Iris & Dimitriy

Egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatra, hogy majd a párna alól előkap egy bilincset, aminek minden bizonnyal azt a sorsot szánta, hogy majd az én kezeimet veri velük béklyóba, tekintete és arca láttán azonban mégsem jut eszembe egy pillanatig sem, hogy aggódjak vagy feszélyezve érezzem magam. Sőt. Inkább beindít, ahogy a fantáziámat is, mert lelki szemeim előtt, már látom, mi mindent művelhet majd így velem, miként gyötörhet kénye és kedve szerint, míg én arra sem leszek képes, hogy megérintsem. Az őrületbe fog kergetni, ez egyértelműen kiolvasható pimasz tekintetéből, ettől a gondolattól pedig máris kiszárad a szám, testemet pedig lassan eltölti az ismerős forróság, ami szerinte majd fel is melegíti egyben a hideg fémet. - Látnod kellene az arcodon ezt az elégedett vigyort.- csóválom a fejemet pimasz mosollyal, de ahogy közelebb hajol, sóvárgó tekintetem ajkaira szegeződik, már-már érzem is forró csókját, ahogy ajkai enyémekre simulnak, de ehelyett inkább, csak az orrom hegyére lehel egy csókot, én pedig egy kelletlen sóhajjal a tudtára is adom, mennyire bosszant, hogy így aljaskodik. Mégis iszonyúan izgató ez a helyzet, az amit bennem ket életre és, amit az Ő arcán látok, bár némi tanácstalanság átsuhan az arcán, ahogy megemlítem a feltételeimet, mert miért is ne lehetnének? -Amikor majd Te akarod.- vetek rá rosszalló pillantást, de ajkaimon továbbra is ott virít a huncut mosoly, mert egyszerre tesz pokolian kíváncsivá és forrósítja fel minden porcikámat az, ahogy azt a nyamvadt bilincset a csuklómra zárja, a fém hideg érintésétől halkan fel is szisszenek, tekintetemmel pedig úgy követem minden mozdulatát, mintha még soha nem láttam volna ilyet. Igazából nem is láttam, vagy legalábbis, az én csuklómon még soha nem kötött ki bilincs sem ilyen, se más okból, bár ennek kapcsán eszembe jut, hogy valójában nagy eséllyel történt már ilyen, csak én épp nem emlékszek rá.
A második feltételemre azonban gyanúsan könnyen rábólint, méregetem is gyanakvó pillantással, ahogy a bilincset átfűzi az ágy rácsán, az újabb kattanás hangjától pedig, végig fut testemen a borzongás, az az izgató bizsergés, miközben a szívem még hevesebb tempóra kapcsol. Kész. A kezeim most már ki vannak lőve és innentől bármennyire is akarok majd forró bőréhez érni, nem leszek képes rá, ez a gondolat pedig, máris kiprésel belőlem egy halk, küszködő sóhajt. -Tök mindegy, mert ha meg is próbálod majd megszegni a szavadat, megbilincsellek álmodban.- vonok vállat hanyag mozdulattal, lazaságot mímelve, de a testemet borító libabőr egyértelműen árulkodik arról, amilyen hatással van rám a kis játéka, jobb híján pedig azzal vágok vissza, amivel még tudok, azaz újra és újra, finoman ringatózva alatta hozzá simulok.
Egészen addig, míg meg nem szólal újra, mire megmerevedek és a magasba szöknek szemöldökeim, arcomra pedig, ha egy pillanatra is, de kiül a tanácstalanság, amit az Ő arcán látható ördögi vigyor és pimasz tekintete, gyorsan tovább is hesseget. -Vissza fogod még ezt kapni.- sóhajtom halkan, tekintetemmel pedig követem kecses alakját, ahogy feláll az ágyról és a tálcához indul, mire kelletlenül elnevetem magam. -Ugye most nem ülsz neki vacsorázni?- kérdezem a fejemet csóválva. -Mert, akkor én, akár aludhatok is.- morfondírozok kelletlenül, finoman mozdítva közben karomat, mintha csak az új határaimat feszegetném, hogy pontosan mennyit is enged a lánc a rácstól, vagy igazából, csak szokom a helyzetet, bár az izgatottságomról amúgy is árulkodhat a fecsegésem, mert miközben a gesztenyemasszával és a habbal visszasétál az ágyhoz, tovább magyarázok. -Desszerttel nem fogsz jól lakni.- sóhajtom kelletlenül, mintha csak egy neveletlen gyereket dorgálnék épp, de valójában egyre inkább eltölt a forróság, főleg, ahogy leül mellém az ágyra, mert már ki is rajzolódik a fejemben, hogy mit, miért csinál és, hogy valószínűleg egyáltalán nem úgy fogja azt a desszertet elfogyasztani, mint ahogy eredetileg szokás, ettől pedig újra elszorul a torkom, ajkaim egyetlen pillanat alatt kiszáradnak, ezen pedig úgy próbálok segíteni, hogy nyelvemet végig húzom rajtuk, de igyekszem ezt a lehető legbujább módon kivitelezni, csak hogy valamivel én is visszavághassak.

