindenki, hogy a tiéd vagyok.- harapok finoman alsó ajkamba, de sóvárgó tekintetem biztosan elárulja, mennyire vágyom már Rá, hogy Ő kenje szét a testemen ezt a nyamvadt tusfürdőt, egyetlen porcikámat sem hagyva ki, de nincs az az Isten, hogy ezt kérjem is Tőle. -Ez nagyon finom érzés...- sóhajtom buján, kissé hátra hajtva a fejemet, hasamra simítva le, egyre lentebb vezetve kezeimet, de mindezt Ő csak sejtheti, hiszen azt kérte, hogy fordítsak hátat, én pedig igazi kezesbárány vagyok.

Iris & Dimitriy

Még javában remegnek a lábaim, mikor a fürdő felé indulok és talán, még a forróság sem csillapodott igazán testemben, de már egyébként sem lep meg, hogy erre nem is igazán van esélye a közelében, mert már a fürdő felé sem az a szándék visz igazán, hogy annyira tusolni szeretnèk. Legalábbis egyedül biztos nem akarnèk, így csalogatom Őt is, de már az ajtóban nyilvánvalóvá válik, hogy egy újabb pimasz, izgató játék vette kezdetét, mert meg sem próbál hozzám érni, ahogy megáll nem messze tőlem. Csak méreget parázsló tekintetèvel, mintha egy gusztusos falat hús lennék, ajkára harap finoman, ezzel is csak incselkedve velem, de egyetlen lépéssel sem közelít, így végül én cukkolom kicsit azzal, ahogy elé állok, szándékosan túl közel helyezkedve hozzá.
Tovább pimaszkodok, kérdése hallatán úgy kezdek beszélni, mintha egy pillanatig is azt terveztem volna, hogy majd nélküle tusolok le, Ő pedig belemegy a játékba, bár azt valahogy nem tudom kétségbe vonni, hogy tényleg szívesen nézne közben. Mondjuk, ha úgy nézne, mint ahogy most, nem hiszem, hogy sokáig ácsorogna a zuhanyzó kabinon kívül, de ezt a megjegyzést inkább visszanyelem és finoman megnyalom ajkaim a fantáziakèptől, ami nála valószínűleg, inkább emlèkkènt él. Nagyot csalódnèk magunkban, ha kiderülne, hogy sosem volt még példa arra, hogy a fürdőszobában essünk egymásnak, az pedig, ahogy nosztalgikusan körbe néz, nem is erre enged következtetni. Szeretném is, ha mesélne, ajkaimmal az Övéit kerülgetve kérem, hogy osszon meg velem pár emléket, de Ő is felvette a kesztyűt, csak tovább húzza az agyamat, megkoronázva mindezt azzal, hogy az aprócska távot Ő sem szünteti meg ajkaink között. -Nem. Te inkább a tettek embere vagy.- mosolygok fel rá pimaszul, egyetlen ujjamat vezetve végig testèn, majd anélkül, hogy tovább haladnèk a köldöke alatti részről, a zuhanyzóhoz lépek és inkább a vízzel kezdek foglalkozni, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen, mielőtt alá lépnèk.
Úgy állok a vízsugár alá és nedvesítem be a bőrömet, mintha Ő ott sem lenne, ajkaimon továbbra is az az incselkedő mosoly látszik, amit percek óta nem tudok levakarni magamról, pedig valójában megőrjít a tudat, hogy minden mozdulatomat figyeli és valahányszor elkapom pillantását, ahogy végig barangol testemen, újra és újra megállapodva melleimnèl, ajkamba kell harapnom, hogy ezzel is megőrizzem a józanságomat. Iszonyú nehéz, mert attól, ahogy rám néz, szinte már érzem is magamon az érintésèt, ahogy ujjai végig simítanak rajtam, ahogy ajkai mohón mellbimbómat ízlelik, elmèm kalandozásáról pedig bőségesen árulkodnak is. -A kilátás...- bólogatok nagy egyetértéssel, hiszen tudom jól, hogy mennyire nem csak nézni akar, hogy alig várja, hogy érinthessen, legalábbis az alapján, ahogy én ismerem, meg mernèk esküdni rá, hogy most is csak az agyamat húzza, mint ahogy a pimasz kérdésèvel is, hogy akár meg is fordulhatnèk. -Azt hittem, megfelel a kilátás.- csóválom a fejem vigyorogva, szemeimet forgatva, mintha annyira nehezemre esne eleget tenni a kérésènek, de csak egyetlen okból nem teszem szívesen, az pedig az, hogy úgy nem láthatom közben Őt, a tekintetét, ami a benne éledező vágyról olyan őszintén árulkodik.
Mégis megfordulok végül, ajkamba harapva bújok hátammal is a víz alá, a lehető legkecsesebb mozdulatokkal illegetve magam közben, mintha anélkül nem lehetnèk mindenhol kellőképpen nedves, majd a polcon lévő tusfürdőèrt nyúlok és vállam felett hátra sandítok Rá. -Ha már félsz, hogy vizes leszel, áthozhatnád az én tusfürdőmet, hogy ne a tièdet használjam el.- vetem fel pimasz mosollyal, de fogadni mernèk, hogy két percre sem lenne hajlandó felhagyni a bámèszkodással.

