Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 04, 2023 2:12 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Nem tudnám megmondani, melyikünk bőre forróbb vagy, hogy kit emészt fel jobban a vágy, mert épp úgy, ahogy testünk eggyé vált, ezek a szédítő érzelmek is egymásba gabalyodnak, felerősítik egymást, olyan fékezhetetlen tűzzè alakulva, ami minden mást megsemmisít, eltüntet maga körül. Mert már semmi más nem érdekel, sem gyűrűk, sem átkok, sem a megmagyarázhatatlan amnézia, aminek a gondolatától is eltölt egyébként a rettegés, mert most mindez nem számít. Semmit nem akarok úgy, mint Őt, érezni testét, ahogy enyémnek feszül, ahogy forró lehelete arcomat vagy ajkaimat csiklandozza, hallani édes, buja hangjait, miközben együtt veszünk el ebben a pokoli tűzben, újra és újra, mintha igazán soha nem is csillapodna, bármennyiszer is tomboljon, mert semmivel nem enyhébb, mint a raktárban vagy épp a múltkori éjszakán volt. Épp ellenkezőleg, inkább egyre szédítőbb, egyre többet és többet akar, bár most nagy eséllyel közre játszik az a hosszadalmas, kínzó játék is, amivel a végletekig fokozta mindkettőnk vágyát, mert nem csak rám volt pokoli hatással, hogy az ágyhoz bilincselt. Érzem, hogy benne is olyan mohó vágy tombol, olyan régóta akart már érezni, bennem lenni, mert minden mozdulata olyan buja, mégis heves, hogy teljesen elveszi vele a maradék józan eszemet is, ahogy mellém helyezkedve merül el bennem újra. Már képtelen vagyok uralkodni a torkomból kikívánkozó hangokon, az élvezet minden zsigeremet szorongatja, megfoszt a levegőtől is újra és újra, ahogy kíméletlenül elszorítja torkomat, de ennél édesebb, ennél szédítőbb érzés nem létezik, mint így, testéhez simulva átélni mindezt, miközben a testem, már szinte kínlódik az áhított gyönyörèrt. Fölé helyezkedek végül anélkül, hogy egy pillanatra is elválnèk forró bőrétől, ajkaim épp olyan forró tűzzel csókolják sóhajaim és nyögéseim közt, mint amilyen buján mozogni kezdek rajta, még mélyebben, még őrjítőbben engedve magamba, nyaka bőrét ízlelve és kínozva kicsit fogaimmal is. Mohón felnyögök, ahogy Ő is mozogni kezd alattam, ahogy birtokló mozdulattal fenekemre markol, ujjaival sugallva, milyen közelről kínozza már a gyönyör, de ez csak még kéjesebb mozdulatokra sarkall, karjaimon finoman megtámaszkodva mozgok tovább, míg végül, ahogy megfeszül alattam teste, ahogy keményen belém lüktet az élvezettől, az én testem is megadja magát a mámornak. Reszketve feszülök rá újra és újra, ahogy a gyönyör végig hullámzik rajtam is, arcomat nyaka bőrébe rejtem, kínlódó nyögésekkel élvezve ki a megsemmisülès minden pillanatát az utolsó másodpercig, míg csak képes vagyok tartani magam remegő karjaimmal, de végül zihálva, reszketve ráomlok, orrommal cirógatva nyaka bőrét, úgy bújva forró testéhez, mint aki oltalomra vágyik, ajkaimmal gyengéden csókolgatva lihegès közben. -Egèsz élvezetes dolog a feleségednek lenni.- suttogom halkan, sunyi vigyorral ajkaimon, halkan kuncogva, bár még mindig alig jutok levegőhöz, a szívem pedig majd kiugrik mellkasomból, olyan vadul zakatol, de az érzés, hogy ugyanezt érzem bőrömön át az ő mellkasa alól is, ellágyítja mosolyomat. -Pedig, azt hittem örökké bánni fogom azt a napot.- sóhajtom olyan halkan, hogy talán Ő már nem is hallja, miközben kezemmel finoman arcára simítok és arcèlère hintek egy gyengéd csókot, bár a csuklómra pillantva újra pimaszul elmosolyodok és ajkamba harapok az emléktől, ami mostantól nagy eséllyel -remèlhetőleg-, mindig eszembe jut majd a kezeimről.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 04, 2023 12:25 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Újra és újra mozdultam, mindvégig ajkaikért küzdve, mintha amúgy nem kínálta volna fel őket önként, és azok után, hogy jó ideje gyötörtem már csókmegvonással, nem is volt annyira meglepő, hogy úgy kaptunk érte mindketten, mint szomjazó a vízért a nagy, forró sivatagban. Minden más jelentőségét veszítette, nem számított, hogy mit tudtunk meg a gyűrűről, hogy mit fedezett fel az eddig stabilnak hitt világunkról, vagy hogy mi lesz holnap, netán holnap után. Az a kibaszott ékszer már nem díszítette ujját, és emiatt már majdnem biztos voltam abban, hogy holnap, ha más nem is, de a most meglévő emlékeivel együtt fog ébredni, és nem fog elfelejteni semmit - sem erről a napról, sem pedig a múltkoriról, vagy épp hogy éppen mi ellen is küzdünk. Pedig kikérhette volna magának, és mondhatta volna, hogy neki jó így, és nincs szüksége egy nehezítő tényezőre az életében, mert valljuk be, nem arról voltam híres, hogy velem könnyebb lenne bármi, viszont még ennek tudatában sem voltam biztos abban, hogy lemondtam volna róla. Sőt, napról napra egyre határozottabban éreztem zsigereimben, hogy bármi is lesz, bármit is vár majd tőlem, vagy bármire is kérne, nem leszek képes elengedni, és ha kell, tényleg a végsőkig fogok küzdeni. Ha pedig a megoldás kulcsa a kibaszott világ végén vár rám, meg fogom találni, és vagy Őt viszem utána, vagy azt hozom ide, de nem akartam több sótlan reggelt vagy éjszakát, és nem akartam, hogy nap közben ne legyen mibe kapaszkodnom. Már tényleg olyan volt az életemben, mint maga a Nap, és ha Ő nem világította be az óráimat, már többé semmi nem tűnt szépnek vagy színesnek ebben a mocskos életben. Egy hirtelen ötlet vezérelt, mikor magam mellé fordítottam, rögtön nyúlva lába után, hogy csípőmre emeljem, olyan mélyen merülve el benne ismét, hogy abba minden porcikám belefeszült, nem beszélve a testemben gyötrődő izmokról, amik már amúgy is egy hajszálnyira voltak attól, hogy elpattanjanak, mint valami gitárhúr. Csókját kerestem, és meg is találtam, közben az alsó karommal feje alá nyúlva, így ölelve magamhoz, néha ajkai közé nyögve, vagy épp sóhajtva, mikor nem bírtam uralkodni magamon, egyre nehezebben tartva meg magamat kettőnk valóságában, ami bár nagyon hasonlított arra a világra, ami odakinn várt ránk, de ebben csak mi voltunk, és ez a parázsló, mohó szenvedély, amiről sem most, sem soha nem akartam lemondani. Egyszer már majdnem megtettem, amikor bevallotta, hogy elkezdett felejteni, és azóta is gyűlöltem magam azért, hogy egyáltalán eszembe jutott. Mégsem hagyott sok időt, nem engedte, hogy mindkettőnket elérje a beteljesülés, mert lökött rajtam egyet, és miközben fölém mászott, karjaim ösztönösen simultak fenekére. Csókunkba vigyorogtam, már amíg képes voltam ilyesmire, majd türelmetlenül fenekébe markoltam mindkét kezemmel, mozdítva alatta a csípőmet, felvéve azt a ritmust, amit diktálni kezdett, miközben a forró vérem minden cseppje ágyékomban öszpontosult, szinte hallva testem segélykiáltását, hogy bármennyire is akarnám, nem tudom tovább húzni a pillanatot. Még határozottabban martam bőrébe, még vehemensebben mozdulva alatta, közben bizseregve attól, amit ajkai műveltek velem, de még mielőtt egyáltalán meggyőződhettem volna arról, hogy Őt is magával rántja a kéj, egy hosszú, elnyúló nyögéssel adtam át magam a megsemmisülésnek, keményen feszülve belé, miközben szemeim ösztönösen csukódtak le, újra ajkait kutatva, de csípőm még így sem állt meg, és bár testemet gyötörte a csiklandós bizsergés, de addig eszembe sem jutott abbahagyni, míg Őt is magával nem rántja a gyönyör.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 04, 2023 10:19 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Akárhogy is történt először, akárhogy ébresztettünk egymás szívében érzelmeket, abban már teljesen biztos vagyok, hogy nem a szerelem volt az első, amit aztán követett ez az izzó vágy, hanem fordítva. Hiszen, ez már az első éjszakánkon jelen volt köztünk, testem minden porcikája érezni akarta Őt, bármennyire is szerettem volna utólag letagadni, miután pofátlanul hátra hagyott, és azóta ez, csak erősebb lett. Így kezdődött az egész, ezzel a mohó, telhetetlen, pokoli vággyal, ami nem hogy nem csillapodik, inkább csak egyre erősebben dolgozik bennem, valahányszor csak látom Őt, pedig amikor ma lesètáltam a szobámból amiatt a hülye parti miatt, sok minden járt a fejemben, csak az nem, hogy ma éjjel újra a karjaiban legyek. Aztán megmutatta újra, hogy milyen férfivá vált, hogy az a szerelem, amit irántam érez nem csak addig terjed ki, míg a gyönyört hajszoljuk, hiszen képes volt miattam felrúgni az addigi terveket és szem előtt tartani azt, hogy nekem mi a jó és, ha nem is érzek konkrétan szerelmet iránta, a fejemet már elcsavarta. Magába bolondít minden újabb nappal és most is, ahogy újra és újra a lehető legèrzèkibb mozdulattal elmerül testemben, miközben a világ legèdesebb szavait suttogja ajkaimba, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy tényleg megtenné értem ezt is. Minden sóhaja és nyögése magában hordozza a szerelmét, hogy akar engem, hogy szüksége van rám és egyre inkább érzem úgy, hogy már én se tudnék nélküle egyetlen éjszakát sem eltölteni, mert akarom ezt a forróságot, teste édes melegét, bőre illatát érezni, miközben felemèszt mindkettőnket ez a mohó, buja vágy. Vele akarok újra és újra megsemmisülni, darabokra hullani, majd ismét magamra találni, ez az érzés pedig egyre közelebb kerül hozzám minden pillanattal, teste forró ritmusával, ahogy belém feszül, ahogy mozog bennem, de mielőtt még elèrhetnè bármelyikünket is a gyönyör, hirtelen megáll és elhúzódik tőlem, de csak annyira, hogy mellém helyezkedve vonjon közelebb magához. Combomat csípőjère húzza, bár igazából mozdulnèk magamtól is, ha Ő nem kèsztetne rá, lábammal finoman karolva át fenekét és ahogy újra belém hatol, feszülten nyögve kapok ajkaièrt ès végre. Végre én is érinthetem, kezem barangolja is nyirkos, forró bőrét bódultan, oldalán simítva végig, érezve izmai izgató táncát ujjaim alatt, így vonva közelebb magamhoz, ajkai közé nyögve újra és újra az érzéstől, ahogy mozdulatai közben teste az enyémhez prèselődik. Másik kezem, ha nem is olyan szabadon mozdulhat, ujjaim gyengéden simulnak nyaka oldalára, kitapintva a vadul lüktető eret a nyakán, mert úgy ahogy én, Ő is pokolian közel van a mámorhoz, érzem abból, ahogy finoman pulzál bennem, ahogy bőre egyre sűrűbben megborzong érintésem alatt, miközben csókunk is egyre kapkodóbbá, egyre éhesebbè válik, olyan forró nyögéseket nyelve el, melyektől így is végig fut rajtam időről-időre az izgató bizsergès. De nem nyugszok én sem, finoman taszítok rajta picit, hogy a hátára kerüljön és anélkül, hogy egy pillanatig is hagynám, hogy kihúzódjon belőlem, helyezkedek én is Vele együtt, élvezettel karolva át nyakát, finoman nehezedve rá, mellbimbóimmal szorosan simulva mellkasa forró bőrèhez. -Olyan finom vagy.