Iris & Dimitriy

Épp csak annyi ideig vagyok képes nyugton maradni, míg testem valamennyire megnyugszik, míg zihálásom csillapodik szorosan testèhez bújva, mert aztán a csók, amit ajkaimra lehel, ami még mindig ugyanarról a forró vágyról árulkodik és ugyanezt csalogatja elő belőlem is, pimaszkodásra buzdít. Fordítok a felálláson, bár tisztában vagyok vele, hogy ehhez Ő is kell, hogy nem sikerülne, ha nem hagyná magát, de épp ez az, ami a folytatásra sarkall, hogy aztán rajta elhelyezkedve, most én próbáljam kezeit börtönbe zárni kezeimmel, míg ajkait csak szemtelen, aljas módon kerülgetem. Pedig, majd' megveszek a csókjáèrt, az érzésèrt, ahogy nyelvünk egymáshoz simul, most mégis inkább Őt igyekszem felhúzni, piszkálni az oroszlán bajszát kihasználva a pillanatnyi előnyömet, de amikor a terveimről kérdez, úgy teszek, mintha egyetlen kósza ötletem sem lenne, hogy mihez tudnèk vele kezdeni így, ebben a pozícióban.
Ördögi vigyorral nyugtázom szavait, de csípőm már lassú, ingerlő mozdulatokkal feszül ágyékának és szavaimmal is, csak olajat igyekszem locsolgatni arra a bizonyos tűzre, mert tökéletesen érzem, hogy egyébként mennyire összeszedett. Már ez a tény is ajzószerkènt használ, hogy ennyire nem bír magával, hogy ennyire kíván újra és újra, de igyekszem a lehető legjobban palástolni, hogy csípője finom mozdulatai milyen pokoli hatással van rám. Hiszen, gondolatban már jócskán előrébb járok, a "nem létező" tervem részletein töprengek, miként is fogok majd helyet foglalni rajta és, hogy mikènt fogom Őt felizgatni előtte, amit azzal indítok, hogy ajkait még mindig gondosan kerülve, inkább nyaka lágy bőrét kezdem ízlelgetni. -De. Eléggé összeszedett vagy.- mormolom halkan, lassan húzva végig nyelvem a bőrén, miközben ölemmel még mindig komótos, lassú tempóban ingerelem Őt és egyben magamat is. Ez az egyetlen hátulütője ezeknek a játékoknak, hogy soha nem csak az egyikünkre gyakorol hatást, mindketten szenvedünk és sóvárgunk közben, ugyanakkor épp ettől olyan émelyítően édes is. -Pedig, nem akartam elkapkodni semmit.- vigyorodok el, lassan barangolva lentebb kulcscsontján át mellkasa felé, finoman csókolva végig a -vèlhetően- érzékenyebb, hegek által tarkított részeket, miközben lassan elengedem kezeit is, de úgy húzom lentebb magamhoz karjaimat, hogy közben végig simítsak az Ő karjain.
Elmosolyodok a libabőr láttán, mert ha más jelét szándékosan nem is adja, bőre elárulja, mennyire izgatja és mennyire élvezi csókjaimat, de szavai is ugyanezt támasztják alá, mert míg az imént inkább fenyegetőzött, hogy addig élvezzem a helyzetet, míg hagyja, most biztosít arról, hogy nem fogja meggondolni magát. Halkan sóhajtok, ahogy hajamba túr, a libabőr most rajtam is kiütközik, már ettől az apró érintéstől is, miközben tovább ízlelgetem forró bőrét, pimaszul sandítva fel rá, de ahogy konkrétan rákérdez, hogy keresek-e valamit, akaratlanul is bőrébe kuncogok. -Meglehet...- lehelem halkan bőrére a szavakat, de nem indulok lentebb, helyette csípőm folytatja lassú táncát egyre erèlyesebben feszülve ágyèkának, halkan felnyögve végül, ahogy az az édes bizsergès végig cikázik testemen, mintha csak jelezné, hogy a türelmem a végéhez közelít.
Újra felfelé indulok, tüzes, forró csókokkal jutva el álláig, majd miközben kezem finoman közénk csúsztatom, ujjaimat pedig rásimítom, fogaim közé csípem alsó ajkát és egy halk, feszült sóhaj kíséretében rámarkolok finoman. -Azt hiszem, már meg is találtam.- duruzsolom pimaszul, testemet elönti a forróság az érzéstől, ahogy megèrzem, miként feszül ujjaim közé, de csak tovább simogatom, miközben ajkaim forró csókot követelnek Tőle és nem is teszek még jó ideig másképp, mintha ki akarnám várni, hogy az Ő vagy az én türelmem fogy-e el előbb.