Iris & Dimitriy

Minden sóhaja és nyögése, érintései, ahogy szorosan magához húz, ahogy bőrömre mar gyengéden, miközben magamon érzem forró leheletèt, csak még élénkebbè teszik azt az egyébként is bódító érzést, ahogy a gyönyör végig söpör rajtam, rajtunk, hiszen Ő is ugyanazt a mámort éli át, amit én, az Ő izmai és épp úgy feszülnek meg az elemi érzéstől, mint az enyéim, miközben belém lüktet még egy utolsó pár mozdulattal.
Hangosan lihegek, ujjam ajkaira simítom, miközben homlokát nyirkos homlokomnak támassza, orrommal finoman orrát érintem, míg testem remegése legalább annyira alább hagy, hogy képes legyek normálisan megmozdulni és megcsókolni, míg szívem zakatolása valamicskèt alább hagy és az Ő teste is nyugszik picit. Az általa említett fürdést hozom szóba végül, ami úgy fest meglepi, de ennek ellenére hagyja, hogy lábra álljak és míg én hátrálni kezdek a fürdőszoba felé, meg sem állva az ajtófèlfáig, csalogatni kezdem magam után, azt pedzegetve közben, hogy Ő talán másképp képzelte el ezt a fürdés dolgot, mint én. Ajkamba harapok a gyors válasz hallatán, majd kissé oldalra biccentett fejjel lesek rá, mert egy kicsit sikerül meglepnie azzal, hogy neki az is elég lenne, ha nèzhetne fürdés közben, amit igazából őszintén kétlek.-Szóval, ha én beállnèk a víz alá, te csak állnál és néznèl?- lesek rá vissza épp olyan pimasz mosollyal, mint ami az Ő arcán is megjelenik, finoman ajkamba harapva, ahogy Ő is teszi, miközben valójában komoly erőfeszítés árán sikerül csak megállnom, hogy ne simuljak máris hozzá és cibáljam magammal bentebb.
Valamicskèt szelídül ajkaimon a mosoly, ahogy kissé nosztalgiázva körbe néz a helyiségen és olyan emlékeken mereng, melyekről nekem maximum, csak sejtéseim lehetnek, ez pedig kellőképpen fel is piszkálja a fantáziámat, én magam is végig vezetem pillantásomat a fürdőszobán azt latolgatva, hogy vajon hol és hányfèlekèppen eshettünk már egymásnak. -Mesèlhetnèl azokról az emlékekről.- jegyzem meg végül incselkedő mosollyal, ellökve magamat közben az ajtó keretètől, elé érve pedig szándékosan olyan közel hajolok hozzá, hogy épp csak centiken múljon, hogy ajkaim érintsék bőrét, de azt a pár centit feltett szándékom tartani Tőle. -Èn pedig, addig becsalogatlak a zuhany alá.- lehelem állára halkan, nyelvem hegyèvel érintve csupán bőrét, míg mutatóujjamat lassan végig vezetem nyakától indulva mellkasán át egészen a köldöke alatti részig, de ott szándékosan megállok, érdeklődve fürkészve vonásait. -Már, ha nem akarsz tényleg leülni valahová és, csak nézni, amíg végig kenegetem mindenemet a tusfürdővel.- vonok vállat végül hanyag mozdulattal, majd el is lépek előle, de míg a zuhanyzóhoz érek és megnyitom a vizet, arcomon ott díszeleg az a pimasz, incselkedő mosoly, aminek a másik párja az Ő arcán virít most. Szándékosan cukkol, ezzel tisztában vagyok, és borzasztóan élvezem is, de a kérdés inkább az, hogy vajon tényleg képes lenne-e megállni, hogy belépjen mellém a víz alá, főleg, ha teszek is róla, hogy minél jobban megmozgassam a fantáziáját tusolás közben, mert ha igen, akkor nagy eséllyel én veszítenèm el a türelmemet. Főleg, ha esetleg felidéz pár emléket, mi minden történt már ebben a szobában, aminek biztos vagyok benne, hogy nem kevés részét képzeltem már el ebben a pár percben, mert jelen pillanatban másra se tudok gondolni, csak hogy a víz mellett, még nyelvem is végig barangolja alaposan minden porcikáját. Minderről persze, maximum csak az arcomon ékeskedő pofátlan mosoly árulkodhat, mert a mozdulataim, ahogy a víz alá nyúlok, majd beállítom a megfelelő hőfokra, olyan nyugodtak és hétköznapiak, mintha amúgy nem dolgozna máris bennem újra az a vérpezsdítő vágy.

