Let's celebrate Christmas! Wallah la la

4. <<>> csoport

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; FootKrutch»

4. csoport & Asa

The streets are lined with little creatures laughing, everybody seems so happy.

Nem vagyok hajlandó megállni, msot nem, hogy tudom egy norna van a dolgok mögött, vagyis csak gondolom. Olyan ismerős az érzés, ami elfog miközben haladunk a fény felé. Hallom, ahogy Logi követ, majd érzékelem a mellettem lévő tűzgömböt, amit az ég felé lövell. Fénye beragyogja előttünk az utat, de van egy olyan sejtésem, nem emiatt tette, inkább jelezni akart. Nem tudom látja-e Fenrir ezt a kis mutatványt, de most nem is akarok ezzel foglalkozni. Fontosabb, hogy megtalálja a húgomat, akinek kicsúszott kezéből az irányítás. Egyre közeledünk a kikötőhöz, így erősebb az érzés, hogy nem tévedhetek. Ez az erő olyan mint az enyém, norna mágia, amihez fogható sosem született és nem is fog. Hatalmas erő ez, ami nagy felelősséggel jár és ha nem képes kordában tartani, akkor világok pusztulhatnak el. Ketté szakította a teret, így meglehet, hogy nem egy helyen tartózkodunk. Érzem a húzást, hogy egy másik világba kerülök, mielőtt teljesen elragadna az örvény megragadom Sven karját, hogy magammal rántsam. Érzem, hogy a norna tette ezt az egészet, kiszakít a képzelt világból a fehér fénysugárral, hogy aztán át lökjön a valóságba. Megint a kikötőt látom magam előtt, de újra mindent hó borít, mintha megint Osloban lennénk. Vajon ez tényleg a valóság? Időm sincs rajta gondolkodni, mert meglátom Fenrirt, aki éppen az előbb ért ide egy nőt cipelve maga után. Ő mentett meg a tömeg elől? Valószínű.
- Fenrir! - megörülök neki és mielőtt bármit tehetne vagy mondhatna egyetlen lépéssel átszelem a kettőnk közötti távolságot és megcsókolom örömömben. De aztán rá döbbenek, hogy ennél fontosabb dolgaink is vannak és elválok tőle. Az égre nézve egyértelműen látom a szürke fellegeket, melyeknek a norna az oka.
- Tudom miért történik mindez. Adjatok egy percet - nézek körbe gyorsan elmesélve a lényeget, majd a farkasra nézek - El ne engedj, ha rosszra fordulnának a dolgok - megszorítom a kezét, majd elengedem és lehunyom a szemeimet egyetlen pillanatra. Keresem a kapcsolódási pontot, azt amit a másik világban éreztem. A norna erőt, ami vibrál az aláhulló hóban. Merre vagy húgom? Teszem fel a kérdést némán, majd kinyitom a szemeimet, melyek ébenfeketék újra, most mégis a magam ura vagyok és keresem hol van a testvérem. Ő még hisz a hierarchiában és a testvéri kötelékben, így erős köztünk a kapcsolat. Pár perccel később kinyitom a szemeimet és a város legmagasabb pontjára nézek.
- A Posthuset Oslo-ban van, az épület tetején - ejtem ki a szavakat, majd Fenrirre és Logira nézünk - Az egyik húgom. Elvesztette a kontrollt. Egy norna - teszem hozzá leginkább a fiúknak, hiszen a nő nem sok mindent érthet az eseményekből. Még nem mondtam ki, de talán nem is kell. Ez egy csapda, amibe nem szabad belesétálnunk, viszont valahogy meg kell állítanunk mielőtt ennél nagyobb következményei lesznek az eseményeknek.