Iris & Dimitriy

Már az első éjszakánkon nyilvánvaló volt, hogy valami olyasmi tombol köztünk, ami annak ellenére is csodálatos és szédítő volt, hogy semmi egyéb nem csábított minket egymás karjaiba, csak a testi vágy, egy ösztön, ami nálunk is erősebbnek bizonyult, de most, hogy mozdulatai mögött már ott munkálkodnak az érzelmek is, csak még szédítőbb ez az egész. Pedig, már akkor este sem volt okom panaszra, mert ha nem is fűtötte még ez a forró szerelem, gondoskodott arról, hogy élvezzem az együttlétünk minden kibaszott pillanatát, de most minden csókjából érzem, hogy mennyire akar engem, hogy mennyire szeret és, hogy mennyivel többet jelentek már neki, mint akkor, ez az érzés pedig úgy fűszerezi meg a beköszönő gyönyört, hogy még a szívem is belesajdul.
Legfőképpen azért, mert a gyűrű eltűnése után -mèg, ha meg is lep a felismerés-, annyira vártam valamit, akartam, hogy mást érezzek, hogy valami megváltozzon, mégsem tapasztalok semmi különöset, nem rohannak meg az emlékek rólunk és nem tölti el a szívemet semmi és talán, csak az nyugtat meg, hogy Ő viszont megkönnyebbültnek tűnik. Sem a szavai, sem lágy csókja nem árulkodik arról, hogy ettől elvesztette volna a reményt, ez pedig nekem is erőt ad, mert minden perccel egyre inkább érzem, hogy akarom ezt. Az emlékeimet, a múltamat, a közös múltunkat, ahogy szép lassan beivódott a szívembe, ahogy én az Övébe és talán, ha most rögtön nem is oldódott meg mindez, legalább már jutunk majd valamire. Talán. -Okè.- lihegem halkan, alig észrevehetően bólintva egyet, ahogy finoman rám nehezedik, ahogy teste hozzám simul, gyengéden érintve közben arcát és ajkait, mintha most is, mint pár nappal ezelőtt, az új, különös férfi vonásait tanulmányoznám. -Bárhogy is sikerült, sokkal jobb, hogy már nincs rajtam.- mosolygok vissza Rá a vigyora láttán, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fölé ügyeskedem magam, továbbra sem távolodva el tőle, csak most annyiban más a helyzet, hogy én nehezedek Rá, miközben ajkaimmal pimaszul tovább kerülgetem.
A feje fölé húzom összekulcsolt kezeinket, kíváncsian fürkészve közben vonásait, mintha azt kutatnám, vajon mit szól ehhez az új helyzethez, de miközben visszabókol a számat illetően, ördögi mosolyt csalva ezzel ajkaimra, egy percig sem látom, hogy ne èlveznè, hogy nyeregbe kerültem. Legalábbis ezt sugallja pimasz vigyora, vagy ahogy váratlanul megmozdul alattam, amivel egy pillanatra ki is billent az egyensúlyomból, de csak annyira, hogy melleimmel erősebben feszüljek mellkasának pár pillanatra. -Nem tudom. A tervem csak addig szólt, hogy rád ülök.- duruzsolok vigyorogva ajkaira, mintha ötletem sem lenne, hogy mihez is akarok kezdeni, legalább olyan ártatlanul pislogva Rá, mint ahogy Ő néz rám, de közben csípőm már finoman mozdul is rajta, lassú, forró táncot lejtve, így dörgölőzve aljasul hozzá. -Azt hiszem, megvárom, amíg összeszeded magad...- húzom végig nyelvem alsó ajkán, szándékosan incselkedve szavaimmal, mert azt már nem egyszer bebizonyította, hogy mennyit is bír és ma este, inkább én vagyok tesztelve ezen a téren. -Aztán lehet, hogy kièlvezem a lehetőséget.- lehelem halkan, szándékosan úgy mormolva a kièlvezni szót, hogy az a lehető legbujábban hangozzon, miközben csípőm tovább járja lassú, ingerlő táncát, ajkaim pedig lágy csókokkal barangolnak el fülèig, finoman harapva a cimpájába, mikor eljutok odáig. -Ha már ilyen készségesen megadtad magad.- vigyorgok nyaka bőrébe, pimasz tekintettel sandítva fel rá, ahogy egyre lentebb haladok egészen a mellkasára, hol csókjaimmal, hol nyelvemmel ingerelve.

Iris & Dimitriy

Még így, ebben a túlfűtött helyzetben is megrökönyödök egy pillanatra, mikor a gyűrű mindenféle erősebb nógatás nélkül megadja magát és úgy csúszik le az ujjamról, mintha korábban egy percig se lett volna vele gondunk, mintha egy egyszerű, szimpla ékszer lenne, pedig tudom, hogy nem akart lejönni, hogy nem bírtam lehúzni, mint ahogy Ő is tudja, hogy nem csak színjáték volt, hiszen ugyanúgy megpróbálkozott a mutatvánnyal. Most mégis lejön és végre ahelyett, hogy az ujjamon díszelegne, az ágyon landol, de nem sokáig tudok vele foglalkozni és őszintén szólva, most valahogy nem is akarok, mert Dimitriy olyan ördögi vigyorral hajol újra ajkaimra és olyan tüzes csókkal fojtja belém a szavakat, hogy szinte azonnal el is felejtem őket.
Összekulcsolja ujjainkat, teste ismét azt az őrjítő ritmust kezdi diktálni, ahogy újra és újra mélyen, határozottan elmerül bennem, olyan buja mozdulatokkal, hogy teljesen az eszemet vesztem tőle és ezt, a torkomból kitörő nyögések tökéletesen megmutatják. A forróság minden porcikámat átjárja, ebben a fülledt, szédítő táncban, ahogy újra és újra egymáshoz simul nyirkos bőrünk, egymás ajkairól lopva olykor a következő lélegzetet, de valahogy már az sem tűnik olyan fontosnak. Érzem ahogy megfeszül a teste, nyögései csak még inkább a mámorba taszítanak, így amikor végül a gyönyör kíméletlenül végig robog rajtam, Ő velem együtt zuhan abba az édes megsemmisülèsbe, olyan izgatón pulzálva bennem, amitől ez az egész, csak még intenzívebbè és csodálatosabbá válik, miközben nyögve, zihálva maga alá gyűr az orgazmus.
Ujjaim még jobban ujjaira szorítanak, szabad kezem derekára mar, mintha attól kellene félnem, hogy egy pillanatra is elhúzódik majd tőlem, pedig csak még jobban hozzám simul, míg csípője mozdul még párat, belém lüktet egészen az utolsó pillanatig, homlokát az enyémhez érinti és, csak zihálva, megsemmisülve, nyögve próbáljuk mindketten összeszedni magunkat ezután a szédítő mámor után. Nem mozdulok én sem, még csak kísérletet sem teszek arra, hogy megpróbáljak kibontakozni a teste által nyújtott édes börtönből, mert csodálatos érzés érezni Őt, szíve vad dübörgèsèt, forró leheletèt, miközben bőrünk még mindig perzselve feszül egymáshoz.
Végül Ő mozdul meg, de mosolyt csal ajkaimra a felismerés, hogy nem akar odébb helyezkedni, csak ajkaimèrt kap mohón, olyan tüzesen, ami egy percig sem azt sugallja, hogy ennyi elég lett volna, hogy ne akarna még többet és többet, mint ahogy szavakkal már jelezte is korábban, ez pedig libabőrössè tesz, mert még én sem tudnék egyszerűen elhelyezkedni és álomra hajtani a fejemet. -Annyira mohó vagy.- sutyorgom csókunkba, finoman harapva alsó ajkára közben, pimasz vigyorral kutatva fel tekintetét, bár ez a pillantás jóval hosszabbra sikerül az indokoltnál, mert közben az érzéseket keresgèlem magamban, hogy változott-e bennem bármi most, hogy a gyűrű lekerült rólam, de nem. Nincs nagy felismerés, hirtelen bevillanó emlékek vagy mindent elsöprő szerelem, maximum csak annyival látom másabbnak, amivel minden együttlétünk után, így ajkaimon meg is jelenik egy apró, szomorkás mosoly. -Legalább lekerült az ujjamról.- sóhajtom halkan, szabad tenyeremet arcára simítva, gyengéden húzva végig hüvelykujjam ajkain, ahogy vonásait tanulmányozom, de aztán úgy döntök, hogy magasról teszek arra, ami nincs meg bennem és inkább arra koncentrálok, ami van, az pedig a csillapíthatatlan vágy és az érzés, hogy jó vele. -Bár fogalmam sincs, hogy csináltad. Talán, az az érzéki mozdulat kellett hozzá.- duruzsolom halkan, finoman érintve ajkaimmal ajkait, incselkedve csupán Vele, pedig iszonyú nehéz megállnom, hogy ne csókoljam, de mielőtt még megtennèm, megpróbálok fordítani a helyzetünkön, hogy én kerüljek felülre, lehetőleg úgy, hogy testünk egy pillanatra se távolodjon el egymástól. -Nagyon izgató volt, amit a száddal csináltál.- vigyorodok el, ajkaira suttogva továbbra is, miközben mindkét kezünket összekulcsolom és most én tolom őket a fejünk fölé, így csábítva forró csókra, nyelvemmel buján kutatva nyelvét.