Iris & Dimitriy

Az már nyilvánvalóvá vált, hogy a tálcára pakolt kaja, még várat kicsit magára, hiszen minden újabb mozdulatával, ahogy nekem dörgölőzik és azzal, ahogy melleim felé veszi az irányt, ahogy ajkaival és nyelvèvel ingerel, egyáltalán nem arról árulkodik, hogy annyira éhes lenne. Vagy legalábbis, nem a tálca tartalmára éhezik igazán, hanem valami egész másra, pontosabban Rám, ez pedig pajzán mosolyt csal ajkaimra, miközben emlékeztetem arra, hogy igazából nem is hagytam olyan sokáig éhezni. De ez van, ha csillapíthatatlan az éhség, ha a vágy újra és újra úgy üti fel bennünk a fejét, hogy igazán tenni sem tudunk ellene, mert még az emlékeim hiányának dacára is akarom Őt a nap minden percében, amiben nyilván közre játszik az is, amit irántam érez, ahogy viselkedik, de valószínűleg mindig is itt lappangott. Most pedig végképp nem tudnám Őt nem akarni, amikor úgy néz rám minden pillanatban, mintha a világ leggyönyörűbb lényèt néznè épp és konkrétan érzem, hogy a világon bármire képes lenne azért, hogy mellette legyek.
Szavai és tettei is ezt sugallják, újra és újra, ahogy bőrömbe mormol édes, kínzó játékba közben, de amikor a kezem fentebb csúszik, a párna alatt pedig olyasmi ér bőrömhöz, aminek nem feltétlenül kellene ott lennie, egy pillanatra tényleg megrökönyödök, de csak addig, míg fel nem üti fejét bennem a bujaság. Magam is kuncogok, ahogy elneveti magát, ujjaim egyre bátrabban tapogatják a jellegzetes alakú fémet, így a kérdésère már, csak egy sokatmondó pillantással és némi fejcsóválással reagálok. Már azon felül, hogy a számat, már most sebesre rágtam szinte a vágytól, amit élesztett bennem és, amit a párna alatt rejtőző holmi is, különös módon csak tovább fűt. -Akkor, hol szoktad tartani?- vigyorgok továbbra is, bár a forróság idő közben átköltözött az arcomra a gondolattól, hogy mit is jelent mindez, hogy mihez lehet vele kezdeni és, hogy nagy eséllyel kénytelen leszek teljesen kiadni kezeim közül még, azt a kevés irányítást is, amit esetlegesen pár érintéssel magamnál tarthatnèk. Úgy, ahogy most sem tudtam érinteni, nem tudtam arcára simítani vagy épp hajába túrni, háta forró bőrét végig barangolni, ezután se fog ez menni, miközben Ő azt tehet velem, amit csak akar, amit nem szègyell és be kell ismerjem, nem igen van ilyen.
Nagyot nyelek, ahogy előhúzza a bilincset a párna alól, de ajkaimon továbbra is ott időzik az a buja mosoly, ami csak szélesebbè válik az arcán látott érzelmek hatására és igazából, a látvány is elég különös, ahogy egy közismert maffiózó bilincset lóbál a fejem fölött. -Akkor lehelgess rá.- pimaszkodok vigyorogva, csuklóimat finoman megmozgatva ujjai között, mintha máris azt próbálgatnám, vajon milyen érzés lesz, ha nem tudom majd mozdítani őket, ha nem nyúlhatok hozzá szabadon és amennyire nem tetszik a dolog ezen része, épp annyira izgat a többi, hogy mindeközben Ő bizonyára minden erejével azon lesz, hogy a lehető legjobban kikèszítsen, hogy az őrületbe kergessen és, ha mindez nem lenne elég meggyőző, még a tökössègemre is utal, ami végképp aljas húzás Tőle. -Vannak feltételeim.- közlöm végül nagyot nyelve, hol Őt, hol a bilincset figyelve, de továbbra sem érzek sem aggodalmat, sem kellemetlenséget a gondolattól, hogy az ágyhoz bilincseljen, már csak azért sem, mert ha valaki, hát Ő tudom, hogy soha nem tenne velem olyat, amit ne èlveznèk. -Előtte kérek egy csókot, mert az az érzésem, hogy utána nem leszel ilyen téren bőkezű.- harapok finoman alsó ajkamba, csípőmmel mozdulva alatta picit, hogy most én dörgölőzzek hozzá, ha Ő épp nem teszi, miközben lassan már tényleg úgy áhítozok arra a csókra, mintha az életem múlna rajta, hiszen azóta sem éreztem ajkait, hogy felsètáltam azzal a kibaszott tálcával, vagy inkább, mióta csak kisètáltam innèt. -Ès ezek után, egyszer majd önként bele kell menned, hogy ez a játék fordítva is megtörténjen.- villan tekintetemben pimasz fény, mert annál, hogy most én kerüljek bilincsbe, miközben Ő szabadon érinthet bárhol, csak az a gondolat izgatóbb, hogy ezt esetleg én is megtehessem egyszer.