4. csoport

Fenrir & Logi & Asa & Sienna

Kezdem magam úgy érezni, mintha nem karácsonyi, hanem halloween-i vásárban lennék, ahol a trükköket valaki tényleg átkozottul jól csinálja. A színpadnál történtek, a pánik... a földrengés már azért elég para, de az, hogy még el is ájulok? Az már nagyon. Talán ezért sem akarja befogadni az agyam, amikor magamhoz térve a fele társaság, aki addig körülöttem volt, már nincs sehol. Jobb híján a morcos pasashoz szóltam, aki eddig a nőt vitte a kezében - aki mellesleg szintén felszívódott -, de mondjuk úgy, hogy a fickó nem lett kevésbé morcos. A szememet forgatnám a stílusán, ha nem lenne így is épp elég bajom, amit nem akarnék azzal tetézni, hogy esetleg magamra haragítsam.
Mondjuk úgy, hogy az én életutammal meglehetősen prózai megoldás lenne, ha végül nem az oroszok ölnének meg.
– Mi? – kérdezek vissza, de már meg is ragadja a karom és maga után von. – Hová megyünk...? – nézek rá bizonytalanul. Sok mindent megkérdőjelezek magamban, míg próbálom vele tartani a lépést. Talán mégis köze van a smolensky családhoz? Esetleg ő lenne a kontaktom? Vagy csak egy eszelős...?
A kikötő. Leplezetlen értetlenséggel bámulok el abba az irányba, ahol a tengert sejtem, mert gondolom a kikötő is valahol arra lehet, de... mi a szent szarért kellene a kikötőbe menni? Főleg nekem?
– Mi van a kikötőben? – adok hangot az értetlenségemnek, miközben újra maga után kezd rángatni. Jobb, ha vele megyek? Egyre biztosabb vagyok benne, hogy vagy Vladimir embere, vagy a kontaktom, de az előbbi valahogy jobban megnyugtatna. Jól esne a tudat, hogy nem szándékosan kevert bele ebbe, vagy ha mégis, akkor előkészítette nekem az egérutat...
– Jól van már, nem mindenkinek vannak két méteres lábai! – vágok vissza, amikor türelmetlenkedni kezd. Én sem vagyok alacsony, de ez a fickó hatalmas.
– Legalább elmondod  a neved? – nézek rá aztán újra. Meglehet, hogy a nő a nevén szólította, de meglehet, hogy egyáltalán nem figyeltem. – Én Sienna vagyok – teszem hozzá, árgus szemekkel figyelve, hogy kicsalok-e belőle valami reakciót.

4. <<>> csoport

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; FootKrutch»

Let's celebrate Christmas! Wallah la la

4. csoport & Asa

The streets are lined with little creatures laughing, everybody seems so happy.

Rossz érzés fog el, ahogy realizálom a környezetemet. Olyan, mintha egy kiforgatott világban lennénk, körülöttünk több elveszett lélekkel. Tudom milyen Hel birodalma és biztos vagyok benne, hogy nem ott vagyunk jelenleg. Mégis ahhoz hasonlatos ez a szürkeség, ami mindent körül ölel. Az álmok sem ilyenek, hiszen minden egyes nap éberen álmodom, amikor megérintek valakit vagy ha elindul a képességem, ami valljuk be mostanság nem állt a legbiztosabb lábakon. Félek vajon mi lehet a testvéreimmel, Urd még mindig nincs túlságosan jól és Skuld pedig sűrűn eltűnik. Én vagyok a kapocs kettejük között, az a vékony vonal, ami összeköti őket minden értelemben. Szúrós szagot érzek, ami nem ereszt, talán a többiek is ezt érezték a képszakadás előtt. Próbálom kitalálni, hogy juthatunk ki erről a furcsa helyről, amikor észre veszek egy fénysugarat.
- Logi te is látod a fénysugarat? A kikötő felől jön. Ott kell lennie a kijáratnak - nézek az óriásra, majd elindulok a fény felé, de nem sokáig jutok. Megtorpanásra késztet egy érzés, amivel nem tudok mit kezdeni hirtelen. A fényből jövő energia semmivel össze nem hasonlítható, mint mikor előtörnek a képek vagy használom a képességeimet.
- Skuld? - ejtem ki a húgom nevét, majd megrázom a fejem. Az nem lehet, hiszen az ő energiáit pontosan ismerem. - Urd! - a nővérem neve után összerezzenek és még jobban rá hangolódom, hogy kiderítsem elveszett-e teljesen a testvérem. Végül mélyet sóhajtok saját magam megnyugtatására, hogy aztán elinduljak a fény felé.
- Minél előbb oda kell érnünk, hatalmas baj fog történni - szavaim megremegnek, mert egyre erősebb bennem a gondolat, hogy egy nornáról van szó. Egy olyan húgomról, akinek elszabadult az ereje és képtelen kezelni azt. Meg kell mentenem őt. Megkettőzöm a lépteimet és az sem érdekel, ha Loginak utánam kell rohannia.