Iris & Dimitriy

A csókunkba nyögök, olykor ajkairól igyekszem lèlegezni, de ez a forró szenvedély amúgy is elszorítja a torkomat, ahogy az ágyra fektet anélkül, hogy egy pillanatra is elengedne, de amikor belèm hatol, ahogy testünk eggyè válik ebben a szédítő forróságban, végleg bennem akad a lélegzet. Lábaimat még szorosabban kulcsolom csípőjère, mintha még ennél is közelebb akarnám érezni magamhoz, pedig a lehető legmèlyebben van bennem, fizikailag lehetetlen lenne még közelebb kerülnünk egymáshoz, de talán, ez már nem is erről szól.
Minden egyes mozdulata árulkodik a szerelmèről, a szenvedélyről, ami benne tombol és talán, némi megkönnyebbülésről is, amiért ma újra közel engedtem magamhoz, közelebb, mint legutóbb és ez a gondolat meglepő módon, még engem is tovább fűt. A tény, hogy a viszontagságok ellenére is, még mindig engem csókol, még mindig rám vágyik, pedig könnyedén lemondhatna rólam és odébb hajíthatna, mert észre se vettem volna pár nappal ezelőtt, olyasfajta bizonyítéka az érzelmeinek, amit már csak az fejez ki jobban talán, ahogy csókolgat, ahogy nyakam bőrèt ízleli mohón nyelvèvel, vagy épp, ahogy ajkaimra suttogja a legszebb szót, amit csak mondhat nekem valaha. -Dimitriy.- lehelem válaszul, egy pillanatra lehunyom szemeimet, orrommal cirógatva végig álla vonalát, majd csókjaimmal is végig járva az ösvényt meg sem állok ajkaiig, olyan mohón kutatva nyelvét, olyan hevesen követelve csókját, mint amilyenek a mozdulatai is, ahogy a gyönyör felé terelget minket.
Aztán váratlanul a kezemèrt nyúl, csípője lassabb tempóra vált, én pedig ajkamba harapva figyelem, ahogy kezemet a szájához emeli és szédítő bizsergèst okozva közben testemben, finoman bekapja a gyűrűs ujjamat. Levegőèrt kapkodok, de próbálok szóhoz jutni, figyelmeztetni, hogy felesleges a próbálkozás és talán, csak a szívét fájdítaná még jobban most azzal, hogy nem sikerül megszabadulni az ékszertől, de az értetlenség kiül az arcomra, a szó bennem reked, mikor az megindul az ujjamon és fogai közt marad. -Ezt meg...- nyögöm elfúló hangon, de a szavakat se találom és attól, ahogy Rám néz, miután az ékszert az ágyra ejti, inkább nem is keresem tovább, helyette összefűzöm ujjainkat, ahogy fejem fölé hajtja a kezemet és átadom magam a csókjának, a szabadság érzésènek, a reménynek és a megnyugvásnak, bár már magam sem tudom, hogy ezek a saját érzéseim-e vagy az övéi is.
Mámoros érzés tölt el, ami mellett, csak még szédítőbb a csókja és heves mozdulatai, ahogy újra fokozza a tempót, mintha a tény, hogy megszabadított attól a hülye gyűrűtől, doppingszerkènt hatott volna Rá és Rám is, mert a gyönyör olyan hirtelen közelít meg, olyan vad nyögéseket csalogat ki belőlem, hogy más esetben, talán még zavarba is jönnek tőle, de Vele nem érdekel, előtte nem akarom és igazság szerint nem is tudnám visszafogni magam, amikor most épp tényleg olyan számomra, mint egy kibaszott hős lovag. Akkor is, ha nincs páncélja, ha eleinte semmi jót nem vártam Tőle és legszívesebben menekültem volna a helyzettől, most mégis úgy érzem, miközben küszködve, akadozó lélegzettel csókolgatom, egyre jobban szorítva kezét, hogy kibaszottul Vele vagyok a lehető legnagyobb biztonságban, a legjobb helyen. Akkor is, ha épp valami földöntúli erő babrál az elmèmmel és akkor is, ha épp a legszèdítőbb gyönyör készül végig söpörni a testemen, aminek már a közeledése is olyan intenzív, olyan vad, hogy esélyem sincs ellene, bármennyire is akarnék küzdeni. Végig szántja rajtam kíméletlen karmait, én pedig még erősebben kapaszkodok Belé, szorítom ujjait, miközben a levegő bennem reked, hátam pedig ívben megfeszül az izmaimra markoló gyönyörtől, és miközben felidèzem édes vallomását, vagy épp, ahogy tudatosul bennem, hogy már nem érzem ujjamon azt a francos gyűrűt, a testem szinte szètrobban, eltölti az a pezsgő, mámoros forróság, én pedig hajára markolva húzom magamhoz, mintha attól félnèk, hogy egy pillanatra is elenged.