Iris & Dimitriy

A vérem abban a pillanatban felforr, ahogy maga alá húz az ágyba, mintha tényleg egyetlen kibaszott érintése elég lenne ahhoz, hogy felrázza testem minden sejtjèt, melyek ha nem is túlzottan, de a konyhában tett látogatásom során, azért egy picit lenyugodtak. Most rögtön felèlednek, pezsegni kezdenek bőröm alatt, amint forró bőre hozzám simul, még inkább egyértelművè téve, mennyire nem készült még aludni, mert épp úgy, olyan izgatóan cirógat ajkaival, mintha nem kóstolt volna a mai nap folyamán, már jó párszor. Őrjítő az a vágy és a szenvedély, ami benne tombol, ahogy újra és újra képes úgy rám nézni, mintha életében először látna így, hanyatt fekve az ágyán, teste édes börtönèben, ez pedig belőlem is egyre forróbb szenvedélyt csalogat elő. Mintha képtelen lenne betelni velem, rám unni, pedig biztos vagyok benne, hogy már milliónyi helyen és módon estünk egymásnak, ha a kapcsolatunk alatt is ilyen vehemens vágy volt köztünk -ès miért ne lett volna?-, mint ahogy pontosan beszéli is már testem nyelvét, ismeri minden részét, hogy hol, hogyan kell érintenie ahhoz, hogy még jobban felizgasson és ilyen szempontból, még mindig úgy érzem, hogy mérföldes előnye van. -Az már, csak rajtad áll, hogy habzsolsz vagy inkább lassan élvezed ki a falatokat.- morfondírozok tovább pimasz mosollyal, halkan duruzsolva, ahogy leheletèvel finoman borzolja bőrömet, ajkaival épp csak cirógatva hol állam vonalát, hol nyakam bőrét, de végtére is teljesen mindegy, hogy hol ér ilyen finoman hozzám, mert mindenhol ugyanazt a forróságot kelti bennem, miközben testemet újra és újra ellepi a libabőr, melleim pedig világgá kürtölve követelik a nekik járó figyelmet a vékony ruha alatt. -Pedig, nem is èheztettelek, csak egy pár napig.- kúszik pimasz mosoly ajkaimra, de kénytelen vagyok az alsóba harapni, mikor finoman odébb taszigálja rólam a köntöst, mellőzve kezei használatát, hiszen azokkal még mindig csuklóimat tartja fogva, ami egyrészt baromi izgató, másrészt viszont az őrületbe kerget a tudat, hogy nem tudom megèrinteni, míg Ő szabadon ízlelget. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, nyelek is egy nagyot, hátha segít torkom szárazságán, de miközben ajkai tovább barangolnak rajtam, már így is pihegek a vágytól a forróság pedig végképp eluralkodik testemen, ahogy nyelvèvel finoman ingerelni kezdi hol egyik, hol másik mellbimbómat, finoman ajkai közé zárva néha az érzékeny bőrt.
Lágyan mozdulok alatta, melleimet még inkább felkínálva ajkai édes játékához, de az érzés, ahogy nekem feszül kemény ágyéka, elő csal belőlem egy halk nyögést, a vágytól fájdalmasan ajkamba harapok, kezeim pedig készségesen simulnak a párna alá, engedve az irányításnak, de amikor valami hideg, kemény fèmhez érnek, arcomra kiül az értetlenség és felemelem a fejem picit, hogy felkutassam tekintetét. -Mi a fene van a párnád alá dugva?- kérdezem vigyorogva, mert már maga a helyzet, hogy egy ilyen kérdést kell feltegyek neki, amiről nyilván nem gondoltam, hogy valaha is megtörténik majd, viccessè teszi a helyzetet, de ahogy ujjaimmal megpróbálom a lehetőségemhez képest valamennyire kitapintani a holmit, arcomra kiül a döbbenet, finoman keveredve el az addigi vigyorral. -Ez most az, amire gondolok?- kuncogok tovább, de ahogy ujjam tovább tapogatózik és egyre inkább körvonalazódik fejemben, mire is találhattam rá, amire nyilván akarta is, hogy rátaláljak, a szívem még vadabb ritmusra kapcsol, miközben eltölt az a huncut, pajzán kíváncsiság, az izgatott vigyoromat pedig jobb híján, ismét azzal próbálom elrejteni, hogy beharapom alsó ajkamat. -Meg kell kérdeznem, miért tartasz ilyesmit az ágyadban?- kérdezem végül, de a hangom sokkal többet elárul a bennem felèledő érzelmekről, mint szeretném, mert tisztán kièrződik belőle, mennyire felizgat a gondolat, hogy azt a holmit, valószínűleg Nekem szánta. Már csak azt nem tudom, hogy bele akarok-e menni a játékba, de talán, már nem egyszer bele is mentem.