4. csoport & Asa

The streets are lined with little creatures laughing, everybody seems so happy.

épp, hogy túl jutottunk volna a tömegen, amikor minden elsötétült előttem. Először a nő szemén keresztül láttam a történéseket, hallottam, ahogy Fenrir elkiáltja magát és mellém térdel. Ahogy nagyon távolról érzékeltem a finom érintését, új képek lettek úrrá rajtam, most a farkason kersztül kaptam a képeket. Éreztem benne a haragot, mint mindig, de most a félelem mindent felül írt benne. Alig hallottam a nekem címzett suttogását, mert a személyes jelen helyett a körülöttünk lévő összes lényét megkaptam. Mint mikor a nővéreimmel vagyok és kiteljesedik az erőnk, de az nem lehet. Rajtam kívül nincs más norna a közelben. Heves széllökéseket látok, majd a sikoltozva rohanó tömeget, akik próbálják túl élni a színpad darabokra bomlását. Alig eszmélek fel a követkevő képek már a jégpálya felől jönnek, ahogy temérdek embert temet maga alá, ahogy ketté nyílik a föld, rengések kísérik végig. Olybá tűnik, hogy Migdard darabjaira hullik és semmit se tehetek a katasztrófák ellen. Mindenki sorra veszíti el az eszméletét, ahogy én tettem percekkel ezelőtt. A világ egyetlen másodperc alatt változik, mintha teljesen elvágták volna a képeket. Zihálva térek magamhoz, hirtelen nyílnak ki a szemeim, újra látom a körülöttem lévő világot, de teljesen más látvány fogad. A karácsonyi fények eltűntek helyüket üresség vette át, mintha egy álomvilágban lennék.
- FENRIIIR! - kiáltom el magam, miközben a farkast keresem a tekintettem. Nehezen felkelek a földről és a színpadot, majd az üres ülőhelyeket kémlelem. Mégis hol vagyok? Nagy levegőt veszek, amikor egy ismerős arcot pillantok meg.
- Logi! Mégis mi történt? - a kérdés furcsa az én számból, tekintve, hogy nálam jobban senki se tudhatná. De a transzállapotban látott képek túlságosan intenzívek és gyorsak voltak ahhoz, hogy teljesen felfogjam a jelentésüket. Már kezdem érteni, hogy a húgom miért ilyen bohókás. Nehéz lehet ilyen gyorsan alkalmazkodni mindenhez.