- nyögöm ajkai közé csípőm forró, buja mozdulatai közben, ahogy egyre izgatóbb tempóban mozdulok rajta, miközben csókjaimmal nyakára barangolok, nyelvem húzom végig izzó bőrén, gyengéden bele is harapva picit, de aztán újra csókját kérem, nyelvem nyelvèhez simul, ahogy izmaim egyre forróbban, egyre izgatóbban feszülnek meg újra és újra, az újabb gyönyör ígéretèt rejtve. Egyik kezem tarkójára simul, másik a lepedőbe mar feje felett, ahogy próbálom visszatartani az édes beteljesülèst, de csípőm reszkető mozdulatai elárulják, miféle tortúra ez, mégis a legèdesebb kín megvárni Őt is, hogy aztán együtt emèsszen fel minket a szédítő, forró mámor.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Feb. 04, 2023 8:11 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Voltak helyzetek, amikor feleslegesnek bizonyult minden szó, mert beszélt helyettünk a testünk, az a forró, lüktető vágy, ami még akkor is ott időzött kettőnk között, mikor nem is tartózkodtunk egy helyiségben, és ha Ő most nem is emlékszik ezekre, én tökéletesen fel tudtam idézni azokat a napokat, a gyötrő perceket, amikor már-már feszülten tördeltem ujjaimat, várva a kibaszott nap végét, hogy végre hazaérjek, és mással se kelljen törődnöm, csak Vele. De még ez sem volt elég, hisz annyiszor terelte tévútra a gondolataimat, hogy fel sem tudtam volna idézni minden alkalmat, és amíg minden a régi kerékvágásban haladt a maga útján, biztos voltam abban, hogy Ő is ezt érzi, és neki is kínkeserves szenvedés minden munkával töltött pillanat. Azt azonban túlzás lett volna állítani, hogy az elmúlt hetekben mindez nem értékelődött felül egy kissé, mert bár ugyanúgy vágytam Rá, arra, hogy lássam, de az elmúlt napok rávilágítottak arra, hogy ez az érzés menet közben alakult ki, és nem volt ott az első pillanattól kezdve, ahogy belépett a házamba, nekem pedig újra és újra emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy akihez hazajövök, az nem fog olyan kitörő örömmel fogadni, sőt. Az elmúlt napokban olyan mesteri módon kerültük egymást, hogy talán az sem hatotta volna meg, ha nem hallja éjszakánként a mögöttem becsukódó bejárati ajtót. Hisz nem emlékezett arra, hogy milyen a türelmetlen várakozás, a bizsergés, ami már előre felkészít arra az őrjítő éjszakára, és hiába gondolná az ember, hogy ezt egy idő után meg lehet unni, ez most valamiért mégis... más. Talán mert mi is mások vagyunk, nem olyanok, mint azok, akikkel annak idején az osztálytalálkozóján trécselt, vagy épp az a nő, aki ma megállt az asztalunk mellett, hogy az egekbe marasztalja a gyűrűjét. És kibaszottul jó volt tudni, hogy mások vagyunk. Pár másodpercig szoktam az érzést, amivel teste fogságba ejtett, miután egy határozott mozdulttal belé hatoltam, torkomból feltört egy hosszú, már-már kínlódó nyögés, mintha csak tudatni akartam volna Vele, hogy ez az egész engem is próbára tett, és bármilyen masszív elhatározással ostromoltam is eddig, mindvégig kőkeményen küzdöttem az ösztön ellen, nehogy idő előtt tegyem tönkre a saját játékomat. Ami végül még így is megtörtént, mert nem bírtam tovább, és bármilyen izgató is volt a látványa, ahogy az a rohadt bilincs kiszolgáltatottá tette előttem, már nem tudtam parancsolni magamnak. Csókja édes ízét éreztem ajkaimon, mikor végre mozogni kezdtem benne, de ezúttal nem a megszokott komótos, lassú tempót tettem magamévá, szinte rögtön a lényegre tértem, közben végig testét tartva, próbálva újra és újra ajkai után kapni, szabad kezemmel oldalát, bőrét borzolva, még mielőtt a hajába túrtam volna, de a vágy már olyan szinten marcangolta zsigereimet, hogy tudtam, képtelen leszek hosszútávon uralkodni magamon. Ezen pedig kicsit sem segített, hogy Ő is mozdította fenekét, felvéve az általam diktált ritmust, mire a gerincem vonalán rögtön végigszáguldott a már jól ismert, egyre intenzívebben érződő zsibbadás, gyomrom már borsó méretűre zsugorodott, ágyékom pedig egyre keményebben feszült, csak nagy nehezen állva meg, hogy ne kapkodjam a levegőt kontroll nélkül, néha úgy harapva saját ajkamba, hogy végigvágott testemen a fájdalom kellemetlen bizsergése, közben még közelebb húzva magamhoz, még határozottabban marva tincseire, de ahogy nem is olyan régen már megtettem, miközben a gyönyör felé hajszoltam, úgy most is az utolsó előtti pillanatban álltam meg, szinte teljesen felhagyva a mozdulataimmal, újra a hátára borulva, de épp csak annyira hagytam el a testét, hogy az oldalára fordítsam, én pedig mellé feküdjek. Csípőmre húztam lábát, hogy ismét combjai közé férhessek, hullámzó mellkasommal újra és újra melleinek feszülve, ajkaiba nyögve, mikor újra elmerültem benne, egyik kezemmel még határozottabban húzva magamra combját, ajkaim azonban ekkor már nem engedték, hogy elszakadjon tőlük, olyan mohón űzve nyelvét, ahogy előtte talán még soha.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Feb. 03, 2023 8:43 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Tűkön ülve várom a pillanatot, hogy kattanjon a zár a bilincsen, halványan elmosolyodok kapkodó mozdulatain, ahogy igyekszik megszabadítani a bèklyómtól, de még arra sincs lehetőségem, hogy kièlvezzem a győzelem vagy a szabadság ízét, hogy végre megèrinthessem, ha már képes vagyok szabadon mozdítani karjaimat, mert ugyanabban a pillanatban, már fordít is maga alá. De nincs okom sopánkodni vagy egyetlen szóval is panaszkodni, mert úgy takar be testèvel, olyan forrón simul hátamhoz és feszül ágyékával fenekemnek, hogy attól amúgy is képtelen lennék megszólalni, csak egy feszült nyögés jön ki belőlem, miközben ujjaim a matracra marnak. Soha, semmire nem vágytam még ennyire, nem forrott ilyen hőfokon a vérem, csakis Tőle, az Ő közelségètől és attól, amit Ő művel velem újra és újra, bár ez a mai húzása a bilinccsel, még a korábbi pimasz játékait is felül múlja, mert hiába élveztem el alig pár perce teste édes súlya alatt, máris reszketek a vágytól, a szívem újra azt a vad ütemet dobolja, a türelmetlensèg pedig, már szinte fojtogat. De a csókja, azt legalább már megkapom, ajkai közé nyögve az élvezettől, ahogy nyelve az enyémhez simul, a lehető legbujább módon juttatva eszembe azokat a pillanatokat, mikor testünk forrón eggyé vált, mert a mozdulat azt idézi, testem épp olyan borzongással felel rá, én pedig helyezkedek is finoman, fenekemmel még inkább hozzá igazodva, hogy végre tényleg magamban érezhessem. Vad, buja nyögés szakad ki belőlem, ahogy végre elmerül bennem, de aztán úgy kapok levegő után és olyan sokáig tartom tüdőmben, mintha azt is elfelejtettem volna hirtelen, hogyan kell lélegezni, de most épp ez érdekel a legkevésbé, amikor testem olyan szédítő lázban ég, a vér pedig úgy lüktet bennem, mintha épp készülnèk felrobbanni. Az iménti mámor, épp csak annyira köszön vissza, hogy a bennem végig robogó bizsergès, a lehető legintenzívebben hasson rám, lezsibbasztva ajkaimat, de a tény, hogy pár pillanatig Ő is ugyanezt éli át, hogy az élvezet Őt is épp annyira letaglózza, mint engem, mosolyt csal ajkaimra reszkető sóhajaim közepette is. Mindez azonban eltörpül amellett az érzés mellett, amit ajkaim közé nyögött szavai okoznak, amilyen forróságot ébreszt velük mellkasomban, mert valahányszor kifejezi szavakkal is a szerelmét, úgy érzem magam, mint egy kibaszott jèghegy, amiből újabb darabot olvasztottak le, pedig az első estén emlékszem, inkább Őt azonosítottam a jèggel. -Neked valahogy, ezt el is hiszem.- nyögöm feszülten, ahogy mozogni kezd bennem azzal a forró, szédítő ritmussal, ahogy újra és újra kitölt teljesen, olyan pokoli élvezetet okozva, hogy lélegzetem újra és újra elakad tőle, miközben ajkaim mohón, de annál esetlenebbül próbálnak övéièrt kapni, de végül már képtelen vagyok tartani magam. Fejemet a matracra ejtem, homlokomat pár pillanatig kellemesen hűsíti a hideg szövet, miközben fenekem finom mozdulataival igyekszem az általa diktált izgató ritmust követni. Ujjaim a lepedőre markolnak, valahányszor végig cikázik testemen az izgató bizsergès, az ajkaim közül kikívánkozó hangokat pedig, újra és újra a matracba rejtem, de vágyom ajkai ízère is, csókjára, és próbálom is őket elèrni, ahogy karjaimmal kissé megemelem magam, így sandítva rá vállam felett, egyre feszültebb, egyre bujább nyögésekkel haladva az újabb gyönyör felé.