Axel & Bo

 Fogadtam a bemutatkozást, s mivel nem a budit suvickoltam, így a kézmosással sem húztam feleslegesen az időt. Ha már egyszer tisztítószeres a víz is, amiben kotorásztam. No de inkább messze hessegettem a fogkefe eldobásával, hiszen az majd még úgy is megvár.
-Nem. Ő sem hívhatna így, de mivel nem verhetem be a képét, mert azért eltanácsolnának, így elnézem neki. - vontam meg a vállam, aztán bólintottam. Szóval szinte semmit sem látott az egészből, úgyhogy az oroszlánrésze rám marad a dolognak.
-Húsz? Az nem semmi! -mosolyodtam el, majd bólintottam egyet. - Én 3 éve vagyok tag. Előtte az Amerikai Haditengerészetnél szolgáltam 4 évet. Előtte meg szabadúszó mesterlövész voltam évekig. - magyaráztam. Hosszú idő elrepült azóta, de a történetem elmesélésébe úgy gondoltam azért nem fogok belekezdeni, hisz valljuk be kit is érdekelne egy sztori, amiben arról picsogok, hogy az apám miatt, folyamatosan utaznunk kellett, és az apám volt az, aki megígérte, hogy egyben hazajön, de olyan szinten megsérült a feje...
elhessegettem a borongós gondolatokat, és inkább arra figyeltem, amit Axel mondott.
-Most. Igen. - bólintottam, miközben a konyhánál álltunk, majd tovább vezettem onnan. - Általában csak akkor, ha kötelező alapon meg kell jelennem az agyturkásznál. - és az általában bevetések előtt, és után történik Közben felvettem a ruháimat a mosodánál, s majd valamelyik megállónál szépen átveszem őket, hogy ismét csupa mocsok legyen.
-Nem szeretem a hülyéket, és az okoskodókat. Meg azokat, akik zaklatják a zöldfülüeket, a normál kereteken kívül... de – megingattam fejem, a mondat abbamaradt, és helyette kitértem arra, hogy feleslegesen mosták ki a ruhámat.
-Igen, mert nekem van egy teljes menetfelszerelésben plusz köröm az egész pályán, szóval, vagy elfelejtette, vagy csak szivat, és azt hiszi sötétben nem látok olyan jól. - forgattam szemeimet, aztán megindultam a gyakorlópálya felé, hogy azt is megmutathassam neki.
-És miért pont az MJK? Nem mondom, hogy nem bulis, de az asszonyok nem szoktak örülni neki... - megdörgöltem jobbomat, ahol alig néhány hónapja még egy gyűrű feszített büszkén az ujjamon, hisz enyém volt a legcsodálatosabb nő a világon.
Elég gyorsan haladtunk, s közben megmutattam neki még pár helyet.
-A postát itt tudod átvenni, ha nem vagy ott amikor osztják. A pincébe nem akarok lemenni, mert legutóbb teljes áramszünet volt, szóval még kicsit javítani kell az állapotokon. Egy újonc nekitolatott a trafónak. Csodásak voltak a szikrák! - irónikusan jegyeztem meg az egészet, s közben még egy fintort is vágtam hozzá.
-A lőtér ott van fent a dombok mögött. A legjobb hely! -magyaráztam, s lassan oda is értünk a pálya kezdetéhez. - Szóval Axel... nagy vonalakban ez itt a lényeg. A többit meg majd úgy is megismered. Akadnak jó arcok, és olyanok akiket visszaküldenél az anyjába egy idő után, de majd kiismered magad. Eltáv, nem sokszor van, de néha fogadhatunk látogatókat, de gondolom erről már tudsz.

Bo & Axel

Grab your favorite stones
They came for broken bones
That's what happens when you sign on the line
There's no need for excuses
Everybody loses
Only way you'll ever win is to die