4. csoport

Fenrir & Logi & Asa & Savannah & Sienna

A káosz csak egyre fokozódik, én pedig hiába hittem, hogy ha segítek a nőn, azt majd visszakapom a karmától. Ahogy felhúzom őt a földről, a szemei a szemem láttára feketednek el, ő pedig mintha valamiféle... transzba esne.
– ¡Mierda! – Elkerekedett szemekkel nézek rá, fogalmam sincs, mégis mi a szent szart kellene csinálnom, de végül nem is kell kitalálnom, mert a nem túl bizalomgerjesztő fickó, aki mellette ült, már ott is van.
– Nem csináltam semmit... – mormolom a fejemet rázva, míg a nőért nyúl, de szerencsére nem úgy tűnik, mintha engem hibáztatna, sőt, mintha ő értené, mi történik. Legalább nem belőlem fog tavaszi tekercset csinálni ma este.
– Hé, mi... – ellenkeznék, amikor a másik fickó megragadja a karom, de maga után kezd húzni, kifelé a tömegből. Bennem van a reflex, hogy lerázzam magamról, de látom, hogy egész könnyedén törik maguknak az utat az emberek között, ezért inkább maradok. Talán így gyorsabban kijutok én is velük együtt. Mondjuk nem értem, hogy lehet ilyen meleg a keze, ha egyszer nekem befagy a seggem...
Egy ponton elenged, hogy egy fiatal lánynak segítsen, én viszont bölcsen a nagy fickó árnyékában maradok. Na nem mintha ez sokat segítene, amikor a következő pillanatban megmozdul alattunk a föld. Cifra spanyol káromkodással kapaszkodok meg az újra mellém került férfiban, és ha látom, hogy a hozzánk csapódott lány is elveszítené az egyensúlyát, a könyöke után nyúlok, hogy segítsek neki talpon maradni. A mi a fasz folyik itt kérdés azonban a torkomra ég, mert ahogy beszívom a levegőt, az émelyítően édeskés szaggal együtt a sötétség is beeszi magát a fejembe.

Kurva hideg van. Ezzel a gondolattal térek magamhoz - térek magamhoz, mi a fasz?! -, aztán amilyen gyorsan csak tudok, igyekszem is feltápászkodni a hóból, mielőtt még jobban átfagyok. Körbenézek, feltűnik, hogy a fickó, aki eddig a barna hajú nőt cipelte, hasonlóan most kel fel, de...
– Hol vannak a többiek?! – kérdezem hirtelen, amikor rájövök, hogy nem látom sem a nőt, sem a másik fickót. – A nő... nem a kezedben volt? És a fickó, aki veletek volt... az előbb még... – Ránézek a kezemre, amivel az előbb még a fickó karjába kapaszkodtam, aztán le a földre, ahonnan felkeltem.
Az nem lehet, hogy csak úgy eltűntek?!

(Dobás: 1)

4. <<>> csoport

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; FootKrutch»

Let's celebrate Christmas! Wallah la la

4. <<>> csoport

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; FootKrutch»

Let's celebrate Christmas! Wallah la la

4. csoport & Asa

The streets are lined with little creatures laughing, everybody seems so happy.

Egy fekete ahjú szépség ül a jobbomon, de nem több egy midgardinál, így nem is tulajdonítok túl sok jelentőséget neki. Úgy tűnik az sms elnyerte a hatását, mert pár perccel később Fenrir morgós hangjára leszek figyelmes. Nem tudok nem mosolyogni rajta, ahogy egy számomra még ismeretlent hív maga után. Egyetlen apró pillanatra elfog a félelem, hogy mással jött, de meglátva a tűzóriást egyből el is múlt. Ugyanakkor képtelen vagyok kibírni nevetés nélkül a komoly arcát.
- Bjorn, csak akkor, ha ide szól a jegyed. Nem venném el mástól a lehetőséget - próbálok komoly fejet vágni jómagam is. Végül hagytam neki, hogy helyet foglaljon mellettem, miközben köszöntem az óriásnak.
- Sven - válaszoltam egy biccentéssel, egy kicsit csaltam, hogy tudjam miként hívatja itt magát Logi. A szél mellett a hó is esni kezd, de nem sokat érzékelek belőle, hála a tüzes férfinak mellettünk. Perceken belül kezdődik az előadás és egyre jobban izgulok, főleg mikor egy ősz hajú nő bejelenti, hogy elmarad. Csalódott sóhajt hallatok és a körülöttem lévőket szemlélem. Épp, hogy érzékeltem a vibráló fényeket, amikor az egész pódium elsötétül és pánikba esnek a midgardiak. A közönség egy része szórakoztatónak érzi, míg a többiek pánikba esve kezdenek kivonulni. Ez is az előadás része lenne? Egy pillanatra elgondolkodtam, miközben próbálom higgadtan kezelni a tömeget, aki rajtam keresztül halad át, de egyre többen lesznek. Hallom, ahogy rám szól a nő, majd megragadja a karom és magával ránt. Nem tudom megtartani az egyensúlyom, így elesünk mindketten, de legalább az embertömeget szerencsésen túléljük. Persze számomra ez sem a legszerencsésebb, próbálom visszafojtani a kitörni készülő erőmet, de képtelen vagyok rá.
- Igen, kösz... - mondanám, de ahogy felhúz magával képek sora indul el a szemeim előtt. Zavaros képek, előbb a minket befedő hótömeg, amit jelenleg nem érzékelek igazán, majd megtöbb egymást követő zavaros, kusza felvétel terül el a szemeim előtt. Íriszeim feketék lesznek és semmit se tehetek az egész ellen.