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Feb. 03, 2023 4:16 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Csak bízni tudtam abban, hogy az imént, mikor a pillanat hevében letúrtam az ágyról a párnát, azzal együtt nem sodortam le a kulcsot is, bár, az csak egy józanító pofon lett volna, hogy az eredeti tervek mentén maradjak, és eszembe se jusson elengedni. Már annyira hiányzott az érintése, vagy az, hogy szabadon mozdíthassam Őt, akár még esélyt is adva arra, hogy most, itt helyben revansot vegyen rajtam, hogy csakis ezekre tudtam gondolni, vagy épp arra, ahogy magam alá fordítom, olyan lendülettel, hogy jó pár pillanatig fel se fogja, mi történik Vele. Ma telis tele voltam meglepetésekkel, és magam sem tudtam volna megfogalmazni, hogy honnan is jött a gondolatok többsége, hisz mikor elindultunk arra a kibaszott partira, még csak a kanyarban sem volt ez az egész, még az elmúlt napok hatása alatt volt Ő is és én is, valami keserű szájízzel ajkaim között, amiért csak úgy, se szó, se beszéd, magamra hagyott a dolgozószobában, mintha csak azt akarta volna demonstrálni, hogy neki milyen érzés volt, mikor ugyanezt tettem Vele. A pokolba is, utólag már tudtam, hogy mennyire túllőttem a célon, és hogy mennyire megbántottam, mégsem tettem volna másképp, ha újra lehetőségem adódik rá, mert ki tudja, egy-egy apró változás milyen hatással lett volna kettőnk kapcsolatára. Az egész az apró kis pillanatokon múlott, jóval és rosszal együtt, és ahogy minden jó, úgy minden rossz is kellett ahhoz, hogy végül eljussunk egymáshoz. Ettől függetlenül még így is megérdemeltem, hogy magamra hagyott, azt követően pedig már aligha tudtam volna mit mondani neki, tudatosan bujkálva előle, mint egy meghunyászkodó, gyáva féreg. Amint kiszabadultak csuklói, már félre is söpörtem a bilincset, ami egy hangosabb koppanással ért földet valahol az ágy mellett, de ahelyett, hogy rögtön birtokba vettem volna ajkait, már nyúltam is csípőjéhez, onnan a háta alá, hogy egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítsam, mellkasom pedig olyan hirtelen takarta be forró hátát, hogy fel kellett nyögnöm tőle. Bőrünk ugyanazon a hőfokon tombolt, de Ő talán még nálam is forróbb volt a gyönyör után, ami alig egy-két perce vonult át rajta, de ahelyett, hogy bármit is reagáltam volna, rögtön ajkai után hajoltam, és amennyire képes voltam, közéjük csussztantottam nyelvemet, így kutatva az Övét, hogy őrjítő, mohó táncra invitáljam. Már kibaszottul hiányzott, hogy csókoljam, nem is véletlenül fosztottam meg magunkat ettől, közben minden erőmmel azon igyekezve, hogy magamhoz igazítsam fenekét, kezemmel az ölét simítva végig pár röpke másodpercig, szinte engedve magam a dörgölőzésének, olyan mélyen hatolva testébe, hogy pár pillanatig csak nyöszörögni tudtam, de csókolni nem. Homlokom homlokának dőlt, finoman hátára nehezedve, miközben testemet átjárta a kellemes bizsergés, érezve, hogyan feszülök egyre keményebben, ahogy izmai játékosan körém pulzálnak, emiatt pedig a vigyoromat sem tudtam visszafogni. - A világ végére is elmennék Érted - nyögtem újra, ezt már ismét ajkaira lehelve, szabad kezemmel hajtincsei közé túrva, mikor először mozdult a csípőm, rögtön egy határozott, mégis gyengéd ritmust választva, ami tökéletesen érzékeltette, hogy mi is tombol bennem, vagy hogy mit fojtottam el addig, míg Őt kényeztettem. És megtenném újra, újra és újra, ahogy nem egyszer megtettem már, hol a pizsamája egy cafatnyi darabjával, hol egy kibaszott bilinccsel, de amíg tudtam, hogy tetszik neki, nem voltam hajlandó megfosztani magunkat attól az extázistól, ami minden ilyen alkalommal várt ránk.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 02, 2023 8:36 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
A csuklómon díszelgő bilincs legalább annyira idegesít, mint amennyire felizgat, mert miközben, szinte már fizikai fájdalmat érzek, amiért nem tudom Őt megérinteni, pont ez az, ami egyre jobban felajz, mint egy kibaszott íjat, hogy most tényleg minden értelemben Ő irányít, én pedig ahelyett, hogy ez egy pillanatig is frusztrálna, pokolian élvezem minden percét. A gyönyört, amihez a lehető legaljasabb húzások sorozatát követően juttatott és az évődèst, ahogy a vacsorát kezdi emlegetni, mintha feltételeznèm egyetlen pillanatig is, hogy képes lenne tényleg neki ülni falatozni, mikor én itt fekszem az ágyon megbilincselve, pihegve az iménti mámor lecsengèsètől. Ha meg is próbálna úgy tenni, mint aki fontolgatja, hogy magához veszi azt a tálcát, tekintete elárulná, mint ahogy elárulja most is, mert a pimaszság mögött ott izzik benne a vágy, ráadásul olyan keményen feszül ölemnek, hogy mámor ide vagy oda, újra csak felpezsdíti vele a véremet és őszintén csodálni kezdem, hogy így vissza tudta fogni magát. -Ki tudja?- sóhajtom, vagy inkább már nyögöm halkan, mert a vágytól, már megint képtelen vagyok bármi frappáns szöveggel visszavágni, hiszen nyelvèt úgy, olyan buja mozdulattal húzza végig nyakam bőrén, hogy attól a vérem újra dübörögni kezd, a hangjából kihallható vágytól pedig, már tényleg ajkaimra kívánkozik a kérés, hogy vagy engedjen el végre, vagy tegyen a magáévá, vagy csináljon bármit, csak csillapítsa valahogy ezt a sóvárgást bennem. Halkan pihegek, miközben testem újra és újra az övének feszül, lázas pillantásom követi mozdulatát, ahogy felsimít karjaimon és a bilincset kezdi bűvölni, mintha így, puszta kézzel bármit is tudna kezdeni vele, bár a mai este után, már igazán ez sem lepne meg. De Ő, hála az égnek, egyszerű halandó emberként, inkább előhúzza a kulcsot -igazából fel sem tudom fogni, hogy honnan-, mert én közben, már egyre türelmetlenebbül, mint aki a szabadulása percét várja, zihálva, ajkamat rágcsálva figyelem, ahogy végre kinyitja az apró zárat, de azon még ebben a helyzetben is elmosolyodok egy pillanatra, hogy mennyire sietős lett hirtelen számára is ez az ominózus pillanat. Hangosan, elégedetten nyögök egyet, ahogy kezeim végre szabadulnak a bèklyóból, szinte már érzem is forró bőrét ujjaim alatt, de mielőtt még megmozdíthatnám karjaimat, vagy egyáltalán átsuhanna elmèmen a gondolat, hogy megèrintsem végre, egyetlen mozdulattal fordít hasra és úgy takar be testèvel, hogy attól minden kibaszott porcikám felpezsdül, életre kel még jobban, pedig már eddig is forró lázban égett. -Kikèszítesz.- nyögöm válaszul, teljesen felhúzva, ahogy a fülembe nyög, ahogy hajamba fúrja arcát, keze pedig máris ölemre simul, így emelve csípőmön egy keveset, én pedig a lepedőre markolva, feszülten sóhajtva tolom ki a fenekem, hogy még izgatóbban prèselhesse magát hozzám. Már képtelen vagyok bármilyen értelmes gondolatot összerakni, annyira eluralja mindenemet ez az őrjítő vágy, amit megtippelni sem tudnám, hogy mióta, hány hosszú perce èlesztget bennem, módszeresen izgatva fel a lehető legjobban, hogy már tényleg úgy vágyjak rá, mintha napok vagy hetek óta nem éreztem volna Őt így hozzám simulni, ajkaim pedig olyan szomjazva, olyan türelmetlenül kapnak ajkaièrt, ahogy közelebb fúrja magát hozzájuk, mintha tényleg az életem múlna azon, hogy végre megízleljem őket. Vad, buja nyögés szakad ki belőlem a csókjától, de még ennek ellenére is falom ajkait, mohón kutatva nyelvét, és kis híján, már attól is elèlvezek, ahogy nyelvünk egymáshoz simul végre, hiszen az első pillanattól kezdve megfosztott ettől, aljasul megtagadta tőlem, amiért még egyszer biztos, hogy revansot veszek. De nem most, mikor már olyan türelmetlenül zubog a vérem, mikor már minden idegszálam ki van èlezve a pillanatra, hogy végre érezzem Őt és még mindig képes lennék, akár könyörögni is, hogy megadja, amire vágyom. -Annyira akarlak.- zihálom ajkaiba, testem újra és újra mozdul alatta, csípőm, ha finoman is, de már a buja, forró ritmust járja, mintha mozogna bennem és, csak remélni tudom, hogy az idegtépő játéka, végre véget ér.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 02, 2023 7:25 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Hiába ügyeltem arra görcsösen, hogy a határon belül maradjak, mégis úgy tűnt, mintha elvetettem volna a sulykot, és olyan ádáz ostromot indítottam volna ellene, amit esélye sincs megúszni. És tény, hogy ez még csak nem is tévedés, hisz amikor megengedte, hogy a bilincs kattanjon a csuklóján, lényegében rám bízta magát, a kezembe adta minden bizalmát, némán tudatva velem, hogy bízik bennem, és bármit is tegyek, vagy tettem a múltban, nem fél tőlem. Ebben bizonyára közrejátszott az is, ahogy az elmúlt napokban viselkedtem Vele, tekintetem pedig szó szerint a kibaszott csillagokat ígérte, amiket ha valójában nem is tudtam lehozni neki az égről, de látta és érezhette, hogy megpróbálnám. Az pedig, hogy még mindezek ellenére is kitartottam mellette, és nem hagytam elveszni az emlékezet nélküli süllyesztőben, már önmagában is beszédes volt, pedig még magam sem gondoltam volna, hogy képes leszek ennyire kitartó lenni. Soha nem féltem az ismeretlentől vagy a veszélyesebb utaktól, mert mindig is a kihívást láttam bennük, de ahogy szembekerültem Vele az amnéziája első napján, egy iszonyúan marcangoló, nehéz döntést kellett meghoznom. Mert Ő nem azt a kihívást jelentette, amihez hozzászoktam, és az, hogy az életében akartam tartani magamat, inkább szólt a saját önzőségemnek, semmint az ismeretlen kutatásának, mára pedig egyre biztosabb votlam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg. Mert bármennyire is fájt vagy égetett, nem lennék önmagam Nélküle, és bármit is látott belőlem, mindez annak volt köszönhető, hogy még velem van. Újra és újra, amíg világ ez a kibaszott világ. Az viszont kicsit sem tetszett, mikor közömbösen közölte, hogy már nem is éhes, talán ennek szólt az első dörgölőzés, mintha csak ki akartam volna tapogatni, hogy mennyire játssza meg magát, de ismerve a színészi képességeit, rögtön át kellett volna látnom a szitán. Ajkamba haraptam, miután végighúztam nyelvemet nyaka nedves bőrén, orromat pár pillanatig hajába fúrva, közben egy pillanatig sem éreztetve, hogy amúgy tényleg az evésen járna az eszem, és valójában tényleg nem volt szükségem táplálékra, olyasmire legalábbis biztos nem, mint amit megtaláltam volna a tálcán. - Miért ennék hideget, mikor akad itt egy sokkal melegebb falat? - kérdeztem felvont szemöldökkel, bár hangomat már elnyelte a rekedtség, érezve, hogyan hág tetőfokára a vágy, amit eddig gondosan próbáltam palástolni, de mindahányszor hozzám simult, olyan gyomrost vitt be, hogy nem tudtam többé uralkodni magamon. A feje fölé nyúltam, hogy végigsimítsam megfeszülő karját, jó ideig körözve csuklójánál, néha rátapintva a hideg fémre, ami már majdnem átvette teste forró hőmérsékletét, majd olyan váratlanul túrtam ismét oda, ahol az imént még a párna volt, hogy talán fel sem fogott belőle semmit. Rátaintottam a kulcsra, amivel kapkodó mozdulatok közepette oldottam le kezéről a bilincset, de nem vártam arra, hogy felülhessen vagy masszírozni kezdje kezeit, rögtön visszahajoltam hozzá, kezeim pedig alá nyúltak,egyetlen mozdulattal fordítva meg, hogy a hasa feszüljön a matrachoz, majd rögtön be is takartam mellkasommal a hátát. - És most még forróbb - nyögtem fülébe, ahogy megremegtem a belőle áradó hőtől, kapkodó lélegzetemet hajába rejtve, úgy nyúlva öléhez, hogy kicsit megemeljem a csípőjét, de még nem merültem el benne, helyette száját próbáltam elkapni, csak hogy végre összeforhassanak ajkaink abban a csókban, amitől eddig tudatosan fosztottam meg magunkat.