Iris & Dimitriy

Már ott az étteremben sem értettem, hogy miféle hatással van rám, hogyan képes ilyen mohó, türelmetlen vágyat èleszteni bennem, hogy aztán még olyan őrültségbe is bele menjek, hogy nyilvános helyen akarjam Őt, mint valami türelmetlen kamasz, de talán ez is olyasmi, amit soha nem is fogok megèrteni. Az első pillanattól kezdve hatással van rám, mintha valami mágnes vonzana hozzá, ami egyértelműen jóval erősebbnek bizonyult nálam, mert már akkor sem tudtam neki ellenállni, pedig a viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után. De most, hogy én már azzal a férfival nézek szembe, aki képes érezni, szeretni és a háttérbe szorítani a büszkeségèt, amit eleinte olyan vehemensen őrzött, esélyem sincs ellene és igazából, már nem is akarom, hogy legyen. Nem akarok elbújni vagy elzárkózni Tőle, mert már nincs okom arra, hogy ezt tegyem, nem kell Tőle féltenem a szívemet, amikor Ő tálcán kínálta fel nekem az Övét, vállalva a kockázatot, hogy talán csak összetöröm és az imént, amikor a világom épp darabokra hullott, ott volt mellettem és támaszt nyújtott.
Ezek után pedig, eszem ágában sincs nélküle tölteni az éjszakát, egyedül rettegni és félni, miközben tudom, hogy a karjaiban megnyugvásra lelhetek, hogy a puszta jelenléte is olyan biztonságèrzetet nyújt, mint semmi más, nem beszélve arról a forró vágyról, amivel képes csókolni és minden más gondolatot kisöpörni belőlem, miközben egy úttal az őrületbe is kerget Vele.
Minden egyes hang, amiket kicsikar belőlem, mikor végre eggyé válik testünk, egyértelműen elárulja, mennyire felkorbácsolta már bennem a vágyat, ajkaim szüntelen követelik ajkait, olyan mohó csókban forrva össze velük, amitől már levegőhöz is alig jutok, de jelen pillanatban arra van szükségem a legkevésbé. Minden egyes mozdulata megrèszegít, a testem forrón simul hozzá, ujjaim a hajára markolnak az élvezettől, amit egyre csak fokoz csípője ritmusával és gyengéd harapdálásával. Bőrét ízlelem, nyelvemmel simítok végig rajta egészen a fülèig merèszkedve, édes szavakat suttogva halkan, miközben testemen újra és újra végig lüktet az a szédítő, buja bizsergès, amitől minden alkalommal elszorul a torkom, ami egyre közelebb és közelebb terelget a gyönyör felé, olyan nyögést csalva ki olykor belőlem, amit még a szoba falai is visszavernek. Mosolyt csal ajkamra a tény, hogy alig tud válaszolni és a szavak, melyek rekedt hangján, csak még izgatóbban hatnak rám, olyan forró éjszaka ígéretét rejtve, aminek már a gondolatától is kellemesen sajog minden porcikám. -Èn is le akarok tesztelni ezt-azt.- lihegem ajkaira, egyre jobban szorítva magamhoz, suta mozdulattal csókolva, mert már arra is nehéz koncentrálnom, hogy egyáltalán megcsókoljam.
A szívem eszeveszett tempóban dübörög mellkasomban, a vérem olyan szédítően forrón lüktet bennem, hogy már szinte éget, de még ezeken túl is érzékelem Őt, teste jelzéseit, ahogy finoman lüktet bennem egyre közelebb sodródva a gyönyörhöz, amitől mozdulatai egyre erèlyesebbè válnak, újra és újra a lehető legmélyebben merülve el bennem, egyre hosszabb időkre akasztva el lélegzetemet. Hajára markolok újra, a levegő tüdőmben reked és jó pár pillanatig egyetlen hang sem jön ki nyitott ajkaimon át, olyan erővel robog végig rajtam az a szédítő érzés, miközben teste megadja magát, belém feszül, így rántva magával engem is a mámorba. Szinte kapaszkodom belé, testem minden izma pattanásig feszül, míg végül egy kéjes nyögés kíséretében ellazulnak, én pedig zihálva, reszketve élvezem ki a gyönyör minden egyes pillanatát, ajkaira simítva hüvelykujjamat, majd amint képes vagyok már rá, forró csókot lehelek rájuk.
Fogalmam sincs mennyi idő telik el, mire képes vagyok megmozdulni vagy úgy általában bármi mást csinálni azon kívül, hogy levegő után kapkodok, de amint lehetséges, lassan kezdem ösztönözni, hogy helyet adjon ahhoz, hogy lekászálódjak a komódról, ajkaimon pedig, már újra az a pimasz mosoly díszeleg, míg tenyerem végig simit mellkasán. -Valami fürdést emlegettèl az imént...- suttogom ajkaira, de ahelyett, hogy megcsókolnám, inkább ellèpek előle és kuncogva kikerülöm, hogy aztán a fürdő felé hátrálva mutatóujjammal csalogassam magam után. -Vagy úgy gondoltad, hogy előbb tusoljak le én, aztán majd te?- kérdezem pimaszul, finoman ajkamba harapva az ajtóban, hátammal támaszkodva a fèlfának.