4. csoport

Fenrir & Logi & Asa & Savannah & Sienna

Hála a jó égnek. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt a bejelentést hallva, mert legalább nem kell végigszenvednem egy ki tudja, milyen gagyi karácsonyi szarságot. Van bennem egy kis félsz ugyan, mert a feladatommal nem jutottam előrébb, de talán ha megvárom, míg kimennek az emberek, jobban meg tudom őket figyelni, hátha feltűnik valami...
A helyemen maradok, csak a szememet forgatva húzodok arrébb, amikor a nyanya kis híján oldalba könyököl a nagy készülődésben. Ahogy viszont újra magam elé nézek, még mindig kissé oldalra dőlve, összeráncolom a szemöldököm. Mi a... Kissé félrebillentett fejjel figyelem a fura fényjátékot a színpad körül, azon tűnődve, hogy most akkor ez csak átverés volt-e, de közben mégis lesz előadás, de aztán hirtelen abbamarad a jelenség. És ezzel együtt minden fény kialszik. Elmormolok egy káromkodást, mert valamiért borsódzik a hátam ettől az egésztől, és bár néhányan már-már vidám izgalommal hüledeznek, természetesen felüti a fejét a pánik is. A nyanya és a mellette ülő is utóbbiak közé tartoznak, kis híján kilöknek a szekemből, ahogy riadtan felpattannak, a félelmük pedig átragad a környezetünkre.
– Hé! – pattanok fel, amikor valaki kis híján a nyakamban köt ki, mert át akart ugrani felettem. Én nem veszem át a pánikot, bár egészségesen tartok a következményektől, ezért gyorsan megpróbálom felmérni a környezetem. Tekintetem a mellettem ülő fiatal nőre siklik, meg a társaságára, két fickóra, akik később érkeztek - és elég furán viselkedtek, de hallottam, hogy Asának szólítják -, csak hogy lássam, ott rendben vannak-e a dolgok. Már épp folytatnám a felmérést, mikor meglátom, hogy az előző mutatványt, amikor majdnem szó szerint a nyakamba ugrottak, most nagyon sokan próbálják leutánozni... és ez a tömeg egyenesen az Asa nevű nőt készül szó szerint elsodorni.
– Vigyázz! – szólok rá, de szinte látom, hogy hiába a tagbaszakadt, nem túl bizalomgerjesztő fickó, ő most épp másra figyel. Ösztönösen reagálok, mert nem akarom, hogy eltapossák szerencsétlent, megragadom a felém eső karját és határozottan magam felé rántom. Mivel majdnem tök sötét van, én sem látok rendesen, megbotlok és mindketten elesünk, de legalább az előző szó szerinti csorda most mellettünk viharzik el, nem a nőn keresztül.
– Jól vagy? – kérdezem a nőt, miközben megkapaszkodok a székben magam mellett, hogy feltápászkodjak és egyben őt is felhúzzam magammal, mert ilyen helyzetben a földön fekve a legkönnyebb halálra taposódni... de még félúton sem járunk, mikor mintha belepne minket egy hófelhő. Nem tudok szebb kifejezést mondani arra, hogy a maradék fényt is elvágják a hirtelen vakítóan sűrűn hulló pelyhek.