Iris & Dimitriy

Ki sem bírnám, hogy ne ragadjam meg az alkalmat egy kis pimaszkodásra, mintha épp csak el akarnám húzni előtte a mézes madzagot, de talán épp erre mondják, hogy a fagyi visszanyal, mert a következő pillanatban, már én magam lépek vissza hozzá a víz alá, hogy a lehető legalaposabban adjam a tudtára, mennyire nem szándékozom magára hagyni. Szinte sértésnek venném, ha helyettem, inkább egyedül oldaná a benne tomboló feszültséget, amikor másra sem vágyom, mint ugyanazt a gyönyört megadni neki, mint amihez Ő juttatott engem percekkel ezelőtt és őszintén szólva, már az is pokolian felizgat, ha csak elképzelem, miként fogom kivitelezni, hogy milyen érzés lesz újra ajkaim között érezni, hallani azokat az édes hangokat, amiket képes közben produkálni. Mégsem kapkodom el, gondoskodok arról, hogy alaposan felhúzzam incselkedő, pimasz mozdulataimmal, mielőtt ajkaim közé engedném lassan, de amikor megtörténik, én magam is felnyögök az érzéstől, ahogy mozdulatom nyomán hajamba markol és megfeszül mindene.
Megrèszegít a látvány, az a sóvárgó, vágytól csillogó tekintet, amivel rám néz, miközben kényeztetni kezdem, egy percig sem titkolva, hogy mi a végső célom, hogy mi a szándékom, mert azt valószínűleg érzi a mozdulataimból, látja, ahogy rajtam is eluralkodik a vágy, miközben nyelvemmel és ajkaimmal is egyre tüzesebben ingerelem, kièlvezve minden morranását és nyögésèt, amit csak hallat. Teljesen magával ragad a pillanat, semmi másra nem figyelek Rajta és a hangjain, mozdulatain kívül, ahogy csípőjèvel finoman ajkaim közé ring, de aztán megèrzem kezeit vállaimon, majd ahogy finoman karomra fog, a következő pillanatban pedig olyan mohón tapad ajkaival ajkaimra, hogy még a lélegzetem is elakad.
Átkarolom a nyakát, ujjaim vehemens mozdulattal furakodnak a hajába, miközben fenekemre markolva emel az ölébe, lábaim pedig ösztönösen zárják körbe csípőjèt, ahogy kifelé indul a fürdőszobából. Olyan hirtelen és heves ez a pillanat, hogy a testemben zubogó vérem, még őrjítőbb tempóban kezd lüktetni bennem, ajkaink forró táncától halkan felnyögök, mikor az ágyra fektet, egyetlen pillanatig sem eresztve, még arra sem hagyva időt, hogy egyáltalán nehezmènyezhessem, amiért félbe szakított a zuhanyzóban, mert a következő mozdulatával combjaim közé helyezkedik és a lehető legmèlyebben merül el testemben.
Még a lélegzetem is elakad, körmeimmel a hátára marok az élvezettől, amit buja mozdulata okoz, de még így is ügyelek arra, hogy ne okozzak fájdalmat, épp csak ingereljem, tudassam vele, mennyire élvezem ezt a mohó, vehemens mozdulatot, bár erről az a kéjes nyögés is épp eleget mesél, ami végül kiszökik ajkaim közül az első lélegzetvètelt kísérően. -Istenem...- nyögöm elfúló hangon, arcára simítva tenyeremet, próbálva tovább ízlelni ajkait, de a hirtelen fellobbanó szenvedélytől, még arra is képtelen vagyok, hogy a ziháláson túl bármi mást is csináljak, leszámítva talán azt, ahogy szorosan magamhoz ölelem és csípőmmel követem mozdulatai ritmusát.
Egyetlen perc alatt tüzel fel, szinte elveszi teljesen az eszemet a váratlan fordulattal, na nem, mintha egy percig is nehezmènyeznèm, mert nincs édesebb érzés, mint ahogy finoman rám nehezedik, ahogy tűzforró bőre az enyémhez simul, miközben a szíve ugyanazt az őrült ritmust dobolja, mint ami az én véremet is hajtja, miközben újabb és újabb buja hangok kíséretében adom át magam az élvezetnek, amit képes okozni minden kibaszott alkalommal, bárhogy is essen épp nekem. Egyszerűen nem elég Belőle, a szerelmèből és a szenvedélyèből, ha pedig a szemeibe nézek és meglátom tekintetében azt a tüzet, csak még inkább késztetést érzek arra, hogy végre letèpjem magamról azt a nyomorult gyűrűt, amit most is érzek magamon, látom arcára simult kezemen és tudom, hogy nagy eséllyel az egész amnéziám okozója. Minden ilyen pillanatra emlékezni akarok, hogy miként lobbant fel köztünk a vágy és alakult szerelemmè, hányszor simult teste így, ilyen forrón hozzám, buja mozdulatokkal terelgetve a gyönyör felé.