Iris & Dimitriy

Emlékszem, milyen stabil elhatározással indultam ma el arra a partyra, hogy mennyire fókuszáltam arra, hogy még véletlenül se kössünk ki ugyanott, ahol a múltkori estén, de akkor még egész más volt a helyzet és egy kicsit zabos is voltam rá, amiért képes elrángatni egy olyan baromságra, amire végképp semmi szükségem nincs jelenleg. Nem beszélve arról, hogy pökhendi módon képes volt Kirillel üzenni ahelyett, hogy Ő maga közölte volna velem, mire is vagyunk ma hivatalosak, de aztán minden megváltozott, már akkor, mikor a kocsiban vitatkoztunk, Ő pedig úgy döntött végül, hogy megkímél attól a partytól és az egész baromságtól, helyette pedig vacsorázni visz. Nem biztos, hogy tudja, milyen sokat jelentett ez nekem, mint ahogy nagy eséllyel azt sem sejti, hogy minden ilyen húzásával, csak még közelebb vonz magához és egyre inkább érzem feleslegesnek, hogy megpróbáljam távol tartani magamtól.
Azok után pedig, ami ma este kiderült és, hogy mellettem maradt még akkor is, mikor tényleg úrrá lett rajtam a félelem és a kétségbeesés, ahogy megnyugtatott a karjaiba zárva, már végképp nem akarom, hogy távol legyen tőlem. Akár emlékszem, akár nem, olyan hatással van rám, mint még senki, legyen szó akár a félelmem elűzéséről, akár a perzselő vágyról, amit képes feléleszteni bennem, ami most is eluralkodik rajtam, miközben a nadrágot bontogatom róla és úgy falom ajkait, mintha az életem múlna rajta. Nem akartam megismételni azt a múltkori estét, most mégsem vágyom jobban semmi másra, mint Rá, hogy érezzem Őt, olyan közel magamhoz, amennyire csak lehet, miközben a komódra emel és a combjaim közé férkőzik.
Már most alig kapok levegőt, az egész testem lángol a benne tomboló forróságtól, miközben megérint a vékony anyagon keresztül, pimaszul ingerelve tovább, pedig már így is olyan kínzón lüktet bennem a vágy, hogy amikor közelebb húz magához csípőmre fogva, türelmetlenül felnyögök. De tovább játszadozik, az őrületbe kerget azzal, ahogy nekem feszül ágyéka újra és újra, míg hangosan töprengni kezd azon, mennyire játszott vajon közre ez az apró fehérnemű abban, hogy most itt vagyunk. Pedig, a választ mindketten jól tudjuk, mert ha ott az étteremben nem estünk volna egymásnak, akkor itthon, az ajtón belépve tettük volna meg a hosszas évődés után, én pedig épp úgy nem tudtam volna ellenállni, mint ahogy most sem tudok. -Engem máris megmentettél.- nyögöm elfúló hangon, ujjaimmal finoman markolva hajára, ahogy mellbimbómra simul nyelve és ajkai is, tovább szítva bennem a szédítő forróságot és minél türelmetlenebbül lüktet bennem a vérem, annál inkább feszülök ágyékához, annál erélyesebb hangok kíséretében simítok a fejére, élvezve minden egyes csókot, amit az érzékeny bőrön hagy. -Pedig, nagyon igyekeztem nem túl szexi ruhát választani.-duruzsolom ajkaira válaszul, ahogy újra értük kap, mohó csókkal tapadva rájuk, mintha már időtlen idők óta nem lett volna alkalmam kóstolni őket, pedig még érzem, miként zsibog gyengéd harapásaitól, amivel olykor-olykor gyötri őket, hogy aztán csókjával enyhítse a fájdalmat, mint mindig.
Ismét csípőmre markol, így vonva közelebb magához, lábammal készségesen követem a mozdulatát, ahogy finoman magára húzza, a szívem pedig már a torkomban dobog a gondolattól, a türelmetlen vágytól, hogy talán majd most felhagy végre a kínzásommal, ezzel az őrjítően izgató játszadozással, de bármennyire is készülök fel az érzésre, most is elakad a lélegzetem, ahogy finoman belém hatol, ajkaim közül pedig kikívánkozik egy erélyes nyögés, amit az Ő ajkai nyelnek el. Nyelvem buján kutatja nyelvét, mozdulataim követik az általa diktált ritmust, ahogy mozog bennem, miközben újra és újra levegő után kapok, ha épp alkalmam nyílik rá, de amilyen szédítő élvezetet okoz, amilyen hatással van az egész testemre, már az sem érdekel igazán, ha többé nem jutok levegőhöz. Csak Őt akarom érezni, ahogy forró bőre az enyémhez simul, miközben a lehető legizgatóbb mozdulatokkal merül el testemben újra és újra, míg én nyakára vándorolok ajkaimmal, forró csókokkal becézgetve bőrét, finoman megharapva egy-egy erélyesebb borzongásnál, kiélvezve még azt is, hogy most egy pillanatra sem kell visszafogni a belőlem kikívánkozó hangokat.
Ujjaim tarkójára simulnak, nyelvemet finoman húzom végig nyaka bőrén, épp úgy, ahogy Ő tette korábban, míg a ruhámmal babrált, egész a füléig haladva, finoman csókolva az érzékeny bőrt. -Olyan finom vagy.- suttogom két buja sóhaj között, magam is követve csípője mozdulatait, fenekére markolva másik kezemmel, valahányszor végig fut rajtam az izgató érzés, ami egyértelműen jelzi, ahogy a gyönyör, ha még csak halványan is, de közelít felém.