Iris & Dimitriy

Amint belépek az ajtón, lelohad arcomról a mosoly és, bár egy pillanatig sem neheztelek rá, amiért elaludt, magamra azért haragszom, amiért egyértelműen túl sokáig vacakoltam odalent. A következő pillanatban azonban visszaszökik arcomra egy aprócska mosoly, ahogy eszembe jut, milyen gyanúsan viselkedett, mielőtt kisétáltam a szobából és megfordul a fejemben a gondolat, hogy talán csak megjátsza, hogy alszik, ezt pedig meg is próbálom ellenőrizni, ahogy közelebb lépek hozzá és kíváncsian fürkészve a fèlhomályban megèrintem a karját. Aprócska mozdulat csupán, de ha valóban aludna, csak ennyivel zavarnám, meg sem próbálnám felèbreszteni a mai nap után, azt azonban én magam sem tudom, hogy képes lennék-e átsètálni a saját szobámba, vagy inkább megkerülnèm az ágyat és bebújnèk mellé oda, ahol minden bizonnyal, már amúgy is rengetegszer aludtam. Azok után, amit ma megtudtam, ami azóta is előfurakodik néha elmèm sötét zugából, ahova ma estére száműztem, még mindig úgy érzem, hogy nem akarnám egyedül tölteni az éjszakát. Akkor sem, ha Ő már esetleg tényleg alszik, mert már a gondolat is megnyugtat, hogy itt viszont mellé bújhatnèk, érezném a teste melegét, a közelségét, nem pedig egyedül hánykolódnèk a saját ágyamban.
Szándékosan hangosan narrálom, hogy mire is készülök, hátha majd ezzel kiugrasztom a nyulat a bokorból, hátha így elárulja magát, ha esetleg tényleg csak úgy tesz, mintha aludna és ez a tervem be is válik, mert ahogy elfordulok az ágytól, mintha máris tényleg az ajtó felé akarnám venni az irányt, karja azonnal derekam után kap, a következő pillanatban pedig, már az ágyon találom magam. Halkan kuncogok, ahogy ajkai az enyémekhez ér, teste úgy takar be, akár egy finom, puha takaró, ami már önmagában is felforrósítja mindenemet, de az apró, ingerlő mozdulatai, ahogy végig simít ajkaival állam vonalán, majd attèr a nyakamra, kezei pedig csuklóimra kulcsolódnak, hogy karomat a fejem fölé húzza, máris kicsalnak belőlem egy halk, kellemes sóhajt. -Volt egy olyan érzésem, hogy csak színészkedsz.- harapok finoman ajkamba, majd ahogy a vacsora felől érdeklődik, finoman fentebb emelem államat, önként kínálva fel nyakam bőrét, hogy tovább cirógathassa forró lélegzetèvel, aminek a hatása, máris látható a magamra kapott vékonyka, szatén köntös ellenére is. A lábaimról már amúgy is felcsúszott, alig takar valamit a leheltkönnyű anyag, de ágaskodó mellbimbóim ellen amúgy se ér semmit, mert azok tökéletesen látszanak köntös ide vagy oda, ennél fogva kár is lenne azt állítanom, hogy ebben a percben épp annyira érdekelne mindaz, amit a tálcára pakoltam.
Mintha nem az imént olvadtam volna el karjaiban, olyan szédítő mámort élve át, aminek emlékètől, még most is megremeg a gyomrom, testem máris Őt követeli újra, érintésèt és forró ajkait, hogy azokkal barangoljon be rajtam minden négyzetcentimètert, mégis megköszörülöm a torkom, így próbálva lazaságot erőltetni magamra és elvigyorodok. -Azt hiszem, mindennel készültem, amit csak megkívánhatsz.- sutyorgom halkan és egy pillanatra bennem van az inger, izmaim már mozdítanák is karomat, hogy finoman megèrinthessem, hogy tenyerem arcára, hátára simulhassanak vagy, hogy ujjaim hajába fúrhassam, de a csukóimra fonódott kezei, még mindig tartanak, ezzel is csak tovább izgatva a fantáziámat. -Bár ez attól is függ, hogy mire èhezel pontosan.- duruzsolom buja mosollyal, testem pedig -ha már jelenleg, csak azzal mozdulgatok- finoman simul hozzá, egyik lábam pedig finoman lábához érintem, lassan, gyengéden simítva végig egészen a térdhajlatáig.

Iris & Dimitriy

Végig ott virít arcomon a mosoly, amit a túlságosan is ártatlannak tűnő arckifejezésèvel csalt oda, mert ha ezt az oldalát, még annyira nem is ismerem, azt azért még így is tudom, hogy készül valamire és nem véletlenül nem tartott velem a konyhába. Mondjuk elképzelni nem tudom, hogy mivel vár majd, mit tervelt ki, hogy mire fogok belèpni a szobába, de így csak még inkább eltölt az izgatottság, annak is a legkellemesebb fajtája, mert ez is olyasmi érzés Vele kapcsolatban, amit soha nem gondoltam volna, hogy átèlhetek mellette. Valahogy mindig úgy tűnt, hogy itt csak kellemetlen meglepetés érhet, hogy izgatott, csak amiatt lehetek, hogy vajon meddig maradok még életben, meddig lesz rám szüksége az apjának, nem pedig a játékos mosolya és cinkos pillantása végett.
Talán, ezért is húzom az időt tovább, mint eredetileg terveztem, mintha hagyni akarnék neki bőven lehetőséget arra, hogy felkészüljön, bármire is készüljön annyira, így ahelyett, hogy mindent a tálcára szórnèk, már odalent összeállítok pár szendvicset, mellékelve hozzá egy kis desszertet is, amit gondolatban, már a lehető legizgatóbb módon és helyekről fogyasztok el, miközben az emeletre indulok. A fapofát azonban képtelen vagyok magamra erőltetni, ajkaimon végig ott bujkál az izgatott mosoly, mikor a szobája ajtajához érkezem, besètálva rajta azonban rögtön a magasba szaladnak szemöldökeim és, ha tovább is sétálok az első bútorig, amire letehetem a tálcát, a meglepettsèg egyértelműen kiül arcomra. -Remek.- sóhajtom kelletlenül, de azért halkan, mert bár megfordul a fejemben, hogy csak a bolondját járatja velem, tekintve, hogy milyen gyanús volt az egész helyzet, ahogy várta, hogy elinduljak valami vacsoráèrt, ugyanakkor azt sem tudom teljesen kizárni, hogy tényleg elaludt. Fürkészem is vonásait kíváncsian, megállva egy pillanatra a lepakolt tálca mellett, a köntöst pedig szorosabban összehúzom magamon és lassan, puha léptekkel odasètálok az ágy azon részéhez, ahol fekszik.
Akár alszik, akár nem, a látvány nekem mindenképpen új, mint ahogy a szoba is annak hat és, ha eszembe jut, hogy a lépcsőn felèrve reflexből a saját kis búvóhelyem felé akartam venni az irányt, apró mosoly jelenik meg ajkaimon. Minden annyira más, mégis annyival jobb és kellemesebb, és talán épp emiatt fordul meg időről időre a fejemben, hogy talán az egész, csak valami különös álom, aztán majd hirtelen felèbredek és újra ott találom magam, ahol azelőtt voltam; a mufurc jègszobor társaságában, aki minden alkalmat megragad arra, hogy vérig sértsen. De akár álom, akár nem, Ő biztos, hogy nem az a jègszobor és ezt még úgy is érzem, hogy csak a takarón keresztül megèrintem finoman a karját, mintha így akarnèk biztosra menni, hogy tényleg alszik. -Akkor azt hiszem jobb, ha én is lefekszem.- sóhajtom végül halkan, kissé letörve, de nyilván, ha nem azt tesztelgetnèm most is, hogy nem-e ébren van, nem hangoztatnám, hogy mire készülök, csak egyszerűen elindulnèk a szobámba és lefeküdnèk aludni. Vagy inkább mellé bújnèk? Igazából fogalmam sincs, hogy merre venném az irányt vagy merre indulok, ha valóban elaludt, de most a teszt kedvéért úgy fordulok el Tőle, hogy abból egyértelmű legyen, hogy az ajtó felé tervezek menni.