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 02, 2023 4:42 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Annyira szeretném érezni Őt, érinteni, szorosan magamhoz húzni, ahogy testembe mar a gyönyör. Arcát pimaszul magam felé fordítanám, bármennyire is igyekszik még most is távol maradni ajkaimtól, forró csókunkba lázas nyögéseket rejtenèk el, ujjaim pedig épp olyan hevesen markolnának hajára, mint amilyen hevesen robog végig rajtam a mámor. De mindezek, csak vágyak, kèpzelgèsek, melyeket, még csak szavakká se tudok formálni, olyan erővel sodor magával ez az elemi érzés, így kénytelen vagyok lemondani a forró, buja érintésekről és minden másról, helyette az ágy rácsait szorongatom, testem pedig forró bőrèhez simulva vèszeli át a kínzó, kéjes megsemmisülést. Ajkaimat újabb és újabb buja sóhaj vagy kínlódó nyögés hagyja el, míg ő perzselő csókokat lehel nyakam bőrére, de még csak időt sem hagy arra, hogy levegőhöz jussak, hogy akár egy picit is összeszedjem magam, mert már zihálásom közepette a gesztenyèvel kínál. Az, ahogy tekintetem rávillan, talán elárul neki mindent, hogy jelen pillanatban mennyire szeretném egyszerre megcsókolni és felkèpelni, amiért így játszadozik velem, mert a gyönyör csodálatos érzése mellett ott dübörög bennem a kín is, amiért nem érinthetem úgy és ott, ahol csak akarom. A fenyegetésemet pedig épp emiatt, akár ígéretnek is veheti, bár úgy, ahogy én sem könyörgök azért, hogy elengedjen, valószínűleg Ő sem tenné, hiszen épp olyan aljasul izgatnám én is a végletekig, míg már megszólalni is képtelen lenne, nem még könyörögni.-Az maradjon csak az én titkom.- húzom végig nyelvem ajkaimon, buja pillantással méregetve közben, de még mindig zihálok, testem olykor-olykor még megborzong a lassan elcsendesülő gyönyör miatt, én pedig minden alkalommal lehunyom egy pillanatra szemeimet és halkan nyögök vagy épp ajkamba harapva próbálok néma maradni. Próbálom magamhoz csábítgatni, lábaimmal simítom combjait, így húzva még fentebb őket, hogy szinte már, csak alig pár mozdulat válassza el tőlem, de amíg ő konokul ellenáll és inkább a tejszínhabot majszolva élvezkedik, nem sok lehetőségem marad. Kezeim újra és újra mozdulnak, szívem szerint én magam húznám közelebb testemhez, fenekére markolva jeleznèm neki, hogy az átélt mámor ellenére is épp ugyanannyira akarom, mint percekkel ezelőtt, de kezdek rájönni, hogy talán taktikát kellene váltanom. -Egyèl csak. Én már nem is vagyok éhes.- jegyzem meg megjátszott érdektelensèggel, pimaszul vállat vonva, ásítást mímelve, mintha nekem köszönöm, elég is lett volna ennyi mára, mintha úgy általában képes lennék így, ebben a helyzetben mondjuk álomba szenderülni, pedig testem még mindig parázslik alatta, ölem pedig, már attól is kínzón lüktetni kezd, hogy egy pillanatra nekem feszül kemény ágyéka. Összeprèselem ajkaim, de egy sóvárgó nyögés, még így is kiszökik közülük, miközben fejemet még jobban a matracba nyomom és lehunyt szemekkel, feszült lélegzetvètelekkel mozdítok egyet én is csípőmön. -Te viszont elég éhesnek tűnsz.- szívom magamba feszülten az újabb adag oxigént, szinte már dorombolok alatta buja mozdulatokkal, mint egy kibaszott kiscica, de ha akarnám se tudnám megjátszani, hogy nincs rám semmilyen hatással, hogy nem vágyom piszkosul Rá, az érzésre, ahogy elmerül bennem azzal az édes, feszítő mozdulattal, miközben forró bőre izgatóan hozzám simul. -A vacsora pedig tálcán van kínálva.- kutatom fel újra tekintetét ajkamba harapva, újabb buja mozdulattal próbálva simulni hozzá. -Mondanám, hogy edd meg, mielőtt kihűl, de szerencsére ez nem olyan fajta vacsora, ami képes lenne kihűlni.- duruzsolok tovább egyre csak ajkait mèregetve, még mindig arra a nyavalyás csókra áhítozva, amit azóta is aljasul megtagad tőlem és nagyon remélem, hogy nem a szendvicsnek fog végül neki esni, mert akkor tényleg a könyörgés marad. Vagy az alvás.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Feb. 02, 2023 6:16 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ha abból indultam ki, amit most műveltem vele, hát semmi jóra nem számítottam egy esetleges revans esetén, és ha Ő nem is, de én tisztában voltam azzal, hogy talán előtte még soha nem gyötörtem meg így, ilyen aljasul és kíméletlenül, újra és újra visszarántva a valóságba minden lefékezésnél, mikor a nyelvem újra lassú tempóra váltott, közben végig rajta tartva a szemeimet. Most hiába is vigyorogtam volna, amit ebben a helyzetben az ösztön hívott volna ajkaimra, már éreztem a zsigereimben, hogy elég lesz egyetlen egyszer a átadnom neki a gyeplőt, de ha kicsalogatja belőlem a vadállatot egy alapos kínzással, ismét ugyanott leszünk, mint most. Kivéve ha tényleg előkerül majd ez a bilincs, és ahogy az imént elsuttogta azt a halk, mégis erőteljes fenyegetést, szinte mérget is vehettem volna arra, hogy nem egy lehetőséget vázolt fel, hanem egy határozott tervet, és ettől a gondolattól újra összerándultak gyomrom zsigerei. Mégsem hagytam fel a kínzásával, ismét fokoztam nyelvem és ajkaim ritmusát, míg el nem szakadtam tőle teljesen, úgy kúszva fel arcához, mintha űztek volna, de ahelyett, hogy elmerültem volna benne, ujjaimat csúsztattam combjai közé, kihasználva azt a nagyon szűk kis helyet, ami még akadt kettőnk között, és miközben ajkaim megállás nélkül arcát kutatták, apró, forró csókokat hintve a bőrére, szándékosan elkerülve ajkait, ismét akcióba lendültem, de ekkor már nem lassítottam és nem is húztam az agyát. Az, ahogy teste reagált érintésemre vagy épp a beköszönő gyönyörre, olyan elemi erővel hatott rám, hogy még én is éreztem gerincem vonalában azt a lüktető forróságot, ahogy áthalad rajtam, pedig valójában még csak hozzám sem ért, egyedül melle surlódását érzékeltem mellkasomon, ajkaim alatt arca pirongó forróságát, míg gyönyöre az ujjaim alatt összpontosult, míg végül fel nem robbant, én pedig úgy próbáltam visszatartani egy elégedett, mégis kínlódó, fájdalmas nyögést, hogy saját ajkamra haraptam, még mielőtt tovább ostoroztam volna bőrét csókjaimmal. Nem kellett sok idő, hogy ismét magamra húzzam a pimasz vigyoromat, ekkor már nyakát becézgetve, szemtelenül suttogva bőrébe, még mielőtt újra a desszert felé fordultam volna, de ekkor már volt elég önerőm ahhoz, hogy ne sóhajtsak fel kínlódva, mikor lenyalta ujjamról a felkínált édességet. - Égek a kíváncsiságtól - szólaltam meg, szándékos lassúsággal beszélve, úgy, mintha nem lennék mocskosul felizgatva most is, és ne arra vágynék minden pillanatban, hogy végre tényleg megkapjam, amit akarok. - De vajon mi olyat művelnél, amiért könyörögnék? - kérdeztem elmélkedve, pár pillanatig inkább kezeit figyelve, ahogy néha megfeszülnek a rácsnál, a bilincs azonban elég stabilan tartotta, így nem volt egyetlen akadályozó tényező sem, ami megállíthatott volna az aljas kis játékomban. Kivéve, ha Ő kérné, hogy álljak le, mert még a felfokozott hangulat ellenére is sejtettem, hogy mikor lépem át a határait. Próbáltam tudomást sem venni engem simogató lábáról, ahogy tűzforró combja végigsimít az enyémen, érzékeltetve, hogy nemcsak Ő, de bizonyos értelemben én is béklyóba vagyok fogva, de a következő sóhajomat inkább egy falat tejszínhabba fojtottam, úgy téve, mintha nem az Ő forrósága, hanem a tejszín íze miatt szakadna fel belőlem ez a vágyódó hang. - Talán tényleg ideje lenne vacsorázni - billent oldalra a fejem, ekkor ismét saját ajkamat rágcsálva. - Szemmel láthatóan éhen veszel - ingattam meg fejemet megjátszott naivsággal, alig bírva ki, hogy az a vigyor ne törjön utat magának, de ahelyett, hogy engedelmeskedtem volna saját szavaimnak, hallgattam combjai hívószavának, hirtelen feszülve ölének, hogy érezhesse, mit is vált ki belőlem még mindig.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 31, 2023 8:21 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Már semmi másra nem tudok gondolni, csak a gyönyörre, amivel az első pillanattól kezdve kecsegtet, mióta csak előkerült az a bilincs a párna alól és bár tudtam, hogy a lehető legjobban megpróbál majd felizgatni, hogy csak a mézes madzagot fogja húzgálni az orrom előtt, mégsem voltam felkészülve arra, hogy majd ennyire beindít. Már azzal is teljesen elvette az eszemet, ahogy a tejszínhabot eltüntette forró bőrömről, olyan pokolian kínzó, mégis édes mozdulatokkal, hogy minden porcikám belesajdult, de azzal, ahogy ajkaival és nyelvèvel kényeztet, teljesen kikèszít. Mert nem elég neki, hogy úgy sóvárgok utána, mint szomjazó egyetlen korty friss víz után, Ő még tovább fokozza ezt az őrületet, újra és újra a gyönyör peremèig taszítva, csábítgatva egészen az utolsó határvonalig, hogy aztán újra visszaejtsen a semmibe. Mert az érzés, ahogy az utolsó pillanatban mindig lassít, leginkább a zuhanáshoz hasonlít talán, mintha újra és újra kezeim közé kaparintanèk valamit, mégis mindig elillan ujjaim közül, amint igazán megragadhatnám. Leszámítva az ágy rácsait, mert azokat olyan stabilan markolom, hogy a fém, már teljesen átvette kezem hőjét és őszintén csodálom, hogy nem olvadt még el tőle, mert olyan őrjítően forró minden porcikám, mintha egy kibaszott vulkán működne bennem. Az enyhülést pedig, csakis Ő hozhatja el, Ő adhatja meg nekem nyelve buja, kínzó játékával, amibe belesajog minden porcikám, amitől bukfenceket vet a gyomrom, csípőm pedig olyan forró táncot jár, mintha ismét bennem mozogna, de mire túlságosan magával ragadna az