Iris & Dimitriy

Különös érzés belegondolni, hogy mindezt Ő már talán átèlte, talán volt már, hogy épp ugyanilyen mohón simultunk egymáshoz, miközben besètáltunk a szobájába, mégsem érzem rajta, hogy ne tüzelnè fel Őt is épp úgy, ahogy engem. Pedig, nekem szinte minden új, legfőképp a szoba látványa, hiszen nincsenek emlékeim arról, hogy valaha is besètáltam volna ide, most mégsem az köti le igazán a figyelmemet, hogy megnèzzem magamnak, hol szokta tölteni az éjszakáit. Rá figyelek, csókjaira koncentrálok, az érzésre, ahogy hozzám simul és, ahogy a ruha anyaga lesiklik bőrömről, szinte teljesen meztelennè válva így előtte, majd lassú léptekkel elindulok arra a szoba felmérésre, de a komódnál, már nem is haladok tovább.
Egyébként is, mire odáig elèrünk, már minden vágyam, hogy végre megcsókoljam, hogy érezzem ajkaimon azt a tüzet, amit a bőrömön érzek jelenleg, ahogy nyakamat ízlelgeti, így végül megfordulok, de az áhított csókkal, mégis várok még egy picit. Már csak azért is, mert tudom, hogy Ő legalább annyira akarja, legalább annyira vágyik már rá, mint én, mégis húzom az időt azzal, ahogy megszabadítom az ingtől és, csak a lassú, elnyújtott gombolgatást követően húzom magamhoz. Az egész testem megborzong az érzéstől, ahogy bőre a bőrömhöz ér, ahogy forró mellkasa mellbimbóimat ingerli, miközben ajkaink vad, forró csókban olvadnak össze, míg nem a komóddal kapcsolatos szándékaimról kérdez, nekem pedig meg sem fordul a fejemben, hogy egy percig is titkoljam a terveimet.-Igen, a fürdőszobát sem hagyjuk ki...- lehelem ajkai közé mosolyogva, de sóhajaimtól és a bennem munkálkodó vágytól nem sokáig van kedvem vigyorogni, és egyébként is, ahogy azt sutyorogja, hogy mennyire hosszú éjszakám is lesz, már szimplán attól is képes lennék felnyögni, ahogy azt az egy szót elismètli többször is.
Készségesen hajtom hátra a fejem, hogy államon hagyhassa csókjait, míg én kioldom az övet és eltüntetek minden mást az útból csak, hogy végre megèrinthessem, hogy előcsalogathassam belőle azt a nyögést, amitől minden porcikámon végig fut a bizsergès és, amiről pontosan tudom, hogy a legegyèrtelműbb jele annak, hogy kezdi elveszteni a türelmét. Az enyemből se van már sok, a testemet már teljesen felemèszti a benne tomboló tűz, már lihegek a vágytól, de miközben azt fontolgatom, hogy a komódra üljek-e vagy inkább ajkaimmal kergessem az őrületbe, Ő egyetlen pillanat alatt eldönti helyettem is.
Feszülten sóhajtok, ahogy fenekem a hűs felülethez ér, de ez is inkább az a fajta sóhaj, ami a vágyról árulkodik, mert most még ez a rövidke kellemetlen érzés is tovább izgat, mint ahogy Ő is, mikor a combjaim közé helyezkedik és hátra dönt, mindenféle tètovázás nélkül simítva ölemre. Megőrjít az érzés, mert miközben az a falatnyi anyag mit sem ér, az érintése épp ugyanúgy hat rám, mintha ott sem lenne, egyben fűti is tovább a véremet azzal, hogy közénk férkőzik, Ő mégis a bugyi sorsáról kezd morfondírozni, mintha nem is tudná eldönteni, hogy eltüntesse-e rólam. Kezem tarkójára simít, ujjaim finoman túrnak hajába, miközben közelebb von magához, de hiába húzza odébb az apró anyagot, csak pofátlanul tovább izgat azzal, ahogy hozzám dörgölőzik. -Nagyon magabiztos vagy.- nyögöm elfúló hangon, próbálom cukkolni, de már alig kapok levegőt, miközben mellemre hajol, finoman véve ajkai közé mellbimbómat, én pedig fejemet hátra vetve simulok nyelve alá, önként kínálva fel magam az édes kínzásnak, mindez pedig éles kontrasztban áll az iménti kétkedő szavaimmal. -Az is lehet, hogy most a szobámban ülnék magányosan, ha nincs ez a bugyi.- lehelem, de a hangom már alig akar engedelmeskedni, olyannyira feltüzel azzal, amit velem művel, pedig már azt hihetnèm, hogy ennél nem tud jobban felhúzni, Ő azonban mindig kényszert érez arra, hogy megmutassa; dehogynem.