Lehet, hogy minden ilyen újonccal ilyen volt, lehet, hogy csak az szúrt szemet, hogy a semmiből jöttem és nyomtak be ide az ezredesék. Nem tudom, de az biztos, hogy a kapitány nem volt felhőtlenül boldog. Amennyit kellett, azért megtett - legalább is addig, amíg a fürdőhöz nem értünk. Ott ugyan is bemutatott egy másik katonának, aki valószínűleg a büntetését töltötte. Látszódott azért, hogy már régóta együtt szolgálnak, mert a pillanatnyi pimaszságát elnézi, miután "BoJack" megtalálja a helyét a visszakérdezés után. Persze, mielőtt elmegy focit nézni, még kapok egy finom fenyegetést, hogyha nem vigyázok a kezemre, akkor én is jöhetek WC-t pucolni. Miután a kapitány elmegy, és Musztáng eldobja a kefét, közelebb lépek a férfihez, és mivel kezet nyújt - a korábbi munkálatai ellenére - kezet fogok vele. Nem vagyok finnyás. A bemutatkozását hallva határozottan rázom meg a kezét, és biccentek.
- Axel Bergström hadnagy. - mutatkozok be magam is, aztán őt követve elindulunk kifelé, és már mondja is, hogy Jacknek csak az anyja hívhatja, és amikor azt mondja, hogy "talán már a pszichológus is megjegyzi", úgy érzem, már tudom, hogy miért ütötte őt meg. Aztán azt is elsorolja, hogy mik a feladatai az MJK-n belül, én pedig bólintok.
- Rendben, tehát Bo. Gondolom csak a kapitány hívhat BoJacknek, igaz? - kérdezem, majd feltekintek a bázisra.
- Ide fent csak abban a hátsó három épületben voltunk. - bökök fejemmel hátra, aztán tovább sétálok vele. Amikor a szolgálatomra kérdez rá, gyorsan számolok egyet fejben.
- Jövőre lesz húsz éve, hogy a sereg tagja vagyok. - baszd meg, ilyen öreg vagyok már?
- És te? Mióta vagy MJK tag? - kérdezek vissza kíváncsian. Belépünk az egyik helyre, amely elsőre a kantinnak tűnik, és nem is állok messze az igazságtól. A konyha. Körbe tekintek, igyekszem megjegyezni, hogy mi hol van, de azért akaratlanul is megakadok valamin a mondatában.
- "Most"? Sokszor büntetnek meg? - kérdezem halvány mosollyal. Ha a fickó bajkeverő, az egyszerre jelent jó társaságot és kifejezett veszélyt, hogy én is krumplit fogok pucolni hideg vízben, de ... régen se voltam sokkal jobb.
Ezután a mosoda felé megyünk, én pedig hűségesen követem Bot, bármerre vezet.
- Feleslegesen? - kérdezek vissza meglepetten. Mitől lehetne egy ruha feleslegesen kimosva?

Axel & Bo

Szóval, a helyzet úgy hozta, hogy este még békésen ballagtam be a barakomba, és foglaltam el a helyem, majd a következő pillanatban a felettesem lépett oda hozzám, és kiadta a feladatomat, a következő napokra. És kaptam mellé egy átkozott fogkefét.
- A büdös rohadt anyádat!! - csattantam fel, miközben azzal az átkozott fogkefével vakartam a fugát, és közben magamban elterveztem, vajon milyen távolságból tudnám lelőni azt, aki ezt az egészet kitalálta nekem, vagy épp a pszichomókust, aki felnyomott. Legközelebb talán sokkal „kedvesebb” leszek vele. Sokkal… Persze azt már előre tudtuk, hogy úgy sem fogja elvállalni a következő beszélgetést velem. Akkor viszont kell másvalakit találni a helyére, akihez elmászkálhatok, míg aláírja a papíromat.
Nem tetszett ez a feladat, és elegem v olt a mai napra a suvickolásból, s mellé tudtam, hogy ha itt végeztem, egy finom kis gyakorlatozás vár majd rám, teljes menetfelszerelésben.
-Ahelyett, hogy kint lennék, a gyakorlaton, pucolhatom ezt a szart!! - morogtam, aztán vágtam egy fintort, majd a hangokat hallva, inkább úgy döntöttem, jobb ha elhallgatok, és teszem a dolgom.
A léptem befelé vezettek, és már-már azt hittem ellenőrizni jött teszem e a dolgom, mikor megpillantottam mellette egy másik pár bakancsot.
Felpattantam, vigyázba vágtam magam, miközben a fogkefe csinosan ott virított a kezemben. Nem voltam boldog, ám igyekeztem ezt nem tükröztetni az arcomon, ami ha volt egy kis szerencsém, engedelmeskedett is nekem.
Az agyturkász említésére, csak vágtam egy fintort, és a szemöldököm is felszaladt, majd mikor rám pillantott, akkor rendeztem arcvonásaimat. Lazítottam az állásomon, hátam mögött összekulcsolva kezeim, hallgatva a szavakat, amiknek egy cseppet örültem is meg nem is, majd mikor közölte, hogy bizony itt a szolgálatom ezzel véget ért, ajkaim vékony csíkba húzódtak, mikor másodszor is BoJack-nek nevezett.
- Vettem! Vigyázna erre nekem Uram? - nyújtottam felé a fogkefét, előszedve hozzá a legtisztelettudóbb hangom, ám mikor mentében visszafordult felém, leengedtem a fogkefét testem mellé.
- Hogy mondod BoJack?!
Megingattam a fejem.
-Nem mondtam semmit Uram! - vágtam vigyázzba magam, majd mikor elment onnan, azzal a lendülettel dobtam a hátam mögé a fogkefét, ami persze majdnem az egyik budiba pottyant bele, szóval majdnem nyertem magamnak egy kutatást a nem legfényesebb helyen.
- Jack Bo Seather Hadnagy. - nyujtottam kezet, aztán megindultam kifelé a társaságában. - A kérdéseket megelőzve… csak az Anyám hívhat Jack-nek. Talán az agykurkász is megjegyezte végre. - morogtam, miközben végighaladtam a folyosón. - Az én feladatom, hogy óvjam a seggeteket, míg ti legénykedtek. Terepet tisztítok, bombát hatástalanítok, megoldom az esetleges problémákat, de olykor közelharcban is részt veszek. - magyaráztam el gyors a dolgokat, és az sem érdekelt, ha esetleg nem akarta ezeket tudni. -Merre nem voltatok még? -Kérdeztem, miközben odakint megálltam egy pillanatra, míg megvártam hogy kiérkezzen.
Nem szerettem az ilyen pillanatokat. Mindent elmondani, végigvezetni, de rajta látszott, hogy nem egy zöldfülű kezdővel van dolgom.
-Mióta szolgálsz? - megindultam, aztán megálltam az egyik épület előtt. - Itt találod a konyhát… Most nem azt kaptam büntetésnek, hogy rohadnának meg. - morogtam, aztán tovább indultam, és agyaltam egy cseppet, vajon mit lehetne még megmutatni, amit nem látott még.
Útközben magamhoz vettem a felszerelésem a mosodából, így egy füst alatt, azt is megmutattam neki.
-A cuccunkat itt mossák. Bár az enyémet feleslegessen tisztították ki. - a vállamra dobtam az eggyenruhám. Még majd a fegyvereimért is el kell mennem, de azt majd úgy is útbaejtjük.