élvezet, ismét megvonja magát tőlem. Ha képes lennék egyetlen értelmes mondatot összerakni, valószínűleg szitkozódva követelnèm tőle a vágyott beteljesülèst, vagy talán inkább könyörögnèk érte, mert igazán már magam sem tudom, mit lennék képes megadni jelenleg a gyönyörèrt. Valószínűleg bármit. Tekintetem valahányszor rávetül, ezt hordozza magában, ezt üzeni lázas csillogásával, mint ahogy testem is őszintén árulkodik arról a mindent felemèsztő vágyról, ami belülről mardos, ami alig várja, hogy kiteljesedjen végre és amikor fentebb kúszik hozzám, hogy ujjaival folytassa a szédítő kínzást, újra felcsillan a remény, testem forrósága a végletekig fokozódik, a gyönyör pedig úgy ragad magával, hogy alig vagyok képes egyben tartani még magam. Úgy kapok levegő után, mint egy fuldokló, testem reszketve semmisül meg teste alatt, izmaim lázas görcsbe rándulnak újra és újra, miközben próbálok ajkaièrt kapni, hátha sikerül végre elcsenni Tőle azt a régóta vágyott csókot, de még most, ebben a helyzetben is megtagadja tőlem. Inkább a fülembe mormogja édes szavait, bőrömre lágy csókokat lehel, de most még ezekre is olyan érzékenyen reagál testem, hogy apró elektromosság cikázik végig tőle rajtam, miközben próbálom összeszedni magam, visszatèrni a valóságba, amire nem sok időt hagy, mert olyan lazán kezd cseverèszni a korábbi fenyegetésemről, mintha mi sem történt volna. Nyelek egy nagyot, próbálok levegőhöz jutni, megnyalom kiszáradt ajkaimat és egy pillanatra lehunyom szemeimet, így próbálva koncentrálni kicsit, összetákolni valami válasz-fèlèt a fejemben, de még megszólalni is, csak másodjára sikerül, olyan nehezen jön hang a torkomra. -Csak kerüljön rád ez a bilincs...- sóhajtom halkan, de ajkaim szélén megjelenik az a pimasz, buja mosoly, ami a játék kezdetén is olyan hűségesen virított arcomon, majd ahogy ujját ismét a számhoz tartja, gondolkodás nélkül, mohó mozdulattal veszem ajkaim közé, úgy szopogatva le róla a gesztenyèt, hogy még én is halkan felnyögök a gondolattól, hogy legszívesebben most Őt venném inkább így a számba. -Nem azért könyörögnèl, hogy engedjelek el.- engedem ki végül ajkaim közül, miután nyelvemmel is alaposan végig simítok rajta párszor, fejem pedig visszaejtem a matracra és ajkamba harapva megpróbálom kifújni magam picit, kièlvezni a lassan enyhülő mámor búcsúzó, csiklandozó érzésèt. -Hanem, hogy ne hagyjam abba azt, amit veled művelnèk.- duruzsolom halkan, hullámzó mellkassal, de ahogy erőm lassan visszatèr, ahogy kezdek újra magamra találni, testem épp úgy elevenedik fel és simul hozzá finoman, combom belső felét lassan húzva fel combja oldalán. -Kaphatok még?- kérdezem halkan, finoman nyalva meg alsó ajkamat, így tüntetve el róla a maradék masszát is, amit oda kent, de azt szándékosan nem fejtem ki, hogy a desszertre célzok vagy inkább Rá és mindarra, amit művelhet velem.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 31, 2023 6:48 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Néhány röpke másodpercig szerettem volna a fejébe látni, csak hogy tudjam, mi cikázik végig benne, de teste reakciói után szinte biztos voltam benne, hogy egyes egyedül a vágyat fedezném fel, és azt, hogy hogyan is mossa el a józan gondolatokat az a felfokozott, forró érzés, amit mi ébresztettünk fel egymásban. Az, hogy gonoszkodtam Vele, nem volt vitás, még én is könnyen, zokszó nélkül vallottam volna be, hogy szándékosan csinálom ezt, de miután lefoglaltam ajkaimat, már kicsit sem a beszéd kötötte le a figyelmemet. Először bőréről nyaltam le a kissé már olvadt tejszínhabot, ami készült szétfolyni, közben egyre lentebb haladva, olyan sunyi módon fúrva utat magamnak lábai közé, hogy talán már csak akkor kapott észbe, mikor elfoglaltam az engem megillető helyet, és ezt követően már nem kínoztam tovább. Forró ajkaim a következő pillanatban lecsaptak Rá, mohó lassúsággal indítva el a gyönyörhöz vezető úton, miközben nyelvem lassacskán megtalálta a szokott ritmusát, és bár jó pár pillanatig élt bennem az elhatározást, hogy már most bevetem ujjaimat is, de az túl sok lett volna egyszerre a jóból. És amúgy sem akartam, hogy itt rögtön véget érjen ez a kis játszadozás, még ha a szívem heves lüktetése, vagy éppen az egyre csak keményedő ágyékom mást is diktált volna. Talán éppen ezért kezdtem az idegeire menni, mert miután fokoztam a nyelvem őrjítő ritmusát, váratlanul le is lassítottam, éppen akkor, amikor a teste már egyértelmű jeleket küldött, én pedig, mint az ügyeletes rossz zsaru, nem engedtem, hogy a mámor magába szippantsa. Még bele is vigyorogtam a mozdulatsorozatba, néha elkapva tekintetét, és bár az Övé is perzselt, de én is faltam Őt pillantásommal, néha már ösztönösen markolva combjára, úgy vonva ajkaimra újra és újra, így segítve csípőjének finom ritmusát. Megőrjített, és minden porcikám arra vágyott, hogy eggyé váljon vele, de kénytelen voltam türelemre inteni magamat, és Őt is, ezt pedig akkor adtam egyértelműen tudtára, mikor elhúztam róla ajkaimat, és felkúsztam hozzá. Mellkasom finoman ingerelte érzékeny melleit, szinte felszisszenve a forróságtól, amit bőre árasztott magából, és miközben ajkaim finoman becézgették arcélét, ujjaim betaláltak combjai közé, már nem is keresve azt a lassú, őrjítő tempót, amivel az imént még kínozni próbáltam. Nem, itt már egyenesen a közepébe csaptam, alig bírva ki, hogy ne kapjak ajkai után, direkt úgy mozdulva, hogy Ő se érhesse el az enyémet, ha egy-egy mámoros pillanatban megpróbálná, végig arcát figyelve, a tekintetét, vagy épp a párnára hanyatló fejét, már én magam is halkan sóhajtva, vagy épp nyögve, mikor készült megsemmisülni ujjaim alatt. Ajkamba haraptam, mikor elérte a robbanás, fülemben visszhangzott, ahogy nem egyszer nevemet suttogta, vagy inkább nyöszörögte, közben karjai egyre gyakrabban feszültek meg, és bár kibaszottul nehezen álltam meg, hogy ne tegyek semmit, de egy fájó harapással emlékeztettem magam az eredeti célokra. - Nemcsak a tejszínhab olyan finom - búgtam fülébe, finom csókokat hintve a füle alatti nyirkos bőrbe, lassan húzva el kezemet lábai közül, csak hogy kicsit feljebb emelkedjek, és ismét nagyobb figyelmet szenteltem a magunk mellé pakolt desszertnek. - Kíváncsivá tettél az előbb - szólaltam meg úgy, mintha nem most robogott volna át testén a mámor, mintha nem reszketett volna, mint a nyárfalevél, szándékosan húzva az agyát még ezzel is. - Nem sajnálnál meg akkor sem, ha könyörögnék, hogy engedj el? - kérdeztem kíváncsian, újabb adagot szerezve a gesztenyemasszából, majd ujjamat ismét ajkaihoz emeltem, szándékosan kenve kicsit a szájára is.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 31, 2023 4:58 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Éreztem már ajkait és nyelvét bőrömön, most mégis sokkal másabb, sokkal intenzívebb az egész, hogy nincs ellene semmilyen fegyverem és csakis arra tudok koncentrálni, mi mindent vált ki belőlem, mit éleszt fel testemben mozdulataival, némán gyötrődve a bèklyóm miatt, ami még csak azt sem hagyja, hogy hozzá érjek. Pedig annyira vágyom rá, hogy végig simítsak háta forró bőrén, hogy körmeimmel karcoljam, így adva tudtára, hogy mikor, mennyire intenzív a forróság, ami végig zubog rajtam, de most csakis a testem beszélhet hozzá és a torkomból kikívánkozó hangok. Minél lentebb araszolgat rajtam, gondosan tüntetve el rólam a ragadós édességet, annál feszültebben, annál sűrűbben kapkodok levegő után, halkan nyögve az izgató mozdulattól, mikor lábaimat önkényesen szèttárja, ekkor pedig már úgy, olyan szédítően dübörög bennem a vérem, hogy képtelen vagyok elfojtani a kikívánkozó, sóvárgó nyögést. Mert tudom, hogy mi a célja, hogy hova halad ilyen megfontolt, lassú tempóban, ami egyébként is épp elég kínzó, de ha eszembe jut az a múltkori éjszaka, hogy milyen volt nyelvét magamon érezni, elszorul a torkom az izgalomtól. Próbálom tekintetemmel követni, magamba inni a látványt, ahogy combjaim közé helyezkedik, de olyan erővel cikázik végig rajtam az a szédítő, forró bizsergès, mikor nyelve rám simul, hogy már képtelen vagyok a fejemet tartani vagy egyáltalán megállni, hogy ne préseljem össze szemhèjaimat, mert épp azzal a lassú, kínzó ritmussal csókol, amitől tudja jól, hogy eszemet vesztem. Csípőm lágyan mozdul nyelve alá, sóhajaim pedig egyre sűrűbben változnak nyögéssè, ahogy fokozza kényeztető mozdulatai ritmusát, karjaimban újra és újra megfeszülnek az izmok, valahányszor belém hasít az inger, hogy hozzá érjek és nem elég, hogy a bilincs nem enged, még Ő is tovább aljaskodik. Nyelve buja érintéseivel a gyönyör felé vezető útra terelget, egyre mélyebben, egyre mohóbban szívom magamba a levegőt, szinte érezve, miként segíti ez is tovább vérem őrjítő pezsgèsèt, de amint elèrne a mámor, az az édes, megsemmisítő érzés, szándékosan változtat a tempón, frusztrált, gondterhes sóhajt csalva ki ezzel belőlem. Játszadozik velem, pofátlanul és aljasul gyötör, újra és újra fokozva az élvezetemet, de nem engedve, hogy a beteljesülès elèrjen, pedig testem minden sejtje, minden izma tűkön ülve várja már, azt az édes pillanatot, az enyhítő kielégülést, melyet a belőlem kibukó nyögések és sóhajok is tökéletesen elárulnak, mint ahogy csípőm feszült mozdulatai is. Kezeim pedig, még mindig rabságban vannak, pedig olyan hèvvel tudnék hajára markolni, míg Ő mellemre csúsztatja tenyerét, olyan szívesen marnèk vállaira, főleg most, hogy ilyen gonosz játékot űz velem, de képtelen vagyok rá és ez, csak még jobban feltüzel. Úgy szorítom a rácsot, hogy már szinte fáj, nyirkos bőrömet kínozza a bennem tomboló forróság és szó szerint erőszakkal kell visszafognom magam, hogy ne kezdjek könyörögni, bár az, ahogy párszor nevét nyögöm, talán kellőképpen ösztönzi, mert újra egyre tüzesebbè válnak mozdulatai, egyre mohóbban csókol, hogy szinte már érzem is azt az édes, zsibbasztó érzést, de... Kínlódva kapok levegő után, mikor ajkait elhúzza rólam, fejemet feszülten ejtem vissza újra a matracra, zihálva, reszketve a vágytól, amit olyannyira felfokozott már bennem, hogy lassan fizikai fájdalmat okoz a sóvárgás. Bőröm olyan érzékennyè vált már, hogy még attól is felnyögök, ahogy forró bőre hozzám simul, ahogy mellkasa mellbimbómat érinti, miközben fentebb helyezkedik és miközben már nyelve helyett ujjaival kezd ingerelni, ajkai finoman cirógatják arcomat. Zihálva, nagyokat nyeldesve próbálom leküzdeni a torkomban lévő gombócot, testem minden mozdulata a gyötrődèsemről árulkodik, ahogy csípőm járja tovább buja táncát ujjai ritmusára, a gyönyör pedig ismét olyan hamar és olyan pokolian közel kerül hozzám, hogy a szédítő zsibbadás, már megint eltölti minden porcikámat. Izmaim újra és újra megfeszülnek, lélegzetem egyre akadozóbbá válik, mikor pedig tudatosul bennem, hogy most talán, már hagyni fogja, hogy elèrjen a gyönyör, hogy ujjai még mindig ingerelnek azzal a szédítő ritmussal, olyan hevesen zakatol végig rajtam a mámor, hogy jó pár pillanatig, még levegőt sem tudok venni. Semmi mást nem hallok, csak lüktető vérem robaját, testemet olyan őrjítő forróság tölti el, hogy egy pillanatig attól félek, mindjárt lángra kapok és, mikor először sikerül lélegzethez jutnom, hangos, küszködő nyögés szakad ki belőlem, ujjaimmal pedig olyan erővel markolom a rácsot, hogy szinte fájdalmat okoz bennem, mégsem tud most érdekelni.