Iris & Dimitriy

A jókedvem pillanatok alatt formálódik át vággyá, ahogy letesz végül a szobájában és ahelyett, hogy végre megcsókolna, amivel már egyébként is kecsegtetett odalent, inkább megfordít és mögém simul, hogy tényleg feltèrkèpezhessem a szobáját. Az pedig, hogy eddig csak én jártam itt, hogy az élete ezen szegletèt, csakis velem osztotta meg, csak még kíváncsibbá tesz, miközben a kellemes melegség még inkább szètárad bennem és ebben nem kevés szerepet játszik az, ahogy gyengéden félre söpri a hajamat és a fülembe sutyorog.
Egyszerre akarom alaposan körbe vizslatni a szobát, miközben Rá is egyre jobban vágyom, de szerencsére Ő sem úgy képzeli mindezt, hogy majd megáll zsebre dugott kezekkel, míg én körbe sétálok, helyette inkább szorosan mögém húzódva kínoz finom csókjaival, így kísérve végig. Kár is lenne tagadnom, hogy már egyáltalán nem a szoba köti le legjobban a figyelmemet vagy, ha nézelődök is, talán nem is igazán azért nézem, hogy magamba igyam a látványt, mert gondolatban már rég azt keresgèlem, hol akarok véget vetni az aljas játékának, ami közben megszabadít a ruhámtól, míg már semmi más nem takar előle, csak az a francos bugyi.
Az egész testem lángba borul, az ismerős forróság minden porcikámat átjárja, valahányszor csak megállok a lassú lépések közben, így feszülve finoman testènek, eljutva lassan az idő közben kinèzett végső célig, ahol hangosan meg is jegyzem, mennyire tetszik az a bútordarab. Na nem a színe vagy a formája érdekel most igazán, nem ezek miatt lódul meg a vérem és gyorsul fel a pulzusom, hanem mert már a fantáziám jóval előbb jár és épp azt vetíti lelki szemeim elé, milyen tökéletes hely lehet az a komód arra, hogy folytassuk azt, ami félbe szakadt abban a szűk kis raktárban, még mielőtt teljesen más irányt vett volna az este.
Halkan sóhajtok az érzéstől, ahogy nyelve végig barangolja nyakam bőrét, talán érzi is közben, milyen vadul lüktet már a vérem, fenekemmel pedig finoman ágyékának feszülök, mintha arra lennék kíváncsi, hogy felkeltettem-e már kellőképpen a figyelmét, de az érzéstől, hogy milyen keményen feszül nekem, csak még erőteljesebben lüktet bennem a vágy. Megfordulok, tekintetem ajkaira szegeződik, ahogy az alsót harapja épp és bár szívem szerint átvennèm tőle ezt a nemes feladatot, hogy én gyötörjem az érzékeny részt, inkább az inget kezdem gombolgatni, hogy végre ne csak én álljak itt meztelenül. -Akkor jobb, ha ezen segítek picit.- pimaszkodok halkan, finoman megborzongva a hangja hallatán, ami máris ismerős tónussal csendül, így árulkodva a benne tomboló vágyról, miközben az inget lesöpröm végre róla és a komódnak támasztva magam nyakkendőjèbe kapaszkodok. Ujjai izgatón furakodnak a hajamba és valószínűleg, ha én nem húznám közelebb magamhoz és kapnék ajkaièrt, Ő tenné meg, de végtére is a végéredmènyen ez mit sem változtat, mert az érzés, ahogy a szája végre az enyémre simul, így is forrósággal tölti el a testemet, amit csak tovább fűt melleimnek feszülő mellkasával és a benne tomboló tűzzel.
Hátára simulnak kezeim, egyik felfelé indul végig barangolva az izmokat, míg másik derekán, csípőjèn simít, ujjam finoman akaszkodik a nadrág peremèbe, szinte célozva rá, mi a következő ruhadarab, amit a ruhám és az ing sorsára ítélek, de mielőtt még bárminek is neki kezdenék, ajkaimba suttog én pedig buja vigyorral válaszolok. -Itt akarlak.- lehelem elfúló hangon, finoman testènek feszülve, miközben csókjaimmal álla vonalán keresztül egészen a füle alatti részig haladok, onnan pedig le a nyakára, olykor fogaimmal karcolva bőrét, feszülten sóhajtva egyet, ahogy mögém nyújtòzva, egyszerűen lesöpör mindent a bútor tetejéről. -Meg aztán a kanapén is. Meg az ágyon. Mindenhol.- duruzsolom a fülébe, kezeimmel már az öv csatját keresve, de még mindig nem kapkodok el semmit, mert mielőtt lassan bontogatni kezdenèm, finoman végig simítok rajta a nadrágon keresztül. -De még mindig túl sok ruha van rajtad.- kutatom fel újra ajkait, azokra lehelem a pimasz szavakat, miközben a nadrág gombját is kioldom, a cipzárt pedig lehúzom, hogy végre semmi ne állhasson kezem útjába, ahogy ismét rásimítom tenyeremet. Teljesen megrèszegít az érzés, hogy milyen keményen és forrón feszül ágyéka ujjaim alatt, magamban pedig nem keveset vacilálok azon, hogy a komódra akarok-e inkább felkerülni végre, vagy a számmal barangolni végig testét és elé ereszkedni picit, ajkaim között érezni a vágyát.