Iris & Dimitriy

Le sem tagadhatnám, mennyire élvezem valahányszor az én kezembe kerül picit az irányítás, amiről nagy eséllyel nem valami könnyen mond le, mégis megpróbálja most is, még ha csak két kemény percig is sikerül neki. Egészen pontosan addig, míg a falhoz préselve csókolom nyaka érzékeny bőrét vagy épp álla vonalát, miközben testemmel testének simulok, finoman ágyékának feszülök, hogy abból érezze, mire is vágyom jelenleg igazán, de ha már annyira a szobát emlegette, hirtelen húzódok el végül tőle és pofátlanul aljas módon hátra hagyom.
Magabiztosan szorongatom azt a gyeplőt, vagy inkább húzom el orra előtt a mézes madzagot, azt remélve, hogy majd egyszerűen csak kilép a kabinból és vagy követ a háló felé, vagy megállít, hogy már itt kikövetelje magának, amire vágyik, amire én is vágyom, de ehelyett olyan lazán felel és dörgöli az orrom alá, hogy nincs erre szüksége, mert majd Ő elintézi a dolgot, hogy egy pillanatra köpni-nyelni sem tudok. De tartom magam, hősiesen próbálok helyt állni, ahogy Ő is tette, mikor be akartam magam mellé csalogatni a zuhanyzóba, de már a felvetéstől is, hogy majd itt fogok állni és, csak nézni Őt, elpattan bennem az a vékonyka húr, ami eddig segített kivitelezni ezt a kis játékot.
Épp úgy, ahogy Ő is belebukott ebbe, én is ugyanúgy végzem, mert egyértelmű, hogy izgató látvány lenne, felperzselnè az egész kibaszott agyamat, ha nèznèm, miközben "elintèzi" magát, de most még inkább kikèszít az elképzelés, amikor másra sem vágyom percek óta, mint ajkaim között érezni Őt, kényeztetni és kicsikarni belőle azokat a hangokat, melyeket múltkor már sikerült. Azzal pedig, hogy így pimaszkodik, mint ahogy egyébként én is húztam korábban az agyát, csak azt éri el, hogy még jobban akarjam Őt, így végül pont olyan hirtelen, mint ahogy kiléptem mellőle, vissza is lépek hozzá, olyan forró csókkal tapadva ajkaira, amiből már sejtheti is, mennyire felizgatott. -Aljas vagy.- sóhajtom vigyorogva, szándékosan illetve ugyanazzal a jelzővel, mint amit én is megkaptam, mert a pimaszkodásèrt valahogy egyikünknek se kell különösebben megerőltetni magunkat, valamiért zsigerből jön, hogy minden esélyt megragadjunk arra, hogy egymás idegeit húzzuk, amit most azzal kezdek, hogy szinte rögtön végig vezetem rajta kezemet, határozottan markolva Rá, egyértelműen elárulva, merre szeretnék tovább haladni csókjaimmal.
Érzem, ahogy megfeszülnek izmai, ahogy ujjaim közé lüktet, míg én bőrét ízlelgetem gondosan, apró lépésekkel haladva lentebb testén, továbbra is ingerelve pimasz szavaimmal is, de az az igazság, hogy minden lélegzetvètele elárulja, mennyire várja már, hogy ajkaim között érezze magát és igazából tényleg meglepne, ha nem így lenne.
Megborzongok, ahogy hajamba fúrja orrát, oda rejtve édes szavait, melyeket már nem először hallok tőle, mégis újra és újra meglep, felizgat velük, de leginkább melegséggel tölti el minden porcikámat a tudat, hogy ezt Tőle hallom. Bőrére sóhajtok nyögése hallatán, ujjaim finoman zárják körül, ahogy kényeztetni kezdem, míg nyelvemmel egyre lentebb és lentebb barangolok bőrén, lassan ereszkedve elé, a hasánál járva pedig pimasz vigyorral pillantok fel rá. -Imádom, ahogy megborzongsz tőlem.- harapok finoman ajkamba, kezemmel egyre mohóbban simítva végig rajta újra és újra, egyre közelebb merèszkedve hozzá csókjaimmal, de valahányszor azt gondolhatná, hogy most már Őt fogom érinteni nyelvemmel, mindannyiszor pimaszul kitèrek alhasára, vagy a combtövère.
Felpillantok rá újra, lassan vezetve végig rajta tekintetem, mintha minden apró részletet igyekeznèk a lehető legjobban elmèmbe vèsni, majd mikor tekintetem az Övére talál, ahogy hosszan egymásra pillantunk, finoman végig húzom rajta nyelvemet, halkan morranva egyet az izgató érzéstől. Ha akarnám, se tudnám eltüntetni arcomról az elégedett, már-már ördögi mosolyt, ami egyértelműen jelzi, mennyire élvezem, hogy most én irányítok és, hogy valószínűleg kellőképpen felhúztam már a kis játszadozásommal, hiszen érzem, miként pulzál ujjaim között, szinte követeli a folytatást, amit végül lassú, nagyon lassú mozdulattal meg is adok neki, ahogy ajkaim közé csúsztatom a lehető legmèlyebbre, magam is nyögve egyet az érzéki mozdulattól, majd komótos ritmussal kényeztetni kezdem, csípőjère simítva közben szabad kezemet.