-Istenem.- nyögöm levegő után kapkodva, de most még ez is olyan nehéznek tűnik, mintha szó szerint az életemèrt küzdenèk, de mindazok után, amennyire vártam már erre, amilyen sokáig csábítgatta bennem az érzést, olyan elemi erővel tombol bennem, hogy már-már attól félek, végleg magával sodor.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Jan. 31, 2023 6:04 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Én indítottam ellene ezt a kis hadjáratot, mégis pokolian hiányoztak kezei, hisz bármennyire is izgatott ez a mostani helyzet, már túlságosan hozzszoktam a közben engem cirógató ujjaira, ahogy épp vehemensen a hajamba túrnak, vagy épp izgató módon karcolják hátamon a bőrt, most mégis be kellett érnem a helyzet adta lehetőségekkel, és megelégedni azzal, amit jelenleg adni tudott. Minden porcikám kiabált az érintése után, mégsem adtam jelét, csendben tűrtem, mint ahogy eddig sem adtam jelét annak, hogy készülnék feladni a türelmemet, ebben pedig jócskán segítségemre volt, hogy tudtam, mennyire felhúzza magát rajta. Azt is tudtam, hogy mivé fog alakulni ez a pillanatnyi indulat hamarosan, erről árulkodott a mosoly ajkai körül, miközben nyelvem egyre lentebb kalandozott bőrén, csigatempóban tüntetve el róla a tejszínhabot, olyan rutinos nyelvmozdulatokkal kényeztetve közben, mintha nem is a hab érdekelne. És valójában nem is érdekelt, mert az édesség nélkül is ugyanúgy végig jártam volna ezt az utat, közben nem egyszer kapva el pillantását, amivel olyan tüzet lehelt belém, hogy annak már tényleg nehéz volt ellenállni. Egyre csak mart a vágy, hogy végre jobban belelendüljek, hogy ne csak játszadozzak és kínozzam, hanem megadjam neki azt is, amire vágyik, de mikor a pimasz vigyorom ismét feltűnt, már sejthette, hogy ezúttal sem kapja meg azt a vágyott csókot. Vagyis, nem úgy, ahogy Ő azt a feltételek szabásakor kitalálta. Vállaimra húztam combjait, ujjaim szemtelenül játszadoztak bőrén, tovább rajzolgatva a tejszínhab-csíkkal, míg az el nem ért öléig, én pedig ajkamba harapva figyeltem az arcára kiülő vágyat, és hiába próbálta volna leplezni, jelenleg már esélytelen küzdelem lett volna. Gyomrom egyre csak szűkült, miközben újra és újra megfeszült, éreztem tűzforró vérem zubogását, a belőle kibukó hangokat, ahogy visszhangoznak, nemcsak a szobában, de bennem, a fejemben és a fülemben egyaránt, én pedig, mint egy dacos gyerek, ekkor már nem bőre kényeztetésén gondolkodtam, ajkaimmal és nyelvemmel szinte rögtön a lényegre térve, de még belőlem is kibukott egy halk morranás, mikor megéreztem a benne feszülő vágy összpontosulását nyelvem alatt. Egyetlen pillanat elég lett volna, hogy elveszítsem a türelmemet, szabad kezemmel észrevétlenül martam a lepedőbe magunk mellett, míg másikkal combja köré kulcsolódtam, még ebben a túlfűtött pillanatban is elvigyorodva, ahogy csípője ajkaim alá ringott, ösztönösen súgva meg, hogy mi is az, amire vágyik, én pedig követtem az általa kért ritmust, egyre nehezebben állva meg, hogy ne akarjak én magam is részesülni abban a forróságban, ami testében tombolt. De még így sem álltam le a gyötrésével, mert bár fokoztam a tempót, de mielőtt a gyönyör ösvényére léphetett volna, újra és újra lelassítottam, szándékosan fosztva meg attól, hogy testébe marjon a kéj, közben a lepedőt maró ujjaimmal felnyúltam, és az egyik mellére markoltam, kiengedve magamból egy halk, elégedett, mégis türelmetlen sóhajt, de ez nem tántorított el az eredeti céljaimtól. Tovább kínoztam, ezúttal már jóval tovább hagyva abban a hitben, hogy most eljuttatom a végéig, és engedem, hogy végigvágjon rajta a mámor tüzes ostora, de amikor már a belőle kibukó hangok is azt sugallták, hogy pokoli közelségbe került hozzá, elszakítottam tőle nyelvemet, és felkúsztam arcához, ajkaimmal rögtön arcának élét simogatva, ekkor már ujjaimmal veszve el lábai között, hogy befejezzék azt a munkát, amit az imént félbehagytam.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 30, 2023 9:52 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Egy dolog elképzelni mindazt, amit így, ebben a kiszolgáltatott helyzetben művelhet velem, de megint más végig nézni, ágyhoz bilincselt kezekkel, ahogy gondosan előkészül azzal az ördögi vigyorral ajkain, olyan kimèrten és türelmesen, hogy az már önmagában épp elég vérlázító. Mintha a türelem mintaszobra heveredne mellém, úgy kezdi el majszolgatni hol a habot, hol a gesztenyèt, bár ebből a nagy lelki békèből, ha egy rövid időre is, de talán sikerül kibillentenem azzal, ahogy ujjairól eltüntetem a finomságot, de mindez, csupán pár pillanat. Utána ismét neki lát véghez vinni aljas kis tervèt, amit azzal kezd, hogy a bőrömön kijelöl magának egy útvonalat a tejszínhab segítségèvel melleim közül egészen a hasam aljáig, engem pedig, már ez is kellőképpen felizgat, mert tudom, hogy a lehető legalaposabban fogja rólam eltüntetni. Úgy borítja el a forróság minden porcikámat, mintha valaki egyszerűen feljebb csavarta volna a fűtést a házban, de tudom jól, hogy semmi ilyesmi nem történt, hogy ez a forróság a bőröm alá férkőzve kínoz, én produkálom attól, amit Ő művel velem, ahogy ismét csókjával kecsegtet, olyan közel hajolva ajkaimhoz, hogy szinte már érzem is ajkai ízét. De nem adja meg, amire vágyom, amit kifejezetten kértem Tőle, mintha ezzel is az orrom alá akarná dörgölni, hogy most Ő diktál, Ő irányít ez a pimaszság pedig előcsalogat belőlem egy frusztrált sóhajt, ugyanakkor tovább is ajz vele. Sóvárgó tekintettel követem mozdulatait, ahogy elindul a rajzolt útvonalat követve, forró nyelvèvel finom, mohó mozdulatokkal tüntetve el rólam a habot, de a gyengédsége ellenére is olyan intenzíven hat bőrömre az érintése, mintha parazsat húzna végig rajtam. Izmaim sorra megfeszülnek, minél lentebb halad testemen, karjaim pedig önkéntelenül is próbálnának felé nyúlni, mindannyiszor az undok akadályba ütközve, miközben újra és újra fájón ajkamba harapok az élvezettől. Halkan felnyögök, ahogy szèttárja lábaimat, de ajkaim szegletèben ott bujkál a buja mosoly, mert a mozdulat pokolian izgató, mint ahogy az is, mikor combjaim közé helyezkedik, finoman dörgölve hozzám magát, kéjes morranást csikarva elő belőlem. -Èn? Türelmetlen?- kérdezek vissza vigyorogva, ami már önmagában lehetetlennè teszi, hogy ártatlannak tűnjek egy pillanatig is, de kár is lenne úgy tennem, mintha nem izgatna fel egyre jobban minden mozdulata és érintése, akár nyelvèvel és ajkaival simít épp bőrömön, akár ujjai zongoráznak végig oldalam mentén. Nem is tudnám megjátszani magam, testem újra és újra elárul, ahogy megborzongok tőle, ahogy a szívem dübörög mellkasomban vagy ahogy halkan levegő után kapkodok, miközben mellbimbómat veszi újra ajkai közé, majd egyre lentebb és lentebb barangol lábaim között, forró csókokkal halmozva el bőrömet, köldökömnèl állapodva meg pár pimasz szó erejéig. De már gondolkodni sem tudok, csak feszülten levegő után kapok, ahogy lábaimat vállaira húzza szédítő bizsergèst gerjesztve bennem, csípőm finoman mozdul felé, miközben újra elátkozom azt a hülye bilincset, ami miatt képtelen vagyok megérinteni, pedig már az ujjaim is bizseregnek, annyira vágyom érezni forró bőrét alattuk.-Csak csókolj végre.- nyögöm elfúló hangon, érintésètől elakad a lélegzetem egy pillanatra, nyelek egy nagyot, megnyalom ajkaimat és amennyire csak képes vagyok rá, felemelem fejemet, hogy lepillantsak Rá, de abban a pillanatban, ahogy nyelve rám simul, vissza is hanyatlok a matracra. Feszülten nyögök az érzéstől, ahogy testemen végig cikázik a forró bizsergès, a szívem azonnal hevesebb tempóra kapcsol, a vérem pedig olyan őrjítő dobolásba kezd, hogy teljesen elveszi az eszemet és bármennyire is szeretném Őt látni, ha már a bilincs miatt nem érinthetem, pár pillanatig konokul összeprèselődnek szemhèjaim, míg végül újra képes vagyok felemelni a fejemet. A puszta látvány is olyan szédítően hat rám, olyan izgató, ahogy combjaim közé fészkelődve engem csókol, hogy sokáig nem is tudok bámèszkodni. Nyögve ejtem vissza újra a fejemet, ajkaira ringva finoman csípőmmel, kínomban inkább már az ágy rácsaira markolva.