Iris & Dimitriy

Amint a mámor elül kicsit és visszatalálunk mindketten a valóságba abból a bódító, édes világból, ahova a gyönyör sodort minket, a hangulat ismét incselkedővè válik, ahogy pihegve cukkolni kezdem az átélt gyötrelmek miatt. Amikor fölé kerekedtem, jó párszor azt sugallta, hogy cseppet sincs ínyére a helyzet, hogy bármelyik pillanatban véget vethet aljas kis játékomnak, most mégsem úgy néz ki, mint akinek bármi gondja lett volna ezzel, mintha annyira borzasztó lett volna, ahogy rajta ülök és kièlvezem a helyzet minden pillanatát, de mesterien adja elő, hogy valójában szenvedett. Célzok is rá, hogy talán szakemberre lesz majd szükség az átélt trauma miatt, mielőtt még igazi lelki fájdalommá nőnè ki magát, de tekintetemben végig ott csillog a jó kedv, elegyedve még mindig egy kis részegsèghez hasonlítható ragyogással, ami az iménti forró perceket őrzi és ugyanúgy jelen van az Ő szemeiben is, hiába a tökéletes előadása. -Akkor beszéld meg velem. Lehetek én a pszichológusod.- kuncogok halkan, lágyan cirógatva közben bőrét, arcèlèt, orrommal viszonozva gyengéd mozdulatait, miközben továbbra sem eresztem el, meg se próbálok kibontakozni ölelésèből, legalábbis addig nem, míg meg nem említi, hogy megèhezett.
Eszembe jut, hogy a vacsorából milyen keveset tudtunk enni, először a raktárban tett látogatás, majd a gyűrűre terelődött figyelmünk miatt, amitől kellőképpen ki is borultam és jobbnak tűnt, ha lelèpünk, így nem is csodálkozok azon, ha mostanra megèhezett. Én is tudnék enni, bár ez egészen idáig fel sem tűnt igazán, nem érzékeltem semmi mást az iránta érzett vágyon kívül, amit gondosan tovább is èlesztgetett bennem, most azonban lekászálódok róla és úgy döntök, hogy ideje szentelni egy kis időt az evèsnek is, mielőtt még éhen hal nekem.
Az ágy mellett állva visszafordulok hozzá és tekintve, hogy épp Ő hívta fel a figyelmemet az évesre, Ő volt úgymond az értelmi szerző, azt várnám, hogy talán majd velem tart, de őszintén meglep, amikor közli, hogy inkább megvár itt, a szobában. Összeszűkítem szemeimet, gyanakvó pillantással kezdem mèregetni, de ajkaimon apró mosoly látszik, mint amikor az ember egy iszonyúan édes, de meglehetősen rakoncátlan gyereket figyel, végül megcsóválom a fejem és csípőre vágom kezeimet nevetve. -Akkor most úgy teszek, mintha nem lennél baromira gyanús és lemegyek a konyhába.- sóhajtom végül kelletlenül, pedig majd' megöl a kíváncsiság, hogy tudjam, vajon mire készülhet vagy mi miatt döntött úgy, hogy nem jön le velem, de minél tovább ácsorgok az ágy mellett, annál később fogom megtudni, így végül az ajtó felé indulok, gondosan ügyelve rá, hogy a lehető legkecsesebben riszáljam magam, majd átslisszolok a szobámba, hogy legalább a köntösömet magamra kapjam és úgy veszem lefelé az irányt a lépcsőn, azon morfondírozva, hogy miféle kajával térjek vissza.
Mondjuk a hűtő sincs igazán segítségemre, mert kevés olyan dolog van, ami nem található meg benne és végül ezen felbuzdulva döntök úgy, hogy jobb ötlet híján inkább összedobok gyorsan pár fullos szendvicset és, ha már találok gesztenyemasszát is, reszelek belőle két kisebb tányérra és magamhoz veszem a tejszínhabot is, amiből meglepő módon van, vagy három flakonnal. Ajkamba harapva próbálom elrejteni arcomról a játékos, pimasz mosolyt, ahogy egyre fentebb haladok a lépcsőfokokon, mert akaratlanul is azon jár az eszem, hogy vajon miért akart annyira eltüntetni a szobából és mi vár majd, ha belèpek az ajtón, de remélhetőleg, mindjárt fény is derül erre.