Bo & Axel

Grab your favorite stones
They came for broken bones
That's what happens when you sign on the line
There's no need for excuses
Everybody loses
Only way you'll ever win is to die

Talán utoljára 17 évesen éreztem ezt. Azon a napon, amikor aláírtam a szerződést, amellyel aztán - örökre - elköteleződtem a sereghez. Anya rendkívül nehezen engedett el, de én is őt, mert még se ez a legbiztonságosabb munka valaha. Most pedig, ahogy átlépem a bázis kapuján, ugyan úgy érzek. Hátra-hátra nézek  Avivára és arra gondolok miatta is kell ezt csinálnom. Nem csak az ígéretek miatt, hanem a biztonsága, nyugalma miatt. Hogy egy biztonságos otthonban éljen, és szülje meg a gyerekünket.  Még alig egy perce vagyunk csak távol, nekem még is uralkodnom kell magamon, hogy ne vegye át felettem a "nem akarom" érzés az irányítást.
Végül nehezen, de legyűröm ezt, a saját dolgomra kezdek koncentrálni. El kell hagynom Axelt és át kell mennem a hadnagyba. Amint ez sikerül is, elvezetnek a tiszti irodába, hogy talalkozzak a kapitánnyal, aki az egységemet vezeti. Leendő egységemet, most még csak teszteknek leszek alávetve.
"Több mint 100 km² terület tartozik az itteni katonaság hatósága alá. Ezek elszórtan vannak, bizonyos helyeken lőgyakorlatok, máshol túszmentő gyakorlatok vannak, vannak akklimalizáló helyszínek. A bázis a központunk, a felszínt nagyrészt az irodák és a kikötő teszi ki, a többi föld alatt helyezkedik el. Ilyen például a garázs, bizonyos kiképző termek, és a laktanya egy része. Ramsund aprócska, itt max száz fő operál, és annak nagyrésze haza jár, de abban ne is reménykedj, hogy te is ezen emberek között leszel."
Míg beszélt, el is kezdett a számítógépen nyomkodni valamit, aztán egy mágnes kártyát adott.
"Ezzel közlekedhetsz a neked megengedett helyeken." Azzal felállt, intett és már mentünk is. Egyelőre nem a "pincébe", ahogy ők nevezték az alsó szintet, hanem a felső épületek egyikébe, amely végül mint kiderült, egy fürdő, mosdókkal is. Ott egy katona szó szerint fogkefével sikálta a fugát, és ha nem hallottam volna egy éles káromkodást még kint, akkor is tudnám, hogy büntetést tölt.
- Ez itt BoJack, az egység tagja. Úgy tudom, neked is kellett járni agyturkászhoz, igaz Bergström?
- Igen uram. - válaszolom némi rossz sejtéssel. Csak nem akarja, hogy megint járjak oda?!
- Nagyszerű. Te lehetőleg ne baszd arcon, ha egyszer vissza kell menned hozzá. Nekem mennem kell, hamarosan kezdődik a Bajnokok Ligája, úgy hogy majd ez a Musztáng befejezi a körbe vezetést. Vetted, BoJack? - néz a kapitány a csávóra, és vele együtt én is. Azt hiszem, ez valami figyelmeztetés akar lenni nekem, hogy ne baszakodjak vele, különben sikálhatom fogkefével a wct.