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 30, 2023 6:44 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Annak ellenére, hogy minden porcikája kiszolgáltatottá vált, egyetlen olyan mozdulatot sem tettem, ami arra utalt volna, hogy vissza akarnék élni a helyzet adta előnyeimmel. Vagyis de, bizonyos értelemben mocskosul ellene akarom fordítani azt a fegyvert, amit a kezembe adott, mikor hagyta magát bilincsbe zárni, ennél egyértelműbben már nem is adhatta volna tudtomra, hogy bízik bennem, ez pedig, ha nem is beszéltem róla, de fűtötte a mellkasomat, ezzel együtt azt a lüktető, telhetetlen szerelmet, amit iránta is éreztem, és jelenleg kibaszottul nem akartam azon bánkódni, hogy Ő viszont mindezt a maga oldaláról holmi kielégíthetetlen vágynak titulálja. Leginkább azért, mert tudtam, hogy ha akarnám, újra és újra fészket verhetnék a szívébe, és bár fogalmam sem volt arról, hogy Ő maga mit gondolt valójában a szerelemről, de abban is biztos voltam, hogy mindaz, amit most műveltünk egymással, gyökereiben járult hozzá ahhoz a szerelemhez, ami végül lángra kapott. Még ha az első alkalom után el is menekültem előle, tőle, egyetlen percig sem voltam képes kiverni a fejemből a szobájában történteket, miközben nem tudtam mire vélni, hogy mi az a hatalmas maszlag, ami Vele kapcsolatosan zúdul végig a testemen, és ami már jócskán túlmutatott némi fizikai vágyon. Már az első alkalommal felkeltette a figyelmemet, én pedig már csak azért is be akartam bizonyítani, hogy ha akarom, igenis meg tudom szerezni, de akkor még nem gondoltam, hogy a megszerzés ezt jelenti majd. Nemcsak a teste, de a lelke és a szíve is az enyém lett, én pedig cserébe odaadtam neki az enyéimet, bízva abban, hogy nem töri majd ripityára őket. Minden erőmre szükségem volt, hogy ne adjam meg magam, mikor alaposan megtisztogatta ujjamat, talán látta is rajtam, hogy milyen hatást gyakorol rám, de próbáltam laza maradni, és csak lassan, szándékosan kínozva hajoltam fölé, miután egy saját kis útvonalat rajzoltam testén a tejszínhabbal, egészen a hasa aljáig vezetve a nyomot. Bőre szinte égette ujjamat, magam sem tudtam, mivel tudnám lehűteni akár Őt, akár saját magamat, hisz azt már mindketten tudtuk, hogy a mámor nem fog megoldani semmit, ennek ellenére, halkan morfondírozva indítottam el nyelvemet a tejszínhab első pontjánál, halk, jóleső hümmögéssel ízlelgetve bőrét, szemtelen vigyort villantva, mikor meghallottam válaszát, de nem reagáltam rögtön, helyette szabad kezemet végighúztam oldalán, gyengéden zongonázva végig érzékeny, vékony bőrén, eljutva egészen a karjáig. - Túl türelmetlen vagy - mormoltam bőrébe, ekkor már direkt fölé helyezkedve, egy határozott mozdulattal nyitva szét lábait, hogy közéjük fekhessek, csípőm pedig szinte ösztönösen simult ölének, érezve, hogyan tapad némi hab az én csupasz alhasamhoz is. Ekkor már belőlem is kiszakadt egy nagyobb sóhaj, ekkor már melle körül járatva nyelvemet, egészen a köldökéig kalandozva, onnan lesve fel rá, azt fürkészve, hogy vajon milyen erővel feszülnek meg karjai. - Azt nem mondtam, hogy hol foglak megcsókolni - haraptam alsó ajkamba egy pillanatnyi szünet során, forró leheletemmel ingerelve a köldöke melletti bőrfelületet, majd teljesen lentebb csúsztam, hogy lábait a vállamra tudjam igazítani, egyik kezemmel tovább rajzolva a tejszínhabbal, míg az út vége el nem ért öléig. Ismét megfeszültem a forróságtól, amit éreztem ujjam alatt, ekkor azonban már nyelvem is a hasa aljánál járt, meg sem állva teste lüktető pontjáig, úgy téve, mintha csakis a tejszínhab csalt volna a lábai közé, nyelvem pedig szinte azonnal megkezdte őrjítően lassú, már-már kegyetlen táncát.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Jan. 30, 2023 6:10 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Napok óta próbálok rájönni, hogy mihez kezdjek ezzel a helyzettel, mindazzal, ami a tudomásomra jutott, ami még mindig tűnik inkább egy őrült képzelgèsnek, mint válóságnak, főleg, ha beleszámítom ezt a ma esti gyűrűs történetet, amit el sem hinnék még most sem, ha nem épp az én ujjamon ragadt volna az az ékszer. Próbálok rájönni, hogy mihez kezdjek Vele, az érzelmeivel, melyek most is ott lobognak tekintetében, ahogy végig pillant arra, de mostanra rá kellett döbbenjek, hogy a káosz közepén, amibe csöppentem, valahogy Ő lett az egyetlen kapaszkodóm. Mert mindaz, amit most érzek tudom, hogy valódi, hogy nem egy ékszer okozta vagy egy olyan lény, amit igazán el se merek képzelni, hogy miféle dolgokra lehet képes, ha már egy ilyen ékszert létre tudott hozni vagy a birtokomba juttatni. Az a forróság, ami most tölti el a testemet és az a vágy, ami újra és újra hozzá űz, valódi és, ha nem is érzek iránta olyan szerelmet, mint amilyet várna, amilyet éreztem, mégis ebbe kapaszkodok, mert más jelenleg nincs, amibe tudnék, ami megóvna ettől az egésztől. Jelenleg, csakis Ő van, aki a biztonságot testesíti meg, különös módon még akkor is, ha épp az ágyához bilincselve fekszem előtte, szinte teljesen meztelenül. Ha valaki, Ő tudom, hogy biztosan nem akar ártani nekem, hacsak nem számítjuk bele mindazt, amire most készül, mert már attól is hevesebben kezd verni a szívem, ahogy elhelyezkedik mellettem azt bizonygatva, hogy úgysem tudnék így elaludni, erre pedig nem is válaszolok mással, csak egy sokat sejtető mosollyal. Pedig, nem csak a pozíció nehezítenè meg a dolgomat, ha tényleg alvásra adnám a fejemet, hanem Ő is, még akkor is, ha épp feladná aljas tervét és egyszerűen, csak elhelyezkedne az ágyon és magára húzná a takarót. Megőrjítene a gondolat, hogy itt van egy karnyújtásnyira, csak épp pont a karjaim azok, melyek rabságban vannak. Igyekszem is méltó revansot venni minden lehetséges módon, kezdve azzal, ahogy a számra kent tejszínhabot eltüntetem, tekintete láttán pedig, egy pillanatra meg is jelenik ajkaimon egy elégedett, pimasz mosoly. Ezen felbátorodva, a felkínált gesztenyemasszát a lehető legbujább, legforróbb mozdulatokkal nyaldosom le ujjáról, épp úgy simítva nyelvemmel és engedve ajkaim közé, ahogy Vele tettem korábban, ahogy Őt kényeztettem és, bár én magam is még jobban felhevülök a mozdulatoktól, az emlékektől, azt is látom, hogy Rá miféle hatással van. De nem töri meg a buja próbálkozásom, helyette újabb falatot majszolgat el kedèlyesen és igazság szerint, ha nem így tenne, talán csalódnèk is, mert annál sokkal elszántabbnak tűnik, mint hogy egyetlen pikáns mozdulatommal kibillentsem. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, ahogy újabb adag tejszínhabbal az ujján, gondosan odébb tessékelve rajtam a vékony ruhaneműt, lassan végig rajzol rajtam egy ösvényt. Testemen végig cikázik az a forró bizsergès, amitől az ember lábujjai képesek görcsbe rándulni, amitől a forróság lávafolyamkènt hömpölyög végig rajtam, miközben izmaim finoman megfeszülnek, lágyan ringva ujja érintése alatt, ajkaim közül pedig újabb feszült sóhaj távozik, mikor végül az alhasamnál állapodik meg. Pokolian vágyom csókjára, szinte megbabonázva figyelem ajkait, ahogy odébb túrja az édességeket, majd fölèm támaszkodva közelebb hajol hozzám, de akárhogy nyújtózok ajkaièrt, akárhogy sóvárgok csókjára, tovább játszadozik velem, kicsalva ezzel belőlem egy frusztrált sóhajt. -Mondjuk lenyalhatnál a számról is egy adagot.- nevetem el magam két sóhaj között, de a nevetèsem gyorsan elhal, mikor nyelve bőrömre simul, lassú, izgató mozdulatokkal esve neki a rám juttatott krémnek, amit én jobb híján, csak reszketeg sóhajokkal, ajkamat rágcsálva követek szemmel. Már, ameddig képes vagyok rá, mert valahányszor elönt a forróság, szemeim akaratlanul is lecsukódnak a szédítő érzéstől, kezeim pedig akaratlanul is, már-már reflex szerűen mozdulnak, hogy hajába túrjak, de a bilincs nem enged, ez pedig újabb frusztrált fújtatást eredmènyez.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 29, 2023 8:33 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem ijedtem meg, és ezt minden bizonnyal Ő is érzékelte, mert bár tisztában voltam azzal, hogy kíméletlenül meg tudna kínozni, ha tényleg lehetőséget kap rá egy fordított helyzetben, de voltam annyira magabiztos, hogy azt is tudjam, mivel szeljem ketté az esetleges kegyetlenkedést, és ezek az eszközök éppen annyira rendelkezésre álltak az Ő esetében is. Csak remélni mertem, hogy nem talál rájuk, mert ideje korán borítanám az előre eltervezett papírformát, és bár mikor Róla van szó, kicsit sem szerettem előre tervezgetni, de az a kibaszott bilincs nem véletlenül volt a párna alá készítve, és nem véletlenül ragadtam meg most az alkalmat, hogy ilyesfajta eszközökhöz nyúljak. Nehéz lett volna megmondani, hogy mi vár majd ránk holnap, mit tudunk meg és kitől, egyáltalán megoldásra lelünk-e, vagy újabb akadályokba ütközünk majd, de ebben a pillanatban csakis a jelen érdekelt, Ő és az a forró tűz, amivel tekintete kecsegtetett, még ha jelenleg meg is tudott volna fojtani egy kiskanálnyi vízben. Mert aljas volt, és ezt nem is próbáltam titkolni előle, minden mozdulatommal azt érzékeltetetve, hogy igenis nálam van az irányítást, és nagyon de nagyon keményen meg kellene küzdenie azért, hogy ebből kibillentsen. Volt hozzá eszköztára, ezt nem lehetett elvitatni tőle, ahogy az is biztos, hogy nem akarom a végletekig kínozni, de mocskosul vágytam erre a kis közjátékra, mert olyasmit ígért a végére, amit talán tényleg emlegetni fogunk egy ideig. Én legalábbis biztosan, mintha amúgy nem lett volna kellőképpen izgató az, ami a szűk kis raktárhelyiségben történt, lényegében először csalogatva ki belőle az állatot egy ilyen nyilvános helyen, hisz hiába is estünk múltkor egymásnak azon a stégen, ott annyira nem féltünk a lebukástól. Ez a mai viszont más volt, és nem is tudtam volna titkolni, hogy mennyire odáig vagyok azért a nőért, akit előcsalogattam belőle. Halk sóhaj szakadt ki belőlem, már elég nagy figyelmet szentelve a közben megszerzett gesztenyének és a hozzá szánt tejszínhabnak, de a fél szememet még így is rajta tartottam, főleg azok után, hogy közölte, talán aludhatna is. Nem is haboztam közölni vele, hogy erre a leghalványabb esélyt sem látom, szemtelen vigyorral vonva fel egyik szemöldökömet, miközben már mellette ücsörögtem, lassan rántva egyet a vállamon. - Nem feltétlen - reagáltam könnyedén, úgy téve, mintha nem épp majdnem meztelenül feküdne mellettem, bilincsbe zárt csuklókkal, elég