Iris & Dimitriy

Teljesen magával ragad az a túlfűtött, forró ritmus, amivel mozdulok rajta, amivel Ő mozdul alattam, miközben birtoklón fenekemre markol, mohó csókkal fojtja el lélegzetemet, na nem, mintha annyira azon lennék, hogy levegőt vegyek, mikor másra se vágyom, mint csókját érezni, viszonozni, még nyilvánvalóbbá téve ajkai közé rejtett nyögéseimmel, mennyire élvezem ezt a szédítő, forró táncot. Ajkaiba feszülök mellemmel, megborzongok az érzéstől, ahogy megszívja mellbimbómat, ahogy nyelvèvel ingerel, mozdulatai pedig, az utolsó lökésnek bizonyulnak, mert a gyönyör, válaszul úgy és olyan vehemensen söpör végig rajtam, hogy hosszú pillanatokig még arról is megfeledkezem, hogyan kell levegőt venni, bár a torkom egyébként is úgy elszorul, hogy képtelen lennék rá. A csodálatos, mámoros érzést pedig, még inkább megbódítja az, ahogy ugyanez rajta is végig söpör, ahogy teste nekem feszül ebben a perzselő forróságban, édes sóhajokat és nyögéseket csalva ki belőle, melyek csak még inkább ösztönöznek arra, hogy magamhoz szorítsam.
Már rég elhalványult a kellemetlen emlék, ahogy az első alkalom után magamra hagyott, amit így utólag, kicsit jobban meg is értek, hogy elárulta, mit is féltett akkor, miért látta jobbnak abban a helyzetben, ha inkább meghátrál. Most már inkább érzem úgy, hogy arra is szükség volt, hogy az is kellett, hogy most még többre becsüljem ezeket a pillanatokat, ahogy szorosan karjába zárva tart egészen addig, míg a mámor le nem csillapodik bennem, míg újra magamra nem találok, pedig soha nem hittem volna, hogy képes ilyen gyengédsègre, ilyen figyelmességre. Hogy is várná ezt az ember lánya egy olyan férfitól, aki abból él, hogy átgázol másokon és a lehető legjobban próbálja kizárni az érzelmeit, mégis kellemes csalódást okoz újra és újra, megcsillogtatva ezt az édes oldalát.
Lágyan csókolom, amint sikerül ajkaimat mozgásra bírni, de ezen felbuzdulva rögtön pimaszkodok is kicsit, ha már annyira hangoztatta, hogy éljek a helyzettel, mintha olyan nagy áldozat lett volna részéről, hogy hagyta magát legyűrni, pedig az átélt gyönyör szikrái, még most is ott lapulnak tekintetében. És kibaszottul izgató látvány ilyenkor, ahogy izzadtan, kipirultan, ziháló mellkassal rám néz, ezen pedig cseppet sem ront a pimasz színjátéka. -Biztosan nagyon szenvedtèl. Keressünk egy pszichológust?- cukkolom tovább mosolyogva, próbálva rendezni légzésemet, szavai hallatán pedig elnevetem magam és, miközben Ő édesen állara csókol, majd orrával orromat érinti, lazán átkarolom nyakát, finoman cirógatva tovább. -Most, hogy mondod...én is tudnèk falatozni kicsit.- válaszolom töprengve, újabb és újabb csókot lehelve közben játékosan ajkaira. -Talán, a hűtőben akad valami finomság.- nyomok egy puszit az arcára és, bár a legkevésbé sem vágyom arra, hogy kibontakozzak ebből a helyzetből, végül mosolyogva nyomok egy csókot az orra hegyére is, majd legördülök róla és lábra állok az ágy mellett. -Velem tartasz?- fordulok végül felé mosolyogva, finoman ajkamba harapva a gondolattól, hogy talán nem véletlenül éhezett meg, mint ahogy én sem véletlenül tudnék még enni, hiszen még a vacsorát sem fejeztük be normálisan. Mondjuk azt épp nem azon okból, mint amitől annyira mosolygok.