Iris & Dimitriy

Ha Ő nem igyekezne azon folyamatosan, hogy elterelje a gondolataimat, nyilván még most is a fejemet fognám és úgy járkálnék, mint egy őrült, így azonban képtelen vagyok nem Rá és a pimaszkodására figyelni, ahogy büszkén az orrom alá dörgöli, mennyire nem szoktam mellette fázni éjjelente. Ma pedig nem akarok fázni, nem akarok egyedül maradni, forgolódni az ágyamban és rettegve bámulni az ablakon át beszűrődő fény keltette árnyakat, azon töprengve, hogy melyik az, ami talán többet rejt, mint pusztán egy árnyék.
Na nem, mintha nem tudnám, hogy talán aludni fogunk így a legkevesebbet, mert már attól is felforrósodik mindenem, ahogy reagál a kérdésemre, ahogy játszadozik velem, szándékosan kerülgetve ajkaimat épp úgy, ahogy én is teszem, miközben tovább hergel egy olyan becenévvel, amivel eddig is, csak húzta az agyamat. Különös, de ez a tény apró mosolyt csal ajkaimra, mert nagyon úgy fest, hogy vannak dolgok, amikre akkor is ugyanúgy reagálok, ha emlékszem Ránk és akkor is, ha nem, érzelmektől és minden egyébtől függetlenül.  Valószínűleg, az ilyen édes, bensőséges pillanatok is épp ugyanúgy nyugtattak meg eddig, ahogy most is, mert ahogy homlokom az övének támasztom és pár lélegzetvételnyi ideig, csak némán magamba szívom illatát, kerülgetem továbbra is ajkait, tényleg végleg elsöpör belőlem minden aggodalmat, legalábbis ma estére és talán épp ezért rökönyödök meg annyira, mikor váratlanul ellép tőlem és az emelet felé veszi az irányt.
Játszadozik velem és ez abban a pillanatban válik nyilvánvalóvá, mikor látványosan és hangosan gondolkozni kezd, mit is felejthetett el, majd miután visszasétál hozzám, egyszerűen a vállára kap, ami bár nem épp felel meg annak, mint amire számítottam, de annál inkább megnevettet vele és olyan melegség járja át tőle mindenemet, ami nem feltétlenül csak a vágynak köszönhető. Hiszen, gondolatban folyamatosan hasonlítgatom a korábban ismert férfihoz, rádöbbenek újra és újra, mennyire más lett az idők során és, hogy mennyivel nehezebb lett volna egy pillanatig is ellenállnom, ha az eső perctől kezdve ilyen, de az már nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez kellettem én is és az, hogy ezt az oldalát elő csalogassam. Ezt a gondoskodó, figyelmes, játékos és pimasz oldalát, aki ha épp pofátlanul a fenekemet fogdossa, még akkor is a szeretet érződik minden mozdulatából és, ha borzasztónak is hívom, valójában az is a szó legédesebb értelmében igaz. Mert cseppet sem borzasztó, ahogy viselkedik és bánik velem, miközben az emeletre cipel újra és újra megnevettetve közben, míg végül a szobájába nem érünk és lábra nem állít, ahol még mindig vigyorogva bámulok fel rá, szavai hallatán pedig finoman ajkamba harapok. -Én viszont úgy sejtem, elég sokat lehettem itt.- pimaszkodok mosolyogva, majd engedve a finom kényszernek, hátat fordítok neki és halkan sóhajtva lehunyom szemeimet, ahogy nyakamra csókol és a fülembe duruzsol.
Őrjítő az a forróság, ami árad belőle, amit az egész hátamon érzékelek, miközben nyelek egy nagyot és elindulok tényleg körbe nézni a szobájában, próbálok koncentrálni is arra, hogy mindent alaposan szemügyre vegyek, de bármennyire is érdekel a szoba, nem tudok elvonatkoztatni a libabőrtől és a borzongástól, amit érintésével és csókjaival éleszt bennem. Máris feszültebben lélegzem, olykor halkan sóhajtok is a lassú lépkedés közben és, míg Ő a gerincem mentén tapogatja a cipzárt, én egy-egy bútoron simítok végig ujjaim hegyével, szándékosan fékezgetve, csak hogy finoman hozzám préselődjön olyankor. -Nagyon hangulatos szoba...- sóhajtom halkan, ahogy a cipzárt lecsúsztatja teljesen, közben finoman megnyalom ajkaimat, mert a bizsergéstől, amit ez az egyszerű hang vált ki belőlem és a hűs levegő, ami a szabaddá váló hátamat éri egy pillanatra, teljesen elönt a forróság és még a szám is kiszárad.
Csak a szívem dobogását hallom és az Ő lélegzetvételét, miközben a vállaimra simít, így szabadítva meg a ruhától, ami segítőkészen le is csúszik rólam, amint a pántok már nem tartják rajtam, a gondolattól pedig, hogy így már, szinte teljesen csupaszon állok előtte, ismét elönt a forróság. Csak az az egyetlen bugyi takar belőlem egy keveset, aminek a puszta említése is úgy felizgatta az étteremben és kisebb csoda, hogy épségben megmaradt, bár most már nem sok szerepet jósolok neki. -Tetszik az a komód.- köszörülöm meg halkan kiszáradt torkomat, hogy valamennyire normálisan, már-már érdektelenül tudjak megszólalni, mintha nem izgatott volna fel már így is kellőképpen azzal, amit művel, ahogy nyakam bőrét ízlelgeti, ahogy forró lehelete cirógatja bőrömet, miközben teste finoman nekem feszül olykor.
Tovább indulok végül, ügyelve arra, hogy a ruhából kilépjek és eltüntessem egy laza lábmozdulattal az útból, mielőtt még hasra vágódnék benne, majd az említett komódnál megállok és miután pár pillanatig megtámaszkodok rajta, szándékosan ágyékának feszülve finoman, lassan megfordulok, hogy végre láthassam az arcát és tarkójára simulhasson egyik kezem.-Kicsit túlöltözött vagy, nem gondolod?- harapok finoman alsó ajkamba, kezem pedig már az ing gombjait bűvölik, szándékosan lassan szabadítva fel perzselő bőrét, de amint a legutolsót is kioldom, két tenyerem mellkasára simítom, úgy söpörve le válláról az inget, hogy közben végig Őt érintsem. Csípőjére fogva húzom végül közelebb magamhoz, fenekemmel egészen a komódnak préselődve, szinte felfalva tekintetemmel, ahogy felnézek rá, míg végül másik kezem a nyakkendőre fog és lehúzom magamhoz végre egy forró, mohó csókra, halkan nyögve az érzéstől, ahogy nyelvem finoman ajkai közé csusszan.