Iris & Dimitriy

Miután sikerül kicsit magamhoz tèrnem, felé fordulok, nyakába karolva pillantok fel rá, gyengéd csókok közepette utalok arra, hogy mi is a tervem a továbbiakban, de úgy tesz, mintha Ő lenne a megtestesült ártatlanság, mintha nem lenne még nálam is mocskosabb, pedig tisztán emlékszem, hogy ki volt az, aki az étteremben is beindította azt a lavinát, na meg engem is, míg végül egy aprócska raktárban kötöttünk ki épp úgy, mintha az elmúlt pár nap nem is úgy telt volna el, ahogy. Hiszen, azóta az este óta, a színét se láttam, igyekeztem kerülni, rendbe szedni a gondolataimat, de kétségtelen, hogy azok folyton-folyvást Hozzá kanyarodtak vissza, minden óvatlan pillanatban azon kaptam magam, hogy az együtt töltött éjszakánkra gondolok és arra, amit a velem kapcsolatos érzelmeiről mondott.
Most pedig, ahogy Őt nézem, ahogy tekintetét kutatom, miközben finoman a csempèig taszítom, azok az érzelmek egyértelműen leolvashatóak Róla, még ha ajkain ott is időzik az a pofátlan, szemtelen mosoly, amit talán csak azzal tüntetek el onnan kis időre, ahogy nyakát kezdem csókolgatni lágyan. Elmosolyodok pimasz szavai hallatán, de a mosolyomhoz nagyban hozzájárul hangja tónusa is, ahogy nagy nehezen, kissé karcosan incselkedik mintha most Ő akarná addig húzni az agyamat, míg el nem veszítem a józan eszemet és tekintve, hogy ágyéka kerül-fordul finoman ölemnek feszül vagy alhasamhoz préselődik, ehhez már nem is kell olyan sok. -Hát ezt én sem tudom, úgyhogy ennek tényleg utána kell járni.- karcolom fogaimmal finoman nyaka bőrét, de aztán azzal a lendülettel el is húzódok tőle, aljasul magára hagyom és inkább kilèpek a kabinból, ha már annyira pimaszkodott az imént és a hálószobát emlegette.
A törölközőèrt nyúlok, kacèrkodok, de nagyon úgy fest, hogy most valamivel komolyabb az ellenállása, mint korábban, mert ahelyett, hogy követne és kilèpne utánam, elintèzi az egészet annyival, hogy majd Ő megoldja. Megtorpanok még az ajtó előtt, kis híján még a mozdulatom is félbe marad, ahogy a törölközőt magam köré tekerem, miközben visszasandítok rá és gyanakvó pillantással végig mèrem, talán kissé tovább vizslatva tekintetemmel ágyékát és talán kicsit szándékosan húzva végig nyelvemet alsó ajkamon, bár ez a mozdulat félig-meddig ösztönös is.
Aztán újra tekintetère találok, hosszan, némán fürkészve, mintha valami csendes csatát vívnánk épp vagy azt kutatnám, mennyire gondolja komolyan a dolgot, mennyire elszánt ezzel kapcsolatban, de végül ajkamba harapok és a törölközőt, amit olyan gondosan magamra erősítettem, egyetlen mozdulattal kioldom. -Akkor azt hiszem, inkább itt maradok és nézlek, amíg "elintèzed" egyedül.- lépek a kabin bejáratához, épp úgy, ahogy korábban Ő is tette, miközben minden porcikám Rá vágyott, érintésèèrt sóvárgott, de amint újra végig pillantok rajta, a bőrén végig csordogáló vízcseppeken, a testén, amire pontosan emlékszem, miként reagált nyelvem érintésère napokkal ezelőtt, fújtatok egyet és megrázom a fejem. -Francokat fogsz bármit is elintèzni. Érezni akarlak...- lépek vissza hozzá, szinte azonnal kapva ajkaièrt, olyan mohón, hogy abból érezze, milyen pokolian felbosszantott már a gondolata is annak, hogy ilyen lazán lemondjon rólam, pedig tudom, hogy mindez csak egy pokoli jó színjáték része volt, mert amikor tenyerem újra végig csúsztatom rajta és finoman rámarkolok, halkan felsóhajtok a testén végig futó borzongástól és az érzéstől, ahogy ujjaim közé feszül. -De persze, ha utána azt mondod, hogy tudsz jobbat ennél, akkor legközelebb rád hagyom.- duruzsolom ajkai közé, finoman ráharapva az alsóra, majd épp úgy, ahogy az imént, elindulok lefelé forró csókokkal barangolva végig ütőerèt, de most nem állok meg úgy, mint az előbb, maximum csak egy kicsit időzök el mellkasán, finoman izgatva nyelvemmel mellbimbóját, miközben kezem gyengéden kényeztetni kezdi lassú, komótos mozdulatokkal.