Iris & Dimitriy

Sokkal tovább akartam játszani ezt az aljas játékot, egészen addig húzni, míg türelmét nem veszti, de Vele együtt saját magamat is próbára tettem és már akkor tudtam, hogy csúnyán el fogok bukni, mikor ujjaim rásimultak kemény ágyékára. Az érzés, ahogy tenyerembe pulzált, ahogy próbált elnyelni pár nyögést, miközben teste forrón megfeszült alattam, minden akaraterőmet felemèsztette, így amikor végre ráengedem magam lassú, buja mozdulattal fogadva teljesen magamba, belőlem is kiszakad egy elégedett nyögés, mintha már legalább hetek óta vártam volna erre, pedig nem is olyan rég söpört végig rajtunk a gyönyör.
Most mégis akarom újra és talán, a múltkori este után, már meg se kellene lepjen, hogy miféle olthatatlan vágy tombol köztünk, mégis tovább szítja bennem a forróságot a gondolat, hogy ennyire akar, hogy így vágyik rám. Mindez pedig ott lapul tekintetében, ahogy felnèz rám és érzem mozdulataiból is, ahogy fenekemre markol vagy, ahogy csípője mozdul olykor alattam. Ahogy Ő, én is ajkamba harapok, mintha csókunk nélkül, valahogy mindketten csak kínlódnánk és nem is lep meg nagyon, mikor pár pillanattal később felül hozzám és szorosan magához ölelve ajkaimra forr, úgy nyögve és sóhajtva olykor, hogy már igazán külön se tudnám választani kettőnk hangjait. Az Ő zihálása az enyém is, az Ő nyögése eggyé olvad az enyémmel, épp úgy, ahogy testünk a lehető legszorosabban fonódik eggyè, mert úgy feszül egymásnak perzselő bőrünk, hogy egy papírlap sem férne közénk. Amúgy is, csak lángra kapna, mert ha eddig forrott is a vérem, hát most szabályosan zubog ereimben, miközben egyre mohóbb, egyre bujább mozdulatokkal ringatom csípőmet, tényleg alaposan kièlvezve minden momentumát annak, hogy én vezetek épp.
De valójában francokat vezetek, hiszen velem együtt Ő is épp ugyanannyira diktál, de valahogy a kettő most egy és ugyanaz, mindketten ugyanazt és ugyanúgy akarjuk, testünk ismét arra a mindent elsöprő érzésre vágyik, ami minden újabb mozdulattal, ahogy a lehető legmèlyebben engedem magam rá, egyre közelebb és közelebb kerül. Ujjaim tarkóján simítanak, hajába furakodnak, míg másik kezem háta bőrén kalandozik, hol gyengéden, hol markánsabb mozdulattal kapaszkodva meg, miközben ajkaim annak ellenére is eresztik ajkait, hogy a tüdőm egyre több levegőt követelne.
Újra és újra csókunkba nyögök, testemen végig fut az izgató bizsergès, valahányszor fenekemre markol, így diktálva gyengèden a ritmust és míg Ő lentebb vándorol rajtam, melleimre lehelve forró csókokat, én egyre akadozóbb lélegzettel vetem hátra a fejemet. Feszülten nyögök, mikor ajkai mellbimbómra tapadnak, ujjaim hajára markolnak az élvezettől, miközben vérem pezsgèse egyre hangosabbá válik, szívem zakatolása betölti érzékeimet, a forróság pedig úgy robban szét bennem, hogy össze kell préseljem szemeimet és ajkaimat, így vèszelve át, ahogy testem minden izma megfeszül, majd kínzó, édes remegéssel adja meg magát a gyönyörnek.
Zihálva, nyögve mozgok tovább rajta, próbálom követni a korábbi ritmust, de újra és újra beleremegek a mámorba és az érzésbe, ahogy Ő is megfeszül alattam, olyan szédítőn lüktetve belém, hogy már mozdulni sem tudok végül, csak teljesen ráengedve magam, a lehető legszorosabban feszülve hozzá élvezem ki a gyönyörèt, ahogy megfűszerezi az enyémet. Levegő után kapkodva kutatom ajkait, de alig tudom csókolni, olyan kába, olyan erőtlen vagyok hirtelen, ahogy testem végül nagy nehezen csitulni kezd, nyomában pedig, csak a szédítő forróság és szívem zakatolása marad.
Homlokom homlokának támasztom végül, feladva a küzdelmet, hogy legalább valami csókhoz hasonlítható mozdulatsort műveljek, tenyeremmel finoman simítok végig arcèlèn, majd halántèkán, mosolyogva húzódva el egy pillanatra, hogy homlokáról is eltüntessem az izzadtságot, majd egy hatalmas sóhajt követően, csak lehunyom szemeimet és gyengéden, a lehető legfinomabb mozdulatokkal cirógatom nyirkos bőrét. -Nem úgy festesz, mint aki nagyon bánkódik, amiért átvettem a vezetést egy picit.- szólalok meg végül halkan, de alig találok a hangomra, nyelek is egy nagyot közben, hátha segít valamennyire, de a cinkos mosollyal nem tudok mit kezdeni, ami végül ajkaimra kanyarodik, úgy folytatva a jól megszokott pimaszkodást, mintha mi sem történt volna.

Iris & Dimitriy

Teljesen mindegy, hogy hányszor, hányfèlekèppen csókoltuk már egymást, minden alkalommal felhevül tőle a testem, a szívem pedig olyan őrült ritmusra kapcsol, mintha megrèszegítenè ajkai ízèvel, de talán így is van. Ezzel a csókkal, már az első pillanatban elvette az eszemet, már akkor is szédítő hatással volt rám és, ha visszagondolok rá, hogy még hányszor lopott tőlem hasonlót, annyira már nem is csodálom, hogy végül beleszerettem. Ajkai úgy, olyan mohón tapadnak enyèimre, nyelve olyan izgatón simul nyelvemhez, hogy az egész testem életre kel tőle és mindezt még intenzívebbè teszi a szerelme, ami most, a mai este után, hogy fény derült az ágyon heverő gyűrűre és annak különlegessègère, csak még tisztábban érezhető.
Én pedig tovább incselkedek Vele, tovább èlesztgetem benne a vágyat, bár igazán nem is kell èlesztgetni, mert minden kibaszott pillanatban ott parázslik benne, legyen szó épp egy veszekedésről az autóban, vagy egy vacsoráról az étteremben. Úgy tud nézni rám, ahogy senki más, ajkait pedig olyan izgató nyögés hagyja el érintésemtől, amitől libabőrössé válok és az én türelmem is kezd a végéhez közeledni, bármennyire is határoztam el magam a lassú, pimasz, gyötrő mozdulatok mellett, mert testem követelőző lüktetèse, már sokkal erősebbnek bizonyul.
Ajkaiba nyögök, mikor végre finoman ráengedem magam, a testem szinte lángba borul az élvezettől, amit okoz bennem az édes, feszítő érzés és, bár zihálok, most mégsem azt tartom a legfontosabbnak, hogy levegőhöz jussak, hanem hogy újra érezhessem csókját, miközben még markánsabb mozdulattal a hajamba túr, forró bőre pedig testemnek feszül. Felülök végül, de tenyereimet rajta tartom, egyrészt, hogy megtartsam magam, másrészt pedig, hogy érezzem teste reakcióit, izmai játékát, ahogy mozogni kezdek rajta, hangosan nyögve a szoba csendjèbe, ahogy Ő is mozdul alattam, pimasz vigyora láttán pedig, én is villantok valami hasonlót, de az élvezettől hamar eltűnik.
Gerincem mentén érzem, hogy nyirkossá válik a bőröm, testemben olyan forrón lüktet a vér, hogy már azon se csodálkoznèk, ha izzana, a szívem pedig úgy, olyan őrülten zakatol, mintha ki akarna szakadni mellkasomból, miközben egyre bujább, egyre érzékibb mozdulatokkal ringatom csípőm rajta, követve kettőnk szédítő ritmusát. Pimasz mosoly szökik ajkaimra két sóhaj között, ahogy megszólal, karjaim pedig azonnal nyaka köré kulcsolódnak, amint felül hozzám, ujjaimat mohón fúrom hajába úgy szorítva közben magamhoz, mintha már soha nem akarnám elengedni, de jelenleg így is érzem. Akarom Őt, újra és újra érezni ajkait, hallani sóhajait és nyögéseit, miközben forró teste hozzám simul, akár a vágy műve ez, akár valami több, mert nem létezik ennél édesebb érzés, mint ami most átjárja minden porcikámat, ahogy magához szorít, testünk pedig egy ritmusra mozdul. -Úgyis ki akartam élvezni a lehetőséget.- nyögöm ajkaiba, korábbi szavaihoz fűzve, bár őszintén csodálom, hogy egyáltalán képes vagyok még megszólalni, megfogalmazni egyetlen mondatot is, amikor minden porcikámat felperzseli a bennem tomboló forróság és az, ami belőle árad felém ölelésében.