Iris & Dimitriy

Azzal ellentétben, ahogy napokkal ezelőtt vèlekedtem Róla, mikor Christian megjelenése miatt neki állt féltékenykedni, mostanra már odáig jutottam, hogy inkább hálás vagyok és örülök, hogy mellettem van. Talán, tényleg nem lenne most ez a gyűrű az ujjamon, ha épp nem az Ő felesége lennék és az is lehet, hogy soha nem szereztem volna tudomást arról, amire Ő ma este, még csak finoman utalt, de ha igen, akkor egyedül fogalmam sincs, miként néznék ezzel szembe. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy létezik-e biztonságosabb hely annál, mint ahol most vagyok, egyértelmű a válasz és ez részben köszönhető annak is, hogy tudom, nem fél bemocskolni a kezét.
Pedig, valójában még, csak fogalmam sem lehet arról, mi mindenre képes, de azt tudom, abban egy pillanatig sem kètelkedem, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy megoldódjon ez a rémisztő és idegen helyzet, mint ahogy azért is, hogy megvèdjen. Elég, csupán a szemébe néznem, miközben aggódva próbál lenyugtatni, vagy ahogy próbálja a figyelmemet elterelni, csak hogy elejét vegye a belém költöző nyugtalanságnak és tudom, hogy tényleg számíthatok Rá, ez pedig...csodálatos érzés.
Csak egy pár pillanat erejéig árnyékolja be az aggodalom, mikor félve ugyan, de felteszem a kérdést, ami korábban Tőle is elhangzott, utána viszont úgy jár át a megkönnyebbülés, olyan melengető érzést kelt bennem a gondolat, hogy nem hagy magamra, hogy talán, még Ő is érzi épp úgy, mint ahogy én is látom rajta, mennyire örül ennek. Ha pedig eszembe jut, hogy napokkal ezelőtt mindez nem is volt kérdéses, hogy esténként egymás mellett szenderültünk álomra és, hogy mindez Neki mennyire hiányozhat, csak még inkább Vele akarom tölteni az éjszakát. Talán bennem nem lobog az az erős érzés, ami az Ő szívét fűti, de elzárkóznom azért nem kell előle, főleg nem egy ilyen nap után, amit egy olyan információval zártunk, aminek a gondolatától most is borsózik a hátam. -Nyugtass meg, kérlek, hogy ez a bébi , nem a megszokott becèzès.- vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet, miközben az arcomon is megjelenik valami furcsa grimasz, de inkább nem kezdek el arról beszélni neki, hogy miféle érzèseket kelt bennem az, ahogy most hívott, mert mindemellett ott toporog bennem a forróság is a mondandója másik felètől. Elképzelni sem tudnám, hogy valaha is fázhatnèk mellette, amikor most is olyan forróság árad belőle, amit tökéletesen érzékelek, miközben közelebb húzódok hozzá és elsuttogom, mennyire nem szeretnék egyedül lenni.
Aztán kezdetét veszi az a forró, idegtépő játék, ahogy ajkaink vészesen közel kerülnek egymáshoz, ahogy halkan suttogva válaszol, miközben felágaskodok hozzá, mégsem szünteti meg egyikünk sem a köztünk lévő pár milliméteres távolságot, nem csattan el az egyértelműen vágyott csók, ez pedig megint csak jó terelèsnek bizonyul, mert már semmi másra nem tudok fókuszálni, csakis Rá.
Kérdezem is a motivációja felől, hogy mi lesz így annak a sorsa, mikor pedig azt mondja, megmutatja, sietve megnyalom ajkaimat, mert szinte biztosra veszem, hogy végre megcsókol majd, helyette azonban mégis inkább elfordul és az emelet felé veszi az irányt. Teljesen ledöbbenek, értetlenül utána bámulok, hirtelen még mozdulni sem tudok, annyira meglep ezzel a húzással, és attól sem leszek okosabb, mikor látványosan gondolkozni kezd, amiért valamit elfelejtett. Már épp válaszra nyitnám a számat, tétova mozdulattal igazítva vissza vállamra a ruha pántját, mikor belé hasít a felismerés és vissza indul felém a lépcsőről. Na nem bízom el nagyon magam, mert még az is megfordul a fejemben, hogy a pohara miatt fordul vissza és talán épp emiatt rökönyödök meg annyira, mikor a lábaimra fog és nemes egyszerűséggel a vállára kap. Még fel is sikkantok a meglepettsègtől, de aztán nevetve próbálok valami támaszt találni a hátán, amire finoman, enyhèn dorgálón paskolok is vagy kettőt, úgy mozdítva lábaimat, mintha annyira szabadulni akarnék, de a nevetésem nyilván elárulja, mennyire élvezem ezt a kis játszadozást. -Borzasztó alak vagy.- kuncogok a fejemet csóválva, a pillanatnyi döbbenet pedig épp úgy távozik belőlem, ahogy Ő halad egyre fentebb, de amikor a saját szobája felé veszi az irányt az enyém helyett, újra csak elcsodálkozok. Tudom, hogy valószínűleg rohadtul nem így van, de a jelenlegi emlékeim szerint, még soha nem jártam a hálószobájában, így most igyekszem is eltartani magam a hátától, hogy a lehető legalaposabban nézhessek körbe, miközben ajkaimat finoman beharapva vigyorgok továbbra is, mert még mindig iszonyúan édes, amit értem tesz. -Itt is egész jó a kilátás.- jegyzem meg végül én is pimaszkodva, egyrészt a szobára értve, másrészt viszont inkább a fenekére, amit finoman meg is paskolok, ha már a lehetőség adott. -Tetszik. A szoba is.-kuncogok pimaszkodva.