Iris & Dimitriy

Teljesen elveszi az eszemet, már szinte semmi másra nem tudok gondolni, csak a vágyott gyönyörre, miközben teste a csempèhez szegez, forró bőre izgatón feszül hátamnak, ágyékával pedig továbbra is úgy dörgölőzik fenekemnek, mintha bennem mozogna épp, mintha velem együtt űznè azt a csodás érzést, amihez egyre közelebb sodor ujjai izgató mozdulataival. Már egy olyan ösztönös cselekvès is, mint levegőt venni, iszonyatosan nehezemre esik, mintha a világ összes levegője kevés lenne már ahhoz, hogy megtöltse tüdőmet, vagy elszorult torkom az talán, ami gátat szab valójában ennek, de igazából nem is számít már, nem is érdekel, csak testem sóvárgásán akarok enyhíteni, ezen az őrjítő vágyon, amit tovább és tovább hergel bennem.
Teszek egy apró próbálkozást arra, hogy még közelebb csábítsam magamhoz, hogy szavak nélkül adjam tudtára, mennyire vágyom Rá, hogy érezzem magamban, de gyorsan véget vet a játékomnak és olyan határozottan fog csuklómra és tapasztja kezemet a csempèhez, hogy abból teljesen egyértelművè válik, mi is a célja. Minden figyelmét nekem szenteli, minden csókjával és mozdulatával, ujjai vehemens izgatásával, az Én mámoromat csalogatja, csakis az enyémet, mit sem törődve a sajátjával, mintha azt tűzte volna ki célul, hogy végig nézi, miként robog végig rajtam az elsöprő érzés, ez a felismerés pedig, mintha csak az utolsó csepp lenne a pohárban, meghozza gyümölcsét, mert az orgazmus olyan erővel hasít végig testemen, hogy alig tudok talpon maradni. Reszketve feszülök hozzá, igyekszem minden lehetséges módon tesgèhez prèselni magam, hogy az elsőtől az utolsó taktusig érezze, hogy mit okozott bennem, miközben tormokból újabb és újabb buja hang távozik, mert most nem szükséges, nem kell visszafognom őket én pedig akarom, hogy hallja, mit művel velem.
Aztán lassan, nagyon lassan elül kicsit a vihar, enyhül testem remegése és megnyugszok szoros ölelésèben, bár zihálásom nem sokat csillapodik, mikor ajkaim Övéit követelik, esetlenül csókolva, mintha először tennék ilyesmit, ettől pedig kicsi bele is mosolygok csókunkba, de a mosoly pimasz vigyorrá terebèlyesedik szavai hallatán.-Te pedig az ujjaiddal.- kuncogok halkan a csókba, finoman kapva ajkaièrt újra és újra, játékosan ízlelgetve vagy épp mohón csókolva őket, élvezve a finom bizsergèst, amit még a harapásaitól érzek, miközben lassan megfordulok és átkarolom nyakát. -Ne viccelj. Te még nálam is mocskosabb vagy.- duruzsolom ajkamba harapva, finoman simulva hozzá, szándékosan ágyékának dörgölőzve, sóhaja hallatán pedig én is halkan sóhajtok egyet, miközben azt fontolgatom, miként próbáljam meg tisztára mosni. -Itt vannak még terveim Veled.- pimaszkodok halkan, miközben orrom hegyére nyom egy puszit, tenyereimet pedig lassan levezetem nyaka mentén mellkasára, majd hasfalára, így tolva finoman hátrébb, egészen a csempèig, lassan haladva csókjaimmal egyre lentebb forró bőrén. -Mekkora mázli, hogy még előttünk az egész éjszaka.- lehelem nyaka bőrére, nyelvemet vezetve végig rajta, lassan barangolva mellkasára, miközben ajkaimon továbbra is ott virít az a pimasz vigyor, amiből pontosan sejtheti már, hogy mire készülök, de még mielőtt túlságosan belemerülnèk bőre ízlelgetèsèbe, váratlanul elhúzódok és kinyúlok egy törölközőèrt. -De talán tényleg a hálószobában kellene folytatnunk.- sóhajtom végül, ahogy kilèpek a kabinból és neki állok törölgetni magam, incselkedve kacsintva egyet rá, mikor az ajtó felé indulok, bár arra is fel vagyok készülve, hogy visszahúz magához vagy megállít valamilyen módon, ha épp nem teljesen ért velem egyet, de miért is lenne ellenére, hogy esetleg a kanapén helyezze kényelembe magát vagy az ágyon, míg én magam köré tekerem a törölközőt.

Iris & Dimitriy

Soha nem akartam behódolni Neki, vagy megerősíteni benne az érzést, hogy Ő tényleg bármit megkaphat, de akkor még nem is úgy nézett rám, mint most, és az ágya felmelegítése sem tűnt olyan csábítónak, mint most, amikor már tudom, hogy közben Ő is forrón tartana azzal a szerelemmel, amit irántam érez.
Vagy épp a vággyal, amit újra és újra felèleszt bennem, ami most is felfűti az egész testemet, olyan forrósággal lüktetve bennem, hogy már levegőt is alig kapok Tőle, minél mohóbban érint, minél érzékibb csókot lehel a bőrömre. És ugyanezt érzem rajta is, teste ugyanazt a mindent felemèsztő forróságot árasztja magából, miközben van képe azt állítani, hogy képes lett volna távolról figyelni, miként sóvárgok érintése után, bár hamar bevallja, hogy képtelen lett volna erre. -Ha szükség lesz rá, ez inkább valamifèle büntetésed lesz.- cukkolom ajkamba harapva, de a pimaszságot hamar elsöpri arcomról egy újabb érzéki sóhaj, ami nyögésbe torkollik, miközben nyelvèt izgatón végig húzza nyakam bőrèn, teste pedig épp olyan ritmusban feszül nekem újra és újra, mintha máris eggyé váltunk volna.
Minden kibaszott érzékemet megszèdíti, testem minden érzékeny pontját ostrom alá veszi, úgy taszítva a csempèhez, hogy az is, csak tovább fokozza izgalmamat, míg végül oda furakodik hozzám, ajkai csókot követelnek, amit én élvezettel, sőt, szomjazva adok, olyan forró táncot lejtve nyelvèvel, amitől még inkább elvesztem az eszem, még ha szerinte alig művelt is velem valamit.
Frappáns válaszon töröm a fejem, de már egy hang se jön a torkomra, leszámítva buja nyögéseimet, ha épp sikerül levegőhöz jutnom, mert már az is nehezemre esik, nem még összerakni egy értelmes mondatot, a közeledő gyönyör mindenemet eluralja, de arra még éppen akad elég erőm, hogy Őt is gyötörjem picit, hátra nyúlva közénk, finoman markolva lüktető ágyékára. A szédítő élvezet ellenére is pofátlan vigyor jelenik meg ajkaimon, ahogy érintésem nyomán feszülten sóhajt, az érzés pedig, hogy milyen keményen lüktet ujjaim között, talán épp az utolsó lökést adja meg ujjai izgató mozdulatai mellett, mert ahogy kezünket a csempèhez nyomva összekulcsolja, én már tényleg képtelen vagyok levegőhöz jutni.
Testem minden izma megfeszül, pár pillanatig, csak vérem őrjítő robaját hallom, miközben a torkom elszorul és minden porcikám pezsegni kezd a beköszönő mámortól, ami úgy robog végig rajtam, hogy ha nem állna mögöttem és nyújtana támaszt ezzel, nem is biztos, hogy képes lennék megállni a lábaimon. Főleg, ahogy nyögve levegőhöz jutok, ahogy reszketve a falhoz nyomom homlokomat, mintha azt várnám tőle, hogy majd enyhít azon a forróságon, ami bennem tombol, de erre semmi esélye nincs. Olyan, akár egy szédítő vihar, amire senki sem tud hatni, amit egyszerűen csak ki kell várni, míg szép lassan elcsitul, míg kitombolja magát, bár ez egyben olyan élvezetet is nyújt, olyan bódító az érzés, hogy csak levegő után kapkodva, nyögve igyekszem közben egyben tartani magam. Kezem karjára simít, majd le combjaim közé a kézfejère, miközben nagyokat nyelve igyekszem rendezni légzésemet, mikor pedig végre képes vagyok arra, hogy megmozduljak, hátra pillantok rá és csókját kovetelem, zihálva, kissé esetlenül ízlelve ajkait. -Mèg jó, hogy alig művelsz velem valamit...- nyögöm halkan, olyan parázsló tekintettel pillantva rá, amiből pontosan kiolvashatja, milyen mámort éltem át az imént, már ha nem érezte minden kibaszott porcikámon, ahogy hozzám simult közben, de most megpróbálok megfordulni, ha hagyja és nyakát átkarolva csókolni még pár hosszú pillanatig, míg teljesen megnyugszik a testem. -Talán jobb lenne, ha most már megfürdetnèlek...- vigyorodok el csókunk közben, állára is kitèrve ajkaimmal, továbbra is olyan szorosan simulva testèhez, hogy tökéletesen érezzem, milyen hatással volt rá a gyönyöröm, talán szándékosan mozdítva is csípőmet finoman.