Iris & Dimitriy

Talán túlzottan is élvezem a helyzetet, ahogy rajta ülök, Ő pedig olyan vágyakozó pillantással követi minden mozzanatomat, mintha először látna így, pedig biztos vagyok benne, hogy már számtalan alkalommal fordulhatott elő, hogy megpróbáltam fölé kerekedni, Ő pedig hagyta, hogy kièlvezzem a helyzetet. Mert a gyeplő most épp az én kezemben van, én hozom meg a szabályokat és én diktálom a ritmust, de egyértelműen csak addig, amíg hagyja. Ha szigorúan vesszük, most is ugyanúgy Ő vezet, Ő irányít, mert tudom jól, hogy egyetlen mozdulatába kerülne és én újra alatta találnám magam, forró teste pedig, a létező legèdesebb börtönbe zárna újra.  
De most kièlvezem a helyzetet, szándékosan ingerelve csípőm buja mozdulataival és csókjaimmal, úgy barangolva végig bőrét, mintha csak a fejembe vettem volna, hogy minden létező helyen ott hagyom majd ajkaim nyomát, ami annyira nem is áll távol a valóságtól. A lehető legjobban fel akarom húzni, újabb és újabb libabőrt csalogatva bőrére, hallani édes sóhajait és parázsló tekintetében fürdőzni, miközben az én vágyam is ugyanúgy fokozódik. Mindezt pedig lassan, pimaszkodva, játszadozva egymás érzékeivel, amit nem is titkolok előle és a tény, hogy Ő sem akar kapkodni, tovább szélesíti ajkaimon a mosolyt. -Nem lesz gond holnap, ha túlságosan lefárasztalak?- duruzsolom bőrére halkan, ajkaimmal finoman cirógatva beszéd közben, megborzongva érintésètől, ahogy ujjait hajamba fúrja, közben pedig, míg ajkaim újra fentebb vándorolnak rajta, kezem tovább folytatja az utat lefelé, végig hasfalán, finoman ékelődve közènk.
Feszülten sóhajtok, ahogy kezem végül rámarkol, Ő pedig olyan izgatón nyög ajkaim közé, hogy attól a vérem zubogni kezd ereimben, felforrósítva minden porcikámat, amit csak tovább fokoz az, amilyen mohón és szenvedélyesen viszonozza csókomat, miközben keze lassan végig barangolva bőrömet, a fenekemen állapodik meg. Felszisszenek, mikor ajkamra harap, halkan nyögök is egyet, ahogy nyelve újra nyelvemhez simul, kezem pedig egyre forróbb, egyre érzékibb mozdulatokkal kényeztetik tovább, pedig ez, már rég nem arról szól, hogy felizgassam, hiszen az első pillanattól kezdve, hogy fölé helyezkedtem, úgy feszül ölemnek, mintha nem percekkel ezelőtt ért volna el minket a beteljesülès és ez teljesen megrèszegít.
Csípőm önkéntelenül mozdul tovább érintésem lassú, komótos ritmusát követve, úgy, mintha máris rajta mozognèk, miközben ajkaink érzéki, heves csókban forrnak össze, melleim pedig minden mozdulatomnál finoman mellkasához préselődnek, újra és újra szembesülve így a benne tomboló forrósággal, ami csak még jobban elveszi az eszemet. Ajkaim ismét állára vándorolnak, zihálva lehelek rá apró, tüzes csókokat, így járva végig a korábbi útvonalat egészen a füle alatti érzékeny részig, miközben kezemmel lassan magamhoz igazítom, finoman dörgölőzve hozzá csupán, még mindig borzolgatva az idegeit, de valójában, már én magam is kezdem feladni, mert a forróság, ami benne és bennem is eluralkodik, vérem szédítő lüktetèse, egyre csak Őt követeli. -Annyira akarlak.- sóhajtom halkan, gyengéden harapva bőrére, mely után apró csókokkal igyekszem tompítani fájdalmát, de aztán újra felkutatom ajkait, azonban csók helyett, inkább csak hozzájuk érintem enyèimet, homlokom megtámasztom homlokán és elakadó lélegzettel, finoman ráengedem csípőmet.
Felnyögök, egyik kezem nyaka oldalára simít, másikkal  megtámaszkodok feje mellett, miközben jó pár pillanatig, csak mozdulatlanul élvezem azt a szédítő érzést, ami végig cikázik rajtam, de aztán csípőm újra elkezdi buja táncát, érzéki mozdulatokkal mozogva rajta. Forró csókra csábítom, nyelvem buja táncot jár nyelvèvel, de aztán váratlanul felegyenesedek, kezemmel finoman megtámaszkodok hasfalán és ajkamba harapva lepillantok rá, miközben kièlvezem a helyzet adta lehetőségeimet, már ameddig hagyja.