masszívan az ágyhoz rögzítve. - Szerintem amúgy sem tudnál elaludni ebben a pozícióban - válaszoltam aztán, és ezzel voltaképpen a saját dolgomat is megnehezítettem, hisz nehéz volt szabadulni attól a gondolattól, hogy a játszadozás közben a hasára fordítsam, vagy lényegében bárhogy máshogy megkínozzam, de szerencsére mindig akadt egy B terv. És egyikben sem szerepelt az alvás. Ajkaira juttattam egy kevés habot, és miközben ujjamról eltüntettem a maradékot, két szememmel nétem végig, hogyan tünteti el Ő is, méghozzá olyan hangokat hallatva, hogy ismét görcsbe rándult minden izmom. Próbáltam tartani magamat, arcizmaim talán egy pillanatra inogtak csak meg, de az, ahogyan mosolya egyre erőltetebbé vált, elárulta, hogy Ő éppen annyira szenved, mint én. És ez volt a cél. Legalábbis addig, míg nem kezdte el ujjamat nyaldosni, mikor ajkaihoz tartottam egy kevés gesztenyemasszát, olyan mozdulatokkal tüntetve el rólam, mintha már egészen máshogy járnának ajkai, ismerős volt nyelve komótos, mégis forró ritmusa, ahogy újra és újra végigsimított ujjamon, szinte látva a vörös kis szikrákat, ahogy pattognak szemeim előtt, de még mielőtt igazán belelendült volna, nagy nehezen visszahúztam a kezemet, ismét a saját számhoz emelve, hogy újabb adagot juttassak le a torkomon. Félrebillent a fejem, miután végignyaltam ajkamat, kezemmel ekkor már nem száját közelítve meg, hanem mellkasát, és miközben a kisujjam és gyűrűsujjam eltüntette az útból a köntös zavaró részeit, a mutatóujjammal egy jól látható útvonalat rajzoltam meg a tejszínhabból, egészen a hasa aljáig, éppencsak nem érintve teste lüktető forróságát, de ahogy tudatosult bennem, hogy akár már most is érinthetném, nagyot dobbant a szívem, ágyékom pedig még keményebben feszült meg. - Hová kenhetnék még? - gondolkodtam hangosan, arrébb lökve a flakont és a kis tányért, ismét fölé kúszva, orrommal orrát érintve, de ezúttal sem kapta meg a csókot, amit direkt feltételként megszabott, helyette rögtön a tejszínhab-út kezdőpontjához hajoltam, nyelvemmel lassan avatva fel azon területeket, amikre jutott a finomságból.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 29, 2023 6:48 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Már a puszta elképzelése is annak, hogy egy szép napon, talán majd revansot vehetek és én fogom épp így az ágyhoz bilincselni Őt, olyasfajta izgalommal tölt el, amit az imént éreztem, amikor felül kerekedtem, Ő pedig önként hagyta, hogy én diktáljak. Kicsit olyan érzésem volt tőle, mintha egy veszedelmes ragadozót sikerült volna megszelídítenem, ami annyira nem is áll távol a valóságtól, ha figyelembe vesszük, hogy Dimitriy kicsoda, hogy milyen életet él és, hogy eleinte mennyire nehezen viselte már azt is, ha szimplán ellenkeztem az akaratával. Most pedig úgy ízlelgeti szavaimat, mintha nem is rajtam, hanem rajta lenne bilincs és épp úgy, ahogy én is, már azt próbálná elképzelni, miféle élmény lenne számára, ha arra ébredne, hogy én aljaskodok vele úgy, mint ahogy Ő csinálja velem épp. -Vissza ám. Nagyon csúnyán.- harapok finoman ajkamba, mert nagyon úgy fest, hogy más úgysem történhet most velük, mivel a csókot, amire annyira szomjazok és amivel pofátlanul kecsegtet folyamatosan, még mindig nem kaptam meg. Van egy olyan érzésem, hogy most nem is fogom, hogy addig fogja húzni az agyamat és gyötörni, míg már tényleg könyörögni fogok érte, ettől a gondolattól pedig görcsbe rándul a gyomrom. -Remèlem, akkor is ezt fogod mondani.- duruzsolom vissza halkan, de közben testem újra és újra mozdul alatta, lágyan simulva hozzá, amíg csak tehetem, de ha hatással is van rá mindez, végül mégis ott hagy az ágyon és inkább a tálca felé indul, aljas poènnal ijesztve rám egy pillanat erejéig. Még el is gondolkozok azon, milyen baromi kényelmetlen lenne így aludni mellette, mégsem hagyom ki a lehetőséget arra, hogy aztán én magam fenyegetőzzek ezzel, ha már annyira a nassolnivaló köti le a figyelmét épp, amivel van olyan kedves, hogy még vissza is sétál hozzám, kényelmesen helyet foglalva mellettem az ágyon. -Mert ébren tartanál?- vetek rá kétkedő, de annál pimaszabb pillantást, szándékosan piszkálva, hátha végre legalább egy kis türelmetlenséget felfedezek rajta, mert jelenleg olyan kibaszottul laza, hogy csak még tovább hergel ezzel is, mert tudom, hogy nagyon aljas húzásra készül. -Szóval, szép lassan fogsz majszolni?- kérdezem buja sóhajjal, mikor mellém pakolja a desszertet, finoman megborzongva már a szavaimtól is, hiszen pontosan erről árulkodik a viselkedése és az, ahogy igyekszik minél inkább felhúzni, mindezt pedig teljes sikerrel műveli, mert minél több ideig kerülget, annál őrjítőbben vágyom arra, hogy végre megèrintsen. Nem is bírom elfojtani a halk, kellemes sóhajt, ahogy ujját finoman végig vezeti nyakam bőrén, a mozdulatot pedig hűségesen követi a libabőr is, ami megjelenik rajtam, ahogy mellbimbóim is épp úgy ágaskodni kezdenek most is, mint percekkel korábban, amikor ajkai közé zárta őket. A szívem úgy zakatol, hogy elszorul tőle a torkom, testem teljesen felpezsdül a türelmetlen izgatottságtól, ahogy ujjára fúj egy kevés tejszínhabot, amit aztán pimaszul ajkamra ken én pedig lassú, buja mozdulattal tüntetek el onnan nyelvemmel, szándékosan túljátszott morranás kíséretében. -Kezdetnek jó lesz a tejszínhab.- szólalok meg halkan, magamra erőltetve egy pimasz mosolyt, de a hangom máris rekedten csendül a vágytól, amin cseppet sem segít a mozdulat, ahogy eltünteti ujjáról a maradék habot, majd kényelmesen elnyammog némi gesztenyèt is mellé. Megnyalom újra ajkaimat, mikor a következő falattal, már engem kínál meg, de mivel az én kezemben, még mindig nincs túl sok eszköz, amivel bosszút állhatnèk az aljas, pimasz játékáèrt, a lehető legbujább módon szerzem meg tőle. Nyelvemmel érintem először ujját, majd kicsit fentebb emelve a fejemet ajkaim közé is kapom lassan, finoman szívva meg, nyelvemmel simítva rajta, hogy alaposan eltüntessem róla a gesztenyèt, tekintetem pedig egyetlen pillanatra sem veszem el arcáról. Kibaszottul szenvedjen Ő is, ha már így akar játszani. -Finom.-hümmögök végül halkan, pimasz mosollyal élvezve még kicsit az ízt a számban, de én még mindig nem tudom úgy palástolni a bennem dúló őrületet, mint Ő, hiszen a mellkasom árulkodik szapora lélegzetemről, az arcom pedig lefogadom, hogy most is ki van pirulva, mint minden ilyen helyzetben.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jan. 29, 2023 4:24 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Elégedetten szemléltem a művemet, miután mindkét csuklója béklyóba került, méghozzá az ágy egyik elég stabil rácsához rögzítve, de ahelyett, hogy rögtön a lényegre tértem volna, inkább húzni kezdtem az időt. Elvégre, azt Ő se várhatta tőlem, hogy ezek után ajtóstul rontok majd a házba, épp ellenkezőleg, ki akartam használni az így kapott lehetőséget, az előjogokat és azt, hogy valójában most tényleg megtehetek Vele bármit, amit csak akarok. És még így sem akartam túl messzire menni, nagyon is jól tudtam, hogy hol található az első határvonal, amit nem léphetek át, de talán feszegetni még feszegethetek. - Szóval álmomban - kaptam el a gondolatot, mintha egy másik világból rángatott volna vissza, és amennyire sikerült átszellemülnöm, ezen annyira nem is lepődtem meg. - És gondolom csúnyán visszaélnél a helyzettel? - mormoltam tovább a szavakat, de továbbra sem értem hozzá ajkaihoz, csak föléjük hajoltam, úgy téve, mintha bármikor megkaphatná azt a csókot, de forró leheletemet még így is érezhette arcbőrén. - Nem egy vérmes fenyegetés - tettem aztán hozzá, mintha csak húzgálni próbáltam volna a vadmacska bajszát, közben megnyalva alsó ajkamat, de nem tudtam elszakadni tekintete és szája tengelyétől, hol az egyiket, hol pedig a másikat bámulva, szinte teljesen megbabonázva. - Szerintem élvezném - folytattam tovább, de szavaimmal nemcsak Őt ingereltem, hanem saját magamat is. Lelki szemeim előtt már megjelent, hogy beveti ellenem ugyanezt az eszközt, akár még úgy, hogy álmomban szegez majd az ágyhoz, de a gyomrom nem a félelemtől rándult össze, nem éreztem különösebb fenyegetettséget, éppen ellenkezőleg, és rá is akartam szolgálni, hogy egyszer csúnyán visszakapjam tőle, ami jár. Többek között ez szülte a gondolatot, hogy egy rövid ideig cserben hagyjam, miközben elsétáltam a lerakott tálcáig, végig rajta tartva a szemeimet, jólesően lakmározva a félig fedetlen testén, már amennyit a köntöse engedett láttatni, de tekintve, hogy az imént kissé félretúrtam az anyagot a mellei körül, volt ott mit látni. És felesleges lett volna azzal ámítani akár Őt, akár magamat, hogy nincs hatással rám a látvány, a gyomrom egyre keményebben lüktetett, a vérem pedig sebes vágtázásba kezdett, ennek ellenére higgadt maradtam, úgy téve, mintha nem lennék kész most rögtön rávetni magamat. - Dehogy fogsz aludni. Úgysem tudnál - cáfoltam rá rögtön pimasz kijelentésére, amivel egyértelműen engem akart ingerelni és cselekvésre késztetni, de inkább azt érte el vele, hogy még nagyobb türelemmel viselkedjek, még ha közben minden idegszálam készült is feladni ezt a küzdelmet. - Nem is akarok jóllakni rögtön - tettem hozzá, lehelyezkedve mellé az ágyra, de ahelyett, hogy az éjjeli szekrényre pakoltam volna a megszerzett finomságokat, a teste mellé raktam őket, én pedig visszamásztam mellé, és oldalamra fordulva emeltem fel a kezemet, hogy finoman végighúzzam mutatóujjamat a nyaka vonalán, miközben félrebillent a fejem. Kiszakadt belőlem egy halk, mélázó sóhaj, még mielőtt a tejszínhab után nyúltam volna, és fújtam a flakonból egy keveset az ujjamra, az első adagot rögtön ajkaira kenve, a maradékot pedig lenyalva az ujjam hegyéről. - Te mit kérsz vacsorára? - kérdeztem ártatlan pislogással, egy keveset elcsenve a gesztenyéből is, hogy elnyammogjak az első falaton, de a következőt már ajkai elé tartottam.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.