Iris & Dimitriy

Nem hagy számomra más lehetőséget, csak hogy aljas húzásokhoz folyamodjak Vele szemben, hogy végre magam után csábítsam a víz alá, de még így is alaposan megdolgoztat, mert hiába kezdem eloszlatni magamon a tusfürdőjèt, aminek annyira szereti rajtam érezni az illatát, még akkor is, csak a hátamat érinti. Nem, mintha attól nem lennék csupa libabőr, ahogy gyengéden végig cirógatja a bőrömet, egészen a fenekemig merèszkedve, de ez édes kevés ahhoz képest, amire én vágyom, mert én Őt is érezni akarom, teste forróságát, hogy szorosan mögém vagy mellém lépjen a víz alá. -Szerintem soha nem is lesz igazán engedelmes.- pimaszkodok tovább, finoman kenegetve szét közben magamon a tusfürdőt, de mivel még most sem mozdul, még mindig a kabinon kívülről bámul csupán, finoman érintve hátamat, úgy döntök, hogy talán ideje még jobban felhúzni, ehhez pedig a legjobb taktika kétségtelenül az, ha előnyt kovácsolok abból, hogy arra kért korábban, hogy forduljak meg. Hiszen, így nem láthatja, csak sejtheti, milyen érzéki mozdulatokkal kalandozok lentebb testemen, erről pedig buja megjegyzésemmel gondoskodok, ahogy élvezkedve megemlítem, mennyire kellemes is azt a tusfürdőt szètoszlatni a bőrömön.
Meg se próbálom elrejteni arcomról a diadalittas mosolyt, mikor végre mögém lép, testem minden sejtje életre kel a belőle áradó forróságtól, ahogy hátamhoz simul, ágyéka pedig izgatón fenekemnek feszül, mikor pedig a keze átveszi az én kezem szerepét, sőt, rögtön az ölemig bátorkodik vele, csak még inkább hozzá dörgölőzök, tovább izgatva ezzel Őt és magamat is. Pedig, már attól is feszültebbè válik lélegzetem, ahogy finoman masszírozni kezd, testem minden forrósága ujjai alatt összpontosul, én pedig jobb híján tarkójára simítom kezemet, gyengéd, érzéki mozdulatokkal fúrva olykor a hajába. -Kibírtad volna, hogy tényleg csak nézel?- duruzsolom halkan, kéjesen sóhajtva az utolsó szót, mert közben készségesen odébb csúsztatom egyik lábamat, valamivel nagyobb terpeszben állva meg, hogy ujjai meg mohóbban érinthessenek, miközben a csempèhez is közelebb taszít testèvel. Talán ez az a helyzet, ahol a leginkább engedelmes lehetek valaha is, mert minden mozdulata tovább forralja a véremet, ahogy mellemet masszírozza, ahogy ujjai még intenzívebben izgatnak, egyre sűrűbben csalogatva elő belőlem egy-egy halk, feszült nyögést, míg továbbra is keményen nekem feszül kemény ágyékával, amihez én is szívesen dörgölöm oda a fenekemet.
Felé fordulok, amennyire csak lehetséges ebben a helyzetben, ajkaim mohón kapnak ajkaièrt, halkan közéjük nyögve valahányszor csak végig bizsereg a testem izgató érintésètől, nyelvemmel pedig épp úgy, olyan érzéki mozdulattal simulok nyelvèhez, ahogy testünk vált nem rég eggyé és ahogy remélhetőleg hamarosan újra fog. Pokolian vágyom Rá, csípőm lázas mozdulatai is erről mesélnek, ahogy vérem forró ritmusát követve újra és újra neki feszülök, olykor felszisszenve halkan a vágytól és az érzéstől, ahogy hozzám préseli magát. -Kètlem, hogy a víz ezen segíthet.- lihegem ajkaira, finoman bele is harapok az alsóba, nyelvemmel simítva végig aztán rajta, mintha nem tudnám, mennyire nem nevezhető fájdalomnak az, amit ilyenkor érez, hiszen bennem is, csak tovább fokozza a vágyat, valahányszor belém mèlyeszti finoman fogait. -Vagy az, amit velem művelsz.- nyögöm halkan, folytatva a korábbi gondolatmenetet, de már alig tudok gondolkozni is, olyan őrjítő az élvezet, amit okoz, lélegzetvèteleim is egyre haszontalanabbnak bizonyulnak, mert valahányszor csak levegőèrt kapok, mintha csak fokozódna vérem pezsgèse és még nagyobbra nőne a gombóc a torkomban.
A csempèhez simulok, nyögök egyet az érzéstől, ahogy a hűs felület a mellbimbómhoz ér, de ez is, csak még közelebb taszít a gyönyörhöz, ami egyre közelebb ólálkodik már, egyre sűrűbben szorítja el a torkomat, de mielőtt még végleg rám találna, hátra nyúlok hozzá, finoman markolva kemény ágyékára, buja mozdulatokkal izgatva Őt is, egyre akadozóbb lélegzettel várva a beteljesülèst.