Nyavajgás. Nos az messze állt tőlem, de még is ez valami olyasmi volt, amiben eddig egy alkalommal sem vettem részt. Karácsonyi vásár. Valami olyasminek az imádása, amit annyira nem értettem.
De legalább a sültek illata jó volt. Fujtattam egyet, majd megingattam fejem Logi szavaira.
- Ühüm… Igyekszem. - mormogtam, aztán jöhetett a szelfi Asa számára, aki bizonyára meg fog lepődni majd, hogy itt vagyok ebben a forgatagban. A hó kicsit jobban rákezdett, de annyira nem zavart a dolog. Talán még egy cseppet tetszett is.
Megpróbálkoztam még egy korttyal, de akkor is ugyan olyan reménytelennek hatott az egész.
-A kaja jól hangzik! - abban a pillanatban csippant a telefonom, amit elő is szedtem, s alaposan megszemléltem az üzenetet, majd széles mosoly költözött az arcomra, s körbepillantottam. - Itt van Asa…. - jelentettem ki, talán csak magamnak. Átnéztem a fejek felett, majd megálltam egy kürtös kalácsos stand előtt. Magamnak sosem vettem volna olyasmit, de úgy gondoltam, Asa talán szereti.
- Gyere! Keressük meg, aztán mehetünk kajálni! - kutatni kezdtem a zsebemben, a jegyek után, s az egyiket Logi mellkasának nyomtam. - Megvettem ezeket a vackokat, szóval… - villantottam egy mosolyt. - Csak veled vagyok hajlandó végig szenvedni! - kidobtam a maradék forralt bort, mert kell a fenének, aztán ha megindult velem, hát elindultam az emelvény felé.
-Nem tudom. Talán valami balett… vagy a karácsony szelleméről valami vackot…. De ne akard tudni, mindezt honnan tudom! - megdörgöltem a tarkómat, aztán kicsit igazítottam fizimiskámon, majd a tömeget lesve hamarosan megérkeztünk az emelvényhez, a székek rengetege. Fujtattam.
- Gyere ez a mi sorunk! - azzal már léptem is be oda, s milyen meglepő, ki is ült abban a sorban. Komolyságot költöztettem az arcomra, majd kicsit közelebb lépve megálltam Asa mellett. -Szabad ez a hely? Szia Asa!- dörmögött a hangom, majd elfoglaltam a helyem, miközben a szél erősödni látszott, s a hó is erősebben esett. Aztán ha rám nézett, hát felé nyújtottam a kürtöst. Logiról egy pillanatra meg is feledkeztem, aztán előre fordultam, elhelyezkedve azon a kényelmetlen széken, ami csodával határos módon elbírta a súlyom.
-Ted le magad!  - böktem a széke felé, s közben egy fiatal lány foglalta el a helyét a mögöttem lévő sorban, de nem nyilvánítottam neki túl nagy jelentőséget.
Asa másik oldalán egy nő foglalt helyet, ki szemrevaló teremtés volt, annak ellenére, hogy csak egy ember volt, de egy pillantás épp elég is volt a részemről.

 

◄ runaways ►

●last christmas●      ● by barb

A karácsony. Egyetlen kérdésem kapcsolódott hozzá, az pedig az volt, hogy Minek?! Minek kell nekem eljönnöm egy ilyen helyre, ahol hatalmas a nyüzsgés és a fejetlenség. Nagy a tömeg, és minden tele van értetlen emberekkel.
Fürkésztem a tömeget, miközben zsebre dugott kézzel álltam a tömegben, a sorban az egyik forralt boros standnál, miközben tekintetem Logira szegeztem tekintetem.
- Biztos vagy benne, hogy ezt Nekem meg kell kóstolnom? - húztam el a számat, és talán még egy pofát is vágtam, miközben fejemmel az üst felé böktem. Még a szaga sem tetszett, nemhogy én azt a számba akarjam venni.
A sor lassan haladt, miközben igyekeztem, nem eloldalogni, valamerre máshová, hogy nekem bizony itt semmi keresnivalóm nincsen. De mivel nem én fogom kifizetni, így megtehetem azt is, hogy szimplán kiöntöm, vagy majd megitatom vele, én meg valahonnan szerzek magamnak egy pofa sört.
Jó, nem mondom, hogy nem volt szép ez az egész csicsa, a fényekkel, meg mindennel egyetemben, de valahogy úgy éreztem, ez akkor sem nekem való.
Eddig egyik évben sem toltam ki ide a képem, ám most valamiért hagytam rábeszélni magam, ha egyszer Hel nem volt a közelben.
Miközben vártunk a sorunkra, előbányásztam a telefonom, és toltam egy szelfit Asa számára, háttérben a vásárosokkal, a rengeteg emberrel. Azt hiszem, ez szokásommá vált a hónapok alatt.
Mikor sorra kerültünk, elfintorodtam, és hagytam, hogy Logi válasszon valamilyent a számomra, én meg egy mosolyt erőltettem az arcomra, mikor a nő közölte, hogy náluk a legfinomabb, és nem fogom megbánni.
Nos, nekem az erősen kétlem arckifejezésem ült a képemen, s igyekeztem nem ráborítani senkire sem, a furcsa illatú italt.
Miután kiálltunk a sorból, kicsit próbáltam olyan helyre húzódni, hogy ne ütközzön senki sem belém, aztán kicsit jobban megfogtam a termopoharat, fujtam  rajta, majd beleszürcsöltem.
-Bahhh…. - vágtam egy pofát, aztán megráztam a fejem. - Nem! Kizárt dolog! -körbepillantottam az emberek feje felett, keresve egy nekem való standot. - Hol a sör?!
Jó nem mondom azt, hogy nem kóstolok meg soha mást, csak a bor az legyen hűvös, és zamatos. Ez meg forró, és fűszeres, és... nos, meglehet válogatós vagyok, de nem lehet mindenkinek egyforma az ízlése. Akadt azért olyan, amit szerettem. Példának okáért, a mézeskalács egész tűrhető volt, meg a gyümölcskenyérre sem mondtam nemet, de ha valami hús is jött, hát arra aztán végképp vevő voltam.
Közben, míg a tömeget fürkésztem, azon gondolkodtam, vajon kivágjam e a kukába, vagy az óriás kezébe nyomjam inkább azt a fura szagú valamit, ami véleményem szerint, sose lesz a kedvencem.